Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-14 / 294. szám
1964). december 14., szerda NßPÜJSÄG s Termelősxövetkexeti megyénk első esztendeje Tovább a megkezdett úton VII. Az első, igazán közös esztendő olyan gazdag tapasztalatokat. hozott termelőszövetkezeteinknek, amelyek fel- használása a további előrehaladás érdekében szinte elke rülhetelenül fontos és szükséges. Láttuk az eredményeket, ismerjük a hiányosságokat, amelyek közül nem egy most, a közelgő zárszámadások idején különös hangsúlyt kap. A régebbi és a most alakuló új termelőszövetkezeteknek tehát elsőrendű érdekük, hogy levonják az elmúló esztendő tanulságait, ami abban jó volt, azt felhasználják, alkalmazzák a jövőben is, ami pedig rossznak bizonyult, azt elkerüljék. A most végződó esztendő tapasztalataiból mindjárt elsőként adódik a jövő feladatai számára a tagság munkafegyelmének kérdése, a munkaerő biztosítása, magyarul, a helyes munkaerő-gazdálkodás. Ennek érdekében talán a leghelyesebb ha alkalmazzák általánosságban szövetkezeteink azt az idén jól bevált módszert, hogy a kapások, illetve a munkaigényes növények területét felosztják brigádokra, munkacsapatokra, illetve családokra. Helyes az a gyakorlat is, amelyet a hevest járásban alkalmaznak, hogy a tsz vezetősége már most felkeresi a családokat és megbeszéli velük, melyik család mennyit vállal a közös területből. És ezt a vállalást papíron rögzítik, külön feltüntetve a családtagokat, a besegítőket és külön azt a személyt, aki a tsz munkakönyves tagja. így írásban rögzítve azután a vezetőség előtt tiszta kép áll, és nem lehet meglepetés a nagy munkák idején, nem lehet munkaerőben hiány, hiszen a közösen megállapított és írásban foglalt munkaerővel lehet és kell csak gazdálkodni. Helyes az a gyakorlat is, ha a termelőszövetkezetek a jövőben fokozottabb mértékben érvényt szereznek a közgyűlés határozatának és szükség esetén munkaegységelőleg-levo- nást alkalmaznak azoknál a tagoknál, akik sorozatosan, indokolatlanul elmaradnak a közös munkából. Nem egy családban előfordult az idén is, hogy csupán a családfő tsz-tag, de az asszony, a nagylány nem, de azért ők is rendszeresen dolgoztak a szövetkezetben, sőt olyan tapasztalatok is vannak, hogy ezek egyike másika több munkaegységet teljesített, mint némelyik rendes tag. Ezekkel a családtagokkal meg kell értetni, hogy önmaguknak tesznek rosszat elsősorban, ha nem lépnek a szövetkezet tagjai sorába, hiszen munkaidejük így nem számít be a nyugdíjba, ami pedig nagyon sokat jelent öregségük idején. A másik igen jól bevált módszer az idei esztendőben is az anyagi érdekeltség elvének megvalósítása, a prémiumrendszer. Ezt a továbbiakban is helyes alkalmazni a szőlősvidékeken is, hiszen a prémium, a többletjövedelem nem kétséges, hogy jobb, több munkára serkenti az embereket. Az a tapasztalat, hogy azokon a helyeken, ahol alkalmazták a prémiumrendszert, ott gyorsabb volt a betakarítás üteme, hamarabb fejezték be az őszi munkákat, mint másutt. Külön szólni kell még azokról a lehetőségekről, amelyeket a háztáji gazdaságok rejtenek magukban. Tudni kell és nem szabad termelőszövetkezeti tagjainknak szem elől téveszteniük, hogy a háztáji gazdaság a közös, szövetkezeti gazdaság kiegészítője, és mint ilyen, jelentős jövedelemhez juttathatja a tagokat. Helytelen lenne az olyan értelmezés, hogy először a háztáji és azután csak a közös. Nem erről van szó, hiszen a tagság fő jövedelmi forrása a közösből, a szövetkezetből származik és éppen ezért ésszerű, hogy elsősorban a közöst hozzák rendbe a tagok, azt, ahonnan a több pénzt várják. Ä háztáji gazdaságok megmunkálására többnyire olyan időt használhatnak fel, amit a közösben úgysem használhatnak ki, s ez többnyire a körülményektől függően adódik. A háztáji gazdaságok különösen az első esztendőkben bírnak komoly jelentőséggel, amikor a közös férőhely hiánya nem egy esetben szükségessé teszi, hogy a jószágok kint maradjanak. Az állam a 3004. számú rendeletében igen sok lehetőséget biztosít a termelőszövetkezetek tagjainak is és lehetővé teszi, hogy előnyös módon kössenek az állammal szerződést, hidaljanak jószágokat, s ha erre szükség van, még a takarmányt is az állam, vagy a szövetkezet biztosítja. Ugyanakkor igen fontos, hogy a háztáji szaporulatot, különösen a borjúszaporulatot a szövetkezet vásárolja meg a tagoktól, s így elérhető, hogy jól gondozott törzs kerül ösz- sze a közösbe. Igen nagy súlyt kell helyezni a háztáji gazdaságokban is az előnyös szerződéses hizlalásra, jószágne velésre, baromfitartásra, ame lyekből szintén jelentős jövedelemhez juthatnak a tagok, még a közösből kapott része sedésen kívül. A most alakuló termelőszö vetkezetek szempontjából elő nyös és kívánatos, hogy a kezdéshez a tagok készpénzzel járuljanak hozzá 200—400 forint erejéig, és így teremtsenek közös pénzalapot az induláshoz. Így tették ezt annak idején Kerecsenden is, ahol a tagok a kezdéskor nem kevesebb mint nyolcvanezer forintot gyűjtöttek össze és ezzel indíthatták meg a közös életet. Ugyanez a szövetkezet egyéves fennállása után már 3 millió forint közös vagyonnal rendelkezik és szépen fejlődik. A közös erőfeszítés és összefogás meghozta a maga gyümölcsét. Ebből a közös alapból aztán meg lehet vásárolni a tagoktól a szövetkezet számára szükséges jószágokat és ezzel biztosítani lehet a megfelelő minőségű közös jószágtörzset. Meg kell érteni a szövetkezeti tagoknak, hogy a termelőszövetkezet az övék. Olyan lesz életük, sorsuk, anyagi helyzetük, amilyenre ők maguk csinálják azt. Elosztani csak azt lehet, amit megtermeltek, tehát mindenki közös és egyéni érdeke egyszerre, hogy erős, gazdag legyen a szövetkezet és minél kevesebb adóssággal tudjon elindulni a fejlődés útján. A vezetők számára örök érvényű szabály lehet, amit sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a termelőszövetkezet a tagoké, ők a gazdák és minden egyes tag javaslata, tanácsa, kezdeményezése aranyat érhet. ezért mindenkit meg kell hallgatni, és ha a javaslat, a bírálat egy csöppet is hasznosnak mutatkozik, akkor azt azonnal fel kell használni. A szövetkezetben önként vállalt fegyelem van, munkafegyelem is, nincs viszont parancsolga tás, ami azonban nem jelenti azt, hogy a vezetőség minden esetben érvényt ne szerezzen a közgyűlés, a tagság határozatának. még akikor is, ha az a vétséget elkövető személyre nézve sértőnek látszik (munkaegység- elő'eg-levonás. stb.). A szövetkezet legfőbb ura a közgyűlés. Ezért a terveket, az elgondolásokat a közgyűlés elé kell vinni és a szövetkezet gazdáival, a 'közgyűléssel kell tudatni minden olyan ügyet, amelyben [döntést kell hozni, i A magyar paraszt ért a gazdálkodáshoz. Nagyon sok jól gazdálkodó ember van a szövetkezetben, akiknek tanácsára mindenkor számítani kell és akik okos szavukkal, évtizedes [tapasztaltaikkal nagy mértékben gyorsíthatják meg az előrehalad ást, a fejlődést. Szalay István ve azzal, hogy annak az aszszonynak otthon is kötelességei lehetnek. Igen, ez a lélektelen- ség, ez az, ami előidézője lehetne és biztos, volt is már számos család élete felbomlásának. Mert ugye, ha most ő egy olyan ember lenne, akkor nem unatkozna, hanem keresné magának szórakozást és találna is. Ott van például az- az izgalmas szájú nő! Bár nem is volt olyan izgalmas a szája, ha jobban belegondol az ember. Túlságosan is húsos volt, mint valami ragadozóé. Ilyen szájjal csókolni rettenetesen lehet, de szeretni, igazán, őszintén, két ölelés között is, semmiképpen sem. I)ÉLUTAN olvasott. Az ágyneműt kicipelte a másik szobába, s ledobta ott, minek beágyazni — jelszóval. Olvasott. Unta, amit olvasott, de még jobban unatkozott volna, ha nem olvasna. S unatkozna akkor is, ha elmenne valahová, ahol az emberek — kr-ki a párjával — együtt üldögélnek, nevetnek, beszélgetnek, terveznek és ki-ki párjával meg y haza, ahol nem hideg és piszkos a lakás és unalom várja okét. Hirtelen felugrott és öltözködni kezdett. Most, azonnal keres egy női lelket, akivel beszélhet, aki megérti bús magányát, kiszolgáltatottságát, aki megvigasztalja, aki mellett nem érzi magát egyedül, s akinek olyan puha és hosszú ujjai' vannak, mint feleségének. Már a tükör előtt állt és a nyakkendőt kötötte gondosan, új nyakkendő volt, keresztcsíkos és vigyázva kellett betörni. Szabályosan, mint valami félnótás siheder, elröhögte magát. Ott áll a tükör előtt, köti Munka után jólesik a pihenés Ismerős arcok az ebédlőben. Bag! Benjámin, az atkári Űj Élet Tsz elnöke, Kodila Ferencnével, a gyöngyösi Dimitrov Tsz tagjával beszélget. Tíznaponként az üdülők újabb és újabb csoportja érkezik Parádfürdőre, a festőién szép MÁV üdülőbe. Fejkendős parasztasszonyok, idősebb és fiatalabb férfiak, lányok és fiúk szállnak le az autóbuszról, hogy kipihenjék fáradalmaikat az ország egyik legszebb üdülőhelyén. Legutóbb Hajdú-Bihar, Heves és Pest megyéből érkeztek vendégek — egy-egy csoportban negyvenketten —, hogy megismerkedjenek a Mátra szépségeivel, a Kékessel, melyházán, Mátrafüreden, sétákat, órákat, társas kirándulásokat rendeztek és nem utolsósorban ismerkedtek, barátkoztak is. Van bőven beszélgetni, tárgyalni való. A pihenésüket töltő szövetkezeti tagok elmondják saját tapasztalataikat, s figyelmesen hallgatják azt is, mit tettek másutt jobban, mint önáluk, mit lehet majd otthon is hasznosítani a hallottakból. Idősebb asszonyok is vannak a csoportban, így Kodila Fe- rencné, a gyöngyösi Dimitrov Tsz-ből, Jámbor Istvánná, a földesi Rákóczi Tsz-ből és még többen mások, akik szántén a maguk módján találják meg pihenésüket, szórakozásukat. A vendégeket az üdülő dolgozói nagy szeretettel foKészül haza a levél. Az első napok élményeiről Nagy János termelőszövetkezeti gazda, csak a legszebbeket írhatja.., nek ormán már fehér hósipka csillog. Az üdülést a termelőszövetkezeti tagok biztosítási és önsegélyezési csoportja tette lehetővé tagjai számára, akik teljesen ingyenesen üdülhetnek itt, a Mátrában is. Néhány napot már eltöltött a csoport és máris tele vannak szebbnél szebb élményekkel, tervekkel a még hátralevő napokra. Legtöbben megmászták már a Kékest, jártak Mátraiét játék a sakk, de van, aki olvasni szeret, és ha mindkettőt megunja, akkor beszélgetni, rádiót hallgatni, televíziót nézni is lehet az üdülőben. gadták és mindent elkövetnek, hogy a termelőszövetkezetek tagjai jól érezzék magukat az itt eltöltött tíz nap alatt. A koszt kitűnő és jól* érezhetik magukat a fiatalok is, hiszen rádió, televízió, lemezjátszó áll rendelkezésükre, nem is szólva arról, hogy. esténként találkozhatnak a többi vendéggel is, akik Párádon üdülnek, gyógyulnak. A termelőszövetkezeti tagok üdülése Parád- fürdőn egész télen át tart. Az idősebb asszonyok is jól érzik magú» kát Párádon. Elmondják, elmesélik egymás» nak, hogy az ő szövetkezetükben hogyan élnek az asszonyok. Amerikai egyetemi hallgatók a fajüldözés ellen IVTemrégiben az amerikai faji megkülönböztetés -t ’ újabb kirívó megnyilvánulásáról számolt be a világsajtó. Mint ismeretes, a Louisiana állambeli New Orleans- ban a fajüldözők tüntetéseket szerveztek azért, mert négy hatéves néger leánykát felvettek a „fehérek” iskolájába. A New Orleans-i fajüldözők kövekkel, üvegekkel támadtak a város színes bőrű lakóira, egyetlen néger sem mehetett el mellettük anélkül, hogy ne bántalmazták volna. A fajüldözőknek ez a legújabb provokációja felháborodást keltett az USA haladó közvéleményében. Egyes amerikai egyetemek haladó szellemű diákjai követelték, hogy a hatóságok vessenek véget a neworleansi rasszisták garázdálkodásának. Boston és New York — az USA két legnagyobb főiskolai központja — utcáin és terein például a négy New Orleans-i néger kislány óriási méretű fényképei jelentek meg. A Harward Egyetem hallgatói, — akik ezeket a. fényképeket kiragasztották, felkérték a járókelőket, írjanak alá „Üdvözlő levelezőlapokat” a négy néger kislánynak. A levelezőlapokon rövid idő alatt több száz aláírás gyűlt össze, sőt egyesek rövid üzenetekben fejezték ki szolidaritásukat a néger leánykákkal. A diákok azt is nyilvánosságra hozták, hogy az erkölcsi támogatáson túlmenően, — különleges pénzalapot létesítettek a négy néger kislány számára, hogy befejezhessék tanulmányaikat. A bostoni és New York-i haladó főiskolások szolidaritási akciója azt bizonyítja, az. USÁ-ban léteznek olyan erők is, amelyek síkraszállnak a szégyenteljes faji megkülönböztetés ellen, elítélik a fajgyűlölő bandák provokációit. Guruló élmények Ha utazik az ember, sok mindent lát, hall, tapasztal. Nem mindennapi kedvesség láttán jóleső érzés tölti el, máskor elcsodálkozik az udvariatlanságokon, vagy észrevesz apróságokat. Van még protekció! Az autóbusz pattanásig feszült féderekkel és zsúfolásig telt karosszériával állt meg az italbolt előtt. Néhány utas leszállt. Helyüket nyomban kitöltötték a fellélegzett álló utasok, s örültek, hogy most már nem kell egy lábon állni. Kalauzunk határozott mozdulattal intett „nem!”-et a felszállni készülődő kisgyermekes anyának, aki sírva fakadt. — Hatvanba mennék, — próbálkozott könnyes arccal —, beteg a gyerek! — Nincs hely! — pattant a válasz — várja meg a másik kocsit... Te még felférsz, gyere, Icuskám. — És a fiatal menyecskének való teremtés, akit eddig észre sem vettünk, öntudatos magabiztossággal lépett fel az ajtón, mint aki tudja, neki nem kell tolakodnia, s a hely számára mindig biztosított. Kiderült, hogy fodrászhoz készül... Az autóbusz tovább indult. A síró édesanya még mindig ott állt beteg gyermekével a megálló-^ nál, a kocsi belsejét pedig új utasunk pajkos, kacérkodó kacagása töltötte be. (Kalauzunk bizonyosan valamilyen csalafintaságot mondhatott neki.) Mi pedig különböző gondolatokkal utaztunk Hatvan felé..« A ki rétéi erősiti a szabályt! A Budapest—Miskolc között közlekedő távolsági személy- vonatokon létesített büféket örömmel üdvözölte az utazó- közönség. És ezekben a mozgó talponállókban készített párolgó feketének különösképpen örvendenek azok, akik Egerből utaznak a főváros felé, s Füzesabonyban átszállva az elfogyasztott kitűnő egri borok hatását ilyképpen próbálják semlegesíteni, hiú reménnyel, hogy meg nem történtté tesznek mindent (!) Nemrégen két-há- rom lerészegedett utast is láttam a mozgóbüfében, akiknek a magatartása kezdett tűrhetetlenné válni, s a kalauz eré- lyessége sem hozott sok sikert. Egy-két fiatalembernek is ke- resztbeállt már a szeme, akiket — komolyan mondom, nem fogom öregíteni őket! — nem sorolhattam 15 évesnél idősebb korosztályba —, s mégis kiszolgálták őket. Mert hát a feketén és Bambin kívül sör, meg bor is kapható, s nem a legolcsóbb áron. Így töprengtem magamban: talán azért szolgálják ki az ittas egyéneket, mert nincs kitéve az italboltokban szokásos tábla: „Ittas egyént és 18 éven aluli személyt nem szolgálunk ki!” a nyakkendőjét, felnőtt férfi = és kamaszként indul: nőt fog- | ni! Aki vigasztalja, aki meg-1 érti, aki sajnálja, idegen nőt, 1 aki megvigasztalja, mert nincs - itthon a felesége. Hát nem = marha az ember? Levetkőzött és lefeküdt. A 5 fene ebbe a szalmaözvegység- i be, más íze van egy kirucca- | násnak, amikor itthon az asz- = szony, amikor már az is külön - izgalom és kaland, hogy az ~ ember Andersen apónak csap \ fel és valami mesét talál ki: | hogyan és miért. Az se hiszi, I aki meséli, az se, akinek, más- ü nap bűnbánat, kibékülés ... | Most ebből mind semmi. És \ még két nap. A még két nap egyenesen: kibírhatatlan volt. Rájött arra, z hogy szerelmes a feleségébe, | lassan egy évtizedes házasság ; után, úgy várja, úgy kívánja, | mint az első randevúnál. Hát, i igenis marha az ember. De ez | egy nagyon jó állapot. | rF AXIVAL ROHANT ki I A az állomásra és még = idejében érkezett, — több mint - félóra volt a vonat érkezéséig. = Cukrot és divatlapot vett a fe- | leségének, aztán gyorsan el-1 dobta a cukrot és egy tábla I csokoládét vett, aztán felvette | a földről a cukrot és nem tud- = ta, hogy miért dobta el, aztán - majd kitörte a nyakát, úgy = leste, hol száll le az asszony. I — Szervusz, kis szívem Nagyon hiányoztam? — kér- \ dezte az asszony, hozzásimítva f arcát, hogy mélyen beszívhat-1 ta megszokott illatát. — Ugyan, kicsim, négy nap = nem a világ! — mondta fölé- | nyesen és az asszony mellett = lépkedve, bőröndjét cipelve, fél | szemmel megnézte azt a nőt, | aki sietve ringatta testét az \ állomás felé. Olyan izgalmas szája volt... =
