Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-18 / 42. szám

NÉPÚJSÁG IMI. február If., szombat tus Semmiség és mégis... Semmiség, szóra sem érdemes, a legkézenfekvőbb valami, olyan ap­róság igazán, hogy alig veszi észre az ember és mégis . . . észreveszi. De nemcsak észreveszi, jól is esik számára az apró figyelmesség, a kereskedelem gondossága. Amiről szó van, ugyanis nem más, mint az édességféléken, aján­dékoknak szánt bonbonokkal, cso­koládékkal telt dobozokon található kis cédula. Ezen tüntetik fel a gyár nevét, ahol a gyermekek és felnőt­tek számára egyformán kedves ínyencségeket készítik, erre bé­lyegzik rá a gyártási időt és más hivatalos” dolgokat, s ugyanezen a cédulácskán szerepel a ,,fogyasz­tói ár” is. A cédulá.kat eddig telje­sen ráragasztották a dobozokra, s aki megvásárolta, ajándéknak szánva, törhette a fejét, miként tüntesse el a nemkívánatos felira­tot: „Ára: .... Ft.” Mostanában azonban a cédulát nem ragasztják le teljesen, s az ár könnyedén eltüntethető, mert an­nak egy kis részét perforálták is. Az édességüzlet elárusítója már a vásárlásnál egy mozdulattal eltávo­lítja a sokszor kellemetlenül árul­kodó kis papírdarabot, s a vevő hálás pillantását is nyugtázza egy­ben. Szól ez az eladónak, a keres­kedelem egészének, a gyárnak, egyszóval mindenkinek, aki egy kicsit is hozzájárult ahhoz, hogy már ilyen figyelmességekig is el­jutottunk egymás iránt... (w) — A LŐRINCI kultúrott­hon színjátszói Gárdonyi Gé­za Annuska című színdarab­jával készülnek a Hámán Kató seregszemlére. — NÉGYSZÁZ HOLDON termelnek szerződéses növé­nyeket már az első gazdasági évben is az ostorosi Kossuth Tsz tagjai. A nemrégen ala­kult közös gazdaság tagjai ezen a területen burgonyát, borsót, paradicsomot, paprikát, napra­forgót, s köztes növényként ba­bot termelnek a MÉK-kel kö­tött szerződés alapján. — AZ EGRI járásban az öntevékeny művészeti cso­portok eddig 120 előadást tar­tottak. Négy községben ren­deztek társas tánctanfolya­mot és háromban alapfokú zenei tanfolyamot. — TIZENHÉT SERTÉST számlált alig egy évvel ezelőtt a vámosgyörki Kossuth Tsz ál­lattenyésztése. Ez a szám a gazdálkodás első esztendeje után, a szaporulattal együtt 323-ra növekedett. A közös gazdaságban ezenkívül szépen gyarapodott a szarvasmarhaál­lomány is. Saját erőből például harminc üszőt és tehenet vá­sároltak ugyancsak az elmúlt gazdasági év folyamán. — VIDÄM farsangi műsort mutatnak be február 26-án a kerekharaszti kultúrotthon kiszista színjátszói. Utána táncmulatságot rendeznek. — A NAPOKBAN megtar­totta zárszámadási közgyűlé­sét a poroszlói Halászati Ter­melőszövetkezet is. A szövet­' * tagjai egész évi jó mun- . eredményeként hetven- m forintot számolhattak naguknak egy-egy munka- jségre. — A HORTI községi tanács a jövő hónap elején saját ke­zelésbe veszi a könyvtárat. Községfejlesztési alapból az idén 10 ezer, a költségvetés­ből 9 ezer forintot fordítanak könyvvásárlásra. A könyvtár átvétele után író—olvasó ta­lálkozót szervez a kultúrott­hon. Vidáman búcsúztak az idei farsangtól az egri gimnazista lányok is Évek óta megrendezi az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium farsangi tarkabarkáját. Ilyen­kor a hirdetőoszlopokon a bal­ladái hangot utánzó felhívás repül az érdeklődők felé levél­formában, hogy aki jól akar szórakozni, az ne mulassza el megtekinteni a műsort A lá­nyok ebben az évben még — talán jövőre is — kénytelenek a műsort a vendéglátó Gárdo­nyi Géza Gimnázium kultúr­termében megrendezni, ahol a négy fal és 200 férőhely szűk­nek bizonyul az érdeklődők befogadására, bár az előadást háromszor ismétlik. Nem baj, örülnek a nagy érdeklődésnek és annak még jobban, hogy eb­ben az évben építeni kezdik az ő kultúrtermüket is, és akkor majd ... A lányok farsangi tarka­barkája nagyrészt összegezi mindazt a derűs és komoly kulturális törekvést, amit a gimnáziumban ápolnak. Jele­netek váltják egymást, magán­számok kapnak tapsot, ének­számok, zongoraszólókkal ve­gyesen hoznak sikert. A tánc­számokat rendszerint megismé­telteti a közönség, mert a ba­lett és a tánc a lányok legerő­sebb oldala. A műsort keretbe állították a rendezők, hogy az építőmun­ka fontosságát ezúttal is hang­súlyozzák. A műsort a nemzet­közi szolidaritást elevenítő, a dolgozó nép hatalmát és erejét egyaránt sugárzó állókép zárja be. Ami az indító és a zárókép között van, móka, zene, dal, tánc, az mind kitűnő alkalom arra, hogy a fiatal lányok be­mutassák tudásukat, nevetésre késztessék a közönséget és ösz- szeverődjenek a tenyerek. Zeneszámaikért dicséret ille­ti Kőrösy Máriát, Langer Évát, Több felelősséget! r Február 9-én, Hatvan határában síkos, jeges volt az út. A 34-es AKÖV ecsédi autóbusza (GA—43-27.) és a héttonnás YA—09-03. rendszámú budapesti AKÖV-teherautó összesza­ladt. Szerencsére csak néhány könnyebb sérülés volt, de a járművek alaposan megrongálódtak. (Foto: Kiss Béla) Ferenczy Évát, Győry Csillát és Gedeon Erzsébetet. A táncszámok közül megér­demelten kapták a legtöbb tapsot az Indián szerelmi dal­ra komponált tánccal Udvar­helyi Anikó és Langer Éva, a korzói sétáért és az „Én édes Katinkám” táncképéért Ba­logh Mária, Gyenes Katalin, Katona Rózsa, Kiss Judit és Szabó Mária. Külön színt je­lentett a felsőtárkányi bál. A Trojka orosz táncot tizenkét- tagú tánckar adta elő nagy si­kerrel, de sok tapsot kapott Virágh Éva Esernyőtánc- balettje is. A versek-monoló- gok közül tetszett Némedi Esz­ter két száma, Kovács Ilona székely népballadája, Örst Ág­nes férjhezmenési monológja, az Othello-paródia és az Áram­szünet című tréfás jelenet. Az intézet énekkara dalokat adott elő nagy hatással, de kel­lemes volt hallgatni Lapu Ka­talin előadásában Saffi dalát. Bodnár Zita egy Szirmai szá­mot énekelt; a sláger történe­téből ízelítőt adtak Csombók Erzsébet, Csorba Éva, Koszta Anna, Mihályi Katalin, Mihók Éva, Németh Anna. Offenbach Gondolatát Tóth Edit és Csű­rnek Judit adták elő. A műsorközlés sokoldalú ké­pességet kívánó feladatát Sve- titska Éva és Szakács Mária látták el sikerrel. Külön betét­ként ható számaival méltán aratott sikert Svetitska Éva. A vidám hangulatot árasztó tarkabarkát a dr. Őrsy-házas­pár és dr. Farkas László taná­rok rendezték, de az aprólékos és gondos előkészítési munká­ban — bátran lehet mondani — az egész intézet közreműkö­dött. A lányok énekkarát Die­nes Tiborné vezényelte. Mint értesültünk, március első szom­batján műsorukkal a pétervá- sári közönséget akarják meg­lepni az egri lányok, mert a ta­valyi pélyi látogatás arról győzte meg a fiatalokat is, meg a tanárokat is, hogy az ilyen találkozás a falu parasztságá­val hasznos — mindkét oldal­ra. f. a. HORVÁTH JÓZSEF: EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, Andalúzia EGRI BRÖDY öt perc a paradicsomban GYÖNGYÖSI PUSKIN A bíró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Dr. Faustot elvitte az ördög HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szép Lunette HATVANI KOSSUTH Diplomácia, ó! HEVES Az elvarázsolt herceg PÉTERVASARA Bölcsődal -FÜZESABONY Hulot úr nyaral in usom : Egerben este 7 óraikor: DALOL A TAVASZ (Katona-bérlet) •ÍBózsaszentmártonban este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse (42.) — Képzeljétek — mondta jóindulatú, megbocsátó mo­sollyal, széttárt karokkal —, mit művel ez a Júlia velem! Megvonja a falatot a szájától, csakhogy nekem mindenem meglegyen! — Hiába, remek asszony a feleséged, Szerencsés elvtárs! — mondták azok, akik Júliát ismerték az építési osztályon. — Mi előre tudtuk, hogy eb­ből jó házasság lesz. Ritkaság az ilyen önzetlen asszony! Júlia túlzásai azonban fel­borulással fenyegették ezt az idillikus és elhihető képet. Jú­lia nem nyugodott bele abba, hogy az ő Jánosa a gyári kony­hán étkezzék. Ráparancsolt, hogy délben menjen ki a gyár­ból és ebédeljen meg tisztes­ségesen egy közeli étterem­ben. Még azt is a lelkére kö­tötte reggelente, hogy aznap mit ebédeljen. Szerencsés min­dennap be is számolt ezekről az ebédekről. Ám Júlia gya­nút fogott és rajtacsípte Sze­rencsést a kegyes hazugságon. Mert ő bizony sohasem ment ki abba az étterembe. Júlia kimondta a szentenciát: ezen­túl a lány minden délben ki­viszi az ebédet. Szerencsés mindössze annyit tudott ki­harcolni, hogy a lány ne vi­gye fel az ebédjét az osztály­ra, hanem adja le a kapunál, majd ő érte küld. Ne lássák az alkalmazottját. Igenám, de Rostás Mancika, Szerencsés titkárnője, maga is meg akarta toldani Szeren­csés osztályvezető elvtárs örö­meit. S ezért a kaputól felho­zatott ebédet roppant ízlése­sen kitálalta, tányérra szedte, olykor fel is cicomázta, s úgy vitte főnökének. Ennek a moz­zanatnak gyakran tanúi is akadtak és csakhamar híre futott, hogy nem mindenki számára van most Ínséges vi­lág, s nem mindenkire nézve kötelező az a bizonyos alap­elv, hogy „nem ehetjük meg ma azt a tyúkot, amely hol­nap aranytojást tojik”. Szeren­csésre például az aligha vo­natkozik, mert csupa olyan ételt főz neki az az áldott jó felesége, amilyet az átlagem­berek, mi tagadás, hónapokig nem is látnak. A borjúbecsi- náltra még csak rá lehetett volna fogni, hogy ez az orvos előírta diétához tartozik, de olyan diéta nincs, amely nyár­son sült rablóhúst ír elő há­romféle körettel a szegény be­tegnek. Szerencsés az idő múlásával megszokta, hogy Júliával szemben hiába minden ellen­kezés. Beletörődött ezekbe a meggondolatlanságokba is, és mind kevesebbet adott a lát­szatra. Néha mégis kénytelen volt mentegetőzni. A gyáriak valahogyan megtudták, hogy Júlia az új lakásban egy pom­pás dolgozószobát rendezettbe Szerencsésnek, de olyan „ren­deset”, hogy az csoda. Példá­ul egy tételben ezer kötet könyvet vásárolt, mert ho­gyan is festene egy dolgozó- szoba ezer kötet könyv nél­kül? Szerencsés kínosan ma- gyarázkodott: 1961. FEBRUAR 18., SZOMBAT: KONRAD 5 évvel ezelőtt, 1956. február 18* án halt meg GUSTAVE CHAR- PENTIER francia zeneszerző. Fő­müve, a Luise című opera, tárgyát a párizsi munkások életéből vette. Színes hangversenydarabokat, s forradalmi dalok mintájára írt népi himnuszokat szerzett. 415 éve, 1546-ban e napon halt meg LUTHER MARTON, a protes­tantizmus megalapítója. Mozgalma a katolikus egyház és a feudaliz­mus ellen írt, és a wittembergi várkapura 1517. október 31-én kifüg­gesztett 95 tételével indult el. A ,,lutheránizmus” kezdetben a pa­rasztság felszabadulására törekvő mozgalmát támogatta — ezzel magyarázható gyors térhódítása — később azonban az 1524—25-ös parasztháború idején Luther a feudális urak oldalára állt. GUSTAVE CHARPENTIER Jl pénzes férfi — Hát bizony, néha kissé könnyelmű a feleségem. Nem is tudom, mi lesz ennek a vé­ge. Még összeroskadunk a terhek alatt! Nem jó ez a sok­féle részletfizetési kötelezett­ség! Turzó építésvezető nem áll­hatta meg szó nélkül ezt a sóhajt. — Az nem is jó öregem. Még szerencse, hogy nem mindenkinek adnak részletre bútort, miegymást. Szerintem így helyes, hogy csak kivéte­lesen adnak. De Szerencsés füle már el­tompult, s nem vette észre a Turzó megjegyzésében kunco­gó iróniát. Éppígy eleresztet­te a füle mellett Benkő célzá­sait is, amelyeket öltözékére, eleganciájára tett. Ki tudja, mi nem hagyja nyugton egyik-másik embert, tán a kíváncsiság, vagy micso­da? De tény, hogy az utóbbi időben öten-hatan is céloztak arra, igen jó néven vennék, ha Szerencsés legalább egyszer meghívná őket otthonába. Csakhogy ettől Szerencsés ir­tózott. Meg is volt rá az oka. Júlia asszony fényűzést hurcolt Szerencsés otthonába. Az ötle­tekből kifogyhataltan háziba­rátok mind újabb és újabb ta­nácsokkal látták el. Júlia alig néhány hónapja vásárolt bú­tordarabokat dobálta ki a la­kásból, hogy helyet csináljon új, néha hajmeresztőén mo­dem berendezési tárgyaknak. Nehéz dolga lett volna Sze­rencsésnek, ha magyarázatot A nővérem családjában nincs szava a férfiaknak. Igaz, nem is igen vannak, csak a családfő képviseli szegényeket. Nappali tevékenysége neki is csak ab­ból áll, hogy dolgozni jár, és nejének átnyújtja a pénzt. — Nem értenek a férfiak a pénzhez, minek is nekik? — s mire a jámbor férj észhez tér, a kereset máris a családi pán­célszekrénybe zúdul. Béla zse­bében egy vas se marad. Ha a reggeli raporton a feleség elszá­molja magát, este gyalog jön haza tizenöt ki­lométerről, de ez hetenként legfeljebb két. szer fordul elő. Szóval Bélá­nak, a férfinak nincs pénze. Ha két húszfilléres estére mégis a zsebében ma­rad, azt is kirámolja a család szemefénye, a kis Zsuzsika, S apja kérdő tekintetére csak ennyit válaszol: minek a pénz a férfinak? Tegnap almát vettem tőlük. kellett volna adnia e fényűzés eredetére. Egy napon Júlia azzal a bol­dogító hírrel lepte meg Sze­rencsést, hogy csónakházat, s a töviben egy takaros vikend- házat bérelt a Római-parton és vásárolt egy csónakot is. — De, hát Júliám, mikor érünk rá mi csónakázni? — bámult el Szerencsés. — Hi­szen te annyit sem értessz a vízisporthoz, mint hajdú a ha­rangöntéshez. — Nem baj — rándított egyet a vállán Júlia — majd Bencsik lejár velem a Duná­ra, remek úszó. — Csak tudnám — jegyezte meg élesen Szerencsés — en­nek a Bencsiknek honnét van annyi ideje, hogy mindig kö­Mondanom sem kell, hogy az üzletet a család nőtagjaival bo­nyolítottam le. De amint Zsuzsi meglátja a pénzt a kezemben, jó hangosan megkérdezi: anyu­kám, a bácsi férfi? Mindketten megdöbbenten bámultunk a kicsire, de ő meg is ismétli: A bácsi férfi? rülötted toporogjon? Júlia jóságos mosollyal ölel­te át a férjét: — Látod, ez jólesik nekem. Ez a féltékenység. Már azt hittem, nem is szeretsz... Szerencsés azt sem tudta, melyik lábára álljon a meg­hatottságtól. Szégyellte, hogy kétkedő megjegyzést engedett A nővérem is kínosan érzi magát, de Zsuzsi, mintha már el is döntötte volna, hogy mégis férfi vagyok, újabb kérdéssel állt elő: Akkor miért van pénz nála? (garas) „ ArtAAAAAVWWWWV, meg magának. Hova is tette az eszét... Pedig ezúttal helyén szólalt meg az esze. Bencsik Ferenc magyar-történelem szakos kö­zépiskolai tanár volt, de egy­szer tettenérték, amint egy felsős lánynövendékével vi­szonyt kezdett és büntetésből eltiltották a nyilvános iskolai tanítástól. Bencsik azóta házi korrepetálásból éldegélt. Nem nagyon jól, mert ebben az át­kozott világban hivatásszerű­en korrepetálják a gyengébb tanulókat és csak kevesen fo­gadnak rest, vagy nehézfejű csemetéjük mellé házi korre­petitort. De azért néhány ma­gántanulót sikerült összever­buválnia, és megkereste a ha­vi ezerkétszáz forintot. A har­minchat éves, magas, barna, kisportolt fia­talember min­dig többet köl­tött, mint amennyit kere­sett, és emiatt szüntelenül pénzzavarral küszködött. Amikor testi­lelki pajtása, Bottlik Elemér először meg­invitálta Sze­rencsésékhez egy kis házi­mulatságra, Bencsik még nem is sejtette, hogy megfogta az isten lábát. Már a legel­ső alkalommal forró pillantá­sokat küldött Júlia felé. Le­hetetlen volt nem észreven­ni érzelmeinek lüktető áramát, Júlia tanúje­lét is adta annak, hogy felfe­dezte Bencsik érzelmeit. Ki* emelkedő gyöngédséggel gon­doskodott számára kitűnő éte­lekről és italokról, pompás tánczenéről és alkalomról is, amikor kedvükre kitáncolhat­ják magukat. (Folytatjuk.!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom