Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

1960. december 11., vasárnap NEPÜJSAG 8 Senki sem törődik velük KARÁCSONY JÓZSEF szi- getelömunkás mindennap hat kilométert gyalogol, míg a demjéni olajmezőkről a szállá­sára ér. Gyalogol, mert nem tud felszállni a buszra. A MÄVAUT még nem állapított meg tarifát erre a távolságra, de nem is vehetné fel a kalauz, mert Karácsony József nyakig sáros. Derrjjénben nem tud átöltöz­ni, mért nincs öltöző, nem tud megfürödni, mert nincs fürdő. Munkaruhában indul haza. Haza? No nem, az egy kissé messze lenne. Dióskálon lakik, Egertől négyszáz kilométerre. A munkásszállásra megy, itt lakik az ÉM Heves megyei Építőipari Vállalat egri mun­kásszállásán, a „barakk-szálló­ban”. Naponta tizenkét kilométert gyalogol, átázott munkaruhá­ban, de amikor hazaér, akkor sem tud rendesen tisztálkodni. Nincs meleg víz a fürdőben. A szálláson még nem fűtenek. Igaz, a szeneskannát, s egy fa­hasábot odakészítenek a kály­ha mellé. Fűtő nincs, mert Ko­lozsvári György, a szálló gond­noka szerint még nincs olyan hideg. így a nyirkos falak, az ócska vaságyak és a töredezett betonpadló csak úgy árasztják magukból a hideget. Négy órakor léptünk be a gondnokkal a 20-as szobába. Fázósan húztam össze maga­mon a kabátot. De a gondnok szerint még nincs hideg. Azért két óra alatt, míg együtt vol­tunk a szállóban, róla sem me­legedett le a mikádó és a va- telinos sapka. IDE ÉRNEK HAZA Kará­csony János szigetelőmunkás és szobatársai. Valahogy befű- tenek. A kanna szenet rázúdít­ják a vaskályhára. Fűteni kell, erősen, hogy a sarokban is érezzék a meleget. S aki leg­közelebb van a kályhához, ál­matlanul forgolódik az ágyán a kibírhatatlan hőség miatt. De reggel valamennyien a metsző hidegre ébrednek: a vékony, nedves falak egy-két óra alatt elnyelték a meleget. Karácsony János mosdatlan lefekszik az ágyba. Este, leg­feljebb vacsora előtt mossa meg a kezét, reggel a szemét. — Hideg vízzel... Este, reggel. A gondnok panaszkodik, hogy az emberek munkásruhában, mosdatlanul belefekszenek az ágyba. De hogy feküdjenek le másképp?.. ^ Hideg van, és víz nincs. Panaszkodik, hogy a munkások gondatlanok, nem vigyáznak a felszerelésre ... és lapozgat a jegyzőkönyvben, amely kínos pontossággal be­számol ezekről. De azt nem örökíti meg a jegyzőkönyv, hogy az embe­reknek nincs is kedvük ide jönni, mert mi örömet talál­nak a barakk-szállóban? Borza Mária és Gazsó Ilona is legszí­vesebben nagy ívben kerülnék el a szállót. Kerülnék, mert egészségtelen, hideg, televízió nincs, társalgó nincs, nincs hol szórakozzanak. S lakószobá­jukban szárítgatják kimosott f ehémemű j ükét. A gondnok pedig egy kéz- legyintéssel elintézi az építő- iparbafi dolgozó nőket... S velük még annyit sem törődik, mint a férfiakkal. Megtiltotta például, hogy a nők átjárja­nak a férfi-részlegbe, közben a női szakasznak” sem külön mosdója, sem vize nincs. Veres Mihály, tiszafüredi kubikus, olvasni szeretne. Sze­retne ... VAN KÖNYV IS a szálló­ban, mintegy kétszáz kötet. De három könyvesládában, zárva, Baleseti krónika A rossz időjárás miatt fel­ázott, csúszós, sáros utak és a köd miatt megromlott látási viszonyok fokozottabb figyel­met és éberséget kívánnak a gépjárművezetőktől, s arra fi­gyelmeztetik őket. hogy sokkal óvatosabban, körültekintőbben vezessenek, mint normális út­viszonyok esetén. Vigyázatlanságból, nemtörő­dömségből ismét hat baleset történt a héten. November 29- én Szabadi Béla, a 33-as AKÖV tehergépkocsivezetője, elaludt vezetés közben, és nekiszaladt a vele szemben jövő személy- gépkocsinak. A személygépko­csi vezetőjét súlyos sérülések­kel szállították kórházba. Sza­badi ellen a büntetőeljárás megindult. December 1-én T. J. gyön­gyöspatai lakost elütötte egy tehergépkocsi, amikor lovasko­csijára akart felszállni. ^ _ T. J. leesett a kocsiról és karját tör­te. Juhász János kompolti lakos a megengedettnél gyorsabban vezetett és beleszaladt, az előtte szabálytalanul megálló és uta­sokkal telt autóbuszba. Egyik utas könnyebb sérülést szenve­dett. Mindkét gépkocsivezető ellen megindult a büntető el­járás.- A KISKÖREI Dózsa Ter­melőszövetkezetben előrelát­hatólag január hónapban több környékbeli termelőszövetke­zeti tag részvételével baromfi­tenyésztési tanfolyam kezdő­dik. A tanfolyamon részt ve­vők megismerkedhetnek a Dó­zsa Termelőszövetkezet barom­fitenyésztési tapasztalataival is. Hatvanö! ezüstkalászos gazdataníolyam működik megyénkben ötnapos tanfolyamot ren­deztek a héten Egerben, a ket­tős könyveléssel záró termelő- szövetkezetek könyvelői rész­vételével. A tanfolyam péntek dél­után dr. Papp Lajosnak, a. Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjének zárszavá­val ért véget, aki beszédében felhívta a tanfolyamon részt vett 111 termelőszövetkezti •könyvelő figyelmét a zárszá­madásokból rájuk háruló fel­adatok becsületes, és lelkiis­meretes elvégzésére. Lakatos Antal is gyorsabban vezette teherkocsiját, mint azt a rossz út- és látási viszonyok megengedték volna. Horton a nagy sebességgel robogó kocsi megcsúszott és felborult. Egy utas könnyebben megsérült és jelentős kár esett a társadalmi tulajdonban. Lakatos a bíróság előtt felel tettéért. Gyöngyössolymoson az ipar­vágányhoz túl közel állt meg terményszállító vontatójával Bagó István túrái lakos. A kis mozdony felborította a pótko­csit és jelentős kár keletkezett a tsz termelvényeiben. Megin­dult ellene a büntető eljárás. Kovács Ferenc parádi lakos levizsgázatlan pótkocsis Zetort vezetett, jogosítvány nélkül, it­tas állapotban és összeütközött a Parádsasvári Üveggyár sze­mélygépkocsijával. Sérülés ugyan nem történt, de a társa­dalmi tulajdonban okozott kár jelentős. Kovács ellen büntető eljárás indult. II>1 Heves megyei Rendőr­főkapitányság Közlekedés- rendészeti Alosztálya SZILVÁSVÁRAD. Roman­tikus fekvésű falu a Blikk­ben .., Évtizedekkel előbb répáshu­tai emberek mészégető boksá­inak lángjai lobogtak ezen a tájon. Búboskemence-formájú boksákban égették a nyers mészköveket bükk- és tölgyfa­hasábok füzében és szénége­tők is megfordultak errefelé. Kormos arcú, kormos kezű, öreg-magányos, rejtelmes-ti- tolczatos szénégetők. Olyanok, amilyenekről a német — mit- hlenbergi és nürnbergi — nép­mesékben olvashat az ember. Ezek a furcsa, zárkózott em­berek elköltöztek a falut kö­rülölelő erdőségből. Meghal­tak. Munkájukra, a primitív módon előállított faszénre nem volt többé szükség. A mészégetés mestersége azon­ban a mai napig is élő maradt. Csak a formák változtak, a módszerek tökéletesedtek. Ma üzemszerűen égetik a nyers mészkövet Szilvásváradon. Tizenkét mészégető ügyel a kemencékre. Ok mind a haj­dani boksás mészégetők jelen­kori „unokái”. Tizennyolc „Hoffmann”-kemencében ége­tik hófehérre a szürkésfehér, szennyes színű nyers köveket. Boros Gyula 1943 óta dolgo­zik a mészégető üzemben. Bá­nyászott már követ a pisztrán­és a kulcsok elvesztek. Most ötven darab jut száztíz ember­nek. És nem tegnap vesztek el a kulcsok. Kancsár Antal már öt hónapja él a szállóban, de még ő sem tudja, milyen köny­vek lapulnak a ládák mélyén, nem látta őket. Pedig csak a könyv lenne az egyetlen szórakozása az embe­reknek. Száztíz embernek, mert annyian laknak itt, be­zsúfolva tizenhárom szobába: férfiak, nők, öregek, fiatalok, szakmunkások, átképzősök és segédmunkások. Rövidebb és hosszabb ideje élnek itt. Él­nek? Vannak! Így élnek, pedig ők is tisz­ták akarnak lenni, tiszta ágy­ban akarnak feküdni. Munka után szórakozni szeretnének. Klubszobát akarnak. Ahol rá­diózhatnak, televíziót nézhet­nek. sakkozhatnak, s a köny­vek is megtalálják helyüket a könyvespolcon. Kényelmes klubszobát, mert most csak hokedlijük van, s az sem mindegyiknek. Meg is érdemelnék. De a szo­ciális, kulturális juttatások helyett csak lelketlenséget és — a gondnok részéről — dur­vaságot tapasztalnak. Még ő panaszkodik rájuk, hogy fe­gyelmezetlenek, gondatlanok, nem tartják be a házirendet, „semmi jót sem várhatunk tő­lük.” Senki sem törődik velük. A vállalat vezetősége tűri, hogy dolgozói ilyen körülmények között éljenek. Az ifjúsági szervezet sem teszi meg a ma­gáét, a fiatalok jó része még azt sem tudja, hogy KISZ is van a vállalatnál. A szakszer­vezet is csak addig jutott el, hogy megállapítsa: elég rossz körülmények között élnek. A gondnok pedig meg van elé­gedve a viszonyokkal. Ml AZT HISSZÜK, hogy az építőipar dolgozói, kik a lakó­házak ezreit, mozik, kultúrott- honok, gyárak tömegét építik fel, megérdemelnék, hogy kul­turáltabb körülmények között éljenek, s egésznapos fáradsá­gos munkájuk után otthonra találjanak a munkásszálláson. Krajczár Imre Befejeződött az ötnapos tsz-k öny velői tanfolyam Egerben A mezőgazdasági dolgozók szakmai továbbképzésének egyik jól bevált módja: az ezüstkalászos gazdatanfolyam. Az előző évekhez hasonlóan, szerte a megyében az idén is megkezdődtek az előadások. Jelentések szerint november közepétől idáig 65 ezüstkalá­szos gazdatanfolyam indult megyénkben. Elsők között hív­ták életre a tanfolyamot: Ver- peléten, Demjénen, Egercse- hiben, Besenyőtelken, Szűcsi­ben, Poroszlón, és még sok más községünkben. A működő tanfolyamok igen látogatottak, sokan eljárnak az előadásra, kíváncsian hall­gatják a tudnivalókat. Nagy- rédén például 163 fő vesz részt minden szerdán az előadáson, amit a gyöngyösi Mezőgazda- sági Technikum szaktanárai tartanak meg. Azokban a községekben, ahol november közepén kezdték meg az ezüstkalászos gazda­tanfolyamokat, március köze­pe táján be is fejezik. Az el­sőéves hallgatók a tanfolyam befejeztével bizonyítványt, a másodévesek pedik okleve­let kapnak. inf as a véleményem ... hogy szüksége van néha az embernek arra is, hogy bát­ran és őszintén, kertelés és szépítgetés nélkül szembenézzen önmagával is. Ilyen önszemezgetés ügyében vonultam félre egy nyilvános rejtekhelyen, ahol kávét és krémest is mér­nek és ahol bátran és őszintén, kertelés és szépítgetés nél­kül szembenézhettem volna önmagámmal. Leültem és elkezdtem nézni — magam. Néhány szem­pillantást tehettem csak. alig tudtam. annyit megáVr utáni, hogy meglehetősen, pocsék egy alak vagyok, amikor valaki a vállamra ütött és rámharsogott: — Szervusz, öreg cimbora, minek búsulsz, ott erre a célra a mezőgazdaságból elbocsátott ló! Kajavác volt. Viccel mesélt, néhányat, rosszat, fele se tréfa vicceket. Félóra múltán, sürgős dolgomra hivatkozva, én búcsúztam el, hogy elvonuljak egy másik rejtekhelyre, ahol szembenézhetek magammal Alig kezdtem el a szeme­zést, újfent harsogva tört rám valaki, Burbulya volt, és lel­kesen újságolta, hogy Kanadában élő anyósának ötösikrei születtek, és hogy mit szólok én ehhez? Őszinte és meleg szívvel gratuláltam a családi örömök­höz, és búcsúztam, és mentem tovább, hogy egy pillanatra magammal és magamnak maradjak, hogy rendbetegyem végre lelki szennyeseimet. Két perc múlva Tohonya jött és én mentem. Két perc múlva Gugyerák jött és én újból mentem. Azután jöttek sorban a telefonkönyv tagjai, ábécé-rend­ben, mindnek fontos közölnivalója volt velem, egyedül csak velem, mintha a világegyetemben csak én lennék rajtuk kívül az egyetlen, akivel még egyáltalán érdemes közölni valamit. S most itt ülök, szemben a szennyeseimmel és Ágnes asszonyt irigylem, aki véres leplét kimoshatta a patakban. Ő tehette, őt nem zavarták, ő csak a lepedőt akarta tisztába tenni, s a mosást tisztelik az emberek. Az emberi nem. (egri) Olvasóink írják — panaszolják Nemrégen többen Heves me­gyéből látogatóba mentünk Balassagyarmatra, a most be­vonult katonafiainkhoz. Mikor mentünk, kissé szomorúak vol­tunk, de az ott töltött idő után szinte örömmel és nagy megle­petéssel tértünk vissza. A meg­lepetést és az örömet az a fo­gadtatás okozta, amelyben ré­szesítettek bennünket, a láto­gatókat a néphadsereg vezető tisztjei. Sokat beszélgettek a szülőkkel, hozzátartozókkal, a szülők elmondhatták problé­máikat, kívánságaikat. Igen felfigyeltem arra, amikor az egyik kiskatonának a szülei és felesége elmondták az egyik tisztnek, hogy milyen körülmé­nyek között élnek, s megígér­ték nekik, hogy a fiatalasz- szonyt hamarosan elhelyezik valahová dolgozni, hogy ezzel is könnyítsenek a családon. Meghívtak bennünket de­cember 18-ra, amikor fiaink az esküt teszik majd le, s meg­ígérték, hogy akinek nincs is­merőse ott, annak szállodát ;s biztosítanak erre az időre. Ezt az örömet, amelyben ré­szünk volt a látogatás alkalmá­val, mi, szülők, nem tudjuk csak úgy elhallgatni, ezt tud­tára kell adni mindenkinek, megnyugvásul közölve mind­azoknak a szülőknek, akiknek katonafiuk van, hogy legyenek nyugodtak, fiainknak jó dol­guk van a honvédségnél, jó el­látásban részesülnek. Ezúton mondunk köszönetét a balassa­gyarmati laktanya vezetőinek, azoknak, akik lehetővé tették nekünk, aggódó szülőknek, hogy ízelítőt kapjunk abból, hogyan élnek, hogyan töltik katonaidejüket fiaink. Varga Béláné Adács. Gyalog a busz után Hatvantól Jászfényszaruig Harmadmagammal utaztam Gyöngyösről Hatvanig, hogy ott átszállva a jászberényi buszra, Jászfényszarura érjünk a munkahelyünkre. A legna­gyobb bosszúságunkra, a heré­nyi busz már a harmadik eset­ben ott hagyott bennünket. Vagyis a fővonalról érkező já­ratot a forgalmista kénye-ked- ve szerint indítja, van rá eset, hogy megvárja, de legtöbb esetben nem. Természetesen, ezt felháborodva reklamáltuk a forgalmi irodában, ahol azzal válaszoltak, nem gondolták, hogy lesz ^gyöngyösi vonalról olyan átszálló, aki Jászberény felé megy. Különben egy perce ment el, alig egy-két utassal, majd legközelebb megvárjuk magukat is — hangzott á vá­lasz. Ez az első esetnél történt. De azóta már harmadszor is ott hagytak bennünket, s így kénytelenek voltunk gyalog el­indulni, hogy sokat ne mulasz- szunk munkahelyünkről. Ilyen esetben csak 3—3 órát késtünk a munkából. Véleményünk szerint nagy­fokú gondatlanság, felelőtlen­ség az, hogy nem tartják be minden esetben a busz menet­rend szerinti idejét, ami igen sok kellemetlenséget okoz olya­noknak, akik munkahelyükre csak busszal tudnak menni. Juhász Józsefe Gyöngyös. Ä bányászbetegség ellen Mészégetők gos tó fölötti kőbányában, s volt kőberakó is, mielőtt fűtő lett a kemencék mellett. Ti­zenöt éve, hogy fűtő. Hat ke­mencére vigyáz, hogy állandó hőmérsékleten „égjenek’9 a kövek. A hajdani — edelényi, felsőkelecsényi — cseléd már évek óta az üzem kommunis­ta sejtjének titkára. Apja is cseléd volt. Négy gyermeké­nek sem adhatott más jövőt a szegények ínséget ismerő élete. Cselédkenyeret evett a két fia, két lánya is. Akárcsak ő ma­ga. A ^nagyobbik fiút aztán „kiemelte” a néphatalom. Ve­zető posztra állította. Először a községnek volt párttitkára. Később az üzemi bizottság el­nöke lett. S most az üzemi kommunista közösség vezető­je. Fiatal még Boros Gyula. Mindössze harmincnyolc éves. Beszédes, közvetlen ember. Az a fajta egyéniség, aki legszí­vesebben a munkájáról beszél, s önmagáról keveset árul el. Őszinte érzéssel, lelkesen be­szél az üzemről. A kemencék­ről, amelyekre műszakonként ő vigyáz. Három műszakban égetnek mcszet. Nyolc óránként tisz­títják le a tüzet. —• A salakosok lebuktatják a tüzet a hamuslyukba, s az elégett szén salakját vaska­pákkal kikotorják, csillékbe rakják, s a salakhaldányon kiürítik — magyarázza. A lángok sosem aludhatnak ki a kemencékben... Igaz, az ellenforradalom kolompverő, zűrzavaros hangulatában egyetlen füstbodor sem kanya­rodott ég felé a hatalmas ké­ményen át. Az emberek nem dolgoztak. 1957 januárjában aztán újból tüzet gyújtottak a kemencékben. Azóta állan­dó a tűz. — Van mit dolgozni az em­bereknek. Egy-egy műszakban öt-hat kemencében égetjük a követ. A kemencék hőmérsék­letének nem szabad ingadoz­nia. Ez a minőséget rontaná. Nem égnének a kövek tökéle­tesre. Félóránként tatai dara­szenet adagolunk fölülről a kemencékbe. így a felső kér­geket is átégeti a tűz. A „Hoffmannokban” kam­ránként égetik a nyers követ. Fokozatosan terjed a tűz ke­mencéről kemencére. A két- sornyi, 9—9 kemencét, föld alatti tűzkanálisok kapcsolják egybe. Ezeken halad át a tűz egyik sorról, a másik sorra. A . A nyirkos hideg, a tikkasztó hőség és a hirtelen támadt hu­friss kövekkel rakott kemen­ce-kamrákba. Egy-egy kamrá­ba 520 mázsányi nyers követ raknak. Ez a mennyiség — ha jó az előmelegítés! — 24 óra alatt teljesen kiég. — Miből tudják meg. hogy a kövek kiégtek-e a kemen­cékben? — A nyers kő az égetés so­rán súlyának 40 százalékát veszíti. Ez azt jelenti, hogy a kamra rakománya összébb esik, lejebb roskad, a kemen­ce mennyezetétől úgy har­minc-negyven centire. 24 órán­ként csak egy kamra rako­mány égetése marad hátra ... Szép pillanatok következ­nek: a mészégetők áttörik a kemencék alagútjának bejára­tát elzáró samott-téglafalat. Perzselő forróság 'csapódik ki a kemencék száján. Vörösen, fehéren izzik az áttüzesedett kövek garmada. Odébb a mészkihordók már az utolsó darabokat rakják csillébe, s tolják a vagonokba. A mellet­tük. levő kamrába újabb nyers köveket emelgetnek, púpoznak egymásra a kőbe- rakók. S a hatalmas, magasra felnyúló kéményből kusza, borzas füstbozont kapaszkodik az ónszürke őszi égbolt pere­mére. Palaky Dezső zat átka beveszi magát a bőr alá, alattomosan támadja az ízületeket. A bányász szerve­zete birkózik a kórral, de so­kan mégis ízületi bántalmakat kapnak. Évente sok, erős mun­kásembert dönt le lábáról a betegség. Petőfibányán iszappakolót létesítettek, március óta ápol­ják, gyógyítják itt, helyben a reumatikus betegeket, utókeze­lést adnak a törött végtagok­nak, iszappakolást és gyógy- masszázst a munkában fáradt bányásznak. Naponta 40—50 gyógyulni vágyó ember keresi fel az egy­szerű kis épületet. Orvos és se­gíteni vágyó szakember várja a munka ideiglenes rokkantja- it, messzi vidékről hozzák a különleges, gyógyító hatású iszapot. Hat pihenőágy, négy pakoló-fekhely, kellemes me­leg és üde virágok fogadják a terembe lépőt. Az épületet és a hozzá tarto­zó berendezést 280 000 forin­tért építtette, szereltette a tröszt. Jövőre duplájára akar­ják fejleszteni a pihenőágya­kat. A bánya kezelésében ma­rad az iszappakoló. Az SZTK- val egy kis huzavöna után si­került megkötni a megállapo­dást. A szokásos térítést adják a bányának, a forintokat rend­ben elszámolják. De mindennél többet ér a helyreállt egészség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom