Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-14 / 38. szám
4 NÉPÜJSAG 1961. február 14., kedd A lakosságért... Egy hír... Az Egri Városi Tanács kereskedelmi felügyelőjétől, Rakvács Lajos elvtárstól hallottuk: új élelmiszerboltot nyitnak a Petőfi utcában, a most épülő 64 személyes csecsemőotthon szomszédságában levő üres telken. A terv kivitelezése még távoli — időbe tart, amíg az új üzlethelyiséget felépitik —, mégis üdvözlésre méltó az elgondolás. Üdvözlésre méltó, mert az apácák hajdani szőlőbirtoka helyén terjeszkedő, épülő új városnegyed lakosságának ellátottsága nem mondható kielégítőnek. Az itt lakók élelmiszer- és egyéb szükségleteinek kielégítését most a szomszédos, Bethlen utcai földművesszövetkezeti ,,fűszer- és vegyesbolt” látja el. Ez a bolt egy magánbérleményű lakóház szűk szobájában székel. Kezdetleges és primitív körülmények között. A „bolt” áruválasztéka gyenge, a kiszolgálás lassú és sok időt vesz igénybe, hiszen — különösen a délutáni órákban, szombati napokon — 2G—25 ember zsúfolódik itt össze. Ha az új bolt felépül, az emberek minden bosszúsága és vesződsége is elmúlik; az itt lakóknak nem kell begy aló golniok a belvárosba cekkerrel, szatyorral felszerelve. Az új boltban majd minden szükséges dolgot megtalálhatnak, (pataky) — A TIT egri csillagászati szakosztálya közli, hogy ma (A tejút-rendszer helyett) a Venusról tartanak előadást. — AZ APC1 Fémtermia Vállalatnál az anyagok termikus úton való gyártásáról egyre inkább a korszerűbb, elektrotermikus gyártásra térnek át. Ezért vették tervbe, hogy a már meglevő kemence mellé még egy elektromos kemencét építenek. Az első fázisban szilikókalciumot és szilikó- mangánt termel majd a kemence. A második fázisban — ezek távolabbi tervek — fer- rotitán, ferrowolfram és fer- romangán ötvözőanyagokat állítanak elő elektromos úton. — FEBRUÁR 10-én tartotta hagyományos farsangi bálját az utasellátó éttermében a füzesabonyi községi nőtanács. — FEBRUÁR 18-ÁN Füzesabonyban a Járási Művelődési Otthonban megtartják a hagyományos cigánybált. A bált a járás zenész szakszervezete rendezi. A zenét Csonka Herman cigányzenekara, és a Járási Művelődési Otthon tánc- zenekara szolgáltatja. A két zenekaron kívül cigányénekesek magánszámai is tarkítják majd a műsort. — VASÁRNAPONKÉNT 40—50 pétervásári gyerek látogatja a kultúrházban a népszerű mesedéielő ttokét, ahol mesét mondanak és filmet vetítenek számukra. — AZ ÁLLAM jelentős ösz- szegekkel támogatja ez évben is termelőszövetkezeteinket. Januárban például a megye termelőszövetkezetei 6 800 000 forint rövidlejáratú hitelt kaptak beruházásokra. — HUSZONÖT asszony jár a pétervásári kultúrotthon és a nőtanács által szervezett kézimunka-tanfolyamra. Földi Józsefné vezetésével heti két alkalommal tartják a foglalkozásokat, és ismeretterjesztő előadásokat is hallgatnak. A tanfolyam munkájából március végén kiállítást rendeznek. EGRI VÖRÖS CSILLAG Kihívás EGRI BRÖDY Az el nem küldött levél GYÖNGYÖSI PUSKIN Serdülő lányom GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szegény gazdagok HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fantasztikus utazás HATVANI KOSSUTH Téves kapcsolás HEVES Akiket a pacsirta elkísér PÉTERVÁSARA Az első csapat FÜZESABONY Hosszú az út hazáig Egerben este 7 órakor: DALOL A TAVASZ Visontán este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse A munka és a szórakozás hajléka Felavatták az újjáépített karáesondi művelődési házat 1961. FEBRUÁR 14., KEDD! BÁLINT 155 évvel ezelőtt, 1806. február 14-én született BATTHYÁNY LAJOS, a reformkorszak jelentős ál- lamférfia, a parlamenti ellenzék vezére, majd az 1848 áprilisában alakult első felelős magyar minisztérium elnöke. Az udvarral való megegyezést kereste, s mikor ez a forradalmi hangulat miatt lehetetlenné vált, megbízatását visszaadta; Windischgraetz tábornagy, mint az országgyűlés békekövetségének tagját letartóztatta, majd a hadi- törvényszék halálra ítélte. 1849. október 6-án a pesti Üjépületben lőtték agyon. Emlékét a mai Báthory utcában örökmécses őrzi. 185 évvel ezelőtt, 1776-ban e napon született MARTON GÁBOR pedagógus. 1803-ban nyújtotta be a bécsi cenzúrához az Oskolatudomány című kéziratát, amelyben a nemesi és jobbágyifjak oktatásának megszervezését sürgette. Művének kinyomtatását „jako- binizmus” és „vallástalan naturalizmus4’ miatt nem engedélyezik, állásából elmozdítják, a Zala megyei Köveskálra kerül és itt írja meg A gazdaságos méhtartás című kézikönyvét. Marton Gábor a felvilágosodás kiváló képviselője volt. 5 éve, 1956-ban e napon vette kezdetét a Szovjetunió Kommunista Pártja történelmi jelentőségi XX. kongresszusa. Érdekes találmányok és felfedezések: ISO éve, 1831-ben e napon halt meg HENRY MAUDSLAY angol mérnök, az esztergapad szerkesztője. 85 éve, 1876-ban ezen a napon kért szabadalmat GRAHAM BELL telefon nevű találmányára. BATTHYÁNY LAJOS Liliputi helikopter Ki itt belépsz, jövőbe lépsz bei Mely millióknak ád jogot, Vérért, verítékért cserében, Hogy legyenek mind boldogok'. (JUHÁSZ GYULA) A KARÁCS ONDIAK második otthona, a neonfényben úszó művelődési ház világos ablakai messzehangzóan hirdetik Juhász Gyula sorait. Ahol tíz év alatt a külső-belső átalakulás ilyen óriásléptű előrehaladásának lehetünk tanúi, ott bátran elmondhatjuk: ezek az emberek boldogulni akarnak, ezek a munkások és parasztok érzik az összefogásban rejlő erőt. Mert mi másnak lehetne nevezni, ha nem közös erőfeszítésnek azt a társadalmi munkát, amellyel a község dolgozói hozzájárultak a közel hatszázezer forintos költséggel teljesen újjáépített művelődési otthon építkezéseihez. A munka befejeződött és vasárnap délután 2 órakor zsúfolásig megtelt az avatásra kerülő művelődési ház nagyterme ünneplő karácsondiakkal. A négyszáz férőhelyes színházteremben sok karcsú csillár szórta fényét, majd rövid hu- nyorgás után kialudt s négy reflektor sugárkévéje világította meg az ünnepség díszelnökségét. Megjelent és beszédet mondott a karácsondiak kedves vendége, megyénk országgyűlési képviselője, Úszta Gyula altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese. ÜNNEPI BESZÉDÉBEN szólt azokról a világméretekben végbemenő változásokról, amelyek a népek felszabadulása terén következtek be. Elmondotta, hogy a világ 86 országában működnek a kommunista pártok és 36 millió tagot számlálnak. Elmondotta, hogy a második világháború óta 38 ország népe szabadult fel a gyarmati elnyomás alól, majd áttért arra a nagy építő munkára, amelyet hazánk népe folytat azért, hogy megerősítsük helyünket a szocializmust építő népek sorában. Ebbe az építőmunkába kapcsolódtak bele a karácsondiak is, akiknek kulturális és szociális életében évről évre nagy változások álltak be. A többi között elmondotta: — Kun Miklós és Matya- sovszki háborítatlanul uralkodott és garázdálkodott, miközben nemcsak a karáesondi felnőttek, de a kiskorú gyermekek is summásként keresték kenyerüket, távol a falutól, távol otthonuktól. Vasutasok fal- vának hívták ezt a községet, amelynek lakossága többnyire 25—30 pengős havi bérért, mint pályamunkás kereste kenyerét. S ahogy itt most végignézünk a jelenlevőkön, eszünkbe jut, hogy hol van már az az idő, amikor Kará- csondon a szegényember lányának csak kartonruhából tellett ünneplőre! Érdemes megemlíteni a mai ünnepnapon, hogy nemrégen még ebben a községben olyan iskolában folyt a tanítás, amely a múlt század közepén kocsma céljául szolgált. Ma új iskola áll a falu főterén. De megváltozott a falu képe azért is, mert megteremtődtek a további előrehaladás feltételei. Itt is végbement a szocialista átszervezés és a termelőszövetkezetek munkája, mint az egész országban, úgy ebben a községben is biztosítéka a további felemelkedésnek. BEFEJEZÉSÜL azt kívánta Úszta Gyula elvtárs, hogy ez az új művelődési ház szolgálja a fiatalság szórakozását és az idősebb nemzedék kellemes pihenését. Az ünnepi beszéd elhangzása után a miniszterhelyettes elvtárs, a Művelődésügyi Minisztérium munkatársai: Varga Edit, Bánhegyi Sándor, Hajdú Józsefné; a megyei tanács titkára dr. Tóth István, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, dr. Fehér István egercsehi vájár, fedémesi lakos 1957 óta lottózik, hetenként két-három szelvénnyel. Az év ötödik sorsolása neki is meghozta a szerencsét: négyes találatot ért el. Nagy az öröm a családban. Fehérék már javában tervezVass Gyula„ a Hazafias Népfront megyei titkára, Sályi János és a meghívott vendégek, a karáesondi közönséggel együtt meghallgatták a 150 tagú kul- túrcsoport műsorát. Ezen az estén nyitották meg a „Csehszlovákia 15 éves fejlődése képekben” című kiállítást is. Este hat órakor a tízéves jubileumát ünneplő színjátszó csoport előadta Arguzov Tá- nya című négyfelvonásos szerelmi drámáját. Mielőtt szétment volna a függöny, dr. Vass Gyula, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője, átadta — megyénkben másodikként — a jubiláló csoportnak a Művelődésügyi Minisztérium által adományozott „Szocialista kultúráért” jelvényt. A sikeres bemutató után a művelődési ház parkjában hálatüzet gyújtottak és a csillogó tűzijátékkal kezdetét vette a farsangi jelmezbál. EZ AZ AVATÁSI ünnepség Karácsond egész lakosságának ünnepe volt. A művelődési ház folyosói, termei, az öltözők, a színpadtér, minden-minden emberekkel volt tele. Senki nem volt fáradt, senki nem akart hazamenni, s az arcok büszke ragyogása azt mutatta, hogy a közös munka, amelynek segítségével megteremtették a mai ünnep alapjait, éppen azért kedves, mert közös cél érdekében végzett, közös munka volt. És jó munka volt! S rájuk illenek Juhász Gyula szavai: „Hirdessük: itt nem boldogul más, Csak aki alkot, aki munkás!” Cs. Adám Éva getnek, mire költsék el az ösz- szeget. Jut az asszonyoknak mosógépre, varrógépre, István fiuk tangóharmonikát kap, a család televíziót is vásárol. A nyereményt, 72 447,50 forintot 16-án, csütörtökön fizeti ki az OTP pétervásári fiókja. Dmitrij Handrosz szovjet tervezőmérnök 1398 alkatrészből elkészítette egy helikopter miniatűr modelljét. Az alkatrészek egy gyufasktulyánál alig nagyobb dobozban elférnek. A helikopter hajtóműve két kopejka nagyságú. A tökéletes nő — Tudod milyen asszony az én feleségem? Fogalmad sincs róla. Szép, ma is, sőt szebb, mint lánykorában volt, forró, mint a vulkán, s hűvös, mint a nyári, üdítő zápor ... S okos. Rendkívül okos, széles látókörű, élvezet vele beszélgetni könyvről, vagy színházról, a tudomány újabb sikereiről, a munka egyszerű hétköznapjairól. Véleménye van a dolgokról, Érted? Véleménye. Határozott, kiforrott és irányt mutató... S ha hozzáteszem, hogy mindemellett kitűnő háziasszony példás családanya, hűséges és beosztó ... nos, akkor előtted áll teljes nagyszerűségében és tökéletességében az én feleségem... — Már megbocsáss — jegyeztem meg jogos értetlenséggel — ha ilyen tökéletes, minden szempontból valóban ilyen ragyogó asszony a feleséged, akkor miért akarsz elválni tőle? Arca elfelhősö- södött egy pillanatra, homlokát a felelősség ráncai keresztezték és elhaló hangon jegyezte meg: — Nem vagyok méltó egy ilyen tökéletes asszonyhoz! (egri) Ismét Heves megyébe látogatott a szerencse HORVÁTH JÓZSEF: ► • • • • • • • • • « • . . f w • • • • • • • < msAti&r mm (38) Mindezt szinte egyszuszra hadarta el a kis ember. Nem is sejtette, hogy útitársai milyen izgatottan lesik minden szavát. Szerencsés lélegzete elakadt, amint a véletlen útitárs felidézte azoknak a napoknak az emlékezetét. Bottlik, aki ezt a történetet már szó szerint ismerte, ugyancsak elégedetten hallgatta az elmondottakat. Hát ez nagyszerű! Hiszen ez bizonyosság. Minden tökéletesen egybevág azzal, amit a ve- je elbeszélt. De még egy arcizma sem árulta el magát a csókavári kupec előtt. Nem is igen jutott volna szóhoz, mert a kis emberből ömlött a szó. Egyre-másra sorolta fel mindazokat a témákat, amelyek véleménye szerint, régen az újságba kívánkoznának. Elmesélte a vágóhídi panamától kezdve a villanytelep egyik kazánjának felrobbantásán át a városi adótételek felemeléséig. Csókavár életének megannyi szenzációs mozzanatát. A két férfi csak akkor rezzent össze, amikor a köpcös azt mondta: — Hát még, ha regényírók volnának az urak. Az volna ám csak az igazi! Mert történt ám nálunk olyasmi is, ami regénybe kívánkozik, bele sem férne az újságba. Volt nekünk egy aranyemberünk. Azóta is így emlegeti a pletyka, hogy aranyember. Egy kőművespallér, bizonyos Matej ka nevezetű. Kérem, az az ember mindig a lutrin játszott. Azt beszélik, egyszer megütötte a főnyereményt is. Rengeteg volt a pénze, azt sem tudta, mit kezdjen vele. Fösvény volt a nyomorult, attól félt, hogy megirigy- lik tőle, vagy elkunyerálják, de elég az hozzá, hogy sohasem nyúlt a pénzhez, jobb időkre tartogatta. Hanem a felesége is megundorodott tőle a zsugoriságáért, és beleszeretett egy katonatisztbe. Ott is hagyta a pallért. Mind a ketten azon voltak, hogy megszerezzék a kőművespallér pénzét, csakhogy az hajthatatlan volt... A csókavári kupec nem folytathatta az elbeszélést. Szerencsés melle kidomborodott, és egy rekedtes kiáltás tört fel belőle. Minden porcikája remegett. Bottlik, aki maga is megrendültén figyelte a kupec mondókáját, mégis uralkodott magán, s most erősen megszorította a mellette ülő Szerencsés karját Az magához tért ettől a kemény szorítástól. A kupec hátrafordult: — Szólt valamit, uram? Bottlik felelt Szerencsés helyett: — Nem, csak asztmás a kollégám és kínozza a párás idő. De hiszen meg is érkeztünk Csókavárra, ugye, Szimcsák? — Igen — bólintott a sofőr. Szerencsés egy pillantást vetett az ablakon túlra. Izgalma csak fokozódott. Érdekes, mintha vadidegen városban járnának. Mégis... az ott a víztorony ... Most kanyarodnak a vasútállomás utcájába. Igen, ott a csókavári állomás. — Itt kiszállnék — mondta a köpcös emberke. — Itt lakom nem messzire. Hát igazán nem akarnak bejönni egy harapásra? Tessenek elhinni, nagyon szívesen. A feleségem is nagyon örülne. — Nem — szabadkozott ismét Bottlik. A bőbeszédű útitárs ezt nagyon sajnálta, aztán hosszú há- lálkodás közepette elbúcsúzott, s kiszállt a kocsiból. Szerencsést elöntötte a verejték. Bottlik most már gyöngéden szorongatta a karját, s odasúgta neki: — Jó, ez így nagyon jó ... Nyugodjék meg. A sofőr megszólalt: — Most már dirigáljanak, Bottlik úr, merre? — Egyenesen — hajolt kissé előre Szerencsés. — Az út végén befordulunk, a patakmederrel párhuzamosan megyünk tovább. Maga is elcsodálkozott, nem ismert rá saját hangjára. Nemsokára előbukkantak a gyár kivilágított szerelőcsarnokai. — Az ott, ugye? — súgta Bottlik Szerencsésnek. — Nyilván. — Szimcsák, kérem, úgy, amint megbeszéltük. A gyárkapun innen vagy tíz méterrel megáll és felnyitja a gépháztetőt. Mi sétálunk addig, amíg maga dolgozik. Rendben? — Rendben, Bottlik úr. A Pobeda lefékezett. Szimcsák kiszállt a kocsiból. Valaki kint állt a gyárkapuban. Alighanem a portás. Szimcsák felnyitotta a gépháztetőt, belepillantott, aztán kitárta a kocsi ajtaját. — Hát, kérem, egy kis baj van. Meg kell javítanom a motort — mondta jó hangosan, hogy a portás is meghallja. — Addig talán tessenek sétálni egyet. Bottlik és Szerencsés kikászálódtak a kocsi üléséről. A portás egykedvűen figyelte a jelenetet. A két utas cigarettára gyújtott. Bottlik szintén jó hangosan megszólalt: — Az ördög vigye el ezt a motort. Na, mindegy. Nézelődjünk egy kicsit. Erre, jó lesz? Szerencsés bólintott. Erősen figyelt. Lassan lépkedtek a kerítés mentén. Szerencsés óvatosan körülnézett. Emlékezetébe idézte ezt a környéket. Nem tévedés. Ott volt a kis fahíd, ehelyett épült ez a nagy vas- híd. Itt egy darabon kiirtották ez az az öreg, magányos fa. Szó sem lehet tévedésről. Bottlik izzó tekintettel fürkészte Szerencsés arcát, Szerencsés jelentőségteljesen bólintott, jelezte, hogy igen, ez az. Bottlik alig tudta leplezni idegességét. Mintha megbabonázta volna az arany közelsége. Merész lépésre szánta el magát. Karonfogta vejét és a portás felé sétált vele. Szerencsés tétován követte, de Bottlik szorításából megértette, hogy az öregúr feltétlen bizonyosságot akar, és kockáztat. Engedett, lesz, ami lesz. A portás a kapufélfának vetett háttal állt, cigarettázott és messziről figyelte a sofőr munkáját. Szerencsés megpróbálta kivenni az alakját, majd közelebbről az arcvonásait. Megnyugodott. Teljesen ismeretlen ember volt. Bottlik ráköszönt. az erdőt. Semmi kétség, ez az erdei tisztás, erre épült a gyártömb. Benézett a kerítésen. A holdvilágnál kitűnően tájékozódott. Igen, ott van az a parkocska, amiről Júlia beszélt. És ott... — Jó estét! — biccentett a portás. — Há* bedöglött? — Be. Elég baj az, mert sietős az utunk. — így szokott az lenni, kérem. — Hanem ez igen szép gyár. És szép helyen van. — Hogyne, kérem. Jó darab erdőt ki kellett irtani köröskörül. — Látom, egy kis parkocska is van benne. — Hát igen. Látták az elvtársak azt a szökőkutat a parkban? Kérem, színes lámpákkal lehet megvilágítani a vízesést. Jó, hogy ide tervezték a mérnökök ezt a parkot. Meg azt az öreg fát is meghagyták, az a park dísze. Három ember is alig éri át, olyan vastag a törzse. (Folytatjuk)
