Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

2

NÉPÚJSÁG

I960, december 11., vasárnap

Kádár János országgyűlési

zárszava

Lapunk tegnapi számában megkezdtük Kádár János elvtárs országgyűlési zárszavának közlését. Beszédének további részét most közöljük.

— Népünknek, történelme során sokszor volt olyan kormányzata. vezetősége, vagy vezetője, akL azt mondotta, hogy minden rendben van, de semmi sem volt rendben. Sajnos, ennek a gyakorlatnak némi árnyéka átvetődött a felszabadulás utáni időkre is. Bizony volt olyan helyzet, amikor kommunisták által irányított kormány is mondott olyasmit, hogy ez, vagy az rendben van, de az emberek tudták. látták, hogy nincs rendben.

— Mi most a helyes gyakorlat? Mi sokkal helyénvalóbbnak és jobbnak tartjuk, hogy ha összegyűlünk tanácskozni, akkor ne arról beszéljünk, ami rendben van, inkább továbbra is mindig azzal -foglalkozzunk, ami nincs egészen rendben, ami nehézség, ami akadály, baj, amit le kell küzdeni. Ma minden honfitársunk általában tűrhetően él. Annak idején, mikor nem élt valami rózsásan, elcsodálkozott: miért mondják neki, hogy ő nagyon jól él; s lehet, hogy most meg azon csodálkozik, hogy mikor lényegében istenesen él. miért beszélnek annyit a nehézségekről. Ehhez hozzá kell szokni.

Az a helyes kommunista gyakorlat, hogy mindig az élet által napirendre tűzött nehézségekkel foglalkozzunk.

Ez azonban ne nyugtalanítsa az embereket, hiszen négyéves tapasztalatuk azt is megmutatta, hogy ha mi elhatározzuk, hogy a nép széles rétegeit érintő kérdésekről akarunk dönteni, — váltson ki az a döntés tapsvihart, vagy némi kis fejcsóvá- lást —, mindenben, mindig a tömegekkel együtt politizálunk. S ettől nem fogunk eltérni, ez a helyes kommunista gyakorlat!

— Vannak a fejlődésben közben akadályok is. A leküzdésükre rendelkezésre álló erőkről beszélve, engedjék meg, hogy mindenekelőtt a kommunisták és a pártonkívüliek szövetségét említsem. Ez a mi egyik fő erőnk, az Elnöki Tanácsban. a kormányban éppúgy, mint itt az országgyűlésben és valamennyi fontos társadalmi intézményünkben. Szerencsére mindinkább kialakul nálunk az a szokás, hogy azt szidjuk, aki szunyókál, vagy rosszul dolgozik, anélkül, hogy tekintettel lennénk arra. hogy párttag-e. vagy pártonkívüli.

— A mindennapi munkában éppúgy, mint a vezető testületekben, összeforrnak nálunk az emberek, párttagok, pártonkívüliek, s ez társadalmunk igen nagy

ereje.

A szakszervezetekben például körülbelül 250 000 funkcionárius tevékenykedik, beleértve az egyszerű bizalmiakat is, akik a munkapad mellett dolgoznak. A 250 000 emberből körülbelül 70 százalék pártonkívüli és elmondhatjuk: segítik a párt politikáját. Vagy vegyük a Kommunista Ifjúsági Szövetséget. Félmillió tagja közül körülbelől 10 százaléka párttag. Velük együtt a pártonkívüli fiatalok százezrei képviselik és hajtják végre a párt politikáját. Hasonló a helyzet a nőmozgalomban. A Hazafias Népfront bizottságaiban 110 000 ember dolgozik. Ezenkívül van körülbelül £00 000 népfront-aktivista. Valamennyien' dolgoznak, mozgósítják a tömegeket, tettekkel bizonyítják eltökéltségüket, hogy a kommunistákkal együtt tevékenykednek a párt politikájáért.

— Ebben az összefogásban van a mi erőnk, erre az erőre támaszkodunk, amikor most ismét a munkásosztályhoz, a parasztság és az értelmiség legjobbjaihoz fordulunk: segítsék nagy történelmi feladatunk befejezését, a mezőgazdaság szocialista átszervezését.

— Harcunkban, minden nagy feladatunk megoldásában támaszkodunk a világ haladó erőire, ez a mi nemzetközi bázisunk. A világ haladó erőivel' együtt őrködünk hazánk függetlensége fölött, építjük népünk szocialista jövőjét, küzdünk itthon a szocialista építés új sikeréért, nemzetközileg pedig a háború ellen, a békés egymás mellett élésért, a szocializmus világméretű gyözei máért.

Engedjék meg, hogy röviden érintsem a külpolitika egy-két kérdését. Részlesen beszéltek itt a vitában

az osztrák—magyar kapcsolatokról.

Valamennyi szomszédunk közül Ausztria az egyetlen kapitalista ország. A gyakorlatban kellene realizálnunk a magyar szocialista és az osztrák kapitalista állam nemcsak békés egymás mellett élését, hanem jószomszédi viszonyát is. Mi nem szűnünl^ meg ezért fáradozni. Nagyon egyetértek azokkal az elvtársakkal, akik azt mondják: nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy ez jelenleg nem így van.

A határon túl, Ausztriában nagyon jól tudják, hogy mi békés, jószomszédi viszonyt akarunk. Szent meggyőződésem, hogy mi Ausztriával nemcsak békésen fogunk egymás mellett élni, hanem végül is nagyon jó szomszédi viszonyt tudunk kialakítani minden gáncsoskodás és közbeeső zavaró epizód ellenére is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ilyen” epizódokért felelős személyeket nem nálunk, hanem a határon túl, Ausztriában kell keresni.

Volna azonban még egy meg jegyzésem a magyar- osztrák viszonyt zavaró epizódokkal kapcsolatban. Valamelyik képviselőtársunk említette, hogy amikor a nőszövetség egyik megbízottja Ausztriába akart utazni, előbb — hogy úgy mondjam —, hitvallást kellett tennie, mivel- akarja tölteni az idejét, kikkel és miről akar beszélni. Nos, ez rendben van. Ehhez joguk van. Megértem, hogy az osztrákok féltik semlegességüket a nőtanács egy képviselőjétől. (Derültség.) De kérdem: miért

nem adnak hasonló kérdőívet az olyan hivatásos kémnek is, mint például Allan Dulles, aki elég gyakran jár Ausztriában, s akinek nem is titkolt hivatása a kémkedés. Büszke arra, hogy „nem tudom hány éve” kémkedéssel foglalkozik. Tőle miért nem kérdezik meg: kivel óhajt ön érintkezni, mi célból, milyen • ügyeket akar megtárgyalni? Ezzel pedig jó szolgálatot tennének Ausztria belső békességének, általában a béke ügyének és nem utolsósorban a magyar-—osztrák viszonynak is. Nem ártana, ha az osztrákok részéről is több progresszív lépés történnék, hiszen az ő helyükben én arra gondolnék: tovább lesz nekik szomszédjuk a Magyar Népköztársaság, mint vendégük az amerikai kémszervezet főnöke. (Derültség és nagy taps.)

Másik megjegyzésem az Egyesült Államokkal való viszonyunkra vonatkozik.

Meggyőződésem, hogy az Egyesült Államokkal is ki tudjuk és ki fogjuk alakítani a normális kapcsolatokat.

Békésen, a békés egymás mellett élés jegyében elférhetünk egymás mellett a földtekén, annak ellenére, hogy itt szocialista- társadalom van és lesz, ott pedig még kapitalista rendszer van. A békés egymás mellett élés a történelem elemi erejű követelése.

Méltatlan, igazságtalan és sértő volt a bennünket érintő mozgáskorlátozás New Yorkban. De volt ezzel kapcsolatban másik érzésem is. A New York Times egyik tudósítójának is elmondtam. Nézze — mondtam neki — rám nézve személyileg ez a mozgáskorlátozás sértő, de nem volt kellemetlen. Részben, mert egész jó társaságban voltam. Tudják, hogy négy embert „tiszteltek meg” így: Hruscsov elvtársat, Mehmet Shehu elvtársat, Fidel Castrót és engem. A társaság tehát nem volt rossz. Eszembe jiitott 1932 februárja, amikor a börtönből kifelé tartva, a toloncházban megjelent előttem az akkori horthysta belügyminisztérium egyik főtisztviselője, és közölte, hogy én, mint kommunista, nem hagyhatom el Budapest határát.

Mondtam a New York-i tudósítónak: nem először történik meg velem, hogy egy bizonyos körzetet nem hagyhatok el. Először a Horthy-fa- siszta rendőrség büntetett ezzel. A tilalom — mondtam az újságírónak — már nem áll fenn, az a főtisztviselő egész rendszerével együtt a múlté már, én pedig az egykori magyar kommunista ifjúmunkás még mindig itt vagyok, sőt New Yorkban vagyok! (Nagy taps.) En az ilyesfajta újkori mozgáskorlátozásnak sem jósolnék sokkal nagyobb jövőt, mint annakidején a Horthy főtisztviselője által számomra előírt korlátozásnak.

Valamikor valóban joggal mondhatta magáról az Egyesült Államok, hogy a haladás, a demokrácia hazája. Hajdanában a feudális Európából sok ember menekült oda és menedéket talált a reakció ellen. Ma egész más a helyzet: ellenkező „hírnevet” sikerült szerezniük az Egyesült Államok

Ez a tanácskozás a világ legfontosabb eseménye veit, mert az emberiség jövőjét a munkásosztály fogja megszabni és meghatározni. A nyolcvanegy kommunista és munkáspárt képviselőinek, a nemzetközi munkásosztálynak döntései az emberiség jövőjét formálják. Joggal mondhatjuk, hogy a moszkvai tanácskozás történelmi jelentőségű volt.

— A tanácskozás széleskörű elvtársi véleménycsere volt, amelynek során fő politikai vonalunk és egységünk tovább erősödött.

Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártjának tekintélye. Erősödött a Szovjetunió Kommunista Pártja és Kína Kommunista Pártja, valamint a többi testvéri pártok összefor- rottsága és egysége.

Ez is nagy horderejű tény a jövendő harcok szempontjából. Az a fő irányvonal erősödött tovább, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága — Hruscsov elvtárs vezetésével — 1953-ban nyitott meg a személyi kultusz és annak minden káros kinövésével szemben, amikor is félrelökték a szocialista fejlődés útját gátló köveket. Ez a fő politikai vonal uralta a történelmi jelentőségű kongresszust, ahol sok tekintetben tovább fejlesztették a marxizmust, amelynek hatása, új, friss lendületet vitt az egész nemzetközi munkásmozgalom harcába. Ez hatotta át az 1957-es moszkvai tanácskozáson született nyilatkozatot, s így ez a fő politikai vonal, a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányvonalából a világ kommunista mozgalmának fő irányvonala lett. S most tovább erősödött. Tovább erősödött a nemzetközi munkásmozgalom egysége, a föld valamennyi népének javára.

Tisztelt képviselőtársaim!

vezetőinek: a világ minden el- i csapott fasiszta diktátora, hitle- j ristája, nyilasa, bukott nép-1 nyúzója úgy tapad hozzájuk, ( mint a mágneshez; bennük lelnek fő patrónusukra. Ügy gondolom, jobban kellene tőlük tartanunk, ha lemondanának erről a nagyon is kétes hírnévről. Mert a hidegháború a reakció világméretű támogatása végső fokon visszacsap és zsákutcába viszi az amerikai imperialisták politikáját.

Vannak ott is progresszív, józan gondolkodású emberek, akik hívei a békés, normális egymás mellett élésnek és elég tiszteletreméltó bátorsággal képviselik álláspontjukat. Nekem szerencsém van ismerni a Cyrus Eaton-házaspárt. En tisztelem ezt a házaspárt-, annak ellenére, hogy milliárdos. Bevallottan tőkés, nagykapitalista. De a háború ellen van, a korlátozás nélküli kereskedelem és érintkezés, a békés és normális egymás mellett élés híve a különböző társadalmi rendszerű országok között.

Nixon már megbukott, Allan Dulles is meg fog bukni. De Cyrus Eaton, ha az ő vonala győz, sajnos, még jó ideig nem fog „megbukni”. (Derültség.) Az ő vonalával kell majd birkóznunk. S feltétlenül el kell érnünk — ehhez viszont jó pár évig kell nyomnunk a gombot —, hogy az egy főre eső termelésben és fogyasztásban majdan túlhaladjuk a legfejlettebb kapitalista országokat, köztük az Egyesült Államokat is.

Kádár János beszéde további részében a kommunista és munkásnártok moszkvai tanácskozásával foglalkozott.

— Elmondhatjuk, hogy

Amikor mi itt a mezőgazdaság fejlesztéséről, a szocialista társadalom alapjainak lerakásáról tanácskozunk, a szocialista Magyarország felépítésének kérdéseiről beszélünk, jó ha tudjuk, hogy ez a célunk egybeesik az emberi haladással — jó tudnunk, hogy népünk ma az emberi haladás élén járó nemzetek sorában van.

Nem a múlthoz, a jövőhöz kötötte sorsát a magyar nép: a világ fejlődésének fő áramlatában, a szocialista fejlődés áramlatában haladunk.

Mi, magyar kommunisták, a Központi Bizottságban is és másutt is gyakran mondjuk: tevékenységünkért felelünk a magyar nép előtt és felelünk a nemzetközi munkásosztály színe előtt is. Felelősek vagyunk a magyar nép jövőjéért és a magunk frontján, illetve a magunk erejéhez képest a világ kommunista mozgalmának jövőjéért is. Azt szeretném, ha ézt a felelősséget — barátságunknak és szövetségünknek megfelelően — kicsit kiterjesztenék a pártonkívüliekre is, abban az értelemben, amilyen felelősség tudattal itt együtt tanácskoztunk az ország szocialista fejlődéséről.

Azok a kommunista hazafiak, akikkel a moszkvai tanácskozáson együtt ültünk, számítanak ránk, várják tőlünk is, hogy eredményesen, jól dolgozzunk. Nemcsak a Szovjetunióra, hanem minden egyes szocialista országra, tehát a Magyar Népköztársaságra is bizalommal és mint példára tekint a világ minden elnyomottja. Szeretnék, ha úgy dolgoznánk, hogy saját népük előtt példának említhessék a mi hazánkat is: nézzétek, ott van a Magyar Népköztársaság, a szabad emberi élet és boldogság hazája, ahová a szocializmus útja vezet.

— Mi a felszabadult szocialista népek családjához tartozunk; ez ad nekünk erőt. S a mi égőnk is ad valamit ahhoz

Létrejöttek a szocializmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. A szocializmus teljes győzelme elkerülhetetlen — állapítja meg a nyilatkozat, s hozzáteszi: a kommunista világmozgalom korunk legbefolyásosabb tényezője lett.

— Mi, akik ott lehettünk a moszkvai tanácskozáson, szinte tapinthatóan éreztük azt a legyőzhetetlen erőt, amelynek magunk is részesei vagyunk, öt világrész kommunista és munkáspártjainak képviselőit hallva, méginkább meggyőződhettünk arról, hogy a kommunizmus lángja, a marxizmus—leninizmus. — amelynek világító fáklyáját Marx és Engels gyújtotta meg, s Lenin emelte magasra — kiolthatat- lanul lobog immár a föld minden országában.

S milyen célt tűz maga elé a nemzetközi kommunista mozgalom? „A kommunisták történelmi küldetésüket — mondja a nyilatkozat, nemcsak abban látják, hogy világméretekben megszüntessék a kizsákmányolást és a nyomort, és örökre kizárják az emberi társadalom életéből bármilyen háború lehetőségét, hanem abban is, hogy már a mi korunkban megszabadítsák az emberiséget a háború rémétől”.

A világ kommunista' pártjai minden erejüket e nagy történelmi küldetés megvalósításának szentelik. Mi, magyar kommunisták is, mert forrón óhajtjuk, hogy a magyar munkás, paraszt, értelmiségi, szabad társadalomban alkothasson, hogy egészségesen nőjenek fel a magyar gyermekek, fiatalok, hogy békében éljenek a magyar nők, férfiak és béliében pergethessék napjaikat a munkában elaggottak. Azt akarjuk, 'hogy virágozzék hazánk földje.

Mi, magyar kommunisták, minden szavunkkal és tettünkkel bizonyítani akarjuk és fogjuk a legnagyobb igazságot: azt, hogy a kapitalizmus az ember megalázása, a kommunizmus az ember szabadsága; a kapitalizmus létbizonytalanság, a kommunizmus a biztos jövő és az emberi jólét; a kapitalizmus a háború örök fenyegetése, a kommunizmus az emberiség szilárd békéje. (Nagy taps.)

Kedves elvtársak!

Tisztelt képviselőtársaim!

A moszkvai nyilatkozat elítélte a revizionizmust, az imperialistákkal való megalkuvást, az imperialisták előtti meghajlást. Elítélte a dogmatiz- must, a tömegektől való elszakadást. Pártunk egész politikája immár négy éve folytatott szilárd és állhatatos kétfrontos harca tehát — amely egyidő- ben harcol a revizionista árulás, valamint a dogmatizmus és a szektariánizmus ellen — ezen a tanácskozáson újabb igazolást és megerősítést nyert a nemzetközi munkásosztály által.

Bennünket sokan azzal vádoltak — és talán ma is vádolnak —, hogy túl kemények voltunk, mert határozottan szakítottunk és leszámoltunk a revizionista árulókkal és az ellenforradalmárokkal. Ez nem baj. A nép ellenségeivel szemben pártunk ilyen lesz a jövőben is. Más oldalról viszont azzal vádoltak bennünket, hogy túl puhák, engedékenyek, revizionisták vagyunk. Miért? Mert nenr'az ellenséget kerestük minden emberben, hanem az embert, még azokban is, akik négy évvel ezelőtt szembeszálltak velünk, vagy legalább is az emberi vonásnak azt a maradványát,. amelynek segítségével a megtévedteket is visszavezethetjük a helyes útra. Bízunk abban, hogy pára nagy nemzetközi erőhöz, amely a népek jövőjét védi, biztosítja.

tunk e tekintetben is ilyen lesz a jövőben. Mert pártunk azt tartja — és ugyanezt vallja kormányunk, parlamentünk is —, hogy rendszerünket mindenkor vaskézzel kell védeni minden belső és külső ellenséggel szemben, de mindig emberi módon kell bánni az emberekkel. (Taps.)

Nem tettünk és nem teszünk engedményt a jövőben sem, sem a revizionizmusnak, sem a dogmatizmusnak és a szekta- riónizmusnak. Pártunk megmarad a marxista—leninista politika mellett.

Népünk saját tapasztalatai alapján győződött meg a politika helyességéről és nem kívánja, hogy változtassunk rajta. Inkább azt várja, hogy még következetesebben és jobban végrehajtsuk azt a politikát, amely immár négy esztendeje áthatja az egész országot, az államelméletet. Bízunk abban, hogy pártunk a néppel még erősebben összeforrva küzd az előttünk levő feladatok megoldásáért. Ez a bizalom adja azt a meggyőződést, hogy a következő években fellendítjük a mezőgazdaságot is és végigvisszük a nagy történelmi művet: a mezőgazdaság szocialista átalakítását, s befejezzük hazánkban a szocialista társadalom alapjainak lerakását

Meggyőződésem, hogy a kővetkező évek a munka, a szívós harc és nem egyszer az egymás közötti vita évei lesznek. De a gazdag eredmények évei is, egész népünk javára. (Hosszantartó, lelkes, nagy taps.)

Kádár János beszéde után az országgyűlés határozatot fogadott el. A határozat a következő:

„Az országgyűlés a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdaság helyzetéről éé az előttünk álló feladatokról adott tájékoztatóját tudomásul veszi, jóváhagyja a forradalmi munkás-paraszt kormánynak a falu szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés’ fejlesztésére irányuló politikáját.

Az országgyűlés helyesli a kormánynak azt az elhatározását, hogy a tél folyamán a termelőszövetkezeti mozgalom győzelemre juttatásával lényegében fejezzük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Ez érdeke a munkásosztálynak, magának a dolgozó parasztságnak, egész népünknek.

Az országgyűlés ajánlja és tanácsolja a termelőszövetkezeti parasztság, a falusi értelmiség, a munkásosztály legjobbjainak: meggyőző, jó szóval adjanak megfelelő baráti segítséget ahhoz, hogy a még egyénileg dolgozó parasztság újabb tíz- cs százezrei bátran válasszák a szövetkezeti gazdálkodást, amely immár a parasztság egésze számára nyitja meg az emberibb, jobbmódú életet, a kulturális felemelkedés lehetőségéi.

A termelőszövetkezeti mozgalom továbbfejlesztésének munkája mellett az országgyűlés felhívja a figyelmet a mezőgazdasági termelés és felvásárlás megjavításának időszerű tennivalóira, általában a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, erdőgazdaságok gazdálkodásának eredményesebbé tételére, különösen pedig a mezőgazdasági igazgatás és a felvásárlási apparátus munkájának határozott megjavítására.

Mindez nagyon fontos előfeltétele a második ötéves tervben, s ezen belül áz 1961-es mezőgazdasági tervben a mezőgazdaság előtt álló jelentős termelési és árutermeíési feladatok eredményes megoldásának.”

Ezután az elnöklő Rónai Sándor bezárta az országgyűlés ülésszakát. (MTI)

a tanácskozás heteiben Moszkvában dobogott a nemzetközi munkásosztály szíve.

Az imperializmus semmiféle erőlködése nem állíthatja meg a történelem előrehaladását