Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

1961. január 18., szerda NÉPÚJSÁG 3 A vers szerelmesei A Kelemen László Irodalmi Színpad előadása Formát bontott az egri Ke- _ jó műfordítás tökéletességét, lemen László Irodalmi Színpad," formát bontok én is — és ma­gammal kezdem. Amikor egy alkalommal tár­saságban el akartam mondani legkedvesebb Paul Geraldie versemet, röviddel a citálás megkezdése után abbahagytam. Éreztem, hogyan kellene el­mondani, mégsem ment. S ek­kor teljes valóságában megvi­lágosodott előttem, hogy az előadóművészet, a szép, nemes, vagy zúgó forradalmi érzések tolmácsolása egyike a legnehe­zebbeknek. Körülbelül ezekkel a gondo­latokkal vártam az egri Gár­donyi Színház művészeinek verseket tolmácsoló előadását. Mint már említettem, külsősé­geiben, s dramaturgiailag is formabontás tanúi voltunk. Ez részben sikerült Újszerű és ér­dekes volt a csapongó témájú versek halmaza. Jó volt az is, hogy az előadóművészre bízta a rendezőség a kiválasztást s az is tetszett, hogy égy-egy verset különböző felfogásban hallot­tunk előadni. De hiányosság­nak éreztük azt, hogy azért semmiféle szerkezeti egysége nem volt az estnek. Itt-ott megcsillant olyan íz — nézzük, ki csinálja jobban! S volt, aki kitűnően, - érett művészettel fogta meg a ke­vésszámú, verseket kedvelő kö­zönség szívét, hangulatát. Az est kiemelkedő művésze Kár- páthy Zoltán volt, az általa ki- választott világirodalmi gyöngyszemek előadásával. Fé­lelmetes, a belső lelki kínt, a ma­gános, gyötrődő ember vívódá­sát suttogta, reszkette el Ed­gar Allan Poe Holló-jában. Vö­rösmarty híres költeményének, a Vén cigánynak tolmácsolá­sával. belső, felfokozott érzése­inek megnyilvánulásával meg­mutatta, hogyan tolmácsolja, hogyan alkotja újjá a már megalkotottat, a belső átélés. Verlaine őszi dal című versét előbb francia eredetiben, majd Tóth Árpád fordításában tol­mácsolta, ezzel mutatva be a Az elmúlt évben három ma­gyar gyártmányú Ganz-villa- mos mozdony bonyolította le a föld alatti szállítást az Eger- csehi Bányaüzemben. Az üzem azóta mind a fejtés korszerű­sítése és biztosítása, mind a gépesítés tekintetében hatal­masat fejlődött. (Hogy csak a legfontosabbat említsük: 9 millió forint értékű import széngyalut állítottak munká­szepsegét. Mindkét nyelven a vers mélabús, őszi zsongását varázsolta a hallgatók szivébe. Ezek után arra a következte­tésre jutunk, hogy többet kell hallani Kárpáthy Zoltánt mint előadóművészt. Az est legmelegebb hangultú versmondását Kovács Máriától hallottuk, aki Szép Ernő Pity­pang élmű versét annyi közvet­lenséggel, bájjal adta elő, amennyit belegondolt és bele- érzett maga a költő. Horváth Jenő tanúságot tett arról, hogy a rendezőnek ma­gának is elsősorban éreznie, de ugyancsak elsősorban kell tud­ni kifejezni mások gohdolatát. Igaz élményt jelentett előadá­sában hallani József Attila há­borgó, lassan csendesedő Kései sirató-ját. Csapongó Petőfi lel- kületet adott vissza a Levél Arany Jánoshoz című vers elő­adásában. Legjobban a híres Villon vers, a Kalózok szerető­jének tolmácsolása tetszett. Gyuricza Ottó Szimonov verselőadása, a Nyílt levél, ki­csit több belső feszültséget, a tartalomhoz szorosan tartozó drámaiságot kívánt volna. Len­ke y Edit anyai melegséggel, az átélés belső hangulatával tol­Egerben, a TIT klubhelyi­ségében megnyílt Daragóné Nagy Rózsa rajztanár, festő­művész kiállítása. A terem hangulatában, amely nagy, reprezentatív kiállítás megren­dezésére nem is volna alkal­mas, szépen illeszkedik bele a mintegy húsz kép, és ezzel nyilvánvalóvá válik az alko­tásokban mutatkozó művészi igény is. _ Nagy Rózsa kepei nem a ha­tásosságra, látványosságra tö­rekednek, intim hangulatuk­kal, finom kedvességükkel hatnak a nézőre. A festmé­nyek műfaja is alkalmazkodik ba.) A megnövekedett terme­lés föld alatti szállításának rendszerét is ésszerűsíteni, könnyíteni kellett. Ezért szer­zett be a bánya egy új Ganz- villamos mozdonyt. A moz­dony már meg is érkezett a telepre, s az üzem főmérnö­kének Varga Lajos elvtársnak előzetes tájékoztatása szerint a héten szállítják le a föld alat­ti mozdony-állásra. mácsolta Kaffka Margit Pétiké jár című versét. Csapó János versmondására általában jel­lemző volt a széles, kifejező or­gánum, a balladai hangú Schil­ler vers, a Kezesség előadásá­val feltétlen művészit alkotott. A műsort szinte feloldóan tarkította Stamcs Ibolya előa­dásában néhány dal és ária. Róla csak annyit, itt él közöt­tünk, s nem tudjuk milyen cso­dálatosan szép, biztos hangja, árnyalatokban bővelkedő előa­dásmódja hozna neki sok-sok sikert a dobogón — ha többet hallanánk. A rendezőt, Kozaróczy Jó­zsefet feltétlen dicséret illeti az újszerű gondolatért, a rende­zés jól sikerült részéért. Egé­szében véve ez az előadás öreg­bíti a Kelemen László Irodalmi Színpad hírnevét. Sokkal több embernek kellett volna ezt meghallgatni, olyanoknak, akik szeretik a verset, s olyanoknak is, akik még nem szeretik. Lát­ni, hallani kellett volna Kárpá­thy Zoltánt, Kovács Máriát, Hor­váth Jenőt és a többieket. S akkor egyre többen érezték volna, mi mindent rejtenek az egymás alá rótt, rímbe szedett gondolatok. Ci. Ádám Éva a mondanivalóhoz, legnagyobb részük akvarell és pasztell, néhány olaj kép és egy grafika került csak kiállitásra. Akvarell tájképein a hangu­lat az uralkodó, a tárgyak a maguk valóságában másodren­dű szerepet töltenek be, és in­kább csak színfoltok hordozói, hogy együttes hatásukban ér­zékeltetni tudják a verőfényt, a szürkületet, a vizet, vagy a levegőt. Éppen ezekben a ké­pekben érezzük legjobban a kapcsolatot a témákkal, és leg­több őszinteséget a festő kife­jezésében. Akvarellel festett csendéletein már több kere­settséget, beállítottságot lá­tunk. A pasztell is teljes anyagnak boznyult Nagy Rózsa egyéni­ségéhez. A portrékban az ala­pos megfigyelésre való törek­vés, a téma, az ember iránti szeretet finom színezéssel pá­rosult. Ebben a nemben leg­jobb egy pedagógusnőt ábrá­zoló arcképe. Parasztasszony portréjában már túlnyomó a tanulmányi jelleg, egészfigu­rás képében pedig modellsze­rű ízt érzünk, úgy, ahogy ön­arcképében is, ahol elsősorban a jó rajzot, jó megoldást tud­Üzemi aktívák oktatása a bányáknál A Mátravidéki Szénbányá­szati Tröszthöz tartozó üze­mekben szervezett formában gondoskodnak a bér- és terme­lési felelősök oktatásáról. A fő feladat az, hogy az üzemi aktívák ismereteit bő­vítsék s felkészítsék őket a soron levő politikai’ és gazda­sági feladatok, megoldására. Enélkül a szakszervezeti mun­ka hatékonysága nem növel­hető, mert kellő ismeretek hiányában nem tudják orvo­solni a dolgozók ügyesbajos panaszait, de a termelés irá­nyításába, ellenőrzésébe sem tudnak beleszólni. Az oktatás február 3-án kezdődik és üzemenként tart­ják azokat. Egész napos elő­adást és konzultációt tervez­nek, nyolc előadássorozattal. Egy-egy alkalommal két téma­kört vitatnak meg. A tröszt­bizottság tematikája alapján az üzemi bizottságok január 20-ig oktatási tervet készíte­nek. A trösztbizottság mellett oktatási bizottságot szervez­tek. Ennek vezetője Dénes Ist­ván. Előadók a gazdasági ve­zetők: Ursitz József, Orosz Re­zső, * Halmost Pál, Adorján László, Nagy Ferenc és Ko­vács Béla. juk dicsérni, és éppen a meg­figyelésre való törekvés miatt,: a festőiség a természetesség j hátterébe szorult. Talán legszebb kép a kiállí­táson az Olvasó lány, az olaj lehetőségeit jól kihasználva, szépen érzékelteti a napsütöt­te táj és az ember összhangját,! és színeivel kellemes hangula- tot ad. Vázlatos olajképén, amelyen anyát és gyermekét látjuk, napsütötte parkban, szintén sikerült megoldania a figurák és a levegő összhangját. Egyetlen figurális kompozí­ciója a Tsz-taggyűlés, már igen sok problémát mutat. A kompozíció túlságosan frontá­lis és egyhangú, a rajzi hiá­nyosságokat a fáradt színek csak kirívóbbá teszik. Egyetlen grafikai darab, egy exlibris, igen jó érzéket mu­tat a műfajhoz, és nem ért­jük, miért nem foglalkozik Nagy Rózsa linóleum és fa­metszéssel, minden bizonnyal jó eredményeket érne el ben­ne. Egészében a kiállítás kelle- ; mes hatást tesz a nézőre. A 1 kiállítás a hó végéig tart nyit­va és várja a látogatókat. Kishonthy Jenő ^VAAAAAAAAAAAAMAAAAAŐAAAW V^AiA^^^V^^^^V>A^^\^VV^Vy/V^^VA^^^Vv^^^Á^VwVKAAAAAM^VWVVV^^^VV^^»WV^VvV^ Négyre szaporodott a villamos mozdonyok száma Egercsehiben Daragóné Nagy Rózsa kiállítása VALAMIKOR, jóval a hábo­rú előtt, sokat jártam erre, a Cifra-hóstyán, Subikék perifé­riáján. Ez a városrész egyike volt a Donáth-aljai város leg­szegényebb negyedeinek. A törpe, kis, szegényes viskók kö­zött. élénken virított egy-egy módosabb családra valló „ran­gos” ház, háromszárnyas, zárt kapujával, mintha kiabálva szólna gazdájáról: „az én há­zam: az én váram”, és bizony, mitagadás, nem is vette jó szív­vel, ha csak három-négy , esz­tendőnként — községi választá­sok alkalmával — bekopogtat­tak hozzá idegenek is, a papság kortesem kívül. ök voltak a kongregációk és olvasókörök elnökei és a fertálymesterek, és igyekezett minden „barátom- uram” és barátnéasszonyom” túllicitálni a másikát, amikor a fertálymesteri trakiaadásban rákerült a sor. A hóstyának le­nézett szegénysége meg csak beszélt róla a nyomorúságos, kis „Róza” kocsmában, a va­sárnapi üres, vagy legjobb esetben egy félfont dagadóval főtt káposzta-ebéd elfogyasztá­sa után, hogy hány libát, puly­kát, újévi malacot vágtáit a traktára és hány hektó bor fo­gyott „barátomuraimék”-náL Ezen a periférián olyan volt a fűszerüzlet is. mint maga a lakosság és a „Róza” kocsma, meg a dolgozó szegénység, tol­dozó tt-foldozott. sivárságot és nyomorúságot ordító házai. Moskovicz bácsi nem szerzett vagyont ebből az utcavégi sza­tócsüzletből, mert csak azért Korsserű csemegeüslet a Cifru-husiján nem zárta be a boltját hétköz­nap délelőttökön, hogy a „szomszéd — a7, egész hóstya szomszédja volt —, ha átküld- te a gyereket egy fertály sóért, akkor az vinni is tudjon. ne szidja a botost. Mi is volt egy ilyen bolt­ban...? Hát bizony csak az, ami leg­jobban kellett! TŰ, CÉRNA a foltozáshoz, mege-áruk: pácolt halak és konzervek, hentesáruk, sajtok és felvágottak, italok, sör, bor és likőrök, dóligyümölcs, tra­fik és iskolaszerek, toalett-fel­szerelések kaphatók. Bamberg Gyula, az áruda vezetője elmondja, hogy het­venezer forinttal teljesítette túl elődjének a múlt év hasonló időszakában elért havi forgal­déssel. De egyéb kurrens áruk bevezetése is kívánatos volna, j amelyek keresett cikkek, de j helyszűke miatt nem tarthatók, j Szeretnék — és ez a vevők! kívánsága is —, ha telefont j kapna az üzlet. Ezen a város- j részen nyilvános telefon nincs; és bizony gyakran keresik ej városrész,, lakói az üzletben a telefont, de ez ma már elen­gedhetetlen szükség is a keres­kedelmi tevékenység közben. Hiányolják azt is, hogy nincs vízcsap az üzletben. Egy nagy forgalmú üzletben tisztiorvosi- lag elő kellene írni a kötelező folyóvíz-használatot. Milyen ViIfMÁMÍlrii/i Wdo/vlrfólü.c imái Ari! gyertya, meg petróleum, hogy este a család világítani tudjon. Nem is literrel mérték azt még akkor, csak a lámpát vittek el a boltba, hogy tele töltsék. Per­sze 3-as és 5-ös lámpauveg, meg hát kocsikenőcs, valami kevéske sza tying ás apró cu­kor a gyerekeknek, mert a hós­tya szegénységének nem jutott másra pénze. Ma szép, magasított redő­nyös ablakú házak sora dísz­ük végig a Cifrakapu utca két oldalán és még a régi Mosko- vicz-házban ugyan, de már modernizálva, kirakattal kiké­pezve és korszerű berendezésé­vel láthatjuk a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat llő-os árudáját A tejtől a „kilős” kenyérig itt. minden éppen úgy kap .ható, mint a bélvárosban, a ..nagy Csemegében”. A fűszer­árukon kívül, cukorka- és ebe­mét. Az üzlet egyműszakos, de az igények megkövetelnék, hogy az üzlet kétműszakos le­gyen. Itt nemcsak a Cifra tér és a Cifrakapu utca vásárol, hanem a Malom utcának ide eső része, a Cifra-sánc, Darvas utca és az Egervár állomás egy jó része is. A nyitvatartási idő alatt eey perc megállás sincs, mert a nagy forgalom diktál­ja a kiszolgálóknak a mozgási tempót. Problémák persze itt is — mint mindenütt — vannak, amelyek megoldásra várnak, így mindenképpen szükségük van egy raktárra, mert nincs hely a- áruk tárolására. Ha ez megoldódik, még nagyobb for­galmat tud az üzlet lebonyolí­tani. A TAVASZI és nyári idény­ben, szezonban primőrfélesége­ket is tart az üzlet, dacára an­nak. hogy a környéken igen sokan foglalkoznak kertészke­ahol a kiszolgálók kezet sem tudnak mosni? Ma már ezj korszerű követelmény, amely csak feledékenységből, vagy nemtörődömségből maradha­tott el. A* üzlet vásárlóközönsége már oszthatatlan. Itt csak fog- lalkozásbeli különbözőséget le­het leolvasni a vásárlók arcá­ról, vagy ruházatáról, esetleg modoráról. Anyagiakban senki som tudná megmondani, hogy kinek „telik”, mert mindenki egyformán sokat vásárol, ami azt jelenti, hogy ha nincs is állandóan tele az a bizonyos ..bőségszaru”, de mindenki igyekszik magának megenged­ni a jobban élést és úgy ízesí­teni az életét, ahogy a mai élet­színvonal azt meg is engedi. EGY BIZONYOS és ez mind- annyiunkat örömmel tölt el, nem ismerik a Cifra-hóstyán j többé a nyomort,. Okos Miklós I „Együttműködés ?éí Hét hónapja — az elmúlt év novemberében — 35 098 nyugatnémet katona vonult be Franciaországba, hogy az ottani katonai táborokban nyerjenek megfelelő kikép­zést, a NATO keretén belül. A francia városok utcáin, az antifasiszta harcosok vérével áztatott francia mezőkön is­mét németek csizmái dübö­rögtek. A francia hazafiak körében cs világszerte is fel­háborodást keltett ez az eset. Mert a németek a második világháborúban átélt borzal­makat juttatták az emberek eszébe. Annál inkább, mert a Mourmelonhan és a Sissone- ban hadgyakorlatokat végző német alakulatok élén nagy­részt volt náci tisztek álltak és állanak. Olyanok, mint Gerhart Schirmer ezredes, aki Hitler kezéből kapta lo­vagkeresztjét, s amelynek szalagját tüntetőleg és büsz­kén ma is viseli, vagy mint Paulsen ezredes, a hírhedt Heusinger tábornok bizalma­sa, aki 1940-ben a Führer diadalmenetében ott vonult cl az Arc de Triomphe, a Diadalív alatt. Franciaország és Nyugat- Németország a NATO tagál­lamai közé tartoznak. S mint ilyenek — a megkötött kü­lönféle egyezmények értel­mében — „együttműködnek”. Furcsa és módfelett különös ez a „kooperáció”. Nem be­szélve annak nagyonis veszé­lyes voltáról. A francia kor­mány lemoshatatlan bűnt kö­vetett el akkor, amikor Nyu- gat-Németország oldalán állt „sorompóba” valamiféle nyu­gati eszme ápolására, amikor az „együttműködés” útját választotta. Mert nem kétsé­ges, hogy ez az út a háború útja. A második világháború vé­ge télé De Gaulle tábornok üzenetet intézett a francia ellenállókhoz: „Ne öljetek több németet!” A hosszú tá­bornok már akkor engedé­kenységet diktált-a náci bar­bársággal szemben. S most szinte napról napra tesz újabb engedményeket a nyu­gatnémet militaristáknak. Az egyik, Párizsból január 10~éa keltezett híradás szerint fran­cia repülőtereket engedtek át a nyugatnémet Luftwaffe — légi haderő — részére. A francia degaulleista-kormány négy repülőteret ajánlott fel: a korzikai Solenzarában, a franciaországi Cognac-ban, Montpellier-ben és Istres- ben. A Luftwaffe léglökéses gépei októberben jelennek meg Solenzarában. hogy „tö­kéletesítsék” a pilóták ki­képzését. Tehát „tökéletesednek” a hitlerista módszerek, új gya­korlati „tapasztalatokkal” gazdagodnak a kakiszínfi uniformist viselő pilóták« Oradour francia városkát a földdel egyenlővé tenni egyetlen napig tartott a vi­lágháború éveiben; a pilóták „tökéletes” kiképzése után már percek alatt meg tudnák tenni ugyanezt, s a rombolás is nagyobb mérvű lenne. Vagy talán a francia kor­mány tagjai nem tudják) hogy a NATO kaki uniformi­sát viselő nyugatnémet ka­tonák kedvenc színe ma is a zöldes-szürke?! (P-d.) A lőrinci és selypi munkások kérése a TÜZÉP-hez Többen panaszolták — ter­mészet és vérmérséklet sze­rinti hangnemben —, hogy napokon keresztül nem lehet szenet kapni a lőrinci TÜZÉP- telepen. Az elégedetlenség nőttön nő, mert hidegebbre fordult az idő, s fűteni kellene. Va-' laki azt mondhatná, hogy nem ilyenkor kell tüzelőről gondoskodni. Igen ám, de so­kan szolgálati lakásban lak­nak. Ez kényelmes és jó do­log. De van egy hátránya. Kicsi a tárolóhely, hamar ki­fogy belőle a tüzelő. Nagy úr a muszáj, s mivel otthon nem kapható, drága fuvarral Apcról és Hatvanból hozattak többen szenet. De ha ott van, miért nincs Lőrin­ciben? És ez a kérdés jogos, sőt elgondolkodtató. Annyit már eddig is sike­rült tisztázni, hogy ezt a vi­déket elsősorban a petőfibá- nyai lignittel látják el. Ez érthető, hiszen a bányák a szomszédban vannak, ész- szerűtlen lenne a szenet in­nen az ország másik vidéké­re szállítani. Az aránylag alacsony kalóriájú, olcsó szén nem bírná el a nagyobb tá­volságú vasúti fuvar költsé­gét. De két tény megfontolan­dó. Ha kisebb-nagyobb zök­kenőkkel jár is a szénellátás, ez az ipari település napokon keresztül tüzelő nélkül nem hagyható. Másrészt a lignit­tel nem lehet minden kály­hában és tűzhelyben tüzelni. Főleg hidegebb időben nem. A lőrinci munkások állítják, hogy lignitből is kevés van, nem jut mindenkinek. A téli, hidegebb időben pedig feltét­lenül keverni kellene azt ma­gasabb kalóriájú szénnel. Miért nem kapott ebben a hónapban brikettet ez a te­lep? A kérdéseket és a kérése­ket továbbítjuk. A Mátravi­déki Erőmű, a Selypi Cültor- gyár, a malom és a cement­gyár munkásai azt várják, hogy az illetékesek tettekkel válaszoljanak. F. L. Egy szabadegyetemi előadás margójára A főiskola hatvanegyes tan­termében minden második hét csütörtökén kerül sor a Bugát Pál szabadegyetem irodalmi tagozatának előadásaira. A nagysikerű Magyar ars poetica című előadás nyitotta meg a sort az évad kezdetén, amelyet a debreceni egyetem előadója, dr. Nagy János tartott. Máso­dik alkalommal Költészetünk és a forradalom címmel hall­gattak előadást az érdeklődők, majd két hétre rá Nagy Sán­dor főiskolai lektor tartotta meg Új szovjet líra című elő­adását. A legutóbbi előadást dr. Né- medi Lajos főiskolai igazgató tartotta, témáját az örök em­beri érzés, a szerelem adta. Nagyszerű költemények, a vi­lág- és a magyar irodalom legszebb szerelmes verseinek szakavatott bemutatását, ér­telmezését hallottuk ez alka­lommal. A zsúfolásig megtelt teremben évszázadok szerel mi költészetének legjava csendült fel; megjelent szemünk előtt a lovagi kor, a trubadúrok vilá­gának hősszerelmese, aki élete kockáztatása árán vallotta rneg szereimét szíve hölgyé­nek. A késő középkor, vagy ha úgy tetszik, a reneszánsz haj­nalának nagy mesterei közül Petrarca és Boccaccio szólal­tatott meg, majd Shakespeare, a nagy angol költő, kinek szonettjei egyedülállóan is, a nagy shakespeare-i életműből kiválasztva, világirodalmi ér­téket jelentenek. A reneszánsz- kori lírát képviselte a nagy magyar költő, Balassi verse is, a Hogy Júliára talála című. A modern kor szerelmi lí­ráját Goethe, Petőfi, Puskin, Ady, József Attila, Tóth Árpád, Radnóti Miklós versei képvi­selték. Ahány költő, annyiféle szín: tizennyolcadik századi kedvesség, a kedves iránti hó­dolat; Tatjána őszinte szavú, máig is páratlan szépségű val­lomása Anyeginhez; a szabad­ság és szerelem petőfii dicsé­rete; Ady késői, őszinte sze­relmi fellángolásának rímekbe foglalása, az impressziók ma­gyar mesterének csodálatos „tóthárpádi” képei; József At­tila mély érzésekkel teli sze­relmi vallomása; s Radnóti Miklós megrázó költeménye A hitveshez a távoli Szibériá­ból — mind megannyi mozaik, amely — nagyszerű képpé ol­vad egybe az előadás másfél órája alatt. S mindez színes elevenséggel, közvetlen hang­nemben került bemutatásra. L. T.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom