Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-16 / 296. szám

1960. december 16., péntek NßPÜJSAG Fórum i A prémiumról — Hallottad, a művezető megsértődött, mert Csökkentet­ték a prémiumát? — Dekát miért? — Most háromszázzal keve­sebbet kapott, mint szokott. Hol „lestük” él e néhány mondatforgáesót? A színhely cseppet sem fontos. Bármelyik üzem, vállalat vagy bánya iro­dájában hallani ilyenféle be­szélgetéseket. Gyakori téma a prémium. Erről beszélnek az emberek negyedév előtt és ne­gyedév után. Különösen akkor élénkül, akkor válik élessé ez a beszélgetés, ha á feladatok nem teljesítése miatt a prémi­um is csökken. A prémium csökkenése, vagy teljes megvo­nása indítja el a sértődések la­vináját. A sértődöttek így be­szélnek: „miért tették ezt ve­lem, számítottam arra a pénz­re, s most egyszerűen kivették a borítékomból”. Számítottam arra a pénzre... egyszerűen kivették a boríték­ból... levonták... csökkentet­ték ... stb. Milyen furcsák és különösen hangzók ezek a sza­vak! S mennyire érthetetlen az emberek háborgásai! Miért? Mert a prémium többlet jut­tatás. 'iöbbletjuttatás, amelyet csak rendkívüli, a munkaköri kötelezettséget meghaladó tel­jesítmények elérésé után ad­nak. A prémium eszköz a leg­jobbak jutalmazására: aki töb­bet ad a társadalomnak, az többet is kap. S mégis, sok­helyütt úgy beszélnek az em­berek, mintha a prémium mindenkor, minden körülmé­nyek között járna nekik, s ha ezt megvonják tőlük, akkor azt úgy veszik, mintha jogos illetménytől fosztottak volna meg őket. Lazaságok mutatkoznak sok helyen az anyagi érdekeltség egyik hathatós eszközénél — a premizálás területén. Vannak olyan gyárak, vállalatok, ahol a prémium jegyében az egyéni érdek szembekerül az állam­érdekkel. Ezekben a gyárak­ban és vállalátokná! a maga­sabb többletjuttatás kedvéért nem feltárják, hanem elrejtik a, tartalékokat a terv készítése­kor. Pedig ha jól alkalmazzák az anyagi érdekeltség rendszerét, ezernyi lehetőséget szabadít­hatnak fel a termelés színvo­nalának emelésére. A PREMIZÁLÁSI REND­SZER lehetőséget ad arra, hogy aktivizáljuk a műszakia­kat a munkaversenyben, a tervkötelezettségek túlteljesí­tésében. Egyes üzemekben he­lyes törekvés tapasztalható: a prémium féladattervekbe be­építik ae újitásokkál való fo­kozottabb foglalkozást a mun­ka jobb szervezése, a műszaki színvonal emelése érdekében. Az ilyenformán cselekvő üze­mek száma azonban elenyésző: üzemeink többségénél a pré­mium feladattérvekben még mindig a régi mennyiségi szemlélet az uralkodó. A Szakszervezetek Héves megyei Tanácsának elnöksége felhívta a gyárak, üzemek, vállalatok szakszervezeti szer­veinek figyelmét arra, hogy a műszaki vezetők prémium fel- adáttervébe építsék bele a mű­szaki intézkedési tervekben le­rögzített feladatok határidőre történő megvalósítását, az újí­tásokkal való fokozottabb tö­rődést, az újítások bevezetését, s azok széleskörű elterjeszté­sét. Csak néhány üzemünkben sikerült ezt véghez vinni, az üzemek döntő többsége ma is a régi módszerek szerint jár el e kérdésekben. Pedig a szak- szervezeti megyei elnökség ajánlotta új megoldás beveze­tésével tudnák legjobban akti­vizálni a műszaki dolgozókat, hogy tevékenyebben vegyék ki részükét a munkaversenyből, a tervek teljesítése, illetve túl­teljesítésének munkáiból. SOK HELYEN a mai napig sem szakítottak azzal a rossz és káros gyakorlattal, hogy a prémiumot ne valamiféle fize­téskiegészítésnek tekintsék. Fel­aprózzák a pénzt, hogy min­denki kapjon belőle keveset. Azok, akiknek semmi szerepük s azok, akiknek döntő szerepük van a termelékenység emelésé­ben — egyformán, egyenlően kapnak jutalmazást. A prémi­um ilyen esetekben elveszti alapvető, komoly jelentőségét, más értelmezést kap az embe­rek szemében, mint amilyen­nel életrehívták. Pedig ha az üzemek, a jutalmazásokra, a premizálásra rendelkezésükre álló pénzalapot helyesen hasz­nálják fel, nagyobb és komo­lyabb húzó-ösztönző erőt jelen­tenek a termelésben. Elsősor­ban és mindig azokat kell ju­talmazni, díjazni,- akiknek leg­több szerepük van ’a termelés, a termelékenység emelésében, a kisebb-nagyobb csoportok, brigádok és üzemrészek mun­kájának irányításában. A mun­kaköri kötelezettségek teljesí­téséért nem jár prémium! Egy-két példát is hadd említ­sünk a helytelen jutalmazások területéről: pl. a gyöngyösi Magasépítő Vállalatnál az ad­minisztrátor negyedévenként rendszeresen kap pénzjutal­mat, pedig ezzel nem segítik előbbre a termelést/ A jutái­iamu ás értekezleten horgoló nők Tévedés ne essék, én is nő vagyok, én is horgolok és én is járok értekezletre. De értekezleten nem horgolok. ‘Ezek után most már háborítatlanul beszélhetek „róluk”. Negyedévi szülői értekezlet van az iskolában. A tanító- néni éppen azt fejtegeti, hogy miért nyugtalanok a gyerekek, mit hogy csinálnak, miért, vagy miért nem, és közben minduntalan az első padban kényelmesen horgoló mamára téved a tekintete. Nem akar odanézni, de ki ne tekintene oda, amikor a tű boszorkányos gyorsasággal húzza, vonja a szálat, s a mama gondosan — számol. Másik eset. Ankét, s a sorok között a horgoló nők. Az előadó néha ideges lesz, amikor meglátja a „fürge ujjakat”, pillanatokra elakad, aztán legszívesebben abbahagyná az egész mondanivalóját. És igaza van. Igaza van a tanító néninek, akit elkeserít a közömbös mama, igaza van az előadónak, aki dühbe gu­rul, mert úgy látja, hiába szedte logikai sorrendbe a mon­danivalóját, nem érdekli az embereket Pedig azt, hogy nem érdekli az édesanyát, gyermeke viselt dolga, hogy nem ér­dekli például a pedagógust az iskolareform vitája — azt nem merném állítani. Nagyon is érdeklődnek a problémák iMnt, csak az az átkozott horgolás már-már szenvedélyesen követeli. magának a helyet. És a meghívott nő enged a kí­sértésnek. Nem helyes és nem szép ez. Nem értekezletre, nem meg­beszélésre való a horgolás. Tiszteletlenség az előadó iránt, közömbösség, ami senkinek sem esik jól. Két eset van: ma­radjon otthon a szenvedélyes horgoló, és ne zavarja társait, s az előadót, vagy ami a leghelyesebb — hagyja otthon az asztalterítőt, a megkezdett függönyt. Higyjék el, hogy nem hiába töltik el az időt és nem kiesett munkaóra az, ha el­mennek egy értekezletre. Van annak annyi haszna, mintha 20 centivel megnőtt volna a függöny! Sőt! . Sok férfi szereti, ha lakása otthonos, ha a vasárnap esti csendes rádióhallgatáskor az otthonosságra jellemző meg­hitt hangulatban horgolgat a felesége, szereti a szép kész térítőkét, gjni nélkül üres, sivár és rideg a lakás. De mégis mindent a maga idejében! (ódám) maZásokat azért kap.ia az ad­minisztrátor, mert ő nem pre­mizálható s ilymódon kárpó­tolják őt ezért a veszteségért, ilyenformán adnak számára bérkiegészítést. VANNAK OLYAN vállala­tok, ahol a reprezentációs túl­lépéseket is a prémium terhére könyvelik el. Kevés az olyan vállalat is, ahol a jutalmazási keretekét Céljutalmak formá­jában adnák ki. A jutalomosz­tás legtöbb helyen úgy törté­nik, hogy számbaveszlk, ki ka­pott jutalmat, prémiumot leg­utóbb, s természetesen, az újabb jutalmakat, a prémiu­mot azok kapják, akik az el­múlt időkben nem részesültek juttatásokban. Az ilymódon adományozott összeg természe­tesen nem fejezi ki azt, hogy valójában melyik dolgozó vég­zett kiemelkedően jó munkát. Az ilyen jutalmazási, premizá­lási rendszer nem ösztönzi a dolgozókat a jobb termelési eredmények elérésére, hiszen úgy gondolkodnak: egyszer én rám is sor kerül majd, minek törjem hát magam a munká­val. Sok-sok körülmény befolyá­solja, sok-sok tényezőtől függ az anyagi érdekeltség rendsze­rének megváltoztatása. De ál­talános alapelvként kimondhat­juk: szakítani kell az eddigi módszerekkel, meg kell vizs­gálni á lehetőségeket, meghall­gatni a véleményeket, s na­gyobb követelmények támasz­tásával kell kidolgozni új pré­miumfeltételeket, amelyek tel­jesítésével nemcsak a premi­zált egyén, hanem az üzem, az egész kollektíva is gazdagodik, gyarapszik. Palaky Dezső i Tsz-fiatalok második otthona A ködös téleleji félhomály lassan ereszkedik le a falu há­zai között. Az utcákon és há­zakban egymás után gyúlnak ki a villanylámpák fényei. A mostani falusi esték kü­lönböznek a régiektől. Ma már rendesebb, kulturáltabb körülmények közt tölti el esté­jét a falusi ember, önkéntele­nül adódtak ezek a gondola­tok, aminjt Mezőtárkanyba, a nemrégiben felavatott tsz ifjú­sági klubhelyiség felé tartot­tunk, hogy ott megnézzük, ho­gyan él, és hogyan szórakozik ma falun a parasztifjúság. A kultúrház ablakán kiszű­rődő sárga fényt szinte, elnyeli a sűrű, vastag köd. de amint az ajtót kinyitjuk, hirtelen és szinte meglepetésszerűen egy új kép, egy új világ tárul a szemünk elé. Mintha egy jól berendezett városi klubhelyi­ségbe tévedtünk volna be a falusi utcáról. Az ízlésesen kifestett teremben elegáns, zöldhuzatú székek, társalgóasz­talok, a fa’akon Heves megyei képzőművészek festményei. A kályhában vígan duruzsol a tűz, s az egyik sarokban kedv>os táncmelódiákat sugároz a le­mezjátszós rádió. Mindez a ter­melőszövetkezeti fiataloké, az ő szórakoztatásukat szolgálja. — Bizony, nagyot változott a világ — mondják azok az idő­sebbek, akik néha be-benéznek ide, hogy megnézzék fiaik és unokáik esti szórakozásait. Telekes Sándor elvtárs, a kultúrotthon igazgatója . el­mondja. hogy államunk mint­egy 15 e*er forint értékű berendezéssel, felszere­léssel segítette a klubhelyiség létrehozását, s ami még emel­lett nagyon fontos, maguk a tsz- fiatalok társadalmi munkával igyekeztek berendezni ezt a szép helyiséget. A továbbiakban megtudjuk azt is, hogy hetenként álta'á- ban kétszer, vagy háromszor tart nyitva a klubhelyiség, ak­kor tartanak foglalkozásokat. Ma éppen kötött témájú foglal­kozás volt, arról hallottak elő­adást, miképpen kell kulturál­tan viselkedni az utcán, a tár­saságban. és szórakozóhelye­ken. A hasznos előadást Kiss Andor e'.Vtárs, a községi tanács titkára tartotta, az elmúlt hé­ten pedig daltanulás volt a foglalkozás tárgya. Ebből az alkalomból Dudás Ferenc, az általános iskola, igazgatója, a környéken Ismert, de immáron feledésbe merülő régi szép dal­lamokra tanította meg a fiata­lokat. És ez így megy hétről hétre. Mindig tanulnak valami érdekeset és hasznosat, ugyan­akkor kedvük szerint szórakoz­nak is a szövetkezetek fiataljai. Az egyik asztalnál a Búzaka­lász Tgz néhány fiata'ja csopor­tosul, izgalmas sakkcsata fo­lyik. Egy másik asztal a lányok birtoka, ők a képeslapokat nézegetik s a divattól kezdve, az érdekes hírekig mindent megtárgyal­nak egymás között. Itt vannak a Szabadság Tsz fiataljai is, de szívesen látott vendége a klub­nak minden lány és fiú, legyen- az diák. vagy ipari tabuló. A legszorgalmasabb látogatók kö­zé tartozik Kiss Pál, Németh Magdolna, Perge Lukács. Fe­rencé József, akik már törzs­vendégnek számítanak, és jól érzik itt magukat, megszeret­ték a klubhelyiséget, másod'k otthonra találtak falai között. Telekes elvtárs, aki egybe» a község párttitkára it. féltő gonddal ügyel a klubélet me­netére,. irányítja, szervezi és el­lenőrzi a fog'a'kozásokat. gon­doskodik róla. hogy minden fia" tál jól érezze magát. Megren­delt számúkra négy újságot, több folyóiratot, kidolgozta téli foglalkozások munkatervét. A község értelmiség; do'gozói­nak bevonásával létrehozták a klub előadói munkaközösségét. A tervek között szerepel egy nagyobb szabású Petőfí-est megrendezése, amelyen Petőfi életéve] és költészetével Ismer­kednek meg a fiatalok. Szeret­nének egy-két alkalommal egy- egy fiatal írót meghívni irodalmi rst ma­be­mégtartására. ahol a mai gyár iroda’om kérdéseiről szélgetnének. A természettudo­mányos előadások keretében hallottak már eddig a föld ki­alakulásáról a tudomány és 8 babonák témájáról, az atomkor csodáiról, és így tovább. A kul- túrotthonna1 szorosan együtt működve megalakult a színját­szó szakkör és jelenleg a „Vi­rágzik a hárs” című háromfel- vonásos színdarab próbái foly­nak, majd tavaszra Fehér Klá­ra Nem vagyunk angyalok cí­mű színművét szeretnék elő­adni. Mirtdezek még csak az első, kezdeti lépések a mezőtárkányi tsz ifjúsági klub életében, de már ezek is azt bizonyít­ják, hogy a klub él: otthonra találtak benne a tsz-fiatalok. Császár István Közösen gyújtott fény Boconádon munka, ott a községfejlesztés, fizessék abból”. És mielőtt még akármelyik vezető ember szólhatott volna, egy fiatal bá­nyász, Perlaki Imre már meg is győzte az előtte szólót a tár­sadalmi munka fontosságáról. IGAZA VAN Molnár elv- IfaAZA VAN társnak> ami­kor azt állítja, hogy ha ilyen esetek előfordulnak, akkor az már arra vall, hogy nem volt hiábavaló a szó, változnak az emberek. És a többség a leg­jobb irányba változik. A község munkájának, életé­nek irányítását nem egyedül a tanács végzi. A társadalmi szervek és a tanács kapcsolata itt olyan, mint egy jó család­ban, ahol mindent megbeszél­nek, mielőtt cselekedni kezde­nek. A Hazafias Népfront titká­ra, Tóth József elvtárs, maga is legalább olyan pontosan tudja a község életé­re vonatkozó adatokat és ter­veket, mint a tanács elnöke. — Annak ide­jén a népfront- bizottság tett javaslatot arra, hogy bővítsük a villanyháló­zatot — mondja Tóth elvtárs. — ,Kisgy üléseket tartottunk, ott beszéltük meg az emberekkel, hogy nekik mi a véleményük, hogyan akar­nak belekapcso­lódni a munká­ba. Nem mond­hatnám, hogy olyan nagyon sokat kellett beszélni, mert mióta közösen gazdálkodnak a boconádiak, az­óta mintha a község ügyei is jobban, egyön­tetűbben' érdekelnék őket. És ez meg is nyilatkozik a közös­ségi munkában, akármiről is legyen szó. Vagy miért segí­tettek napokon keresztül So­mogyi Gyula bácsi, Szepessi György és Bessenyei József, akik nem is ott laknak, ahol a villany lesz? — Van itt még valami, amit föltétien el kell mondani — szól közbe Molnár elvtárs. — Három éve van itt az elnö­Még ebben az évben bevégeznek 1 millió 100 ezer forint értékű munkát a villanyszerelők Boconá­don, s a jövő év május elsejére 6 km hálózatot adnak át a dolgozóknak. Ezzel a 2112 lakosú köz­ségben összesen 9 és félkilométer villamos háló­zat lesz. / künk, és a három év meggyőz­te az embereket arról, hogy az ő vezetésével a tanács dolgo­zói, fáradságot nem kímélve, intézik a közös ügyeket. Ré­gebben gyakran változtak itt az elnökök. Most másképp van. Először gazdálkodott közösen a község dolgozó parasztsága, az asszonyoknak egyetlen ké­rése volt: napközi. Meglett. Első év volt, s már az első évben meg is lett, mert a ta- . nács is segített. És így van ez sok másban is. Az emberek meglátják a munkát, s szíve­sen élvezik eredményét. AZ UTAKON! "SÄSS húzódnak a villanyvezetékek. Most éppen jó idő jár a vil­lanyszerelőkre, meg a földeken dolgozókra. Az iskolában ».má­sodik műszakra” csengettek. Konfár Olga valamikor in­nen indult el tanulni, idevaló, és most tért vissza — mint pe­dagógus. Az ő kezében van a KISZ-szervezet, de még nem szívesen beszél róla, mert mint mondta: — Szeptember óta nem lehet sok eredményt felmutatni! Majd egy év múlva nemcsak elmondjuk, de meg is mutat­juk, mire képes egy falusi KISZ-szervezet! Egy baj van — kevés a fiú, sok a lány. így nem is nagyon tudtunk bele­kapcsolódni a nehéz fizikai munkát igénylő villamosítási társadalmi munkába. De ter­veink vannak, s megvalósítá­sukon dolgozunk. Nem is érdeklődöm tovább. Egyrészt mert órára kell men­nie, másrészt alaposságot és rendszerességet, nem pedig visszahúzódást vélek kicsenge­ni azokból a szavakból, hogy „majd csak munka után, nem előre nyilatkozunk”... Komoly munkás hétköznap van ma Boconádon, úgy, mint akármelyik másik napon. Az emberek — ki itt, ki ott — dol­goznak, esténként pedig tanfo­lyamokon, előadásokon, kultu­rális rendezvényeken szórakoz­nak. Kell is ez, mert nemcsak a munka, hanem a közös szó­rakozás is közelebb hozza egy­máshoz az embereket. Cs. Ad ám Éva — Igaz ugyan, hogy sáros ez a község, amúgy az út köze­pén, de sok a járda is a falu­ban. — Jó, hogy említi, mert ez is a község dolgozóit . dicséri, mind a két új telepen társa­dalmi munkával készítették ei a járdát. De hogy visszatérjek a villanyra, engedje meg, hogy megemlítsem, volt egy kisgyü- lésünk, még a kezdés előtt, amin egy olyan felszólalás volt, hogy „minek a társadalmi mindent meg lehet tudni, min­denre választ lehet kapni. Nem is zavarok tovább, hanem az ebédidő csendjében Molnár Fe­renc elvtársat, a párttitkárt keresem fel.1 — Ezekben a napokban- akár- hová megy be az elvtársnő, mindenütt a villannyal vannak elfoglalva az emberek. Igazuk van. Annyi újság, rádió adott és ad rendszeresen hírt arról, hogy ennyi meg annyi televí­ziót vásároltak szerte a megyé­ben. A mi embereink is vásá­rolták volna szívesen, de még a rádió is csak teleppel műkö­dött a legtöbb helyen. Meg az iskolásgyerekek esti tanulása se közömbös egy gondos szülő előtt. Hát ezért olyan „nagy ügy” ma náluók a villany. | — NE OTT JÖJJÖN | ma^grtt olyan sáros lesz, hogy soh’se veckelődik ki belőle! — kiáltott át a másik oldalról Kerekes néni, amikor meggondolatlanul próbáltam átlábalni a boconá- di sarat. Meg is fogadtam a jótaná­csot, és a villanyszerelőket ha­talmas ívben megkerülve, ko­pogtattam be a tanácsházóra. Fenyves József, a VB elnöke éppen valami cukorrépa-ügy­ben tárgyalt,, de már vártak rá mások is, akiknek valami nem tetszett az adókivetésben, és ezt hol panaszolják, ha nem a tanácsházán? Lassan azért rám is rám került a kor, és az áradó napfényben fürdő ta­nácsházán a falu életéről, gondjairól beszélgettünk. — ötvenhét óta vagyok itt, de ez alatt az idő alatt nagyon megszerettem ezt a községet. Dolgos, igyekvő emberek lak­nak itt, és jó érzés olyanok vezetését elvállalni, akik ma­guk is szívesen segítenek min­denben választott szervüknek, a tanácsnak — mondja Fenyves József. — Elnök elvtárs! Egy fogat kéne az oszlopokhoz, meg egy­két ember társadalmi munká­ra! —' lép közbe az egyik vil­lanyszerelő-brigád vezetője. Udvarias bocsánatkérés, az­tán nem sok idő múlva már újra ott ül az elnök és beszél­get. Furdal a kíváncsiság, hi­szen éppen a falu segítségéről szólt, s most nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem: — Talált-e fogatot meg em­bereket, elnök elvtárs? — MAR DOLGQZNAk| mosolyogva. — Mert most nagy munkában vagyunk! Az egész községet hónapok óta meg­szállták a villanyszerelők — villamosítunk. Mert inkább villamosításnak lehet ezt ne­vezni, mint bővítésnek. — Eddig hány kilométer vil­lanyuk volt a községben? — Mindössze három és fél kilométer,„most aztán csaknem tízre bővül. És azok az embe­rek, akik megígérték az anyagi és társadalmi munkával való támogatást, azok mind egy szá­lig állták is a szavukat. Ter­mészetesen még most is marad olyan hely, ahol nem lesz vil­lany, de még azokból az utcák­ból is ott voltak emberek a gödrök kiásásánál. Újra emberek jönnek; hiá­ba, itt a falu középpontja, itt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom