Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-02 / 233. szám

1960. október 2., vasárnap NÉPÚJSÁG s Ez valóban tapasztalatcsere-értekezlet volt NEM A FELÜGYELETI szerv rendelte el, mégis teljes sikerrel járt a megbeszélés, már a megjelentek számát is tekintve. Két napig Egerben tartózkodott az Építésügyi Mi­nisztérium, a Pénzügyminiszté­rium, az Építőipari Tudomá­nyos Egyesület, a Beruházási Bank központjának kiküldöt­tei, az ország tanácsi villany- szerelő vállalatainak főköny­velői, néhány megyei tanács építési, vagy pénzügyi osztály- vezetője. A Heves megyei Villany- és Épületszerelő vállalat már ko­rábban felvetette annak szük­ségességét, hogy feltétlenül szükség van a tapasztalatcseré­re, mert azonos jellegű válla­latok működnek ugyan a taná­csok irányítása alatt, mégis, az évek során egymástól igen el­térően fejlődtek. Két adat éke­sen bizonyítja mindezt. Héttől huszonhét százalékig változik az egyes villanyszerelő válla­latok alaprentabilitása, az egy főre eső termelékenységben pedig mintegy 30 százalékos különbség, jelentkezik. Vajon csak objektív okok játszanak itt közre, vagy az egymástól eltérően alakuló mutatószámok közötti nagy kü­lönbséget azzal magyarázhat­juk, hogy nincsen olyan össze­fogó országos szerv, mely az egységes gyakorlat kialakítását megfelelően biztosította volna? De a tanácsok és a vállalatok önállóságának megsértése nél­kül nincs-e olyan kialakított és jól bevált szervezési forma, anyaggazdálkodási, takarékos- sági, bérezési, vagy ellenőrzési módszer, amelyet kellő tanul­mányozás és előkészítés után a többi vállalat is átvehetne és haszonnal alkalmazhatna — kérdezte vitaindító előadásá­ban Polgáry László, a Heves megyei Villany- és Épületsze­relő Vállalat főkönyvelője. AZ EGRI V Állal AT a ta­pasztalatcserére érkezett szak­embereknek bemutatta ügyvi­telét, a bizonylatok és a felmé­rések alapján ténylegesen fel­használt anyagmennyiség el­lenőrzésének módszerét. Több főkönyvelő elismerte, hogy a tervszerű anyaggazdálkodás megszervezéséhez szükséges nyilvántartás náluk nincs biz­tosítva, laza és nem megbíz­ható az, utókalkuláció és a leg­több helyen egyáltalán nincs belső ellenőrzés. Délután Csank Lajős, a me­gyei tanács osztályvezetője nyitotta meg a tapasztalatcse­re-értekezletet, majd az előze­tesen megküldött program szerint Deli István, az egri vállalat igazgatója ismertette az értekezlet első napi anyagát. Utána mintegy 20—25 hozzá­szólás következett, a vállala­tok legégetőbb kérdéseiről. Nem akarjuk részletesen fel­sorolni a problémákat, inkább a tárgyalás módjára, az irányí­tó szervek és a vállalatok kép­viselőinek hozzáállására sze­retnénk rámutatni. A szakma szeretete, igyeke­zet és segíteniakarás jellemez­te a megbeszéléseket és vitá­kat. Nyoma sem volt a fel­ügyeleti szerv előtti feszélye- zettségnek, a felülről elrendelt, unalomba és végnélküli ásítá­sokba fulladó „értekezlet” hangulatának. Figyelemmel és felelősségérzéssel tárgyalták a kiküldöttek, hogy miért és mi­lyen különbséget kell tenni azoknál a javaslatoknál, ame­lyek központi rendeleteket, ta­nácsi szabályozást, vagy válla­lati ügyrendet érintenek. Ho­gyan lehetne egységesen értel­mezni és a legmegfelelőbben, a legcélszerűbben alkalmazni a hatályos rendeleteket és uta­sításokat, hol, miért szükséges egyes érvényben levő rendel­kezések megváltoztatásának kérése^ A KIKÜLDÖTTEK egyetér­tettek abban, hogy közös erő­vel kell keresni és megtalálni az eddigi gyakorlatnál helye­sebb, jobb és a fejlődést elő­mozdító megoldásokat. A jobb, az eredményesebb munka minden dolgozó érdeke, tisz­tázni kell a problémákat. A megnövekedett feladatok sike­res megoldásához a vezetés színvonalának emelése szüksé­ges.. Ennek pedig legkézenfek­vőbb módja a problémák őszinte feltárása és azok meg­oldási módjainak közös erővel való elősegítése. A vállalatok vezetői érezhe­tik legjobban, hogy „hol szorít a cipő” és gyakran terjeszte­nek elő indokolt javaslatokat a bajok orvoslására, de gyakran kapják azt a választ, hogy el­gondolásaik nem fogadhatók el, mert a fennálló rendelkezé­sek másként intézkednek. De ilyen álláspont mellett soha, egyetlen javaslat sem érhetné el célját — hangoztatták a ki­küldöttek. A felelősséggel ta­nácskozó tapasztalatcsere mód­szerénél nem tudnánk jobb megoldást találni arra, hogy egy nyelven beszéljen és való­ban egyet is gondoljon az irá­nyító és végrehajtó szerv és az alaposan megtárgyalt és min­den oldalról megvizsgált éssze­rű javaslat szószólói legyenek az irányító szervek kiküldöt­tei azokon a fórumokon, ame­lyektől a javaslatok elfogadása függ. Az Egerben megtartott két­napos tapasztalatcsere eredmé­nyének mérlegét most még nem lehet megvonni. De fel­tétlenül meg kell emlékeznünk és érdemes elgondolkodni a Heves megyei Villany- és Épü­letszerelő Vállalat kezdemé­nyezéséről. Nemcsak a társvál­lalatok vezetői, hanem a Pénz­ügyminisztérium, az Építés­ügyi Minisztérium kiküldöttei rendkívül pozitívan értékelték a megbeszéléseket, az Építő­ipari Tudományos Egyesület a tapasztalatcsere egyes témáit felveszi munkaprogramjába, tudományosan kidolgozza azo­kat és megfelelő javaslatokat kíván tenni a minisztériumok, illetve a tanácsok felé. A TAPASZTALATCSERE részvevői elhatározták, hogy a következő közös megbeszélést és vitát 1961. májusában a Fő­városi Villanyszerelő és Építő­szerelő Vállalatnál tartják. Ta­lán nem lényegtelen, éppen azért meg is említjük, hogy a két nap alatt semmiféle ven­dégeskedés, bankett és díszva­csora nem volt. A vendéglá­tóknak 250 forintjába került, a többi részvevőnek meg csu­pán az útiköltséget kellett fe­dezni. Elmondhatjuk tehát, hogy Egerben igazi és hasznos tapasztalatcserét rendeztek. Fazekas László Egy, megyénk munkásőrei közűi Kővári József elvtársat a Mátravidéki Erőműben nem­csak úgy ismerik, mint a szak- szervezeti bizottság titkárát, hanem mint kiváló munkásőrt is Most, az október első nap­jaiig tartó országos hadsereg­bajnokságon, a géppuskások és golyószórósok versenyén, min­den bizonnyal újabb sikerek­kel öregbíti a Heves megyei munkásőrök jó hírnevét. Mind nagyobb felelősségérzettel Egy apró epizód indította el a gondolatsort. Idősebb munkásember lé­pett ki a Gyöngyösi Városi Tanács panaszügyi előadójá­nak szobájából, kezében két- rét hajtott papírlappal — ar­cán megelégedettséggel. Hár­man vártak rá és ahogy meg­jelent az előcsarnokban, hoz­zásiettek és körülfogták. — Mit intéztél? — Rendben van minden. Az elvtársak kétszer is kint voltak a helyszínen, ember­ségesen elintézték az ügyet. — Rendes emberek ezek a tanácsiak — jegyezte meg az egyikük, visszapillantva az irodasorra, miközben ki­felé indultak az épületből. A tanácsok fennállásának tízéves évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségeken mindenütt szó esett arról — mint igen pozitív eredmény­ről —, hogy évről évre javult és ma is nap mint nap javul a tanácsok, a tanácsappará­tus és a dolgozók, a lakosság kapcsolata. Így is van ez rendjén! Amennyiben a ta­nácsok megtestesítői a népi hatalomnak, annyiban — te­hát maradéktalanul — töre­kedniük kell arra, hogy mun­kájuk végzésében, a város- politikai tervek, fejlesztési előirányzatok megvalósításá­ban, minél szélesebb töme­gekre támaszkodhassanak. A végrehajtás tekintetében minden terv, minden elkép­zelés — legyen az bár akár­milyen szép és nagyszabású — illuzórikus a tömegek, a lakosság támogató hozzájá­rulása nélkül. Ez — a né­hány év előtti időre gondol­va — tapasztalati tény. Ha az egyszerű dolgozó emberek látják, hogy válasz­tott tanácsvezetőik törődnek gondjaikkal, bajaikkal éppen úgy, mint örömeikkel, ha lát­ják és tudják, hogy a fogadó­órákon, tanácstagi beszámo­lók alkalmával elmondott ja­vaslataik, észrevételeik, kez­deményezéseik pozitív meg­hallgatásra találnak, ha kér­déseikre konkrét válaszokat kapnak, — támogatják a ta­nács terveinek, célkitűzései­nek valóra váltását. Vajon az az idősebb munkásember, aki a fenti apró epizód sze­replője volt, s azok, akik hal­lották megelégedett nyilatko­zatát — ha arra kerülne a sor —, megtagadnák-e segít­ségüket a tanácstól? Bizony nem! És vajon az a sok száz­ezer forint értékű társadal­mi munka, amelyet a város- fejlesztési tervek megvalósí­tása során eddig elvégeztek az üzemek dolgozói, a kerü­letek, utcák dolgozói, — nem mutatja-e Gyöngyösön is a tanács jó, mindinkább javuló tömegkapcsolatát? Mind kevesebb bürokrá­ciával, mind nagyobb fele­lősségérzettel, közvetlenség­gel, gondossággal és szeretet­tel foglalkozni a dolgozók ügyeivel! — ez az a munka­stílus, amelyet az egyszerű emberek elvárnak, egyre job­ban meg is kapnak választott tanácsvezetőiktől, a tanácsok végrehajtó apparátusától. Egyre jobban megkapnak — és ez kitárja a szíveket, kö­zös munkára lendíti a karo­kat, s ez a munka napról napra közös értékeink gyara­podásában érleli meg gazdag gyümölcseit. <D. F.) Tanév elején Petőíibányán KITÁRULTAK az iskolaka­puk, tudományszomjas gyer­mekek és felnőttek folyama áramlik be rajtuk, hogy — különösen az idősebbeknél — apró erecskékké válva, szétárad­janak az élet minden területé­re. Gazdagító, termékenyítő áradás ez. Ez a tanévkezdet rendje. Pe­tőfibányán is. Az általános iskola igazgató­nőjével, Koruhely Jánosnéval beszélgetek az új tanév felada­tairól, az iskola népességéről. Hétszázhuszonhárom tanulót írtak be az általános iskolába ebben a tanévben. Hatalmas létszám ez a telep lakosságá­hoz viszonyítva, S a gyerme­kek létszáma évről évre nő. 146 gyerek iratkozott be az el­.•HII1II1IHMIIII(»II1I1III<IIIIIIIHIHIHII1|I'"*11*","I|',"I"4II"I,,I,",",'I*IHIIIIIIIIIIIUI1IIIUIM»IUIIIIIIUI|I»II1IU1IIIIIIUIIIIIIIIIIHIIIIHII«IIIII«I|I iBllBuBiiBliailBnanflnuBllBHBiiailBllBliaiiailBilBilBltBllBiianBllBiiBiiailBHai’Buli'ailBllBliBliauBllBn«>lliians,llllllllllBiiliibiiBiibiii A MÁTRA ALJI DOMBOK közé ékelt kis község, az alig 900—1000 lakosú Szajla hatá­rában serény munka folyik; Krumplit szednek, folyik a ta­la jelőkészítés, az őszi vetésre való felkészülés, folyik a ta­karmány gyűjtése, hordása. A Búzakalász Termelőszö­vetkezet tanyaközpontjában új kazal rakását kezdték meg. Alapja lehet úgy 20—25 mé­ter hosszú és 10—15 méter szé­les. Három asszony, s három férfi forgolódik középen, s ügyesen forgatja kezében az éleshegyű villát. Nyolc-tíz... tizennyolc-húsz kocsi is lerakta már terhét, mire kezd kiala­kulni a kazal formája. Meste­re is van, aki fagereblyével igazgatja időnként, nehogy va­lahol hasas legyen a kazal, s szól, ha valahol nem úgy rak­ják a többiek, ahogyan kel­lene. Üjabb kocsik érkeznek, hat­tíz ember is együtt van ilyen­kor. S ahol többen vannak kettőnél, ott nem hiányzik harmadiknak a beszélgetés, a szó sem. Miről is eshet szó ilyenkor? A munkáról beszélgetnek, — Kevés az ember. — Talán azért, mert sokan mentek most vásárra Péter- vásárára? — kérdem. — Nem. Amúgy is kevés — mondják. Kevés a munkaerő a szövetkezetben, nagyon kevés. Kétszáztizenöt tagja van a szö­vetkezetnek, 60 a férfi, s ezek közül mintegy 30—35 fő az, akikre minden munkánál szá­mítani lehet, akik, ha kell, tényleg meg tudják fogni a dolog végét. Az asszonyoknál már jobb a helyzet, 155-en vannak, s valamennyien dol­goznak. Dolgoznak, de férfi- munkát mégsem lehet rájuk bízni. — Harmincötén vagyunk fo- gatosok — mondja a másik. — Nekünk kell kaszálni a takar­mányt, mi hordjuk be ide. Minden kemény munka ránk vár, annyira le vagyunk fog­Lerakták a nagyüzem alapjait Száj Ián lalva, hogy szabad időnk majd- hogy nincs is. ÍGY KESEREGNEK. Sok a munka, kevés hozzá az ember. Pedig, ha volna munkaerő, nem lenne probléma a szövet­kezetben. A fiatalok elmentek a faluból, itt hagyták az idős szüleikre a szövetkezetei. Elmentek, de miért? — Elmentek iparba, bányá­ba, vagy üzembe dolgozni. Oda, ahol havonta kétszer is fizetnek, s havonta biztos pénzt jelent az állás. Mi pont egy éve dolgozunk itt, de még nem kaptunk terményen kí­vül mást a szövetkezettől. Ezt mondják el, csak úgy a villa mellől. Kazalrakás köz­ben. Egy újonnan érkezett kocsis is belekapcsolódik a beszélge­tésbe. Megtoldja az előtte be­szélő mondatait. Dolgozunk itt, többet mint az ipariak, fizetést meg nem kapunk. Nem fizet nekünk a szövetkezet. Nem kapunk mi a szövetkezettől semmit! Ezt mondja, aztán dühösen leugrik a szekérről. Leoldani a kötelet. Valóban nem kaptak volna még semmit a szövetkezettől ezek az emberek? Valóban hiába dolgoznak, ezután sem kapnak semmit a szövetkezet­től? Vahalcsik Imre, a szö­vetkezet elnökhelyettese köz­beszól: — Nem így van az egészen. Csak keveset beszélünk róla Az aratás után, az addig ledol­gozott munkaegységekre kiosz­tottuk a termény egy részét. Két kiló 80 deka búzát és két kiló árpát adtunk egy munka­egységre. A férfiaknak általá­ban 200, a nőknek pedig 100 ledolgozott munkaegysége után. A háztáji állatok számá­ra osztunk a közös takarmány­ból. öt kilót kapnak munka­egységenként. Azt szeretné itt minden szövetkezeti tag. hogy valamennyi közös terményt kiosszunk. Nem tudják elhin­ni, vagy nem akarják, hogy ez­zel a közösnek ártanánk. Min­den szövetkezeti tag becsapná magát, mert jelentős többlet- bevételtől esnének el. Gondo­lok itt természetesen a nagy­üzemi felárra. Az egyik brigádvezető be­mutatja a fiatal szövetkezet tanyaközpontját. A széna- és takarmánykazlak sokaságát hirtelen nem is lehet meg­számlálni. Űj, magtárpadlásos, 50 férőhelyes szarvasmarha­istálló épült. Falai messziről fehérlenek. A Terpes felé eső országút mellett, ahol tavaly még krumplit ásott valame­lyik egyénileg gazdálkozó dol­gozó paraszt, most egy kiépí­tett nagyüzemi gazdaság köz­pontjával vetekedő tanya léte­sült. AZ ŰJ ISTÁLLÓ mellett kutat fúrnak. Motoros szivaty- tyúval fogják a padláson elhe­lyezett víztartályba szívatni, s innen csöveken keresztül lát­ják el vízzel az egész tanya- központot. Vízvezetéket épí­tenek a tavaly szerfából ké­szült, 100 férőhelyes szarvas­marhaistállóhoz, a sertésszál­láshoz és a 300 férőhelyes juh- hodályhoz. — Most fizet majd az állat- állomány — mondja. Húsz anyasertést vásároltunk tavaly ősszel. Ezzel alapoztuk meg a sertéstörzsállományt. Kilenc­vennégy malacunk van, s ezek közül 50-et már le is szerződ­tünk. Jövő hónapban ez a lét­szám is tovább gyarapodik. Százötven anyajuhot vásárol­tunk szintén a múlt év őszén. S ez az állomány már 145 bá­ránnyal gyarapodott. A tavasz- szal közösbe hozott szarvas- marhák közül már többet érté­kesítettünk, de helyükbe újab­bakat állítottunk. Nyolcvanhat szarvasmarhánk van jelenleg. Téliesítjük most a volt szarvasmarha-istállót, s itt he­lyezzük el a 35 fogatot kiállító lóállományt. Téliesítjük továb­bá a sertésszállást is, a juhho- dályhoz hasonlóan. A közös állatok részére bizto­sítva van a szálastakarmány­szükséglet. Van abraktakar­mány, s most fejezték be egy 400 köbméteres silógödör töl­tését. Ezzel együtt már 1000 köbméter silótakarmányt tet­tek el télire a szövetkezetiek, RADIOS GYÖRGY Kom- poltról, a kísérleti gazdaságból jött ide a kis hegyi faluba agro- nómusnak. Tavasszal kezdte meg itt a munkáját, nehezen ismerkedett az új környezettel, emberekkel, de már jó ered­ményekről számol be. — Kevés szövetkezet dicse­kedhet a megyében azzal, hogy burgonyájából 42 holdat szerződött le. Hatvankét hol­das táblánkról valóban jó ter­mést, 100—120 mázsát várunk holdanként. A 42 hold termé­sét vetőburgonyának adjuk el, a többiből visszaadjuk a köl­csönt, s munkaegységenként 4 kilót osztunk a tagoknak. Tíz vagon burgonyát osztunk ki. A rosszabb minőséget pedig meghagyjuk az állatok részé­re. Negyvenkét hold cukorré­pa-vetésünk 200 mázsát ad előreláthatólag holdanként. Jó volt a dohánytermés, sajnos, munkaigényessége miatt itt nem kifizetődő. — Jó eredményekről számol be és elégedett V a n c s ó Jenő, a szövetkezet elnöke. A járási tanácsnál volt agronómus, majd gazdasági felügyelő. Ki­válóan ismerte a környéket, s az emberek ismeretével sincs probléma. — Sokan panaszkodnak, ma­gasak a normák, kevés mun- kegységet tudnak teljesíteni. Azt hiszi itt minden ember, hogyha több munkaegységet számolunk, többet kapnak. Ke­vesen értik meg, hogy kiosz­tásra ugyanannyi termény, pénz jut. Az előbbinél felhígul a munkaegység, viszont magas normákkal egy munkaegység értéke nagy lesz. Harmincöt forintot terveztünk egy mun­kaegységre, s ez meglesz. Pénzt valóban nem tudtunk még az idén osztani. Az első év mindenütt áldozatot köve­tel. Nálunk is ez történt, min­den erőnkkel azon voltunk, hogy megalapozzuk közös gaz­daságunkat. Ez az alapozás jelentős részben befejeződött, egy olyan alapot készítettünk, amire már bátran tudunk épí­teni a jövőben. Míg eddig csak kiadásaink voltak, most egyre több bevétel jelentkezik szám­lánkon. Fizetni fog az állatállo­mány, megtérül a befektetés. A következő év már meghozza ennek az évnek gyümölcsét, s az 1961-es évben már megerő­södve, gazdaságilag megala­pozva kezdhetjük meg a mun­kát, a havonként kiosztásra kerülő előleg értéke pedig megközelíti majd az üzemben dolgozó fiatalok jövedelmét. Beszélt még a tervekről. A szavaival vázolt jövő kiváló eredményeket sejtet. Nem ne­héz kiérezni belőle a bizako­dást, a fiatal szövetkezet erejé­be. képességeibe vetett bizal­mat. A TERVSZERŰEN kiépített tanyaközpont, a terv szerinti gazdálkodás, mind-mind he­lyes utat mutat a szövetkezet­nek, s a szövetkezetiek továb­bi, áldozatos munkájuk a kö­vetkező évben már kiváló eredményeket hoz: sikeresen zárhatják majd a gazdasági évet. Pilisy Elemér ső osztályba. A 26-os létszámú tantestület az iskolareform elő­készítésével kapcsolatban a tá­volabbi célok megvalósítása érdekében dolgozik. Jó dolgozni ebben az iskolá­ban! Mint egy kórház, oly tisz­ta belül. A tantermek hangu­latosak, otthonosak, függönyök, virágok díszítik az ablakokat. BEFEJEZŐDÖTT a tovább­képző iskola szevezése is. Én­ének látogatói főleg lánytanu­lók lesznek, mivel a VIII. osz- ttályt végzett fiúk nagy része ^továbbtanul, vagy munkában ;.helyezkedett el. Harmincas |létszám várható. A fiatal lá- |nyok szülei az előző szülői ér- -tekezleten örömmel vették tu­domásul a továbbképző iskola [■működését. | Eddig 120 felnőtt hallgató je­lentkezett a levelező tagozat­ba, amelyben szeptember 15- ?én indult meg a tanítás. Evek |óta erős a tanulási kedv a dol­gozók körében. Különösen a ^szocialista munkabrigádok tag­ijai emelkednek ki a tanulás­iban. Erre az üzemek lehetősé- |get is adnak a dolgozóiknak. | Nemcsak a munkakedv nagy |ezen a téren, hanem az ered- |mény is, amit az elmúlt év- ivégi vizsga is mutat. A me- fgyei vizsgabiztosok megítélése íszerint igen jő eredményt ér­itek el a dolgozók a levelező ta­gozaton. Remélhetőleg az el­következő tanévben ezt az -eredményt még fokozni tud- |ják. | Folyik magasabb szintű ok­tatás is az iskolában. Szeptem­ber 15-én volt a bányaipari Itechnikum levelező tagozatá­lnak első konzultációs összejő­ve tele. Lövey János, általános "iskolai tanár, tagozatvezető, fmár mondja is az adatokat: ; — Az első és második osz- itály működik ebben a tanév­iben, összesen 60 fővel. Az első |évfolyamra jelentkezettek a .felvételi vizsgát már sikeresen |letették. Erre a tagozatra fő- "leg vezető állásban levő doi- ■jgozók jelentkeztek. | VAN TEHÁT tanulási kedv iPetőfibányán. Az elkövetkező |napok mutatják majd meg, “hogy ez a kedv nem csupán ihirtelen fellángolás volt, ha- 'nem szívós, kitartó munkával ^gyümölcsöt is terem, é Földi Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom