Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-28 / 74. szám

/ 1981. m&ncius ZZ,t k« A tiszt Pt N|P 0 J« A G _.iai Petőfi Tsz-ben még a pénz is „fial" A termelőszövetkezetek zár­számadása sok ember szivét megdobogtatta. Elsősorban ter­mészetesen azokét, akiket kö­zelebbről érintett, magukét a tsz-tagokét. Mennyi lesz? Mi lesz? Mit kapnak a végzett munka ütán? De azok is élénk figyelemmel kísérték ezeket a számvetéseket, akik még az el­ső évet zárták, vagy az elsőt kezdték. Azóta már elült a nagy nap izgalma, a forintok­ból új építkezés, az új házba bútor, zongora, televízió, mosó­gép, meg ki tudná felsorolni, hogy mi minden lett. Mert jó do­log ám egy summa pénzt kap­ni! Sokan gondolkodtak így az elmúlt évben, jó.val a zárszám­adás elótt, és ezekből a gondo­latokból érdekes elhatározás született. A tiszanánai Petőfi Termelőszövetkezet tagjai pél­dául úgy döntöttek, hogy jó lesz a pénzt „fiaztatni”. Ebből aztán az következett, hogy zárszámadáskor nem nagyon kellett számolgatással tölteni az időt — takarékbetétkönyv­ben kapták meg a kinek-kinek járó munkaegység forintössze­gét. Érdekes jószág ez a takarék>- betétkönyv! Hányszor megesik — különösen az asszonyokkal — az,' hogy inkább nem vásá­rolnak meg valamit, mert nem akarják a százast felváltani. „Ha egyszer felváltottam, csak úgy gurul!” — mondogatják. Hát így valahogy van az a ta­karékkönyvvel is. Ha pénz van otthon, hamarább belenyúl az ember. Közel van, meg aztán úgy gondolja, hogy „majdvisz- szateszem, amit elveszek.” De a betétkönyv az más. Abban a kis kék könyvben van egy bű­vös szám, ez jelenti a vagyont. Ha aztán ehhez hozzá akarnak nyúlni, jól meggondolják előt­te az emberek. Mert az a kis kék könyv valahogy olyan lát­hatóan, olyan biztatóan mutat­ja a munka értékét, mutatja azt. hogy aki azért megdolgo­zott, annak nincs szándékában elszórni a szürke számokkal jelzett forintokat. Sőt! A tisza­nánai példa is azt mutatja, hogy helyesen gondolkodik az, aki nem otthon gyűjtöget, hanem hagyja forogni a pén­zét, mert azóta ez a betétál­lomány csak növekedett. Hogy mennyivel? Az most nem lé­nyeges, mert itt nem statiszti­kát akarunk közzétenni, ha­nem azokról az emberekről akarunk szólni, akik értik a módját annak, hogyan lesz a forintból sok forint, s hogyan lesz a dolgozó emberből taka­rékos ember. Amikor legutóbb Tiszaná- nán jártam, betértem egy ház­ba, ahol még a háború előtt jártam utoljára. Kíváncsi vol­tam, hogyan él, főleg — ho­gyan gondolkodik az öreg mes­ter, akit annak idején becsü­letesen dolgozó, de zsugori embernek ismertem meg. Azt mondja nekem, ahogy szóba hoztam ezt a takarékossági ügvet: „jó. jó, ismerem én ezt! Az első háborúban is elveszett a bankban a pénzem, meg a második után is maradt ott pengőm!” Megmondom nyíl­tan, egyáltalán nem háborod­tam fel az idős ember bizal­matlanságán. Sokat megért, sok bajt látott, sókat tapasz­talt ő addig, míg behavazta fejét a 72 esztendő. De a ven­dég jogával élve, csak nem en­gedtem a beszéd fonalából, s hiába kezdett mást, a maga­mét fújtam. Arra voltam kí­váncsi. hogy miért nem akarja megérteni Lajos bácsi, hogy már nincs magánbank, nincs uzsora és igazán jó helyen van az a pénz a takarékban. Las­san estébe hajlott az idő, bú- csú2kodni kezdtem. Mikor már fogtam az ajtókllincset, az öreg rám hunyorított és azt mondta: „Na, gyerekem! Oko­san beszéltél, megérdemled. hogy neked legyen igazad! Ide süss!” Akkor aztán rajtam volt a bizalmatlanság sora, mert az idős ember kezében szinte gúnyosan kacagott a — takarékkönyv. Ha örültem is a könyvecskének, mégis volt bennem egy kis harag, bosz- szantott a nevetséges helyzet.’ De vendéglátóm csak ennyit mondott: „Sokat ért ez a be­szélgetés, fiam, legalább ne­ked sokat!” Sokáig gondolkodtam én ezen az utolsó mondaton, míg' végre, azt hiszem, rájöttem az igazságra. Azt akarta nekem Lajos bácsi mondani: „Ne Hétfőtől pótkocsival közlekedik a csúcsformáim) időkben az egri finomszereivénygyári autóbuszjárat Április második feléken még másikat is forgalomba állítanak Pénteken délelőtt sókan megnézték Egerben a helyi já­rat l-es számú, kék színű au­tóbuszát: a gépkocsi egy va­donatúj pótkocsit vontatott maga után. A motorkocsiban és a Szé­kesfehérvári Általános Mecha­nikai Gépgyárban készült pót­kocsiban ezúttal még csak ke­vés utas volt. Csupán szakem­berek foglaltak helyét az üléseken. A vasútállomástól a Finomszerelvénygyárig és Visz- sza utaztak a pótkocsis busz- szal, minden tekintetben meg- visMsgálrti, hogy a szűk útéájú Egerben, s az éger—félnémeti körzet közötti forgalmas út­szakaszon zavartalanul, « ele­gendő biztonsággal közleked­ne t-e majd, A Zalár utcában, s a Bajesy- Zsilfnszky utca szűk szakaszán valóban nehéz dolga lesz a gépkocsivezetőnek, különösen a nagyforgalmú piaci napokon, vagy amikor a Papirértékeaítő Vállalat, illetve a Gyógyszer­tári Központ árut rakodik. É két.vállalatnak ugyanis más­ként nem tudják lerakni az áruját, csak ha a teherautó az utcán áll meg. Ezáltal azonban a keskeny úttestnek csaknem felét elfoglalják a rakodó gép­kocsik. Az ellenőrző út iót zárult Hivatalosan megállapították, hogy a pótkocsis autóbusz is közlekedhet azon az útvona­lon, amelyet eddig használtak a helyi járatok. Csupán az ér­dekelt vállalatokkal kell meg­beszélni, hogy lehetőségeik szerint ne akadályozzák az ál­ló teherautókkal a busz hala­dását. Ezt a kérdést minden bizony­nyal méltányolják is az illeté­kesek. 9 A Hatvani Állami Zeneiskola tanárainak hangversenyestjéről Az Országos Filharmónia és a Hatvani Állami Zeneiskola közös rendezésében a zeneis­kola tanárai igényes műsor­ral lepték meg közönségüket. A tanárok fellépése számot adott arról a komoly munká­ról, amelynek eredményeként a hangversenyesten elhangzott zeneművek valóban a világ zeneirodalmának gyöngysze­meit képviselték. Pierné Gabriel Concert etűdjét Radnóti Tibomé zon­goratanárnő tolmácsolta. Va- rasdyné Kapossy Margit Hän­del Josua áriájának, Vala­mint Verdi Rigoletto című operájából Gilda-áriájának előadásával aratott sikert, Az est egyik fénypontja volt Mozart II re pastore áriájának megszólaltatása Varasdyné ré­széről Papp Sándor hegedű-és Radnóti Tibomé zongorakísé­retével. Lelkes taps jutalmaz­ta Esztó Zsuzsa hatvani ven­dégszereplését, aki a Zenemű­vészeti Főiskola kiváló tehet­ségű hallgatója. Papp Sándor hegedűművész-zenetanár ap­rólékos kidolgozottsággal és kifinomult technikával szólal­tatta meg Wieniawski művét. Mezey Erzsébetet jól isme­rik Hatvanban is. Gordonka­játéka mindannyiszor műélve­zetet jelent, Rubinstein,. mű­veit valóban művészi feladat tolmácsolni. Melódia című művének előadásával is meg­érdemelt sikert aratott. Ha összegezni szeretnénk a hangversenyest kritikáját, rö­viden így foglalhatjuk össze: a műsorválogatés igényes volt, ez elsősorban a zeneis­kola igazgatóját, Bőze Tibort dicséri, a fellépett tanárok és a kiváló tehetségű Esztó Zsu­zsa tudásuk legjavát adták. Dr. Rőczey Ödön Rendes munkájuk van, nem az országutak vándorai. Zsú­folt munkásvonatok, robogó expres&zek, buszok repítik őket; az egyik építkezésről a másikra. Ha befejezték itt egy gyár építését felszedik a sá­torfájukat, az ó idejük lejárt, s a vállalattal együtt 100—200 kilométerrel odább mennek, ismét megkezdik a munkát. Vakolják az épületeket, fes­tik, parkettázzák a termeket, a szobákat. Az egri vasútállomás mel­lett most épül a nagy textil- raktár. ötemeletes óriás — még csak a váz. A tőle nem messze „üzemelő” traflkos is büszke rá — „ilyen nincs több a városban”. A pincétől az ötödik emeletig mindenütt embe­rek nyüzsögnek, hordják a téglát, öntözik a betont, sze­relik az épületelemeket és a központi fűtést. A munkások közt alig talá­lunk egrieket. Jórészt vidékről jöttek. Fiatalok és öregek. Ahogy felsorolják a városokat és a várossá nőtt falvakat, melyek építéséhez vakolóka­nállal, hegesztőpisztollyal ők is hozzájárultak, úgy érzem magam, mint egy 15 éves fej­lődésünket bemutató tabló mellett, ahol az ember meg­nyom egy gombot, s a kigyúló apró villanykörték jelzik, hogy ebben és ebben az évben me­lyik üzemet építettük, s ha másikat nyomok meg — egy rnásik ember kezd el beszélni Ma Itt — holnap ott —, a következő év eredmé­nyeit látom meg. — Kazincbarcika, Sztálin- város, Záhony, Borsodnádasd, Szeged, Tatabánya, Mosonma­gyaróvár — sorolják, és ki tudja figyelemmel kísérni merre járt egyikük, merre a másik. Van aki már évek óta dol­gozik Egerben, de vannak köztük olyanok is, akik még csak két napja. Üveges József és felesége például évek óta együtt járják az országot, és a héten érkez­tek ide. Segédmunkások, tég­lát hordanak. Még alig isme­rik az itteni körülményeket, de tetszik , nekik a város, a környék. Pedig lehet adni a véleményükre, mert mindket­ten „világlátott emberek”, a Borsod megyei Szikszón lak­nak. s már a fél országot be­járták együtt. — Könnyebb így, mint mi­kor egyedül voltam távol — mondia Üvegesné. — Es a család? — Nagyobbik lányom már állásban van Pesten, kisebbik a húgomnál tanul. — Hogy tetszik ez az élet­mód. a vándorlás? Felesleges kérdés volt. mert amilyen lelkesedéssel beszél­nek a Rudabánvai Ércbányá­ról, Oroszlányról, megtudha­tom tőlük, hogy nekik — túl az anyagiakon — örömet okoz, hs új létesítmények születésé­nél bábáskodhatnak. És lelke­sednek, ha az egyik építkezést befejezték, a munkásszálló, a kultúrotthon, vagy éppen bí- róségi épület tető alá került. —O— Babos György központi fű­tésszerelő, valamivel közelebb lakik mint ők; Gyöngyösön. — Miskolc, Kazincbarcika, Debrecen — és ő is megállás nélkül sorolja a városokat, az ipartelpeket, amerre járt. — Hogy került Egerbe? — Áthelyeztek. Elég hirtele- nül, és bürokratikusán. Január 18-án tudtam meg, hogy az új évtől kezdve nem a Budapesti Általános Szerelő Vállalathoz, hanem a Heves megyei Építő­ipari Vállalathoz tartozom. — Tetszik ez a vándorló életmód? — Amíg legény voltam, igen. De tavaly júliusban megnősültem, és bizony jobb lenne közelebb lakni, gyak­rabban hazajárni... — Mellette dolgozik Enzsel József záhonyi segédmunkás, ö is a „hirtelen” áthelyezettek-' kel együtt jött ide. Nem tet­szik neki különösebben az új munkahely, azelőtt kocsikísé­rő volt, most kisegítő, a he­gesztő mellett, ö is „gyakor­lott” vándormunkás. Mar ke- resztül-kasul járta az országot, s ha csak egyetlen barázdával kötnék össze az általa meg­járt építkezéseket, abban any- annyi búza teremne, hogy egy embernek évekig kenyeret ad­na. ■ . . ' . * —O— Vándormunkás — romanti­kus hangzású szó. Ezek az em­berek nem túl kényesek, ké­nyelmükre nem sokat adnak, de azért tudják értékelni, ha jól bánnak velük, ha igazságo­sak velük. És több emberséget, több megértést érdemelnének a vál­lalatoktól is. Ezen az építkezésen például az egyik nap öt munkás késett, mert a busz nem ért be időben. Ezért a vállalat vezetősége va­lamennyiüktől, az összes dolgo­zótól megvonta a szabad szom­batot. ötven, száz és kétszáz kilo­méterre lakó emberek ellen — vajon tényleg szükséges ilyen határozatot hozni? Bizony, gyakran embertele­nül bánnak velük, bürokrati­kusán kezelik őket. Előfordul, hogy rossz munkaszervezés miatt nagyon alacsony a fize­tésük. Néha a törvényesen járó útiköltséget sem kapják meg. így például többen már ja­nuárban beadták az útielszá­molást. de pénzt még most sem láttak. Pedig ők is tudják értékelni, ha embert látnak bennük, ha az embert nézik bennünk. ök is megérdemlik. Az ő munkájukhoz is hivatás kell. Mert hivatás kell ahhoz, hogy egy család egy évtizede járja az építkezésekhez vezető nagy országutakat. S nemcsak hogy zokszó nélkül, de örömmel... Krajczir Imre A pótkocsis járatok beállítá­sára nagy szükség van már Egerben. Erről beszéljen égy kicsit a statisztika: a megye- székhelyen az elmúlt évben egymilllóhái'oni százhatvanezer utast "szállítottak, a .llely 1 jára­tú autóbuszok. Óriási szám ez, ha tekintetbe vesszük Eger népességét. Annyit jelent, hogy naponta mintegy háromezer* kilencszáz. négyezer ein bej' utaz'k autóbuszon. A bfelyi járatok kihasználá­si százaléka átlagosan negy­venhét. A vasútállomás és a Einoitlszerel vény gyér közötti útvonalon azonban ez a szám Sókkal magasabb az átlagnál: több mint hetvenkilenc száza­lék. Ez azt jelenti, hogy a csűcsforgalmi időkben . lúlzöúíoltak .f az autóbuszok. a hélvén személy szállítására készült kocsik ÖÓ, 9Ö, rtém egy esőiben lOÓ utast is felvesznek, kényszerűségből, mért senki sem akar elkésni a munkából, ésté pedig mindenki szeretne mihamarabb hazaérkezni. Ezen a túlzsúfoltságon kí­vánnak enyhíteni most a 32-es AKÖV szakemberei. A pótko­csi beállításával ugyanis ké­nyelmesen tud száz embert szállítani egv járat, mert a hatvan személyes m 'torkocsi mögött futó pótkocsi ponto­san negyven személyes. Az U) járat hétfőn reggel indult elő­ször menetrendszel űen. A ko­rún í'cggel _ induló dolgozók számára ez a pótkocsis járat nagy előnyt jelent. A pótkocsis autóbuszt csak- ti csúcsforgalomban állítják be. így a kora reggeli járatok­hoz, valamint délután, a mun­kaidők végén, s este. Amint" kiszámították, összesen 12 íáratbac bözle1 cd k A pétiteken „bemutatott” pótkocsin kívül még egyet ka­pott . az AKÖV. ezt azonban csak április második felében tudják forgalomba állítani, megfelelő vontató autóbusz hiányában. Ha mór ez is meg­lesz, a Gépállomás és a Fi-, uom szerel Vénygyár között könnyíti majd az utasszállí­tást. A pótkocsis autóbus ok m n den BHtmnya) nagy népszerű­ségnek örvendenek majd Eger­ben. az utazóközönség körében. Az autóbusszal utazó emberek tapasztalhatták az.-elmúlt idők­ben, hogy Egerben mind több és nagyobb személyszállító esz- - közre van szükség. . S ezek a pótkocsis járatok ebö seg tói lesznek a zsúfoltság megszün­tetésének. Reméljük, a folytatás sem marad el! (W. L.) Szakképzett baromfitenyésztők a füzesabonyi járás tsz-eiben A NAGYÜZEMI baromfite­nyésztés előnyei, valamint a ráfordítások gyors megtérülése mindinkább több szövetkeze­tei ösztönöz e hasznos állatte­nyésztési ág nagyüzemi mére­tekben töíténő megszervezésé­re. Az eredményesség mellett tanúskodik megyénk területén, — de a füzesabonyi járáson belül is — a múlt évben ba­romfit tartó tsz-ek jó példája, mint például: a feldebrőí Rá­kóczi Tsz, amely a múlt gaz­dasági évben 8000 pecsenye­csirkét nevelt fel háromszori váltással, 5—8 százalék elhul­lással, és csirke-kilogrammon­ként 2,80 forint tiszta haszon­nal, vagy a besenyötelki Sza­bad Föld Termelőszövetkezet, ahol 6000 csirkét neveltek fel csirke-kilogrammonként négy kilogramm abrakfelhasználás­sal és 4,20 forint tiszta nyere­séggel. Ezenkívül felhozhat­nánk még a jó példák egész sorát. A baromfitenyésztés - jöve­delmezőségét, értékelve, hatá­rozta el a járási tanács és a járási nőtanács, hogy a tsz-ek- ben dolgozó baromfigondozók részére háromhónapos időtar­tamú ezüstkalászos tanfolya­mot szervez. A határozatot tett követte, amelynek eredménye­ként 1961. január 9-én 45 hall­gató részvételével megindult a tanfolyam. A nagyüzemi ser­tés-, szarvasmarha-, stb. te­nyésztési ismeretek elsajátítá­sa mellett fő témakör a nagy­üzemi baromfitenyésztés szak­szerű módszereinek megismer­tetése volt. Ezen belül megta­nulták a hallgatók a pecsenye­csirke, pecsenyekacsa nevelés, továbbá tojótyúkok takarmá­nyozása, pulykatenyésztés, va­lamint a liba nevelésével, ta­karmányozásával, és gondozá­sával kapcsolatos szabályokat. AZ ELMÉLETI oktatást egy­bekapcsolva a gyakorlattal, ta­pasztalatcsere-látogatásokat szerveztünk a tanfolyamon rész vett hallgatók részére. A látogatás keretén belül látták a hallgatók a feldebrőí Rákóczi Tsz 1961. február 2-án vásárolt 2000 kendermagos, magyar fajtájú naposcsibét, amelyek elhelyezése, takarmá­nyozása és gondozása szaksze­rűen történik. A múlt évben elért eredményekről és ez évi tervekről a tsz elnöke, Kovács Gábor tartott rövid tájékozta­tót. amelynek során elmondot­ta, hogy ez évben kétszeresét: (16 000 darab) nevelik fel a tavalyi naposcsibe állomány­nak, mivel a tsz egyik legjob­ban fizető üzemága a 'barom­fitenyésztés. Ezt követően a tsz mezőgazdásza, Braun'Gusz-, táv tartott értékes szakmai tá­jékoztatót a náluk bevált el­helyezési, takarmányozási és gondozási módszerekről. A lá­togatás második . állomása a . Kompoltj Kísérleti Gazdaság Erzsébet téri baromfitelepe volt.. Itt a hallgatókat Szakmá- ri Dezső telepvezető hasznos gyakorlati tanácsokkal látta el a csirkenevelés, valamint a to­jóállomány takarmányozása és az elit törzsállományok tartá­séval kapcsolatos szempontok ismertetésével. A tapasztalat- csere további állomása a he­vesi keltetőállomás volt, ahol Magyar Istvánná, helyettes ve­zető ismertette a tyúk-, puly­ka-, liba-, kacsatojások gépi keltetésének főbb mozzanatait. Ezt követően a besenyőtelki Szabad Föld Tsz február 16-án szállított négyezer kenderma­gos, magyar fajtájú, jól fejlett naposcsirkéit látták a hallga­tók, amelyekből a négyhetes nevelés alatt mindössze három százalék elhullás volt. A ta­karmányozás és nevelés gya­korlati módszereit röviden Sá­ri László, a tsz állattenyészté­si agronómusa ismertette. A TANFOLYAM hallgatói az élméletben, valamint a gya­korlatban tanultakról, illetve felkészültségükről a március • 27-én sorra kerülő összefog­laló vizsgán adtak számot. A vizsgát követően pedig min­den hallgató a saját termelő- szövetkezetében igyekszik a tanultakat gyakorlatban is al­kalmazni, hogy ezzel is hozzá­segítse termelőszövetkezetét a jobb eredmények eléréséhez. Ehhez pedig az szükséges, hogy minden hallgatót a baromfi te'' nyésztésben alkalmazzanak és a munkakör ellátásához szük­séges feltételeket, Illetve esz-. közöket a tsz-vezetők, az adottságokhoz mérten, bizto­sítsák részükre. Varga László hidd, hogy mi, falusíák ólyaft buták vagyunk!” Ez Ugyan távol állt tőlem, de valószínű, hogy mégis néki van igaza. Mert olyan vállalatról, meg olyan gyárról, sem más egyéb munkahelyről nem hallottam még, ahol az embereknek ne a markába szántották volna le a fizetést — forintban. S lám, a nánaiak, meg még néhányan a megyében, termelőszövetke­zetek, már mennyivel előbbre vannak! így aztán lehet ter­vezni hemcsak a közösben, de a háztájiban Is! Férjhez lehet adni a nagylányt, megnősíteni a legényt, hajlékot emelni, meg bebútorozni az éppen megszáradt, új lakást. így az­tán meg lehet venni a motort, ha meg az kényelmetlen, ak­kor az autóról Is szó lehet! Hi­szen a takarékkönyvnek van egy Olyan jó tulajdonsága is. hogy csak végszükségben, vagy nagy vásárlási kedvében nyúl hoz2á az ember. S amíg a pénz a takarékban van. addig egy­re gyűlnek hozzá a kamat fo­rintjai. Hadd mondjak el egy jellemző számadatot erről a kamatról: az elmúlt évben 4 millió 428 ezer forint kamatot számított az OTP Heves me­gyében a takarékba tett össze­gekhez. Én nem szeretek szá­molni, de tessék csak elosztani ezt a számot, mondjuk 120 ezerrel, amiért egy házat lehet felépíteni. Hány ház lenne eb­ből az Összegből, amit csak azért adott az állami bank, mert a takarékbetétben letétbe helyezett összeget forgathatta. Aki azt mondja, hogy ez rossz, az nem ért hozzá, még annyit sem. mint egy rosszul gazdál­kodó háziaasszony! Okos emberek a tiszanánai- ak, híre van munkájuknak, de gondos előrelátásuknak is! Cs. Ádám Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom