Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-15 / 244. szám

1960. október 15., szombat NBPÜJSAG I Áru — jelző nélkül Gyarmatáru. Ez volt kiírva a fűszerüzletek portáljára, je­lezve, hogy olyan áruk is kap­hatók, amelyek nem hazai ter- mésűek, még csak nem is Eu­rópai föld szülöttei, hanem gyarmati áruk. Gyarmatáru volt a kávé és a füge, a banán és a rizs, a narancs és a cit­rom, mégha az nem is gyar­maton termett, — de nem Eu­rópában. Törvény volt és ter­mészetes, hogy vannak hatal­mas nemzetek, s egyáltalán or­szágok, amelyeknek vannak gyarmatai, ahol szikrázó kék ég alatt, a tam-tamot verve élnek a szegény bennszülöttek, akik néha dolgoznak, de in­kább táncolnak, mert ezek a bennszülöttek nagyon lusta em­berek voltak. Aztán gyűjtettek velünk a szegény néger kis­fiúk számára ezüst, meg arany sztaniolpapírt, mert a szegény néger kisfiúknak pontosan az ezüst, meg az arany sztaniolpa- pír hiányzott, hogy boldogok és megelégedettek legyenek. Elmentünk a moziba és megnéztük a Gunga Din-t, aki egy nagyon rendes indiai benn­szülött volt, mert élete árán is megmentette a szimpatikus angol katonákat, akik izgal­mas körülmények közepette éltek és harcoltak Indiában, az európai civilizációért. Indiá­ban, az európai civilizációért. Mindez nagyon helyénvaló és rendkívül természet« dolog volt, nem kevésbé az is, hogy az 50 milliós Anglia több mint tízszer annyi embert tartott szó szerint is birtokában, hogy a 30 ezer négyzetkilométer te­rületű Belgium legkisebb gyar­mata is nagyobb volt, mint az anyaország, amely legjobb esetben is csak a gonosz mos­toha szerepét tudta és akarta betölteni. Mindez nagyon he­lyénvaló dolog volt, mert a gyarmati népek lusták és al­kalmatlanok árra, hogy önálló­an éljenek, sem kultúrájuk, sem civilizációjuk, csak gyar­matárujuk van... Igaz, hogy India művészete Ősibb, mint az európai kultúra, igaz, hogy a középkor derekán virágzó néger államok éltek Afrika szívében, olyan művé­szetet teremtve, amely előtt a ma embere is csak fejet tud hajtani, igaz, hogy Egyiptom legkevesebb is hatezer éves történelme a tudományok olyan virágzását teremtette meg, amely nélkül ma egysze­rűen nem volna csillagászat, földrajz, földművelés, de még . orvostudomány se nagyon ... Ez mind igaz, de mégis: gyűj­töttük a sztaniolpapírt, sajnál­tuk Gunga Din-t és boldog révülettel mentünk haza a mo­ziból, amikor a fehérek legyőz­ték azokat a rettenetes nége­reket, ott a dzsungelben, — hiá­ba, csak a fehér ember az iga­zán ember... Most újból földrajzot kell — és örömmel — tanulnia min­den becsületes embernek. Földrajzot, új neveket, új ál­lamokat megismerni, amelyek nemcsak a gyarmati bilincse­ket rázták le, de történetükben megmutatták, hogy mennyire tud ember lenni a „fehér em­ber”, ha gyarmattartó. Guinea és Ghana, Mali Államszövet­ség, Indonézia és Kuba, Nigé­ria és Malgas, hogy csak néhá­nyat soroljunk fel azok közül az országok közül, amelyek az elmúlt egy-két esztendő alatt vívták ki függetlenségüket, vagy vívják ma is harcukat a függetlenség védelméért A ma történelme a gyarmati népek felszabadulásának történelme, a kései korok minden bizony­nyal terjedelmes fejezeteket szentelnek a történelem köny­vekben ennek a mindent el­söprő, a világ arculatát újból alapjában átformáló küzde­lemnek. S a fejezeteken belül, mint történelmi dátum, ott lesz 1960. október 13-a is, amikor a Szov­jetunió javaslata alapján az ENSZ közgyűlése közfelkiál­tással elfogadta a gyarmatosí­tás megszüntetése kérdésének plenáris ülésen való megvita­tását. Mert igaz, hogy a gyar­mati rendszer felett megkon- dult a halálharang, de az a rendszer még él, ha agonizál is, még pusztít, ha pusztulásra is ítéltetett. Anglia birtokában még több mint hat és félmillió négyzetkilométer, Franciaor­szágéban 3 és félmillió, Portu­gáliáéban kétmillió, Hollan­dia birtokában több mint fél­millió négyzetkilométer olyan terület van, a világ minden tá­ján, — ismét csak néhány gyarmattartó országot felso­rolva — ahol százmillió ember nyögi még a gyarmattartók igáját. „Elnyomás, vér és kínzás ellenére a gyarmatosítás kor­szaka hanyatlóban van” — mondta Sekou Toure guineai elnök az ENSZ közgyűlésén. S hogy ez a „hanyatlás” e rend­szer pusztulásával jár, nem is történelmi távlatokban, mint sokkal inkább a történelmi je­len idejével mérve, abban óri­ási szerepe van és lesz az ENSZ mostani ülésszakának, a Szovjetuniónak, a hruscsovi javaslatnak. Az egykori gyar­mati népek ma politikai té­nyezők, számottevő erőt jelen­tenek a világ minden fórumán, nélkülük nem lehet döntést hozni egyetlen olyan kérdés­ben sem, amely a világ sorsát, holnapját illeti. Igaz, hogy „egyetlen gyar­mati ország sem érte el a leg­szegényebb európai országok életszínvonalát”, az is igaz, hogy ezekben az országokban hallatlan alacsony színvonalon áll a tudomány, a kultúra, a technika, de ezért nem a „bennszülöttek” a felelősek, hanem azok, akik csak szta­niolpapírt gyűjtöttek és kül­dettek a néger kisfiúknak, akik mindent elkövettek, hogy a gyarmatok népei a legna­gyobb nyomorban és sötétség­ben éljenek. Az egykori rabok milliói most kiléptek a fényre és megindultak a nemzeti sza­badság, függetlenség, ha nem is sima, de boldogító útján, a felemelkedés felé. Az egész világon leáldozó­ban az elnyomás, a rabság és azok a bizonyos áruk, egysze­rűen csak áruk lesznek, a gyarmat jelző nélkül... A tör­ténelmi fejlődés, az igazság megállíthatatlan. Gyurkó Géza Utazás az őskorban A Bugát Pál Ismeretterjesz­tő Mozi hétfőn délután 5 óra­kor „Utazás az őskorban” cí­men tart előadást a Bródy ftjoziban. A technikailag és tartalmában is érdekes cseh­szlovák filmet Magyarországon idáig csak a televízió közvetí­tette. Részben a film érdekes­sége és érthetősége, részben az őskor közelebb hozása érdeké­ben, a vetítés előtt bevezető előadást tart az ismeretter­jesztő társulat. A vámosgyörkiek már a téli estékre készülnek JOKOR ÉRKEZTÜNK Vá­mosgyörkre. Szedmák József VB-elnök, Virág János, a mű­velődési otthon igazgatója és Mozsár Menyhértné, a nőta­nács elnöke, éppen a falu 1960—61. évi művelődési tervét vitatták. — Az elgondolások már pa­píron vannak, de még egyszer átnézzük, nem maradt-e ki be­lőle valami — mondja Szed- mák elvtárs. Nem volt könnyű ezt a ter­vet összeállítani, mert ebben a községben sokféle foglalkozású ember van: tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, vasutasok, gyári munkások. Valameny- nyien azt várják, hogy munka­körüknek megfelelő kulturális gondoskodásban részesülje­nek. A sok közül emeljünk ki egyet. A parasztság az elmúlt esztendőben lépett a nagyüze­mi gazdálkodás útjára. Az em­berek gondolkodásmódja azon­ban még nagyjából a régi. Nem látják még világosan a holnapot, ami annyi lehetősé­get tartogat a számukra, hogy hamarjában fel sem lehet so­rolni. Hogy ezt mindenki meg­ismerje: minden rétegre kiter­jedő művelődési politikára van szükség. ÜGY GONDOLJUK, kisebb hiányosságoktól eltekintve, a györkiek művelődési terve jól szolgálja majd ezt az ügyet. A téli művelődési tenniva­lókat a következő csoportokra osztották: ismeretterjesztés, tanfolyamok, művészeti mun­ka, könyvtár-munka, ünnepek évfordulók, megemlékezéseb és szórakoztatás. Az elmondot­tak több, mint 70 előadást és rendezvényt rejtenek maguk­ban — a megemlékezéseken kívül. Például az ismeretterjesztés című téma közben általános jellegű előadások, történelmi, irodalmi, termelési, tudomá­nyos és egészségügyi rendez­vények szerepelnek a termelő- szövetkezet tagjai részére. Igen helyesen, a témákhoz odaillő filmet is vetítenek majd, hogy az előadást minél jobban meg­értsék a hallgatók. A TÖRTÉNELMI RÉSZBEN a TIT előadói ismertetik a jobbágyfelszabadítás előtti ma­gyar falu életét, valamint a magyar munkások részvételét a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. Az első ma­gyar néphatalomról és népünk felszabadulásáról pedig Fehér József tanár tart majd elő­adást. Érdekes része lesz a soro­zatnak Az anyag titkai, A val­lás eredete és társadalmi sze­repe, továbbá: Behatolunk-e a világ titkaiba? című előadás- sorozat. A három egészségügyi esten tájékoztatót kapnak az érdek­lődők a szívbetegségekről, az ifjúság egészségügyi problé­máiról és a tbc gyógyításáról. Nagy érdeklődésre tart szá­mot az először megrendezésre kerülő vasutas akadémia. Er­re feltétlen szükség van itt, mert Vámösgyörkön nemigen van ház vasutas nélkül. Az akadémia részvevői megismer­kednek Magyarország vasúti térképével, a menetrend ösz­szeállításával, a dieselesítéssd, a közlekedés fejlesztésével és jövőjével, ezenkívül sok egyéb olyan tudnivalóval, amit a vasút dolgozóinak ismerniük kell. A HAZAFIAS NÉPFRONT, mint minden évben, ezúttal is oroszlánrészt vállalt a munká­ból. Tervében a nemzetközi helyzet, a második ötéves terv irányelvei, a gyarmati népek felszabadító harcai, a tanácsók feladatai a termelőszövetkeze­tek megszilárdításában és több olyan fontos téma szerepel, ami feltétlenül érdeklődésre tart számot. Az előadókkal a közeljövő­ben kötik meg a szerződést és ezzel a művelődési munka technikai részét be is fejezik. A művelődési terv bevezető része megállapítja: „Közsé­günk életében 1959 tavaszán döntő változás állott be, mivel dolgozó parasztságunk a tár­sas gazdálkodás útjára lépett; Az a célunk, hogy a művelő­dési munkát ennek a változás­nak szolgálatába állítsuk.” A MEGÄLLAPlTAS he­lyes, és nyilván nem marad majd el a tömegszervező mun­ka sem, ami. végső fokon, a siker feltétele. Ott még nem tartunk, hogy e nagyjelentő­ségű tervből messzemenő kö­vetkeztetést vonjunk le. De ahogyan a község vezetőinek törekvéseit és képességeit is­merjük, nem kételkedünk ab­ban, hogy maradéktalanul megvalósítják a célt, amit a téli időszakra maguk elé tűz­tek; Erkí János Bemutató és tapasztalatcsere-látogatás volt az egri Szőlészeti Kutató Intézetben SZERDÁN, 1 aó koradélutáni órákban, je­lentős eseményre hívták meg a megyei, járási és városi párt- bizottság, valamint a tanács vezetőit a Szőlészeti Kutató' Intézet egri kísérleti telepének vezetői és tudományos kutatói. Bemutató és tapasztalatcsere- látogatás keretében beszámolót tartottak a kísérleti telepen folyó munkákról. Király Sándor, a telep veze­tője, dr. Csizmazia József és dr. I’só Andor tudományos kuta­tók fogadták a vendégeket, és bemutatták a növényházat, gyakorlatban ismertették a te­lepen folyó munkákat, az elért eredményeket, majd a telep ebédlőjében dr. Csizmazia Jó­zsef tudományos kutató tartott részletes beszámolót a telepen végzett tudományos munkák­ról. — Fajtakérdés, szelekció, új fajták előállítása és bevezetése a termesztésbe, új agrotechni­kai és"‘ termesztés-technikai módszerekkel való kísérletezés szükséges ahhoz — mondta többek között —, hogy a szőlő- termesztést minél előbb gazda­ságos és virágzó termesztési ággá fejlesszük. tapaszta­EZ A MAI latcsere és bemutató is ennek a jegyé­ben született, hogy megmutas­suk munkánkat, az elért ered­ményeket, amivel a szőlőter­mesztés fejlesztését segíthet­jük, a párt és a tanácsok veze­tőitől pedig további támoga­tást kérjünk munkánkhoz. A szőlőtermesztés sokoldalú­an megoldandó feladataiból az egri kísérleti telepen, az orszá­gos kutatási tervek elosztása alapján a következő témákkal foglalkozunk: a szőlőnemesítés, ezen belül szelekció és új faj­ták előállításával, vörös bor­szőlőfajták nemesítésével, a pe- ronoszpórának ellenálló szőlő­fajták nemesítésével, a filoxé- rángk ellenálló alanyfajták előállításával. Agrotechnikai kísérletekkel, valamint a ter­mesztéstechnikai kísérletekkel, MitiiiiiuBuiiiiiiiiiiiiiiiitifiiiiiiuiuiiiiiiiii^iuiiiiuiniuiiMiiiuiuiHiuiniiiiiiiuiiiiuiuiiiiHiuiiiiiiiiiiiiiiriiraniiiiiiBUiuiiiiuiiiiuiuiiiiuiiiiiiiiiitKiiiiiiuiiiiuiuiirauiitiitiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifuiiiiiiiniiiitiiiiiiiinR'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiniiiaiiiti« Köze! négy évtizede, hogy _ , _ , , itt jártam a nagy múltú, sok Iáméra meg haxaaat... vihart látott történelmi város falai között. Láttam a híres Jurisich várat, a barokk és copf stílben épült házakat, a kosár- és romonádíves épüle­tek lízénás díszítéseit. És most, hogy újból alkal­mam volt a várost megtekin­teni, mennyivel másképpen láttam és néztem az országos rangsorban ötödik helyet el­foglaló műemlék jellegű várost, mint ifjú koromban. Egy-egy történelmi neveze­tességű ház, vagy gótikus, ló- résekkel ellátott kúria előtt akkor elszaladva, nem is gon­doltam az értékre, vagy tör­ténelmi múltra, talán csak a romos vár vérrel áztatott kövei késztettek tiszteletre, vagy a Szent Jakab-templom, jezsui­ták által készített barokk be­rendezésétől meglepetve, gon­dolhattam az ősök építőművé­szetének időtálló, minden kor­szak kritikáját elbíró meg­becsülésére. De áhítattal olvastam a templom kriptájában, Jurisich Miklós eltemetett két gyerme­kének domborműves sírkövén a sírfeliratot: „Én, kőszegi Ju­risich Ádám fekszem e sírban nővéremmel, Annával együtt, melyet nekem atyám, kőszegi báró Jurisich Miklós, a felsé­ges cs. tanácsosa, kamarása, az Öt alsó-ausztriai és rendtarto­mány főkapitánya és királyi kormányzó építtetett, ezzel le­gyen ne'fljmk a jóságos Isten kegyes Ss irgalmas. Anno 1538.” Ugyancsak itt alussza örök álmát a több történelmi re­gényben szereplő Széchy Má­ria. Kőszeg A város ma is a régi. Válto­zást a város életében csak a felszabadulás utáni esztendők hoztak, bár lélekszáma most is csak a háború előtti tízezer alatt maradt. A város lelkes tanárai és néhány műtörténész, nem ke­vesebb, mint százhúsz műem­lék és műemlék-jellegű épüle­tet mentettek meg az utókor­nak és szemléltetővé tesznek az idegenforgalom számára. A hősi vár restaurálása ez- időszerint is folyamatban van. A belső vár „lovagtermében” a lelkes Szövényi István tanár, múzeum-igazgató, fáradhatat­lan munkálkodása révén, he­lyi gyűjtésből, jelentős mú­zeumot rendezett be. A restau­ráció mellett hamarosan meg­indulnak a vár belső és külső részeiben, így a várárokban az ásatások, melyekből sok új anyagot remélnek napvilágra hozni. A város történetének legfé­nyesebb lapjai azok, amelyek egy maroknyi magyar hősi küz­delmét örökítik meg. Jurisich Miklós hős várkapitány veze­tésével, a hősi küzdelemben nyolcszáz vitéz közül több, mint a fele áldozta életét a vár védelmében. Az ostrom és a törökök elvo­nulása után következő félév­század az ipar és kereskedelem felvirágzásának kora Kőszeg városában. A harcok alatt el­pusztult házak helyén újak épülnek. Ekkor alakul ki a városnak északi és déli, egy­mástól ma is elütő képe. Az 1710-ben pusztító tűzvész óriási károkat okoz a város­ban. Majdcsak minden ház megrongálódik vagy a tűzvész martaléka lesz. Ezután az oszt­rák gyarmatosítás időszaka szakadt a városra. Az elnépte­lenedett városkörnyéken a hí­res szőlők munkálatlanok és a földek egy része parlagon he­ver. A gyarmatosító politika gátat vet az ipar fejlődésének is. A városkép csak a 18. szá­zad derekán kezd az egysze­rűbb barokk- és copf-ízlés sze­rint újra kialakulni. A századvégi, aránylag nyu­galmas és építő éveket a re­formkor mozgalmas időszaka váltja fel, amikor Olvasó Egy­let, Zene Egylet alakul, nyom­da és könyvkereskedés létesül. Itt alakul meg az ország első árvaháza (1749), a reformkor­ban pedig megalakul a Beteg­ház Egylet, a kórház és kibő­vül az elaggottaknak otthont nyújtó szegény intézet. A századfordulón Kőszeg vá­rosa már jelentős ipari jellegű város. Éltek itt szegkovácsok, posztósok, tűcsinálók, geren­csérek, lakatosok, csizmadiák, rizspor és parókakészítők, gombkötők, takácsok, szappan­főzők, süveggyártók, fésűsök és egyéb szakmabeliek, akik mesterségüket művészi fokra fejlesztették. A századforduló utáni évek­ben már jelentkeznek a mun­ezek közül is a trágyázás, a ta­lajerő visszapótlással, élettani kísérletekkel, gyomirtási anya­gok kipróbálásával, védekezési kísérletekkel, anyagok kipró­bálásával, művelési és metszé­si módok kísérleteivel és olt­ványkészítési kísérletekkel. Dr. Csizmazia József ezután ismertette szőlőgazdaságunk helyzetét, s az ebből adódó fel­adatokat. AZ ELMÚLT ÉVEK erőfeszítéseinek dacára szőlő- gazdaságunk igen szomorú ké­pet mutat. Ma még 6—8 fo­rintba kerül egy liter bor elő­állítási ára, ha holdanként 5—7 ezer forintos termelési költsé­get számítunk. Csökkent szőlő- gazdaságunk területe is. A te­rület csökkenésének velejárója, különösen a hegyi szőlők eseté­ben az erózió, talajpusztulás, majd a terület teljes elvesztése a szőlőgazdaság számára. Ezek a tények bizonyítják szőlőgaz­daságunk katasztrofális hely­zetét, s ennek a 'kedvezőtlen helyzetnek megállításához, megváltoztatásához feltétlenül szükséges a mi munkánk, 9 szükséges valamennyi szik- embernek igyekezete. Király Sándor, a kísérleti te­lep vezetője a kísérleti te p üzemi munkájáról beszélt. Kísérleti telepünk, amellett, hogy kísérleteket végez, üzem­szerűen kell gazdálkodnia, az előírt terveknek megfelelően. Kettős a feladatunk: a kísérle­tek végrehajtásához minden feltétel biztosítása és a tervek teljesítése. Az e’múlt év siker cseh zárult, háromszor is elnyertük az él­üzem címet. Tervünket vala­mennyi tekintetben túlteljesí­tettük. Szőlőtermesztésben 28 mázsa helyett 40 mázsás át­lagtermést értünk el, 23 cukor­fokkal. Hozam tekintetében 184 ezer forint volt az ered­ményjavulásunk. Boraink mind megyei, hazai és nemzet­közi borversenyeken jó helye­zéseket nyer. | KIRÁLY ELVTÁRSI az idei eredményekről, kiemel­te a telepítési és a támaszrend­szer építési munkálatait. A két beszámolót vita követ­te, sok értékes hozzászólás, kérdés és válasz hangzott el, melyek messzemenően hozzá­járulhatnak majd szőlőgazda­ságunk helyzetének javításá­hoz. (P. E.) intemátusa, a kórház, sok ma­gán- és középület. De újjáépültek azóta már a város hidjai és az épületek, a várkerítés, sót új lakótelepek, új utcák létesültek. Vízveze­téket, strandot, játszótereket építettek, bővítették a meglevő gyárakat és új szövetkezeteket alakítottak, árudákat nyitottak. Védelembe vették a műemlé­keket és fokozatosan rendbe­hozták azokat. Újjáépült a gyógypedagógia, épül a sajt­gyár és a Dreiszker-házban kesztyűgyár létesül. A kultúrát a számos iskolán kívül a kultúrház, sportlehető­ség'. könyvtár (10 000 kötet­nyi könyvvel) üzemi könyvtá­rak. ének- és zenekarok, zenei és németnyelvű gimnázium je­lentik. Van a városnak tangazdasá­ga, Petőfi Termelőszövetkeze­te, szőlőtermelő szakcsoportja. Gazdag termést ad évről évre a Kincsőd pusztai Állami Gaz­daság export jonathánt terme­lő törzsgyümölcsöse. A város lakói csendes, ma- guknakvaló emberek, akiknek régi jó szokása — mint Sop­ronban is láttam — munka után az ab'akban való szemlélődés. A kedves kőszegiek is jó „pol­gári” hagyományként, nyugod­tan szemlélik életük csendes, lassú folyását. A mi — az or­szág másik felében élő embe­rek —, megszokott, lüktető, di­namikus építő életünkből szí­vesen adnánk a gyorsabb üte­mű fejlődés utáni vágyakozás­ból a kőszegieknek. Ügy érez­tem. hogy nincs itt hiány az új utáni vágyban, csak fel kell egy kissé frissíteni az em­bereket. Okos Miklós kásmozgalmi kérdések is. Kő­szeg városának az első világ­háború előtti ipari üzemei nem nagy létszámúak, mégis adtak a történelemnek 1919- ben olyan munkásvezetőket és később mártírokat, mint Csö- gör Jenő, Untenecker János és Schätzei Frigyes elvtársak. Az első háború következmé­nyeként Kőszeg határváros lett és felvevő piacát elvesztette. A város tovább fejlődésének igé­nye új útkeresésre serkentette a város akkori vezetőit és la­kosságát. Kőszeg iskolaváros jellege és az idegenforgalom kiszélesítése lehetővé tette, hogy a város továbbra is ele­ven, élő része legyen az or­szág egészének. A Szabóhegyen és a Hörmann-forrásnál levő szanatórium és üdülő építkezé­sekét a második világháború félbeszakította, de a nagymúltú iskolaváros ismét maga rátalált és mint ilyen, ismét megtalál­ta a fejlődés útját. A határsávon, ahol már so­rompó és katonai őrszem vi­gyáz biztonságunkra, a Szabó­hegy lankás, csalitos oldalában három omladozó bunkert mu­tat az idegenvezető. Itt vigyáz­ta hitvány életét az országvesz­tő Szálasi és vezérkara, innen adta utasításait az ország érté­keinek kirablására, és a híd­jaink felrobbantására. Sok ér­ték és emberélet pusztult Kő­szegen is. Elpusztult a tanító­képző, leégett a sörgyár, a Fri gyes-laktanya. a tanítóképző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom