Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

4 NÉPÜJSÄG I960, december 14., szerda til ült J\em szenzáció ! Igen, nem szenzáció ez. Mégis figyelmet érdemel, s arra kénysze­ríti az emberi, hogy elgondolkod­jék, s a tanulságot leszűrje . . . Az egri Bartók Béla téri iskola hetedik osztályában történt. Az osz­tályfőnök arról kérdezgette diák­jait: mi volt szüleik foglalkozása a felszabadulás előtt. A kérdésekre az egyik kislány azt felelte: — Nem tudom . .. Társainak később el­mondta, hogy igenis tudja, mi volt az édesapja 45 előtt. Cseléd. Csak- hát ő ezt szegy eilte megmondani. Az édesapja ma a város egyik köz­ismert személyisége, — vezető. Né­pi államunk emberi rangra emelte, s fontos posztra állította. A kislá­nya szégyellte megmondani apja foglalkozását, szégyellte azt mon­dani, hogy apám cseléd volt. Ö már szégyellt azt a sorsot, amit apjának végzetszerűen rendelt a Horthy-rezsim, az elmúlt negyed­század. A tizenhárom éves kislány már másképp látja az életet, más izeket kóstol, más szépségeket is­mer. S persze, szégyellt a múltat. Azt a sorsot, amit apjának szán­tak. Érthető, hogy miért. Azt a múltat, azt a sorsot már ö se kí­vánja. vissza. És vele együtt — senki. (p. d.) — ANDORNAKTÄLYA községben ez évben 2310 négyzetméter beton- és kő­burkolatú járdát építettek a falu legforgalmasabb utcái­ban. Erre több mint 153 000 forint összeget fordítottak, ehhez járult 6600 forint érté­kű társadalmi munka és 48 ezer forint értékű helyi anyag. — HÁROM TEHÉN ISTÁL­LÓ, hat növendékistálló, há­rom magtár, tizenegy sertés- fiaztató, 16 hizlalda, két juh- hodály és tíz dohánypajta épül a következő esztendőben beru­házásból a füzesabonyi járás termelőszövetkezeti gazdasá­gaiban. — A TARNAÖRSI DÓZSA Termelőszövetkezet jövő év­ben 50 férőhelyes növendék- istállót, 20 férőhelyes sertés- fiaztatót épít 199 ezer forintos költséggel. — SZEBB, BARÁTSÁGO­SABB LESZ a következő esz­tendőben a hatvani szociális gondozattak otthona. Az otthon általános felújítására ugyanis négyszázötvenezer forintot for­dítanak 1961-ben megyei szer­veink. — 1961 • NYARÁN adják majd át rendeltetésének Gyöngyösön a 200 személyes, új, építőipari tanulóotthont és iskolát — HÁROMMILLIÓ FORIN­TOS fejlődésről számolhatnak be az év végén a Nagygombosi Egyetemi Tangazdaság dolgo­sói jó munkájuk révén. Az el­múlt esztendőben nagy veszte­séggel zártak még, s ezt is be­hozva, abszolút nyereséggel fejezik be az 1960-as évet. — AZ ISKOLAKÖTELESÉ KORBÓL kinőtt és tovább? nem tanuló fiatalok segítésé-, re 245 000 forintot irányzott? elő a megyei tanács a jövől évre. Ebből az összegből 33? tanulócsoport szükséglétéit | biztosítják. — ANDORN AKT ÁLY A köz-1 ség ben a jövő év elején 250 né-? zőt befogadó új kultúr otthont f építenek a község dolgozói. Az? új kultúrotthonban fogjákl majd elhelyezni a mozit A amelyre egymillió forintot irá-E nyoztak elő. | — JÖVÖ ÉVBEN továbbf folytatódnak megyénkben a? középületek karbantartási. munkái. Háromszáztízezer fo-? rintot a Recski Községi Óvó*! da, kettőszázötvenezer forin-r tot pedig a Gyöngyöstarjám? Általános Iskola felújítására^ fordít a megyei tanács. | — A HEVESI Járási Tanács| VB ipar-műszaki csoportja de-1 cember 14-én délelőtt 9 óraié kezdettel a községi tanács to-= nácstermében építési napotf tart. Ez alkalommal a magán-? erőből történő lakásépítéssel| kapcsolatos építésügyi hatósá-r gi, műszaki tervezési és kivite-\ lezési, szervezési és anyagellá-? tási kérdések megbeszélésére\ kerül sor. — KÖZISMERT, hogy óvo-| dáinkban minden hely fog-? Iáit. Tanácsi szerveink mégis; mindent elkövettek ebben az- évben is, hogy minél több; dolgozó szülő gyermeke jár-? hasson óvodába. Az elmúlt év| során az óvodai férőhelyek-^ nél kettőszáz, az általános is-T kólái napközi otthonoknál ; pedig kettőszáznyolcvan lét-? szám emelés történt. Madarász Viktor Az 1348—19-es magyar L forradalmat és nemzeti szabadságharcot vérbefojtó Habsburg terror gúzsba kötöt­te a szabad gondolkodást, s an­nak megnyilvánulási formáit. A festészet szinte egyedüli te­rület, amely sajátos kifejező eszközeivel megszólaltathatta a nemzet problémáit, ellenál­lásra buzdíthatott, kiállhatott a forradalmi eszmék mellett. E képletes beszéd legkövet­kezetesebb megszólaltatója, legnagyobb festőnk: Munkácsy előfutára, Madarász Viktor. Madarász következetes for­radalmi egyéniségének egyik fő meghatározója a forradalmi családi hagyomány, mely ( negyvennyolc radikális öröksé­géhez csatolja. Ez eszmének az alig tizennyolc esztendős fia­talember maga is előbb kard­dal viaskodó katonája. 1848- ban a szabadság szeretete vezé­relte kardját, a szabadságharc elfojtása után ugyanez az esz­me adott ecsetet a kezébe. A dermedt magyar légkör Becsbe kényszeríti hazájából. Egész pályafutására, életművé­re jellemző témája, a magyar történelem forradalmi, harcos eseményei, már a császári vá­rosban megmutatkozik (Thö­köly álma). A történelmi festészet iránti érdeklődése, valamint a nagy forradalmi múlttal bíró párizsi légkör, a kicsinyeskedő Bécs- ből Párizsba vonzotta. Párizsi alkotásainak első nagy eredmé­nye „Zrínyi Péter a fogság­ban” című kompozíciója (1857). Egy évvel később született 1830-1917 egyik legjelentősebb alkotása: a Zrínyi-tanulmányfej. Sokkal több ez az alkotás, mint egy­szerű portré. Ez a mű jellem­kép. A képről sugárzó félelme­tes erő, a rendíthetetlen aka­ratot ábrázoló, szinte ellenfelét megsemmisíteni tudó szemek, amelyek azonban végső soron mégis emberséget sugároznak, s így fenségükben is emberi közelséget, egyszerűséget hir­detnek — nem egyetlen ma­gyar hősnek, Zrínyinek lehet­nek csak tulajdonítani, hanem valamennyi, a magyar nép iga­zán nagy alakjának. így válha­tott a Zrínyi-portré, a magyar­ság hősi típusának portréjává. Már fiatalkori művei is igazol­ják, de igazán világosan talán először ez a képe, hogy a festő kifejezésmódja nem elbeszélő, hanem drámai tömörségű. Eb­ben a kifejezésben különösen nagyszerű fegyvere a fénynek és árnyéknak hol ellentétes, hol összegező, kiemelő, vagy elmellőző mesteri alkalmazása. I QCQ-ban festette meg fő- művét a „Hunyadi László siratását”. A párizsi ki­állításon a magyar művészek közül elsőként nyerte meg e képével a legnagyobb francia művészeti kitüntetést, a nagy állami aranyérmet. Tökéletes példája ez a mű a főmondanivaló középpontba való állításának. Mivel az egy­szerű történelmi esemény áb­rázolásán túlmenően az állás­foglalásra való késztetés volt a művész igazi és fő célja, igen fontos volt minden jelentékte­EGRI VÖRÖS CSILLAG Kenyér, ezerelem és .:: EGRI BRODY ítélet magánügyben GYÖNGYÖSI PUSKIN Tacskó GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Üdülés pénz nélkül HEVES Fantasztikus utazás PÉTERVASÁRA Emberek és farkasok FÜZESABONY Még sötét a hajnal műsora s Egerben délután 3 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY Este 7 órakor: A MAKRANCOS HÖLGY (Jókai-bérlet) Hevesvezekényen este 7 órakor: Jubileum — A mennyetjárt ifiür lenebb részlet mellőzése, s csak a főmondanivaló hang- súlyozása. A hőst. Hunyadit, olyan helyzetben örökítette meg, amelyet a néző soha nem felejthet el. A ravatalon elhe­lyezett fiatal hős, nem az „örök ny igalomra” helyezett holttest, hanem a halálában is vádló, fenyegető harcos, az eltiport, de meg nem semmisí­tett nemzet átmenetileg néma ellenállása. A komor színek a magyarság kegyetlen, tragikus pusztulását, de egyben büszke, erejében bí­zó hitét is érzékeltetik. Lelke háborgásának újabb bizonyíté­ka „Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi börtönben” című alkotása. A nemzet szabadsá­gáért életükkel fizető hősök utolsó óráit láthatjuk a képen. A tragikus nemzeti sorsot jel­képező és a még erejében hivő nemzeti újjászületést óhajtó főhősök mellett ott vannak az elnyomás képviselői is. A két csoport nagyszerű ellentétbe állítása igazolója a festő állás- foglalásának. A kiegyezést követő eszten­dőben jelenik meg Madarász forradalmi témájú festménye: a „Dózsa népe” (1868). Az igaz­ságtalan, rosszindulatú kritika elkedvetleníti ekkor (közben ui: visszatér Magyarországra), s emiatt művét befejezetlenül hagj^a. Elkeseredésében visz- szavonul a festészettől mintegy két évtizedre. A festői tehetsé­get azonban még a bántó kriti­ka sem tudta benne elhallgat- tatni; Eszméjéhez híven még agg korában Is a szabadság iránti vágy ihlette s Petőfi alakját mintázta. A nagy esz­me azonban itt erőtlen kivite­lezéssel párosult, mégis a nép magáévá tette, s biztatást, erőt merített belőle nehéz helyzeté­ben. Madarász festményei kö­zül ez vált a legismetebbé, a Petőfit hoszú időn át visszavá­ró nép között; A nagy festő születésének 130 éves évfordulóján forradalmi, nemzeti jellegű festészetünk egyik legjelentő­sebb alakjára emlékezünk. Nagy Andomé a TIT tagja. PAUL ÉLUARD I960. DECEMBER U., SZERDA: SZILARDKA 65 évvel ezelőtt, 1895. december 14-én született PAUL ELUARD, korunk egyik legnagyobb francia költője. Mór első költeményei Is a háború borzalmait tükrözik, a H. világháború után azonban egész tevékenységét a béke szolgálatába állította. Néhány kiemelkedő köl­teményét Idézzük: Dalok a békéért; a Fájdalom fővárosa. Találkozón a németekkel. Költeményei magyarul ez évben jelentek meg. A nemzet­közi Béke-díjas költő 1952-bén halt meg, élete végéig a béke ügyét szolgálta. 130 évvel ezelőtt, 1830-ban ezen a napon született MADARÁSZ VIK­TOR festőművész, a lélekkel teljes drámai ábrázolás mestere. Mű­vészete a nemzeti elnyomás idején allegorikus történeti festmé­nyeiben bontakozott ki (Zrínyi Hona a vizsgálóbíró előtt, Zách Klára, Zrínyi és Frangepán, Dózsa népe). A magyar romantikus festészet egyik legszebb alkotása a Hunyadi László siratása című műve. 135 évvel ezelőtt, 1825-ben vertek le Oroszországban a cári ön­kény ellen felkelt, titkos forradalmi egyesülés, a dekabristák fel­kelését. ,5 évvel ezelőtt, 1955-ben e napon vették fel Magyarországot az Egyesült Nemzetek tagállamai közé. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK: 180 évvel ezelőtt, 1780-ban e napon született JOHANN DOBE- reiner német kémikus, a róla elnevezett gyújtó feltalálója. Dobereiner „gyufája" oxigén hozzáadásával platinataplót gyújtott meg. Munkássága fontos volt a kémiai elemek későbbi periódusos rendszere megalkotását Illetően. 230 évvel ezelőtt, 1730-ban ezen a napon született JA M E S BRUCE skót Afrika-kutató. Beutazta a Szaharát, Egyiptomot, Szí­riát. Abesszíniát, Kréta szigetét és 1770-ben ő fedezte fel azt, hogy a Kék-Nilus a Tana-ló kifolyása. Gondolatok a boldogságról I. „Oly hatalmas nincs, ki csak egy embert is boldogíthatna.” (Eötvös) Móricz Zsigmondi A boldogság nem mas, mint a jó köaérzés. Az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. Victor Hugo: A puszta boldogság olyan, mint a száraz kenyér, ahhos más is kell. Gárdonyi Géza: Boldog embernek száraz a kalamárisa. Aristoteles: A boldogság azoké, akik beérik önmagukkal. Chamfort: A boldogságot igen nehéz megtalálni önmagunkban, má­sutt azonban lehetetlen. Horatius: Semmi sines, ami minden részről boldogít. Romain Rolland: Hiszen olyan egyszerű boldognak lenni. És mégis olyan kevés ember ért hozzá. Ady Endre: A boldogság éppoly szándéktalan, mint a boldogtalanság. Tolsztoj: Szemmel kísérni a vetés növését, a bimbó nyílását.., gondolkozni, szeretni és megbocsátani — ebben állhat az emberi boldogság summája. lGYURKŐ GÉZA: A negyedik nap pSAK HELYESELNI tud- tam mindenkor azt a véleményt, miszerint a házas­ság igaza próbaköve a távolság, mármint az egymástól való időszaki távolság, bármilyen ügy folytán. így igaz, így a he­lyes: ekkor dől el, hogy való­ban szeretik-e egymást, vagy sem, acélkötelek, vagy csak pamutszálak kötik össze a há­zasfeleket. S ha még ehhez az igazsághoz hozzávesszük ama másikat is, hogy a tanúságté­telen túl arra is alkalmas ilyen kis időszaki eltávozás a közös fészektől, hogy újból felfedez­zék egymást,- hogy méginkább megérezzék, mennyire nehéz a másik nélkül élni, — nos, ak­kor külön is felbecsülhetetlen eme próbatétel: Történetem hősében nem fo­galmazódott meg minden ilyen pontosan és világosan, sőt, le­gyünk őszinték helyette is, el­ső pillanatban, mikor szeren­cséje volt hírül venni, hogy az, akit élni melléje rendelt a végzet és az anyakönyvvezető, néhány napra „hivatalos” ügy­ben más városba utazik, — még örült is: Igen, kimondot­tan örült, ama férjekhez ha­sonlóan, akik a férjek minta­képei, mindenkor és minden időben, ha az asszony látó, halló és tájékozódási körében élnek, de rögtön egyszerűen és nyersen férfivá válnak, sőt le­gényemberré, amint a házas­társ radarkészülékének ható­sugarán kívül kerültek; Az asszony, az örök asszo­nyok, ki tudja, milyen belső törvényei értelmében, előzőleg agyonsopánkodta magát sze­gény, elárvultán maradt fér­jéért, aki olyan, de olyan ügyetlen, amilyennek ő szeret­né és akarja tudni, aztán bizo­nyos célzásokat tett a szomszé­dokra, akik mindent hallanak és látnak, s akiktől mindent megtudhat ő is.;: A férj mély­ségesen megsértődött a hallat­lan gyanúsítás kapcsán és megesküdött égre-földre, hogy reggeltől estig csakis hites fele­ségére gondol, éjszaka csak azért nem, mert az álmokért senki sem vállalhat felelősséget. Kü­lönben is, tőle mindenkor tá­vol állt minden felelőtlenség, csélcsapság, minden olyan vo­nás, amely sajnálatosan meg- rontója lehet számos házasság­nak, s elítéltetésre adhat okot házon belül és kívül egyaránt. A Z ASSZONY megnyu- godva szállt vonatra, sokáig integetett az ablakon, csak miután leült, menet­iránnyal szemben, az ablak mel­lé, jutott eszébe, hogy milyen sokat mentegetőzött és bizony­gatott a férje, hűségét és sze­relmét illetően. Gyanakvását aztán végül is azzal intézte el, hogy talán az ő méltatlan vá­daskodása váltott ki ilyen mély tiltakozást ebből a szerencsét­len emberből, aki most egye­dül marad otthon a lakásban, akire nem gondol, s akit nem gondoz senki; A szerencsétlen ember tánc­léptekkel lépegetett ki az állo­más épületéből és elhatározta, hogy első ténykedése verébfo­gásban merül majd ki, sőt egy egész falka verebet fog meg, lévén rendkívül jó kedve, má­moros hangulata, s rögtön azt is megállapította magában: va­lóban érdemes áldozatokat hozni a szabadságért; Fürgén és ruganyosán meg­bámulta a nőket és ujjongva állapította meg, hogy volt, aki visszabámulta, hiába, nagy­szerű dolog azt tudni, érezni, hogy általában tetszik még a nőknek, s nemcsak annak az egynek, hogy általában sikere van a nőknél és nemcsak annál az egynél, akinél már a siker té­nye is rég feledésbe merült, nemhogy íze. Estéjét sikerült a lehető legkellemesebben eltöl­teni, szűkebb baráti körben, zajos, vidám helyen, majd szétpattanó szívvel és kedvvel, belülről fűtődő csodálatos má­mor ízével;;; És ebben a perc­ben legszívesebben megcsókol­ta volna felesége kezét, — hogy elutazott. Másnap ugyan fejfájással ébredt, keserű volt a szája a bortól, cigarettától: de mikor eszébe jutott a megjegyzés, pontosabban a MEGJEGYZÉS, ismét vidám hangulatra fa­kadt és fütyörészve borotvál­kozni kezdett. — Csinos fiú a barátja — ez volt a megjegyzés, s ezt egy kartársnő tette, egyik barátja kartársnője, meleg, barna sze­me volt, s igazán izgalmas szá­ja; SZORGOSAN KAPARTA álián a szőrt, először a száj jutott eszébe, aztán az, hogy most borotválkozik, pe­dig tegnap is borotválkozott, s általában Inkább harmadna­ponként, mint minden másnap esett neki arcának. De most legényembernek számít, sza­badnak, mint a madár, — te­hát úgyis kell öltözködnie. Er­ről jutott eszébe, hogy tiszta inget vesz fel, másik ruhát és cipőt, s különben is, ezentúl ad magára, végeredményben még fiatal ember, akinek sikerei le­hetnek minden szinten, ha megjelenésével is elősegíti a siker lehetőségét; Ismét eljött a délután, dél­utánra az est és moziba ment. Hosszú évek óta egyedül, ez ugyan egy kicsit kellemetlen volt, vagy inkább szokatlan, de hát, istenem, mások is járnak egyedül moziba, s ma már nincs is igazi sötét és hangulat egy filmszínházban. Filmszín­ház! Hát lehet ott szerelmesen összebújni? Moziban, ott más, annak a szónak hangulata van, de a filmszínház száműzte a szerelmet és megmaradt a kul­túra. Nézte a filmet, izgalmas volt a híradó.:. — Hallatlanul érdekes, szí­vem, nem? A mellette ülő idős nő úgy nézett rá, hogy azt hitte, men­ten lefordul a székről. Átko­zott, feledékeny marha — mor­mogta magában és közben kun­cogva vette észre, hogy a hölgy, akinek olyan kalap volt a fe­jén, amiről az embernek csak groteszk gondolatai támadhat­nak, odábbhúzódott a székén. Valami vidám ostobaság per­gett a vásznon, de valahogy nem ízlett a nevetés, nem volt őszinte a hangulat és furcsa ízzel, a magányosság érzésével lépett ki az utcára, — a mozi­ból hömpölygő emberáradatba. Pf AZA KELLENE menni. Brrr! Üres és hideg a szoba. Vetetlen az ágy, s étel­maradékok vannak az aszta­lon. Beült egy presszóba, rá­gyújtott és ült. Ült. Ült. Ült: Felkiáltójelekkel kellene írni ezt az ülést, amely szó szerint csak testhelyzet volt és nem valamiféle pihenés, unatkozás csak és nem holmi kellemes; szórakoztató időtöltés. Né­hány ismerős arc, nem volt kedve hozzájuk, néhány fiatal pár, amott egy idősebb házas­pár, — beszélgetnek; ö meg hallgat. Vajon, néhány hónapi egyedüllét mennyire befolyá­solja az ember szókincsét? Na­gyon, vagy egyáltalán nem? Amikor az utcára kilépett, szitálva hullt az eső és az asz­falton híg, szürke sár remegett a lámpák fényében; Idegen, idegesítő és lehangoló volt minden. Otthon egy pillanat alatt levetkőzött és dideregve bújt a paplan alá. Csend volt, csak az óra ketyegett, m5nt va­lami megbolondult c-’ egasz- szony és fehér számlapján olyannak tűnt a két mutató, mint valami gnóm bajusza. Reggel fáradtan és kedvetle­nül ébredt és azon töprengett, mi lenne, ha beteget jelente­ne. Aztán eszébe jutott, hogy egész nap itthon lenni az üres és hideg szobában, vagy nap­közben lófrálni az utcákon, — nem, ehhez semmi kedve. Nem borotválkozott meg, felrán­gatta magára ruháját és mint­ha temetésre indulna, úgy lé­pegetett végig az utcán. Utóvégre is, micsoda marha­ság az, hogy férjes asszonyt, családanyát, elküldözgetnek más városokba, mit sem törőd-

Next

/
Oldalképek
Tartalom