Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. február 16., csütörtök onyvfespo Hóesés Néhány napja, hogy nagy pelyhekben megeredt a hó. Percről percre vastagodott a hótakaró, nem volt hideg, már a sártól sem kellett félni. Szép látvány volt! De azért már elszoktunk a téltől. Igaz, a meteorológusok jó előre jelezték, mégis meg­lepődtünk. — Szóval váratla­nul jött! — Megeredt! A fene egye meg — dohogta a buszon egy negyven év körüli tekintélyes asszonyság. — Éppen a lá­nyom születésnapján. Várha­tott volna még. — Valóban — gondoltam magamban — várhatott volna még egy-két napot. Mondjuk: az én születésnapomig. Au­gusztus 17-ig. — k — — A TAKARÉKOSSÁGI mozgalomban a megye közép­iskolái között a hatvani gim­názium vezet. A 840 tanulóra átlagban 40 forint megtakarí­tás jut. A mozgalom eredmé­nyeit hetenként értékelik és a győztes osztályt megjutal­mazza az iskola igazgatója. — EGERBEN, az Egészség­ház utcában 15 lakásos örök­lakást építenek. A Heves me­gyei ffrinácsi Tervező Iroda kapta a feladatot, hogy mo­dern, kényelmes és szép laká­sokat tervezzen. — BUDAPESTI kirándu­lást terveznek a zagyvaszán­tói KISZ színjátszó csoport tagjai, akik a faluban és a környékbeli kultúrotthonok- ban nagy sikerrel mutatták be Rozov Felnőnek a gyere­kek című színdarabját. — A GYÖNGYÖSI MÁV Váltó- és Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál az egyengető gé­pek mellett eddig sima óra­bérben dolgoztak az emberek. Nemrég pontrendszeres telje­sítménybérezésre tértek át. Az ösztönző bérezési forma há­rom fő munkaerőmegtakarí­tást eredményezett és jobban halad a munka. — BOLDOG község híres népi együttese felújítja a Bol­dog! lakodalmas című táncjá­tékot. Műsorukkal fellépnek a Hámán Kató kulturális se­regszemlén is. — MEGKEZDŐDÖTT a ta­vaszi vetőmagvak kiszállítása B megye termelőszövetkezetei­be. Az elmúlt hét végéig a tervezett harmincnyolc vagon tavaszi búzavetőmagból húsz vagonnyi, s az igényelt kilenc vagon tavaszi árpavetőmagból 12 vagonnyi érkezett meg a tsz-ekbe. A zab- és kukorica­vetőmag igénylése most fo­lyik, s ezek szállítása is rövi­desen megkezdődik. — MEZŐ GAZDASÁGI könyvismertetést és előadá­sokat tartanak ebben a hó­napban Eeséden, Heréden és Kerekharaszton. Elsősorban az ezekben a községekben hagyományos növénytermesz­téssel foglalkoznak majd az előadások. — NAGY ESEMÉNY volt február 13-án, hétfőn, Horton. Az eddig külön működő két termelőszövetkezet tagsága úgy határozott, hogy a jövő­ben Scözösen végeznek minden munkát. Egyesítették tehát a Haladás és a Petőfi termelő­szövetkezeteket, s a két tsz tagsága a jövőben egy tsz-ben dolgozik, amely a Petőfi ne­vet vette fel. Peter Jilemnicky Győzelmes bukás Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, 1960 A szlovák szocialista realiz­mus nagy mesterének első mű­vét kapja kézihez az olvasó. A Töretlen föld, Egy szem cukor, Iránytű, a Garam menti króni­ka írójának indulását mutatja meg az 1929-ben megjelent Győzelmes bukás. örülhetünk ennek a regény­nek, amely a szlovák nép — szomszédaink — életét tárja elénk. Kiszuca vidékére visz bennünket az író, ahol „nem­zedék nemzedék után jő, hogy az irtványok kövét kenyérré változtassa. Kemény emberek nőnek fel a köveken — s ez a két erő, melyek között örök küzdelem folyik, s egyik sem adja meg magát a másiknak.” Minden tavasz győzelem, min­den ősz — bukás. De győzel­mes bukás, mert benne rejlik az új tavasz győzelme. A háborúból hazatérő Maty- kó sorsa, tragédiája tárul elénk. Saját boldogságának akar kovácsa lenni Kiszucá- ban. az eldugott, irtványos, kö­ 40 ves falucskában. Mert valamit beleojtottak a háborúban: „Mindenkinek megjött az esze. Aszerint, hogy milyen jó sze­me volt. Hogy mennyit látott. Én pedig sokat láttam... Sze­retnék már én is egy kicsit nyugodtan élni, tudja, szaba­don, parancs nélkül.” Valóban sokat látott: ütötte az urakat a vörösgárdában, látta menekül­ni a fehéreket, szemtanúja volt a győztes proletárforradalom­nak. Nem kommunista Horony Matyej, de olyan ember, aki sokat látott a világban, nem akar többé az urak szolgája lenni. Csak boldog ember! S boldogsága a szerelem és a ter­mő, viruló föld, amelyen ma­gának dolgozik. Boldog tervezgetése bukással végződik: apja gazdagabb fele­séget akar fiának, ő maga meg­gyilkolja szerelmét, épülő kunyhóját — boldogságának fészkét — elragadja a kegyet­len vihar. Felcsillan a jobb sors reménye: Oroszországba A TECHNIKA DIADALA MUSZA DZSALIL FILM: vándorolhatna, de szülőföldjét nem hagyja el, ahol irtotta a fenyőt, ásta a követ, véresre szaggatta tenyerét, mert jön még ott is boldogabb jövő. Re­ménykedik. Elbukó, de újra felkelő, megsebzett szívének melegével simogatja, becézi a földet: teremj! Hozz győzel­met, boldogságot! Zsenge haj­tás dugja ki fejét, s noha gyenge, de jövőre kalászba szökken, s világosságot hoz a reménytelen kiszucai éjszaká­ba. A regény szaggatott cselek­ményvezetésében a szlovák balladák hatását érezzük. Nem hiába nevezte az író életrajz­írója — Juraj Spitzer — e mű­vet „kiszucai balladának”. Az eldugott völgyekben meghúzó­dó szlovák falvak keménykezű munkásainak balladája ez a regény! A magyar olvasó, aki kézbe veszi Jilemnicky művét, közel­állónak érzi ezt a sorsot. A szenvedő, boldogságot kereső tájékozatlanság felcsillanó re­ményével a magyar nép sorsát is jellemzi. Szomszédaink küz­delmes élete ez, de a miénk is. A mesterségesen szított nemze­tiségi ellentéteken túl, ugyan­azon életsors áll mögöttünk: küzdelem az urak éllen, küzde­lem a nép boldogságáért. Erre vall a Győzelmes bukás, a szlovák szocialista széppróza első, de jelentős alkotásai közé tartozó regény. Ezért üdvözöl­hetjük örömmel a Szlovák Szépirodalmi Könyvkiadó érté­kes, magyarnyelvű kiadványát. Nagy Sándor m ti sora : Egerben délután 3 órakor: DALOL A TAVASZ (Arany-bérlet, középiskolás) Este 7 órakor: DALOL A TAVASZ (Kisfaludy-bérlet) Recsken este 7 órakor: Dulszka asszony erkölcse \AAM/V'^W^VWVWWWVW^W^W^^'^V^^\VWWWV\VVWWVá\VV'WWA'V\VWVWVVWW\MáMAM/WVW\AMA/VVVWiMAAAAAA/WVSMAAA(V\AáV\AAWVMAAMAAAÁÁAMAAA^A^A 1961. FEBRUÁR 16., CSÜTÖRTÖK: JULIANNA 55 évvel ezelőtt, 1906 februárjában született MUSZA DZSALIL szovjetr tatár költő, a Szovjetunió hőse. El­ső költeményét (Megyünk!) a Komszomolnak ajánlotta. 1931-ben fejezte be a moszkvai egyetemet, 1939—1941-ben a szovjet-tatár író- szövetség titkára volt. Részt vett a Magy Honvédő Háborúban és sú­lyosan sebesülve fogságba esett; majd koncentrációs táborba került; Az itteni földalatti mozgalomban való részvétele miatt a spandaui katonai börtönben halálra ítélték; Művei a költő forró hazaszeretét fejezik ki a szocialista haza iránt (Dalaim, a fogságban írt Moabiti füzet, Ne higgy!) Halála után (1957-ben) Lenin-díjjal tüntették ki; 130 évvel ezelőtt, 1831. február 16-án született N Y I K O L A J LESZKOV orosz író, Turgenyev után a legjobb novellaíró, a pró­zairodalom mestere. Műveiben a kispolgárok (Halhatatlan golován; ördögűzés) és a papság (A klérus) életét realista ábrázolással festi; 50 éve, 1911-ben e napon halt meg ANTONIO FOGAZARRO olasz költő és regényíró. Műveiben két világnézet harca: a mate­rializmus és az idealizmus közti vetélkedés vonul végig (Kis em­berek régi világa, A 6zent). Magyarul Miranda című verses regé­nye. valamint Malombra és Leila című regényei jelentek meg. 65 éve, 1896-ban e napon született ANDRE BRETON francia költő, az álmok, látomások és a külvilág összeolvasztására törekvő modern irányzat, a Szürrealizmus elindítója. 25 éve, 1936-ban, Spanyolországban e napon megtartott parla* menti választásokon a baloldali Népfront győzött. A bíró Olasz - spanyol film Nagyon érdekes mondanivalójú, pozitív társadalmi kri- tikájú, modern lélektani filmdráma, amelyet a gyöngyösi Puskin Filmszínház mutat be február 16-tól 22-ig. HORVÓTP JÓZSEF: « • •«•••••••••••••••• • • • * • Wátéé&r m ,\V..t.V..V..V.V.V.V..V..V.»V. EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, szerelem, Andalúzia (széles) EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN A bíró GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Dr. Faustot elvitte az ördög HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szép Lurette HATVANI KOSSUTH Diplomácia, ó! HEVES Nincs előadás HEtervAsAra Nincs előadás FÜZESABONY Hosszú az út hazáig EGRI BÉKE Bövidnadrágos ember (40) Szerencsés kapva kapott az ajánlaton: — Jó. Remélem, Júlia elvál­lalja. — Okvetlenül. Hát akkor gyerünk, Giziké, fizetek! Felpéczy már várta őket. A bemutatkozásnál éles, átható tekintettel vette szemügyre Szerencsést. Bárdolatlan fickó­nak látszik — állapította meg —, de nem tesz semmit. Fő, hogy temérdek pénze van. Felpéczy a tettek embere volt. Nem teketóriázott, nyom­ban a tárgyra tért. A tanács­kozás azonban Bottlik és Fel­péczy között folyt. Szerencsés hallgatagon ült. Apósa az egész ügyletet már tüzetesen előkészítette. De a beszélgetés­ből az is világossá lett Szeren­csés előtt, hogy apósa igen nagy tekintély abban az üzleti alvilágban, amelyről még min­dig nem tudott magának teljes képet alkotni; De annyit már értett, hogy ez az alvilág létezik. Érdekes, Felpéczy, akárcsak apósa, úgy tesz, mintha csupán valami történelmi rövidzárlat kelet­kezett volna, amely átmeneti­leg gátolja valamelyest az üz­leti élet normális rendjét, de amely hamarosan el is múlik, s minden a rendes mederbe te­relődik megint. És milyen biz- tbsak a dolgukban! Egy sze­mernyi kétségük sincs, hogy nemsokára fordul a kocka és megint birtokukba vehetik va­gyonukat. Az üzletek lebonyo­lításának módja teljesen meg­felel a viszonyoknak, de a lé­nyeg ugyanaz. Apósa most már megbizo­nyosodott az aranykészlet léte­zése felől, s az ő garanciájára a business alvilág elismeri őt gazdag tőkésnek, akit átmene­tileg megfosztottak tőkéjétől. Azon már nem is csodálkozott, hogy Felpéczy hajlandó papí­ron megvenni az arany egy töredékét. Hiszen apósa elme­sélte neki, hogy Weinberger, a dúsgazdag textiliparos, mielőtt kivándorolt volna, szabálysze­rűen eladta államosított üze­mét Vladár Bélának, aki e percben ugyan a lábát se te­heti be abba a gyárba, de azért a business alvilágban senki sem vitatja el tulajdon­jogát a volt Weinberger-üzem- re. Sőt, dicsérik az eszét, mert olcsón vette a gyárat a kény­szerhelyzetbe jutott Weinber- gertől. Ha egy ilyen üzlet lét­rejöhet, miért is ne venne Fel­péczy az ő aranyából? A tárgyalásból, amely a füle hallatára folyt, Szerencsés ke­veset értett. Ám az világos volt, hogy Bottlik nyélbeütötte az üzletet. Végül Bottlik elő­húzott a zsebéből egy összehaj­togatott írást: — Tehát akkor írásban is perfektuáljuk, igaz, uraim? Tessék, az én aláírásom már rajta van és Turner úr kézje­gye is, mint tanú, ő is aláírta. — Mi ez? — kérdezte Sze­rencsés. — Formaság. Egy kontrak­tus. Jogász nyelven lekörmölve minden, amiről itt szó volt. Tessék, írd alá. Szerencsés elővette töltőtol­lát. Gyorsan átfutotta a szer­ződést, de alig értett valamit annak jogászi tolvajnyelvéből. Felpéczy gondosan eltette az írást, majd bocsánatot kért és kiment a szobából. Bottlik jó­kedvű volt. Barátságosan meg­veregette a ve je vállát: — Minden rendben, bará- tocskám. Felpéczy egy aktatáskával tért vissza. A táskát átadta Szerencsésnek. — Tessék, uram. A táskát majd alkalmasint visszaka­pom. Hetvenezer forint. A to­vábbiakban majd úgy, amint megbeszéltük, felesége őnagy- ságával bonyolítjuk le; ★ Júlia asszony holtfáradtan roskadt le egy székbe: — Tyűh, micsoda mozgal­mas nap volt! — mesélte élén­ken hadarva Szerencsésnek. — De mindent elintéztem. Ide figyelj. Jövő héten csütör­tökön költözünk; — Rendben van, megkapjuk a vállalati kocsit — bólintott Szerencsés. — Fütyülök a vállalati ko­csira. Megrendeltem a fuvart és kész. — Az nem úgy van, Júlia! Gondolkozz! Mindenki a vál­lalati kocsival költözködik, mert az olcsó. Ha én nem ve­szem igénybe, mit gondolnak? — Ez igaz — hagyta helyben Júlia. — Jó, akkor ez a te gon­dod. Jaj, el ne felejtsem, a szabó üzent, hogy holnap dél­után mehetsz próbálni. Kép­zeld, mind a két öltönyt egy­szerre megvarrja. — Nem kellett volna! — le­gyintett kelletlenül Szerencsés. — Mindig túlzol, Júlia. Egyál­talán, nekem nem tetszenek ezek a túlzások. Hidd el, na­gyon sokat kellene adnunk a szerénység látszatára! — Értem, értem, de hát nem járhatsz tovább ebben a rongy­ban; — Miért rongy ez? Még egé­szen jó ez a ruha. — Ugyan, szivecském, ne ki­csinyeskedj. Várj, megmuta­tom, mit vettem neked. A szekrényből kiemelt egy darab finom szövetet. Szeren­csésnek tátva maradt a szája. — Ez igen — mondta —, de ez aztán ráér. Majd jövőre. — Nem, nem, ezt még meg­varratom neked. Jő, nem keíl viselned a gyárban, ez legyen egy alkalmi ünneplő. Hát nem örülsz, te vén mackó? Mi? Lehajolt és egy gyöngéd csó­kot lehelt Szerencsés homlo­kára. Ezzel le is vette a lábá­ról a férjét. De mostanában mindig így történik ez náluk: Júlia tervez, Júlia végez, Szerencsés ellen­kezik, aztán nem ellenkezik. Tudomásul vette, hogy élete új mederben folydogál, hanyatt feküdt a habokon és bódultán úszik, amerre viszi a víz; Júlia démoni erővel uralko­dik az életén. S ezt a démoni erőt az aranytól kölcsönzi. Szerencsés pedig abbahagyta a viaskodást az­zal a kínzó gondolattal, hogy az arany uralkodik raj­ta. Hadd ural­kodjék, ez a végzete, ezzel szemben tehe­tetlen. Volt idő, ami­kor az arany őrjöngő szeszé­lye oly mélyre taszította, hogy onnét csak cso­dával határos módon emel­kedhetett fel megint. Most pedig? Mintlua ezek a démo ni erők felre,pí- tették volnt) a magasba. Niem, nincs ereje el­lenkezésre. Az arany és Júlia jóvoltá- * ból Szén esés pompás körülmények köí u- tott. Először is semmiféle .z- üggyel nincs dolga. Júlia gára vállalta, és az öreg Bott­lik segítségével szépen «1 is igazítja ezeket az ügyeket. Tény, hogy ennek az ördöngős asszonynak bőven van pénze.- Keze alatt életre kelt a holl vagyon. (Folytatjuk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom