Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

1981. február 16., csütörtök

NEPOJSAO

sok támogatója, akinek keze éppúgy véres, mint Csomóénak és Mobutunak, nem lehet egy olyan tisztség viselője, akinek éppen a gyilkosok ellen kellett volna fellépnie. Minden perc, amelyet ez az úr a főtitkári tisztségben betölt, minden mondat, amelyet még elmondani óhajt, teljesen jogtalan, oktalan és sem a percekért, sem a szavakért, semmiféle felelősséget, kötelezettséget nem vállalhat a világ egyetlen olyan országa sem, ahol a kormányok a becsület, a józanság útját kívánják járni.

A tiltakozás világszerte óriási, helyenként már drámai, sőt tragikus. A világ népei egyetértenek és együttéreznek a törvényes kongói kormány akaratával, hogy folytatja harcát Kongó végleges felszabadítása, a belga gyarmattartók és mindenféle idegen csapatok visszavonásáig. Lumumbát megölhették, de az az eszme, amelyért két társával együtt életét áldozta, diadalmasan tör előre, mert eszmék szülik a hősöket, s nem hősök az eszmét. Gyilkosságokkal, árulással nem lehet megakadályozni a gyarmati rendszer teljes felbomlását, sőt még világosabbá teszik mindenki előtt, hogy a gyilkosságok megakadályózásá- nak is egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele e középkori állapotok gyors és azonnali felszámolása.

Lumumbát és két társát megölhették, ezért a gaztettért felelnie kell és fognak is nemcsak a történelem, de a ma emberének törvényes bírósága, ítélőszéke előtt is a gyilkosok: s ez a per, az ott hozott döntés a gyarmati rendszer halálos ítélete lesz.

S az ítélet végrehajtása sem fog késlekedni.

Gyurkó Géza

Zárszámadó közgyűlés a makiári Rákóczi Tsz-ben

Tizenharmadikán délután zárszámadó közgyűlést tartottak a makiári Rákóczi Termelőszövetkezetben; Farmati László, a termelőszövetkezet elnöke beszámolt az éves munkáról és bejelentette, hogy termelőszövetkezetükben egy munkaegység értéke 37,15 forint.

Felszólalt a közgyűlésen Gubán Dezső, a járási pártbizottság titkára, valamint Klaisz Ferenc, a járási tanács elnök- helyettese is. Mindketten hangsúlyozták, hogy a tagságnak okulnia kell az eddigi hibákból és le kell vonni az első esztendő tanulságait. Felhívták a figyelmet a szarvasmarhatenyésztés jövedelmezőségére és rámutattak arra, hogy minden lehetőség •megvan arra, hogy a tsz tagjai háztáji gazdaságaikban egyre több sertést hizlaljanak, amely részint saját maguknak jövedelmező, részint pedig beszámít a szövetkezet áruértékesítési tervébe, amennyiben azt az állammal leszerződik. A zárszámadás után a tagság közös vacsorán vett részt.

Néha a korom is érték, különösen, ha jóindulatú közreműködésével tudományos „felfedezést” tehet bárki, akiben csak egy mákszemnyi ilyen irányú érdeklődés is van. Márpedig nálunk hatal- I mgs az érdeklődés, különösen a csillagászat kérdései iránt így hát mi sem csodálatos abban, hogy tegnap reggel egy egész ország álldogált bekormozott üveg topokkal kezében mint valami titkot szekta beavatott tag jai, hogy nézzék mint „falja fel" a

Hold a Napot.

Öreg és fiatal, férfi és nő nézte, figyelte, mint fogy a Nap: és míg talán tízegynéhány évvel ezelőtt is, lett volna rémület és „fogak csikorgatása”, most tudományos előadás hangzott el minden utcasarkon a Hold szerepéről ebben az égi tüneményben. Hiába, a szput- nyikok, lunyikok jóvoltából csillagász nemzet lettünk.

Nincs messze az idő, hogy megszülessék ?me mondás: úgy ülte meg a rakétát, mintha hozzánőtt volna! (—ó)

A cél: a Venus

Jobboldalt: A Venus különböző fázisai.

Baloldali képünk: Ilyennek látható a Venus a távcsőben.

SZEMES PIROSKA: '

Téma — konfliktus nélkül

vannak. Mégsem tudom abbahagyni, s amint találok egyet, ki jegyzem. De mit mond ez annak, aki olvassa és aki nem juhász? Azt mondja rá: jó, ez nem érdekes és továbblapoz.

Arról már írtam, hogy technikumokat helyeznek ki termelőszövetkezetekbe és állami gazdaságokba. Igaz, nem juhász szerepelt a riportban, írhatnék tehát technikumba járó juhászokról. Nem lesz rá időm, de azért feljegyzem: Kövecses László, a szentgáli tsz-ből és a Szabadságpusztai Állami Gazdaság egyik juhásza a szentgáli tsz technikumában tanul.

V7 an cikk egy vándorju- ’ hászról is. Előfordult, hogy csaknem egész esztendőben az országot járta, s télen hóra terített subáján aludt. Igen, ez kezd érdekes lenni: valaha gyalog barangolta be az országot, nemrég pedig repülőgépen utazott a Hőgyészi Állami Gazdaság megbízásá- pól Budapestről Debrecenbe birkavásárlási ügyben.

De annyi ember utazik már epülőgépen, aki régen gyalog járt. ;

gyarmatosítók mögött olyan erők álltak, amelyek nem voltak restek beszennyezni az ENSZ zászlaját, azt a zászlót, amely végeredményben a béke, a szocializmus, a gyarmati rendszer ellenségei erőinek zászlaja is. Azt a zászlót, amely felhúzása óta lényegében a népek egyenjogúságát volt és lenne ma is hivatva hirdetni, a szabadságot, a békét, az életet, — és nem a gyilkosságot. Ennek a zászlónak bemocskolá- sáért csak másodlagosan terheli felelősség Csombét és Mo- butut, de még a belga gyarmatosítókat is. Olcsó kis bérgyilkosok ezek, kik csak akkor örülnek, ha nincs rizikó, ha érzik és tudják, hogy a gaztett végrehajtását ki nem mondott, de annál inkább éreztetett ro- konszenv kíséri.

S ezért a rokonszenvért, amely felér a buzdítással, felér azzal, mintha a kést, amely- lyél gyilkolnak, a felbujtó élesítette vólna meg, — ezért a nyugati hatalmakat, a gyarmattartó imperialista körök egész koalícióját térheli a felelősség. S felelősség terheli Hammarskjöld urat, az ENSZ főtitkárát, aki már eddig is eljátszotta minden tekintélyét és becsületét a becsületes, tisztességes emberek előtt, s aki Kongóban vitt szerepével nemcsak aktív részese, de következetes előkészítője is volt ennek a gálád gyilkosságnak.

Nem véletlenül hangoztatja a szovjet kormány igen éles hangú nyilatkozata, hogy: „A pártatlanság hamis álarca mögé bújva segítette a főtitkár a gyarmattartókat abban, hogy szétdarabolják és bomlasszák a kongói államot, fegyvert adjanak külföldi bérencek és hóhérok kezébe..." és hogy: „Dag Hammarskjöldöt azonnal cl kell távolítani az ENSZ főtitkári székéből...” A gyilkoTalán éppen azokban a percekben, amikor az utolsó simításokat végezték a Venus-ra- kéta programján, amikor már készen állt a hatalmas űrhajótest a távoli útra, talán éppen azokban a percekben, amikor az emberiség jobb része korunk egyik legnagyobb szenzációját hajtotta végre, abban a pei-cben az emberiségnek egy másik része, amelyre most ildomtalan volna jelzőt keresni, napjaink legnagyobb gaztettét készítette elő és hajtotta végre. Amikor az újságok és hírügynökségek világgá röppentették a hírt. hogy a szovjet Venus- rakéta kiszáguldott a világűrbe, hogy távoli térségeken is hirdesse az emberiség diadalát, még csak aggódtunk és reméltünk, s nem mertük hinni, hogy Patrice Lumumbát, a kongói nép hős fiát, két társával együtt — meggyilkolták.

Pedig akkor már Jialott volt!

Nehéz most úgy írni minderről, hogy a higgadtság, a megfontoltság, az újság nyelvének kötelező tárgyilagos tisztasága vezérelje a tollat, s ne az a mély és kegyetlen gyűlölettél terhes felháborodás, amely most nem véletlenül hatja át mind az öt földrészen a becsületes emberek százmillióit. Tanultuk, tudjuk, hogy az osztályharc, amely most nemzetközi méretekben folyik, felszínre hozza az emberiség minden szennyét és salakját, tanultuk és tudjuk, hogy a gyarmati rendszer, amely most végóráit éli, tíz körömmel, vérrel, vassal kapaszkodik a történelem színpadának utolsó deszkáiba is. Öe valahogy más dolog valamit tudni, tudományosan értékelni, tárgyilagosan csevegni róla, előadásokat tartani és hallgatni, és megint más, amikor a „száraz” tananyag egy hős vérétől válik sikamlóssá, amikor a halál tölt bele életet, amikor a tananyag holt betűi, egy élő halálán keresztül válnak — élővé.

Sok gaztettet hajtottak már végre az osztálytársadalmak történelme folyamán, minthogy ezeknek a társadalmaknak története végső fokon a gaztettek kronologikus sorrendjének története, amelyek között sokszor még az eszközökben sem volt különbség egy társadalmi korszakkal később sem. De mi, akik egy olyan társadalomban élünk, ahol a gaztetteknek sem társadalmi, s ebből következőleg sem morális alapja nem lehet, ahol nincs mód arra, hogy a gyilkosságot szükséges rossznak, a rosszat pedig szükséges jónak tüntessék fel, nos egy pillanatra értetlenül állunk minden megtanult tudományunkkal együtt ennél a j gyilkosságnál: hát lehetséges ez?

Hát lehetséges!

Lehetséges, mert a belga |

IV emrég azt mondta egy-*•’ juhász, hogy írhatnék ínár róluk is, mert van érdemleges változás az ő életükben is.

— Az ig3z, hogy minket nem néztek, úgy le, mint a kanászokat — mondta —, de azért mégiscsak kirekedtünk a falubó.i. Annálfogva is, hogy a szállásunk se vót benn, mint 3. kanásznak. Bennünket nem a nevünkről emlegettek. Csak úgy, hogy a juhász. Se lakodalomba, se szomszédba nem hívtak. Magánosok vótunk kérem ...

Átvettem tőle a szót — gondolatban —, és most leírom.

A juhász élete nagyobbik részét távol töltötte a háztól. Amikor mondanivalója lett volna, nem volt kéznél senki. Az ügyesebbje ráfaragta a botjára, amit gondolt. Például szép menyecskét,, legényeket, táncotokat, bárányt, lovat. Rádiót nem is látott, azt sem tudta, mi az. A kocsma is csak számadás idején került útjába, s mert nem volt beszédes barátja, hamar hátat fordított • neki.

Még kezdő riporter koromban láttam két máig emlékezetes juhászt. Olyanok voltak, mint a filmeken, színes nyomatokon. Nagy, karimás kalap mind a kettő fején. Engem a

cowboyok hajtakarójára emlékeztetett. Hallottam, hogy i bőgatyát, amelyet a juhászai viselnek, még újonnan bezsírozzák, aztán soha többé nerr mossák ki. Ha ezt nem tudom akkor is szomorúság fog el z zsíros, szürke, szegényes romantikát idéző ruhadarab, a2 elformátlanodott, agyonhordott, díszeit veszített suba láttán. A vidéki vendéglő kopotl ivójában ült a két juhász Szótlanok voltak. A pult előtl otthonosan mozgó emberek nyújtották blokkjaikat, a benti teremben terített asztalok körül vásárról betérők ültek. Mind-mind tartoztak valahova. Legalábbis nem ültek szótlanul. A számadásra bejött juhászok, mint valami Thor- ma János kép — idilli hangúlat nélkül.

|A/f agányosságuk komor lég- kört árasztott. Hosszúnyakú üvegből, beszéd nélkül töltögettek maguknak. Néha körülnéztek, mintha azon csodálkoznának, hogyan is kerültek ide, nem foglalták-e el másnak a helyét.

Lehet ennek vagy tíz éve.

Azóta jó néhányszor jártam Kisújszálláson, a környéken is, de hozzájuk hasonló juhászt nem láttam. Ha jól emlékszem, a mezőgazdasági kiállításon találkoztam bőgatyás, nagykalaposokkal. Viszont róluk messziről ierítt, hogy a holmi új rajtuk, a „hagyomány” megőrzése végett öltötték magukra és csak addig viselik, amíg a kiállítás tart. Már hazafelé is „civil’' ruhában mennek. Soha nem tudom meg, mi lett azzal a két számadóval. Már hiába bosszankodom, miért nem kérdeztem meg legalább a nevüket, s most megtalálnám könyvespolcot kitevő jegyzeteim valamelyikében.

Viszont szeretnék kedvébe járni juhászbarátomnak és átnézem a vidéki lapokat, hátha találok bennük olyan juhászról, aki hasonlít ama kanászéhoz, kiről azt az elbeszélést írtam. Mindjárt az elején sz az érzésem, hogy bizonyos szempontból felesleges időtöltés ez. Annyi más ímivaióm ran, olyan, amelyikben hogy így mondjam új problémák is

Voltam juhásztanyán, ahol külön pihenőjük és telepes rádiójuk van a juhászoknak.

Olvasom, hogy világot járta Hungária Cirkusszal egy medveidomító, majd hazatért falujába és kitanulta a juhász- ságot. Ez érdekes, de hogy mondjam — nem tipikus. Különben is — egy hír az egész, novellának, riportnak kevés.

A múltkor Vas megyében járva találkoztam egy juhász- szál, aki a nyáj mellett a termelőszövetkezet három szamarát is ellátta. Megtudtam, hogy a lánya is segít neki, sőt: az egyik nyájat önállóan kezeli. Van egy kutyája, aki úgy vigyáz a lányára, hogy távollétében még ismerős férfi sem közelítheti meg, nemhogy idegen. Három kilométert gyalogoltam a juhásztanyára, hogy találkozzam a lánnyal.

— Nincs itthon — mondta az apja. — Reggel ment ki a vasúthoz. Beutazott a járásra. j A haját dajeroltatja. i

Hát tessék!

C1 bben talán lett volna té- j ma. Itt viszont az alanyt j aem tudtam elérni. Bár ... Hal iól meggondolom, ez sem té- j na. Melyik juhászlány nem j laueroltat ma? Amennyiben| •ajta kívül van még lány-1 uh ász. i

nem tanulták meg ezt a me#» térségét.

A TANFOLYAM 1901. január 24-én tartotta első tanítási napját. Az utolsóra február 11-én került sor. A tanfolyam vezetésére a szövetkezet vezetősége olyan embereket kért fel, akik nagyon értik ezt a munkát, rengeteg gyakorlatuk és tapasztalatuk van, s már a környező termelőszövetkezetekben is vezettek ilyen tanfolyamot. Elismert szaktekintélyek, akik azon fáradoznak, hogy az évtizedek alatt kivívott abasári szőlőoltvány jó hírnevén csorba ne essen, hanem inkább további dicsőséget szerezzenek falujuknak.

Pálinkás Jánoson kívül a tanfolyamon a gyakorlati részszel ismertette meg a fiatalokat Pál Ferenc, Szabó György, Tóth István és az elméleti résszel Keresztesi István foglalkozott. A több mint két hétig tartó tanfolyamon a fiatalok elsajátították az oltás műveletét, megismerkedtek az amerikai, európai vesszőkkel, az alanyvesszőkkel, a szőlőoltvány előhajtatásának tudományával, az iskolázással, a vesz- szők nyári kezelésével, a talajelőkészítéssel és más, gva- korlati, elméleti kérdésekkel.

— A két hét alatt reggel 8-tól délután 4-ig tartott a foglalkozás — magyarázza Keresztesi István. 34-en vettek részt ezen a tanfolyamon. A lezárt jegyek azt bizonyítják, hogy 25-en jelesen, 9-en pedig jó eredménnyel zárták a tanfolyamot. A vizsgák után valamennyién a szövetkezeten bedül dolgoznak majd. Az első ;időkben 450 ezer darab oltványt tudnak majd egy hónap ’alatt elkészíteni, mint kezdők, is aztán, hogy nő a gyakorlatuk, 'úgy emelkedik majd a teljesít- ,ményük‘is.

: SZÜKSÉG VAN munkájukba, mert keresett áru az oltvány, nem is tudom, szövetkezetünk 5 milliónál tud-e többet előállítani az idén. Pedig a hazai kereslet mellett Szovjetunió, Csehszlovákia, Bulgária és más külföldi állam is érdeklődik oltványaink iránt, s szívesen vásárolna tőlünk nagyobb mennyiségben is.

— f.i.—

Sztriptiz-fáncosnök

sztrájkra

A római rendőrség legújabb utasítása szerint a sztriptíz- táncosnőknek jogában áll semmi, vagy minimális ruházatban megjelenni a színpadon, de a vetkőzés nem történhet a közönség jelenlétében.

A hivatásos vetkőzőnők a rendelkezést igen ellenségesen fogadták, mondván, hogy „egzisztenciájukat veszélyezteti”.

\ római Arlecchino Színházban, amely az egyedüli lokál, ihol kizárólag sztriptiz-mutat- rányokat adnak elő, a lányok eljelentették, hogy mindaddig lem lépnek fel, amíg vissza íem szerzik vetkőzési jogaikat

kák élvégzésére, mert úgy tartják, már az elején jól kell Indulni, hogy év végére sok légyén a szétosztásra kerülő forint.

Tehát megindult az élet, a munka az abasári Rákóczi Termelőszövetkezetben. S

amellett, hogy a vezetőségnek millió feladatot, nehézséget, problémát kell legyőznie, megoldania, amellett sokrétűen, dicséretre méltóan végzik a rájuk háruló feladatokat. Előre gondoskodnak már a jövőről is. A szövetkezeten belül a vezetőség jóváhagyásával a tanácsi szervek javaslatára sző- lőoltvány előkészítő tanfolyamot szerveztek a fiatal szövetkezeti tagok részvételével.

— Miért van erre szükség? — Ezzel a kérdéssel fordultunk a tanfolyam vezetőihez. A kérdésre Pálinkás János, a tanfolyam vezetője adta meg a választ:

— A szőlőoltvány előkészítő tanfolyamnak régi hagyományai vannak községünkben. Ez a speciális tudomány apáról fiúra száll a faluban, s nekünk nem mindegy, hogy hogyan. Ma már nemzetgazdasági érdek, hogy minél több első osztályú oltványt küldjünk piacra, illetve a Szőlőoltvány és 1 Facsemete Forgalmi Vállalaton keresztül az ország termelőszövetkezeteinek és állami gazdaságainak.

A tanfolyamon részt vesznek az általános iskolát végzett fiatalok: fiúk és lányok vegyesen, de azok is becsületesen eljártak, akik idősebbek, de még

TÉL VAN MÉG, az utak mentén meztelen gallyakkal dideregnék a fák, de Abasáron — ebben a hegyoldalba ültetett termelőszövetkezeti községünkben is — folyik már a lázas, lelkes munka.

A január 1-én alakult szövetkezetben megszervezték a brigádokat, meghallgatták a tagokat, s most a brigádvezetők sorba járják a szövetkezet tagjait, hogy összeírják, ki mennyi szőlő megmunkálását tudja vállalni a közösből. A héten ezzel végeznek, de a héten megkezdődik az első nagyobb megmozdulás az időszerű munIfjú szőlőoltványtermelők Abasáron

Az eszme szüli a hősöket