Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-01 / 27. szám
4 NÉPÚJSÁG 1991. feSrttÄr í, ‘IliHst Szombaton délelőtt 9 órai kezdettel tartotta meg a Magyar Honvédelmi Sportszövet- fég megyei küldöttértekezletét, Egerben. Az értekezleten Kiss József elvtárs, az MHS megyei elnöke ismertette a kétéves munkát. Ezután választották meg az elnökség tagjait. n Népújság szerkesztőségének új teiefonszámai: 12-57, 12-73 — NOVAJ KÖZSÉGBEN az Egyetértés Termelőszövetkezet, 50 férőhelyes növendék- istállót, és 120 férőhelyes hizlaldát épít 231 ezer forint állami támogatás mellett. A munkákat az idén végzik el. — JANUÁR 31-ÉN, kedden két járási népfront-bizottsági ülést tartanak megyénkben. A Hazafias Népfront pétervásári és hatvani járási bizottsága a termelőszövetkezetek zárszámadásához és tervkészítéséhez eddig nyújtott segítséget méri fel. Az üléseken megvitatják, milyen segítséget nyújthatnak még a termelőszövetkezetekben folyó munkálatokhoz és a községfejlesztési tervek megvalósításához, majd az első félévi munkaterveket is megvitatják. — MEGYÉNK TERMELŐSZÖVETKEZETEI az idén 20 öntözőgépet és 10 000 ablakkeretet kapnak a melegágyak készítéséhez. Ebből a meny- nyiségből már 900 ablakkeret. megérkezett. — AZ IDÉN TOVÁBB folyta- J tódnak a hevesi járásban a termelőszövetkezetek építkezései, j Az állam 9 543 000 forinttal támogatja a járás szövetkezeteit e munkák elvégzésében. — KÄLBAN, a Március 15. Termelőszövetkezet az elmúlt gazdasági évben 300 ezer forintot ruházott be saját erőből. — A MÁTRAVIDÉKI Fémművek és Sírok község MSZBT baráti köre ma este magyar—szovjet barátsági estet reydez. Az esten a megyei elnökség a három legjobban dolgozó aktivistát: Schönk Fe- rencnét, Majoross Jánosnét és Bujáki Pálnét könyvjutalomban részesíti. — SZÍNJÁTSZÓ csoportot szervezett a közelmúltban a Hazafias Népfront ecsédi bizottsága. Az együttes Dobozy Szélvihar című drámáját tanulja Berta Frigyes, a falu párttitkára vezetésével. Április 4-re tervezik a bemutatót. — A HEVESI EZÜSTKA- LÄSZ Termelőszövetkezet 2500 mázsa szalmát adott el az államnak. Tegnap kezdtek hozzá a szalma préseléséhez a szövetkezet tagjai, a nehéz munkát megkönnyíti, hogy a préselést már gépi erővel végzik. ÍEgerb-en este 7 órakor: SZENT JOHANNA (Binco-b érlet) fcükkszenterzsébeten este 7 órakor: pulszka asszony erkölcs« Gáspár Sanyika és a többiek Félévi növendékhangverseny az egri zeneiskolában 1961. FEBRUAR 1., SZERDA: IGNÁC FEBRUÁR ELSEJE A MAGYAR SAJTÓ NAPJA, emlékezésül az Illegális SZABAD NÉP 1942-ben e napon történt megjelenésére. 160 évvel ezelőtt, 1801-ben e napon született VINCENZO BELLINI olasz zeneszerző, a bel canto (tökéletes emberi hang kifejezésére törekvés) művésze. Első sikerét a Kalóz c. operával aratta. A fiatalon; 34 éves korában elhunyt művész utolsó nagy operája a Puritánok című volt. 455 éve, 1506-ban e napon született GEORGE BUCHANAN skót humanista és történetíró, I. Erzsébet, Stuart Mária és I. Jakab id éjén élt, megírta Skócia történetét. 80 éve, 1881-ben e napon született SZÁNTÓ BÉLA, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő alakja, a Tanácsköztársaság idején hadügyi népbiztos volt, majd emigrált és a Kommunista Interna- cionáiéban dolgozott. Egy évig itthon illegalitásban végzett pártmunkát, majd a Szovjetunióba került, ahonnan a felszabadulás után tért haza, a szövetkezeti mozgalom vezetője, majd haláláig (1051) varsói nagykövetünk volt. 100 éve, 1861-ben e napon született RÓNA JÓZSEF szobrász; Kiemelkednek alkotásai közül a hatalmas méretű emlékművei. 130 éve, 1831. február elsején indult el Pestről az első gőzhajó Bécsbe. 35 éve, 1926-ban e napon alakult meg a KIRGIZ AUTONÓM SZOVJET SZOCIALISTA KÖZTÁRSASÁG (1936 óta szövetséges köztársaság). 10 éve, 1951-ben e napon jelent meg a MUNKA TÖRVÉNY- KÖNYVE. VINCENZO BELLINI FEBR UA R Nem is olyan régen volt az, hogy az egri utcákat három kisfiú járta, hónuk alatt hegedű, s alkalmanként meg-megálltak a borozgató vendégek mellett. Ök voltak egy darabig az „egri delikateszek”. A három kis Góspár-gyerek apja példáján indult el, hogy muzsikálgasson. Aztán volt, aki felfigyelt a Sanyi gyerek rendkívüli tehetségére, s ma már az egri zeneiskolában tanul. Felhagyott az utcai zenéléssel, s most komolyan készül arra az apró emberke, hogy valaha hírnevet szerezzen az iskolának, amelyik művész avatottsággai adta kezébe a vonót, s a városnak, ahol ma még gyermekéveit tölti. Gáspár Sanyika is fellépett a dobogóra vasárnap este, az egri zeneiskola növendékhangversenyén, amely annyi meglepetést hozott, mint eddig egyetlen esztendőben sem. A szorgalmas növendékek egymásután játszották el félévi vizsgadarabjukat. Volt köztük nem egy, aki már egyenes irányban halad a zenei szakiskola felé. Érlelődő muzikalitása, ügyes A Finomszerelvény gyár dolgozói meghívták a Gárdonyi Géza Színház műrészeit. Vendéglátásuk célja az volt, hogy a művészek jobban megismerjék a munkások életét és munkáját és a gyár dolgozói is tájékozódjanak a művészek munkásságáról, életükről. — Ez a baráti hangvételű találkozó igen jól sikerült. A színház mű- ’vészei rögtönzött, kis műsorral mutatkoztak be, melyet a gyár dolgozói igen hálás tapssal jutalmaztak. Majd a fehérasztalnál folyt a tánccal egybekötött baráti beszélgetés. Az ilyen feloldódott, őszinte, jókedvű baráti találkozó mindig eredményesnek bizonyult. Végső kicsengése itt is mindkét részről technikája már arra enged következtetni ezeknél a gyerekeknél, hogy nemcsak az iskola kedvéért, de belső kényszerből, élvezettel játszanak. Az est egyik meglepetése volt Corelli E-moll triója, amelyet Holló Éva, Juhász Márta és Halmai Katalin adott elő, igazi kamarazenei stílusban. A jól érett művel indulnak majd a zeneiskolai kamarazene fesztiválon, amelyet ez évben is megrendez az országos központ. Az igazi meglepetés azonban a hangverseny szünetét követő első szám volt. Az iskola növendékeiből alakított vonós zenekar játszotta Mozart Diver- timentójából az Andante és a Gratioso tételt, majd Bartók Gyermekeknek sorozatból az Adagiót. A gyerekek produkcióját hatalmas tapsorkán köszöntötte. És tegyük hozzá — megérdemelten. Farkas István, a fiatal csellótanár ötlete volt a házizenekar összeállítása. Szívós munkával, szorgalmas gyerekekkel állt neki a munkának. Jó, hogy a két vonós tanár, Fógel Elemémé és Bereczky egyhangú: „igen értékes és kellemes nap volt.'’ EGRI VÖRÖS CSILLAG Babette háborúba megy EGRI BRODY A rejtjel GYÖNGYÖSI PUSKIN Még sötét a hajnal GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Hívatlan látogatók HEVES Nápoly aranya pétervásAra Szent Johanna FÜZESABONY Első csapat Györgyné mindent megtett a szólamok betanításának a sikeréért, mégis nagy munkát jelentett a kollektív zenélésre megtanítani a különböző korú gyerekeket. De sikerült. A 21 hegedű vonója egyszerre lendült a dallam ívére, egyszerre hullott alá. s a csellósok kezében is szép egységben mozgott a vonó. A kontrák pontos belépése, a két mű három tételének muzikális kidolgozása zenéhez értő, zenét szerető fiatalokra vall. ök az utánpótlás, belépnek majd azok közé, akik nemcsak beszélnek, de tesznek is valamit azért, hogy Egerben is végre legyen egy szimfonikus zenekar, hogy fejlődjön a komoly zenekultúra városunkban. A siker további lendületet adott a készülő tervek megvalósításához. Most már elmondhatjuk azt. hogy a meghitt Bartók-tereim kitűnő akusztikájú falai között az évvégi záróhangversenyen olyan teljesítménynek leszünk tanúi, amelyik értékénél fogva — ki- kívánkozik a kis teremből. A záróvizsgán a zenekar hangszerei között már helyet kap a zongora és a fafúvósak is, mert az igényes Pongrácz-mű teljesebb zenekari összeállítást követel. De hallhatjuk majd Vivaldi hegedűversenyét, az iskola reménysége, a tehetséges Holló Éva előadásában, s Juhász Márta, a kis zenekar „koncertmestere” máris szorgalmasan készül Portnoff hegedűversenyére. Bócz Sándor neve sem ismeretien azok előtt, akik évről évre figyelemmel kísérik a zeneiskola növendékeinek munkáját. Ö Händel Largóját játsz- sza majd csellón. S a tervek mögött ott vannak a gyerekek, akiknek egy kis része már is arra készül, hogy szakiskolában folytassa tanulmányait. Ott vannak a tanárok, akik lelkiismeretes munka után évenként vesznek búcsút néhány növendéküktől, akik elkerülve más városokba, hintik a magot, amely az új művészeket, s az új hangversenyközönséget adják. Már itt ballag, hirdetve: te- lik-múlik az idő! Köd hamva hull a tájra és rajta túl, mint zuzmarás fehér varázs, köszönt minket tizenkettő közül a Második. — Megérkezett! — zenél a Csend... Milyen fehér! — zúg a fenyő... Milyen hideg! — dúdol a szél. lllattalan virágielkek varázsát lopja titkon üvegre a hideg, megdermedt jégcsap csüng le az eresztröl s a házak behavazott, néma csendjén fagyosan lengnek a csülagszínek. FEBRUÁR. Fagyos szelében jajdulva csörrennek a fagály- lyak. A víz két partja egymásfelé siet, egy furcsa, hideg, szinte áttetsző dermedésben, hogy egyesüljön, ölelkezzen a nagy hidegben. S azután megjelennek rajta a csüUrgó, élesszélű, cipőkre felszijazott furcsasáliBIIBuB'iBllBilBI.BUBI.BUBI.BllBltBllBIIBUBliBilBilBulHBilBllBI gok, s vidám kacaj a korcsolyázók ajkán. — Amott szánkóversenyre neveznek már a részvevők, s csakhamar elindulnak, csúsznak, egyre sebesebben a meredélyen. FEBRUÁR. Az élet megy tovább, csak egyet hajtunk a naptárban, s felsóhajtunk, mert véget ér a hóvégi hajrá... örülünk a télnek, de már a tavaszról is álmodunk. A gyermekek hóembert gyárnak a sarkon milyen kedves látvány! ÉS nézzük csak... a felnőttek is segítenek. — Már el is készült. Az orra sárgarépa, fekete szén lett a szeme, s egy rossz szakajtó került a fejére, amire hull a hó, és egyre nő ez a furcsa februári ember. Dr. Rőczey Ödön iiiiiiiiiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiauaiiiiiiiiiiiitiaiiiiiaiiiiiiiiini Cs. Ádám Éva «iiBiiauiiiBiiBiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiii^iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiijii^iiiraiiBiiBiiaiia Munkás—művész találkozó az egri Finomszerelvénygyárban HOPVÓTH JÓZSEF'■' ► * ♦ • •• ♦* • • * ♦ * * »••••••« (27) — Na, ugye milyen rendes fickó? — Az — bólintott az igazgató. — Szerény, rendes ember. Szemlátomást fejlődik. Mohón tanul. Tudom, mert két hónapja hozzám jár szemináriumra. Szíwel-lélekkel a mi emberünk. Az persze máig is megfoghatatlan előttem, hogyan érthet valaki ennyire e szakmához, amely nem is tanult mestersége. Jól képzett szakemberek elbújhatnak mellette. — Örülök, hogy neked is ez a véleményed, öreg — jegyezte meg alig palástolható új- jongással Benkő. — Azt tudom, hogy amióta megtették csoportvezetőnek az építkezésnél, úgy mennek a dolgok, mint a karikacsapás. És érdekes, senki se morog ám, hogy miért nem okleveles szakembert neveztek ki. Nagyra becsülik Szerencsést. Még ez öreg Kulcsár is. — Tudom. Hát most elmondom, mit forgatok a fejemben. Ki kellene nevezni ezt az embert az építési osztály vezetőjének. — Ez nagyon jól — csillant fél Benkő szeme. — Várj. Nem olyan egyszerű dolog. Valakit felelős posztra állítani, akinek nem ismerjük a nacionáléját? — Nézd — mondta ünnepélyesen Benkő — én egyebet . nem tehetek, de azt igen, hogy teljes felelősséget vállalok érte! És ha mi időnként nem I”'’ okos kivételeket tenni, ócska bürokraták volnánk. Harasztit megnyugtatta Benkő állásfoglalása, — Hát, jó — mondta végül. — Megbeszéljük a pártbizottsággal hivatalosan is. Még ezen a héten kinevezzük. Jó? Néhány nap múlva Szerencsés megindultan vette át osztályvezetői kinevezését. Boldognak tudta magát. Hát mégis rendbejön az élete. Ez a Benkő! Mindent neki köszönhet. A hitét, az önbecsülését, a visszanyert akaraterejét. Úgy fog dolgozni, hogy ne csalódjék benne soha. De azért igazában sohasem tudott megnyugodni. Üjra meg újra elővette a kínzó gondolat: ki lehet ő? Erőltette az agyát, gyötrődve töprengett múltján. Feltevéseket alkotott, s megpróbálta önmagát különböző helyzetekbe beképzelni. Feltérképezte tulajdon gesztusait, szokásait, egyéniségének szinte frissen felfedezett sajátosságait, és ezen a nyomón kutatta régi énjét. Hiába. Múltja fekete kérdőjellé görbült előtte. Különösen akkor lobbant fel benne a fájdalom, amikor a háromszori újsághirdetésre sem akadt jelentkező. Hát lehetséges, hogy magányos farkas volt, akinek senkije, semmije? Elindulna az ország minden tája felé, mutatkozna, keresgélne, de merre induljon? Csak az a gondolat nyugtatta ipeg valamelyest, hogy az idő nagy orvos, talán rajta is segít valaha. Benkő minden vasárnap meghívta ebédre. Benkőné is szívesen látta. Szerencsés érezte, hogy Benkőék igyekeznek az otthon melegét nyújtani neki. De vasárnaptól vasárnapig? Ügy él, mint egy kivert kutya. Pedig már van egy kis pénzecskéje is. Akármikor berendezkedhetne egy rendes lakásban. Egyébként Benkő annyira elfoglalt az utóbbi időben, hogy csak futtában találkozhatnak. ü maga is sokat dolgozik. De Benkő? Amióta pártmunkás, alig van magánélete. Szerencsés mindinkább olyan társ után vágyakozott, akinek egészen kitárulhatna. Az évekig tartó hallgatagság után most annyi beszélnivalója van ... Most annyi, de annyi öröm éri. Még sincs, akivel együtt örvendezhetne életének sikeres fordulatain. De ez a lány ott, az osztályon ... Botlik Júlia. Milyen kedves, figyelmes, szolgálat- kész ez a lány. Júlia harminckét éves, csinos, jól ápolt. Különösen megnyerő a modora. Választékosán beszél. Kereskedelmi iskolát végzett annak idején, s most anyagkönyvelő az építési osztályon, s ami a legfőbb, láthatóan szívesen veszi a közeledését. Már pedig Szerencsés meglehetősen gyakran talált hivatalos elfoglaltságot abban a szobában, amelyben Bottlik Júlia dolgozik. Ezt Júlia is észrevette. Még egyetlen lépést sem tett ebben a dologban, Júlia előtt sem árulta el érzelmeit, amikor óvatosan szóbahozta tervét Benkő előtt, maga adta fel a kérdést: — örülök, bogy kivirultál, Janikám. Mindig jókedvűnek látlak, te vén morcos. Csak nincs valami takli-makli emögött? — Hát ez igazán nagyszerű! És én szamár, mitsem vettem észre! Ki az a lány, vagy asz- szony? — Lány, Botlik Júlia. Az osztályomon dolgozik. De természetesen nem marad ott, ha összeházasodunk. — A, úgy? — borult el Benkő ábrázata? Hát jó, Janikám, majd még beszélünk erről. Most nagyon sietős a dolgom. Szerencsés maga is elszontyolodott. Ml ez? Nem volt kétséges előtte, hogy Benkő szándékosan hagyta abba a beszélgetést és valami oka van rá, hogy elkomorult. Konokság villant a szemében. Milyen címen akar ebbe beleszólni Benkő? Mi nem tetszik neki? Honnét ismeri Botlik Júliát? Na, azt jó volna tudni, miért ellenkezik. Az első alkalomra kérdőre fogta Benkőt. Benkő nyugalmat erőltetett magára, és látszólag egykedvűen felelte: — Nézd, az a lány nem hozzád való. Ez a véleményem. Tudom, hogy ez neked rosz- szulesik, de én akkor sem ha- zudok neked. Kérdeztél tehát felelek. — Es mi a kifogásod Júlia ellen? — replikázott élesen Szerencsés. — Nézd, pajtás, ez a lány egy burzsuj csemetéje. Nagy burzsuj volt az apja. Ez nem igazi munkáslány. Ez gyárosnak készülődött az életbe. Ha most nálunk dolgozik, nem jókedvéből teszi. Tudod te, hogy mennyire más az ő világuk, mint a miénk? Sohasem fogjátok megérteni egymást. Szerencsés nem válaszolt Bosszúsan elköszönt Benkotől. Napokon át nem mutatkozott. Benkő észrevette, mennyire leverte a lábáról Szerencsést ez a beszélgetés. Vajon mennyire érett Szerencsés terve? Júlia tudja-e már? Talán már meg is egyeztek az esküvőben? így találgatta Benkő. Szerencsés viszont haraggal gondolt Benkőre. Hát ezért fogta idáig a kezét, hogy most meg elrontsa az életét? Na és, ha Júlia apja egy volt likőrgyáros? Nem a likőrgyárost, és nem a likőrgyárat, hímem Júliát akarja elvenni. (Folytatjuk.)
