Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 3. szám
lDtil. január 4., szerda NÉfCJSAO S PILLANATKÉP gyen az eléteben, mindig visszatér. Ez a lényeg, nem? Gizi nem bírta tovább. Ügy érezte, perceken múlik csak, hogy szemébe nevet Valinak, ennek a betokosodott kispolgárnak. Órájára nézett és felpattant, mondván: jaj, máris elkésett hazulról. Vali kissé csalódott volt. Sokkal, sokkal nagyobb hatást várt. Arra gondolt: Gizi biztosan irigykedik. Ezalatt pedig Gizinek az járt az eszében: nem csodálkoznék, ha Vali egyszer azzal jönne: képzeld. Gyuri itthagyta ezt a puha fészket! Pedig mit megtettem érte, hogy otthona legyen! Szemes Piroska Megszifktiit az elmegyógyintézetből a Hirosimái bombázás pilótája Glaude Eatherly kapitány, aki 1945-ben a hifosimái bombázásnál a bombákat hordozó repülőgépeket irányította, november 22-én megszökött a texasi Waco elmegyógyintézetből. A háborús veteránokat ápoló intézetben több év óta kezelték Eatherlyt súlyos el- mezavára miatt. — AZ AT ANY 1 Petőfi Termelőszövetkezetben az idén 120 férőhelyes sertéshizlaldát építenek 81 ezer forintos költ ségböl. — Nézd, én nem tudnék otthon maradni. Meg így több jut, ha ketten keresünk. — Mond, és jártok szórakozni? — kérdezte Gizi. — Hogyne édesem. Minden két-három hónapban színház, hetenként mozi. Ha színházba megyünk, vendéglőben vacsorázunk, ez így van nálunk bevezetve. De csak jó darabokat nézünk meg, tudod, én nem szeretem, ha színházban politizálnak, engem nem érdekelnek a társadalmi izék. Nézd. én igazi feleség vagyok, igazi anya. a családnak élek, s ném is érdekel más ... Elég nekem beosztani itthon a pénzt, hogy mindenre jusson. Sajnos, nálunk egy fizetés van! Es nekem a csirkét is drágábban kell megvennem, mint másnak! — Hogy-hogy? — kérdezte Gizi, mire Vali: — Nézd, Gyuri imádja a jó ételeket. Gondolhatod, mit adnak az üzemi konyhán. Én nem veszek meg neki akármit. Nekem nem kell téesz-csirke, mert annak megérzik az ízén. — Micsoda? — Hát, hogy tsz-csirka! Próbáld meg csak paraszttól venni, mennyivel jobb íze van annak! Mert az egészen mással eteti. Gizi elképedt. A további beszélgetés meggyőzte arról, hogy politikai meggyőződése csakugyan nincs Valinak. Elve viszont van: csak maszekcsirkét vesz! Szó esik még arról, hogy inkább keveset, de sokfélét főz vacsorára, mert imádják az előételeket. Gizi majdnem elneveti magát, az jut eszébe, hogy a papa, aki borbély volt, nyilván asztal körül kergette a mamát, ha nem csinált előételt. — örülök, hogy boldogok vagytok — mondja Gizi. Mi mást mondjon? Szálljon vitába Valival? Semmi értelme. — Hát nézd, tulajdonképpen az vagyok, boldog. Még mindig imádjuk egymást. Persze én meg is teszek mindent ezért. Ha csönget, már ott az előszobában a házikabátja, ráadom, ott a papucs, beleléphet, elébe rakom az újságot, a gyerekkel semmi dolga, mert én kérdezem ki mindig. Gyuri, nagyon rendes. Nézd, mondták már róla, hogy erre néz, annak csapja a szelet, de melyik férfi nem ilyen? Egy bizonyos, eddig még visszajött hozzám. Nem félek: bárki leNéhány védő szó egy másféle divatbemutatóról Budapesten már mindenki felszisszen, ha divatbemutatókról hall. Igaz, hogy a rossz nyelvek szerint a mozielőadás, s egyéb előadások előtt is, minden alkalmat felhasználva, mutatják be a textilipar, vagy az állami szalonok új kollekcióikat. De meg kell emlékezni egy másféle divatbemutatóról is, ami sokkal mostohább körülmények között, de sokkal eredményesebben végezte az elmúlt évben a munkáját. Nevezetesen arról van szó, hogy az Északmagyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalat az elmúlt év őszén az OTP által rendezett takarékossági napokon, illetve esteken, nagyon sok ízléses, elegáns, olcsó ruhát mutatott be. Ezeken a bemutatókon a kisebb-nagyobb községek lakói arra jöttek rá, hogy bizony lehet nagyon csinosan és nagyon olcsón öltözködni, csak eddig nem vették figyelembe, hogy a kereskedelemben nemcsak „forma ruhák” kaphatók, hanem igenis vannak egyedi darabok, ízléses kivitelű holmik. Egy-egy ár bemondásakor szinte felmoral- lott a közönség, aminek egyetlen mondanivalója volt: hogy ezt eddig nem tudtuk! Igen. Nagyrédén történt meg például az, hogy rögtön a bemutató után sokan ott tolongtak a ruhás ládák és a manekenek körül, s meg akarták vásárolni a ruhákat. Hevesen is akadtak jónéhányan, akik pénztárcával a kezükben keresték meg a konfekció osztály vezetőjét, mert meg akartak venni néhányat a bemutatott ruhák közül. Nem szabad általánosítani, nem szabad egyöntetűen minden divatbemutatóról elmondani azt, hogy fölösleges. A falusi ember most kezd ráérni arra, hogy szétnézzen a kirakatok körül, hogy megnézze, milyen is a divat. Elmúlt már az az idő, legalábbis múló félben van, amikor a falusi lányok nem nézték meg, mit vesznek fel. De nem a Váci utcai szalonok, nem a varrodák modelljei között válogatnak, bár erre is rákerül majd a sor, egyelőre el kell vinni hozzájuk, meg kell mutatni, hogy mi az, ami csinos, mi az, ami kapható. Majd azután ők válogatnak! Még egy pozitívuma van ezeknek a bemutatóknak. — Mert: ha az ember megnéz egy nagyszabású divatbemutatót, akkor nyilván a legszebb, legkarcsúbb hölgyeken láthatja az alakjukra szabott ruhákat. Mindannyian azonban nem vagyunk olyan szépek és kar- csúak, — ahogyan azt a szalonokban elképzelik. Éppen ezért jó azt látni, hogy átlagos alakokon iól állnak a ruhák, hogy nyugodtan megveheti mindenki, akinek nincs extra-mérete. Egyszóval — vidéken szükség van a bemutatókra, mert nagyon sokan nem tudják azt, hol, mit vásárolhatnak, s hogyan öltözhetnek jól, csinosan úgy, hogy azért ne kelljen a fizetésük nagy részét ruhára költeni. (ádám) jirsrmtfw í .4 y líiítÁ*i Az újítások iránt kijáró kötelező tisztelettel és álmélkodás- sal olvastam a hírt, hogy egy New York-i könyvkiadó idegnyugtató tablettákat mellékelt az általa kiadott bűnügyi regényhez. A precizitás odáig terjedt, hogy még azt is megjelölte a könyv, illetve a tabletta használati utasításában, hányadik oldalon javasolja az idegnyugtató alkalmazását. Kajánkodik bennem a gondolat, hogy ezt a módszert, megfelelő változtatásokkal és bizonyos alkalmakkor, nekünk is alkalmazni kellene, amidolok itt néhány új magyar regényre, amelyhez a kiadó nyugodtan mellékeltethetne idegbotzóló tablettákat, gondosan feltüntetve, hányadik oldal, hányadik bekezdésénél szükségeltetik használata. Esetleg rögtön a könyv kézbevételekor be lehetne venni az egész dózist. A kritikusoknak megküldött recenzíós példányokhoz dupla adag mellékelendő! (- ó) aktuális párbeszéd RUBEL: Ne keseredjen el, ral jár1 ,üolcsikám”, ez már a korA burgonyához, a kávéhoz hasonlóan, a teának is van története. A kínaiak már az i. u. III. évszázadban is élvezettel fogyasztották ezt az illatos italt, amelynek készítését a cA beteg-lap. j NAPFÉNYES, szeles, bolondos, április. A nap elő-előbújik a felhők mögül, hogy felmelegítse a fá- zós embereket, de a csípős szél ráfagyasztja a napsugarat az arcokra. Az újvárosi kis parasztház tornácán is feléledtek a legyek, bogarak, hangyák, dongók: széltől védett része ez a háznak, s ahogy odatűz a nap, felmelegíti a pirosra mázolt követ, rajta a padkát, melyre letelepszik a ház gazdája: Tapasztó bátyám hetvennyolc éves, nagybajuszú parasztember, még a múlt században gyerekeskedett itt az alsósoron, és felesége, alig hat évvel fiatalabb, lány nevén Kecskés Róza, amúgy rövid „o”-val, kösz- vénye miatt mindie panasszal teli öregasszony, hátán-mellén körülcsavarva fekete berliner kendővel. I "fii imfÍt gubbasztanak, I ULNEK’ mint tyúk a meleg porban, szótlanul, néha kodálva-kárálva-kapargál- va a régi idők emlékeiben, ötven éve minden tavasszal kiülnek ide a ház elé, hogy késő őszig elmerengve nézzék a szemben levő ház falát, a hullámos, nyújtózkodó macska hátához hasonló nádfödeles háztetőt, azzal a kábult közönnyel, amit az ifjú nemzedék „ébren- alvásnak” nevez. — Tegnap nem láttam, Tapasztó bátyám. Tán beteg volt, hogy nem bujt elő a kemence mellől? — kérdi az öreget lakóié. megállva a pitvar küszöbén. aki kis családjával az utcára nyíló „tiszta szobában” lakik jó pénzért. Megindul az öregek felé, letelepszik melléjük a padkára. Jó éve lakik már itt. Nagyvéletlenül talált erre a szobára: az ablakon sárguló Szabad Nép újság hívta fel a figyelmét, hogy itt üres szoba van, mert bizony, az ablak négy esztendeje nem volt kinyitva, „nehogy a por, meg a köd bemenjen rajta és leegye a szoba faláról a meszet”. Az öregek aztán nagy rimánko- dásra kiadták, de kikötötték, az ablakot a nagy forróság idején se hagyják nyitva. S hogy a lakó a két öregnek mindig kedvében jár, az ablakot is csak titokban nyitja ki, hát megértik egymást. Most is, a feltett kérdésre úgy felel az öreg, mintha saját unokájának mondaná: — Én-e öcsém, beteg? Mán- hogy én? De még doktornál, patikába se voltam soha. — Hirtelen megvakarja a feje- búbját, az a néhány ősz haja- szála összegubancolódik rajta, s imigyen igazít a szaván: — Vag> ishogy, nehogy hazugságba essek, voltam egyszer, amikor harmadéve a feleségemet kísértem el, oszt egyúttal megmutattam a lábamon a visz- eret. De se azelőtt, se azóta ... Soha! A lakó kételkedve rázza a fejét és megkérdi: — Hát Tapasztó néni, meggyógyult legalább? — Gyógyult a ménkűt. Csakúgy nincs étvágya, meg nem tud aludni, mint azelőtt... Tapasztó néne férje szavait igazolandó, böffent egyet, majd feláll, s elindul a hátsó udvar felé. Jól tudja a lakó, hogy a ..beteg” asszony egész nap eszik, meg három órát „déli aluszik”, nem csoda, ha nincs étvágya és nem bír éjjel aludni, dehát nem szól. Ráhagyja az öregre, aki maga is vigasztalni szokta feleségét, mert hát jól esik az annak a szegény, beteges asszonynak. — MERT TUDJA — töri meg a csendet Tapasztó bátyánk, — megfázásra legjobb, ha aratáskor se vesszük le a jágeringet, kelésre hagymaszár, égési sebre petrezselyem- ződje, nehéz lélegzésre meg három éjjel áztatott fokhagymalevelet inni, ez a legjobb. Ha fáj a fogam, minden beretvál- kozáskor piszkálok a tövin a zsákvarrótűvel, oszt egy-kót hét alatt csak kigyün. És siklik-hajlik a beszéd, az öreg Tapasztó két odvas foga mögül, a lakó nem győz hüm- mögni, sopánkodni, hogy bizony ma már ostobaság, ha nem megyünk el az orvoshoz. — Márpedig ón eddig se voltam, ezután se megyek. Csak ha muszáj. Akkor is, ha visznek. Erre meg a kis utcai kapu nagy csikordulással kinyílik, s megjelenik benne két fiatalember. Előkerülnek az alsószobából a fényes támlásszékek és helyet foglalnak. Tapasztó bátyánk elkezdi a tapogatódzó beszélgetést: — Jó idő van. — Az. — Ez kÖU a vetésre. — Ez. — így kék tartani vagy egy hétig is. — így. — Hát oszt? — Csak éppenhogy. Se trüccs ki, se hajcs be. ........ na p reggelre meg úgy kiderül, a nap úgy ontja sugarát, mint a legmelegebb nyári hőség idején. Ez az a kora tavaszi idő. amikor a várt napfénytől, a zsongó tavasz életet adó illaté tói, a fülbemászó madárfüttytől fürgébben mozognak az öregek is, meggyógyulnak a betegek is. Az utcai kiskapu most is nagy csikordulással nyílik. Ugyan ki jöhet ilyen korán reggel — hajol ki az utcai „tiszta szoba’' egyik ablakán a lakó pufók kis szöszke felesége. Csodálkozva állapítja meg, hogy nem jön senki, inkább a házigazdáék mennek valahova, merthogy az öreg Tapasztó és felesége feketébe öltözve rakosgatja a lábát nagy üggyel- bajjal. Hej, de más is az a gyalogjárda, mint a tornácon pirosra mázolt sima kő. — Hova-hova, Tapasztó bátyám? — kiált utánuk kíváncsian, a másik ablakból kihajolva a lakó, mert nem látta már őket jó éve így párosán, i -zbe öltözve az utcán. — Mert tudja — magyaráz az öreg visszafordulva, lassan, nyugodtan rágcsálva-keresve a gondolatot —, az éjszaka úgy sajgott a derekam. Nem gyerekjáték ez, hallja-e! Dehát majd megmondja Tóth doktor úr. Az érti a dolgát. Azt mondják, mert én ugyan nem voltam még nála soha. Dehát egyszer csak el kell menni, hetvennyolc év nagy idő, hát ennek is eljött az ideje. A KÉT ÖREG foíytatja _________________ ut]at a r endelő felé, egymásba kapaszkodva, mint két gyerek, lépésről lépésre tapogatva a járda mélyedéseit. Az öregasszony kezében eg.v zöld lapot fujdogál a lanyh-. tavaszi szellő. Dénes Géza szomszédos Asszam lakosságától tanulták. A teacserje születéséről pedig így szól a mese: Egy vezeklő fogadalmat tett, hogy hosszabb időn keresztül éjjelnappal imádkozik. Napok múlva azonban az álom már-már győzedelmeskedett rajta, ami- koris a hivő férfiú szent haragjában levágta mindkét szemhéját és eldobta azokat. De lám: a földön heverő szemhéjakból növény bontakozott ki, amelynek levelei képesek az álom elűzésére. ★ 810 körül már Japánban is ismerték a teát, de az illatos ital híre csak 1550-ben jutott el Velencébe. Holland kereskedők csak további 50 év múlva jutottak csereáruként az első teacsomagokhoz. Kb. ugyanakkor szárazföldi úton is eljutott a tea Európába, amikoris orosz kereskedők Moszkvába hozták. A Keleti és az Északitenger partvidékén, Angliában, Hollandiában, Oroszországban és Észak-Amerikában terjedt el legerősebben a tea. Ki gondol azonban ma már arra, hogy a tea fontos szerepet játszott a politikában is? 1773. december 16-án amerikai telepesek Boston partvidékén elsüllyesztettek egy egész hajórakomány teát. Ezzel nyíltan is bojkottálták az anyaországot és megmutatták, inkább hajlandók erőszakkal is megszakítani az Angliához fűződő szálakat, mintsem hogy tovább Is oly szemérmetlenül magas vámokat fizessenek. Sok minden történt azóta. — az emberek azonban továbbra is változatlanul szívesen fogyasztják az illatos teát. Mi lesz Mxouunl ? Nixon, miután számtalan felajánlott pozíciót elutasított, elfogadta a legnagyobb Los Angc!es-i ügyvédi iroda javaslatát. A jövőben a Gibson, Dunn és Crutcher ügyvédek nevét viselő ügyvédi irodában dolgozik majd évi 100 000 dollárért. Vali már reggel készülődött a délutáni vendég fogadására. A bejárónőt agyon szekírozta, semmi nem volt elég fényes neki. Délben aztán levetette háziruháját, lefürdött, pihent egy órát és felöltözött. Két, földigérő szaténpongyolája közül nem a pettyes kéket, hanem a törökös mintást vette fel. A guruló asztalkára elkészítette a teáskannát, csészékét, süteményeket, gyűrűbe csavarta a szalvétát, fenyőgallyakat rakott a vázába és a dohányzóasztalra, kinyitotta a bárszekrényt és felkattintotta benne a villanyt. Ragyogó, külföldi márkás üvegek sorakoztak egymás mellett — üresen. Csak egyikben volt ital, méghozzá magyar konyak. De jól mutatott az egész kivilágítva. Ügy is hagyta. Végignézte a diófa-ebédlőt, s úgy találta, minden a legnagyobb rendben. Az ablakon barnás redőkben hullott le a gobelindrapéria, ö kézimunkázta az egészet. Mint ahogy ő hímezte a hálószoba kettőságya fölé a habos, rózsaszín hosszú párnát is, a csókolódzó galambpárral. Ügy látta, jókedvükben kacagnak a kézimunkák. Lesz mit néznie Gizinek. A vendég megérkezett. — Hogy vagy, és te, köszönöm jól, én is, nahát, semmit se változtál, te sem, mit tudsz erről, és kiről hallottál még? Nagy időkihagyás után nehéz másképp kezdeni a beszélgetést két volt jóbarátnőnek. De Gizi nem ezt érezte. Egyik régi osztálytársnője beszélt neki Valiról, akit férjével együtt meghívtak egyszer vacsorára. Amikor megtérítettek, mindketten erősködtek, hogy nem esznek, mert különben megromlik otthon az étel, hiszen nekik is van vacsorájuk, nem enni jöttek. Gizinek örökké ez járt az eszében. Valit és otthonát látva, boldogan gondolt saját, pompamentes, egyszerű, de barátságos lakására. Milyen lehet az a férj, aki jól érzi magát ebben a környezetben, ahol minden vibrál, még nyugodtan le sem lehet ülni egy fotelbe, mert attól kell tartania, hogy elcsúszik a rátett horgolás. Vali a férjéről áradozott. Ragyogó ember, vállalati tisztviselő, jó fixszel — így mondta —, és prémiummal. Nem, neki nem kell elmennie dolgozni. — Nade mégis. — Csakhogy előjegyezzük magukat a nyugdíjra, merthogy most már a mi tsz-ünk tagja. Meg aztán, itt van ez a zöld beteglap, ezzel elmehetnek most már ingyen az orvoshoz. Merthogy ezt is biztosítja mától fogva a tsz. A gyógyszerbe kell csak tizenöt százalékot fizetni. Persze, ne használják soha, azt kívánjuk. Az elnök elvtárs is jó egészséget kíván hozzá. — HALLJATOK ~| £lpa^“ meg bajuszát az öreg — én vélem ne vicceljetek. Hogy a doktor ingyenes, az nem lehet. Éppen a doktor, amelyik mindig a legdrágább volt a világon. Egyszer a feleségemet vizsgálta, s hát nem 50 forintot kért azért a kis bajért? Nade meg is nézettem a lábomban a visszeret egyúttal, ha márany- nyi pénzt nem átallott elkérni érte. Az öreg Tapasztó nem engedve szóhoz jutni a két fiatalt, határozottan megállapítja: — Szóval, olyan világ még nem volt, de nem is lesz, hogy a doktor ingyen vizsgáljon. Punktum! — Márpedig ez a zöld beteglap arra való! — vág vissza az egyik fiatal. — Na de menjünk, akár elhiszi bátyánk, akár nem, mert sok idős, nyugdíjas taghoz ki kell még hordani a nyugdíjcédulát, meg a beteglapot — szól a másik, s már indulnak is kifelé. MIKÖZBEN Tapasztó _________________ nene a zöld beteglapot összehajtogatja, az öreg magát nyugtatva még utána kiált a két fiatal- ndk: — Hát nem vicceltek, gyerekek? Tényleg ingyenes a doktor? Délutánra eláll a szél, másApróságok a teáról
