Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-12 / 241. szám

1960. október 12., szerda

nepojsag

s

Ahol a szerencse „fészkel"

A2 egri Lottó iroda a nap minden szakában tömve van emberekkel. Töprengve hajolnak a lottó, totó cédulák fölé, és mindenki szeretné üstökön ragadni a szerencsét. Mindenki szeretné beírni az öt számot, éppen azt az öt számot, ami kápráztató nyereménnyel egy csapásra megoldaná minden anyagi problémáját. Nem rossz gondolat, kicsit visszaviszi az embert a gondtalan gyermekkorba: lehet játszani.

Hétfőn, a délutáni órákban nem volt egyetlen üres asztal sem az egri lottóirodában, férfiak, nők. diákok és falusi emberek hajolnak a kalamárisok fölé. és talán gondolatban már be is rendezték az öröklakást, vagy robogva száguldottak a szerencsefián: a Piros Pannónián. Magam is ott ülök köztük és — hát, szóval én is csak kitöltöttem azt a három darabot, amiről egészen péntek délig meg vagyok győződve, hogy jó, és legalább egyet kihúznak, szerény vagyok: — négyessel.

Jobbra mellettem — amint később megtudtam — egy kollektív társaság megbízottja ül, és közel harminc darab szelvény kitöltésén fáradozik. A számok legépelve.

— Állandóan ezzel a számsorozattal játszunk, és már néhány hármas találatunk volt — magyarázza Sz. L.. közben babonásan kéri, hogy ne írjam meg a nevét, mert az árt a szerencsének.

Elhatároztam, hogy én sem mutatkozom be többet, hátha jez hozzásegít néhány százezer forinthoz. No, de a kéréseket illik figyelembe venni!

— Hányán vannak ebben a társulásban?

— Tizenegyen. Jó szám! A tizenhárom rossz, a tizenkettő páros, a huszonegy meg sok. Ezért vagyunk tizenegyen. Eddig egész jól bevált. Most aztán van egy olyan dolog készülőben, hogy az egyik kolléga

megálmodta a számokat

és egy szelvényt eltérően az eddigiektől, ezekkel a számokkal töltött ki. De a többiek nem tudják! — kacsint rám huncutul, engem meg a hideg ráz, mert hátha éppen az a szeívény nyert volna, amelyiket saját szakállára megváltoztatott?!

— Mit szólnak az asszonyok 3 lottózáshoz otthon?

—-Eh — legyint lemondóan — minden pénteken lármázik a feleségem, hogy ilyen ostoba társaság, olyan ostoba társaság, még egy hármast se tudnak kifogni! — meg ehhez hasonlók, ugyanis a hármasról nem számoltunk be, mert ugye az olyan kicsi összeg volt, és egy kis zsebpénz sem árt néha

— teszi hozzá segélykérőén rám nézve.

Enyhén hümmögök, így is lehet érteni, meg úgy is lehet érteni megnyilatkozásomat ezzel a „zsebpénz” históriával kapcsolatban. No, de kész a közel harminc papír, és az én szomszédom egyenként számolja bele a ládába a kitöltött szelvényeket.

Idős bácsi telepszik mellém, székére akasztja a botot, kiparancsolja a kutyáját az ajtó elé, akkurátusán kiválasztja a legjobb tollat, megdörzsöli a kezét és írni kezd. Valami nem stimmel, az öreg elkezd kotorászni a zsebeiben. Előhúz végre egy gyufásdobozt, amiben mind a kilencven szám kivágott cetlin van.

— Húzzon mán ki egyet kedves,

— tartja elém a bűvös dobozt.

Húzok: 39.

— Ha mán itt ül mellettem, még húzzon vagy hármat, olyan szerencsés kezűnek nézem!

— De aztán ne szidjon a bácsi, ha nem találok! — ezzel még három számot kihúzok, aztán az ötödiket kihúzza ő.

Nem akarom zavarni, várom míg sorra tölti a három lapot, csak csodálkozom, hogy mind a háromra ugyanazt írja.

— Miért nem más számokat tetszik írni a másik kettőre?

— Azért, fiam, mer ha a szerencse eccer felém kerül, akkor kerüljön alaposan! A többi nem az én dógom!

Hogy mi nem az ő „dóga”, azt nem magyarázta meg, sőt, a nevét se árulta el, „hogyne”, ha nyerek akkor mind az egész rokonság rám szakadjon!” csak annyit mondott, hogy kerülő, és „jó véna mán egy kis nyugalom, egy öröklakásban!” Ezzel aztán vége is lett a beszélgetésnek. Felkászálódott.

Megyeszerte folyik a betakarítás. A cukorrépa termés 23 százalékát már betakarították. A hiba az, hogy a termelőszövetkezetek először a háztáji gazdaságon kezdték meg a kukoricatörést és a közöshöz nemrég fogtak hozzá. De így is. a kukoricatermés 45 százaléka már be van takarítva. A

— No, Bogár — füttyentett a kutyájának — most aztán gyerünk, mer dolog van! Isten álgya! — köszön még vissza nekem is — oszt ha nyerek, megemlékezek ám magáról!

Jó, jó, de hogyan? Azt se tudjuk egymásról kik vagyunk! Még az a jó, hogy négy számot ismerek!

A diák a szünetben tanulók gyorsaságával tölti ki három szelvényét, aztán már fut is kifelé. Mire utána akarok szólni, hét határon is túl van. Na, ez nem sikerült.

Édesanya jön be, letelepszik mellém szöszi lányával, aki aligha számlál többet öt esztendőnél, de a nyelve már elég hosszú. Minden feltett kérdésemre a gyerek válaszolt hihetetlen gyorsasággal.

— A néni nem lottózik?

Anyu már régen lottózik.

de nem nyertünk még. Meg tetszik tudni totózik, és nem is látott még soha futballt! — nevet a kis huncut.

Anyuka még mindig nem kapcsolódott be a beszélgetésbe, mert nagyon el van foglalva a kitöltögetéssel. Végű’ mégis rám néz.

— Ha én egyszer nyerni fogok! — ábrándos sóhajnál többet nem is hallok tőle. Elbúcsúznak, főzni kell a vacsorát, mert — tetszik tudni, apu csak este jár haza a Bervából —, csicsergi még egyszer a kicsi. Tehát egriek. Ennyit megtudtam, többet nem.

Nyílik, csukódik az ajtó, jönnek, mennek az emberek, szinte bemenekülnek néhány percre a zuhogó eső alól. Serceg- nek a tollak, hullnak a ládába az előlegezett bizalom papírjai, hogy pénteken aztán bosz- szúságot vagy örömet okozzanak azoknak az embereknek, akik egy egész héten keresztül türelmesen várták, hogy Fortuna szekeréről az ő udvarukra tegye le aranyterheit.

(Ádám)

betakarítás után rögtön végzik a mélyszántást és vetőszántást, vagyis a vetést előkészítő munkákat. Megyénkben már befejezték a lucerna, repce, árpa és vegyestakarmány vetését. Az a terv, hogy az őszi búza is minél hamarabb földbe kerüljön;

Jól halad a betakarítás a megyében

A kémrepülés története

A JU—49-től az 11—2-ig

Néhány évvel a második világháború kitörése előtt történt Berlinben.

Canaris, a hírhedt náci kémszervezet mindenható főnöke, berlini hivatalában néhány magasrangú tiszt társaságában bizalmas megbeszélést tartott. A szót éppen Wiliberg repülő- ezredes vitte, aki számos nagyalakú fényképet húzott elő aktatáskájából. A fényképek kézről kézre jártak, miközben az ezredes magyarázott: „Ezen a fényképen a pilseni Skoda- műveket láthatják, ez itt a páncélos szerelőcsarnok, amelynek napi teljesítménye három páncélos. Ezen a másikon a lengyel hadsereg őszi hadgyakorlata látható, a Korridorban: Itt látható a lovasság, amelyet francia mintára szerveztek. Tisztán kivehetők a képen az egyes századok is. Itt a kép felső sarkában pedig a tüzérség állásai láthatók ...

„Nagyszerű” — bólogat elismerően a mindenható náci kémfőnök.

„Es mindezt kilenc kilométer magasságból” — dicsekszik az ezredes — „a..mi optikai műveink nem alszanak, 1918 óta csináltak egyet s mást, ami hasznos lesz még a német hadsereg számára”.

Egyes tiszteknek azonban aggályaik támadnak: Mi lesz, ha ezek a kémreplülések kiderülnek? Nem kell, csak egy motorhiba, egy kényszerleszállás idegen területen, és felborul minden tervünk. A nemzetközi jog megsértésével vádolnák Németországot és nemzetközi bonyodalom származhatna az ilyen esetből.

De Canaris csak mosolyog mindezen. Felemel az íróasztalról egy levélnehezéket, amely egy német hajónak teljesen pontos, kicsinyített mása. Ez a hajó a „Dresden” cirkáló, amelyen Canaris az első világháborúban a Falk- land-szigeti csatában harcolt. Canaris elmerengve nézi a hajót és lassan megszólal: „1915. március 9-én ez a hajó chilei felségvizeken horgonyzott. Elfogyott a szenünk és ezért nem tudtunk továbbmenni. Kint a nyílt tengeren követett minket a „Glasgow” angol cirkáló, amelynek tüzérségi ereje nagyobb volt, mint a miénk. Az angol hadihajó nemsokára tüzet nyitott. Ekkor én mint parlamenter áteveztem egy csónakon az angol hajóra, és felhívtam az angol kapitány figyelmét arra a tényre, hogy hajónk semleges vizeken horgonyzott, s ezért lövetése a nemzetközi jogba ütközik. O

azt válaszolta nekem: Nekem parancsom van arra, hogy a „Dresden” cirkálót elsüllyesz- szem, bárhol is érjem. Ér. ezt a parancsot minden körülmények között teljesíteni fogom, a többi aztán már Nagy-Brit- tania és Chile diplomatáira tartozik”. Mit tehettünk erre: még aznap elsüllyesztettük hajónkat, Nos, uraim, néha yu- godtan tanulhatunk az ellenségeinktől is. És még valamik Az ellenséges légelhárító tüzérség kilenc kilométer magasságba tud lőni, a mi JU—49-es repülőgépeink pedig 10 kilométer magasságból tudnak fényképezni.”

Így indult meg hát a rendszeres náci kémfelderítés idegen országok légiterében néhány évvel a második világháború kitörése előtt. A náci légihaderő „ötödik hadoszlopa” valósággal ontotta a légi felvételeket Göring marsall asztalára. A kémrepülők minden szomszédos országot bejártak. Légi felvételek készültek angliai repülőterekről és kikötőkről, lengyelországi hidakról, szovjet kikötőkről és vasutakról, a francia Maginot- vonalról, a belga erődítményekről, a norvég parti ütegállásokról. holland olajtároló telepekről és számos egyéb hadifontosságú objektumokról a szomszédos országokban.

A Junkers kémrepülőgép ;k által szerzett értékes hadászati adatokat aztán Hitler nagyszerűen „értékesítette” rablóhadjáratai során. Sőt, a második világháború során tovább tökéletesítették a légi kémkedés technikáját és célul tűzték ki a 30 kilométeres magasság elérését is. A hírhedt dachaui koncentrációs táborban dr Sigmund Rascher SS-orvos számos kísérletet végzett a

Az iskolai KISZ-szervezet tevékenysége jelentős mértékben segíti elő a tanárok és szülők oktató-nevelő munkáját. A KISZ-tagok feladatai között szerepel többek között az idősebbek segítése, támogatása is.

Az egri Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium KISZ-fiataljai ezért elhatározták, hogy felveszik a kapcsolatot az egri Hajdúhegyi Szociális Otthon lakóival. Tervbe vették, hogy a tanulás után fennmaradó szabad idejükben gyakran ellátogattábor foglyain, férfiakon és nőkön egyaránt. Elő embereken kísérletezték ki, hogy a* emberi szervezet hogyan reagál 10—15 kilométer magasságban uralkodó légnyomásra. A szerencsétlen áldozatok haláltusáját a behatóbb tanulmányozás érdekében filmre vették. Más foglyokat pilótaruhába bújtatva órák hosszat 12 fokos hideg vízben tartottak és közben elektromos mérőműszerekkel figyelték a szív és a gyomor működését. A náci vezetők ezt az elvet vallották: Egy zsidó, egy lengyel, vagy egy kommunista élete nem számít, ezzel szemben egy német pilóta élete értékes valami, 'mert annak a kiképzése időbe, pénzbe és sok benzinbe került. Ezért ezeknek a pilótáknak teljes biztonságban kell repülniök a magasban, még ha a „nagy ügy” érdekében a zsidók és antifasiszták százezreit kell is halálra kínozni és hideg vízben, meg magas légnyomású kamrákban elpusztítani.

Az egykori JU—49-es nád kémrepülőgépek munkába állítása óta harminc év telt el és ezalatt sokat fejlődött a kémrepülés technikája. De sokat fejlődtek az elhárító fegyverek is. A Szovjetunió területe felett lelőtt amerikai U— 2-es kémrepülőgépet 20 kilométer magasságban lőtte le a szovjet rakétatűzérség.

A moszkvai Powers-per tárgyalása és az azt követő néhány hét alatt beigazolódott, hogy napjainkban a kémrepü- lések a hidegháború eszközei, amelyek ellen minden békeszerető nép tiltakozik.

nak a Hajdúhegyre és elbeszélgetnek a gondozottakkal, beszámolnak előttük a mai fiatalság tanulásáról, lehetőségeiről.

Céljuk elsősorban az, hogy derűt és változatosságot vigyenek az otthon lakóinak életébe. Úgy határoztak, hogy időnként kultúrműsorral szórakoztatják majd őket és a közeljövőben Tarka-barka estet is rendeznek. A lányok már meg is tették a kezdeti lépéseket és terveiket levélben közölték az otthon igazgatóságával.

A Szilágyi Erzsébet Leánygimnázium kiszesei az egri szoeiális otthon lakói között

Sikeresen zárják az első évet Kápolnán

AZ ŐSZI MUNKÁK dandárja, a kukorica törése, cukorrépa ásása, a talaj előkészítése, a vetőszántás, vetőmag előkészítése, vetés járja most Kápolnán is. Valamennyi ember dolgozik a Kossuth Termelőszövetkezetben, olajozott gépként halad a munka, a betakarítás.

Jól előkészítették az idei őszt a szövetkezetiek, tanultak a tavalyi tapasztalatokból, mert a fiatal termelőszövetkezet eredményekben gazdag életében ez már a második ősz. Egy éve kezdték a közös munkát, a közös gazdálkodást. Még a múlt év tavaszán nyolc- vanheten határoztak úgy, hogy összeszántják földjeiket, s közös összefogással fognak az eddigieknél jobb eredményeket elérni.

Az első közös munka, a vetés nehézkesen indult.

— A szántással nem volt probléma — mondja Havasi József, növénytermesztési brigádvezető —, a gépállomás traktorosai kiváló munkát végeztek. A vetésnél viszont kevés volt az ember. A betakarítást kellett szorgalmazniuk, mert nyomukban haladt közvetlenül a traktor, a szántással, vetéssel nem késlekedhettünk. Száznyolcvan katasztrá- lís hold közös vetésű őszi búza és 5 hold rozs került a kitűnően előkészített magágyba. A cukorrépa jó termését is megalapoztuk. Akkorra már minden szövetkezeti tag aktívan részt vett a munkában. Prémiumot adtunk a tagoknak, négy forintot ígértünk a cukorrépa tfibblettermésből egy mázsa

trágyáért, s ez nekünk nem négy forint többletet jelentett, hanem sokkal többet...

AZ ELSŐ FELADATOT a gépek segítségével sikeresen megoldotta a szövetkezet. Télen a tagok aktivitása tovább javult, nem hiányoztak, ha munka volt. Favágási engedélyt kaptak, saját erőből rendbehozták a jelenlegi központjukat, a malom melletti rossz istállót. Építőbrigád alakult. Fükő József ácsmester, a famunkát, míg Kladiva Lajos a kőművesmunkákat vezette nagy szakértelemmel. Hogy milyen munkát végeztek, arról tanúskodik a rendbehozott huszférőhelyes lóistálló, a negyvenférőhelyes szarvasmarha-istálló, s most egy huszonöt méteres kukoricagóré, s egy készülő sertésszállás.

Tavasszal már 108 tag vett részt a vetésnél. Száztíz hold tavaszi árpát, 203 hold kukoricát, 35 hold mákot, yi hold borsót vetettek el, valamint dinnyét, dohányt ültettek.

Sikerült a tavaszi vetés is, s amiről szívesen beszélt Havasi elvtárs, az aratás is.

— A rengeteg segítség az — mondta —, ami megszilárdította szövetkezetünket. Bárhova fordultunk problémáinkkal, mindig segítettek, s az eredmény nem maradt el. Aratásnál annyi volt a problémánk, hogy jóformán azt sem tudtuk, hogy hova forduljunk vele. Ott volt a sok aratnivaló, gépet kértünk hozzá, de még csak

ígéretet sem kaptunk a Füzesabonyi Gépállomástól. Egy aratógépet adtak volna, de azt is közösbe a szomszéd szövetkezettel. Kellett volna a gép, mert kapára várt a 230 hold kukorica, s ezenkívül még rengeteg teendő kötötte le az embereket. Választanunk kellett, vagy a gabona, vagy a kapásnövényt vesztjük el. S ekkor jött a segítség. A Detki Gépállomás öt kombájnnal segített a községnek. Másfél nap alatt 110 hold árpánkat vágott, s csépelt el. A szállítást végző Zetorok pótkocsijain 14 vagon termés ömlött a magtárnak kinevezett régi malomba. Nem tudtuk hova tenni hirtelen a termést.

„KÉTSZER SEGÍT, aki időben segít”, mondja a közmondás, s ez helytálló volt nálunk is. Nem kellett elvonni az embereket a kapásoktól, de ugyanakkor a gabonánkat is betakarítottuk.

Sok segítséget kapott a szövetkezetünk, de ez felülmúlta valamennyit. A sokak által „eltemetett” gabona kiváló termést adott. Tizenhárom volt az árpa és 11,8 mázsa volt holdanként a búza átlaga, a község még a legjobb esztendőben sem érte el a 7—8 mázsát. A magtárunkban tárolt gabonánál nem kellett ezután nagyobb serkentő hatás az emberekre, a kukoricát például háromszor kapálták meg alaposan, s ez most ki is tűnt, nem maradt hálátlan;

Kukoricánk átlaga előreláthatólag 30—35 mázsa lesz csövesen holdanként, májusi mor- zsoltban 16—17 mázsára számítunk. Tervünk csupán 13 volt, de n.ost már nem rettegünk a szerződéstől sem, mert a 600 mázsa mellett bőségesen marad az állatoknak, sőt a tagoknak is tudunk osztani. Hétezer mázsa csöveskukorica-ter- mésre számítunk.

Kiváló eredményeket sorol, de nem feledkezik meg az emberekről sem, akik ezt elérték. Búcsúra Márton, Sági Sándor, Farkas István, Búrom István, Kiss Simon és Szalóki József neveiről, akik kezdettől fogva magvát alkották a szövetkezetnek, s a kiváló eredményekben legnagyobb részük van. Nemcsak a szövetkezetieket dicséri, a családtagokat is, akik szorgalmasan részt vettek a közös munkában. Dr. Borbereki Istvánról. a Dohánybeváltó üzemvezetőjéről is elimeréssel szól és Tarnavölgyi István könyvelőről, aki egyelőre vállalati munkája mellett még a szövetkezet pénzügyét is vezeti.

Kovács József tavasszal került Kálból a szövetkezethez, mint mezőgazdász, nagyon sokat segített, a növénytermesztés mellett nagy jelentőséget tulajdonít az állatállomány fejlesztésének is.

— Kilenc előhasú üsző vásárlásával kezdtük, aztán felvásároltuk a tagoktól a háztáji állományon felülieket, s “a

már 48 szarvasmarhánk van- Ötöt leadtunk hizlalva, s még adunk le. Túlteljesítjük a tervet, ami mintegy 30—40 ezer forintos többletbevételt jelent számunkra. Kialakítottuk a sertés törzsállományunkat. Jelenleg 138 sertésünk van, s ebből 26-ot leadtunk, további 64 hamarosan átadásra kerül. Előirányzott tervünket ezen a téren is túlteljesítettük, s jövőre még jobban kívánjuk fejleszteni állatállományunkat.

TAKARMÁNYUK, FÉRŐHELYÜK biztosítva van.

— Férőhelyről már szóltunk, — sorolja. — Takarmányunk is megfelelő mennyiségben all rendelkezésre, mind szálas, mind abraktakarmány formájában. Háromszázötven köbméter silókukoricánk van, s további 350 köbméter silót készítünk kukoricaszárból, répaszelettel.

Számok sokasága áll itt, amit alátámaszt a szövetkezetiek szorgos munkája. Folyik a kukorica betakarítása, egymással versengenek, mert egyik sem akar lemaradni. Nyomukban szántanak a traktorok. 100 hold már vetésre vár. ezt a napokban el is kezdték. Még e hónapban el kívánnak vetni mindent, mert azt tartja válameny- nyi szövetkezeti tag, hogy az időben végzett munka aranyat ér.

Tervekről esik szó, miközben elbúcsúzunk Simon Istvántól, a szövetkezet vezetőjétől. Egerbe megy, levizsgáztatni a szövetkezet új Szuper-Zetor erőgépét. Ilyet vettek, mert ha a kápolnaiak valamit venni akarnak, akkor a legjobbat, a legcélszerűbbet veszik. Segít az új gép a kukorica és cukorrépa hordásánál, s kiváló munkát végez a határban is. Illetve végezne, mert gép van, de ember nincs. Helyesebben volna, de mégis incs. A gépállomástól helyezték ki ide gépével Bordás László traktorost. A szövetkezetiek megszerették lelkiismeretesen végzett munkáiért. Rá gondolt mindenki, amikor az értékes gép sorsát vitatták, ő is maradna, de a gépállomás nem engedi. A szövetkezetnek nincs szakembere, akárkire meg nem bízzák az új gépet. -Ebben is eljár a szövetkezet elnöke.

Jövő no kertészetet létesítenek. ahhoz pedig gyors jármű kell. Öntözéses kertészetükhöz most vásárolják meg az öntözőberendezéseket. Adottságaik kiválóak, a bővizű Tarnábó öntözni tudják majd a sok pénzt jelentő paprikát, a több zöldségfé'ét. sőt a legelőt is.

Tizenkét hold gyümölcsös' ültetnek, belterjesebben gaz dálkodnak, megteremtik a' alapjait egy kiváló nagyüzem gazdaságnak. Az alapokat rak ják most a fiatal szövetkezetben. de úgy, hogy az idén is s) kerrel zárják az e'ső gazdasáf évüket. Zárszámadásikor ner lesz hiány a jókedvben, ahog itt a szövetkezet kis irodájába számolgattuk, nem lesz kévé azoknak a száma, akik 35—4 ezer forintos jövedelmet visr nek haza családjuknak.

Pilisy Elemér