Népújság, 1960. december (11. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-31 / 308. szám

1960. december 81., szombat N EPCJSAG 3 Elsősorban a lakosság' számára kell dolgoznunk Látogatás a Füzesabonyi Vegyes Ktsz-nél KILENC ÉVE alakult a Fü­zesabonyi Vegyes Ktsz. Az ala­pító tagok közül kettővel: Csi- vincsik István, szalagfűrész­kezelővel és Berényi Józseffel, az új székház műhelyében ta­lálkoztunk. — A kezdet kezdetén az aka­rat és a lelkesedés hajtott ben­nünket. Gyengén álltunk gé­pek dolgában, meg a munka- szervezéssel, az anyagellátással bizony, sok bajunk volt. De nézzen szét itt,_ a telepen, a műhelyekben, vagy akár az irodákban. Minden arról ta­núskodik, hogy előre jutottunk, szépen fejlődött a ktsz — mond­ják szerényen, minden hival­kodás nélkül. A gazda ottho­nosságával mutatják meg az udvaron felállított szalag- fűrészt. — Füzesabonyból, meg a kör­nyező falvakból szilva-, nyár- és akácfát hoznak ide az em­berek. Deszkát, szarufát, tető­lécet és stukatúrdeszkát fűré­szeltetnek. Sokszor alig győz­zük a munkát. Az új épület egyik tágas műhelyében akácrönköt tolnak a gép alá. Berényi József va­laha édesapja kerékgyártó­műhelyében dolgozott. Most. csákánynyelet „gyárt” megren­delésre. A hulladékból meg TÜKER alágyújtót kötöz egy fényes szemű menyecske. — Nagy szükség van erre, el­vinnék egy szálig, ha ötször ennyi is lenne. Rózsa Ferenc, a villanysze­relő részleg vezetője toppan be. A műszaki vezetőt keresi, együtt mennének a mestersé­ges megtermékenyítő állomás építkezésének átadására. Ad­dig van még néhány perc és Földvári Károly elkísér ben­nünket az asztalos és az üve­ges részleghez. — Varadi Sándor dormándi gyerek volt, itt tanult, nálunk. Most még kézi erővel fényezi az asztalt, de hamarosan sza­lagcsiszolót kap a műhely. Könnyebb és gyorsabb lesz a munka — tájékoztat a műszaki vezető. De szavaira ügyelt a fiatal munkás is, mert nagy, fekete szeme felcsillant és csak ennyit mondott: az jó lesz, így már nehezen győzzük. BENYITUNK a másik mű­helybe. Abrikter, vastagoló, kombinált körfűrészgép, kézi vésőgép és egy köszörű áll a tágas műhelyben. — Ezek nélkül el sem tud­nánk képzelni a munkát. Nem újak, de jó karban vannak, vigyáznak rájuk az emberek — simogatja végig szemével a gépeket az asztalosüzem veze­tője. — Hogyan készülődnek a kö­vetkező évi munkákra? •— Rendkívül esős őszt ér­tünk meg az idén. Kerékagyig ért a sár, az öreg RÁBA-teher- autó hűtőjén folyt a latyak és a víz. Nem tudtunk elegendő sódert és meszet kiszállítani az építkt késekre. Levontuk a tanulságot. Két meszes gödröt építettünk, az egyiket jól le­fedtük, téliesítettük. 170 mázsa meszet oltottunk le. Tavaszra jól összeérik, nem fog felpúpo- sodni, leperegni a vakolat és a festés. Az egerszalóki tsz-től beszereztük az első negyedévi homokot, Nyékládházáról a ka­vicsot és a legfontosabb anya­gokból sem lesz hiány az új év elején — bizakodik a műszaki vezető. — A ktsz-nek lesz elegendő munkája?. ■— AZ IDEI munkák nagyobb részére a KISZÖV-től kaptunk kijelölést. Istállót építettünk Nagytályán, Dormándon, Ti- szanánán és még egy sor ter­melőszövetkezetben. De az ere­deti kijelölés 10—15 százalékát építettük mi. Ugyanis a terme­lőszövetkezetek részben saját rezsiben építkeztek, másrészt az építőipari vállalatok, vagy más ktsz kapta a munkát. Jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság szakmunkásnak csak kisiparost lehet felvenni. Több kisiparos­sal tárgyalunk és remény van rá, hogy hamarosan megtalál­ják nálunk a megélhetés és boldogulás útját — bizonygat­ják a Füzesabonyi Vegyes Ktsz alapító tagjai és vezetői. (F. L.) Fokozni kell a Vöröskereszt üzemi szervezeteinek munkáját A Vöröskereszt megyei tit­kársága megtárgyalta az orszá­gos elnökség határozatát, amely kimondja, hogy milyen formá­ban kell kibővíteni, illetve ho­gyan lássa el feladatát az üze­mi Vöröskereszt szervezet. Ez a határozat pontosan megjelöli a szervezet munkájának célját és tevékenységét: „... A Ma­gyar Vöröskereszt üzemi alap- szervezeted munkájának célja a dolgozók jobb egészségvédel­me, egészségügyi szemléleté­nek kialakítása. Az egiészség- kultúra emelése a termelést is befolyásoló tényező, és így a szocializmus építésének meg­gyorsítását a dolgozók élet- és munkakörülményeinek további javulását segíti... Ennek érde­kében az üzemekben a Vörös- kérészt mintaszervezeteket alakít ki.;. Az üzemi vörös- keresztes mintaszervezet címet minden olyan üzemi alapszer­vezet elnyerheti, ahol az egész­ségügyi és szociális munkát a központi irányelveknek megfe­lelően a többi tömegszervezet­tel, elsősorban a szakszervezet­tel egybehangolva példamuta­tóan végzik...” Az irányelvek megjelölése mellett foglalkozik az országos elnökség határozata a vöröske­resztes üzemi alapszervezetek konkrét tennivalójával is, pon­tokban határozza meg azokat a teendőket, amelyeknek elvég­zése szükséges az üzemi szerve­zetnek ahhoz, hogy mintaszer­vezet legyen. Ezt a határozatot megyei vo­natkozásban tárgyalta megyei elnökség, s ezen a megbeszélé­sen megjelentek az érdekeltek is, így részt vett az Egri Do­hánygyár. a Mátravídéki Erő­mű, Petőfibánya, Egercsehi— Bányatelep, Hatvani Cukor­gyár, Szerszám- és Készülék­gyár, s a XII-es akna üzemi szervezetének megbízottja. Megtárgyalták, hogy a megye területén is megszervezik a Vö­röskereszt üzemi mintaszerve- set mozgalmat. A résztvevő üzemi orvosok, szakszervezetij elnökök, és vöröskeresztes tit- j károk elfogadták a mozgalom beindításának a gondolatát, s az egyetértésen túl elhatároz-1 ták, hogy minden segítséget megadnak az üzemi Vöröske-' reszt szervezetnek, hogy meg­valósíthassák elképzeléseiket, s elnyerjék a mintaszervezet cí­met. Természetesen ezt azért hangsúlyozták a megjelentek, mert a mintaszervezet magával hozza azt is, hogy valóban ke­vesebb balesettel, jobb, egész­ségesebb munkakörülménnyel, magasabb egészségügyi kultú­rával számolhatnak üzemük­ben és ez mindenesetre jobb, terme’ékenyebb munkát bizto­sít az üzem dolgozóinak. A Vöröskereszt ennek a moz­galomnak a szervezésével újra harcba száll az egészséges em­berért, s hogy a mozgalmaikat a jó aktívák segítségével to­vább is fejlesztik, azt már nem egy mozgalom jelentős eredmé­nye bizonyítja. Elég csak a nyáron lezajlott kampányszerű — azóta állandósult — mozga­lomra, a „Tiszta udvar — ren­des ház”-mozgalomra gondolni, ahol számszerű adatok állnak rendelkezésre ahhoz, hogy bi­zonyítani tudják, mit jelentett falun ez a mozgalom az egész­ségügyi kultúra emelése érde­kében. Vagy egy másik mozga­lom, a véradó-mozgalom is a lelkes vöröskeresztes aktívák­nak köszönheti — a hivatalos szervek után — azt, hogy ma már széles körben elterjedt, s az emberek ismerik, sőt egyre' többen és többen kapcsolódnak bele a mozgalomba, ami szin­tén elvesztette kampány jelle­gét, s ma már egy állandóan napirenden levő dolog az em­berek között. Mindezeket fi­gyelembe véve feltehető, hogy az üzemi mintaszervezet moz­galom is hasonló méretekben fejlődve, állandósul az üzemek­ben, s valóban hozzájárul az egészséges munkához. átszervezése, az építkezések sürgőssége az idén rendkívüli helyzetet teremtett. Igyekez­tünk a követelményeknek, a ránk háruló feladatoknak ele­get tenni. De tisztában va­gyunk azzal is, hogy 1961-től elsősorban a lakosság javítási­szolgáltatási igényeinek kielé­gítésére kell törekednünk. Határozott rendelkezéseket kaptak már erre vonatkozó­lag? A KISZÖV választmányi ülése foglalkozott ezzel a kér­déssel és szóbeli tájékoztatáso­kat kaptunk. A Füzesabonyi Vegyes Ktsz könyvelési és statisztikai ada­taiból megállapítottuk, hogy az idén 2,8 millió forint terme­lési értékből a lakosság részére 11.1 millió forint értékű mun­kát és szolgáltatást végeztek. Az építőipari részleg 13 csalá­di házat épített fel és mintegy • 65 lakóház belső munkáit, a vakolást, asztalos és villany- szerelő munkáit végezte. A környező községekben, külö­nösen Mezőtárkányban sok épülettatarozást fejeztek be. Az asztalos részleg mintegy 150 ezer forint értékű ajtót, ablakot készített a lakosság ré­szére. Az idei kezdeményezés sikerrel járt, tovább kell ha­ladni a megkezdett úton. A hírek szerint a munkák minőségével az emberek elége­dettek és az év utolsó napjai­ban több érdeklődő fordult meg a ktsz-nél. Azt kérdezget­ték, hogy az új esztendőben hogyan-mint lehetne építtetni. A lakosság meggyőződik arról, hogy a ktsz becsületes, jó mun­kát végez,, olcsóbban is vállal, mint a magániparosok. Külö­nösen előnyös, ha egy-egy épít­kezés teljes munkáit a ktsz- nél rendelik meg, akkor áren­gedményt tudnak adni. Me­gyénkben is általános szokás, hogy az egész család, sőt a ro­konság is részt vesz a házépí­tés munkájában. Ezért jogos a kérés: találják meg annak a módját, hogy a család munká­jának értékét hogyan számol­ják el a számlában. A LAKOSSÁG részére vég­zett egyedi munka természete­sen nem olyan kifizetődő, mint az egy helyen vállalt több százezer forintos építkezés. De a kisiparos szövetkezetek el­sődleges feladata a lakosság igényeinek kielégítése. A saját­ságos profilnak megfelelően, gondosan kell megszervezni a munkát, fegyelmezett, jól kép­zett szakembereket kell mun­kába állítani. — Ezt a célt szolgálja felet­tes szerveink rendelkezése. Ugyanis szövetkezeti tagnak, Az Űjév, azaz bocsánat, a Szilveszter éjszaka igen kelle­mes valami. Az ember ilyen­kor veti le az elmúló év min­den gondját, baját, örömét, s az csak természetes, hogy ilyenkor, Szilveszter éjszaká­ján, a zsebéhez és egészségéhez mérten, mindenki vígan igyek­szik átevezni a még ismeretlen új esztendőbe. Magam is így volnék, s vol­tam is, az óév utolsó éjszaká­jának felére, s az új év első éj­szakájának felére szívesen ké­szülődök. Persze, nemcsak én, hanem hűséges hitvestársam is. Remélem, ezután is így lesz, hanem az bizonyos, hogy soha többé tombolajegyet nem vá­sárolok. Nem és nem, még ha tíz fillérbe kerül, akkor sem. Még ha azt is fogják rám, hogy smucig fráter vagyok, még ak­kor sem. Természetesen, en­nek megvan a maga külön kis története. A múlt év Szilveszterén tör­tént. Fiatalos lendülettel ké­szültünk hűséges oldalbordám­mal egy üzemi mulatságra. Jó hangulatunk volt, az asszony pompásan mutatott a kará­csonyra kapott kisestélyiben, s én is örömmel állapítottam meg, hogy az elmúló évben is­mét híztam, baj van a nad­rággal, okvetlenül ki kell eresztenem. — Szerencse — morfondíroztam magamban —, hogy az ember lába egy bizo­nyos időn túl már nem növek­szik, mert ez újabb plusz ki­adást jelentene. Ismétlem: vidor hangulatban A legújabb fogyasztószer New York legnagyobb szen­zációja a Metrecal nevű fo gyasztószer, amely minden eladási csúcsot megdöntött az amerikai áruházakban, még a hula-hop karikákét is. Több mint 17 millió ameri­kai fogyasztja ebéd helyett ezt a fogyasztószert, amely szójalisztből, kukoricaolajból és vitaminokból áll. A taná­rok és tisztviselők minden reggel termoszüvegben, vízben oldva, a munkások por alak­ban viszik magukkal Metre- caljukat. Van, aki gint, vagy rumot ad hozzá, mert az új „teljes táplálék” íze nem túl kellemes. Cápa ellen — napernyővel Hans Hass osztrák kutató rengeteg kísérletet végzett, hogy megtudja, mivel lehet elriasztani a cápát. Valameny- nyi módszer közül a tarka napernyő bizonyult a legha­tásosabbnak. Amint kinyitot­ták a napernyőt, a tengeri ra­gadozó tüstént megfutamo­dott. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Farjas Gyula János, Huszár Zoltán Tibor, Gyetvai Ta­más Sándor, Balog István, Imre Pál, Kovács Erika Katalin, Kúti Mária, Medve Éva, Lukács László, Tóth Péter, Vaka János, Bíró Gab­riella. VidáJk József, Szabó László. Házasságot kötöttek: Madár Jó­zsef—Tuza Éva Erzsébet, Kardos János—Vincze Mária, Üjvári István •Liptai Etelka. Meghaltak: özv. Fekete Ferencné (Farkas Rozália), Krisztián Béla. 99 Hazudj igazat ff A Szocialista Kultúráért Érdeméremmel kitünte­tett MÁV Kitérőgyár ÜV szín­játszó csoportja kellemes ka­rácsonyi ajándékkal kedveske­dett a gyöngyösi közönségnek, azzal, hogy bemutatta Oscar Wilde: Hazudj igazat c. három- felvonásos vígjátékát. A csoport legutóbb egy ko­moly tartalmú drámát muta­tott be, most pedig ezzel a szín­darabbal bebizonyította, hogy nemcsak az operett terén, vagy a drámában állják meg a he­lyüket, hanem vígjátékban is. A gyöngyösi közönség, saj­nos, már hónapok óta el volt zárva attól a lehetőségtől, hogy színdarabot nézhessen, így kü­lönösen örömmel fogadták azt a hírt, hogy karácsonykor egy színházi élményben lehet ré­szük. A hírt még az a tény is szimpatikusabbá tette, hogy a váltógyári csoport szereplői játsszák a darabot, hiszen ez a csoport mór közismert és köz­kedveltté vált a városban. A várakozás nem is volt hiába­való és nem is okozott csaló­dást. Akik karácsonykor meg­nézték az előadást, azok kelle­mes estét tölthettek el a városi művelődési otthonban. Közönségben sem volt hiány és sikerben sem. * színdarab Angliában ^ játszódik a századfor­duló idején. Az író szellemesen mutatja be a kor fiatalságának összeütközését a konzervatív öregekkel. Tengeribeteg halak A napokban New York ki­kötőjébe beérkezett egy hajó, amelyen egzotikus halakat szál­lítottak a Coney Island-; akvá­rium számára. Valamennyi hal tengeribeteg volt. Dr. Carlton Ray zoo'ógus azonban nem le­pődött meg ezen. „Természetes, hogy a halak is tengeribetegek lesznek — mondotta —, ha hosz- szabb ideig szűk tartályban ál­landóan ide-oda himbálják őket. De azonnal rendbejön­nek, mihelyt kikerülnek a szűk tartályokból, ha .szilárd talajt’ éreznek uszonyaik alatt.” 6500 külföldi, 317000 belföldi vendég Egerben Az idegenforgalom napjai véget értek. Heves megye Ta­nácsa VB Idegenforgalmi Hi­vatala most állítja össze az 1960. esztendő mérlegét. Az eredményeket tükröző statisz­tikai adatokból elsőnek a vá­rosunkba látogatott külföldiek adatai váltak ismeretesekké. A szocialista országokból több mint 5900 vendég fordult meg városunk falai között, ez 191 csoportot jelent! Az élen ter­mészetesen a szovjet turisták állnak, akik az „Inturist” ré­vén jutottak el hozzánk. 3500 szovjet látogató 99 csoportban fordult meg Egerben. A 100­ik csoport december 26-án ér­kezett. A Német Demokratikus Köztársaságból a „DER” uta­zási iroda közvetítésével 1400 turista 59 csoportban. Len­gyelországból az „ORBIS”-on keresztül 880 érdeklődő 24 csoportban, Csehszlovákiából pedig a „CEDOK” útján 5 turnusban 130-an érkeztek. Egyéb baráti országból is lá­togattak Egerbe — bolgárok, albánok, románok, sőt még 10 kínai is meglátogatta a vá­rost. A nyugati országokból 16 csoportban 400 vendégünk volt. Első helyen az osztrákok állanak, 160 fővel, 80—80 tu­rista fordult meg hazánkban tett körútja során Egerben Hollandiából és a Német Szö­vetségi Köztársaságból. Fran­ciaországból is volt 40 vendé­günk, de voltak itt finnek, olaszok, dánok, belgák és más nemzetiségűek is. Úgynevezett vegyes csoport keretében 220-an látogattak el Eger városába. Az eddigi számítások sze­rint, a hazai látogatók száma, a külföldiek fenti 6500-as lét­számán felül eléri a 317 ezret! A malac, a érkeztünk a szilveszteri mulat­ságra. Zaj, nevetés, tánc foga­dott, s ez a vigalom éjjel tizen­kettőkor érte el tetőfokát. Hát még a tombola! Mondanom sem kell, hogy jó nejem többszöri biztatására, én is érdekelve voltam néhány tombolajeggyel a húzáson, s hogy ne nagyon szaporítsam a szót, rögtön elárulhatom: a ró­zsaszín testű, kétségbeesetten visítozó, fürge, eleven, kis­malacot mi nyertük meg. Szeretett hitvesem majdnem elájult nagy örömében, hanem viszont bennem — lévén prak­tikus, reálisan gondolkodó em­ber — iszonyú sejtések kezdtek nyiladozni. Mindjárt ott kezdődött a baj, hogy az asszony — bár nagy kedvelője a szolid derékriszá- lásnak — nem volt hajlandó tovább táncolni. Állandóan a büfé konyhájában tartózkodott, ahol a kismalacot helyeztük el ideiglenesen, egy mosogató­dézsa alá. Minduntalan kenye­ret akart etetni szegény állattal, persze igen kevés sikerrel. Hiá­ba hagytam nyitva szándéko­san a büfé ajtaját, többé nem csábította a zene, sem a tánc, csak nézte a malacot és gügyö­gött hozzá: — Te drága kis muculikám, jaj, de édes vagy, egyem mtg a kispofádat. Később már magázta, a bü­nejem és én! fés lányok hangos nevetése közben: — Maga aranyos... ju j, eszem a szivét, malackája, juj, de szép malackája van valaki­nek. Hanem a „fekete-leves” ott­hon tárult elénk teljes gőzében. Akkor még csupán egy szo­bánk volt, se konyha, se speiz, se WC, sem előszoba. Hajnali négy órakor ott álltunk szép­séges nejemmel, karomban egy visítozó kis jószággal a szoba, közepén és tanácstalanul néz­tük egymást. Rögtön javasoltam, hogy vi­gyük le a pincébe, s már-már megoldhatónak látszott az egész probléma, amikor nejem­nek eszébe jutottak a patká­nyok. Nem, oda nem lehet ten­ni a mucuskát, a patkányok megeszik, belémarnak a rózsa­szín testébe, és hogy én egy szívtelen valaki vagyok, ha csak említeni merészelem a pincét. Almos voltam és dühös. Az asszony könnyezett, a malac békésen röfögött (vagy röhö­gött) a karomban, szerencsém­re, úgy látszik, nem volt túl­terhelve a gyomra. Hanem mégsem tarthatom azért egész esztendőben a karjaimban ezt az állatot és álmos vagyok, tö­rődött, az asszony már fekszik, s a paplan alól gügyög: — Aranyoska (mármint a malac, nem én!), eszem a zúzá­ját, csúnya bácsi, a pincébe akarja zárni. Aranyoska... — Lesz szíves végre meg­mondani, hogy mit csináljak az aranyoskával — mondom vészjóslóan. Érzem, ha öt per­cen belül nem oldódik meg a „malac-ügy” kivágom az ud­varra, le az emeletről, s utána jöhet a válóper. Feleségem, úgy látszik, meg­érezte a kritikus pillanatot, mert kiugrott az ágyból, a kombinált szekrényhez rohant, s a vitrinéből hihethetlen gyor­sasággal kirakott minden cse­csebecsét. Azután újságpapírt tett a vitrin aljára, kikapta karjaim közül a mucuskát, s bele a kombinált szekrény kö­zepébe épített üvegajtós vit­rinbe. Csak álltam, s azt hittem rám szakad a mennyezet. Az aranyoska viszont láthatóan jól erezte magát. Térült, for­dult. röfögött, ásított, nagy ke­gyesen elvégezte a dolgát, s utána — mintha az a világ leg­természetesebb ügye lenne — lefeküdt. Három napig őriztük a vit­rinben. A szomszédok eljöttek megcsodálni a vitrines mala­cot, s kifelé menet hangosan röhögtek. A negyedik nap reggelén, — nem törődve kedves nejem könnyeivel — levágtattam a malaccal az utcára, s az első járókelő karjaiba nyomtam. Nem, vem veszek tombola­jegyet! Mert mi történik, ha egy borjút nyerek legközelebb? (i) A darab két férfi főszerep­lője Sümegiig Béla és Jankó- vita Jenő, mindketten fiatalo­san, lendületesen játsszák sze­repüket. Méltó partnerük volt a két női főszereplő is, S. Tóth Éva és Szita Zsuzsa. Mindket­ten tudásuk legjavát adták » siker érdekében. A szellemes szöveghez még hozzájárult Bágya András stil- szerű zenéje, amely még han­gulatosabbá tette az előadást. Bár a darabban előfordultak kisebb zökkenők, de ez főleg annak tudható be, hogy a cso­port el volt zárva a színpadi próba lehetősége elől, így az elért siker ennek a nehézség­nek az ismeretével még hatvá- nyozottabb. A már említett szereplőkön kívül meg kell dicsérni H. Tóth Mária játékát, bár nem ártott volna maszkírozással egy kissé ellenszenvesebbé tenni. Dicséretet érdemel Szalóki Margi* alakítása és Zeltner Imre a kanonok szerepében. A rendező Jankovits Jenó nehéz feladatot oldott meg, hi­szen a rendezésen kívül az egyik főszerepet is játszotta. Az együttes bár jó benyo- ^ mást keltett, de a da­rab egyes poénjai még elvesz­nek. Remélhetőleg, a vidéki szereplések alkalmával a da­rab még kiforrottabb lesz és még nagyobb közönség sikert fognak a szereplők megérde­melten aratni. A díszleteket és a kosztümöket szintén meg kell dicsérni. A színdarabot kettős szereposztásban hirde­tik. Reméljük, hogy a legköze­lebbi gyöngyösi előadás alkal­mával megismerkedhetünk a másod szereposztással is. B. P.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom