Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-26 / 49. szám
4 NßPÜJS AG 1961. február 26., vasárnap Á Kis Színház új bemutatója örsi Ferenc komédiája: KILÓG A LÓLÁB Lovas Tóth István: F. Nagy Imre Tóth Pista, a fia: Paláncz Ferenc Kocsis Borka, a lánya: Mátyus Emilia lvleseió: Almási Albert A „Próbaút“-tal kapcsolatban... Az „Elet és Irodalombban két héttel ezelőtt Szabó Pál író egy nagyobb lélegzetű írásában nekiesett a kritikusoknak, elsősorban a filmkritikusoknak. Tette ezt annak kapcsán, hogy a „Zápor” című nemrégen bemutatott új magyar filmet általában lehúzták a kritikusok. Szabó Pál ennek apropójaként elmondotta a kritikusokat mindennek: nem élnek, nem értenek az élethez, nem látják a valóságot, az új, forrongó, alakuló magyar életet, sznobok, nyugatmániások, stb. S végül sommásan, végső konzekvenciaként kimondta, az a 20—30 filmkritikus az oka, az utóbbi időkben gyengén sikerült magyar filmeknek. (A vidéken élő kritikusokról nem is beszélve.) Szabó Pál ezen írásában a dolgok kissé összegubancolódtak. Nem is próbálkozom ezek kibogozásával, csupán egy dolgon meditálok és ehhez számomra is egy új magyar film adja az apropót. (Egyébként is Szabó Pál író cikke után egy héttel Kürthy László filmkritikus eléggé mértéktartó hangon már válaszolt az „Élet és Irodalombban. (S az e heti számban is letették a garast ebben az ügyben.) A Máriássy-házaspár, a megfelelő segítséggel megalkotta az „Egy pikoló világos”-^ az „Álmatlan évek”-et, és még számos komoly, nagy filmet. E héten ismét Máriás- sy-éktól mutatták be: a „Pró- bautat”. Enyhén, a művészetnek kijáró tisztelettel szólva is ez a film nem progresszív folytatása az alkotás-sorozatnak. Sem a magyar filmgyártásnak, sem a Máriássy-házhspár művészi munkájának. S amikor e filmet megnéztem, eszembe jutott Szabó Pál állítása, nevezetesen: a filmkritikusok nem élnek, nem értenek a élethez, sznobok, ebből fakadóan lehúzzák a filmeket — és ezért stagnál művészileg a magyar filmgyártás. Aki ismeri a logikát, akár csak a formai logikát, ennél a megállapításnál egy kissé elképed, különösen e film megtekintése után. Általában sem állja meg a helyét, mert hamis ez az állítás. De ebben a konkrét esetben különösen logikai bukfencnek tűnik, hiszen Máriássyékat tízből nyolcszor dicsérte eddig a kritika. Hiszen munkájukkal, filmjeikkel komolyan segítették a mi életünket, öregbítették a magyar szocialista kultúra hírnevét külföldön is. Miért hát a sok jó film után e gyenge film? Szabó Pál írásának szellemével hogyan magyarázhatjuk ezt meg? Vajon melyik kritikus mondta azt a film alkotóinak, a film írása és gyártása közben, hogy a történetekben a nagy változások ne legyenek megalapozottak, hogy a szereplők tetteinek oka ismeretlen maradjon, egyáltalán, hogy a szereplőket rosszul válogassák, hogy néhol a képek szürkék legyenek, hogy hamis, rossz és érthetetlen legyen a befejezés, hogy... Gondolom egyik sem. S miután a kritikusok általában utólag szólnak, senkinek sem volna szabad megharagudnia azért, ha elmondják, ki-ki a maga vérmérséklete, művészi hozzáértése szerint, de mindenképpen jóindulattal és a marxizmus szellemében egy- egy filmről a véleményüket. Szeretnék kíméletes lenni és ezért eltekintek attól, hogy hosszabb értekezést kanyarít- sak a kritika szükségességéről és jogosságáról, nem utolsósorban jelentőségéről a mi életünkben. Egy párhuzam azonban mindenképpen idekívánkozik. (S mint párhuzam talán nem lesz szájbarágóbb és ízléstelenebb a filmbéli majomjelenetnél: miszerint ott [tia filmben] még a majom is szereti a kölykét, értitek emberek, csak ti nem, fiatal magyar házasok.) Nos, a mi párhuzamunk: nálunk már az üzemekben sem kell magyarázni a kritika, a bírálat jogosságát. A munkások, a maguk fórumain, ha szükséges és jogos nemcsak egymást, de akár az eget, uram bocsá’ az igazgatót is ostromolják véleményeikkel. S melyik munkás, mérnök, vagy éppen igazgató mondja, ha hibát követ el, ha rosszul tervez, gyengén vezet, s ezért újra megbírálják, hogy az új hibát azért követte el, mert a múltkor nem hozzáértéssel bírálták meg a „kritikusok”. Ez, ennyi volna a párhuzam. így hát meg kell mondanunk nyíltan, hogy egyetlen kritikusnak sem remeg a hangja (éppen a munkásoktól tanulva meg ezt) amikor időnként (bárcsak kevesebbszer kellene) számon kéri a művészet kiválóságaitól: sok millió forintért miért gyártunk gyengét, miért nem lehet jobbat? A „Próbaút” című film fiatal házasokról szól. Vetró János sofőr, felesége Manyi és kisfiúk, a 8 éves Csik, már a film elején sem boldogak. Amolyan könnyű emberek: a férfi iszik, és fenegyerekeske- dik. A nő pedig az a fajta, aki a nap 24 órájából azt szeretné, ha 24 órán át becézik, csókolják, ölelik. Nem élettárs tehát, minthogy nem is a férfi és a nő között feloldott házasság ez, hanem inkább a két nem közötti párviadal. Ennek megfelelően a kisfiú magára hagyatott, a grund neveli őt. Ekkor jön a harmadik. Szabó Attila technikus „originált” külsővel, (de csak ruhája originált, mert Tordy Géza filmszínész külseje igazán nem a csábítóé), aki egész magatartásával azt ígéri, ő annyira szereti a fiatal asszonykát, hogy képes a napnak abban a bizonyos 24 órájában csak vele törődni, csak vele foglalkozni. Persze nem így lesz. Mindenesetre a válás megtörténik Vetró és felesége között, s ezután mindenki éli az író által elképzelt életét. Ebben az életben egyedül a kisfiú az igazi, az ő tettei igazak, indokoltak, nemegyszer meghatóak. Csik, okos, mai gyerek, aki — mint általában minden házaspárnál — a nagyon pozitív katalizátor szerepét játssza, nem ő tehet róla, hogy a szétment házasságot mégsem sikerült újból egyesíteni. Minthogy a figurák sem tehetnek róla. Hiszen a csapodár asszonyka a végén már visszamenne, s bár az apa már megjavult, nem iszik, állásba ment, s bár a néző a szerelmes presszó-vég jelenet után azt hiszi, hogy végre helyre jött három ember zátonyra jutott élete (hiszen Attila nem számít, helyette bármely pityipalkó lehetne a csábító), mégis az író teljesen érthetetlenül a megjuhászodott asszonykát elküldi északnak, te meg életedet rápcbaszedett férj, elmehetsz délnek. Hiszen nem azért javultatok meg, váltatok értékesebb emberekké, hogy megoldjátok a fő problémát, a család, a gyermek sorsát?! Tele van a film miértekkel, s a válaszok, mintha arabusul következnének. Nem értjük őket. A tettek, amit már említettem, indokolatlanok. Miért ilyen rosszak ezek az emberek, azután hirtelen, hogyan, miért javulnak meg? Nem nagyon érthető. Nem, természetesen, nemcsak hibás, rossz képei, jelenetei vannak ennek a filmnek. Az apa és a kisfiú kapcsolata nagyon szép, helyenként a könnyekig megható. Sok apró, de fontos igazságot is sikerült kimondaniok a film alkotóinak. Mégis, egésszében véve félresikerült, felemás film a Próbaút. Egy-két dologról konkréten is. A szereposztásról és az alakításokról. Sinkovits Imre (Vetró János) és Bárány Péter (Csik, a kisfiú) játéka dicsérhető. Kren- csey Mariann (Manyi, a feleség) és Tordy Géza (Attila, a csábító) kilógtak a filmből. Tordy Géza tehetséges fiatal színész, kár volt ilyen egyéniségétől távol álló szerepet ráhúzni. Krencsey általában gyenge volt. Ha megfigyeltük, a magyar filmek egyik erősségei az epizódisták. Sokszor, villanásnyi jeleneteikben „túljátsszék” a főszereplőket is. Hát ebben még ez sem sikerült. Itt jegyzem meg: az a kislány, az a színésznő, az a kis törtető, léha nő (bár arca ennek teljesen ellentmond) aki valószínű, legalábbis a dolgok logikája szerint Lollo Brigida szeretne lenni, az pont egy állás nélküli sofőrre veti ki hálóját? Ki hiszi ezt el! A képekről. Láttunk szép művészi felvételeket is, de miért az a hosz- szú, elnyújtott kezdő jelenet a próbaúttal. És miért éjszaka történik a próbaút. Ha nappal készültek volna a felvételek, talán be lehetett volna mutatni hazánk szép tájait Egyébként is ez a jelenet nagyon hasonlít az Yves Mondtandtól látott „Félelem bére” jeleneteire. Sinkovits is, ahogyan dohányzik, idegesen és gyakran — erre emlékeztet Mint ahogy a vidámparki felvétel, a „Körhinta” nagy jelenetére, a hordóban forgás felvétele pedig a „Szállnak a darvak”-ban látott, arra a művészi operatőri munkára emlékeztetnek, amikor a fronton a hős halálos sebet kap, s egy hatalmas nyírfába kapaszkodva „forog vele a világ”. Ezek persze csak szimpto- mák, impressziók, s meglehet, hogy a kritikus téved. Bárha minden sora csak tévedés lenne e kritikának, és a sok millió forintba kerülő film pedig egy nagyszerű alkotás. Biztos vagyok benne, jobban kibírná kulturális életünk. Suha Andor 1961. FEBRUÁR 26., VASÁRNAP: SÁNDOR 25 évvel ezelőtt, 1936. február ti- én halt meg IVAN PAVLOV szovjet fiziológiás, a világhírű kísérleti fiziológiai iskola vezetője. Főleg az agy funkcióit kutatta és felismerte a fermentumok szerepét az emésztésben. Kimutatta a feltételes reflexek, egy ún. „második jelzőrendszer” létezését. Az öntudatot az agyvelőnek — a legmagasabbrendű anyagnak — termékeként fogta fel, ezzel is bizonyította az emberi értelem magasabb rendűségét az állatvilággal szemben. 85 éve, 1876-ban ezen a napon halt meg TÓTH EDE színműíró. Falu rossza című művével a Nemzeti IVAN PAVLOV Színház első díját nyerte. Kitűnő jellemeket alkotott, alakjai színpadjainkon ma is élnek és a magyar dráma fejlődésében nagy szerepet játszottak. 65 évvel ezelőtt, 1896-ban e napon született ANDREJ ZSDA- NOV szovjet párt- és kormányvezető. 1917-ben az uráli felkelés vezetője, majd a leningrádi pártszervezet titkára, a II. világháború alatt Leningrád védője volt. Érdekes találmányok és felfedezések: Mauritius szigetét az Indiai-óceán déli részén, Afrikától keletre, 450 évvel ezelőtt, 1511-ben MASCARENHAS portugál tengerész fedezte fel. Jelenlegi nevét az ott megtelepedett hollandok Nassaui Móric neve után adták. 175 évvel ezelőtt, 1786-ban ezen a napon született DOMINIQUE ARAGO francia fizikus és csillagász, a polariszkóp feltalálója. A fénynek a kvarckristályokon való polarizáltával bizonyítást nyert a fény hullámelméletére vonatkozó feltevés. Mesleryizsga-előkészítő tanfolyam Egerben Az egyre fejlődő technikai, technológiai eljárások megkövetelik, hogy az iparosok is mestervizsgát tegyenek. Különösen fontos és kívánatos ez a kőművesek számára. Egyre több lakás épül falun is, városon is. Az élet- és vagyonbiztonság, az építtetők érdeke megkívánja, hogy a családi házak építkezésein szakképzett mesterek dolgozzanak. Ma már elengedhetetlen, hogy a kőművesmester ismerje a szilárdságtant, a súlyelemzést, méretezést és a különböző elméleti ismeretet. Ezt a célt szolgálja a szilárdságtan anyagának 32 órán át történő oktatása. A vizsgán a követelmény meglehetősen sok és nehéz. Ezért a kisiparosok részére a KIOSZ megyei titkársága 28 tanítási napból álló mestervizsga-előkészítő tanfolyamot szervezett. A hallgatók között nemcsak kisiparosokat találunk, elküldték műszaki vezetőjüket egyes ktsz-ek, sőt termelőszövetkezetek is. Az újonnan alakult termelőszövetkezetekre sok építési feladat vár, nagy szükség van a képzett mesteremberre, ezért helyeselendő, hogy a termelőszövetkezetek kőműves szakemberüket elküldik a tanfolyamra; A jelenlegi 19 fős tanfolyam lassan befejeződik. A hallgatók Debrecenben adnak számot tanulmányi eredményeikről. A vizsga hét napig tart, de bízunk benne, hogy a kitartó, szorgalmas munka meghozza gyümölcsét és a tanfolyamot végzett kőművesek méltók lesznek a „mester” címre. Csordás László Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSTT.T.AQ 26—27-én: Próbaút GYÖNGYÖSI PUSKIN 26—27-én: Ármány és szerelem GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 26—27-én: Sevillai borbély HATVANI VÖRÖS CSILLAG 26—27-én: Magasabb elv HATVANI KOSSUTH 26- án: Isten után az első 27- én: Nincs előadás HEVES 26: Egy tiszta szerelem története 27: Találkozás az ördöggel PÉTERVÁSARA 26~án: Mesterdetéktfv 27-én: Nincs előadás FÜZESABONY 26—27-én: A megbilincseltek m usorat Egerben délután 3 és este 7 órakot DALOL A TAVASZ Mikófalván este 7 órakor: Kilóg a lóláb Domoszlón este 7 órakor: Különleges világnap HORV fim JÓZSEFV.V.*. .♦.v.v. (49) — Így, ni. Es természetesen a mamának is. Egyébként üzleti ügyekről nem kell társalognod. — Ha már itt tartunk, megmondanád nekem, Júlia, hányadán állunk is mi pénzzel? — kérdezte Szerencsés. — Mire van szükséged? — kérdezte vissza az asszony. — Semmire. Csak úgy egyáltalán. — Erről majd beszélünk, ha ragaszkodsz hozzá. Kár ezzel foglalkoznod. Ügy állapodtunk meg, hogy ez az én gondom. Van elég, kész. Nyolcrr. megjöttek a vendégek. Szerencsés és Júlia elragadó szívélyességgel fogadta őket. Bottlik mama, Júlia és Felpéczyné azonnal ruháik kölcsönös csodálatába merültek. Szerencsés, Felpéczy és Bottlik papa elhelyezkedtek a süppedés fotelekben. Felpéczy tüzetesen szemügyre vette a lakást. Nagyon tetszett neki. No lám — gondolta füstölgő szivarja mögött — miből lesz a cserebogár? Milyen tehetségesen rázzák ezek a rongyot! Hát persze, a Bottlik lány utolérhetetlen ízlése fényeskedik itt minden zugban, nyilván nem Szerencsésé. De hiszen az mindegy. Szerencsés egyenrangú társ, akármi volt. Egyik napról a másikra sok tekintélyes polgár fölébe került. Ilyen forgandó a szerencse, az ám, nőmén est omen, s a pénz nem is nagyon nézi, ki mellé szegődik. Akárki mellé, az megnő egy-két fejjel. A vacsora pompás volt, a teríték egyenesen káprázatos, Júlia kitett magáért. A vendégek nem győzték magasztalni a kitűnő háziasszonyt. Felpéczyné máris eltökélte magában, hogy ha sor kerül a vi- szontlátogatásra, „csakazértis” iV.V.VAV. felülmúlja Szerencsésnét. Kerül, amibe kerül, de felülmúlja. Vacsora után a három férfi kártyaasztalhoz telepedett. Kiderült, hogy mind a hárman szenvedélyes ultijátékosok. Tokaji száraz szamorodnival fűtötték a kártyaszenvedély kazánját. Csakhamar joviális légkör töltötte be a szobát. Szerencsés lapja úgy járt, mint még soha. Amikor sikerült elfogni Felpéczy piros betűjét, párat1 m jókedv kerekedett. Bottlik papa is örült a veje sikerének. — Látja, Felpéczy — mondta kidüllesztett mellel — én igenis büszke vagyok a vömre. Kérem, ez az ember alacsony sorsból tört fel. — Az nem is fontos — bólogatott Felpéczy és arrébbtolta agyarai közt a szivart. — Az én nagyapám napszámos ember volt, én nem is szégyellem. Sőt, nagyrabecsülen- dőnek tartom azokat, akik szorgalmukkal, vagy ügyességükkel, no meg egy kis szerencsével fele “lkednek. És tudja, elgondolom, ha most nem ilyen világot élnénk, hanem úgy, mint régen, szabadon dolgozhatnánk, maga, uram, nagyon sokra vihetné. En mondom; Egy-kettőre megduplázhatná a vagyonát. Ekkora tőkével császár lehetne. Szerencsés szerényen lesütötte a szemét. Kifejezetten jólesett neki Felpéczy kitüntető megjegyzése. De hamarjában csak ennyit tudott válaszolni: — Ugyan, Felpéczy uram, minek egy embernek akkorá vagyon? Felpéczy és Bottlik szeme összevillant, mindketten hangosan felkacagtak. Felpéczy tele szájjal nevetve oktatta ki Szerencsést: — Haha! Minek akkora vagyon? Hát azért, hogy még kétszer akkorára növelhesse! — Én úgy gondoltam — mentegetőzött Szerencsés —, hogy az ember egy bizonyos összeggel, egy takaros kis vagyonnal már független lehet. Mi kellene még? (Folytatjuk.)
