Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-16 / 40. szám

1961. február 16., csütörtök NEPOJSÁG 3 Akiket csak asszonyszámba vesznek [ MIÓTA ÁPRILIS 4-E leg ___________ n a ­gy obb nemzeti ünnepünk lett, ünnepeltünk néhány év­fordulót. Már mögöttünk van az államosításnak, az Iskolák államosításának, néhány ter­melőszövetkezet fennállásának tízéves jubileuma, sok száz mással egyetemben. Mögöt­tünk van sok babona, ferde nézet is, amelyik kerékkötője volt a haladásnak. Még min­dig' nem ért azonban véget a „gyomláló munka”. Nevezete­sen arról van szó, hogy nem mindenütt becsülik meg a szorgos asszonykezeket. Egyes termelőszövetkezetekben baj van a női egyenjogúság kérdé­sével. S hogy elkerüljük az ál­talánosságban való vészha- rang-kongatást, Hevesaranyos­ról beszéljünk. Hevesaranyos­ról, ahol egy esztendeje hirde­ti a faluszéli tábla: Termelő­szövetkezeti község. Hevesara­nyosról, ahol az Új Elet Ter­melőszövetkezetben 282 tagból 180 nő. Arról a termelőszövet­kezetről, ahol a nyáron is, de mindenkor meg kellett fogni az asszonyoknak a dolog bol­dogabbik végét, ha eredményt akart felmutatni a tsz. Es ar­ról a Hevesaranyosról sem akarják elismerni a férfiak, hogyha egy nő elvégzi azt. a munkát, amit egy férfi, akkor megérdemli a vele egyenlő munkaegységet. Ez itt vala­hogy másként van. ténye­NEZZUK ELŐBB a két. Mi­vel az asszonyok vannak több­ségben, s a belépett férfiak között is csak a fele teljes ér­tékű munkaerő, ezért az ara- tás-cséplés idején nemegyszer férfimunkára kellett beállíta­ni az asszonyokat. Tóth End­rémé, aki már 13 éves korában hat esztendeig volt summás- lány, most bízva erejében, ké­véskazalon dolgozott, másod­magával hányta a kévét a gépre. Elszámolásnál azonban mégsem kapott ugyanannyi munkaegységet, mint az azo­nos munkát végző férfiak. Hogy miért? Mert nő. De be­széljen ő maga. — Amikor az embereket há­borúba vitték, summás let­tem. Szeretem és bírom is a munkát. Mentem nyugodtan most is a kévéskazalra, mert tudtam, hogy megbirkózom vele, s azt is tudtam, hogy bár kemény a munka, de jól fize­tik. Kellett a pénz. Hát ami­kor elszámoltak, bár nem mondták meg, hogy az embe­rek mennyit kaptak — mégis megtudtam, hogy én kevesebb munkaegységet kaptam, mint a férfiak. — S nem érdeklődött, hogy miért? — Nem én. Ügy gondoltam, hogy a férfiak jobban tudják miért, mennyi jár, de azért ez nem helyes. — Nem, nem — kapcsolódik bele Bárdos Gáborné, akit az első közgyűlésen jelöltek a vezetőségbe, de a férfiak nem fogadták el. — Meg az sem helyes, hogy kukoricatöréshez is többet ígért a vezetőség, mint amennyit megadott. De ez most nem ide tartozik. Ide tartozik az, hogy nem vesznek bennünket emberszámba, nem hallgatják meg a véleményün­ket, nincs egy asszony sem a vezetőségben, s ha valaki fér­fimunkát végez, nem adják meg a teljes értékű munka­egységet. Mit mond a községi tanács elnöke, Hossó Béla, arra a kérdésünkre, hogy miért nem segít a tanács a nők jogainak érvényt szerezni? — Ismerjük el, hogy egy asszony azért csak nem tud annyit végezni, mint egy férfi. en­EZ A VÉLEMÉNY arra ged kö­vetkeztetni, hogy az asszonyok nemcsak széltében-hosszában hangoztatják, de érzik is, hogy nem segítenek nekik abban — egyenrangú munkásnak köny­veljék el őket a tsz-ben, elvi­leg, de gyakorlatilag is! A termelőszövetkezet irodá­jában egyszerre forró lett a levegő, amikor az egyenlő munkáért, egyenlő bért kezd­tük vitatni. A brigádvezetők szaván nem egészen lehet el­igazodni. Amikor a nők ara- tás-cséplésnél végzett munká­járól esett szó, véletlenül el­hangzott az, hogy: „Elég ne­kik a 80 százalék.” S mikor ezt kezdtük boncolgatni, egy­szerre bizonygatni kezdték, hogy azért ha férfimunkát végzett az asszony, megkapta az érte járó munkaegységet. Megszólal erre a tsz pénztá­rosa: Cseh Joachim. — A feleségem az elevátor alatt volt, erős férfimunkát végzett, de nem olyan mun­kaegységet kapott, mint a fér­fiak. Parázs hangulat volt, az biz­tos, de, sajnos, csak éreztette, hogy bizonyára többen is szól­tak már a tsz vezetőségének az asszonyok panaszáról, s ez az állandó napirenden tartás idegesíti a vezetőséget. Kértük, mutassanak néhány munkaegység-könyvet, amely­nek tulajdonosai — férfiak, nők — egy napon, egyformán férfimunkát végeztek. íme egy példa: Tóth Endrénének H0 mázsa árpacséplés után 1,47 munkaegység, míg Bíró Imré­nek 111 mázsa után 1,65 mun­kaegység lett beírva. A kérdé­sünkre adott válasz egyáltalán nem volt megnyugtató. — Biztosan Bíró Imre még a magtárban is töltött időt. | TALÁN EGY ESETBEN el lehet fogadni ezt a feltéte­les módot, de a többi bejegy­zésre szintén így kezdődött a felelet: „biztosan még ...” Ez ilyen formában nem magya­rázat, így senki nem fogja a vezetőség igazát elismerni. Figyelmeztetés tolvajok számára A franciaországi Fontaine le Port városkában élő Madame Sassone a következő feliratot helyezte el villája kapuján: „Felesleges bejönni, innen már mindent elloptak!” Az utóbbi időben ugyanis 14 alkalommal ^.látogattak” tolvajok a villá­ba. Egy tolvaj azonban nem hitt az előzékeny figyelmeztetés­nek és mégis belopózott az épületbe. „Látogatása” után a következőket írta a villatulaj- donosnő figyelmeztetése alá: „Igazolom, hogy ebből a ház­ból csakugyan nincs mit el­vinni.” Eger város anyakönyvéből Születtek: Hangácsi Agnes Anna, Ekrabán Judit Ibolya, Czuczor Gá­bor, Bécsi Márton, Erdei Edit Mar­git, Marsi Mária, Gyarmati József, .Holló Anikó, Perge Sándor és László, Prokai Károly, Simon Jó­zsiéi, Szálkái László Mátyás, Dávid Juidlt, Oláh Gábor, Lakatos Mária Terézia, Kovács Judit, Jordán Ist­ván László, Kelemen Mária Judit, Ka kuk Mária, Bóta Gizella, Mlkó Fe: enc. Sas Judit, Berki Rozália, Ve ebélyl Lajos Károly, Jakab Er­isé; óét, Barta Tibor, Besenyel Alfréd Béla, Várkonyl László Tamás, Várad! Piroska, Bar­na Béla, Orosz János Lász­ló Ruzsinszki Ibolya, Molnár László, Nagy Edit Zsuzsanna, Tro­jan Tünde Anna, Rakusz Ernő Sándor, Kocsor Mária, Majoros Csaba, Bubulyka Emma, Csontos Agneő, Bőgős Gyula, Bógyl István, Kovács Erzsébet, Szabó Katalin, Széki Erika, Szegedi Ágota Mária, Nagy Edit, Balogh Karolin Olivia, Balázs Judit, Varga Zoltán Béla, Mezei Mária Erzsébet, Kiss Ká­roly, Focsai Emese Ilona, Mártha 'Géza. János, Váradi Éva Szeréna, Czakó Árpád, Kovács István László, Zsámba Éva, Gallovits Zsuzsanna Margit, Szántó Edit Mária, Bordás László Miklós, Heltovics Agnes An­na, Lőrincz Éva. Házasságot kötöttek: Tóth Albert Elemér—Kovács Klára, Mátrai Jó­zsef—Hajnal Mária, Dobrányi Fe­renc Mihály—Kiss Margit, Bene Miklós—Csányi Julianna, Feledi Béla—1Trenka Mária, Turcsányi Benjamin—Zalai Mária Rozália, Po- gonyi Miklós—Kvaszinger Kornélia Maüld. Meghaltak: Szappanyos Pál. Mu­rányi Sándor, Szabó Vendelné fZág Mária), Gyulai Rafael. Kurucz Mihályné (Kis Róza), Var) V Péter, Manner Dezső, Árvái „ndrásne (Nagy Jolán), Kádár Lászlóné (Mar- csek Jolán), Tajsz Adolf, Perge László. Popovics Mihályné (Molnár Rozália), Molnár Dezső. Német Krisztina, Nyíri Mária, Mezei Sán- dorné (Lakatos Mária). Kiss Kál­mán, Merczel Jánosné (Balázs Ka­talin), Szarvas András Árpád, Csu- torás Istvánná (Mezei Ilona), Síkos Pál, Hajnal JózSefné (Szamosi Ro­zália), Dávid Judit, Még egyet. Azt mondják tsz-irodán az elvtársak: gyűlésen az asszonyok csak zúgnak, egy se mer szólni”. Igen, ezt elhisszük, mert azzal, hogy a termelőszövetkezetben dolgos két köbükkel, a férfi akkal egyenlő eséllyel lépte! be a nők, ezzel még nem vet­kőzték le azt a nézetüket, hogy a férfiak vezessék, a férfiak határozzanak a termelőszövet kezet ügyeiben. S ha zúgnak, azért zúgnak, mert mondani­valójuk van, csak még nem tartanak ott, hogy egyenként merjenek szembeszállni, véle­ményezni, javasolni valamit a csupa férfiakból álló vezető­ségnek. S hogy még nem tar­tanak itt, azért a férfiak is felelősek. De felelős a párt- szervezet is, amelyik elismeri, hogy jogos az asszonyok kö­vetelése, ellenben édeskeveset tesz azért, hogy az egyforma munkáért biztosan megkapja minden asszony az egyforma bért. S ha nem kapja meg, akkor legalább magyarázzák meg az asszonyoknak, hogy miért, milyen elv alapján ad­nak nekik kevesebbet, s hall­gassák meg, miként véleked­nek erről az érdekeltek, ma­guk az asszonyok. Nem általános jelenség ez nálunk, még a megyében sem. De felüti a fejét itt-ott, s nem lenne jó, ha ez a káros szem­lélet az egyedi esetekből prob­lémává nőné ki magát. He­vesaranyoson, de másutt sem vet jó fényt a termelőszövet­kezetre az, ha az asszonyok munkáját nem becsülik. Már- csak azért sem, mert az asz- szonyok kedvét így elveszik a munkától, s ahelyett, hogy kö­zösségi emberré, a kollektíva öntudatos tagjává segítenék az asszonyokat — saját termelő- szövetkezetüknek tesznek rosz- szat. S ha az a panasza a fér­fiaknak — mert ilyen is el­hangzott, hogy az asszonyok nem mennek trágyát hordani —, akkor hadd mondjam meg azt, hogy a férfiak meg nem­igen kezdenének el pepecsel­ni palántával és aprójószág­gal. Pedig erre is, arra is szük­ség van és mindenkinek meg­van a maga munkaterülete. DE HA AZ IDŐ, munka úgy kívánja, hogy asszony kell a gátra, akkor ismerjék el, hogy becsületesen dolgozott, s tel­jesítette azt, amit egy férfi, amely teljesítmény után elvár­ja a jogosan járó bért. Cs. Adám Éva Kétséges világbajnokság Amerika a versenyek hazája. Van szépségverseny, evőver­seny, éhezőverseny, iszapbirkó- zási verseny, női ökölvívók ver­senye ... és igy tovább, — leg­utóbb pedig nagy érdeklődés­sel kisért hazugságverseny zaj­lott le Amerikában világbaj­noksági szinten. Rendkívül sok versenyző nevezett be, a világ sok tájáról érkeztek a verseny­zők, mutatván e sportág elter­jedtségét a nyugati világban. Azután megkezdődött a ver­sengés és megszülettek az ered­mények is. A világbajnokságot — mint hírforrásunk közli — Joe Sage, burlingtoni (USA) la­kos nyerte el a következő ha­zugsággal: — Okinawán olyan édesen csicseregnek a madarak, hogy a környék cukorbetegeinek vat­tával kell bedugniok a füleiket. A második díj nyertese egy londoni hivatalnok, Date Hül lett a következő lódítással: — Van egy olyan messzehor- dó puskám, hogy lövés előtt kénytelen vagyok a golyót meg­sózni, nehogy a lelőtt vad meg­romoljon, amíg odaérek. Senki sem mondhatja az el­lenkezőjét: ragyogó teljesítmé­nyeknek lehettek élvezői a né­zők és a részvevők. De milyen nagy lehetett volna az a siker, ha valamelyik nyugati politi­kus is megtisztelte volna rész­vételével a versenyt, kezdvén a hazugságot azzal: „Én világ életemben sohasem hazud­tam ...” Ez esetben viszont Joe Sage nem lehetett volna a hazugság világbajnoka. (— r.) Visszataszító Bálvány Februári reggel. A hőmíérő biganyszála ugyan a zérus alatt van, s az utakat itt-ott még csillogó jégpáncél borít­ja, a Nap azonban máris bő­ségesen ontja sugarait. Csupa fény, csupa vidám­ság az utca, az emberek a maguk megszokott módján igyekeznek munkahelyeikre, ki sietve, ki kényelmesebben. Ez utóbbiak szemmel látha­tóan élvezik a kristálytiszta levegőt, irodák félhomályá­hoz, borús szürkeséghez, sö­tét, ködös időhöz hozzászo­kott szemük most kicsit vak- sin hunyorog a napfényben. Szóval, minden arra mutat itt, az egri Széchenyi utcán, február 14-én, reggel 8 óra­kor, kifelé megyünk a télből, — legalábbis ezt tükrözi az utca hangulata. Ám hirtelen megtörik a va­rázs. A derűs hangulat ko­morrá változik, az emberek megállnak és megbotránkoz- va csóvállak fejüket, még a Nap is elbújik egy felhő mö­gé — szégyenében. A Líceum felől sunyiképü, csupasár ruházatú, véresarcú, tökrészeg alak közelit, neki- neki verődik a falnak, s a gyanútlan járókelőknek.Visz- szataszító látvány!... Jó lenne, ha rendőrségünk még erélyesebben lépne fej az ilyen kétes egzisztenciájú, holtrészeg alakok ellen, akik — véleményünk szerint — már puszta megjelenésükkel kimerítik a közbotrány-oko­zás fogalmát. Vasárnap, a népkerti sporttelepen is több öntudatlanságig részeg ember kóválygott, s közülük hárman majdnem botrányt okoztak. Az ilyenfajta embereknek mielőbb a kórházban a he­lyük, ahol gyomormosás után megkapják az orvosi kezelés­ről szóló 300—400 forintos számlát... Ezt a módszert évek óta si­keresen alkalmazzák a Szov­jetunióban, de újabban Bu­dapesten is megnyugtatóan elterjedt. Eger se legyen ez alól ki­vétel! — dy „Lopkodiák“ a szomszéd kórház betegeit A harlemi kórház orvosai fel Vannak háborodva, hogy legjobb betegeiket — az úgy­nevezett „érdekes eseteket” — a közeli Mount Sina-i kórház orvosai „ellopják” tőlük. Ennek köszönhető, mondják, hogy a „sinai doktorok” érde­kes tudományos közleményeket tudnak megjelentetni az orvosi szaklapokban. A harlemi orvo­sok saját adminisztratív tiszt­viselőiket okolják, amiért meg­engedik, hogy a Mount Sina-i orvosok „razziáshassanak a kórtermekben”. Dr. Aubrey Maynard, a harlemi kórház igazgatója szerint „ez már nem gyógyászat, hanem durva lő- pás.” A Mount Sina-i kórház vezetősége viszont azzal a ma­gyarázattal hozakodott elő, hogy a harlemi kórház amúgy is túlzsúfolt. és ők csupán „kartársi segítséget akarnak nyújtani. PETTYES Sós György vígjátékának hatvani bemutatójáról A MÜ. M. 213. számú Hat­vani Iparitanuló Intézet KISZ Színjátszó Köre vasárnap este mutatta be Sós György há- romfelvonásos vígjátékát a Hatvani Vörösmarty Művelő­dési Házban. Kéthónapi, fáradhatatlan munkáról adott számot ez az előadás. Hosszú évekig nem hallottunk az iparitanuló inté­zet komolyabb kulturális tevé­kenységéről, s most annál na­gyobb volt az öröm és a meg­lepetés. Szívós Józsefnek, a színdarab rendezőjének sike­rült bebizonyítania, mire ké­pesek az iskola növendékei. A feladat nem volt könnyű, s hogy jól megoldották, annál nagyobb volt a siker. Sós György figuráinak alakítása nem könnyű, mindegyik egy- egy jellem. A vígjáték színes fordulatokkal, kacagtató jele­netekkel, szerelemmel, és mégis komoly, sokszor elgol- dolkoztató mondanivalóval tölti meg a színpadot. A címszerepet Kecskés Ká­roly alakította. Jelenéseiért mindannyiszor lelkes taps mondott köszönetét, s az elis­merést igazán megérdemelté. Mozdulatai, munkája és dado­gó beszéde tökéletesen vitték 1-es ' számú élet: Otthon. Hozz fel, fiam, tüzelőt... Írd már a leckét! Nézd, nem írja ez a büdös kölyök ... Nem ide­geskedem, egyáltalán nem ide­geskedem, de ha év végén is Ilyen bizonyítványt hoz, kido­bom ... Miért nem hozod a tüzelőt? ... Miért, talán nekem már beszélnem sem szabad eb­3-as számú élet: Szórako­zóhelyen. Péter, ne tart­son ilyen szoro­san, észreveszi Feri... Nem­csak az a baj, hogy észreveszi, ha nem veszi, akkor se tartson ilyen szorosan... Ö, nekem már tízéves fiam van ... Hogy nem látszik meg? Maga kis csacsi. Miért látszana meg, ha kilen cedik hónapos volna, az igen, de a tízéves gyerek már nem látszik meg, ha az anya egy ki­csit ad magára... Juj, ez fájt... Hol tanult meg így udvarolni? A feleségének is igy udvarol... Szem telén ... Nézze, kivel tán­col Feri? És milyen szorosan tartja azt a nőt, a piszok... És udvarol, látom a képén, hogy csöpög a bájtól... Velem meg nem' táncolna... Üljünk le, fáradt vagyok ... Köszönöm, igazán kedves volt... Fiam, gyerünk haza, fáradt vagyok... Ferikém, mondtam, hogy fá­radt vagyok ... Hogy jól ér­zed magad? Kedves... Volt szerencsém látni... Gyerünk és kész.., (egri) színre a szerző mondanivaló­ját. Hollós hadnagy szerepé­ben Vilmos András érdemelt elismerést. Papp alakját Ko­vács Sándor jelenítette meg. Fóti, Kunos, Bereki, Kapás és Cseh honvédeket Pokorny Aurél, Kovács Miklós, Forgó László, Bordás István és Varga Emil alakították. A gépírónő szerepében Koós Zsuzsannát tapsolta a közönség. Erzsi, Ka­ti, Ica, Terus és Annus, terme­lőszövetkezeti csoportbeli lá­nyok a színen Rácz Erzsébet, Farkas Zsuzsanna, Kókaí Er­zsébet, Gulyás Erzsébet és Horváth Katalin voltak. Lidi szerepét Ács Katalin kapta. Külön ki kell emelni Istók Vencel szerepében Karácsony Istvánt, aki tökéletes szöveg­tudásával, és nagyszerű alakí­tásaival méltán érdemelte ki Pettyes után talán a legna­gyobb közönségsikert. Kállő Zsigát, a csőszt — a színen Válóczy Istvánt — is csak a legjobbak között lehet rangso­rolni. Szabó, tsz-elnök — Ács Miklós — és András — Rékast András — ugyancsak jól ját­szották szerepeiket. Szívós József, az intézet ta­nára és a darab rendezője kü­lön is dicséretet érdemel. Öt dicséri a szereplők szövegtu­dása, otthonos mozgása a szín­padon, a technikai megoldások egész sorozata, s következés­képpen a megérdemelt siker is, amihez hozzájárultak Török Gyula intézeti tanár ötletes és szépen kidolgozott díszletei. A lelkes színjátszó gárda több éves hallgatás után most újra elindult a siker útján. Az előadás után azt kívánjuk, folytassák munkájukat való­ban azzal a céllal és szellem­ben, amit az előadás plakátja is jelmondatként hirdetett: Ifjúság a szocializmusért!” Dr. Rőczey Ödön Hatvan város anyakön y véből Születtek: BoLla József, Maksa Attila, Somogyi Mária, Oláh Irma, Jávorka Mihály, Kis Sándor, Gohér András, Dudás Erzsébet, Bugyi Ibolya, Szabó János. Kormos Rozá­lia, Pege Irma, Molnár László* Osztrider Károly. Házasságkötés nem volt. Meghaltak: Garami Istvánné (Sí­pos Anna), Ocsovai Istvánné (Zsó* lyomi Erzsébet), Grácz János, özvi Szevere Istvánné (Danyi Maria*. nefn... Semmiféle magasabb szempont, de alacsonyabb szempontból én mosok rátok, ugye? Az nem baj... Jaj, a fejem, beleállt a görcs... Tisz­ta szenvedés az élet... 2-es számú élet: Hivatalban. Jaj, Cuncikám, még nem Va­gyok kész ezzel a kimutatással, pedig délre kérte a Somfai... Hozzá is fogok rögtön ... Csak még azt akarom elmondani, hogy vettem három métert, tudod, abból a szövetből... Csodálatos színe van és olyan anyag, hogy nahát. Fekete kö­römcipővel, s azzal az ameri­kai csomagból való zöld pul­csival csodás lesz... Persze, hogy kétrészes, az megy most, Cuncikám, a kétrészes ... Ö, Feri nagyon aranyos, ő bizta­tott, hogy vedd meg, szivikém, és én nem tudtam ellenállni a kérésnek... Megvettem ;.. Te, Cuncikám, ha azt a ruhát fel­veszem. Gizit megüti a guta ... Ismered, milyen nő az, irigyli, ha valaki csinos, pláne, ha csi­nosabb. mint ő ... Meg fog pukkadni, kérlek ... Már ez megéri... Jaj, a kimutatás, te jó isten, bele lehet őrülni ebbe a hajszába ... ben a házban?... Mi van az ingeddel? Hogyhogy leszakadt a gomb, most varrtam fel és már leszakadt. Te letépted, fiam, pontosan letépted, most már tudom, hogy kitől örököl­te a trehányságát ez a büdös kölyök... Mi az, hogy ne be­széljek előtte? Hadd tudja meg, hogy milyen ember az apja, mert együtt tesztek tönk­re, összefogtatok, hogy megbo- londítsatok ... Látod! Látod! Nem írja a leckét, mert látja, hogy nem hozod a tüzelőt. Nem segítenétek, egyikőtök sem akar segíteni, csak húzzak, mint egy ökör, mint egy meg­tört barom, húzzam egyedül az igát... jaj, odaégett a lecsó, ezt is nektek köszönhetem ... Mi az, hogy magasabb peda­gógiai szempont? Csak fecseg­ni tudsz, de gyereket nevelni —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom