Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-02 / 28. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. február 2., csütörtök t 1H15 Szép kis gazda... Madarat tolláról, embert — a motorjáról lehet megismerni. A közmondás jutott eszembe minap, amikor egyik hivatalunk lépcsőházában új, de éktelenül sáros, piszkos Pannóniát pillantottam meg. A motor a falnak támaszkodva búslakodott, s nyilván a kormányára akasztott karton feliratán elmélkedett. A kartonra ugyanis, nyomtatott betűkkel ez volt írva: — Azért vagyok ilyen piszkos, mert F. E. a gazdám. Szép kis gazda lehet F. E... —dy. II Népújság szerkesztőségének új telefonszámai: 13-57, 12-73 — A HAZAFIAS Népfront siroki községi bizottsága február 4-én ülésezik. A félévi munkatervet rs más, időszerű problémákat vitatnak meg. — DIA-FILM vetítéssel ösz- gzekötött mesedélutánokat tartottak Bükkszentmárton, Nagy- tálya és Egercsehi községekben. A mesedélutánok népszerűségére jellemző, hogy eddig mintegy 35-öt tartottak, átlag 60—80 részvevővel. — AZ IDÉN TOVÁBB FOLYTATÓDNAK a hatvani járásban a termelőszövetkezetek építkezései. Az állam 2 842 000 forinttal támogatja 1961-ben a járás termelőszövetkezeteinek elhatározását. — OKTÓBER 1-TÓL január Végéig 227 ismeretterjesztő előadást tartottak a TIT. előadói, a Hazafias Népfront tagjai és a járási népművelők az egri járás falvaiban. Az előadások főleg társadalomtudományi témákkal foglalkoztak. — HEVESEN, az Ezüstkalász Termelőszövetkezetben a zárszámadás napján 1 424 000 forintot osztottak szét munkaegységrészesedésre 104 szövetkezeti gazda között. — NAGYTÁLYÁN, a Viharsarok Termelőszövetkezet tagsága január 31-én tartotta meg társzámadási közgyűlését. Tsz-tagoknak — a társadalmi tulajdonról Az elmúlt napokban a siroki Váralja Termelőszövetkezet tagsága részére Jakubik István rendőrfőhadnagy értékes elő- adást( tartott a társadalmi tulajdon védelméről. A beszámolójában elmondotta, hogy a köztulajdon védelme a szocialista társadalom minden dolgozójának kötelessége, és szigorúan el kell járni azokkal szemben, akik a népi vagyont szándékosan eltulajdonítják, vagy károsítják. Az előadást nagy érdeklődéssel fogadták a szövetkezeti gazdák és utána számtalan kérdést tettek fel az előadónak. Egy- egy kérdést megvitattak és hosszasan elbeszélgettek róla. Ezek után a szövetkezet elnöke tartott t megbeszélést a több mint 150 megjelent tag előtt, az időszerű kérdésekről. fiz egri szabadegyetem hírei Ma, 17 órai kezdettel a pedagógiai és irodalmi tagozaton lesznek előadások. A pedagógiai tagozaton Juhász Tamásné főiskolai tanársegéd tart előadást A pályaválasztás kérdése lélektani szempontból címmel, a főiskola I. emelet, 34-es termében. Az irodalmi tagozaton dr. Némedi Lajosné gimnáziumi tanárnő tart előadást Téli versek címmel a főiskola II. emelet, 61-es termében. Érdeklődőket szeretettel vár • szabadegyetem vezetősége. DÉRCSIPTE BIMBÓK (Gagyovszky Emil verseskötetéről) Valljuk meg: nagyon kevesen és nagyon kevéssé ismertük — és ismerjük! — Gagyovszky Emilt, a majd nyolcvan esztendős, angyalföldi születésű munkásköltőt. A Magvető könyvkiadó most ízléses, egyszerű kötetben adta át az ötven éves költői munkásság legszebb, legértékesebb darabjainak gyűjteményét. Egy sokat szenvedett ember életének rímes, kristálytiszta vetülete, rögzítése a rendszerbe fogott nyolcvanöt vers. A költemények miliője — a gyár, az „utca”, amely „csak jajgatással van tele”. Gagyovszky Emil költeményeiben azoknak állít időtálló és kegyeletőrző obeliszket, azoknak a szegényembereknek, akiknek vére festette pirosra a munkásnép lobogóit, akik „kenyeret, jogot, életet” könyörögtek eleinte, később követelték azt és fegyverrel is küzdelemre szálltak becsületes vágyaik valóravál- tásáért. A múltidéző, a múltat rögzítő versek sorában — az 1912—1927 között íródott — „A kalapács” című forradalmi költeménye a legdinamikusabb, legtisztultabb. Idézzük a költemény négy utolsó sorát: „Majd milljók üllőn zeng a nóta, Itt lesz a büszke aratás! És aki ma nékünk láncot készít, Megváltónk lesz a kalapács...” Gagyovszky Emil e verse több szovjet antológiában is napvilágot látott. Csodálatos szép, elégikus versben dalolja meg a munkások szerelmét, a munkáslányt, akit „doh- és penészszag ölel” körül, mert nedves pincében lakik, s aki ott dolgozik a gyárban, a férfiak mellett, s ha meghal, „jeltelen sírt kap csak a temetőszélen” (A mi szerelmünk). Verseiben Gagyovszky Emil megörökíti a kapitalizmus elesettjeinek egész sorát (Ágyrajáró, Utcagyerek, Munkanélküli, stb) a társadalom plasztikus keresztmetszetét jelenítve meg végzetes sorsukkal. 1945-ben, amikor a hitleri fasizmust saját barlangjában fojtották meg a hitlerizmus ellen harcoló szövetségesek, s ő is hazatért már a kényszerű hadimunkáról (amire a nyilasok elhajtották az ötven éves poétát), ilyen gondolatokat vetett papírra a békéről: „Az ágyúk érce jó lesz majd ekének, Kaszának jól beválik majd a kard, A gépmadár szolgája lesz a jónak, S a tank meghal, mert vért és vért akart.” Mennyire aktuális most is ez a gondolatsor: talán még sohasem volt annyira időszerű egy vers, mint ez. Az embernek a, szovjet békepolitika mai követelése jut az eszébe erről a versről: kovácsoljunk a kardokból ekevasat! Gagyovszky Emil proletárköltő, angyalföldi munkás volt az apja. hpájd nyolcán esztendős életében sok bajt, szenvedést, hántást és üldöztetést megért — ezt dokumentálják a versek egytől-egyig. Életének állomásai, a versekben rögzített „szociális statisztika” a Horthy- rendszer valamennyi proletárjának tipizált sorsát jelentik. Félévszázadon át a Népszava közölte Gagyovszky Emil verseit, munkásokat tanított. Két éve, írói munkássága elismeréseként Munka Érdemrenddel tüntették ki. Verseit ma is szeretettel olvassuk — mert tanulságot adnak. A régmúlt időkben írt versek emlékeztetnek: ’bren volt! Legújabb versei figyelmeztetések: ne ismétlődjék meg a rossz, soha többé. A költő Gagyovszky Emil ma is alkot, ma is munkálkodik, nem teszi le kezéből a tollat, mert — mint egyik 1927— 1941 között íródott versében kimondja: — „Még sok mindenhez van közöm.” <P. D.) Tovább bővülnek a községi könyvtárak A hatvani járásban a múlt esztendőben kísérletképpen négy könyvtárat a helyi tanácsok kezelésébe adtak, önálló költségvetést kaptak és a tanács ;:Hr. Mozik műsora :dTi. FÜZESABONY Első csapat EGRI VÖRÖS CSILLAG Messzi utca EGRI BRÓDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Zápor GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Meghasonlás, HATVANI VÖRÖS CSILLAG Rovere tábornok HATVANI KOSSUTH Hulot úr nyaral HEVES Nincs előadás PÉTERVÁSÁRA Nincs előadás i«iiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiini!!iiiiiiiiiii;aiiaiiiiiiuiuiiitiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiuiiiiHiiiiiiiiiiiiiHiiiliiii!iuiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiii,.)iiii!iiiiiiiiiiiiiiiiuiiiib>iifiiiiiiiiiMHii.iiiii‘iiiiMiMiii musora Egerben este 7 órakor: SZENT JOHANNA (Bianco-bérlet) Istenmezején este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse nagyobb összeget tudott könyvvásárlásra fordítani. Ennek eredményeként például Ecséden megsokszorozódott az olvasók száma. Január 1-től valamennyi községi könyvtárat a helyi tanácsok irányítanak. Költség- vetésből és községfejlesztési hozzájárulásból vásárolnak újabb köteteket. A csányi tanács VB tízezer forintot szavazott meg erre a célra. Egy lakosra így 2,70 forint jut. A hatvani járás községeiben általában ötször annyi összeget fordítanak könyvvásárlásra a tanácsok, mint amikor járási ellátás volt. Most van folyamatban a könyvek leltári átvétele. 1961. FEBRUÁR 2., CSÜTÖRTÖK: KAROLIN 90 évvel ezelőtt. 1871. február 2-án halt meg EÖTVÖS JÓZSEF író és politikus. Első nagy műve a Karthauzi, napló alakban írt szentimentális regény. A falu jegyzőjében a hűbéri vármegye kíméletlen realista rajzát adja, a Magyarország 1514-ben c. műve a Dózsa-féle parasztforradalom hiteles ábrázolásával a reformkori magyar irodalom legbátrabb alkotása. Mint politikus (az első felelős magyar mi- .nisztérium vallás- és közoktatás- ügyi minisztere) megalkotta az általános népoktatás, valamint a zsidók egyenjogúságának törvényét. Ma 65 éves GERGELY SÁNDOR, Kossuth-dljas író. Első regényei a kapitalista társadalom elesettjeit EÖTVÖS JÓZSEF ábrázolják (Achrem fickó csodálatos élete). Tagja volt a „100 % kör”-nek. 1931-ben a Szovjetunióba emigrált, itt írta a Vitézek és hősök c. drámáját. Főműve a Dózsa György regénytrilógia. Megjelent életrajzi regényének 1. kötete Rögös út címmel. 50 éve, 1911-ben e napon született ZSINKÖ VILMOS, a KIMSZ egyik vezetője, a spanyol frontra önként jelentkezett és az Ebro- menti harcokban 1938-ban hősi halált halt. 1943. február 2-án Sztálingrád körzetében végrehajtott nagyszabású hadműveletek folyamán a német fasiszta csapatok az első döntő vereséget szenvedik. A szovjethadsereg sztálingrádi győzelme a II. világháború fordulópontját jelentette. 110 éve, 1851-ben JEAN FOUCAULT francia fizikus a párizsi Pantheonban bemutatott inga-kísérlete segítségével bebizonyította a Föld tengelye körüli forgását. Előadói munkaközösségek dolgoznak megyénk termelőszövetkezeti falvaiban Megyénkben, ahol már minden község a szövetkezés útjára lépett, — a lakosság igényeinek növekedésével — új formákat öltött az ismeretterjesztés is. Valamennyi termelőszövetkezeti faluban ismeretterjesztő munkaközösségeket hoztak létre. Ezeknek a munkaközösségeknek a tagjai végzik el és fogják össze a falusi ismeretterjesztés sokrétű feladatait Előadásokat, klubestéket, tapasztalatcseréket szerveznek a falvak dolgozói számára. Az ismeretterjesztő munkaközösségekben a falvakban laké értelmiségi dolgozóknak valamennyi rétege képviselve van, akik részt vesznek a falu kulturális nevelésében. Elsősorban pedagógusok, mez- zőgazdászok, de több helyen orvosok, mérnökök, tanácsok dolgozói is tagjai ezeknek a munkaközösségeknek. A munkaközösség általában nyolc-tíz tagból áll, de számos községben 15—20-an is részt vesznek benne. A falusi ismeretterjesztés szélesebb összefogására megyénkben megvalósították az úgynevezett kiskörzetesítést, amelynek alapján 3—4 egymáshoz közelálló község egy- egy kis körzetet alkot, s összefogására a járási tanács bíz meg egy felelőst. Az ismeretterjesztő munkaközösségek a falu tájjelegének megfelelően különböző népi szokások felkutatásával, más területeken bevált növényfajták termesztésének elterjesztésével foglalkoznak. 111 ‘■:ii'iai:i'iiiiiiiiniiiiiiiMii!aiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiaiii!iiiiiitini HOPV/im 3ÓISIF • ••*•» * (28) Benkő megijedt Szerencsés hirtelen kedélyváltozásától. Ha ez az ember visszazuhanna a búskomorságba, ezt nem tudná elviselni. De hát miért nem érti meg, hogy ő a rossztól akarja visszatartani? Hja, az emberek gyakran nem a lábuk elé néznek jártukban-keltükben. Benkőné is észrevette Benkő töprengését, ö azt tartotta ilyesmibe a még oly jó barátnak sem szabad beleszólni. Ez annyira magánügy. Ámde Benkő nem adott igazat az asz- szonynak. Valami azt súgta neki, hogy most nem szabad megalkudnia. De amikor legközelebb találkozott Szerencséssel, megdöbbent. Szerencsés arcban összeesett,^ halálosan kimerültnek látszott, és kerülte Benkő tekintetét. Nem, ezt nem lehet kibírni. Benkő megfogta Szerencsés két karját: — Nézd, Janikám, vedd úgy, hogy én a múltkor semmit sem mondtam. Rájöttem, hogy nem volna helyes, ha 'beleszólnék. Jól gondold meg, mit csinálsz. De ha elveszed, én éppen olyan ... éppen úgy tekintek majd rá, mint rád. Baráti szeretettel. Mintha varázsvesszővel érintették volna az arcát, oly hirtelen felderült Szerencsés: Hát igazán nem haragudnál érte? Hiszen az jó! Benkő nyakába borult és megölelte. Bottlik Jenő, a Bottlik-féle rum- és likőrgyár egykori tulajdonosa majdnem hanyattesett, amikor Júlia, egyetlen dédelgetett gyermeke közeli házasságkötésének híre a fülébe jutott. S amikor Bottlik mama megtudta, hogy a vőjelölt egy foárdolatlan fickó, egy senkiből lett valaki osztályvezető, akinek sohasem volt semmije — elájult. Szegfűszeggel spé- kelt birsalmát kellett vele sza- goltatni, hogy felocsúdjék. Júlia toporzékolt és keményen leckéztette jó szüleit: — Mit képzeltek ti? Meddig játszunk még itt kisded játékainkat? Ez a ház most már kibírhatatlan! Te, papa, úgy teszel, mintha mi sem történt volna. Mintha a mai napig is dúsgazdag gyáros volnál! Bottlik mama felzokogott. — Szerencsétlen gyermek! — Nem vagyok gyermek! — replikázott Júlia. — Ö, szerencsétlen! — folytatta Bottlik mama. — A vagyonúnkat elvehettek, de azért mi ugyanazok vagyunk, akik voltunk! Ebből nem engedtünk és nem is fogunk! Majd felvirrad még nekünk! És te? Mi lesz akkor teveled, egyetlen gyermekem? — Hát ez az! — sziszegte Júlia. — Én nem játszom tovább gyárosdit. Én reggel hatkor kelek és megyek a gyárba. Nem az én gyáramba! Gürcölök, mert kenyeret kell keresnem. És férjhez megyek, hogy ne kelljen többé a gyárban gürcölnöm, mert elegem volt belőle. — És ez neked egy parti, kislányom? — sajdul fel Bottlik. — Igenis, ma ez egy parti. Ez az ember még karrier előtt áll. Pár éve segédmunkás volt, ma osztályvezető. Holnap talán miniszter. — Megőrülök! — fogta a fejét Bottlik Jenő. — Egy kommunista miniszter, mint az én lányom férje! És ez téged ambicionál? — Igenis, ambicionál. És különben is szeretem, János nagyon érdekes ember. Bottlik Jenő belátta, hogy Júliát nem lehet eltéríteni szándékától. Amikor magukra maradtak, még ő vigasztalta: — Jobb, ha belenyugszunk, mama. Úgysem tudunk segíteni. Majd megszokjuk a vőnket. — Soha! — kiáltott harciasán Bottlikné. — Ugyan, ne hepciáskodj, mama. Mit csináljunk? Ilyen a világ. Én megértem Júliát, hogy most már férjhez akar menni mindenáron. Valószínűleg imponál neki a főnöke. Istenkém, ha egyszer ez idő szerint jobb parti nem kínálkozik? — Te vén szamár! — szikrázott a mama szeme. — És mi lesz akkor, ha jön a fordulat? Mit kezdünk mi egy ilyen vőmurammal? Pfujj! Bottlik gőgös ábrázatot öltött: — Nekem a lányom boldogsága mindent megér. Akkor majd én felemelem magunkhoz azt a Szerencsést. Legalább elmondhatja, hogy „nőmén est omen”. Nekem erre elég pénzem lesz, és befolyásom is. Bottlik Jenő, miután gyárát államosították, még mindig igen jelentős készpénz- és ingatlan vagyont mondhatott magáénak. Júliának is csak azért kellett elmennie dolgozni, hogy ne páljon ki a semmittevésben. Éppenséggel győzték volna kenyérrel, de Júlia ezt nem tudta volna elviselni. Bottlik kitűnő kapcsolatokkal rendelkezett a burzsoá alvilágban. Különös világ az, nagykereskedők, gyárosok, bankárok, akik „valaha jobb napokat láttak” — egy láthatatlan érdekszövetségbe tömörülve várják ama sorsfordulót, amikor visszaáll a „törvényes jogrend” és a vagyonukat ismét birtokba vehetik. Számukra csak egy szörnyű, de átmeneti megrázkódtatás a szocialista világrendszer, amit nem lesz könnyű kiheverni, de azért jobb későn, mint soha. És szentül hiszik, hogy egy szép napon végetér a proletár- diktatúra, valaki jön fehér lovon, de jöhet akármin, egyre megy, csak jöjjön, és itt legyen, adja vissza kinek-kinek a vagyonát. Ebben a burzsoá alvilágban más a terminológia, s mások a fogalmak, mint a föld fölött. Itt ki-ki úgy beszél hajdani gyáráról, mintha ma is zavartalanül birtokolná. Mindenki felnyerít, aki hírét veszi, hogy volt üzemében, vállalátánál az állam beruházást eszközölt és szépen elkönyveli az értéknövekedést. De egyszersmind társai szemében is megnő „Milyen szerencsés flótás ez a Tihanyi — mondta Bottlik Jenő Weinbergemek, a volt textilkirálynak — ma már háromszor annyit ér az a koszos üzem, mint amikor elvették. Látja, milyen peches vagyok? Az idén bővíteni akarták nálam a szeszfőzdét, hát nem kihúzták a tervből a nyomorultak?” De ebben az alvilágban valóságos pénzügyi műveletek is lebonyolódnak. Kölcsönöket adnak és felvesznek ügyletek kötéséhez egymástól. A kölcsö- nökről kötelezvények készülnek, s ezek szövegében — mint fedezet — ott szerepel a kölcsönvevő volt gyárának, vállalatának pontos leírása, felbecsült értéke, vagyon- állaga. Akinek a nevén értékesebb üzemet tartanak nyilván, az szükség esetén nagyobb összegű kölcsönökre számíthat, mint akinek egykori üzemét a szocialista állam sajnálatos módon „elhanyagolja”, vagy keveset ruház bele. Ugyanezen a módon ma valaki tündökölhet, holnapra a mélybe zuhanhat. (Folytatjuk)
