Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

1960. október 16., vasárnap NÉPÚJSÁG o A műszaki fejlesztés helyzete megyénkben AZ ÉV KÖZEPÉN hírt ad­tunk arról, hogy hazánk egyik legnagyobb üzemében, a Cse­peli Vas- és Fémművekben új jelszó született: „Legyen 1960 a műszaki fejlesztés éve.” A múlt év novemberében és decemberében nagy lelkese­déssel láttak hozzá megyénk műszaki és gazdasági vezetői, hogy a vállalatok idei műszaki fejlesztési terveit kidolgozzák. Immár i960 utolsó negyedévét kezdjük, időszerű tehát, hogy vizsgálat tárgyává tegyük: vál­lalataink jól sáfárkodnak-e a gondjaikra bízott pénzzel, el­értük-e azokat a célokat, ame­lyeket a műszaki fejlesztési tervek megvalósítása során magunk elé tűztünk? Régebbi tervezési rendsze­rünk a műszaki fejlesztés vo­nalán kevés önállóságot bizto­sított a vállalatok számára és nem is fűződött komolyabb — és főleg közvetlen — anyagi érdekeltségük a műszaki fej­lesztéshez. Ezen kívánt segíte­ni kormányzatunk, amikor az új termelői árrendszerbe a mű­szaki fejlesztési alapot beépí­tette. Vállalataink egy része a százalékos kulcsok szerint kép­zett műszaki fejlesztési alapot teljes egészében befizeti a fel­ügyeleti szervhez, másutt tel­jes egészében, vagy részben visszatartják azt, a műszaki fejlesztési tervekben meghatá­rozott munkák és költségek fe­dezésére. De nem közömbös az sem, hogy az év folyamán kép­zett műszaki fejlesztési alap év végén nem vész el. hanem hosszabb lejáratú intézkedé­sekre ad lehetőséget. Ennek el­lenére az elmúlt másfél év ta­pasztalata azt mutatja, hogy a tervek készítésénél és azok megvalósításánál vállalataink nagyobb részét az éves szem­lélet vezette, kevés helyen ké­szültek átfogó, a vállalat fejlő­dési irányának megfelelő mű­szaki fejlesztési tervek. Általá­ban a gyorsabban és könnyeb­ben megvalósítható feladato­kat irányozták elő és a fel­ügyeleti szervek sem mutattak & erre a hibára, bár számta­lan vita volt és . a szakiroda- lomban sok cikk jelent meg arra vonatkozóan, hogy a népgazdasági tervekkel azonos időre szóló ötéves műszaki fejlesztési tervek készítése, feltétlenül gazdaságosnak és célszerűnek látszik. A műszaki fejlesztési alap tervezésére és felhasználására vonatkozóan megemlítünk né­hány jó és erősen kifogásolha­tó példát is. A SELYPI CUKORGYÁR a műszaki fejlesztési alapot tel­jes egészében befizeti a Cukor­ipari Igazgatóság műszaki fej­lesztési alap lebonyolítási számla javára (minisztériumi rendelkezés). A vállalat nem kapott és nem használt fel semmit az általa képzett alap­ból. Önként felvetődik a kér­dés, hogy helyes megoldás ez? ösztönzőleg hat ez a vállalat perspektivikus tervezésére? De ebben a konkrét esetben feltétlenül figyelembe kell venni, hogy a gyárban folyad matban levő nagy volumenűi beruházással a korszerűbb; technológiai, illetve műszaki | fejlesztési feladatok megoldód-| nak, másrészt a gyár saját re zsiben sok beruházást végez el­és ez nagymértékben leköti a; műszaki gazdasági vezetőket: i A Hatvani Konzervgyártól i felügyeleti szerve a műszaki ■ fejlesztési alap' 80 százalékát' elvonja és 20 százalék marad a vállalatnál. A konzervgyár a felhasználásra vonatkozóan részletes tervet készített. Első-’ sorban a gyári hűtő és víznye-i rés problémáit kívánják meg-; oldani, de fejleszteni kell a fő­zelék-üzemet is. Dicsérendő a vállalat dolgozóinak kezdetné-, nyerése, hogy megfelelő tanul­mányokat, és terveket készí­tettek a főproblémák megoldá­sára. A felügyeleti szerv a mű-” szaki fejlesztési tervben sze- replő feladatokhoz a megfelelő^ fedezetet biztosította, az en- . gedélyt a lebonyolításhoz meg-- adta. i Feltűnik azonban, hogy a’ vállalatnál nagyobb jelentősé- , gű találmány, vagy újítás az; elmúlt időszakban nem volt,» ilyen költségeket a műszaki; fejlesztési alap terhére nem is . számoltak el. Pedig a műszakig ‘fejlesztési terveket újításokra,' esetleg találmányokra kell ala­pozni. Ez a vállalat a műsza­ki fejlesztési tervhez elkészí­tette a szervezési és intézke­dési tervet is, üzemrészekre megfelelően lebontotta azt. A HEVES MEGYEI Népi El­lenőrzési Bizottság legutóbbi ülésén megvitatta és kifogásol­ta, hogy az ÉM Állami Építő­ipari Vállalat a műszaki fej­lesztési alap felhasználására vonatkozóan eddig tervet nem készített, nem kezdeményezte a minisztériumnál kezelt alap kiutalását és felhasználását, azzal az indokolással, hogy a vállalat termelésének felfutása miatt nem tud kellően foglal­kozni a műszaki fejlesztési kér­désekkel. Vajon nem a terme­lés felfutása és az ezzel jelent­kező műszaki-, létszám- és anyagproblémák tennék szük­ségessé a műszaki fejlesztési kérdések előtérbe állítását? Az idei feszített tervfeladatok, fő­leg az önköltség csökkentésére és a beruházási átfutási idő le­rövidítésére irányuló határo­zott intézkedéseket teszik szükségessé, hogy különös és minden eddiginél nagyobb je­lentőséget tulajdonítsunk a műszaki fejlesztésnek. Nem köztudomású-e, hogy népgaz­daságunk gyorsabb ütemű elő­rehaladásának a termelékeny­ség fokozása a legfőbb előfel­tétele? Viszont a termelékeny­ség és a műszaki fejlesztés kö­zött nincs-e közvetlen össze­függés? A legtöbb vállalatnál — fő­leg a kisebbeknél — nem hagynak vissza műszaki fej­lesztési alapot. Sokan sérelme­zik is ezt. Viszont nem enged­hetjük meg, hogy a rendelke­zésünkre álló anyagi és mű­szaki erőt elforgácsoljuk, tehát elkerülhetetlen bizonyos cent­ralizálás, hogy a fő feladatok megoldására központosíthas­suk az erőt. De a vállalatok felhasználják-e a rendelkezé­sükre álló műszaki fejlesztési alapot? A Selypi Cementművek az 1959-ben rendelkezésükre bo­csátott 433 000 forintból mind­össze 22 000 forintot használt fel. Kénytelenek vagyunk elfo­gadni azt az indokolást, hogy a vállalatot másfajta cement gyártására kötelezték és így az a kőbánya, ahol a jelentősebb műszaki fejlesztést kívánták végrehajtani, megszűnt. Ez az egyetlen tény nem bizonyítja- e, vajon a vállalati és a mű­szaki fejlesztési tervek össze­hangolásának szükségességét? A MÁTRA VIDÉKI SZÉN­BÁNYÁSZATI TRÖSZT az idén rendelkezésre álló 754 000 forint műszaki fejlesztési alap­ból nem tudta fedezni a pajzs- fejtési kísérletek első félévi költségeit, mert a tervben sze­replő feladatok végrehajtását előbbre hozták. A tröszt jelen­tős eredményeket ért el a pajzsfejtési kísérletekkel, el­sősorban import faanyag taka­rékoskodás és a biztonságo­sabb fnunkafeltételek megte­remtésével. De a teljesítmé­nyek is lényegesen emelked­tek. A faanyagmegtakarítás értéke — figyelembe véve a teljesítmény növekedéséből származó gazdasági eredmé­nyeket is — ez év feléig töbi mint egymillió forint volt. Bár a vállalatok nem ren­delkeznek teljesen önállóan a műszaki fejlesztési alappal, a felhasználás mikéntjét és az alap hovafordítását elsősorban a vállalatok határozzák meg. Megfelelő eredmények csak akkor biztosíthatók, ha a vál­lalatok szoros kapcsolatot tar­tanak a kutatóintézettel mind a tervezés, mind a megvalósí­tás során. Jó példát szolgálta­tott erre a gyöngyösi Ércbánya Vállalat. Ugyanis a nehéz- szuszpenzióval kapcsolatos kí­sérleteket közösen végzik. A vállalat elsősorban üzemi szin­ten végez vizsgálatokat, a Bá­nyászati Kutató Intézet pedig az elméleti kérdéseket tisztáz­za, továbbá nemcsak megfele­lő gépi berendezéseket bocsát a vállalat rendelkezésére, ha­nem kicserélik a tapasztalato­kat, igyekeznek mindkét rész­ről egymás munkáját segíteni. A KIRAGADOTT PÉLDÁK és a népi ellenőrzési bizottság vizsgálatának eredménye azt igazolja, hogy a felsorolt hibák ellenére előrehaladást tettünk a műszaki fejlesztés terén, de korántsem lehetünk elégedet­tek az eredményekkel. Gyára­ink nem használják ki a kor­szerű technológiai rendszerek­ben rejlő lehetőségeket, egye­sek húzódoznak minden újtól, csupán papírmunkát látnak a műszaki fejlesztési és intézke­dési tervek elkészítésében, nem veszik figyelembe az újí­tásokat és a munkások javas­latait. Előfordul az is, hogy a népgazdasági, vállalati és egyéni érdekek ütköznek. Pe­dig csak közös erővel, állandó tanulással és egymást tanítva haladhatunk előre. Dr. Fazekas László Bányászcsaládok (Képes riport folytatása az 1. oldalról. A vekker nem szólt, de Buk- szár László, az egercsehi bá­nya vájára felébredt pontosan, a szokott időben. A Nap ép­pen akkor bújt elő a haldány mögött, de bágyadtan, erőtle­nül sütött és sárga, meg rozs­davörös falevelek zizegtek a nedves gallyakon. A férfi ki­csit félrehúzta az ablakfüg­gönyt és úgy kémlelte az ősz- behajló időt. Nesztelenül, óvatosan, hogy a gyerekeket fel ne ébressze, a fürdőszobába ment. A csapból kiengedte a friss, hi­deg vizet, ettől aztán a hajnali álmosság egyszeribe tovaszö­kött. Amikor simára borotvált arccal kilépett a fürdőszobá­ból, már talpon volt az egész család. Erika, a kisebbik lánya kacagva szaladt felé. Nyakába ugrott és csókolta jobbról-bal- rél, hízelegve, kedvesen, úgy, ahogy azt csak az ötéves kis­lányok tudják tenni. Alice, a komoly gimnazista, mögöttük állt, hosszú pongyolában. — Kész a reggeli — nyitott be Bukszámé és a konyhából rántotta, meg frissen főzött kávé illatát hozta magával. Először a férfi ment el otthon­ról. Bakancsa csikorgóit a kis­kert apró kavicsán, a harma­tos fejű virágok köszöntötték. A kiskapuból még visszainte­getett feleségének és a gyere­keknek, majd hosszú, kimért léptekkel megindult a bánya felé. — Alice, iparkodj, félóra múlva megy a busz. Egercsehiből külön diák­járatot indítottak Egerbe. Az­óta kényelmésébben utaznak a gyerekek. Erika óvodába jár, addig a babák és a mackó ott­hon alszanak, szép csendben. Anyuka vigyáz rájuk. Ha szóba kerül, Bukszámé azt feleli, hogy ő „nem dolgo­zik”. Otthon van; háziasszony, feleség és családanya. Ez pedig annyi munkával jár, hogy ami­kor két évvel ezelőtt Egerben dolgozott, talán akkor sem volt több dolga. De nem bánta meg, hogy ide jöttek. A férje vájár. Megbecsült ember a bá­nyában és jól kérés. Üj, mo­dern lakást kaptak. Két szoba, konyha, előszoba, kis kerttel és udvarral. Baromfit tartanak, sokat, mert a kacsa- és a csir­kehúst szeretik a gyerekek és nem marad tőle éhes a bá- nyászgyomór sem. Az ólban két hízó röfög, 120 kilón felül van mindegyik. Büszke rájuk az egész család. Kukorica is termett, maguk kapálták. Csengettek. Kelemen néni hozta az újságot. — De kövér táskával jár ma, postás néni. — Akad benne minden, de majd elfogy, mire az utca vé­gére érek. 'k Negyedóra sem telt bele, a postás néni már Póré Nándo- rék ajtaján kopogtatott. — Te vagy itthon, lelkem? Levél jött Komlóról. Ifjú Péró Nándomé letette a fakanalat és boldogan szaladt a postáért. Csali öt hónapja került a faluba, bányászfele­ség lett, az ifjú Péró Nándor felesége. De nagy öröm is az, van, ragyog mind a három szoba, nincs egy porszem, sert» a kombinált szekrényen, sem a rekamián. A nagy', metszett tükör meg úgy ragyog, hogy a légy biztosan hasraesne rajta, de ilyen nincs egy sem az egész lakasban. A takaros kis menyecske erre a gondolatra megelégedetten mosolyog. Saj­nálhatja a férje, hogy most nem látja. A rádió alatt is fényesen csillog a kis asztal. A kézi­munkák pedig úgy simulnak a fotelok kárpitján, mintha mű­vészkéz festette volna oda, amott a díszpárnák nevetnek felé, huncut, sokatmondó hu- nyorgással. Pedáns rend ural­kodik mindenütt. A mama most Egerbe ment — bevásá­rolni. Csak a 19 éves kis me­nyecske szorgoskodik itthon. A többiek mind a bányánál dol­goznak. Idős Péró Nándor, az apósa, már 30 esztendeje. Ivád- ról került ide, még gyermek­korában. Nándi, az ifjú férj, géplakatos. Egyed József, a sógor — itt laknak az ikerház­ban —, a gépkocsik „atyames­tere” a bányánál. Egyedné az árudában dolgozik. Idős Peró­né a háziasszony, a hattagú család mamája. Ö gondoskodik mindenről, persze, jó segítség akad a házban., Vasárnapon­ként, amikor együtt ebédelnek, olyan a ház, mintha lakodalom volna. Nincs hiány jókedvben, sem ennivalóban. Egy kis ital­ról a férfiak gondoskodnak. Igaz, mostanában kicsit spó­rolnak. Fizetik a házrészletet. Megvásárolták az államtól. A magukéban laknak. A múltról, a régi, sötét Bagólyuk-i lakásokról ma már nem szívesen beszélnek a csehi bányászok. Csupán memen- tókéní álljon itt ez a kép. Mert emlékezni kell a múltra, hogy jobb kedvvel, nagyobb akarattal dolgozzunk a hol­napért. ha levelet hoz a posta a szü­lőktől. Gyorsan átfutja a ked­ves sorokat. Mi újság otthon, hogy vannak édesanyámék, ki ment férjhez a lányok közül? Igaz, nem régen volt a kömlői búcsú, dehát azóta sok minden történhetett abban a nagy fa­luban. De most sietni kell, majd később, ha ráér, jobban elolvassa a levelet. A takarítással már készen Most nem a szóncsaták hő­seiről, a vízben-sárban és ful- lasztó, nehéz levegőben eltöl­tött munkás napokról szólunk, hanem a bányászcsaládokról. Feleségekről és családanyák­ról, akik meghitt otthont va­rázsolnak a munkában elfá­radt férfiaknak. F. L. l|llllllllllllllllilllllllliailllll!IBi:lllDllllllllIIIIIIII!lillllll||l!|l||| 11IIIHI llllllllllillll II ■IIIHllllll II iBllllllllllllllllllllllllllllll llllllll IIIIIIIIIIIIIHI IMI II, i||l|||ii||l||i;|i;|l||l||i||||||l|, ||| ;| 111111111111111 Ötletekben, szorgalomban nincs hiány az egerszalóki Vörös Csillag Tsz-ben Reméljük, vége az egyhetes esőzésnek, s hátra vannak még a csendes őszi napok, a vén­asszonyok nyara, ahogyan mondani szokás. Az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet irodájában is éppen az időjárásról esik a szó, az egyhetes esőzésről, amely szinte megyeszerte le­állította az őszi munkákat. — Hol tartanánk már, ha nem esett volna? — sóhajt fel Farkas Géza agronómus, a tsz helyettes elnöke, aki az igaz­ság kedvéért azt is megjegyzi ugyan, hogy haszna is volt en­nek az esőnek, hiszen jól meg­ázott a föld, sokkal könnyebb lesz majd a talajelőkészítés, szántás-vetés. A mai napon vendégei is vannak a szövetkezetnek, még­pedig a falu másik tsz-ének, a fiatal Üj Életnek agronómusa és könyvelője, akik, ha úgy tetszik, egy kis tapasztalatcse­rére, tájékozódásra jöttek el ide, a tízéves, jó hírű szövetke­zetbe és tanulni, tapasztalni nem szégyen elv alapján hall­gatják meg Farkas Géza agro­nómus szavait. Jól jár, aki előre gondolkodik A Vörös Csillag Tsz-nek ke- keren 200 holdról kellett, il­letve kell betakarítani a kuko­ricát. Ezt a fontos munkát már megkezdték és még az eső előtt letörtek 43 holdat. Azt a 43 holdat éppen, amelynek föld­jébe őszi búza kerül. — Legelőször is azon ipar­kodtunk, hogy a búza helyét tegyük szabaddá — magyaráz­za Farkas Géza, s elmondja azt is, hogy az említett területről már a szárat is lehordták, amit még frissében etetnek fel a jó­szágokkal. Így érték el, hogy az őszi vetések területe már szabad, s talán már holnap folytathatják is zavartalanul a vetést. A vetéssel kapcsolatban megtudjuk, hogy a szövetkezet 28 hold őszi árpája már szé­pen zöldell, de földben van már a rozs és 76 holdon a búza is. Nagy előnye a szövetkezet­nek, hogy közel 100 holdat már korábban előkészítettek és a talaj már csak a vetőgépet vár­ja. Igaz, nem könnyű a feladat még így sem, hiszen szinte egyszerre kell most már több, igen fontos mezőgazdasági munkát elvégezni. Folytatni kell a vetést, szántást, a cu­korrépaszedést és a napraforgó betakarítását is, nem is szólva az építkezésekről. Ötletes módszerekkel gyorsítják meg a munkát Ha valaki Egerszalókon a kukoricatörés módszerét figye­li, szinte csodálkozva állapítja meg, hogy milyen tüneményes gyorsasággal végzik itt ezt a munkát. Messziről nézve úgy tűnik, mintha élettelen bábuk módjára dűlne az emberek ke­zébe a megfosztott kukorica­cső. Azért a megfosztott, mert az egerszalókiak kitűnő ötlet­tel dolgoznak: A tenyerükbe elhelyezett szíjra egy hosszú szöget erősítenek, amely szög­gel pillanatok alatt felhasítják a kukoricacsövön a héjat, és az így megtisztítva esik ki be­lőle. Nehéz ezt elmondani, in­kább látni kellene, hogy meg­értsük jól a gyors haladás tit­kát. A másik ötletük az, hogy a napraforgót kombájnnal csépe­lik. Húsz hold napraforgó cséplését akarják befejezni Ilymódon a közeli napokban. A tányér alatt 20—25 centi­méterre elvágják a szárat és az így kerül a gépbe, míg a magot, amelyet még tányérjá­ban hagytak jól kiszáradni, egyenesen a magtárba szállít­ják. A cukorrépa betakarításánál úgy könnyítenek magukon, hogy a répát a gyárral történt megállapodás értelmében a helyszínen, saját gazdaságuk­ban adják át, s tanyájukon, a köves út mentén rakják priz­mába, illetve onnan kerül majd a későbbi időpontban el­szállításra. Ennek a módszer­nek azért van nagy jelentősé­ge, mert minden gépi és fogat­erőt, így az őszi szántás-vetés­nél hasznosíthatnak. A terme­lőszövetkezetekben egyébként a traktorok mellett teljes erő­vel dolgoznak a ló- és ökrös­fogatok is, s már idejében megfelelő mennyiségű lóvon- tatású vetőgépröl, boronáról gondoskodtak. A családtagok, a nyugdíjasok Is dolgoznak Háromszázhúsz tagja van az egerszalóki Vörös Csillag Tsz- nek, összes területük mintegy 2000 hold. A tagok úgyszólván valamennyien dolgoznak, ki­véve az öregeket, pontosabban a beteg öregeket, mert a nyug­díjasok nagyobb része a mun­ka dandárjából példamutató­an kiveszi részét. És most, ami­kor — ahogyan ők mondják — „egyszerre több ujjal is kell zongorázni”, a családtagok sem maradnak ki a munká­ból, ha kell egy-egy munka végzésénél 80—100 fő is meg­jelenik a munkahelyen, de ugyanakkor halad a dolog az építkezésben, a jószágok körül is. Külön dicséret illeti a szö­vetkezet építőbrigádját, akik minden igyekezetükkel azon vannak, hogy időre befejezzék a kukoricagórék építését. A tagság jó munkájának kö­szönhető, hogy csak igen ke­vés esetben kellett munkaegy­ség-levonást eszközölni az iga­zolatlan mulasztóktól, s nem volt dolga eddig még a fegyel­mi bizottságnak sem. Mit tanulhat az í j Élet a Vörös Csillagtól ? Mindenki tudja: a kezdet nem könnyű. Nem könnyű az termelőszövetkezetben sem, ahol ugyan a tagság zöme már iiiiiaiiiiiani nini liiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiianiiiiiiiiiiiiiiiitn becsülettel dolgozik, de még többen vannak olyanok, akik a közös munka helyett szíveseb­ben elmennek napszámba, szü­retelni az egri hegyre. Akad egy-két olyan tag is, aki úgy gondolja, tartalékaiból még futja egy ideig, s amíg tele a padlás, addig nem nagyon ér­demes túl sokat dolgozni. Pe­dig munka itt is akadna bő­ven, annyi, hogy elkelne időn­ként a családtagok segítsége is. Es talán éppen ez a leglé­nyegesebb, amiben a kezdő, fiatal tsz példát vehetne a tíz­éves Vörös Csillagtól. Igaz. van már az Üj Életben is nem egy olyan ember, akinek 400— 450 munkaegysége is van, nem szólva a tsz kertészéről, aki­nek munkaegység könyvébe éppen a napokban jegyezték be a 700. munkaegységet. Szor­galmának, jó, lelkiismeretes munkájának köszönhető, hogy közel 200 000 forintos jövede­lemre tett szert az Idén a ker­tészetből a fiatal tsz. Jó lenne, ha az Uj Elet min­den egyes tagja mielőbb meg­értené, hogy ez a szövetkezet az övék. ebből a földből kell megélni valamennyi öknek, méghozzá szorgalmas munká­val, s ha még van is itt-ott tar­talék, de „minden sok elfogy egyszer”, s akkor majd jól jön­ne az a munkaegység (búza, kukorica, pénz), amelyet most elmulasztottak megszerezni. Mert, hogy gazdag-e a szövet­kezet. vagy szegény, az min­denekelőtt a tagokon múlik, s nem utolsósorban az első esz­tendőkön, amikor szorgalmas munkával kell megvetni a b;Á tos jövő alapjait. •.’"jjÜfe.. Szalag István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom