Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-06 / 5. szám

4 I NÉPŰJSAG 1961. Januar 6., péntek Usenet a TEFU-sofórnek Szajlai Péter, MÁV forgalmi tiszt üzeni annak, a TEFU-sufőrnek, aki januar 3-án, kedden délután véyig- száguldott kocsijával a füzesabonyi Szihalmi úton: ,,Bizonyosan emlékszik ön arra az asszonyra, aki két gyereket ve­zetett kedden délután öt óra tájban a járdanél-küll Szihalmi úton. Em­lékeznie kell rájuk, mert utolérte őket kocsijával, sőt el is robogott mellettük, úgy telef'öcsküloe sár­ral miudhúr-tu-inkát, hogy az egyik kisgyereknek még a füle belseje is sáros lett. az asszonynak, meg, — aki egyébként a teleségem sza­bályosan ki kellet; mosni otthon fekete télikubátját. Emlékeznie kell, mert amikor látta, hogy fele­lőtlen, s ilyen útviszonyok között megengedhetetlen sebességű veze­tése miatt igy jártak, ahelyett, hogy ha mást nem tesz, de sajná­latát fejezi ki - inkább lót nevetett az arcukba. Ezekre bizonyosan emlékszik, mert jó „tréfa” volt, annál inkább, mert rendtáblájának számút nem tudták leolvasni a póruljártak, :i:iy- nyira beborította a sár, — csak ép­pen arról feledkezett meg azokban a pillanatokban, hogy emberség is van a világon. S ezt mindenki el­várja egymástól. Mit szólna, ha önt is ilyen esetek szenvedőiéként ta­nítanák meg arra: mi az, ember­nek lenni? . • (u>) _ KEDDEN ÜLÉSEZETT Na gytályán a községi Haza- fia« Népfront Bizottság. Ha­ger István, a Hazafias Nép­front községi elnöke ismer­tette az 1961. évi községíej- lesztési javaslatokat, amelye­ket a községi Hazafias Nép­front Bizottság egyhangú jó­váhagyása után eljuttattak a községi tanácshoz, hogy az idei községfejlesztési terv összeállításánál a tanács e javaslatokat is vegye figye­lembe. — AZ EGRI Finomszerel- vénygyárban január 2-án nagy mennyiségű orvosi műszer gyártását kezdték meg, külföl­di országok számára. Az év so­rán egymillió orvosi fecsken­dőt gyártanak a Szovjetunió, India, Korea, Törökország és más országok számára. Az első szállítmányt, mintegy 30 ezer darab orvosi fecskendőt, január közepén indítják útnak. — HATVANBAN az idén a Béke Termelőszövetkezetben 50 férőhelyes nővendéldstál­lót és 130 férőhelyes hizlal­dát építenek 312 ezer forintos állami támogatás mellet.- KEDDEN DÉLELŐTT a zárszámadással kapcsolatos megbeszélést tartottak Eger vá­ros mezőgazdasági osztályán, Cseh Ferenc mezőgazdasági osztályvezető és a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezet ve­zetősége: Antal Tibor elnök, Mikó József könyvelő, Szarvas Sándor brigádvezető. Megálla­pították, hogy a felnémeti Pe­tőfi Termelőszövetkezet zár­számadása lényegében készen van, és ha azt január 10-én az egri járási mezőgazdasági osz­tály jóváhagyja, január 14-21-e közt megtarthatják a zárszám­adási közgyűlést is. — A SZŰCSI BAJZA JÓ­ZSEF Termelőszövetkezetben az idén 30 hold csemegeszőlőt telepítenek. A földfordítási munkákat még az elmúlt év végén befejezték, a kiültetés­hez szükséges szőlővessző mennyiség is megvan, elver­melve várja a melegebb Idő­járást. KORI VÖRÖS CSILLAG Ármány és szerelem EGRI BRÖDY Szomjúság GYÖNGYÖSI PUSKIN A Noszty fiú esete Tóth Marival GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Magasabb elv HATVANI VÖRÖS CSILLAG Légy jó mindhalálig HATVANI KOSSUTH Sikoly az utcáról HEVES Odüsszeusz PÉTERVÁSÁRA Nincs elöadas FÜZESABONY Nincs előadás i in usora Egerben esve 7 órakor: A DENEVÉR (Bianco-bérlet) Atüáron este 7 órákor: A makrancos hölgy Szünidőben az egri Úttörőházban AZ ISKOLÁK környékét nem veri fel a virgonc gyer­mekikacaj, a téli vakáció örö­meit élvezik lányok és fiúk, de az egri Űttörőházban a szün­időben. sincs pihenés: élénk, mozgalmas az élet. A délutáni filmvetítésről kis csoportokban sereglenek a gyerekek az ut­cára. Mások a szakköri foglal­kozásra sietnek befelé... — Most is 150—200 pajtás jön naponta — újságolja Albert Lászlóné, az Űttörőház gond­noka. — Délelőtt, délután vetí­tünk érdekes, ismeretterjesztő, törénelmi, irodalmi filmeket. Kézimunka, méhész, báb, bé­lyeg és más, összesen 14 szak­kör működik. A televízió mű­sorát minden este megnézik a környékben lakó gyerekek. Még szüleik is eljönnek. — Milyen rendezvényeket tartottak a szünidőben? — A múzeumba, a várba, a főiskolára látogattunk el. Igen hangulatos volt Szilveszterkor a felsőtárkányi őrsvezető-képző tábor részvevőinek baráti ta­lálkozója. A szobában, ahol beszélge­tünk, három kislány szorgos­kodik. Meghívókat címeznek- ők is „törzsvendégek”, az V-ös számú iskola nyolcadikosai. — A DÉLUTÁNOKAT rend­szeresén itt töltöm — mondja Barta Ági. Segítek Anci néni­nek (a gondnoknőnek), a linó- metsző szakörben dolgozom, vagy televíziót nézek. Barátnő­je, Kovács Éva, kisdobos őrs­vezető. Együtt járnak minden­hová. Szeretik az Űttörőházat, akárcsak Macz Anna. ő is rit­kán marad távol második ott­honától. Barátságos arcú, negyven év körüli férfi nyit a szobába. Kulcsár József géplakatos. Hat éve, amióta fia iskolás, rend­szeresen jár az úttörők foglal­kozásaira. örömmel mondja: a gyerekeknek végre sikerül korcsolyapályát létesíteni a te­niszpályán. Sokáig szorgalmaz­ta ezt a munkát az igazgató elvtárssal együtt. Még a kis­vasút mellett is készül egy jég­korongpálya, az arra lakó gyer­mekek őrömére. Egyik szülő, Marosvölgyi László, szabadsá­gát megszakítva, társadalmi munkában végezte ott géppel a földgyalulást... A bélyegszakkör befejezte a munkát, kezdődik a fémtech­nikus szakkör foglalkozása, Kulcsár József irányításával. Harmincötén járnak a foglal­kozásokra. A X-es iskolából hetedikes fiúk sorakoznak a gé" pekkel, szerszámokkal agyon­zsúfolt helyiségben. Nagy Feri már el tudja mondani a kohá­szat lényegét. Kollár Laci, aki szobafestőnek készül, szívesen ismerkedik a nilckelezéssel, villamossággal, forgácsolással, Besznyák Jóskának kis műhe­lye van otthon, s szabad idejé­ben sokat barkácsol. Legutóbb már vízszivattyút szerelt, de már detektoros rádiót is csi­nált. Most villanymotort ké­szít... Tizenhárom éves csu­pán... A SZOMSZÉD szobában iz­galmas sakkpartit játszanak, olvasgatnak néhányan. Akik itt megszerették a közösséget, ké­sőbb sem hüfenek az Üttörő- házhoz. Lazúr Gyurka, aki az úttörővasútnál csapattitkár, a Közgazdasági Technikumba jár, naponta belátogat. Fajcsák Pali, Csatlós Tibor, Juhász Pali, Sós Pista, Tóth Miklós és a többi lászista mind-mind vissza-visszatémek... Miért ilyen vonzó az Űttörő- báz Egerben? Az igazgató, Király Gyula, a gyerekek népszerű Gyuszi bá­csija summázta az Űttörőház feladatát. — Tizenöt csapat munkáját irányítja az elnökség, amely egyben az Űttörőház vezetősé­ge is. A tervkészítéstől a hul­ladékgyűjtésig igen sokrétű ez a munka. A másik feladatuk a vezetőképzés. Űj őrs- és rajve­zetőket nevelnek minden év­ben. A pajtások materialista ne­velését mozgalmi eszközökkel végzik. Arra a foglalkozásra jár minden gyermek, ami leg­jobban érdekli őt. Nagy gon­dot fordítanak szűkebb hazánk, Eger történelmi nevezetességed­nek megismerésére. A vendé­geket úttörőkből és kiszista ve­zetőkből álló idegenvezető-csa­pat kalauzolja a városban. Több üzembe is ellátogatnak a pajtások. Egyszer a színház kulisszái között néztek szét. Az Űttörőházban a szakköri fog­lalkozások az iskolai politech­nikai képzésnél magasabb szin­ten történnek, jobban elmé­lyednek egy-egy szakma meg­ismerésében... Az egri Űttörőház eleget tesz feladatának, bár a szűk hely, a kevés szoba igen korlátozza a tágabb tevékenységet. Különö­sen most, a téli szünetben ér­ződik, mennyire szükséges egy nagyobb épület. A lino-metsző szakkör és a mesebarlang kénytelen a pincében dolgozni. MÉG VONZÓBBA, még ele­venebbé tudnák tenni az é’e- tpt, ha legalább az épületben lakók felszabadítanák az elfog­lalt két szobát. Így újabb szak­köröket, foglalkozásokat indíta­nának be. A késő esti órákig világíta­nak az Űttörőház ablakai. A járókelők néhány percig rájuk gondolnak, akik a téli vakáció alatt is benépesítik az épületet. Raí'fai István 1961. JANUAR 6., PÉNTEK; BOLDIZSÁR 195 éve, 1766. január 6-án szüle­tett FAZEKAS MIHÁLY költő. Sok évi katonáskodás után Debrecenbe vonult vissza és Itt irta főművét. a Ludas Matyit, 1804-ben. A hexame­teres költői elbeszélés négy éneké­ben a szerző azt mondja el, hogyan szolgáltat magának* igazságot egy parasztlegény a földbirtokossal szemben. A korabeli nemesi és pa­raszti életet hűen ábrázoló Ludas Matyi friss életszemlélete és köz­vetlen, népies nyelvezete miatt ha­marosan rendkívül népszerű lett. Az Argentínai Kommunista Párt FAZEKAS MIHÁLY 1918. január 6-án alakult meg. Érdekes találmányok és felfedezések A latin Írás kisbetűit 1180 évvel ezelőtt, 781-ben Nagy Károly frank király udvari tanácsosa, ALKUIN, angolszász szerzetes ala­kította ki. A Nyugat-Afrika partjai előtt fekvő Zöldfoki szigeteket 505 év­vel ezelőtt, 1456-ban a portugál szolgálatban levő Alvise Cadamo6to, velencei tengerész fedezte fel. Üzemanyag hiány miatt leállt a vonat San Franciscoiéi 12 mér- földnyire nyílt pályán megállt egy utasszállító vonat és a sze­mélyzet kénytelen volt meg­magyarázni az utasoknak a kí­nos helyzetet: kifogyott a nyersolaj, mert az előző állo­máson elfelejtettek tankolni. Rádióriport A riporter: Innen köszöntőm kedves hallgatóimat, innen, Szúnyogfalva főte­rétől balra, egy zsúp­tetős, lifthófos ház­ból, ahol már 56 és fél esztendeje, vagy tán néhány perccel több idő óta is él, él­degél Kuk János bá­tyám, a helyi szövet­kezet legöregebb, de szívben legfiatalabb, lábban már gyönge, de karban még erős tagja. Hát hogy s mint, János bátyám? János bátyám: Hát én csak... A riporter: Ügy van, nagyon helyesen mondta, ő csak egy­szerű tagja a szövet­kezetnek, de az egy­szerűségből van a nagyszerű és összefo­gásban az erő... He- hehe... És mondja már János bátyám, de őszintén, had’ hallgassák a rádiónál a rádiózók tíz- és száz-, száz- és millió hallgatói, hogyan dol­gozik a szövetkezet? János bátyám: Hát én csak.., A riporter: Ügy van, jól mondta Já­nos bátyám ... Hall­hatták kedves hallga­tóink, milyen tömör és vaskos és mégis mennyire találó volt az a vélemény, ame­hajú, lyet az az ősz négy elemit... János bátyám: Pol­gárit is já... A riporter: Igen, a polgári világban csak négy elemit járni tu­dó becsületes szövet­kezeti tag mondott. Hiába, ebben a tömör és találó bölcsesség­ben van és lehet a szövetkezet ereje, s ez egy olyan erő, hogy milyen erő is János bátyám? János bátyám: Hát én csak... A riporter: Ügy van, ismét találó volt. Olyan erő ez, mint a kovász, amely megerjeszti a babot is, pláne ha csülök is van benne ... Hehe- he ... kedves hallga­tóim. János bácsi: De ri­porter elvtárs, az ég áldja már, én nem vagyok sem szövetke­zeti tag, sem János bácsi... A riporter: Hát ak­kor kicsoda maga János bácsi? János bácsi: Én a kisbíró vagyok és Gábor bácsinak hív­nak. A riporter: A fene egye meg, most tehe­tek új szalagot • magnóba... <egri) HORVÁTH •*•*•*•*•*• m wj n#. Ly t r— 'V.v.y.y,, .y,*.v,y*v,v,v,v,v,v,'( • ...•' wvíEilFw ír • *v,v,v.v*v*v,v.v.v.v,v,v*v, .V.V.*. ‘'•v* < V.V.V.V.Y.V.Y.V.Y.V.Y.V.V.V.V, (5) A bomba beszakította a pin­cefödémet és a tágas pince­térbe valósággal belegyömö­szölte. Az ösz- szegörbült fö­dém darabjai megrepedezve csüngtek avas­beton huzalo­kon. A lejárót féligmeddig már felszaba­dították a rom­takarítók. Ma­tej kának mé­gis négykéz­láb kellett át­sajtolnia ma­gát, hogy a pincetérbe jus­son. Kőműves- kalapácsát ke­zében tartva, centiről centire iparkodott elő­re a baloldali főfal tövéhez. Balkezével se­besen húzkodta félre a födém­darabokat, majd meg lá­bával rugdos­ta odébb a törmelékhalmo­kat. Végre ott állt a fal előtt. A lejárattal szemközti falból semmit sem látott, és csak sejtette, hol rejtőzhet az üreg. Kalapácsával óvatosan ko­pogtatni kezdett a falon, öt centiméterenként haladt előre a tapogatózással. Semmi, te­tette a kalapácsot, s megpró­bálta még egy darabon sza­baddá tenni a falat. Kínlódva dolgozott, csörgött a víz a homlokáról. A pincefal mel­lett egy régi tűzhely feküdt. A törmelék valósággal a fal­hoz ragasztotta, s a pallér alig tudta megmozdítani. Húzkod­ni kezdte a tűzhely lábát, az­tán nekifeszítette a hátát a tűzhelyre boruló görbe fémda­rabnak és nagynehezen odébb nyomta. A tűzhely most már kiszabadult. Matej ka ki von­szolta a pince előterébe, s to­vább kopogtatta a falat. Kip- kop. A tömör pincefal semmit sem árult el titkából. Most... Mintha itt... Ma- tejka leguggolt, és kalapácsá­val haladt előre. Igen, itt van az üreg. Gyor­san élére fordította a kalapá­csot és nehéz ütésekkel besza­kította az üreg vékony falát. A támadt rést kimélyítette, egyenként kiszedte a téglákat. Halálos izgalom szorongatta a torkát. Abbahagyta a kutatást, úgy érezte megfullad, ha nem szív egy kis friss levegőt. Kibotorkált a pincefeljáróig. Nyugtalanul fürkészte a romo­kat. Képzelődött. Mintha a fe­nyőfák alatt érnyék suhanna... De nem, csak a szélmozgatta fák árnyékát látta. Köröskörül mélységes csend. Visszamászott az üreghez. A kalapácsot bedugta az üregbe. Érezte, hogy a kalapács feje egy fából készült tárgyat ko­pogtat. Akkor jutott eszébe, hátha mégis üvegek vannak az üregben? Óvatosan mozgatta a kalapácsot. Aztán visszahúzta, és most már sebesen bontani kezdte az üreg falát. Néhány percnyi megfeszített munka után jókora rés ásíto- zott előtte. Mindkét kezével benyúlt a lyukon. Egy faládi­kát tapintott ki. Gyalulatlan deszkából készült, s a deszka jócskán átnedvesedett az üreg­ben. Matejka izmai megfe­szültek. A ládikót ide-oda hu­zigálta. Végre kiemelte a lyu­kon. A ládikó fedele könnyűszer­rel felnyílt. Matejka a sötét­ben próbálta kitapintani a tar­talmát. Sima fémrudakat érin­tett az ujja. Egymás mellett feküdtek. Hállotta erei lüktetését, ki akart szakadni a szíve. Zseb­lámpája után nyúlt, s belevi­lágított a ládikóba. Majdnem elszédült. A lám­pás fénykévéjében tíz arany- rúd csillogott. Matejka percekig nem tu­dott megmoccanni. Aztán gyorsan lecsukta a ládikó fe­delét és kimászott a pincéből. A ládikót az omladék tövébe helyezte, majd elindult a kert végébe. Az öreg kertész egy­szobás kis lakása állott ott. A légnyomás összedöntötte azt is és a berendezést, a szegényes holmival együtt úgy szórta ki az udvarra, mint a polyvát. Nappal ott látott néhány ócs­ka zsákot, s most azért óvako­dott oda, hogy megkeresse. Nem kellett sokáig kutatnia. Kiválasztott egy ócska, foltos zsákot, s visszatért a pincefel­járóhoz. A ládikót belecsúsz­tatta a zsákba, s a zsákot át­vetette a vállán. Mekkora sú­lya lehet? — töprengett. — Talán tíz kilónyi. Az utca teljesen néptelen volt. Matejka nesztelen lép­tekkel iparkodott hazafelé. A földszintes bérház, amelyben a pallér lakott, a város túlsó vé­gén állt. A pallér nagy varga­betűvel közeledett hazafelé. Kikerüte a tágasabb utcákat és a város szélén haladt. Kö­rülötte sötétség hömpölygött. Az agya tompán zúgott. Meg­próbált gondolkodni, de sem­mi sem jutott az eszébe. Fá­sultan lépkedett, kiszakadt az időből. Torkát néma döbbenet szorongatta. Benyitott a kiskapun, s egye­nest a fáskamrához tartott. A zsákot letette a kamra elé, majd a konyhából előhozta a lakat kulcsát, zseblámpájával bevilágított a kamrába. Gya­nakodva nézett körül. Maga sem tudta, miért. Mintha ösz­tönösen tolvajt keresett vol­na, aki máris az ő kincsére les. Aztán a fáskamra szokott látványa megnyugtatta. Bezár­ta maga mögött a kamra ajta­ját. Sebesen félrekotort egy nyaláb aprófát, s a helyére be­ágyazta a zsákot. A fát rárak­ta a zsákra. Bezárta a lakatot és benyitott a konyhába. Matej káné vacsorát tett az asztalra. — Hoztál valamit? — kér­dezte, nem tudván, mit kere­sett Matejka a fáskamrában. — Semmit. Csak egy rossz zsákot. Kell majd az aprófá­nak. Az asszony is leült az asz­talhoz és amíg a pallér a le­vest kanalazta, kíváncsisko­dott: — Hogy álltok a bontással? — Haladunk. — Meglesz holnaputánra? — A nagyja biztosan. — Találtatok valamit? Matejka kezében megrez­zent a kanál. Tekintetét egy pillanatra az asszonyra emel­te. Aztán folytatta az evést — Mit találtunk volna? — vont vállat. — Törmeléket. — Istenem — sopánkodott az asszony — az a sok finom, drága holmi ... Hát lehetsé­ges, hogy semmi sem maradt meg belőle? — Semmi. — Mekkora lehet egy ilyen bomba? — Nem láttam. — Mégis? Megvan az öt má­zsa is. Vagy még több. Én nem is tudom, mi lesz, ha me­gint bombázni fognak. Hova menekülünk, ha riadó lesz? — Sehova. Vacsora után lefeküdtek. A pallér a tálnak fordult, s úgy tett, mintha aludna. Pedig minden tagja zsibongott, mint­ha forrna a vére. Halántéka lüktetett. Begörbült ujjaival görcsösen szorongatta párnája csücskét. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom