Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-13 / 242. szám

1960. október 13., csütörtök NEPOJSAG 3 Minden perc drága Valóra vált tervek AZ *OSZ nemcsak a betaka­rítás, de egyben a jövő évi termés megalapozásának idő­szaka is. E hónapokra esik a kapások betakarítása, az őszi vétések elvégzése, a szántások lebonyolítása és a szüret. Az, hogy az időben végzett gondos betakarítás mit jelent, azt egyetlen — a gazdálkodás­hoz valamit is értő — ember­nek sem kell magyarázni, hi­szen ismeretes, hogy a beta­karítás késlekedése tönkrete­heti akár a legjobb termés- eredményeket is. Október közepéit tartunk, s bár az utóbbi tíz napban meggyorsult a betakarítás és általában az őszi munkák üte­me, mégis azt kell mondanunk, hogy sűrűn van még tennivaló kint a földeken, a határban, és mint ilyenkor mondani szo­kás: minden perc drága. Ha meggondoljuk azt is, hogy szá­molnunk kell rövidesen a tar­tós őszi esőzések beállásával, akkor kétszeresen igaz. hogy állami gazdaságainknak, ter- melőszövetkezezeteinknek min­den időt ki kell használni a munkák meggyorsítása érdeké­ben. Megyénk szántóterületének döntő többsége ma már az ál­lami gazdaságok, termelőszö­vetkezetek tulajdonában van, uralkodó a szocialista nagy­üzem. Amíg egy-két évvel ez­előtt még sok ezer kisparaszti parcellán kellett elvégezni a betakarítást, az őszi munkákat, addig most ez a gond, ez a fel­adat 209 termelőszövetkezetre hárul. Nem kétséges, hogy a nagyüzemekben könnyebb a szervezés, a gépek kihasználá­sára is nagyobb a lehetőség, így könnyebb és gyorsabb le­het a munka is. A tények azt mutatják, hogy ez így is van minden olyan termelőszövetke­zetben, ahol foglalkoztak a ta­gokkal, jó a szervezés és meg­felelő a vezetés, irányítás, öt­venezernél több termelőszövet­kezeti tagunk van. s azokon a helyeken, ahol a szövetkezeti tagok valamennyien, szíwel- lélekkel dolgoznak, nincs is hi­ba a munkák végzése körül. Feladataink nagyok. Minde­nekelőtt fontos székben a na­pokban a kukorica betakarítá­sa. Több mint hetvennégyezer hold kukoricavetésünk volt a megyében, ezen belül valami­vel több, mint 58 ezer hold a termelőszövetkezetek birtoká­ban van. Jelenleg az a hely­zet. hogy a kukaricabetakarí­tásnak még felénél sem tar­tunk, noha ennek a munkának a befejezése elsőrendű érdek, mert jórészt függ tőle a vetés gyors befejezése is. ÚJRA CSAK a tények iga­zolják, hogy azokban a terme­lőszövetkezetekben, ahol a tag­ság egésze részt vesz a közös munkában, bevonják a család­tagokat. sőt, lehetőséghez mér­ten, igénybe veszik a nyugdíjas tagok segítségét is, jól háad- nak a dolgok és néhány nap múlva végeznek a betakarítás­sal. így van ez Bükkszenterzsé- beten, Bodcmyban, Mátrabal- lán. Makiáron is. Ezeken a he­lyeken — és még egy jó néhány termelőszövetkezet, ben — nem­csak a kukorica törését feje­zik be időre, de elvégzik a szárvágást, sőt a silózást is. és ezá'tal értékes takarmányt biz­tosítanak a jószágok részére. A burgonya szedésével mintegy hatvanöt-hetven szá­zalékban állnak termelőszö­vetkezeteink. Ezt a munkát is meg kell gyorsítani, hiszen el­végzésére vár egy másik ko­moly munka, a répaszedés. Cu­korgyáraink teljes kapacitással dolgoznak és várják az újabb és újabb nyersanyagot terme­lőszövetkezeteinktől. Az őszi betakarítás mellett be kell fejezni mindenütt ok­tóber végére az őszi vetést. A gyorsaság azért igen fontos, mert kísérletek, tudományos kutatások igazolják, hogy a megfelelő magágyba, kora ósz- szei kerülő vetés, jóval több termést ad, mint az. amely az ősz végén, vagy éppen a tél elején kerül földbe. Éppen a vetés meggyorsítása érdeké­ben fontos, hogy előtérbe he­lyezzük a vetőszántást és a gép­állomások csak a felesleges kapacitással végezzenek ezek­ben a napokban őszi mély­szántást. ÉB ha tudjuk, hogy a kukoricaföldak negyven szá­zalékába búza kerül az idén, akkor könnyű megiérteni, hogy miért fontos a kukorica gyors betakarítása, a vetőszántások mielőbbi elvégzése. Az idén jelentős mértékben gyarapodott ismét gépparkunk, de ennek ellenére sincs még elegendő mezőgazdasági gé­pünk. Ezért fontos, hogy min­den termelőszövetkezetben használják ki a fogatos erőket, azokkal is szántsanak, vesse­nek. Ezen a téren igen szép példát mutatott a mátraballai termelőszövetkezet, ahol nem vártak csak a gépállomásra, hanem fogatos erővel végezték el a vetőszántást és már a ve­tés nagyobbik részét is..Ugyan­itt teljes mértékben befejezték az őszi betakarítást. KÉTSÉGTELEN TÉNY, hogy új és kibővült teremlőszövet- kezeteink még számos gonddal, problémával küzdenek, — a kezdet nehézségeivel. Az egyé­niről a közösre való áttérés sem megy simán, zökkenő- mentesen, mégis hangsúlyozni kell, hogy szövetkezeti paraszt­jainknak mindent el kell kö­vetni a gyors betakarítás, a ve­tés érdekében. Bányáinkban, gyárainkban, üzemeinkben a munkások szorgalmasan és fá­radságot nem kímélve dolgoz­nak azért, hogy több szene, va sa, traktora és gépe legyen az országnak, a dolgozó parasz­toknak. De az ő munkájuk, sikereik kötelezettséget rónak parasztságunkra. Olyan kötele­zettséget, hogy termeljenek több kenyérgabonát, kukoricát, zsírt, tejet. Mindezt azonban csakis úgy lehet megvalósíta­ni, ha a munka dandárjában fnindenki megfogja a do'og vé­gét. Joggal várja el szövetke­zeti parasztságunktól az egész munkásosztály mindezt, s nem kétséges, hogy legfőbb szövet­ségesében nem is csalódik majd. Szalay István Az ipari vállalatoknál az utolsó negyedévet kezdték, de az erdészeteknél október else­je óta új gazdasági esztendőt írnak. Szorgos munka folyik a tar- naleleszi erdészetnél. Két esz­tendővel ezelőtt hat fiatal ke­rült ide, többnyire a techni­kumból. Azóta sok gyakorlati tudásra tettek szert, a legjob­bak már önálló, sőt vezető be­osztásban dolgoznak. Jónyer László szorgalmával, szakmai rátermettségével tűnt ki. Meg­állta a helyét kerűletvezető er­dészként is. Jelenleg fahasz­nálati műszaki vezető- Most az éves terveken dolgozik. Beosz­tása komoly szakmai felké­szültséget és elmélyült mun­kát igényel. A kerületben el­töltött idő gyakorlati tapaszta­latait, az iskolában és az er­dőgazdaságnál letett vizsgákon tanultakat jól hasznosíthatja most. Az egész esztendő gaz­dasági munkájának alapjait kell lerakni. Nem nagy termelőszövetke­zet a hevesi Ezüstkalász. Tag­jai 890 holdnyi területen gaz­dálkodnak az elmúlt esztendő márciusa óta, s a hírek szerint nagyon ügyesen, nagyon jól. — Valóban nálunk nincs okuk a panaszra a tagoknak — mondja Gulyás Sándor elvtárs, a tsz elnöke. — Az elképzelé­seket eddig szinte maradék nélkül valóra váltottuk. Ezek mindegyike a közös gazdaság fejlődését, a tagság boldogulá­sát szolgálta. Az első teendőnk a tsz megalakulása után az volt, hogy olyan vezetőséget válasszunk, amely osztatlan te­kintélynek örvend a későbbi­ekben, amelynek érdemes hall­gatni a szavára, de amely a munkában is mindig elöl jár. A közös munka kezdetén ezen kívül terveink, elképzeléseink jobb megértése érdekében a vezetőségi ülésekre „funkció nélküli” tagokat is meghív­tunk, hogy vegyenek részt a munkákban, kerüljenek ezál­tal is közelebb a minden te­kintetben közös munka gondo­latának megvalósításához. A beszélgetés során 'a későb­biekben kiderült, hogy az Ezüstkalász Tsz vezetőinek tö­rekvései sikerrel jártak. A ta­gok, akik a tervek ismerete Telek Pál, Stork Ottó erdé­szek és Juhász László bekölcei technikus, alapos munkát vé- .geztek a fatömeg helyszíni becslésénél, a favágatási terv előkészítési munkálatainál. Márton Bálint is a fiatalok közé tartozik. Nagy felelősség­gel járó, de szép beosztás az övé, az erdőművelési műszaki vezető feladatait látja el. Helyt kell állni az év minden nap­ján, sokszor kora hajnaltól ké­ső estig. De az erdészetnél egyöntetű a vélemény: Kutas tanyán jól mennek a dolgok. A most zárult gazdasági év eredményeit még most szá­molja a könyvelő, de az elő­zetes adatok szerint sikerekről számolhatunk be — tájékoztat az erdészetvezető. Az elmúlt év eredményeiről adnak számot, de teljes erővel az új feladatokra készülnek már a tarnaleleszi erdészek, így helyes ez, mert nincs meg­állás. gyorsan kell haladnunk, így kívánja az élet. alapján látták maguk előtt a legközelebbi célokat is, minden munkái jól s időben igyekeztek elvégezni a f öldeken. A közös munkáknál mintegy hatvan emberre számíthattak biztosan a vezetők. Ezek mind­egyike egyetlen szóra részt vett minden közös tevékeny­ségben. Rajtuk kívül azonban építeni lehetett az asszonyok­ra is. — Azt, hogy a nyári növény­ápolási munkákat időben, s mindig jól tudtuk elvégezni, igen nagy mértékben köszön­hetjük az asszonyoknak — is­meri el az elnök, ök is össze­fogtak a közös érdekért, s így mikor szükség volt rájuk, volt olyan nap, amikor 115 ember is dolgozott földjeinken. Mi hatott mozgósító erővel rá­juk? Elsősorban az: mindenki azon igyekszik nálunk, hogv Ezüstkalász jó tsz hírében áll­jon. de véleményem szerint az is, hogy a nagy munkákból nemcsak „egyszerű” tagok, Jianem a vezetők feleségei is mindenkor tevékenyen kivet­ték részüket. S mit mutatnak ezek után az ezévi eredmények? Sikert, jó termést, biztos jövedelmét. — amint az egy összekovácso- lódott gazdasághoz illik. A munkacsapatokat időben kiala­kították, de ezzel még nem elégedtek meg. A kapálásra váró területet családokra osz­tották szét, s a jobb eredményt hozó munkát premizálták. A. tervezettnél több termés ér­tékének negyven százalékát kapták a tagok prémiumként, jó munkájukért. Érdemes volt szorgalmasan dolgozni, mert a tsz például zöldborsóból a ter­vezettnél háromszáz százalék­kal többet tudott eladni, ubor­kából pedig 115 százalékra tel­jesítette értékesítési előirány­zatát. — Azért náluhk sem ment minden hiba nélkül — mondja Dr. Cicisvili, a grúziai köz­egészségügyi intézet vezető fő­orvosa, a Gori környékén élő öregek életkörülményeinek ta­nulmányozásával arra a meg­állapításra jutott, hogy 10 000 kilencven éves kort elért sze­Gulyás Sándor elnök. — Szé­pek voltak növényeink, kalá­szosainkra sem panaszkodha­tunk, de néhány növényünk nem sikerült. Ezek miatt 430 ezer forintos tervkiesésünk volt. Ezt igyekeztünk mással pótolni. Szárazborsónk példá­ul 130 000 forintot hozott, s a többi termény meg úgy sike­rült, hogy most már 204 000 fo­rintos többletjövedelmünk is van. Az ezévi tervek készítésénél negyvenhárom forint értéket számítottak egy munkaegység­re. Mint azóta már többször kiszámították, ezt az összeget ki is tudják fizetni a tagok­nak. — Ez az összeg már meg­van, de ennél többet is tudnak osztani előreláthatóan. Jól végződik az esztendő az Ezüstkalász tagjai számára. De már a jövő évre is gondol­nak. Főként az állattenyésztés fellendítésére. — Erőnkhöz mérten már eb­ben az évben is megkezdtük az állattenyésztés fejlesztését szolgáló intézkedéseket. Igaz, ezt megelőzően egy irodaházai építünk saját erőből, amely­ben a tagok művelődése érde­kében televíziószoba is lesz, de ugyanekkor készül már egy ötvenférőhelyes növendékistál­ló is —• sorolja a tsz elnöke. — Ez természetesen még koránt­sem elég. Szükségünk lenne egy legalább ötvagonos kuko- ricagóréra, s mivel nagyobb- mértékben szeretnénk barom­fitenyésztéssel is foglalkozni, egy 1000 férőhelyes baromfiól­ra. Ezek a tervek, kívánságok. De csak egyelőre azok, mert nem kell hozzá sok idő és va­lósággá válnak. Már csak azért is, mert a tsz vezetősége eddig mindent megadott a tagság­nak, amit terveztek, s ezért természetesen a tagság is teljes odaadással segíti a közös mun­kát. A ma még tervként sze­replő szükséges beruházások megvalósulását is. Weidinger László mély közül tizenhárom él 700— 750 méterrel a tengerszint fe­lett, tizennyolc 1000 m maga­san, negyvenkettő 1000—2000 m között és ötvennégy 2000 méteren felül. A tarnaleleszi erdészetnél Éljünk magason tt!||;ill‘lnlllllíllil‘<l)l|tlllllllllllll|ll|ll|llltl|IIIU|llllllllltt|lttllllllllllllllllll<IIUllll)lltl|tllll|ll|]l|lílli|!llltlUI]!|ll|lllHllll!llltllllll|l1|tlC!l|ll llnllll.Jlll IIIIII ■ll|li|ll|lllll|ll||l|H|l||,||||||!|i||ii||,||||:i||||:!|i||i|||||i|||i||||i||íitn|i;|i:|l||;: Iliin Ilii HI III,II,i|||i|l|||||1|||||i|1]|!]||||{||l||li|UIIIlUlllt)f A többi pillanatok alatt ját­szódik le. Az öreg Zanetti két­ségbeesve látja, hogy az őrmes­ter leemeli a felső ládát és ... zsupsz, az út közepére dobja. Szerteszét gurulnak a nagysze­mű, rubintpiros eperszemek. Vérvörös foltok keletkeznek az úton. Zanetti magánkívül kiált fel: — De, Signori... hát tönkre akartok tenni... nézzétek... öreg ember vagyok már... — Megfizetünk, öreg, meg­mondtuk, ne nyavalyogj — vá­laszol kajánul Jim és úgy re­píti el a második tele ládát, hogy az út túlsó oldalán ér föl­det. Az öreg Zanetti szeme meg­telik könnyel és a szíve harag­gal. Amikor látja, hogy Jim a negyedik ládát készül feltúrni, hirtelen indulattal rádobja ma­gát az őrmester karjára. ■— Csak nem támadni akarsz, apa — rántja magához Sam az öreget. — Nyugodj meg, nem veszünk mi el tőled egy kiló epernél többét. — Tönkretettetek — nyö- szörgi Zanetti és lehetetlen gyenge öregségében, könnyben- úszó szemekkel bámulja a lucs­kossá lett gyümölcsöt. — Mit makogsz, old boy... Hé, Sam, fizess csak az öreg­nek — int az őrmester. Sam előkotor zsebéből egy ötcentes pénzdarabot, aztán harsány „gud bájt” kiáltva, otthagyják az öreget. ★ Reszkető inakkal, zúgó fejjel próbálta Zanetti összeszedni a szétszórt gyümölcsöt Gondol­kozni már nem is tudott. Sze­mét úgy elhomályosította a könny, hogy csak vaktában ko­torászott az úttesten. Időnként leírhatatlan, mély gyűlölet­hullám rázta meg görnyedő alakját Észre sem vette, hogy Padova felől amerikai gépkocsi közele­dik. Az autó sebesen jött, hir­telen fékezett s alig két lépésre az öregtől, megállt. Harmincöt­negyven éves amerikai tüzér- kapitány ugrott ki a kocsiból. Zanetti dühtől remegve kö­zeledett hozzá. Szája megvo- naglott és artikulátlan hangon felkiáltott: — Látod, Signor, ezt a ti ka­tonáitok csinálták ... tönkre­tettek ... megaláztak ... A kapitány arcán bosszúság tükröződött. Tíz órára várják és itt van ni. — Nemhogy ke­resztülgázoltam' volna ezeken a koszos ládákon — gondolta és mérgesen hallgatta az öreg panaszkodását. Az pedig félig sírva magya­rázott tovább: — ... Orvosság is kellene, de mégsem azt akartam venni a pénzből... kell az adóba ... in­kább fájjon tovább a gyom­rom, de ne árverezzenek .,. jaj... Signor, három láda eper... ki téríti meg... és ők csinálták, esküszöm ... A kapitány pillantása a kor- délyban maradt két láda eper­re tévedt. Elmosolyodott. Egy pillanatig gondolkozott, majd odalépett Zanettihez s vállára tette kezét: — Hát ide figyelj, öreg... Zanetti reménykedve egyene­sedett fel az olaszul jól beszélő idegen előtt. — Segítek rajtad. Megveszem a két láda epredet, jó lesz a társaságnak, ahová igyekszem. Adok neked egy írást, bemégy Padovába az amerikai parancsnokságra, tu­dod hol van, ott minden káro­dat megtérítik rendesen. Mondd meg, mennyit kérsz az öt láda eperért... Jó, látod, ide felírom. All right, rendben, ugye?... Rozinelló szokott, csendes kocogásával ballagott be Pa­dovába a könnyűvé vált kor- déllyal s a még könnyebb szívű Zanetti Carlóval. Az öreg arcán felszáradtak a könnyek, a düh, a méreg kipá­rolgott belőle. Hát mégis csak vannak rendes emberek az amerikaiak között is. — Lám — mélázott el Zanetti —, itt van ez a kapitány. Egy szóra hajlandó volt megadni a kért árat. Megírta a cédulát, itt van a belső zsebében, s milyen jó­ságosán érdeklődött még a gyo­morbaja iránt is ... ★ Elégedetten kászálódott le a kordélyról az amerikai pa­rancsnokság előtt. Fiatal, jóképű katona állt őr­ségben. Ahogy ránézett, egy másik amerikai katona jutott róla eszébe. Tom, a fordgyári munkás, aki megoperálta nála a tűzhelyet. Milyen derék, jó- ravaló fiú volt! Amikor ott­hagyta Albánót, Zanetti őszin­tén sajnálta. Barátságosan köszönt az őr­nek: — Jó egészséget, Signor, ez­zel a papírral küldtek ide — vette elő a cédulát. — Pénzt kell kapnom, mivelhogy öt lá­da eper... A katona elvette a cédulát. Kibontotta és felnevetett. — Jól van — vigyorodott el még jobban —, de várni kell, eredj csak a kordélyhoz, majd szólok. Zanetti türelmesen várako­zott Perc percet követett, ma­gában már elgondolta, hogy a podesta milyen nagyot néz, amikor majd pontosan kifizeti minden hátralékát. — Csak már kezében lenne a pénz — nézett a parancsnok­ság bejárata felé. — No Iára — ujjongott fel benne a meg­nyugvás —, már int is a kato­na. Minden öregkori fürgeségét összeszedve, gyorsan odament. A katona mellett egy ingujjra vetkőzött civilruhás ember állt. Amint Zanetti odaért, egy kis barna dobozt nyomott a kezébe. Az öreg csodálkozva bámult a dobozra: — De, Signor, hiszen nekem pénz jár... az öt láda eper... A kapitány ... — Pénz? ... — a civilruhás elmosolyodott. — Nézd csak, itt van az írás, világosan rajta van, hogy egy doboz hashajtót adjunk neked. — Ha... hashaj... hajtót..; nekem ... az adó... ★ A bejárat előtt elengáns Hudson kocsi fékezett. A da­dogó, fehérre sápadt Zanettit ellódították a kaputól. Györs, apró léptekkel kövértokás ez­redes sietett be az ajtón. Az őrtálló katona feszesen tisztel­gett előtte. Az öreg olasz paraszt támo­lyogva állt a szikrázó napsü­tésben. Kétségbeesetten ván- szorgott megint a katonához. Felé nyújtotta a kis dobozt: — Signor ... Signor... ne­kem ... pénz... az árverés ... A katona arcán valami rész­vétféle suhant át. De azonnal szigort erőltetett hangjába, mert bentről kihallattszott az ezredes pattogó beszéde. Rá­csapott kezével a géppisztoly agyára és rákiáltott Zanettire; — Hord el magad, míg nem késő... ★ Zanetti térde megbicsaklott. Tudta, hogy minden elveszett. Fáradt, tántorgó léptekkel a kordélyhoz ment. Ereje minden megfeszítésével még sikerült felmásznia. Aztán anélkül, hogy egy hangot is kiejtett vol­na száján, rábukott az üres gyümölcsösládákra. Rozinelló pedig minden biz­tatás nélkül kocogni kezdett...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom