Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

NÉPCJSAG 1961. január 18., szerda Mozi ess presszó Petőfik Anyán Ezt a két fogalmat: mozi és esz­presszó — külön-külön mindenki ismeri. Pétőfibányán a kettőt egy­bevonták. Ugyanis január 5-től minden má­sodik csütörtökön a Rózsa Esz­presszó tánchelyiségében. kiszolgá­lással egybekötött mozi-eszpresszót valósítottak meg. Nem kellett eh­hez semmi különös befektetés vagy ■fáradság, sőt, még külön helyiség sem. A vendégek elfoglalják a kicsiny asztaloknál megszokott helyüket, kérik kedvenc. italukat: szimplát, duplát, vagy éppen sört. És köz­ben ismeretterjesztő, szórakoztató rövidfilmeket vetítenek. Érdekes, változatos a január 19-i műsor. Van-e élet a Földön kívül? Egyiptomi riportfilm. Égy belga szobrász életéről. Leleplező, izgal­mas NDK-kisfilm. A háromugrá­sos tánc (magyar tánc film) - hir­deti a színes plakát. Egy biztos. A műsor élég válto­zatos, fiatalok és idősebbek szá­mára egyaránt. A \ kezdeményezés újszerű. Talán beválna másutt is. F. L. — EGERBAKTÄN, ahol az elmúlt években nem volt könyvtár, már 154 olvasója van a községi könyvtárnak. A fiatalok a mai irodalom iránt érdeklődnek, az időseb­bek ma is szívesebben viszik még Mikszáth, Móricz, Jókai műveit. — NÉMET—MAGYAR ba­ráti estet rendez Apcon, janu­ár 19-én este, 6 órai kezdettel a községi Hazafias Népfronté bizottság. A baráti esten né­met vendégek is részt vesz­nek, akik az NDK magyaror­szági kultúrirodáján dolgoz­nak. — MEZŐT ÁRKÁNYON, az Ezüstkalász Termelőszövetke­zetben jól alkalmazták és jól kihasználták a nagyüzemi me­zőgazdaság adta lehetőségeket. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy az elmúlt évben túlhalad­tak minden betervezett terme­lési átlagot. A betervezett 180 mázsa holdankénti cukorrépa helyett például 203 mázsát ter­meltek. Az idén a tavalyi sike­reket nemcsak tartani, hanem túlteljesíteni is akarják a mezó- tárkányi szövetkezeti gazdák. — TERMELŐSZÖVETKE­ZETI tagok részére egyhetes előadássorozat kezdődött va­sárnap Sírokon és Pétervásá- rán. Az előadássorozatot a Hazafias Népfront járási bi­zottsága és a társadalmi szer­vek közösen szervezték. — GYÖNGYÖSÖN, a Dimit­rov Termelőszövetkezetben 40 ■férőhelyes sertésfiaztatót építe­nek 88 ezer forintos állami tá­mogatás mellett. A munkák el­végzésére az idén kerül sor. — „FELADATAINK a ter­melőszövetkezetek megszilár- ditásában” címmel január 18- án este a pótervásári községi kultúrotthonban Gecse István iskolaigazgató, a Hazafias Népfront járási qlnöke tart előadást. — AZ ELMÚLT évben a he­vesi járás összes kenyérgabona­termése 190 648 mázsa volt, s ebből az államnak eladtak 74 952 mázsát. Az idén lénye­gesen többet szeretnének elad­ni az államnak, ezért a terme­lőszövetkezetek a jobb terme­lési módszerek bevezetése mel­lett a szerződésre lekötött mennyiséget is növelik. — A PÉTERVASÁRI járás nyolc községében a község­rendezési tervek előkészítésé­hez a Hazafias Népfront 19 műszaki aktívája nyújt hasz­nos szakmai segítséget. — A MÁTRASZELEI réten kutatófúrásokat végeztek nemrégiben. A fúrások ered­ménye: 20—25 méternyi melységben meglehetősen vastag szénmezőre bukkan­tak. A csaknem egymillió tonnára becsült szén kiterme­lésére külszíni bánya feltárá­sát kezdték meg — ez lesz Nógrad megye első nagytelje­sítményű külszíni fejtőhelye. m unora Bemutató előtt a SZENT JOHANNA próbáján Még nem szórják színes fé­nyeiket a reflektorok, csupán egy égő világítja a színpadot. Lenn a nézőtéren üresek a széksorok, csendes az előcsar­nok, a ruhatár környéke, a pénztárnál sem állnak sort az emberek, s a bemutató hírét közlő plakátokon talán még csak most csattognak a nyom­dagépek. Délelőtt van és vasárnap. Az egri Gárdonyi Géza Színház színpadi bejáratánál világít a figyelmeztető: Próba! Csendet kérünk! A színpad csaknem üres. Né­hány dobogó, lépcső jelzi a díszletek helyét, s egy asztal, zsámoly és szék a berendezés. A levegő szinte izzásig fe­szült, amikor Kovács Mária lép a színpadra. — ... Adjál nekem lovat, fegyvert, páncélt, kapitány úr, adjál mellém néhány katonát és küldjél el engem a dauphin- hez. Ezt parancsolja neked az én uram. Igen, Vaucouleurs várában vagyunk, az 1429-es esztendő­ben. A világirodalom egyik nagy alkotásának, a Szent Jo­hannának próbái peregnek a színpadon. A nagyszerű dráma nehéz feladat elé állítja a színésze­ket. A szöveg már megy, de a hangsúly, a feszültség még nem teljes. Ezért hangzik gyakran a nézőtér sötétjéből egy harsány hang: — Nem jó! Vissza! Értsétek meg, Johannát kezdetben nem szabad komolyan venni. Es vissza, vissza, még egy­szer, tízszer is ha kell, mert Horváth Jenő nem enged ren­dezői elgondolásaiból. Mint egy karmester a zenekart, úgy irányítja a szereplőket. O szabja meg az egyes jelenetek értelmezését, hangsúlyosságát, — Itt kis szünet, mert taps jön!... Kivárni! Jön egy kis nevetés! — A rendezőnek — mondja Horváth Jenő — előre kell tudnia, hogyan reagál a kö­zönség az egyes jelenetkenél, s ezt figyelembe kell vennie már a próbáknál Is. A színé­szek talán legnehezebb szere­peiket játsszák ebben a drá­mában, amely lényegében az örök harcnak a kifejezője. Ezt á meg nem alkuvó harcot, jel­lemet akarom kifejezni Szent Johannával, remélem, sikerül, s a színház és közönség, mint az egyik legszebb és legjobb előadást könyvelheti él a most készülő bemutatót. Közben változik a szín, igaz, az avatatlan szem ebből még semmit sem észlel, de a ren­dező és színészek szinte látják a folyópartot, a hadra kelt se­reget, s a távolban feltűnő várat. A színészek még csak rendes utcai ruhában próbál­ják a második felvonást, de már úgy jámak-kelnek a szín­padon, mintha nehéz csizma, katonamundér és kard lenne öltözékük. Paláncz Ferenc és Kovács Mária (Dunois és Johanna) vívja a harmadik kép nagy szócsatáját, majd a sátorjele­netben Kárpáti Zoltán, Pálffy György és Almási Albert (Cau- chon bíboros, Warwick és a káplán) lépnek a színre, s ki­mondják szörnyű ítéletüket. Ez a jelenet igen fontos ré­szé a drámának és a rendező egymás után ismételte,, sőt szinte szavalókórus-szerűen a színészekkel együtt mondja a szövegét. Éppen erről beszélgetünk a próba után Kovács Máriával, majd később Horváth Jenővel is. Nem nyomja-e el a színész egyéniségét, játékát az erős­kezű rendezés? Kissé elgondolkozó, de hatá­rozott a válasz. — Nem. A rendező a helyes értékelést adja, az összhangot teremti meg, átadja elképzelé­seit, de azokat mind én valósí­tom meg, hozzáadva önmaga­mat. — Es a szerep? — Az nagyszerű. Azt is mondhatnám, eddigi legnehe­zebb színészi feladatom előtt állok. Szerencsére nem láttam még a színpadon Szent Johan­nát, sőt még filmen sem, s így ezek nem befolyásolnak a sze­rep megformálásában — mon­dotta Kovács Mária. Horváth Jenő így nyilatko­zik: — öt hét alatt színpadra vinni a világirodalom egy ilyen klasszikus alkotást, csak szigorú, határozott rendezés­sel lehet. Igyekeztem megvaló­sítani elgondolásaimat, s úgy bemutatni B. Shaw drámáját, hogy ez a középkori történet a mának szóljon, s a közönség értsen is belőle. — Még egy beugrás is lesz, a várkapitány szerepét az utóbbi napokban Fekete Ala­jos vette át, neki jobban fek­szik ez a figura és nagyon ügyesen oldja meg feladatát. A színészeken kívül jó segítő­társakat kaptam. Pásztor Pé­ter modem felfogású díszle­teket tervezett, s szép munkát végeztek a díszletkészítők, a ruhatervezők, s még a szabó­műhely is. Szegeden rendez­tem első ízben a Johannát, nagy siker volt, szeretném, ha így lenne Egerben is. Olvastuk a drámát, láttuk a filmet, s most nagy érdeklő­déssel várjuk a bemutatót, amelyben a felsorolt színésze­ken kívül játszanak még töb­bek között Pusztai Péter, Szo- boszlai Sándor, Csapó János és Kürtös István is. Hétfőn a technikai személy­zeté a színpad, hogy előkészít­sék a díszletes, s jelmezes pró­bákat. Csütörtökön még egy utolsó főpróba és pénteken es­te kigyúlnák a reflektorfények, megtelik a nézőtér, s a szín­padon megelevenedik Jeanne d’Arc hősi története. Márkusz László Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG: Lámpaláz EGRI BRÖDY: Találkozás az ördöggel GYÖNGYÖSI PUSKIN: Megbilincseltek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Nincs előadás HATVANI KOSSUTH: Fényes esküvő HEVES: Két fiú egy kislány PÉTERVASÁRA: Kilenc élet FÜZESABONY; Kálvária 1951. január 18, szerda: PIROSKA 35 éve, 1926. január 18-án halt meg BLAHA LUJZA színésznő. A „nem­zet csalogánya0 bűbájos hangja és személyi varázsa nyomán a múlt század színjátszásának legnagysze­rűbb alakításai keltek életre (Sár­ga csikó. Piros bugyelláris,) Idő­sebb korának legnagyobb sikerét Csiky Gergely: Nagymama c. da­rabjában érte el. Első budapesti szereplése 50. évfordulóján a Nem­zeti Színház melletti teret róla ne­vezték el .Életrajzát Verő György dolgozta fel. 25 éve, 1936-ban ezen a napon halt meg RUDYARD KIPLING, No-1 bel-díjas angol író. Leghíresebb mű­ve a nemrég filmen is bemutatott DZSUNGEL KÖNYVE. 140 éve, 1821-ben ezen a napon TUDOR VLADIMIRESCU és JOR- DACH3 kiáltvánnyal fordult a romániai' Havasalföld népéhez. A népfelkeléshez Ypsilanti vezetése alatt a török önkényuralom ellen felkelt görögök is csatlakoztak. Érdekes találmányok és felfedezések 100 éve, 1861-ben e napon született HANS GOLDSCHMIEDT német kémikus. A finom alumíniumpor nemesfémek oxidjaivál való ve­gyítése révén 1894-ben p fedezte fel THERMITET, amelynek heví­tése révén igen nagy hő (2000 O'-on felüli) keletkezik. Az Atlanti-óceánban a Nyugat-Afrika partjai előtt fekvő PRIN- ' CIPE és SAO TÓMÉ szigetét 490 évvel ezelőtt 1471-ben PEDRO ES­COBAR portugál tengerész fedezte fel BLAHA LUJZA Kiváló traktorosok Az Egri Gépállomáson dolgoznak Hajas János és Fügééi András traktorosok, akik nyolc éve immár a törzsgárdához tartoznak. Mindketten tulajdonosai a Kiváló dolgozó jelvény­nek, amit 120 százalékos átlagteljesítményükkel érdemeltek ki. Képünkönélőkészítik gépüket a talajmunkára. . I Im|i litlIII'illlíliilUIIIKUlillilllKntll iiiiiiiKiiiMiiiiuiuiHiiiiiiiilaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiitiüiütiiaiiBinM» ­HORV Am JÓZSEF. Egerben este 7 órakor: hahóm a kislány (Bianco bérlet.) <15) Borsiczky úgy tett, mint aki még csak nem is szívesen be­szél erről. Gondterhelt arcot vágott, aztán, mintegy az asz- szony megnyugtatására, kije­lentette: — Hát... nem bánom, de csak a te kedvedért, szépsé­gem! Pedig elképzelhető, micsoda láz égett Borsiczky pénzsóvár lelkében. Alig várta a reggelt. A szokottnál is korábban ment be a parancsnokságra. Egy ka­tonát hívatott az őrségből, és egy pársoros levelet küldött Matejka Andrásnak. Töpren­gett, hogy nem volna-e jobb, ha személyesen keresi fel a pallért, de aztán mégis a levél mellett döntött. Elvégre nem mehet be abba a koszfészekbe, kültelekre. Egy m. kir. főhad­nagy. Röviden azt írta Matej- kának, hogy fontos ügyben, sa­ját érdekében, még a mai na­pon keresse fel a katonai pa­rancsnokságon. Matejkát a küldönc nem ta­lálta otthon. A szomszédság biztatására elvitte Borsiczky levelét a pallér munkahelyére. A pallérnak arcizma sem rán- dult, amikor a hevenyészett sorokat elolvasta. Kemény volt már a szíve, mint a kőszikla. Neki ez a tiszt nem tehet már se jót, se rosszat. Csak egy félmondaton akadt fenn a gondolata. Azt írja a főhad­nagy úr, hogy „saját érdeké­ben”. Keserű gúny villant a szemében. Ez már itt, nálunk, szokás — gondolta. — Minálunk „saját érdekében” dobják utcá­ra á munkást, és talán még a halálos ítéletek indokolásában is ott szerepel a kitétel: „saját érdekében ...” A déli, félórás ebédidőben fel­ment a parancsnokságra. Bor­siczky szíve nagyot dobbant, amikor az , ajtónálló bejelen­tette a pallért Legszívesebben eléje rohant volna, mégis meg­várakoztatta. Ez mindig jó ha­tást tesz. Megpróbált felké­szülni mondókájára, Csiszol- gatta a mondatokat Mégis, amikor ott állt előtte a pallér és nyíltan, fürkészően a szeme közé bámult, elvesztette önbi­zalmát torkában dobogott a szíve, izgult, mint egy kisdiák és kiszáradt a szájpadlása. — Nézze, Matejka úr — kezdte —, én nem kertelek. Én szeretem a feleségét, ő is sze­ret engem. Ez már fait ac­compli. Tudnillík kész helyzet, ezen változtatni nem lehet Ké­rem, ne gördítsen aikadályt a válás, illetve házasságkötésünk elé. Matejka annyira egykedvűen fogadta ezt a bejelentést, hogy a tiszt valósággal megrettent. Matejka még várt, hátha mást is akar mondani a tiszt, de Bor­siczky hallgatott és tekintetét a szoba sarkára szegezte. Akkor a pallér szenvtelen hangon megszólalt: — Elmehetek, kérem? Borsiczky dühbe gurult: — Ön nem feléit a kérdésem­re! — Kérem, ehhez nekem sem­mi közöm. Én semmiféle aka­dályt nem gördítek. A volt fe­leségem azt tesz, amit akar. — Hát jó. Akkor hát megál­lapodtunk, Matejka úr. Remé­lem, ön minden tekintetben tudja a kötelességét. Elhallgatott. Matejka megint megrémítette fénytelen, szen- vedéy nélküli tekintetével. Az­tán mégis nekidurálta magát: — Természetesen arra gon­dolok, hogy közös házastársi szerzeményüket meg kell vele osztania. De úgy tudom, ön ezt megtagadta. Mivel magyarázza ezt? Matejka vére felizzott. Tehát elárulta őt az asszony? Bor­siczky felfogta ezt a kilövellő indulatot, s tovább folytatta: — Kérem, az ön vagyona, a szerzés valamenyi forrását te­kintve, tehát a gyűjtögetés, a takarékosság és a sorsjegy nye­remény is, de jure felosztandó javakat képez. Érti ön ezt, Ma­tejka úr? A pallér visszazökkent nyu­galmába. Tehát mégsem árult el semmit az asszony. Nem hát. Majd megőrült! — Kérem, főhadnagy úr — szólalt meg határozott hangon a pallér —, én megtartom a szavamat. Nincs min osztoz­kodnom. Megmondtam, nem is másítom meg. Azzal sarkon fordult, s még mielőtt Borsiczky egyet is szól­hatott volna, kilépett a szobá­ból: Borsiczky vigyazzba mere­vedve hallgatta Baltazár ezre­des mennydörgő intelmeit: — Meg vagy te bolondulva? Tessék!- . Ilyen szennyes dol­gokba keveredni, piha! Tes­sék? Nem sül ki a szemed, fél város a szájára vette a neve­det! Te uniformist viselsz! Tes­sék? Az ezredes dúlt-fúlt, sebes léptekkel járkált a szobában és folyton a főhadnagy orra alatt hadonászott. Borsiczky megfeszítette figyelmét. Ho­gyan vágja ki magát? Nem, nem adhatja fel a harcot, a pallér aranyáért, azt már nem! — Hogyan jutott eszedbe ösz- szeállni azzal a perszónával, tessék? — kiabált az ezredes: — Ezredes úr, alázatosan je­lentem, én szeretem azt a höl­gyet & szándékomban áll fele­ségül. venni. — Micsoda? Hölgy? Meg­őrültél, tessék? Egy ilyen há­zasságba sohasem fogok bele­egyezni! Ehhez tartsd magad. Lelépni! Tessék? Borsiczky megszeppenve tá­vozott a kihallgatásról. Ez már nagy baj. A mennykó csapjon ebbe a randa pletykafészekbe, itt mindenki össze-vissza lo­csog. Az ezredes már igazan eléggé exkluzív kőitekben fo­rog. mégis a fülébe jutott min­den, ráadásul rémtörténetté kerekítve. Perlaky zászlós ebben * helyzetben is felvillantott egy reménysugarat: — Tudod mit, öregem? Nincs más hátra, írj a papának. Ha a papa közbeszól, majdcsak megszelídül az ezredesi Borsiczky kapott a pompás ötleten. Még aznap megírta Borsiczky papának, hogy a fi­nis előtt micsoda vész fenye­geti. Borsiczky papa gondterhel­ten olvasta fiacskája levelét. De az ő homloka sohasem bo­rul redőkbe ok és eredmény nélkül. Két hét múlva egy pi- roslampaszos nagyság érkezett a honvédelmi minisztériumból, s meglátogatta Baltazár ezre­dest. Az estét együtt töltötték. Baltazárt meglepte, hogy a tá­bornok melegen érdeklődött bizonyos Borsiczky Albert fő­hadnagy sorsa iránt. Mintha csak a keresztfia volna.. * Baltazár belátta, hogy leghasz­nosabb lesz, ha dicséri se­gédtisztjét. De azért megem­lítette, hogy éppen bajló­dik a fiúval* rossz házasság fenyegeti. A tábornok azon­ban a legna­gyobb jóindu­lattal nyugtat­ta meg Balta­zárt, hogy ő ebben a ké­szülő frigybén nem lát kivet­nivalót, sőt, kimondottan előnyösnek tűnik előtte. Balta­zár ezredes furcsának tartotta ugyan a tábornok álláspontját, de természetesen habozás nél­kül magáévá tette. És Borsiczky Albert megint áldhatta a papa csodálatosan . hosszú kezét, amely mindenüvé elér... Bi­zonyosan dörmög szegény, sok­ba kerülhetett neki ez a tábor­noki látogatás és a kicsorduló jóindulat. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom