Népújság, 1961. március (12. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-18 / 66. szám

4 NEPOJSAG 1961. március 18., szombat. (BaiCLckaüt£g.ßk Egyik napról a másikra be­robban közénk a tavasz. Az élet ismét megújul. Változik a határ. A mezsgyekövek és mezsgyetakarók eltűntek a szőlőkből, a földekről. Széles, nagy táblákban futnak fel Abasár környékén is már a szőlők a Mátra szelídebb vo­nulataira. S az tmentén, a Rákóczi Tsz szőlőbirtokán mindenütt szépen elmunkált táblákat látni. Mind megmet­szették a tőkéket, s már az' első mélykapálást, a műtrá­gyázást is elvégezték a szőlő­földek 15 százalékán. Öröm ezt látni és jó tudni. A megmet­szett tőkék között itt-ott vi­rágba borult fákat is észre­vesz már az ember szeme. Fe­hér és enyhe rózsaszínnel vi­rágkoronát bontottak mind a barackfák, rügyek duzzadnak a kötefákon is, és imitt-amott a szilvafák tavaszi, menyasz- szonyi virágruhája is fehéren villog. Ezek a virágok az új tavasz kezdetének jelei, szim­bólumai. Mert ezen a tavaszon az abasári parasztok élete is a kezdődő virágfakadás korsza­kába érkezett, az idei tavasz­szál indulnak el a közös gaz­dálkodás virágfakasztó útján. Munkakedvük, földszeretetük biztosíték arra, hogy a virá­gokból drága gyümölcsök te­remnek majd. Az új paraszti élet gyümölcsei.. (pataky) — A KÖZELI napokban fejezték be a gyöngyöstar- jáni Mátra Termelőszövetke­zetben a háztáji területek ki­osztását. Emellett azonban befejezték a szántási-vetési munkákat is. — A HATVANI Konzerv­gyárban több mint ötszázezer forintot takarítanak meg éven­te a töltőgép automatizálásá­val. A gép eddig 1200 üveget töltött meg óránként, a mosta­ni teljesítménye ennek a négy­— HALASTAVAT létesít 15 kataszteri holdon az aba­sári Rákóczi Termelőszövet­kezet. A halastó kivitelezé­sét saját erőből oldják meg egy völgyzárógát felhúzásá­val. — A BORSOD—Heves me­gyei Téglagyári Egyesülés könnyűgépkezelői tanfolyamot szervezett. A tanfolyam hall­gatói főleg a most induló, tel­jesen újjáépített Mátraderecs- kei Téglagyár munkásai közül kerülnek ki. — MAKLÄRON három termelőszövetkezet van. 1959- ben a három szövetkezet va­gyona nem haladta meg a 600 ezer forintot. Most a zár­számadás után kiderült, hogy jelenleg a makiári termelő- szövetkezetek vagyona meg­haladja a 8 726 000 forintot. — A POROSZLÓI KÖZSÉGI TANÁCS pénzügyi állandó bi­zottsága a napokban ülést tar­tott, amelyen a községi üze­meknél lefolytatott ellenőrzé­sek során tapasztaltakat tár­gyalták meg, s javaslatokat tettek a hibák megszünteté­sére. EGRI VÖRÖS CSILLAG Lányok tavasza EGRI BRODY Az elvarázsolt herceg GYÖNGYÖST SZABADSÁG A kalandor GYÖNGYÖSI PUSKIN Szép Laurette HATVANT VÖRÖS CSILLAG Ármány és szerelem HATVANI KOSSUTH A balti égbolt (I.) HEVES A szevillai borbély PÉTERVASÁRA A biró FÜZESABONY A Noszty fiú esete Tóth Marival Egerben este 7 órakor: FÜREDI KOMÉDIÁSOK I (Madách-bérlet) Bormándon este 7 órakor: Kilóg a lóláb A Párizsi Kommiin kikiáltásának 90. évfordulójára Ma Ö0. éve világtörténel- 1 mi esemény zajlott le Franciaország fővárosában, Pá­rizsban. A párizsi proletari­átus a történelemben először mutatott példát a hatalom át­vételére a burzsoázia kezéből. 1870. március 18-án a hatalom a burzsoázia kezéből a prole­tariátus kezébe került, a pá­rizsi proletariátus létrehozta a világ első munkásállamát, amit Párizsi Kommün néven emleget a nemzetközi munkás­mozgalom története. A Párizsi Kommün állam- hatam'a jellegét tekintve a munkásosztáy hatalmának történelmileg első formája volt. Legfőbb történeti tevé­kenysége a régi elnyomó ren­dőri-bürokratikus hatalmi gé­pezet lerombolása és az újtí­pusú demokratikus állam meg­teremtése volt. A kommün mindenekelőtt felszámolta a régi hadsereget, és megszervezte a nemzetőrsé­get. Ezáltal a kommün védel­mét a. felfegyverzett nép vál­lalta magára. Államigazgatá­sa a demokratikus centraljz- mus alapelveinek megfelelően épült fel. Az államhatalom jellegével kapcsolatos alapvető változta­tásokon kívül, a kommün a polgári-demokratikus . és szo­cialista célzatú intézekések hosszú sorát valósította meg. Végrehajtotta az állam és az egyház szétválasztásai, fel­osztotta az egyházi vagyont. Megkezdte az uralkodó osztá­lyok műveltségi monopóli­umának felszámolását. Az összes iskolákat államosították és megnyitották a nép előtt. Intézkedéseket hoztak a mú­zeum- s színház- és könyvtár­ügy újjászervezésére. Mindezeken kívül az egye­sülési és gyülekezési szabad­ság törvénybeiktatása, a de­mokratikus választási rend­szer széleskörű jogok birtoká­ba juttatta a dolgozó népet. Gyökeresen átszervezte az igazságszolgáltatást is. A kommün első pillanattól kezdve sokat tett a dol­gozó nép helyzeténeK megja­vításáért: a szociális intézke­dések egész sorát hozta létre. (Felemelte az alacsony fizeté- tésű munkások bérét, igyeke­zett felszámolni a munkanél­küliséget, stb.) A Párizsi Kommün hatáskö­re — mint tudjuk — csak Pá­rizs területére terjedt ki, mi­vel Párizs az ellenségtől (né­metektől) volt körülvéve. Eb­ben az időben zajlott ugyanis a francia^—porosz háború.) — így a párizsi munkásság el volt szigetelve a Franciaország lakosságának, csaknem 90 szá­zalékát kitevő parasztságtól. A parasztság megnyerése a proletariátus osztálybázisa ki- szélesítése szempontjából rendkívül fontos lett volna. De a polgárság, valamint a parasztság megtorpant, nem támogatta a proletariátust. A kommün jövője attól fügött, sikerül-e a Párizst őrző ostrom­zárat, áttörni és a forradalmat kitejeszteni a francia vidékre is. A Párizsi ’Kommün kikiál­tása Visszhangra talált ugyan a legnagyobb francia városok­ban, de a vidéki' kommünök mindössze csak pár napig áll­tak fenn. így Párizs magára maradt. A kommün 75 napjából 57 szakadatlan harcban telt el. A legádázabb küzdelem május 21—28-ig tartott. A harcban Párizs proletariátusa a hősies­ség felejthetetlen példáit mu­tatta. Az utolsó barikádok má­jus 28-án estek el. Ezzel a Pá­rizsi Kommün 72 napi fenn­állás után elbukott, s felülke­rekedett az elleforradalom, amely a világ addigi törté­netében pélátlan vérengzéssel torolta meg a munkásokon, hogy kezet emeltek a tőke uralmára. Most, amikor már kilenc év­tized távlatából világosan áll előttünk a kommün képe, a bukása okait a következőkben taglalhatjuk. A bukás alapve­tő oka a, proletariátus felké­születlensége és az ellenfor­radalmi erők nyomasztó túlsú­lya volt. Mint Lenin elvtárs megállapítja, a Párizsi Kom­mün idején még nem volt meg a győztes proletárforradalom két elengedhetetlenül szüksé­ges feltétele: a fejlett termelő eszközök és a proletariátus felkészültsége. Nem volt egy­séges, szilárd proletárpárt. Nem volt ideológiai egység sem. A bukás okai közé sorolható az is, hogy a kommün nem folytatott erélyes politikát az elleníorradami erők ellen. Helytelen volt az ellenséggel szemben a passzív védelem taktikája. Végül kedvezőtlenre, fordult a nemzetközi helyzet is. A bukás ellenére a Párizsi Kommünnek, mint a világ el­ső proletár államának, óriási a jelentősége, s több fontos tanulsággal szolgált a proleta­riátus elkövetkező harcai szá­mára. IVézzük meg végül, hogy 1 miben láthatjuk a Pá­rizsi Kommün történelmi je­lentőségét, s milyen tanulsá­gai voltak. A legfontosabb tény a Pári­zsi . Kommün jelentőségének értékelésénél az, hogy a Pári­zsi Kommün a proletariátus első, bár sikertelen, de mégis dicsőséges kísérlete volt arra, hogy a történelmet a kapita­lizmus ellen fordítsa. Ha rövid ideig is, de a hatalom a pro­letariátus kezében volt. A kommün győzelmét elvben minden ország munkásmozgal­ma egyben a saját győzelmé­nek tekintette. A kommün ide­jén világszerte fokozódott a szocialista agitáció, tüntetések, megmozdulások zajlottak le. Előtérbe került a proletárfor­radalom, a hatalom forradal­mi meghódításának kérdése. Mindezek mellett azonban legnagyobb jelentősége annak a ténynek volt, hogy a nem­zetközi munkásmozgalom le­vonta és hasznosította a • Pári­zsi Kommünből adódó törté­nelmi tanulságokat.1 A Párizsi Kommün történel­mi tapasztalatai egyrészt iga­zolták a marxizmusnak az osztályokról, osztályharcról, a munkásosztály történelmi sze­repéről, a szövetségesek kérdé­séről, az államról és a prole­tárdiktatúráról szóló alapvető tanításait, másrészt lehetősé­get adtak a tudományos szo­cializmus eszméinek gazdagí­tására. A Párizsi Kommün világossá tette a fejlett kapitalista or­szágok burzsoáziájának reak­ciós, népellenes szerepét. Ez­zel egyidejűleg a kommün — bukása ellenére is ■— megmu­tatta az internacionalista pro­letariátus erejét. IV/f őst, amikor már a világ 1TJ- egyharmad részén a szocializmust építjük, gondol­junk szeretettel a világ első munkásállamára, amely elősz- ször mutatott példát a világ­történelemben a tőkés rend megdöntésének lehetőségére, a proletariátus uralmának meg­valósítására. 1 Szecskö Károly ■ .Ii nn i ■/■!iii<iiia: i:ii'iii!aiii!ii,>ii!>n|i:l>il[!lua!ili>i;!iHiíiiiiii!iiiiiii:ii;iinIiiii:ii!i;ilu>iii';iiii,'l,iin>ninli:iiiltii:iii!liilnii[iiiii!iiii! ■ laiianiHliiliiln 190 évvel ézelőtt, 1771-ben e napon született SIMONYI JÖZSEF, a nagyszerű magyar katona, akit Simonyi Óbester néven emle­gettek. Egyszerű sorból huszárezredesig emelkedett, a török és Napóleon elleni háborúkban rendkívüli bátorságával tűnt ki. Si­kereit megirigyelték, s ma is kideríthetetlen okokból bebörtönöz­ték. Az aradi vár kazamatáiban halt meg 1832-ben. 180 évvel ezelőtt, 1781-ben e napon halt meg JOHANNES EWALD dán költő. Müveit az érzéssel teli líra és a kifejezéstel­jes próza jellemzi (Élet és vélemények, Halászok c. dráma). 95 évvel ezelőtt, 1806-ban e napon született JAN ROSENTHAL litván festő, a realista művészet reprezentánsa . (Temető, Korcs­mában, Pásztorlányka). 1961. MÁRCIUS 18., SZOMBAT: SÁNDOR, EDE A PÁRIZSI KOMMÜN 90 évvel ezelőtt, 187,1. március 18-án tört, ki. A kispolgársággal szövetkezett munkásság' a történelemben elő­ször ekkor buktatta meg a bur­zsoázia diktatúráját. A vesztett po­rosz-francia háború után végre­hajtották a nép felfegyverzését (Nemzeti gárda), kivívták az egyen­jogúságot, elválasztották az álla­mot az egyháztól és államosították az üzemeket. E reformjaival a Pá­rizsi 'Kommün, a világ első prole- tárforradalpna, a szovjet állam elő- futárja volt. Az időjárás Ausztráliában most ősz van. Az ősz beköszöntését ezen a földrészen az idén szokatlanul éles ellentétek jellemzik. Nyu- gat-Ausztráliában rendkívül njeleg az idő, Tasmaniában váratlanul hó esett, Queens- landban néhány napja ciklon dühöng. Uj-Oél-Walesben és az ország néhány más vidékén árvíz pusztít. Nyugat-Ausztrá- liában a rendkívüli hőség és szárazság következtében több Meglepetései helyen nagyarányú erdőtűz tá­madt. Queenslandban a cik­lon lehetetlenné tette a közle­kedés és a posta normális munkáját, súlyos anyagi káro­kat okozott. Uj-Dél-Wales he­gyeiben nagy hóesés volt — mintegy 25 centiméteres hóta­karó borította el a vidéket. A vidék legöregebb lakosai sem emlékeznek ott ilyen nagy ha­vazásra. — Csak tes­sék sokáig csengetni. — Miért, al­szanak? — Nem, reggel elutaztak a Mátrába! (Csont István rajza.) aiitn*iiiiiiHmiitiinitiiilniinii»:i«iiiuiiiiii»uiiiiiiDiiiiiuiiiiutHiiiiintii!iiiTi'iiiiiiiiniii*Hiiiiuiliiii»ii*n« •Holdf máriás: jsíi,"i||llll|| (5.) De anyuskám, én törölgetek, kész, punktum. A nagyszobában vígan lobo­gott a tűz, a lángok fényét már látni lehetett a mennye­zeten. A bútorok az alkonyi szürkületben megnagyobbodva uralták a szobát. A televízió szürkezöldes képernyője, mint egy hatalmas hályogos szem, bámult a két férfira, akik a kis kerek asztal mellett a fo­telben helyezkedtek el. A bányamester felnyitotta az ezüst cigarettatartó fedelét, kiválasztott egy puha Kos­suthot, s rágyújtott. Aztán Károly felé nyújtotta a do­bozt: — Gyújts rá, fiam! Pár percig szótlanul pöfé­keltek. Károlyt idegesítette ez a csend, s megtörte, kikíván­kozó mondataival: — Bizonyos magyarázattal tartozom apának az ezernégy­száz forintos kártérítés miatt. Bár úgy gondolom, ennek az ügynek az elintézése szorosan rám tartozik. Az egész ügy úgy kezdődött, hogy... A bányamester felemelte kezét: — Várj, fiam! Eleve nem jól kezded. Miért tartozik „szoro­son rád”, ahogy mondtad. Itt élsz velünk egy fedél alatt, megkaptad tőlünk a számunk­ra legkedvesebbet, a lányun­kat, együtt eszünk, örülünk, vagy szomorkodunk, egy csa­lád vagyunk. Tehát a gondunk is közös. — Ezt csupán azért mond­tam, apa, hogy az anyagi ré­szét természetesen nekem kell vállalnom. Nagyon sajnálom a megtörténteket, de már meg­történt, s változtatni ezen nem lehet! Ami pedig a jö­vőt illeti, én magam is le akarok szokni erről a szenve­délyemről. Az öreg halígatott. Nagy, széles ujjaival ide-oda tolo­gatta az ezüst cigarettadobozt. Furcsa érzés, a sajnálat és a düh keveredése ömlött szét benne veje iránit. Sajnálat, mert látta, felismerte — a ma­ga fiatalkorában tapasztalt szimptomákat —, látta, hógy a veje a pohár rabja. Tudta vagy eldobja a poharat, vagy menthetetlenül vége. De dühöngött is, önmagát okolva: nem lett volna szabad, ilyen hirtelen, minden előzetes in­formációk nélkül, másfél hó­napi ismeretség után' hozzáad­ni legkedvesebb kincsét, egyet­len lányát. Most mit tegyen? Hogy is mondtp ez a szegény fiú: „Ami pedig a jövőt ille­ti. :. hm ... hányszor ígérte meg ő maga is, amíg... Enyomta cigarettáját, meg­szólalt: — Nézd, fiam, annak örü­lök, hogy belátod, így nem lehet élni. De az ígérethez aka­rat is kell. Nem akarlak úntat- ni az én életemmel, de úgy ér- zém, el kell'mondjak egy-két dolgot- Ne úgy vedd, mintha én, az én kevés iskolámmal oktatni akarnálak, nem... bi­zonyosra veszem, hogy tudás­ban magasan felettem állsz, s ennek örülök. De mögöttem ötvenöt év sorjázik, s ebből ti­zenöt évet magam is az alko­hol rabjaként éltem át. Károly elmosolyodott: — Nem mond. újat ezzel, apa. Köztudomású, hogy a bá­nyászok szeretik az u-út. Isz­nak is, itt ezen a telepen is. — Jól mondod. De én, aki jócskán éltem a múltban is, sokkal többet látok, mint te. Valóban, elég sok olyan bá­nyász .akad, aki tökrészegre issza le magát. Verekedik, du­hajkodik. Üti a családját, mű­szakot mulaszt. Van, és sajnos még lesz is. Hanem azért jóval több az olyan, aki bölcs be­osztással, emberi módon szó­rakozik, s jómódban él. A „fe- negyerekeskedés” kora letű­nőben van! Valamikor régen, a bizonytalan holnap, a reme­gés a kenyérért, az állati élet­sors adta a bányász kezébe a poharat. Hidd el, fiam, így volt, magamról tudom. A fel- szabadulás után, amikor meg­szűnt a kenyérgond, akkor meg örömében ivott. Ivott, mert volt miből. Ivott, ha arra gon­dolt, hogy életének egy részét milyen állati sorsban töltötte el, s lehetett volna mindig így. Az ötvenes évek legelején egy nagy kocsma volt az egész telep. A régi könnyes, sírva- vigadás helyett, a könny nél­küli vigadás tombolt. Persze, akkor sem mindenki. Azután a józanabbak vásárolni kezd­tek. Megjelent az első Csepel motor a telepen. Üj szoba- és konyhabútorok, s az emberek kezdtek másként gondolkozni. Maga a párt is fellépett az al­koholizmus ellen, s az újsá­gokban színes riportok láttok napvilágot, hogy ez az a bá­nyászcsalád, s ezt vett, azt vett. Sokan egyszerű és osto­ba propagandának minősítet­ték ezt a nagy „jómód”-szel- lőztetést, holott bizonyos ten­dencia is volt ebben. A sorok között volt, aki nem dorbézoi- ja el a keresetét, az ma halad­hat, gyarapodhat. És az el­múlt tíz esztendő alatt meg­változott az arány. Ma jóval több az a bányász, aki megisz- sza ugyan a maga féldecijét, sőt, táncolni is elmegy a fele­ségével, szórakozik — de nem látod részegen. Szégyellné ma­gát. Mint ahogy én is feltá­madt szégyenérzetemnek kö­szönhetem, hogy ember ma­radtam. De gyújtsunk rá, é& mondd csak, fiam, érdekel ez téged egyáltalán? — Igen, apa érdekel. Tes­sék csak mondani. — Jól van. Nem tudom mennyit beszélt rólam a lá­nyom ... — Beszélt. Hogy nagyon sze­reti apát és hogy apa milyen jó! — Igen, de csak egy idő óta. Pontosabban tizenkét éve. Addig rossz voltam, azért, hogy a feleségemnek ma már gyen­ge a szíve, én vagyok a fele­lős. Hányszor, de hányszor ri­adt fel ez a szegény asz- szony éjjel, amikor durván rá zörgettem az ablakot! Hány­szor jött ajtót nyitni, holtsá- padtan, remeg­ve, félve, szí­vére szorított kézzel, háló­ingben ! S hány­szor zokogott reggelig a. pár­nába temetve az arcát, mig én • hortyogva aludtam a ré­szegek álmát. Bizony, fiam, igen sokszor. Én éltem, ő sorvadt, és sirt és átkozódott, egyszer előt­tem akasztotta fel magát. A telepen mindenki a „részeges bányamester”-nek titulált. El­vesztettem a tekintélyem mind a beosztottaim, mind a felette­seim előtt. Azok az ismerőse­im, akik nem ittak, józan éle­tet élték, kezdtek elkerülni. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom