Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-14 / 38. szám

1961. február Iá., kedd N ÉPO JS AG A gyöngyösi munkások szava Jubí'tL\GJnh^y> ESZTERGÁLYOSOK, gyalu­sok és hegesztők, műszaki és adminisztratív dolgozók terme­lési tanácskozásra gyűltek ösz- sze: a gyöngyösi MÁV Kitérő­gyártó Üzemi Vállalat elmúlt évi munkáját és az idei felada­tokat vitatták meg. Egy esztendő: mennyi mun­kát töprengést jelent ez veze­tőknek és munkásoknak egya­ránt. Mert állandóan újabb gépek jönnek és újabb gyárt­mányokon kell dolgozni. Aki „tegnap” még könnyűszerrel ellátta feladatát, ma újabb problémákkal találkozik. A legjobb szakember és a leg­szorgalmasabb csoport igyeke­zete sem járhat kellő sikerrel, ha a másik munkapadon, vagy a szomszédos üzemben akado­zik a munka. Csak akkor ha­ladhat jól a termelés, csak ak­kor sikerül a tervet teljesíteni, ha az egyes munkafolyamatok olyan simán kapcsolódnak egy­másba. mint a jól olajozott géo fogaskerekei. De a legjobb szakmunkás sem láthatja, leg­jobb igyekezete mellett sem mérheti fel az egész gyár ter­melésének összefüggéseit. Pe­dig a munkásokat érdekli — kell. hogy érdekelje — minden, ami az üzemben történik. A termelési tanácskozások egyik célja az, hogy a vezetők minden lényeges dologról tájé­koztassák a munkásokat. A gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalat főmérnöke el­mondotta. hogy tavaly, a ter­vezett 1622 csoporttal szemben 1618 csoport nagyvasúti kité­rőt, 900 ezer geolemezzel szem­ben 875 500 darabot gyártottak. Lemaradtak a tartalék alkatré­szek gyártásával, viszont a tervezett kilencmillió forintos szolgáltatással szemben 12,4 millió forintot teljesített a gyár. így a teljes termelési tervteljesítés 99.8 százalékos. AZ EMBEREK egymásra néznek, arcukon látszik, hogy gondolkodnak. Megfontolják magukban a kéttized százalé­kos lemaradás jelentőségét, Ki, hogyan vélekedik? — Az a kéttized százalék nem sok, de ezzel mégis adósok ma­radtunk — súgja szomszédjá­nak az egyik munkás. — Az idén jobban rá kell kapcsolni. Most. mindjárt, az év elején — válaszolja a társa. Persze nemcsak a számada­tok érdeklik a munkásokat. Ki tudná azt egy hallásra megje­gyezni? Sokkal fontosabb, hogy a számok mögött az okokat ke- (ressék, arra kendőzés nélkül és helyesen rámutassanak a vezetők. Ha ezt megteszik, a munkások támogatásával meg­találják a megoldás módját. —• A második negyedévben váratlanul érte a gyárat, hogy az angol kitérő gyártását leál­lították, az új gyártmányra még nem tudtunk idejében^ fel­készülni. A begyakorlottság hiánya év közben lemaradást okozott. De a szerelők bebizo­nyították rátermettségüket és év végére felfutott a termelés — hangzik a főmérnök dicsérő szava. Az egyik sarokban maga­sabbra emelkednek a lejek. Ott ülnek egy csoportban a szerelők. Jólesik az elismerés, és bizonyára ebben a pillanat­ban megerősödik az elhatáro­zás, hogy az idén többet tesz­nek a technológiai fegyelem betartásáért. Hiszen eddig is sok szó esett a tűrési határok­ról, de még sok itt a tennivaló. Aztán a főmérnök arról be­szélt, hogy gyakori még az üzemben az anyaghiány, a da­rura való várakozás, és egyéb okok miatt a veszteségidő. Di­cséret illeti a tompahegesztő- telep és a vágányátszerelés dol­gozóit. Sok új gyártmányt kell az idén elkezdeni, nagy felada­tok várnak a gyárra. A műsza­ki vezetők ígéretet tettek, hogy idejében előkészítik a terme­lést, biztosítják a termelés üte­mességét és minden segítséget megadnak a munkásoknak. MINDNYÁJÁN jobban, gondtalanabbul akarunk élni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha saját munkaterületén minden­A logika yf z els& bizonyítványt alig titkolható izgalommal kézbe-Cl venni és megállapítani, hogy különösebb baj nincs, bár az értesítés eredményei jobbak is lehettek volna — egy pillanat műve volt. A gyerek kerek szemmel és nem keve­sebb izgalommal figyelte, mint egykori gyermekkorom kései tükörképe, hogyan és mint reagálok a négy egész valami egészen kevés tizedre. — Jól van, fiam — mondtam fennsőbbségesen, vigyázva, hogy elismerjem a négy egészet, de arra is, hogy van öt egész is, amelytől a fiamat még majd egy teljes egész ér­demjegy választotta el. — Jól van, bár meg kell mondanom, hogy van ennél jobb bizonyítvány is ... — Tudom — jelentette ki egykedvű magától értetődött- séggel és rögtön hozzáfűzte: — Azért ez sem rossz... — Nem, ez sem rossz — voltam kénytelen elismeni —, de ismétlem, van ennél jobb is, mint ahogy biztos vagyok benne, nem egy osztálytársad jobb bizonyítványt kapott, mint te. Így van? Egy önbokánrúgás, néhány vállrándítás és csak azután a beismerés: — Így... Lapozgatom a bizonyítványt, amelynek az első rubrikás oldala hivalkodik még csak a jegyekkel, visszagondolok sa­ját első, második, harmadik bizonyítványomra, egy pillanat­ra elfog az emlékezés, magam előtt látom a régi, talán már meg is halt tanítót, megjelennek sorban a tanáraim... — Neked mindig jó bizonyítványod volt, apu? — ráz fel a merengésből a kérdés. — Hogy nekem? Persze. Hogyne... Nekem, fiam, min­dig jó bizonyítványom volt... Vedd tudomásul, hogy az ipáknak mindig jó bizonyítványuk volt... Rossz bizonyít­ványuk, sajnos, csak a gyerekeknek van. A meglepő megállapítás elgondolkodtatja a srácot, töp­reng egy ideig, aztán kiböki: — Általánosban is jó bizonyítványod volt? — Természetesen.., — A felsőben is? — Ott is... Nekem mindig jó bizonyítványom volt. Ezt, azt hiszem, már mondtam neked, nem? A gyerek töpreng, s ebben a töprengésben valami gya­nús nekem. Nem szól egy szót se, odábbóklászik, matat va­lamit a kis asztalon, szemmelláthatólag komoly munkában vannak agytekervényei. Aztán váratlanul megszólal: — Apu! — Tessék, fiam ... — Azt mondtad, hogy az apáknak mindig jó bizonyít­ványuk volt, ugye? — Természetesen, ezt mondtam, mert ez így is van ... — Meg azt is, hogy csak a gyerekeknek van rossz bizo­nyítványuk ... — Csakis nekik, sajnos — ismételtem meg nyomatéko­san, de ideges gyanakvással. — Akkor a te apudnak, a nagyapának jó bizonyítványa volt? — Minden bizonnyal... — Ö, akkor te be akarsz csapni engem... Amikor a te apukád gyereke voltál, akkor neked volt rossz bizonyítvá­nyod ... Te pedig az én apukám vagy, s így nem mondtál igazat, hogu neked jó bizonyítványod volt. Csak álltam és hápogtam. Ö. én ostoba! Elfelejtettem, hogy már első általánosban logikát is tanulnak a gyerekek. Mi felnőttek — néha még az élet egyetemén sem... (gyurkó) .ki becsülettel helytáll, ha az idén jobban dolgozik, mint ta- I valy. Hogyan lehetséges ez? A j főmérnök példákat sorol fel, hogy melyik üzemrészben mi­lyen hiányosság akadályozza még az ütemszerinti munkát, az önköltség csökkentését és a termelékenység emelését. A hiányosságok feltárása, a vesz­teségidő kiküszöbölése a laza és a termelést gátló normák kiigazítása mindnyájunk érde­ke és kötelessége. A gyár veze­tősége ehhez kérte a munkások segítségét, aktív támogatását. Felállt az egyik dolgozó és a hegesztő telep nevében vállalta hogy a termelékenységet tíz százalékkal emelik, az önkölt­séget pedig tíz százalékkal csökkentik. A szerelők ígéretet tettek, hogy a megmunkáló üzemekkel való szorosabb kap­csolat révén a tűrési határokat csökkentik, a méretpontosság­ra az eddiginél nagvobb gon­dot fordítanak. A szállítási dol­gozók az anyagokat és alkatré­szeket időben és pontosan elő ­készítik, ezzel csökkentik a várakozási időt és elősegítik a komplett gyártmányok zavar­talan kiszállítását. A váltóüzem több dolgozója kifejtette, hogy a munkanap- fényképezés adatai alapján fel­tárt veszteségidőket lecsökken- tik. Indokoltnak és jogosnak tartják a termelést gátló, laza normák felülvizsgálatát. Érde­kes és hasznos javaslat hang­zott el a felesleges anyagmoz­gatás megszüntetésére a geo- j műhely ésszerű átrendezése út­ján. A TERMEI,ÉSI tanácskozá­son szavukat hallatták a mun­kások. Gondolkodtak és hasz­nos jó tanácsokat adtak. Köms erővel és akarattal meg is való­sítják azokat. (F. L.) Ki 9 Színháza Ma este 50. előadását tartja az egri Gárdonyi Géza Szín­ház Kis Színháza Visontán. Ötven előadás az ősz óta. Öt­ven előadás olyan kis falvak­ban, apró településeken, ahol soha azelőtt nem jártak hiva­tásos művészek. ötven elő­adás esőben, sárban, hóban, napsütésben azért, hogy a szocialista kultúra terjedjen, hegy az emberek mindenütt részesedjenek a művészi szó­rakozás örömeiben. A Kis Színház új kezdemé­nyezés az országban, új utat mutat a többi színháznak, s az eddig megtartott negy­venkilenc előadás azt iga­zolja, hogy ez az út járható. Az egri és a pécsi színház vál­lalkozott elsőnek arra, hogy kísérletképpen elindítsa a Kis Színházat. Sok nehézség, nem egyszer akadályoztatás leküz­dése után november 8-án Bá­torban tartotta meg első elő­adását az egri együttes. A há­lás közönség nagy lendületet adott a művészek munkájá­nak, s a további előadások — különösen Dulszka asszony erkölcse — sikeresen folytat­ják útjukat a kis községek kis színpadán. Azt az erőfeszítést, ezt a művészi törekvést csak üdvö­zölni lehet és pártolni kell. Nagy dolog a kultúra terjesz tésének frontján, hogy évente öt előadást tart a Kis Színház egy-egy helyen. Évente öt al­kalommal, öt darabbal jelent­keznek hivatásos művészek a kis községekben és települé­seken. S amikor felállítják a kicsi színpadra tervezett dísz­leteket a színház díszletezői, a széttáruló függönyök a ne­mes szórakozás számára nyit­ják meg a lehetőséget, (á) Sok és mégis kevés a könyv Gyöngyösön Szabó Sámuel és Tolvaj György művezetők a norma- irodán tárgyalnak. A gyalus üzemben több új gyártmányt kell bevezetni, sok a problé­ma. Az asztalon műszaki raj­zok, és a munkanap-fényké­pezés adatai. Kicsit odébb egy ízléses külsejű könyv. He­mingway: Novellák — olva­som a címlapon. — Reggel vásároltam, itt az üzemi könyvterjesztőnél. Sze­retem azt a bátor hangú, mo­dem írót — mondja az egyik dolgozó. Havonként öt-hatezer forint értékű könyvet vásárolnak a gyárban a gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Vállalat dolgozói. Nemcsak a szépirodalmi könyveket és tör­ténelmi regényeket keresik, hanem nagy az érdeklődés a műszaki szakkönyvek iránt. A vésős, gyalus, géplakatos szakkönyvek már mind el­fogytak. Nagy szükség lenne marós, fúrós szakkönyvekre, a technikusok kézikönyvére. De nincs, nem kapható. Hiába keresik a kötőelemek és az anyagismeretekre vonatkozó szakkönyveket is. A gyárnak gazdag irodalmi és szakkönyvtára van. De az kevés. A szakönyvnek mindig kéznél kell lennie, a munka­helyen is és otthon is. A szép könyvet, a jó könyvet megbe­csülik és szeretik az emberek, tehát megvásárolják. Ezért mondhatjuk, hogy egyre több és mégis kevés a könyv mi- nálunk. Kennedy, az Egye­sült Államok új el­nöke, minapi kong­resszusi üzenetében sok figyelemre méltó dolgot mondott el — de nem kevesebb azoknak a figyelemre méltó dolgoknak a száma sem, amelye- I két nem mondott el. || S itt nem úgyneve­zett külpolitikai ké­nyes kérdésekre gon­dolunk, mint inkább hasonlóan kényes, de belpolitikai problé­mákra. Az „üzenés" Időszakában folyt például heves harc New Orleansban akö­rül, hogy beengedje­nek-e három néger kislányt az iskolába, vagy sem. A fehér szülök hetek óta boj- kottálták az iskolát, nem engedték oda gyermekeiket. Washingtonból ál­lítólag „friss szél” fújdogálna az ameri­kai kontinensen. Va­jon ez a szél, elfújja- e a fajüldözés mocs­kos ködét, utat nyit-e a négerek papíron lefektetett jogai gya­korlásához? Kennedy elnök hallgatott ró­la ... Talán ez a szél csak holmi választási szellőcske volt, sem­mi több? (- 6) Zászlóavató ünnepséget tartott a szarvaskői úttörőcsapat Kétszázötven főnyi sereggel biztosította hajdani Szálkái Balázs várnagy Szarvaskő vá­rát a törökök ellen. A szarvas­kői úttörők, az ifjú nyomolva­sók felkutatták a vár történe­tét, s a hős várnagyról nevez­ték el úttörőcsapatukat. A névadó és zászlóavató ünnep­séget vasárnap délután tartot­ták. Az úttörők és a kisdobosok az általános iskola egyik föld­szinti helyiségében gyűltek össze. Rendeződtek, négyszö­get formáltak, s mikor min­denki megtalálta helyét, az őrsvezetők és a raj vezető jelen­tésének elhangzása után meg­kezdődött az ünnepély. Az egri helyőrségi KISZ-bi- zottság ajándékzászlaját a Rá­kóczi induló akkordjai mellett hozták be a terembe a KISZ- bizottság képviselői. Az aján­dékozók nevében Horváth Ist­ván főhadnagy, KISZ-titkár, átadta a zászlót az úttörőcsa­pat vezetőjének. — Legyetek méltók a zászló­hoz, őrizzétek meg tisztaságát, őrizzétek éberen ezt zászlót, amelyet Szálkái Balázs neve ékesít. Jó úttörőmunkával, jó tanulással védj étek meg a csa­patzászló becsületét — mon­dotta Horváth elvtárs. Tamásfalvi Zsuzsanna vá­laszbeszédében a csapat nevé­ben megköszönte a zászlót, és ígéretet tett, hogy az iskola úttörői méltók lesznek a nagy névadóhoz. Életüket, tetteiket, munkájukat az úttörőélet tör­vényei szabályozzák. Tudják, mire kötelezi őket Szálkái Ba­lázs neve. A zászlóátvétel után került sor az úttörők és a kisdobo­sok ünnepélyes fogadalomté­telére. Az eskü után következett a zászló felszalagozása. Elsőnek az ajándékozó KISZ-bizottság helyezte el a vörös szalagját, majd a községi szervek kép­viselői — az MSZMP titkára, a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke és a szarvaskői Zalka Máté KISZ- szervezet titkára, szalagozták fel a lobogót. A kedves ün­nepséget az úttörők műsora követte. A pajtások mozgalmi dalokat énekeltek, majd Kist Edit Erzsébet elszavalta £>a- rázs Endre Vörösnyakkendő című versét, majd Bakta Éré zsébet általános iskolai ta« nuló Kosztolányi Dezső Zász* ló című költeményét. A tiszti klub kultúrcsoport* ja egy negyvenöt perces rész- letet mutatott be az Alba Re­gia című most készülő filmú bői. A műsor után rövid úttörő klubestet rendeztek a csapat tagjai, amelyre a szülőket iá meghívták. (czár) Zárszámadás és Aj tervek a füzesabonyi Petőfi Tsz-ben FÜZESABONYBAN a na­pokban került sor a megye egyik leg­nagyobb termelőszövetkezeté­nek, a helybeli Petőfi Tsz-nek év végi zárszámadási közgyű­lésére. A járási művelődési ház nagytermében — ahol az ünnepséget tartották — külön­féle feliratok üdvözölték a Il­ik zárszámadását ünneplő tsz tagságát. Sikerekben gazdag volt az eltelt 11 év, s nemkülönben az utóbbi esztendő. Erről adott számot a zsúfolásig megtelt terem hallgatóságának, az egész tagságnak Bartha And­rás tsz-elnök gazdasági beszá­molója, s erről szóltak azok a tervszámok és feladatok, ame­lyeket a szövetkezet tagságá­nak az idén meg kell valósí­taniuk. Az elmúlt esztendő főbb eredményei a követke­zők: A szövetkezet közös va­gyona, amely tavaly ilyenkor egymillióegyszázezer forint volt, most két és félmillióra növekedett. Ebben a nagy szö­vetkezetben 3200 holdon gaz­dálkodik több mint 500 tag, s a napokban pedig 171 új tag­gal és 600 hold földdel gyara­podott a szövetkezet. Külön említésre, sőt dicsé­retre méltók a saját erőből történt beruházások. Az el­múlt évben éDÍtettek két ser- tésfiaztatót, két 400 férőhelyes hizlaldát, három 10 vagonos kukoricagórét, egy brigádszál­lást, egy 80 férőhelyes istállót, egy ötezer férőhelyes csibene­velőt, vásároltak összesen öt erőgépet. Jelentősen gazda­godtak a szép beruházások ré­vén, s mindezekhez még hoz­zájárult az is, hogy az állama beruházási tervek teljesítésé­ért másfélmillió forint hitel­elengedést biztosított a szö­vetkezetnek. NEMCSAK Ia eredmé NEMGSAK |nveiról hanen hanem a jövőről is sok szó esett ezen a közgyűlésen. — Minden lehetőségünk és reális alapunk megvan arra, hogy az idén még többet ter­meljünk, még nagyobb meny- nyiségű állati és növényi ter­mékféleséget adjunk el az ál­lamnak — mondotta többek között Bartha elvtárs, az idei tervismertetésekkel kapcsolat­ban. Újabb beruházásokat akarnak megvalósítani, maga- sebb terméshozamokkal többet akarnak termelni, mint eddig. Künn a határban már épül a szövetkezet új tanyaközpontja, ahova a villanyáram is eljut majd. Az idén új hídmérleget építenek, ezenkívül építenek egy sertésfiaztatót, egy 500 fé­rőhelyes süldőnevelőt, vásá­rolnak négy erőgépet. Jelen­leg több mint 600 sertésük van, ebből 90 a fehér hússer­tés törzsállomány, s erre ala­pozva tervezték azt, hogy az idén 600 hízott sertést adnak át az államnak. Továbbfej­lesztik a szarvasmarha-állo­mányt, s a jelenlegi 361 szarvasmarha helyett jövőre 450 lesz. Az elmúlt évben még nem volt a szövetkezetben baromfitenyésztés, de az idén már 13 000 baromfi felnevelé­sére tettek vállalást. Ebben az évben már kétszeresére eme- kedett a takarmánynövények területének mennyisége, meg­haladja az ötszáz holdat. A több takarmány több jószág tartására ad alapot, s így reá­lis az a tervük is, amely sze­rint az idén 160 hízott szarvas- marhát nevelnek — állami eladásra. Szépek és sokatmondóak a növénytermesztés tervei is. Az idén közel 800 holdon termel­nek búzát, s mintegy 150 hold búza vetésével pótolják az őszi elmaradásokat. A tervek ismertetése után — amelyet a tagság egyhangú­lag elfogadott — az idős tsz- tagok megjutalmazására ke­rült sor a szociális és kulturá­lis alap pénzösszegéből. Sári János, Hídvégi Péter. Antal Gáspár és társai átvették megérdemelt jutalmukat, maid a munkaegység-részesedés pénzbeli járulékát vették át a szövetkezet tagjai. Jól keres­tek, s az idén megtalálták szá- mításukat a Petőfi Tsz tagjai, hiszen a szövetkezet 47 forint 44 fillért osztott ki egy-egy munkaegységre részesedés ként. Szép jövedelemhez ju- tottak azok a családok, ahol a családtagok összefogása é3 szorgalma révén sok munka? egységet gyűjtöttek össze. Itt van például Bocsi János, aki negyedmagával dolgozott a szövetkezetben és összesen 1670 munkaegységet teljesítet­tek. A Bocsi család évi össz­jövedelme 80 000 forint. Haza­vittek többek között 58 mázsa búzát, 32 mázsa árpát, 84 má­zsa kukoricát, 65 mázsa takar­mányt, nyolc és fél mázsa cukrot, pénzértékben pedig 27 000 forintot kaptak kézhez. SOKAT ERŐSÖDÖTT és fejlő­dött a szövetkezet, elégedett a tagság — erre enged követ­keztetni mindaz a sok tény és számadat, amely ezen a közgyűlésen elhangzott. De nemcsak a száraz tények és számok, hanem az emberek hangulata is azt bizonyítja, hogy egységes és erős, jól szervezett nagyüzemi gazda­sággá vált a füzesabonyi Pe­tőfi Termelőszövetkezet, s tag­jai is megtalálták helyüket az új paraszti életformában. Császár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom