Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

4 NÉPÚJSÁG 1560. október 13., csiíörtök A fiatalokhoz A MÁV hatvani állomás hir­detőtábláján olvastuk: október 15-én, 15 órakor kezdődik a KISZ első politikai foglalko­zása. „Minden szolgálati nehézséget jelents a vezénylő tiszt elvtárs­nak, mert az oktatáson feltét­lenül meg kell jelenned” — folytatódik a fiatalokhoz szóló írás. A pihenőre érkező két idős vasutas álmos szemmel bön­gészte az írógépen készült so­rokat. Egymásra néztek és az egyik megszólalt: hej, ha a mi időnkben is így lehetett volna! Aztán lassú, fáradt léptek­kel elmentek, szöges bakan­csuk alatt keményen csikor- qott a cementlap. F. L. — ELNÖKSÉGI ÜLÉST tartott a Megyei Vöröske­reszt. Megtárgyalták az első féléves feladatok teljesítését és az új vezetőségválasztó gyűlések előkészítő munká­latait.- DOLGOZNAK a kápolnai határban, a kedvezőtlen idő­járás ellenére is, a Kossuth Termelőszövetkezet tagjai. Gyors ütemben folytatják a kukorica törését, hogy a gép­állomás traktorai felszánthas­sák, elvégezhessék a vető­szántást a kukoricaföldeken is, hogy így mielőbb földbe ke­rüljön a jövő évi gabona. — SZEPTEMBERI TER­VÉT 126 százalékra teljesí­tette az egri 97. számú Kis­ker áruda. A terv teljesítésé­ben a jő áruellátás játszotta a legnagyobb szerepet.- NEGYVENHAT FORIN­TOT terveztek egy munkaegy­ségre a dormándi Üj Élet Ter­melőszövetkezetben, előrelát­hatólag azonban ötven forin­tot is tudnak majd osztani egy munkaegységre. A szövetke­zet mindennemű kötelezettsé­gét maradéktalanul teljesí­tette már. — AZ EGRI I. SZÄMÜ általános iskola szakszerve­zeti alapszerve ma tárgyalja meg, szakszervezeti taggyű­lés keretében, a Pedagógus Szakszervezet VI. kongresz- szusának téziseit.- ÜJ LAKÓHÁZAKAT épí­tenek Kaiban az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vál­lalat dolgozói. Az új lakások építése gyors ütemben halad, s így a jövő hónap végén már átadásra kerül a 16 lakásosi épület. í CfemíAMffl Egy emberrel több (Jean-Pierre Chabrol regénye) U1 iatalokról szól. Akik L éheznek, harcolnak és meghalnak. Harcolnak az el­lenállók soraiban, a hitleristák ellen — a szabad Franciaor­szágért. Harcolnak azért, hogy a felnövekvő új nemzedékek­nek már boldogabb élet jus­son osztályrészül. Nem cini­kus emberek ők, akik nem hisznek semmiben. Eszmény­képek után áhítoznak, költé­szetre szomjaznak. Thomas- nak, a tanítónak, a munkás Jean nak, és Paulo nak van eszményképe és nem hi­ányzik a költészet sem — az önként vállalt áldozat, a hő­sies harc romantikája sem —• kemény, minden érzelgéstől mentes életükből. Jean-Pierre Chabrol sokol­dalú tehetség, pályafutását mint újságíró és rajzoló kezd­te a francia kommunisták lapjánál, az Humaniténál. Ké­sőbb filmrendező lett, majd re­gények írója. A rajzoló, a ri­porter és a filmrendező Chab­rol okos és hasznos tanácsokat és tapasztalatokat adott át a regényíró Chabrolnak. Látja a jelenségek lényegét, benyomá­sai, élményei filmkockaszerű- en rögzítődnek, s prózájának ritmusát gazdagítja a ripor­teri elevenség, közvetlenség. Győzelemmel, a németek ál­tal halálraítélt harcosok sike­res kiszabadításával kezdődik a regény. És halállal, a parti­záncsapat két vezetőjének ha­lálával végződik. De, mint a harcok többi optimista tragé­diájában, a halál itt sem ku­darcot jelent... Két rajtaütés között, a vad és félelmetes cévennesi szik­M fr. M MM WV— M Ml WV«S Gólyabálon Szombaton este rendezték meg az egri Pedagógiai Főis­kola hagyományos gólyabálját. A reggeli órákig tartó bál­ban egyaránt jól szórakoztak a tanárok, az „öreg” diákok és az elsősök: a „gólyák”. Iák között rejtőzködnek a fia­tal partizánok. Békés örömök­re kiéhezetten, lányokról, és ízletes, bőséges lakomákról, szerelemről álmodoznak, csen­des otthoni éjszakákról, s bor­sos, vaskosan pajzán dalokat dudorásznak, durva és nyers tréfákkal, gyöngédséggel ug­ratják egymást. S ezek, a 20 éves fiúk. akik még lánvok aj­kát sem ízlelhették igazán, já­tékos vakmerőséggel mennek a harcba, melyből — nagyon jól tudják! — talán vissza se térnek többé. Ezek a partizá­nok, a 20 évesek, büszkék har­ci sikereikre, a civil lakosság szeretetére. s roppant tetszik nekik, nagyokat mulatnak azon, hogy mennyire rettegnek tőlük a németek. Ezek az em­berek, a fiatal, tevékeny, el­lenállók, kicsinyes civódásaik- kal, hirtelen kerekedő vitáik­kal, trágár és drasztkus vic­ceikkel együtt is, nagyon tiszta lelkű emberek, egy magasabb erkölcsiség hordozói. Hősök valamennyien. Akik a fegyve­rek ropogása közben is csa­ládjukra, otthonaikra, szeret­teikre gondolnak, s várják az áhított, a vérük árán is kihar­colandó béke első napját. Ami­kor nem kell a nácikra va­dászni, soha többé. ,.Nehéz dolog meg nem al­kudni, de megéri... — mondja Chabrol, fiatal hőseinek nevé­ben. — Mert ha az ember ma­gába pillant, elégedett lehet”. A háborúban emberesedé ka­maszok, a háborús nemzedék sorsának, vívódásainak és győzelmeinek bemutatásával egyaránt, ezt példázza az író. Az ellenállás, a francia el­lenállási mozgalom eposza ez a regény. Hogy megalkusz­nak-e vagy sem, megtalálják-e a nyomorító társadalom, a hit- lerizmus elleni harc egyetlen tiszta útját, a fegyverek útját, — ezen múlik emberségük. Jean-Pierre Chabrol alakjai hitelesek, a háború edzette emberré valamennyiüket. Har­cos, öntudatos emberré. Na­gyon ismerjük és értjük eze­ket az embereket. (pataky) JEANNE MOREAU francia filmszínésznő régi vágya a Bovaryné címszerepének el­játszása. Mivel ez a kívánsága eddig nem teljesült, a neves színésznő maga vállalkozott a film előállítására, amelynek forgatókönyvét Gaston Bon­heur írta. I960. OKTOBER 13., CSÜTÖRTÖK: KALMAN, EDE 435 évvel ezelőtt, 1525-ben szüle­tett PIETER BRUEGHEL (ejtsd: Bröjheí) németalföldi festő és réz­metsző művész, a holland paraszü élet nyers humorú ábrázolója. Né­hány jellegzetes műve: Parasztla­kodalom, Közmondások. A vakok. Brueghel 1569-ben halt meg. 25 évvel ezelőtt. 1935-ben e napon halt meg HANS TROPSCH német kémikus. A metán oxidációja ré­vén formaldehidet állított elő és Franz Fischerrel együtt a benzin szintetikus előállításának egyik új módszerét (Fischer—Tropsch eljá­rás) dolgozta ki. Tropsch 1889-ben született. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK, FELFEDEZÉSEK Az apró tárgyak nagyított képének előállítására szolgáló mik­roszkópot a holland ZACHARIAS JANVSEN, middelburgi szem- üvegkészítö, 370 évvel ezelőtt, 1590-ben találta fel. A Laterna magicá-t (a. m. „varázslámpa”), a modern vetítő­lámpa ősét. mellyel a lámpával megvilágított fordított képet (dia­pozitív) vászonra lelfelatt vetíteni. ATHANASIUS KIRCHNER, né­met feltaláló szerkesztette. Az effajta vetítőkészüléket ma oktatási célokra és gyermekjátéknak használják. Pieter Brueghel: Parasztok tánca (részlet.) CÁ ItÚlök Levelet kaptunk Budapestről, Kő- hídi Rudolfné ne­velőtől, aki az el­múlt nyáron me­gyénkben, Mátra- * füreden nyaralt. A levél íróját ittléte alatt nemcsak a pihenés érdekelte, hanem mint vér­beli pedagógus, szinte ösztönösen gyűjtögette azokat a neveléshez és oktatáshoz szüksé­ges momentumo­kat, anyagokat, melyeket majd is­kolai munkájában fel tud használni a gyermekek éle­tének, erkölcsi és világnézeti alap­jainak kiszélesíté­sénél, megszilár­dításánál. így buk­kant a mátrafüre- di kis temetőben Szőllösi Sándor rendőr alezredes sírjára, akinek ko­rai halála kuta­tásra késztette a pedagógust. így tudott meg sok. mindent arról az elvtársról, akinek élete mintaképe lehet a hazáját szerető, becsületes embereknek. íme, példája, az. éJök a levélből egy részlet: „ . . . Szőllösi Sándor bányász volt. Már 19 épps korában magáévá tette a szocializ­mus eszméjét, ezt az eszmét hirdette és emellett kitar­tott élete végéig. A Horthy-fasizmus elnyomása leg­erősebben a bá­nyászokat érte. ő a csendörütlegek és sűrű börtön- büntetések között is harcosa maradt az eszmének. A nyilas időszak alatt, mint parti­zán harcolt és minden tudásával segítette a szovjet hadsereget felsza­badító harcai köz­ben. A felszaba­dulás után tanult, igyekezett pótolni az elmulasztotta­kat ... A harcos kom­munista példát mutatott szép csa­ládi életével is. Rajongva szerette családját, akiknek ő volt a legdrá­gább. Ha arra kér­ték, hogy kímélje egészségét, azt vá­leJke sLtő-ft laszolta': „A sza­badságot örömmel elfogadtuk, de an­nak megtartásáért dolgozni, szünet nélkül munkál­kodni is kell.’ A sok megpróbálta­tás, a küzdelem, később a sok mun­ka felőrölte szer­vezetét és korai halála egy becsü­letes, soha meg nem alkuvó, har­cos', igaz embert ragadott el. A munkásosztály hű fia volt, helytállt a munka frontján, élete minden sza­kaszában bebizo­nyította a hűséget osztálya, népe iránt. >. Életének, harcainak, mun­kájának megisme­rése erőt adott to­vábbi nevelői munkámhoz." Eddig a levél, és még csak any- nyit, köszönjük Kőhídi Rudolfné- nak, hogy a hős rendőralezredes példáját felhasz­nálva, tanításában mai emberek har­cos életét állítja a fiatalok elé. a iaüai!iiiaiiai:aiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiii«'>aiiiuiiiiiiaitii»4iiaiiaiiiiiiiiaiiiiiii!iiiiitiiiiiiiiiau.iii>iiiiiiiiiiiiirait«!iaiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiiiiiuiiiiiiaiiiiii laiiiíiiitaiiBualicnmtiiiiauBiiiiiaiiaiiBiiaiiBiiaiiiiiBitBiiBiiaiiBiiiiiBiiBJiai'iiiaiiaiiBiiaMBiianBiiBiis’iaiiaiiaiiBiiiiiBiiaiiiiiiiiiiiiuv — OKTÓBER 16-AN befe-" jeződik Egerben a KISZ-- alapszervezetekben a vezető-? ségválasztás. A taggyűlések, levezetése tükrözi a fiataloké megváltozott életszemléletét,í komolyságát, mellyel sajáté ügyeiket intézik és vezetői-? két megválasztják.- HAT SZÁZNYOLCVAN 1 HOLD búzát vetnek el az ősz­folyamán a tarnaörsi Dózsái Termelőszövetkezetben. A szö-| vetkezet tagjai kísérletképpen? a magyar búza mellett szovjeté búzafajtát is elvetnek, 40 hol-f Aon próbálják ki, hogy helyi\ adottságaik megfelelnek-e a? szovjet búza vetőmag-fajta ter-l mesztésére. ­EGRI VÖRÖS CSILLAG Háború és béke (I—II. rész egy műsorban) EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Elloptak egy villamost GYÖNGYÖSI PUSKIN Az Eiífel-torony árnyékában HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nápoly aranya HATVANI KOSSUTH Áru Katalóniának HEVES Nincs előadás FÜZESABONY Üzenet érkezett petervAsara Nincs előadás Egerben este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM (Kisfaludy-bérlet) Hüldi ]ónof : cfjíjftc/ti Kora reggel volt, de a nap már melegen sütött. Az öreg Zanetti Carlo lábát lógatva, csendesen pöfékelve ült a két­kerekű kordén, amelyet Rozi- nelló, a szamár kedvetlenül húzott maga után. Időnként olyan lassan cammogott, hogy Zanetti — kizökkenve öreges nyugalmából — lekapta vállá­ra borított ujjatlan köpönye­gét és végighúzott vele az ál­laton. Rozinelló ilyenkor megugrott, néhány métert ügetett is, mi­re azonban az öreg albánói pa­raszt visszakanyarította vállá­ra a kabátot, el is felejtkezett az ütésről, csak úgy kocogott, mint az előbb. Végül is Zanetti Carlo únta \ meg a csapdosást s gondolatai­ba mélyedve szívta a méreg­erős dohányt. Volt is oka a gondolkodásra. / * \ A podesta három nap múlva . árvereztetni akart nála. Furcsa :és érthetetlen módon alig két ' hónapja majdnem ötszörösére nőtt az adója. Hiába fizette be minden pénzét, mindig újabb és újabb adót sóztak a nyaká­ba s ha, hát igen ... ha szer­dára nincs pénz, oda lesz a kis gyümölcsös. — Hej Rozinelló .. . Rozine!- ■ ló ... — ordította hangosra ’ gondolatait. Zanetti — mi lesz velünk ... Megesik a csúfság, s nagyhirtelen oda kerülök én is Zaramolla Beppó mellé. Zaramollánál két-- hete árve­reztek. Hiába könyörgött a bankban, nem kapott haladé­kot. Erre aztán be sem várta, hogy az udvarán megperdüljön a dob, előttevaló nap felakasz­totta magát az istállóban ... Erre gondolt most az öreg Zanetti, s tisztán érezte, hogy ha nem sikerül előteremteni a szükséges pénzt, bizony, ő is követi Beppót. Persze, sok függ attól, hogy milyen vásárt tud csinálni ezzel az öt láda friss földieperrel, amelyet most visz Padovába. Gyönyörű áru, annyi szent, s ha a Madonna segít, talán ... talán még sem lesz árverés... Bármennyire is el volt kese­redve Zanetti, a várható jó vá­sár reménykedéssel töltötte el. Az idő is szép, olyan mélysé­gesen kék az égbolt, hogy szin­te vakít. S ha nem jönne- menne annyi gépkocsi az or­szágúton, benzinbűz helyett a gyümölcsfák sokféle illatát is élvezhetné az ember. — Hej Rozinelló... Rozinel­ló ... — veszi le újból köpe­nyét, s csak úgy megszokásból jót húz vele a szamár hátára, mielőtt betakarná ezzel a ki­érdemesült ruhadarabbal az epret. — Merthogy igen szállá por, s máris halványul piros- ságuk. Aztán ehol jön ni a re­pülőtér, ott még cudarabbul éri majd. Meg is állítja a szamarát és lekászálódik a kordélyról. A köpönyeg sarkait szépen el­rendezi az egymásra helyezett ládákon. — Gyönyörű portéka — mo­rogja a bajusza alatt, s kedvet érez, hogy megegyen egy szem gyümölcsöt. De kinyújtott ke­ze félúton megáll. Eszébe jut az adó, meg a podesta szigorú fekete arca — és beéri egy nyeléssel. Pedig talán jót is tenne a gyomrának, hisz any- nyira megkívánta. Az utóbbi időben sok baja van a gyom­rával. — Mintha mindig tűz égne benne. Hiába volt nála kétszer is Amabella, a vén pú­pos cigányasszony, nem ért semmit a kotyvaléka. Ügy van bizony, orvoshoz kellene men­ni, orvosságot venni... De az adó ... No, majd a jó vásár után ... ★ Megnyugodva mászik fel a kordélyra, s öt perc múlva az országút kanyarában kocog Rozinelló. Balkéz felől a repü­lőtér üde zöld gyepje hullám­zik, rajta hatalmas amerikai „vendég” harcigépek. Az új hangár csak úgy csillog, villog az aranyló napsütésben. A „vendégek” zászlaja az olasz trikolornál fél méterrel maga­sabban ... A szélzsák dagad­tán imbolyog, megriasztja Ro- zinellót. Nagyot ugrik szegény állat, s ha Zanetti nem vigyáz, az árokba kerülnek. — Nahát, Rozinelló — száll le az öreg — kis híja, hogy az árokba nem vittél... Te go­nosz állat, te... hogy kerüljön a tested az örök tűzbe!... Hát nem megijesztett... Nem tu­dod, mennyire vigyázni kell erre a drága eperre?... Nagyobb hiba nem történt, csak a ládák csúsztak meg. Fel kell oldani a köpönyeg sar­kát, s helyreigazítani az árut. Óvatos és lassú munka, na­gyon kell vigyázni rá, hiszen ebben van minden reménysé­ge. Az öreg albánói küszködik, hiába no, 72 év mégis csak nagy idő. Tizenöt kiló is van egy ládában, s mire sorba ren­dezgeti mindet, vagy három iz­zadságpatakocska is kibújik a széles szalmakalap alól. Végre rendbeteszi a ládákat, a további útra készül noszogat­ni a szamarat. ★ Kezdene minden rendbejön­ni, ha Jim Kennedy repülőőr­mester és Sam Buck káplár nem tartana a nyolcadik po­hár ginnél. Mindkettő emelke­dett hangulatban van és ahogy a szélzsák alatt állva megpil­lantják az országúton az öreg albánóit, arrafelé tartanak. Zanetti észre sem veszi a két „vendéget”, csak Jim ginnel áztatott rekedtes hangjára kapja fel a fejét: — Helló... old boy ... mit viszel ezen az előkelő fogaton — vigyorog rá az őrmester. Az öreg cseppet sem örül a találkozásnak. Nem tetszik ne­ki pálinkával táplált vidámsá­guk, sem furcsa keverék olasz—amerikai beszédük. No meg, mi a fenét akarnak tő­lünk ... Rövidesen több lesz itt a jöttment, mint az olasz ... Kelletlenül, mogorva han­gon válaszol: — Epret... epret viszek Pa­dovába ... — Mi az, hogy „eper”, old boy? ... He, úgy mondd, hogy megértsük... Hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, Sam hirte­len rántással letépi a takarót az eperről. Az öreg Zanetti megbotrán- kozva kap a káplár kezéhez: — Signori... gyönge dolog az eper... meg tán ára is van, hátha sokallják ... — Csak nem sajnálod tő­lünk —- karolta át részeg bi­zalmaskodással Jim az abár.ói vállát. — Ne félj, apa — húz ki a zsebéből Sam egy jókora ú.i- ságlapot —. csak egy kilónyit veszünk tőled. Jim pöffeszkedve mellére üt: — Pénzt kapsz tőlünk, öreg. Megfizetünk. Zanetti kezd megnyugodni. Végeredményben édes mind­egy, ki veszi meg az árut. Csak pénzt lásson. Óvatosan szedegetni kezd az eperből, s belerakja Sam pa­pírjába: — A legszebbeket bele. öreg, csak a legszebbeket... — De hiszen látod, hogy mind szép — néz Zanetti sér­tődötten Jim vörös arcába. — Csalsz, old boy. — röhög fel élesen Sam. — A másik ládában biztosan szebb is van. — Tévedtek, Signori, a Ma­donnára mondom, tévedtek... kár összerázni az egészet, ott sincs szebb...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom