Népújság, 1961. január (12. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
2 NÉPCJSAG 1901. Január 29., vasárnap A Központi Statisztikai Hivatal Jelentése a hároméves terv teljesítéséről A népgazdaság fejlődése, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulása az 1958 - 1960-ban 1958—60-ban a magyar dolgozók jelentős sikereket értek el a népgazdaság fejlesztésében, a szocialista termelési viszonyok kiterjesztésében, az életszínvonal emelésében. Mindezekben túlszárnyaltuk a hároméves tervben kitűzött célokat. Az eredetileg megszabott feladatok jelentős túlteljesítését elősegítette az, hogy 1959. év elején a Magyar Szociaista Munkáspárt — az 1958. évi eredmények alapján — a szocializmus építésének általános gyorsítására mozgósította a dolgozókat. A népgazdaság fejlődésének meggyorsításához hozzájárult a nemzetközi gazdasági kapcsolatok — ezen belül elsősorban a szocialista országokkal való kapcsolatok — jelentős kiszélesítése. Az 1958—60 közötti időszakban a népgazdaság fejlődését, a társadalom és a népgazdaság szerkezetének megváltozását a lakosság anyagi, valamint kulturális szükségletet kielégítésének mértékét a következő adatok jellemzik: I. A lakosság száma és a társadalom szerkezete A tervidőszak folyamán végrehajtott népszámlálás előzetes adatai szerint 1960. január 1-én a lakosság száma 9 976 530 fő volt, majd 1960. júliusában elérte és túlhaladta a tízmillió főt. A népszámlálás anyagának előzetes feldolgozása a következőkről ad számot: A népszámlálás idején a keresők száma, az összes keresők mintegy 35 százaléka a mező- gazdaságban és több mint 30 százaléka az iparban és az építőiparban dolgozott. (Az 1949. évi népszámlálás adatai szerint a keresők fele dolgozott a mezőgazdaságban és 22 százaléka az iparban és az építőiparban.) A termelőszövetkezeti mozgalom jelentős fellendülés folytán a tervidőszakban a mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyok váltak uralkodóvá. 1961 januárjában az egész népgazdaságban a keresők mintegy 90 százaléka a szociaista szektorban dolgozott. II. A nemzeti jövedelem termelése és leihasználása A nemzeti jövedelem a hároméves tervben előiráoyzott 13 százalékkal szemben 1960- ban, előzetes számítások szerint — mintegy 20 százalékkal haladta meg az 1957 évit. A nemzeti jövedelem termelésében növekvő szerepe volt az.iparnak. Az ipari termelés 1957-ről 1960-ra az előirányzott 22; százalékkal szemben 40 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság össztermelése 1958—60-ban az előzetes számítások szerint — átlagosan 11—12 százalékkal haladta meg az 1955—57. évek átlagát. A nemzeti jövedelem mintegy háromnegyed része közvetlenül fogyasztásra került. A fogyasztási alap a hároméves terv időszakában évről évre emelkedett és egy lakosra számítva — előzetes adatok szerint — 1960-ban 16—17 százalékkal haladta meg az 1957. évit. A tervidőszak folyamán jelentősen növekedtek a népgazdaság állóalapjai, továbbá a termeléshez és a forgalom lebonyolításához szükséges készletek. A ' fogyasztás és felhalmozás együttes növekedése a három év alatt valamivel nagyobb volt a nemzeti jövedelem növekedésénél. IIf. "eruhézások — fo.ú ításos A hároméves tervidőszak során — 1959. évi árakon számítva — beruházásokra 89 milliard 'et felújításokra 29 milliárd forintot fordítottunk. A beruházásokra fordított összeg egyharmada Budapesten került felhasználásra és két-' harmada a vidék fejlesztését szolgálta. 1958—60-ban az összes beruházások 44 százaléka szolgálta az ipar és az építőipar fejlesztését: Ipari és építőipari beruházásokra három év alatt — 1959. évi árakon számítva — kb. 39 milliárd forintot fordítottak. A mezőgazdaság fejlesztését szolgáló beruházások összege három év alatt 16 milliárd forintot tett ki. az összes beruházások 18 százalékát. A beruházások kb. tíz százaléka jutott lakásépítkezési célokra. A hároméves tervidőszak során állami és magánerőből összesen 130 000 lakás készült el a tervben előirányzott 110 000-reI szemben. A beruházási tevékenység nagy mértékű fejlődésével nem tartott lépést a beruházások előkészítésének és végrehajtásának színvonala. A beruházások üzembehelyezése elhúzódott, s a megvalósított beruházások egy része többe került, mint amennyit előirányoztak. IV. Ipar A hároméves terv időszakában az ipari termelés évi átlagos növekedése meghaladta a 12 százalékot. Előzetes adatok szerint 1960-ban az állami ipar termelése 41 százalékkal, a szövetkezeti ipari 25 százalékkal, együttesen mintegy 40 százalékkal haladta meg az 1957. évi szintet. A szocialista szektor, az állami iparvállalatok és a kisipari termelőszövetkezetek — aránya az ipari termelésben 1960-ban mintegy 98 százalék volt. Az állami Ipar termelésén belül a nehézipar termelése három év alatt mintegy 49 százalékkal, a könnyűiparé 34 százalékkal, az élelmiszeriparé 19 százalékkal emelkedett. Az egyes ágazatok termelését a hároméves terv időszakában részleteiben a következő adatok jellemzik: A bányászaton belül — a tervnek megfelelően megváltozott a szén- és kőolajkitermelés aránya,^960-ban a széntermelés 25 százalékkal volt több, mint 1959-ben. A kőolajtermelés ugyanakkor 80 százalékkal nőtt. A villamosenergiatermelés — az ipari termelés növekedésével párhuzamosan — három év alatt negyven százalékkal nőtt. Az erőművek teljesítőképessége — az új beruházások révén - 1958-1960 között 280 kw-tal bővült. A kohászat termelése három év alatt — a terv. előírásainak megfelelően — kisebb mértékben. 36 százalékkal nőtt, mint az egész ipari termelés átlaga. 1969-ban acélnyersvasból 49 százalékkal, acélból 37 százalékkal, melegen hengerelt acélból 38 százalékkal termeltek többet, mint 1957-ben. Jelentős fejlődés volt a tervidőszak során az alumíniumgyártásban is. Üzembe helyezték a Dunai Vasműben a meleghengerművet. az X. sz. Martin-kemencét, a II, sz. kokszol öblök - kot, a Lenin Kohászati Művekben az érce'lőkészitőt. Részlegesen üzembe helyezték a ru- dabányai vasércdúsítót is. A vasolvasztó berendezések jelentős részét a hároméves terv alatt átépítették. A hároméves terv során megváltozott a gépipar szerkezete is. A gépiparon belül megkétszereződött a villamosipari gépek gyártása, a híradástechnikai gépek és készülékek gyártása 82 százalékkal a műszeripar termelése 62 százalékkal nőtt. A szükségleteknek megfelelően több mint a kétszeresére nőtt a mezőgazdasági gépek termelése. 1960- ban traktorból kétszer annyit, arató cséplőgépből négy és félszer annyit, silókombájnból másfélszer annyit termeltek, mint 1957-ben. A közlekedési eszközök közül csökkent a normál tehergépkocsik termelése és nőtt a különleges rendéltetés ű tehergépkocsik gyártása. Az autóbusztermelés három év alatt — újabb és újabb típusok gyártása mellett — megkétszereződött. A dieselmozdonyok és motorkocsik termelése 1960-ban — a tervezett 3,4-szeres helyett csaK 2,5 szerese volt az 1957. évinek.. A híradástechnikában a hároméves terv időszaka folyamán a rádió vevőkészülékek termelése csökkent és megindult a televízió vevőkészülékek sorozatgyártása. (1960-ban kb. 140 000-ret gyártottak.) Megkezdődött a képcsőgyártás. Bevezették a tranzisztoros rádióvevőkészülékek gyártását is. Villamos háztartási gépek termelése 1960-ban több mint háromszor annyi volt. mint 1957-ben. A vegyiparon belül másfél- szeresére nőtt a kőolajfeldolgozó ipar termelése. A szénfeldolgozó ipar termelése mintegy 70 százalékkal nőtt. A mezőgazdaság szükségleteinek megfelelően lényegesen növelték a nitrogén műtrágyagyártás kapacitását, 1960-ban több mint háromszor annyit termeltek, mint 1957-ben. A tervidőszak elején üzembe helyezték a Borsodi Vegyikombinátof, amely ez idő szerint a hazai nitrogén műtrágyatermelés csaknem kétharmadát adja. Az építőanyagipar termelése 1960-ban a tervezett 20 százalékkal szemben kb. 40 százalékkal haladta meg az 1957. évi termelési színvonalat. Az épületelemgyártás a három év alatt csaknem másfélszeresére emelkedett. Téglából 27 százalékkal, cserépből 70 százalékkal, aszbesztcement tetőfedő palából kétszeresre, cementből 59 százalékkal, vasbetongerendából 69 százalékkal termeltek többet: Az építőanyagiparban is javult-a termelőberendezések kihasználása. Három év alatt több mint 40 százalékkal növelte termelését az építőipar. Az állami építőipar 1960-ban mintegy 220 000 munkást és alkalmazottat foglalkoztatott, kb 30 ezer fővel — 16 százalékkal többet, mint 1957-ben. A hároméves terv az építőipar fő feladatául a termelőerők koncentrálását és az építési idő csökkentését szabta meg. E feladatokat lényegében nem teljesítették. Három év alatt nem csökkent az építőipar erőinek szétforgácsoltsá- ga és csak kis mértékben — ikb. egy hónappal — csökkentették az építkezések átlagos kivitelezési idejét. Az építmények ez idő szerint is jóval hosszabb idő alatt készülnek el, mint ami műszakilag indokolt. A könnyűipar leggyorsabban fejlődő ágazata a hároméves tervidőszak alatt a bútoripar volt. A textiliparban a termelés növekedése három év alatt viszonylag mérsékelt 23 százalék volt. Megkezdték a szintetikus szállal erősített, továbbá nemeskikészítésű szövetek nagyüzemi gyártását. — A ruházati ipar egészének termelése három év alatt 46 százalékkal nőtt. Megváltozott az élelyiiszer- ipar szerkezete is. A tervidőszak folyamán hét százalékkal hőtt a malom- és a sütőipar termelése. Jóval nagyobb mértékben nőtt a tejipar. 48 százalékkal, a konzervipar, 35 százalékkal, a cukoripar, 27 százalékkal, és a húsipar, 24 százalékkal, termelése. Az egész élelmiszeriparra az utóbbi években a termékek minőségének javítása és a választék bővítése volt jellemző. A sütőipar a kenyértermelést három év alatt 5 százalékkal, a péksütemény termelést 20 százalékkal növelte. A húsipar termelésén belül évről évre emelkedett a hentesáruk aránya. A hentesáruk közül a jobb minőségű termékek termelése nőtt nagyobb mértékben. 1960-ban a kolbászfélék termelése 60 százalékkal, a vörösáruk termelése 25 százalékkal volt több. mint 1957- ben. Az édesipar főleg a csokoládés áruk termelését fokozta. A konzervipar jelentősen növelte a befőttek és a különféle gyümölcslevek termelését. A hároméves tervidőszakban általában kieiégítő volt a népgazdaság, illetve az ipar anyag- ellátása. Az időlegesen fellépő anyagellátási zavarokat főleg az anyaggazdálkodás hibái (helytelen elosztás, a készletek nem megfelelő összetétele) idézték elő. 1960-ban a munka termelékenysége az állami iparban az előirányzott 15 százalék helyett mintegy 20 százalékkal volt magasabb, mint 1957-ben. A termelékenység évi átlagos, 6,4 százalékos növekedése meghaladta a korábbi években elért ütemet. Mindamellett a termelékenység színvonala még jelentősen elmarad a fejlettebb szocialista országok: így a Szovjetunió, Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság termelékenységi szintjétől. Az ipari termelés növekedése három év alatt 53 százalékban a termelékenység, és 47 százalékban a munkáslétszám növekedéséből adódott. Ez az arány kedvezőtlenebb annál, amit a terv előírt. A termelékenység nagyobbmérvű növelését akadályozta, hogy az új, korszerű gépek és termelőberendezések üzembe helyezésével és haladottabb) technológiai eljárások bevezetésével egy időben általában nem változtatták meg a munkanormákat. Három óv alatt a szocialista iparban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak, valamint szövetkezeti tagok száma 186 500 fővel, 17 százalékkal nőtt és jelenleg meghaladja az 1 300 000 főt. Ez a növekedés lényegesen több, mint ameny- nyit a terv előírt. A hároméves tervidőszakban az ipar jelentős mértékben csökkentette a termelési költségek színvonalát, a termékek önköltségét: a vállalatok, üzemek nyeresége évről évre emelkedett. Az ipari termelés növekedése és szerkezetének átalakítása, a termelékenység emelése és a műszaki színvonal fejlesztése mellett az ipar munkájában olyan hiányok is voltak, amelyek gátolták a termelési lehetőségek'jobb kihasználását. Az utóbbi években jelentősen javult ugyan az iparvezetés színvonala, egyes esetekben azonban nem törekedtek elég következetesen arra, hogy a vállalatok minden esetben a szükségleteknek megfelelő termékek termelését fokozzák. Nem volt kielégítő a termelés műszaki fejlesztésének üteme. V. Mezőgazdaság A hároméves tervidőszak során alapvető társadalmi átalakulás ment végbe a mezőgazdaságban. A dolgozó parasztság túlnyomó többsége a nagyüzemi gazdálkodás útjára lépett. Az 1961. január 20-i adatok szerint 4750 termelőszövetkezet volt az országban, a termelőszövetkezetek tagjainak száma meghaladta az 1 millió 100 000-et. A szocialista (állami és a szövetkezeti) szektor aránya az ország szántóterületéből 1961. január 20-án 87,2 százalék volt. A mezőgazdaság fejlesztését szolgálta az elmúlt három év alatt a műtrágyaellátás, a gépesítés, a talajjavítás, az építkezések, stb. nagymérvű fokozása. Az 1958—60. években a felhasznált műtrágya mennyisége kb. kétmillió tonna volt, több mint kétszer annyi, mint az 1955—57-es években. 1960-ban az egy kát. hold szántóra, szőlőre és kertre jutó műtrágya mennyisége meghaladta a 75 kg-ot, a tervezett 60 kg-mal szemben. A tervidőszak alatt 280 000 kát. holdon az előző három évinél 70 százalékkal nagyobb területen végeztek talajjavítást. A hároméves terv időszakában a mezőgazdaság 19 000 traktort, 2100 gabonakombájnt és jelentős számú traktoros munkagépet — többek között több mint 19 000 traktorekét, kb. 9000 vetögépet, 2400 silókombájnt — kapott. 1960. év végén a traktorállomány elérte a 40 000 darabot, az egy traktorra jutó szántóterület az 1957. évi 357 kát. holdról 1960. év végére 230 kát. holdra csökkent. A gépberuházások eredményeként a gépállomások 1960-ban 23 millió normáihrid gépi munkát végezlek, kél és félszer annyit, mint 195'-b”u A főbb mezőgazdasági mun kák gépesítése — a mezőgazdaság egészét tekintve — az utóbbi három évben megkétszereződött. A felsoroltakon kívül is sok más támogatást kapott a mezőgazdaság, elsősorban a szövetkezeti szektor. Három év alatt a termelőszövetkezetek mintegy félmillió sertés- és 350 000 szarvasmarhaférőhelyet építettek. Jelentős összegeket fordítottak a hároméves terv időszakában a termelőszövetkezetek szociális, egészség- ügyi és kulturális céljainak kielégítésére is. Gondoskodás történt az idős és munkaképtelen mezőgazdasági termelőszövetkezeti tagok ellátásáról. A tervidőszak végén ezen a címen már mintegy 137 000 fő részesült rendszeres öregségi, illetőleg nyugdíjjárulékban. Az állami gazdaságok pénzügyi eredményében a hároméves terv folyamán javulás mutatkozott. A növénytermelés önköltsége egyre kedvezőbben alakul, ezzel szemben az állattartás egyes ágaiban még mindig magas az önköltség. A növénytermelésben a fontosabb növények közül a tervidőszak alatt a kenyérgabonavetés terhére nőtt a cukorrépa, a burgonya, a kukorica és általában a takarmánynövények vetésterülete. Az olajos növények és a zöldség termelése nem érte el a tervben előírt szintet és elmaradt az előző három év termelési eredményei mögött is. A szocialista nagyüzemek terméseredményei az elmúlt három évben a legtöbb növényből jelentősen felülmúlták az egyéni gazdaságok termésátlagait. A mezőgazdaság összes termelésén belül az állattenyésztés hozama nagyobb mértékben növekedett, mint a növénytermelésé. A hústermelés az 1958—60. években vágómarhából 16 százalékkal, vágósertésből 15 százalékkal, a tej és tojástermelés 22 százalékkal, a gyapjútermelés 25 százalékkal volt több, mint három évyel korábban. Az állami gazdaságok 78 százalékkal több darab hízottmarhát, 50 százalékkal több tejet adtak közfogyasztásra, mint a megelőző három évben. E növekedés nem az állat- állomány számszerű gyarapodásából, hanem az állati hozamok jelentős növekedéséből származott. A hároméves terv időszakában a szarvasmarha- és sertésfcllomány lényegében az előző három év színvonalán mozgott, a juhállomány 15 százalékkal emelkedett, a lóállomány pedig — a fokozódó gépesítéssel egyidejűleg — jelentősen csökkent. Az állami gazdaságokban a szarvasmarha-állomány jelentősen nőtt, a sertésállomány csökkent. A lakosság megnövekedett vásárlóereje a növekvő exportigények kielégítése, a felvásárlás fokozását tette szükségessé. A nagyüzemi gazdálkodás térhódítása lehetővé tette az árutermelés növekedését. A három év alatt az összes felvásárlás kb. 15 százalékkal nőtt. Több fontos cikk, mint pl. a kenyérgabona, a vágósertés, a tojás felvásárlása, elmaradt az előirányzattól. A felvásárlási tervtől való elmaradás, valamint a lakosság fogyasztásának az előirányzottnál nagyobbmérvű növekedése, egyes mezőgazdasági termékek kivitelének csökkentését és egyes élelmiszerek behozatalának fokozását tette szükségessé. VI. Közlekedés A hároméves terv időszakában jelentős mértékben nőtt a közlekedési vállalatok szállítási teljesítménye, bővült a közlekedési hálózat és nőtt a járműállomány. 1960-ban a teherforgalom 45 százalékkal, a személyforgalom 33 százalékkal volt nagyobb, mint 1957-bén. A vasutak áruszállítása a három év alatt 31 százalékkal, utasforgalma 45 százalékkal emelkedett. Az 1958—60. években több mint 8000 új vasúti teherkocsit és több száz új személykocsit helyeztek üzembe, továbbá mintegy 100 diesel- mozdonyt, motorkocsit és motorvonatot állítottak forgalomba. Előrehaladt a tervidőszak folyamán a közúti hálózat korszerűsítése is. Három év alatt közel 2000 km hosszú útszakaszt pormentes, bitumenes burkolattal láttak el. A tervben előirányzott Budapest—Tatabánya közötti betonburkolatú út építése nem fejeződött be. Az utasforgalmat lebonyolító távolsági autóbuszok hálózata 2500 k.m-rel bővült, a járműpark mintegy 1000 autóbusszal nőtt. utasforgalma csaknem megkétszereződött. VII. Külkereskedelem A tervidőszak során jelentősen bővültek az ország nemzetközi gazdasági kapcsolatai. 1958 és 1960 között a behozatali forgalom évenként átlagosan 23 százalékkal, a kiviteli forgalom 13 százalékkal nőtt. A tervidőszakban — a korábbi évekhez hasonlóan — a behozatal legnagyobb része anyag- és félkésztermék volt. 1958-ban a behozott érték 70 százalékát tették ki az anyagok és a félkésztermékek és 17 százalékát a gépek. 1960-ban ez az arány hatvan, illetve 27 százalék volt. A kivitelben a gépipar termékeinek aránya 1960-ban elérte a 38 százalékot. VIII. A lakosság jövedelme ós vásárlásai A hároméves terv időszakában jelentősen — a tervezettnél nagyobb mértékben — javult a lakosság anyagi helyzete. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére — a nyereségrészesedést is számításba véve — 1960-ban 10— 11 százalékkal volt több, mint 1957-ben. (A hároméves terv — a nyereségrészesedés nélkül — hat százalékos reálbérnövekedést irányzott elő.) Három év alatt a népgazdaság különböző területein kereken 365 000 fővel — 14,5 százalékkal — nőtt a munkások és az alkalmazottak száma. Az állami szektorban 1960-ban az iparban 156 000 fővel (16,7 százalékkal) az építőiparban 29 000 fővel (15,3 százalékkal), a közlekedésben 45 000 fővel (18,6 százalékkal), a kereskedelemben 35 000 fővel (18 5 százalékkal) dolgoztak többen, mint 1957-ben. A foglalkoztatottság növekedésén túlmenően töb1 bérügyi, továbbá a családi jövedlmet növelő egyéb intézkedés javította a lakosság anyagi helyzetét. A nyereségrészesedés címén évről évre nagyobb ösz- szeget, három év alatt több mint 3 milliárd forintot, fizettek ki a dolgozóknak. A munkások átlagos havi keresete — a nyereségrészesedés nélkül számítva — 1957— 60 között az állami iparban 1486 forintról 1574 forintra, az állami építőiparban 1513 forintról 1577 forintra emelkedett. Az alacsonyabb fizetési kategóriákba tartozó dolgozók száma csökkent: az 1000 forintnál kevesebbet keresők aránya 1957-ben 20.7 százalék, 1960- ban 12,9 százalék volt, 12,7 százalékról 18,4 százalékra nőtt a magasabb, kétezer forint feletti keresetűek aránya. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL (MTI) (A Központi Statisztikai Hivatal jelentését keddi lapszámunkban folytatjuk.)
