Népújság, 1961. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-14 / 38. szám

2 NfiPOJS AG 1961. február 14., kedd A marxizmus—lenimzmus alkotó fejlesztésének új szakasza IV/l a öt éve, 1956. február 14-én, moszkvai idő sze­rint délelőtt tíz órakor, a Kreml Palotában megnyílt az SZKP XX. kongresszusa. A szovjet nép, a szovjet kommunisták, az egész nem­zetközi munkásmozgalom és a haladás minden képviselője élénk érdeklődéssel kísérte a kongresszus történelmi jelen­tőségű tanácskozását, amely­nek eredményeként olyan ha­tározatok születtek, amelyek a marxizmus—leninizmus alkotó fejlesztésének új szakaszát je­lezték. A kongresszus mélyrehatóan elemezte a második világhábo­rú utáni nemzetközi helyzetet, a Szovjetunió belső helyzetét, a Szovjetunió Kommunista Párt­jának tevékenységét, az egész szovjet népet a kommunizmus felépítéséért folyó további harc nagyszerű tervével fegyverezte fel, új távlatokat nyitott a munkásosztály valamennyi pártjának az újabb háborús veszély elhárításáért, a dolgo­zók érdekeiért való közös ak­ciói előtt. Öt év telt el az SZKP XX. kongresszusa óta. Az elmúlt évek bebizonyították: a Szov­jetunió biztosan halad tovább a kommunizmushoz vezető le­nini úton, még erősebb lett, nemzetközi tekintélye a béké­nek, és a népek barátságának megszilárdításáért vívott harca során még jobban megnöveke­dett. A XX. kongresszus fel­tárta azokat a — személyi kul­tusz hatására jelentkező — gátló tényezőket, amelyek a szovjet gazdaság fejlődését fé­kezték, következetes szilárd­sággal szállt szembe és szét­zúzta azokat a jobb és balol­dali nézeteket, amelyek veszé­lyeztették a lenini politika ér­vényesülését. Megerősítette a kongresszus azt a lenini tételt, hogy a nehézipar elsődleges fejlesztése nélkül nem lehet biztosítani a könnyűipar fellen­dülését, a mezőgazdaság ter­melőerőinek a fejlődését, és e nélkül a szovjet haza fegyver­telennek bizonyulna a kapita­lista környezettel szemben. Ezért a XX. kongresszus nagy gondot fordított a gépgyártás, a vas- és acéltermelés, a vil- lamosenergia-termelés, a szén­bányászat és a nehézipar más ágazatainak fellendítésére, — ezt tükrözték a kongresszus irányelvei a Szovjetunió nép­gazdaságának fejlesztését szol­gáló hatodik ötéves tervhez, ínéiul tűzte ki a kongresz- szus a lakosság köz­szükségleti cikkekkel való fo­kozottabb ellátottságát és ha­tározatában rögzítette: 1960- ban a szovjet ipar háromszor annyi közszükségleti cikket gyártson, mint 1950-ben. Mint ismeretes, ezt a határozatot ha­táridő előtt végrehajtották. Döntés született a mezőgazda- sági termelés gyorsabb ütemű növelésére is, s a határozatok teljesítése döntő mértékben já­rult hozzá a lakosság életkö­rülményeinek javulásához és reális alapot teremtett a XXI. kongresszus által jóváhagyott hétéves népgazdaság fejlesztési terv megvalósításához, a kom­munizmus anyagi-technikai bázisának megteremtéséhez. A hétéves tervből két év telt el és a két év eredményei azt bizonyítják, hogy a szovjet nép pártja és kormánya vezetésével sikeresen teljesíti a tervben előírtakat. A szocialista ipar — különösen a nyersvas, az acél, a gáz, a cement, a villany és diesel-mozdonyok, stb. — termelése lényegesen gyorsabb ütemben növekszik a tervezett­nél. Ugyanez a helyzet sok fo­gyasztási cikknél is. Ismeretes, hogy a hétéves terv folyamán évente átlagosan 8,6 százalékos növekedését tervezték a bruttó ipari termelésnek. Az első két évben az átlagos növekedés 11 százalék volt, a két év együttes növekedése végered­ményben több mint 22 százalé­kot tesz ki. Ez azt jelenti, hogyha az ipar jelenlegi üte­mét tartja, hat év alatt teljesíti hétéves tervét. Növeli ennek jelentőségét, hogy ugyanakkor a tervezettnél kedvezőbben nö­vekszik a munka termelékeny­sége és csökken az önköltség. A z utóbbi években erőtel- jesen fellendült a mező- gazdaság is és a kedvezőtlen Időjárás ellenére is fokozódó ütemben növekszenek egyes termékféleségek hozamai. A Szovjetunió gazdaságának szakadatlan növekedése kihat a szovjet nép életének minden területére. 1960-ban újabb, nagy sikereket ért el a szovjet tudomány és technika. Bővült, és korszerűbbé vált a közokta­tás, egészségvédelem, nagy arányban folyik az iskolák, kórházak és gyermekintézmé­nyek építése. Különösen nagy méreteket öltött a lakásépítés. 1960-ban csupán a városokban és a városi típusú lakótelepe­ken összesen százmillió négy­zetméter alapterületű lakás épül. A szocialista Szovjetunió a gazdasági virágzás jegyében köszönti a XX. kongresszus év­fordulóját. Szüntelenül, gyors ütemben halad előre és terme­lőerői mindinkább megközelí­tik azt a fokot, amelyen az anyagi javak bősége minden tekintetben rendelkezésére áll a szovjet embernek, és a kapi­talizmussal szembeni békés gazdasági versenyben egyre na­gyobb előnyre tesz szert. A kongresszus óta eltelt ** időszak azt is megmu­tatta, milyen nagy erőt jelen­tenek a kongresszus határoza­tai a nemzetközi kommunista mozgalom és általában a mun­kásmozgalom szempontjából, a haladó erőknek a világbéke megszilárdításáért vívott harca szempontjából. A kongresszus olyan nagy fontosságú elvi, el­méleti tételei, mint a különbö­ző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élése, a háborúk elhárításának a lehetősége napjainkban, és a szocializmusba való átmenet formáinak különbözősége az egyes országokban, jótékony hatással voltak a nemzetközi helyzetre, előmozdították a fe­szültség enyhítését, erősítették mindazon erők akcióegységét, amelyek a békéért és a de­mokráciáért küzdenek, előmoz­dítják a szocialista világrend- szer állásainak további meg­szilárdítását. A kommunista és munkáspártok 1957. évi Nyi­latkozata és Békefelhívása, va­lamint az 1960 novemberi Nyi­latkozat és Békekiáltvány meg­erősítette azokat a tételeket, elméleti kérdéseket, amelyet a XX. kongresszus hirdetett meg. Az SZKP XX. kongresszusá­nak megállapítása szerint ko­runk legfontosabb jellegzetes­sége az, hogy a szocializmus vi­lágrendszerré vált. A szocia­lizmus fejlődésének és megszi­lárdításának legnehezebb sza­kasza mögöttünk van. S ma, öt évvel a XX. kongresszus után, amikor a szocializmus zászlaja alatt az emberiség több mint egyharmada építi az új életet és a szocializmus eszméje a tő­kés országokban is meghódít­ják sok-sok millió ember gon­dolkodását, és óriási hatást gyakoroltak és gyakorolnak a gyarmati rendszer minden for­mája ellen küzdő ázsiai, afri­kai, latin-amerikai népekre, hozzátehetjük: korunk fő jel­legzetessége, hogy a szocialista világrendszer az emberi társa­dalom fejlődésének döntő té­nyezőjévé válik. Az emberi társadalom történelmi fejlődé­sének fő tartalmát, fő irányvo­nalát és fő sajátosságait ko­runkban a szocialista világ- rendszer, azok az erők hatá­rozzák meg, amelyek az impe­rializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért har­colnak. Az imperializmus semmiféle erőlködése nem ál­líthatja meg a történelem elő­rehaladását. Létrejöttek a szo­cializmus további döntő győ­zelmének szilárd előfeltételei. „A szocializmus teljes győzel­mét nem lehet feltartóztatni!” — mondja ki az 1960 novem­beri Nyilatkozat. A XX. kongresszus a bé- kés egymás mellett élésről szóló lenini elvet ismét előtérbe állította, sőt, tovább fejlesztette. Leninnek az volt a véleménye — és ez az akkori történelmi helyzetben, amikor a Szovjetunió egyedüli szocia­lista ország volt, helyes megál­lapítás volt —, hogy a kapita­lizmus és a szocializmus békés egymás mellett élése átmeneti jellegű, s azt kapitalista inter­venciós kísérletek, háború váltja fel. A II. világháború után azonban az erők a szocia­lizmus javára tolódtak el, a bé­kés egymás mellett élés elve új módon került előtérbe. Kiala­kult a szocialista tábor, a szo­cialista országok egész rend­szere, s ez az erő a világbéke fenntartásának fő erejévé vált. A béke erői ma már nemcsak erkölcsi, politikai súlyúkat sze­gezhetik szembe a háborús gyújtogatókkal, hanem hatal­mas anyagi, katonai erőt jelen­tenek. Ez a tábor már a XX. kongresszus idején is a világ termelésének körülbelül 30 százalékát, lakossága pedig a világ össznépességének több mint 35 százalékát adta. Erősíti a béke táborát, hogy a II. vi­lágháború óta függetlenné vált gyarmati népek aktívan har­colnak a békéért, növekedett, szervezetté vált a békemoz­galom. Ezért jutott arra a következ­tetésre a XX. kongresszus: most már a békés egymás mel­lett élés időszakát nem követi szükségszerűen új világháború. Ma már az „együttélésnek nemcsak rövidebb, vagy hosz- szabb távlatra van perspektí­vája, hanem kedvező feltételek mellett ez az együttélés mind­addig fenntartható, amíg a szo­cialista forradalom nem győz az egész világon, vagy leg­alább is az erőviszonyok any- nyira el nem tolódnak a szocia­lizmus és a béke javára, hogy a világháború veszélye teljes egészében eltűnik”. Ez az új momentum, amellyel az SZKP XX. kongresszusa a békés egy­más mellett élésről szóló lenini elvet gazdagította. A XX. kongresszus megszi­lárdította az egyetemes békét és a társadalmi haladást. Üjabb szakaszt jelentett a szo­cializmus fejlődésében és a bé­kés egymás mellett élésért va­ló harcban, amely Lenin idejé­ben kezdődött, a későbbi évek­ben folytatódott, s ma egyre hatékonyabbá és sikeresebbé válik. A történelem a XX. kong- resszus határozatainak, elméleti tételeinek helyességét az elmúlt öt év alatt bebizo­nyította, s nemcsak gazdagítot­ta, de erősítette is a szocializ­musért harcoló munka-moz­galmat. Papp János Hogyan indították el a nyolcadik szputnyikról a Venus-rakétát Rakétatechnikai és híradástechnikai világrekord Nagy Ernő nyilatkozata — Nagy Ernő, a MTESZ Köz­ponti asztronautikai szakosztá­lyának titkára, a Venus-rakéta felbocsátásával kapcsolatosan a következőket mondotta el a Magyar Távirati Iroda munka­társának: A Venus-rakéta indítása technikai szempontból az űr­kutatásban eddig megvalósított legnehezebb feladat. Előbb a nyolcadik szputnyikot juttatták tovább, majd magát a Venus- rakétát. A nyolcadik szputnyik pá­lyájának részletei egyelőre még nem ismeretesek, feltéte­lezhető azonban, hogy a koráb­bi szovjet szputnyikokhoz ha­sonló jellegű, tehát főleg ha­sonló hajlásszögű pályán ha­ladhatott. Erről a pályáról kel­lett azután a Venus-rakétát oly módon elindítani, hogy fel- gyorsulásának végére egyrészt a Föld—Venus közös pályasík­ba kerüljön, másrészt sebessé­ge el is érje a kívánt értéket. Ez a kettős feladat csak úgy valósítható meg, ha a Venus- rakéta repülés közben való indításának időpontját nem­csak a lehető legnagyobb pon­tossággal előre megválasztják, hanem ha a rakéta a számítá­soknak megfelelően, késedelem nélkül, rögtön be is gyújt és végrehajtja az előírt progra­mot. A kísérlet sikere azt bizo­nyítja, hogy ezt a rendkívül ne­héz feladatot a szovjet rakéta­technikusoknak sikerült meg- oldaniok. — Az ilyen, kétlépcsős indí­tás esetén, amelynél mind­egyik lépcsőben egy-egy több- fokozatú rakéta van, minden következő fokozatnak örököl­nie kell az előző fokozatok ösz- szesített sebességét, hogy az utolsó fokozat a meghatározott pályán a kívánt sebességet el­érje. Ezúttal is így kellett ten­ni. Nem lehetett szó arról, hogy a Föld körül keringő mester­séges holdról a Venus-rakéta például oldalirányban induljon el. Ha arra gondolunk, hogy a szputnyik keringése során pá­lyájának ellentétes oldalán ugyanilyen nagyságú, de éppen ellentétes irányú sebességgel halad, beláthatjuk, mennyire fontos volt az indítás pontos helyének, a pálya megfelelő pontjának kiválasztása és megtartása. Csakis így vált le­hetségessé, hogy a Venus-ra­kéta végül is a tervezésnél ki­választott, aránylag nagy se­bességet érte el. — A kísérlet célja valószí­nűleg az, hogy a rakétát a Ve­nus közvetlen közelségébe jut­tassák el. Ezt a közvetlen kö­zelséget a csillagászok a bolygó vonzási szférájának nevezik, ami a Venus esetében körül­belül 600 000 kilométer sugarú gömb. Ha a rakéta ebbe a gömbbe eljut, akkor pályáját a Venus jelentős mértékben módosítani fogja, s közben a rakéta a Venus-szal kapcsola­tos néhány fizikai és égi me­chanikai mérést végezhet el. — A kísérlet sikere szem­pontjából rendkívül fontos a híradástechnikai berendezé­sek kifogástalan működése. A korábbi szovjet űrkutatási kí­sérletektől eltérően most a le­hető legrövidebb hullámhosz- szat választották, a 922 mega- hercet, vagyis a 32,5 centimé­teres hullámhosszot. Ez már erősen a mikrohullámú tarto­mányba esik, míg az összes előző szovjet és amerikai űr­kísérletekben ultrarövid hullá­mú berendezésekkel dolgoztak. A mikrohullámok terjedési tu­lajdonságai sok szempontból lehetővé teszik a rakéta hely­zetének pontosabb megállapí­tását is, márpedig éppen ez a kísérlet egyik célja. Ugyanak­kor ilyen kis hullámhosszon, rendkívül szűk frekvenciasáv­ban, kisebb energiával is óriási távolságokat lehet áthi­dalni. A rakéta indításának körülményeit eleve úgy válasz­tották meg, hogy a Föld, a ra­kéta és a Venus-bolygó a to­vábbiak során egészen addig, amíg a rakéta eljut a Venusig, egymáshoz egyre közelebb ke­rülnek, tehát a rakéta rádió­jeleinek vételi körülményei nem rosszabbodnak majd lé­nyegesen. így remélhető, hogy több tízmillió kilométeren ke­resztül sikerül fenntartani azt az összeköttetést, ami feltétle­nül világrekordot jelent a rá­diózás eddigi történetében — fejezte be nyilatkozatát Nagy Ernő, a MTESZ központi aszt­ronautikai szakosztályának tit­kára. (MTI) A szovjet űrrakéta célpontja: a Venus (MTI) A Venus az ég legfé­nyesebb „csillaga” — bár, mint a Nap többi bolygójának, saját fénye a Venusnak nincs, csu­pán a Nap világítja meg, tehát tudományos értelemben nem számít csillagnak. A magyar nép esthajnal­A szovjet tudomány új sikere — moszkvai jelentés MOSZKVA (MTI): Hétfőn reggel egész Moszkva, az egész Szovjetunió, a szovjet tudo­mány új, kimagasló sikerének, a Venus felé elindított űrállo­más sikeres felbocsátásának hatása alatt állott. A moszkvai rádió már a kora reggeli órák­tól kezdve állandóan közvetí­tette a szovjet társadalom leg­különbözőbb rétegei képviselő­inek nyilatkozatait. Az űrraké­ta felbocsátása volt téma hét­főn reggel mindenütt: a moszk­vai metro lépcsőin, és a troli­buszokon, az üzemekben, a hi­vatalokban, a gyárak öltözői­ben. A Pravda ünnepi köntösbe öltözve jelentette be a világra­szóló eseményt: a lap első ol­dalán hatalmas rajz vonul vé- gik — munkásalak emeli ma­gasra a szovjet állam szimbó­lumát, a sarlót és kalapácsot, amelynek fénye besugározza az egész földet. A lap címe mellett hatalmas rakéta rajza látható. Egészoldalas szalag­címben jelenti a Pravda: Üj szakasz nyílt meg a világűr meghódításában, február 12-én útnak indult a szovjet űrrakéta a Venus felé. A lapban a szovjet tudo­mány számos vezető személyi­sége nyilatkozik az űrrakéta felbocsátásáról. Topcsijev, a Szovjetunió tudományos aka­démiájának alelnöke, hangsú­lyozza: — A szovjet tudomány egész sor területen vezetőhelyet fog­lal el a világban. Mindenki is­meri, milyen kimagasló sikere­ket érnek el a szovjet tudósok a nukleáris fizikában, a mate­matikában, a mechanikában, a kémiában, valamint a tudo­mány és technika sok más ágá­ban. Különösen nagy szerepet töltenek be a Szovjetunió sike­rei a rakétaépítés, a világűr meghódítása történetében. A szovjet szputnyikok, lunyikok, űrrakéták, űrhajók hírét az egész világ ismeri. Nyilatkozott a lapban a nemzetközi űrhajózási társulat elnöke, Szedov akadémikus is. Szedov rövid nyilatkozatában elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozik, milyen feladatot kell betöltenie a Venus felé induló első űrállomásnak. A világhírű szovjet tudós megál­lapítja, hogy nagy pontossággal vezéreljék az űrállomást a tá­voli bolygókhoz. Ez az alap­vető kérdés, egyúttal szorosan összekapcsolódik a világűrben történő, nagy távolságú rádió­kapcsolat problémájával is — hangsúlyozza Szedov. Szevernij, a krími asztrofizi­kai obszervatórium igazgatója nyilatkozatában megállapítja: az űrállomást több hónapos útja során veszélyeztetik a me­teoritok, a nagy energiájú su­gárzás részecskéi, éppen ezért rendkívüli érdekességű az egész tudomány számára az a probléma, vajon milyen körül- mények közé kerül, hogyan vi­selkedik a rendkívüli helyzet­ben az automatikus űrállomás többhónapos útja során. A Pravda egyébként közli az első külföldi hangokat. A ma­gyar tudomány képviselőinek üdvözletét a szovjet tudósok a világűr meghódítása új sikeré­nek megteremtőihez — Hevesi Gyula akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia tudo­mányos titkára tolmácsolja a lap hasábjain keresztül. (MTI) csillagnak nevezi, mivel a nyu­gati égen alkonyatkor, a keleti égen pedig hajnalban látható. A Naptól való távolság szerint a Merkur után a Venus a má­sodik bolygó. Távcsövön keresztül általá­ban világos, sík, fehér színű égitestnek látják. Ami azonban a távcsőben látható, az csak a bolygófelszín felett lebegő ösz- szefüggő felhőzet. Magát a bolygó felszínét eddig még sen­ki sem látta. A Venus főbb adatai a kö­vetkezők: Közepes távolsága a Naptól 108 millió kilométer, a Föld­től való legkisebb távolsága 40 millió, a legnagyobb távol­sága 259 millió kilométer, ke­ringésének időtartama 224,7 nap, egyenlítői átmérője 12 610 kilométer. Ha a Föld térfogatát 1-nek vesszük, akkor a Venus térfo­gata 0,97. A Venus átlagos sebessége pályáján 35 kilométer másod­percenként. A Venus megvilágított fél­tekéjén a hőmérséklet plusz 50, sőt plusz 100 fokot is elér, a másik félteke hőmérséklete mínusz 20—mínusz 25 fok kö­rül mozog. Bizonyos, hogy a bolygó vé­gez tengelyforgást, hiszen az éjszakai félgömb hőmérséklete az említettnél jóval alacso­nyabb lenne abban az esetben, ha a bolygó tengelyforgása kötött lenne, vagyis mindig ugyanazt a félgömbjét fordí­taná a Nap felé. A Venus légkörének felfede­zése orosz csillagász — Lomo­noszov — nevéhez fűződik, aki 1761. június 6-án észlelte elő­ször a Venus atmoszféráját. A Venus világos korongján semmiféle állandó részlet nem vehető ki, éppen az említett felhőtakaró miatt, amelynek vegyi összetétele pontosan még nem ismeretes. Színképelemzé­sek tanúsága szerint a Venus légkörében sokkal nagyobb százalékarányban fordul elő széndioxid, mint a Föld légkö­rében. Ezzel szemben oxigént csak nyomokban vagy egyál­talán nem találtak. A legutóbbi években kimu­tatták a sarki fényt is a bolyg) légkörében. Számos kutató foglalkozott már azzal a kérdéssel, hogy van-e élet a Venuson. Hosszú ideig uralkodott az a nézet, hogy a Venuson buja növény­zet van, ámely a Föld karbon- korszakbeli növényvilágához hosonlítható. Az újabb kutatá­sok során nyert hőmérsékleti adatok alapján azonban ma már sok kutató úgy véli, hogy a Venuson nincs élet. Az ed­dig szerzett ismereteinkből ar­ra lehet következtetni, hogy az ember nem létezhetne a Venu­son és kizárt dolog az állati élet bármilyen formája is. Egyesek véleménye szerint a Venusnak lehetségesek óceán­jai, s ezekben esetleg találha­tók olyan kezdetleges lények, amilyenek több mint 500 millió évvel ezelőtt éltek a Föld ten­gereiben. A Venuson esetleg meglevő élet érdekes és fontos kérdé­sekre a választ a jövőbeli ku­tatásoktól várják. Figyelemre méltó egyébként az a rövid idő, amely alatt a szovjet automatikus űrállomás a Venushoz vezető utat meg­teszi. Korábban a tudósok ál­talában a Föld—Venus utazás­ra 146 napot számoltak abban az esetben, ha az űrhajó, illet­ve az automatikus űrállomás a Föld felszínéről 27,3 kilométer másodperc sebességgel indul. Természetesen az a tény, hogy az automatikus űrállo­mást nem a Föld felszínéről, hanem a Föld körül keringő mesterséges holdról indították útjának, csökkentette a szük­séges kezdő sebességet. (MTI) Idő járás jelentés A Meteorológiai Intézet jelenti: Várható Időjárás kedd estig: Enyhe idő, gyengülő szél. Kisebb felhőátvonulások, legfeljebb né­hány helyen kevés esővel. Több helyen reggeli ködképződés. Vár­ható legmagasabb nappali hőmér­séklet plusz 3-8 fok, várható leg­alacsonyabb éjszakai hőmérséklet Plusz 1—3 fok között. Távolabbi kilátások: A hét köze­pén enyhe, csendes idő, reggeli ködökkel. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom