Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-26 / 49. szám

1961. február 26., vasárnap N ÉPÜ J AG s Leheíeh-e párttag ? Talán negyedórát, ha be­szélgettünk, s bár nem a mi megyénk, s ahogy monfiani szokás, a világ is kicsi, nem valószínű, hogy valaha is ta­lálkozunk. Akkor nem jutott eszembe, most már bánom, hogy tapintatos voltam és nem kérdeztem meg a nevét, de hát talán nem is a név, mint inkább a történet a fontos, vagy még inkább egy meg­jegyzés, amely valamiféle bel­ső történést takar. Egercsehiből Szarvaskő felé tartottunk, amikor felkéredzke- zett az autóra. Gumicsizma, mint a szokásos bányászlábbe­li, de fején valami kockás, simléderes, nem hazai sapka, bőrlemberdzsek, amely ugyan­csak valamiféle „külhonról” tanúskodik. — A pártbizottságtól van­nak maguk? — kérdi egy kis idő múlva, s vékony, kicsit sá­padt arcából kíváncsian kan­dikál ki a szeme. Megmondtam kifélék, mifé­lék vagyunk. — Kár — teszi meg az első pillanatra nem éppen udvari­asnak tűnő megállapítását, cserében a gyors és kényelmes utazás lehetőségéért. — Miért volna- kár? — Nem érdekes most már... Valami tanácsot szerettem vol­na kérni — legyint és nézi a tovasuhanó tájat, amelyre vé­kony fátylat borít ez a furcsa tél. Fúrja az oldalam a kíván­csiság, miféle tanácsra lehet szüksége ennek az embernek, amelyet csak a pártbizottság, lényegében tehát a kommu­nisták adhatnak meg a szá­mára. — Hát tanácsot, talán eset­leg én is tudnék adni — pró­bálgatom emberemet. — Szeretnék újra párttag lenni... — Újra? — Igen, újra ... Kanadában voltam — teszi hozzá jelentő­ségteljesen, hogy egyből meg­értem: párttag volt, jött 1956, kiment, nem volt jó, hazajött és szeretné ott folytatni, ahol 56-ban abbahagyta. Ott és ugyanúgy! Majdhogynem ti­pikus eset, állapítom meg ma­gamban, s valahogy még olyan undorfélét is érzek ezzel az emberrel szemben, fején az a hivalkodó vacak, ez a mester­kélt kanadai favágó-öltözkö­dés ... — Miért jött haza? — mon­dom ellenségesen. — Miért? — úgy néz rám, mintha nálam lenne valami baj. Aztán megnézi ökleit, mé­lyen belevésődött a szénpor a kéz ráncaiba és megrántja a vállát. — Megúntam. A jóból is megárt a sok! — S ha eb­ben a pillanatban nem néztem volna az arcát, azt hihettem volna, hogy engem gúnyol. Pe­dig saját magát gúnyolta. Ke­sernyésen, öncinizmussal. — Látja, kár volt kimennie, hisz úgyis hazajött — bóloga­tok bölcsen, de ebben a pilla­natban már érzem, hogy meg­lehetős ostobaság volt, amit mondtam. Nem veszi, vagy nem akarja észrevenni. — Még négyéves se voltam, amikor szüleim kimentek Ka­nadába, itt maradtam a nagy­szülőknél ... — Miért mentek ki? — Vajon? — kérdez vissza és igaza van. Vajon miért mentek ki a harmincas évek elején, húszas évek végén any- nyian, miért „tántorgott” ki Amerikába hárommillió em­berünk? Vajon miért? — Es tudja, látni szerettem volna a szüléimét, mégiscsak apám, anyám. Kértem én útlevelet, itt nem adtak, vagy ott nem fogadtak, mint párttagot, azt én nem tudom ... 56-ban az­tán usgyi ki... Három és fél­évig dolgoztam bányában, ma­gasabb bérért, mint itt, de tíz­szer annyit termelve, mint itt... Kegyetlenül megúntam. Hazajöttem... Hát így volt... Mire felocsúdok, már ki is lépett a kocsiból, halkan el­mormolva a köszönetét és mi már robogtunk is tovább. Ak­kor nem tudtam tanácsot ad­ni, meg valahogy nem is illett volna, a pártbizottság helyett és nevében beszélni. Azóta is gondolkodom a dolgon, mert nem a tipikus esetről van itt szó, egyedi jelenség ez — ahogy jó szárazon megfogal­mazni lehetne ismeretlen is­merősöm sorsát. Lehet-e párttag, vagy sem? Disszidált! De szüleihez ment, akiket harminc éve nem látott! Itt hagyta az országot, ami­kor fejetetején állt itt min­den, amikor a legnagyobb szükség lett volna a kommu­nistákra. De nem kapott útlevelet, ha kapott volna, úgy ment volna! Érvek, ellenérvek kavarog­tak bennem, magam előtt lát­va nem is hivalkodó sapkájá­val, s egyáltalán nem mester­kélt, holmi kanadai-favágó öl­tözködésében. Nem, legalábbis még egy ideig nem lehet. — Ismeretlen ismerősöm — bármily paradoxonnak tűnik — lehet, hogy éppen Kanadá­ban lett belül is meggyőződé- ses híve a nép igazságának. Addig, csak tagja volt egy tes­tületnek, könyve volt erről a tagságról, de szívében, eszé­ben nem volt meg kitörölhe­tetlen lenyomata ennek a kis könyvnek. Most megtanulta, s kinn tanulta meg, az élet nagy és néha bizony naturalista sze­mináriumán, mi a kommunis­ták igazsága és miért igazság ez. Drága lecke volt: a meg­bukott diák az élet ismétlésé­re utasíttatott. Es most ismételni kell. Is­kola, tanszer van: azazhogy munka, becsület, megélhetés, elismerés is jár. De hát érettségi előtt senki sem kap­hat bizonyítványt: ecce homo maturatus... Az is igaz, hogy embereket egyéni módon kell elbírálni, mert az ember egyéniség, egyéni sors, tragédia, egyéni körülmények. Ahogy elmond­ta, nem egyszerű kalandvágy­ból, nem is népi rendszerünk elleni tüntetésképpen, és nem is holmi elkövetett bűnök elől menekülve hagyta itt e hazát, ahol „élned s halnod kell”. De I itthagyta! S minden egyéni sorsa elenére is, még nem kap­hat felmentést, mint egykori párttag, hogv ma is az legyen. Holnap? Talán! Ez rajta is múlik! Gyurkó Géza Tiltakozásultik! Nem tiltakozó gyűlésnek hirdették, a szónok nem is a kongói helyzettel foglalkozott elsősorban: a Moszkvai Nyi­latkozat jelentőségéről beszélt. Arról, hogy a Nyilatkozat ko­runk problémáinak legalapo­sabb tudományos elemzése, mert az egyetlen igaz, az egyetlen helyes tudomány a marxizmus—leninizmus igaz­ságainak fényében tárgyalja a tényeket, elemzi az esemé­nyeket. Vigmann Pál, az Egri Váro­si Pártbizottság munkatársa beszélt a Heves megyei Ta­nács Építőipari Vállalat dol­gozóinak. Az eléggé hűvös teremben lassan enged a hangulat, de amikor az előadó a jelenlegi nemzetközi helyzetre fordítja a szót, beszél Laoszról, Kubá­ról és Kongóról, minden szem rászegezödik: úgy érzik, a szó­nok az ö lelkűk indulatait ön­ti formába. Mondom, nem tiltakozó gyűlésnek hirdették. A felszó­lalók sem „csak” Kongóról be­széltek, voltak, akik korunk fő kérdéséről, a kapitalizmusból a szocializmusba való átme­netről érdeklődtek. De a kon­gói probléma olyan mélyen él az emberekben, s annyira ki­kívánkoznak belőlük a tilta­kozás szavai... Egyszerű emberek szólaltak fel. Megbélyegezték a Kasza- vubu—Csőmbe— Mobutu-klik- ket, a gyilkosokat s a felbujtó­kat, az imperializmust. Táviratban is tiltakoztak a kongói vérengzések miatt. Til­takozásuk a Kongói Köztársa­ság miniszterelnökének és két társának meggyilkolása miatt. Követeljük, hogy büntessék meg a gyilkosság értelmi szer­zőit ... ... Hammarskjöldöt távolítsák el a főtitkári szik­ből — hangzik az egyhangúlag elfogadott távirat. A hetven ember hangja ta­lán csak egy nagyon enyhe árnyalattal teszi erősebbé a tiltakozó milliók hangját. De erősebbé teszi. Mert ez a het­ven ember is szolidaritást vál­lalt a függetlenség harcosaival. (Krajczár) Korszerű építészet Uj igények, új lakások Egy modem, kétszobás családi ház rajza: A maiinak nevezett építészet néhány évtizedes múltra te­kint vissza. A századforduló körüli bizonytalanságból las­san indult meg az új felfogás^ nak és technikai fejlődésnek megfelelő irányzat kialaku­lása. Az új törekvések jellemző vonása, hogy tartalmában, minden korábbi stílusnál több­rétű, változatosabb, s rendelte­tését teljesen kielégíti. Külse­jében nemes egyszerűségű, jó arányú, rendezett, a belső ren­deltetés, a szerkezetek pontos kifejezője. Minden előzőnél őszintébb stílus ez. Nincsenek szükségtelen díszek, kiépítések, megoldások. Szépsége a kör­nyezettel való kapcsolatában, arányos tömegében, az alkal­mazott anyagok szépségében, és színezésében rejlik; Mivel hazánkban a két há­ború között helytelen utat kö­vetett az építészet, s ez csak pár évvel ezelőtt szűnt _meg, népünk nem ismeri kellőkép- • pen az új jellemző sajátossá­gait! Ennek következtében is­mertetni kívánjuk a korszerű építészeti szempontokat, azo­kat a törekvéseket, melyek a Megyei Tervező Irodát mun­kájában vezetik. Egyes államokban a lakosság tájékoztatását annyira fontos­nak tartják, hogy az iskolák­ban rendes tantárgyként tanít­ják, elsősorban a lakások hasz­nálatát és berendezését. Szeretnénk felkelteni .az ér­deklődést a mai felfogást tük­röző és új szépséget mutató al­kotások eddig nem ismert rész­letei iránt. Rá akarunk mutat­ni, hogy anyagi lehetőségeink határain belül minden új léte­sítményünknek az előrehala­dást, a kulturá’tabb élet meg­teremtését kell szolgálnia. A magánépítkezések ugyan­úgy közérdeket szolgálnak, mint az államiak, ezért kor­mányzatunk jelentős támoga­tást ad hozzá. Ezt mutatják a nagy összegű kölcsönök, az anyagok biztosítása és a terve­zések rendezése. Az utóbbi a jobb lakásmegoldásokat céloz­za, s ezért csak szakképzett tervezők készíthetik a műsza­ki rajzokat, akiket az Országos Tervezői Névjegyzékbe felvet­tek. Az építész szakemberek ter­vei révén a legjobb megóvá­sokra nyílhatna lehetőség. Saj­nos, a tervezői névjegyzékbe sok gyenge tervezést képesség­gel rendelkező egyént is felvet­tek, akik nem tudnak korsze­rű, újabb szempontokat érvé­nyesíteni, másrészt az építte­tők, nem ismerve az új megol­dások előnyösebb voltát, csö­könyösen ragaszkodnak a régi megoldásokhoz. Ha szervezett tájékoztatás révén tudatosíta­nánk a korszerű lakáskultúra szempontjait, úgy azonos nagy­ságú és ugyanannyi pénzbe ke­rülő épületekben jobb és érté­kesebb lakások létesítésére nyílna lehetőség, sőt még a meglevőket is jobban tudnák használni. A legtöbb most épülő lakás földszintes, két szobát, kony­hát és verandát foglal magá­ban. Négy-öt személy lak’a. Az alapterülete körülbelül 85 négyzetméter. Az egyik szobát hálószobá­nak rendezik be, a másikat nappalinak. Ez az elrendezés azonban nem felel meg a csa­lád életrendjének. A vidéki ember nappal, általában a konyhában tartózkodik. Ezt a helyiséget a jelenleg általáno­san kívántnál nagyobbra kel­lene készíteni, s ezáltal lakó­konyhának felelne meg. A ki­alakítása igen változatos lehet. A lényege, hogy a főzésre szol­gáló berendezési tárgyak egy­más közelében legyenek cso­portosítva, s külön legyen el­helyezve az étkező bútorcso­port, amely egy asztalból és 3 4­P­110 3.94-H5i 788 A lakás helyiségeit számokkal jelöltük. Kisérjük figyelemmel a lakás beosztását. 1. Az előszobában beépített szekrények. Kevés helyet foglalnak, mégis sok minden elfér itt. 2. Étkező-lakókonyha. Beépített szekrények. Kényelmes is, csinos is. 3. Az éléskamra nem nagy, de jól szeUőztethetö. 4. A gyerekek szobája. Zavartalanul tanulhatnak, vagy játszhatnak itt, és főleg idejében iefekhetnek. 5. A szülők szobája. A méretnek, igényeknek és az anyagi körülményeknek megfelelő be­rendezéssel. A szoba előtt terasz. Külön nem jelöltük az ábrán, de az előszoba mellett fellelhető a fürdőszoba és külön helyiségben a WC. négy-öt székből áll. Így főzés­kor a háziasszony a munkaasz­talán végezheti a dolgát és az étkezőcsoportnál a kisgyerek nyugodtan játszhat, az iskolá­sok tanulhatnak, a felnőttek olvashatnak, s étkezéskor nem kell az asztalról a főzéshez használt edényeket élrakni. Másik elrendezése a lakó- konyhának a főzőfülkés meg­oldás. Az egymás mellé csopor­tosított konyhaberendezések részére körülbelül 2—3,5 mé­teres különálló részt alakítunk ki, s a helyiség másik részében helyezzük el az étkezőcsopor­tot. A fülkét nyílás köti össze a lakórésszel és színes füg­gönnyel különíthető el. Esetleg a főzőrész padozata mozaiklap, a lakórészé pedig fapadló le­het. További változata az ét­kezőfülkés elrendezés. A kö­rülbelül 8 négyzetméteres komyharészből üveges ajtó nyí­lik, a körülbelül 6 négyzetmé­teres, az étkezőbútorokat ma­gában foglaló térbe, amely a szoba mellett fekszik, azzal széles fanyílás löti össze és függönnyel választható él. Ez­által, ha nem étkeznek, a szo­ba terével egybekapcsolható. Harmath László építészmérnök. (Folytatjuk.) A béke, az élet Tíz évvel ezelőtt, Berlin demokratikus övezetében ezek­ben a napokban ülésezett a Béke-Világtanács első teljes ülésszaka. Mozgalmas nemzetközi élet, nagy harc jellemezte ezeket a napokat. Koreában a népi erők élethalálharcot vív­nak az amerikai agresszorokkal. Míg Angliában és más nyu­gati országokban a dolgozók százezrei sztrájkharcot folytat­nak a háborús nyomorgazdálkodás ellen és Franciaország­ban, csak a Szajna megyében egymiilió aláírás gyűlt össze, amelyek Nyugat-Németország lefegyverzését követelik; ad­dig Japánban, Nyugat-Németországban az amerikai impe­rializmus a militarlzmus szellemét élesztgeti. A háború ve­szedelme közelről leselkedik a világbékére. De hatalmas, elszánt, szervezett társadalmi és politikai világmozgalom áll szemben a háborús erőkkel, hogy meg­hiúsítsa az imperializmus agresszív terveit és megakadá­lyozza a háború kirobbantását. Ez a mozgalom meg akarja akadályozni újabb embermilliók hasztalan elpusztítását, meg akarja óvni nemzedékek munkájának gyümölcsét, a társa­dalmak hatalmas anyagi és kulturális értékeit. Éppen ezért ez a mozgalom — amely társadalmi helyzetre, politikai pártállásra, vallási meggyőződésre, világnézetre való tekin­tet nélkül — az egész haladó emberiség legbensőbb érde­keit fejezi ki. S ez a békemozgalom harcos mozgalom, amely nem tartja elegendőnek a béke óhajtását. „Mi nem azért gyűltünk itt össze — hangzott Joliot Curie-nek, a világhírű francia tudósnak szavai a béke hívei I. világkongresszusán —, hogy kérjük a békét a háború híveitől, hanem azért, hogy rákényszerítsük őket a békére.” Ebben a szellemben: „A békét nem elég kívánni. A bé­két ki kell harcolni”, tanácskozott Berlinben — ahonnan már annyi háború indult ki —, alig háromszáz méterre Ber­lin nyugati övezetének határától, a Béke-Világtanács. Szen­vedélyes hangon szólnak a Világtanács tagjai arról, hogy az Egyesült Államok hogyan próbálja Nyugat-Németországot és Japánt az új világháborúra felhasználni, hogy milyen veszélyt jelent Európa és az egész világ számára Nyugat- Németország militarizmusa. Leleplezi a tanácskozás azokat, akik az Egyesült Nemzetek Szervezetét az Egyesült Államok hatalmi politikájának agresszív eszközévé változtatták. Kö­veteli: a négy nagyhatalom tegyen meg mindent Német­ország egyesítéséért, demilitarizálásáért; az öt nagyhatalom — az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, Nagy-Britannia és Franciaország — kössön békeegyezményt, s az öt nagyhatalom üljön össze a távol­keleti kérdések rendezésére. És felhívja a világ népeit: Indítsanak világméretű moz­galmat és leplezzék le az Egyesült Államok politikáját. Szer­vezzenek ellenállást a fegyverkezési versennyel szemben. Kövessenek el mindent, hogy lehetetlenné tegyék a háborút, fogják le a háborús provokátorok kezét és. kövessenek el mindent, hogy a világ népeit megnyerjék a béke, az élet védelmére. Az elmúlt évtized, az egyre növekvő békevilágmozgalom megmutatta, hogy semmiféle erőszakkal, üldözéssel nem lehet elfojtani a népek béketörekvéseit. Látják ezt a béke ellenségei is. Nem lehet megállítani, figyelmen kívül hagyni milliók mozgalmát, nem lehet meghiúsítarii a béke védelmét. Am a béke ellenségei azt is tudják, hogy nem lehet háborút kezdeni, ha az emberek milliói nem akarnak háborút. Márpedig a milliók nem akarnak, ezt bizonyítja a Béke-Világtanács első ülésszaka óta eltelt tíz esztendő is, amelyben a béke erői a cselekvés konkrét akcióit állították szembe a háborús erőkkel, meg tudták fékezni az új hábo­rúra uszítókat. A tömegek ereje és akarata a béke javára billentette a mérleg serpenyőjét, a béke erői nagyszerű győ­zelmeket arattak a háborús gyújtogatok elleni harcban. Üd­vözölték és támogatják azokat a javaslatokat, amelyeket a Szovjetunió terjesztett elő az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésre, s leleplezték az imperialista kormányokat, élü­kön az Egyesült Államokkal, amelyek a leszerelés helyett fegyverkezést folytatnak, fegyverkezési csoportosulásokat hoznak létre, provokációkat követnek el, országok független­ségét sértik, veszélyeztetik, belügyekbe avatkoznak. A kommunista és munkáspártok 1960. novemberi kiált­ványa a világ népeihez, nagyra értékeli a béke híveinek világmozgalmát és kimondja: a szocialista világrendszer egyre növekvő ereje, azoknak a népeknek az összefogása, amelyek kivívták szabadságukat és amelyek szabadságukért küzdenek, a békeszerető népek, erők határozott harcos össze­fogása meghiúsíthatja a bűnös liábotús terveket, megőrizhe­tik a békét és elmélyíthetik a népek barátságát. „A nemzet­közi munkásmozgalom, amely fennen hordozza a békeharc zászlaját, fokozza a népek éberségét, világszerte cselekvésre lelkesít minden becsületes embert az imperialisták agresszív politikája ellen.” És felhívja minden világrész dolgozo népét: a jövőben is minden erejükkel küzdjenek a nemzet­közi feszültség enyhítéséért, a békés egymás mellett élésért, a hidegháború, a fegyverkezési hajsza ellen. A fegyverkezésre fordított óriási összegeket hasznosítsák békés célokra, ne engedjék az atomfegyverkezés elterjedé­sét, a német és japán mslitarizmus tömegpusztító fegyverek­kel való felszerelését. Követeljék a békeszerződés megköté­sét a két német állammal, harcoljanak a külföldi támasz­pontok felszámolásáért, teremtsenek közös harci frontot az imperialisták háborús előkészületeivel szemben, A háború nem elkerülhetetlen, a háborút el lehet hárítani, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni, ha a népek egyesí­tett erővel, állhatatosan és aktívan harcolnak a békéért és a népek barátságáért. 1 Papp János A viszneki Béke Tsz-ben a továbbképzés elsőrendű feladat A viszneki Béke Termelő- szövetkezetben vezetők és ta­gok • egyaránt megértették, hogy a szövetkezetek előtt ál­ló nagy feladatokat csak ak­kor lehet maradéktalanul vég­rehajtani, ha a szövetkezetben dolgozók tovább képezik ma­gukat. Éppen ezért a tsz vezetősé­ge a tél folyamán aranykalá­szos gazdatanfolyamot szerve­zett 22 részvevővel, akik szor­galmasan látogatták az elő­adásokat, de voltak sokan, akik politikai oktatáson vet­tek részt, s gazdagították mar­xista—leninista ismereteiket. A napokban a tsz egész tag­sága részére négy napon át előadásokat tartanak az álta­lános aktuális bel- és külföldi gazdasági és politikai kérdé­sekről A termelőszövetkezet fiatal­sága szervezetten vesz részt a KISZ munkájában. Jó mun­kájuk eredményeképpen el­nyerték a KISZ megyei ván­dorzászlaját, s kaptak egy Munkácsy televízió-készülé­ket is. Helyiségüket a járási pártbizottság 35 ezer forintos költséggel hozatta rendbe, így kulturált körülmények között szórakozhatnak, képezhetik magukat. A kiszista fiatalok havonta két alkalommal szervezett ok­tatáson vesznek részt, amelyen betekintést nyernek politikai, történelmi, társadalomtudo­mányi és egyéb kérdésekbe. Mindez biztosíték arra, hogy a viszneki Béke Termelőszö­vetkezet eredményei ebben az évben még jobbak lesznek, mint az elmúlt esztendőben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom