Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

4 NEPCJS ÄG 1SS0. október 11., kedd 111; Amikorra én felnövök... — Édes fiam, olyan pocsékul írsz, hogy az rettenetes! Nem tudsz egy kicsit figyelni a be­tűformákra? Nézd ezt az „a” betűt! Csak úgy lig-lóg a szá­ra! A ,,l” betűt meg meg se le­het ismerni! Én még ilyet nem láttam! A szidalmak hatástalanul peregnek le lánykámról. Ceru­zát farag, s végül summáz: — Mire én megnövök, már mindenki géppel ír... ha kell egyáltalában írni! Ki így, ki úgy fogja fel a fejlődés iramát. Ez a gyerek íme: ÍGY. (á) — OKTÓBER 29-ÉN Bol­dogon tanácsülés lesz, mely a 1037/1951. sz. kormányha­tározat alapján vitatja meg az ifjúság problémáit Boldog községben. Majd ugyanez a tanácsülés tárgyalja a műve­lődési otthon munkatervét és a következő év kulturális ter­veit. — ÁTÉPÍTIK a nádtetős há­zak tetejét Szihalom község­ben. Á munkálatokat a hely­beli Vegyes Ktsz építőipari részlege végzi. A közeljövőben öt ház újratetőzését végzik el több mint 40 000 forintos költ­séggel. — AZ EGRI MŰVELŐ­DÉSI Házban egy hét múlva a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya szervezésében színjátszók, rendezők, kar­nagyok, népi táncosok részé­re kéthetes, bentlakásos to­vábbképző tanfolyam indul. — 80 EZER FORINTOS költ­séggel önkiszolgáló boltot léte­sítenek Mezőszemerén. A ve­zetőség reméli, hogy a jelen­legi földművesszövetkezeti üz­let, mint önkiszolgáló bolt job­ban és gyorsabban elégíti majd ki a vásárlók igényeit. — AZ IDEI községfejlesz­tési tervek végrehajtása so­rán közel 50 000 forintos be­ruházást költöttek az egri strandfürdő fejlesztésére. — 470 EZER FORINTOS be­ruházással korszerű italboltot létesítenek Dormándon. Az építkezési munkálatokat a fü­zesabonyi körzeti földműves­szövetkezet irányítja majd. Je­lenleg a tervezések folynak. — a pétervAsári já­rási Tanács végrehajtó bi­zottsága 13-án, délelőtt 9 óra­kor ülést tart. Napirendi pontként a termelőszövetke­zeti tagok téli oktatási tervé­nek megtárgyalása, valamint a tanács október 22-i ülése napirendjének előkészítése szerepel. — TÖBB MOZIT korszerűsí­tettek az utóbbi hónapokban megyénkben. A szihalmi Ve­gyes Ktsz építőipari részlege, a szihalmi mozit 100 000 forin-\ tos költséggel építette újjá. Á\ közeljövőben a tarnabodi, va-j lamint az átányi mozi korsze-\ rűsítésére kerül sor. A két] utóbbi átalakítás közel 80 000! forintba kerül. — A FELDEBRÖI nép-' frontbizottság legutóbbi ülé-1 sén megtárgyalta az 1961.: évi községfejlesztési terv fel-] adatait, amelyet tanácstagi, beszámolókon beszélnek' majd meg a lakossággal.: Megtárgyalták a termelőszö-l vetkezeti fejlesztés községi] problémáit is. • EGRI VÖRÖS CSELEAG Fűre lépni szabad EGRI BRÓDY Különös megbízatás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szombattól hétfőig GYÖNGYÖSI PUSKIN Az elcserélt fénykép HATVANI VÖRÖS CSILLAG Megmentett nemzedék HATVANI KOSSUTH 105 százalékos alibi HEVES Érettségi után FÜZESABONY Üzenet érkezett PÉTERVÁSÁRA Cabiria éjszakái Egerben este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM; (Petőfi-bérlet) Bemutatkozott KÉTSZERESEN KEDVES és fontos esemény színhelye volt szombaton Bátor község Mű­velődési Otthona. Az egri Gár­donyi Géza Színház művészei látogattak el ide, hogy a sok nehézség árán végre diadalt aratott gondolat eredményével, a Kis Színpad első — az ország­ban is első — előadásával ked­veskedjenek annak a község­nek, melyben ezen az estén gyúltak ki először a lámpák hi­vatásos művészek fölött. Talán ezért, olyan meleg fo­gadtatásban részesítette a köz­ség vezetősége és a lakosság a művészeket, mely mindvégig emlékezetes marad számunkra. Az úttörők csokrai, a vezető­ség köszöntő szavai előlegezet- tek voltak, de olyan elő’eg volt ez, mely az előadás után mutat­ta meg, hogy jól helyezett bi­zalom volt. Bemutatásra került Csehov: Jubileum és a Hans Sachs öt­letéből Kopányi György által írt: A mennyet járt ifiúr. Engedtessék meg a sorrend megfordítása, de véleményem szerint az első elismerés a ren­dezőt. Kozaróczy Józsefet illeti. A Jubileum teljes egészében tükrözte a fülledt, áporodott, kicsinyes gondokba merült emberek körül terjengő lég­kört. Túlzásmentesen kapta a közönség a csehovi figurákat, akik, ha élik is kis külön vilá­gukat, ez a világ már az. amin nevetni kell. Ugyanez a művészi munka jellemzi a színészek előadását. Horváth Árpád Sipucsin figu­rája a remek külsőségek mel­lett komoly belső tartalmat adott annak a bankigazgató­nak, aki maga vásárolja az ajándékot, csak a forma! a szent forma ápolva legyen. Azt az alakot sikerült megszólal­tatnia, aki már kiveszett ugyan, de apró megnyilvánulásaiban, kicsinyességeivel az emberek­hez való felelősség viszonyával ma is előfordul. ÉLES ELLENTÉTE a kulizó kishivatalnok, a terheket tel­jes egészében cipelő, de semmi­be se vett Hirin, akit Pusztai Péter tökéletes átéléssel vitt színpadra. Jellemző mozdula­tai, melyek a Jubileum mögött meghúzódó banki gondokat jel­lemezték. ízt és színt adott a cselékménynek. Lenkei Edit Tatjánája ka­cagtató hadarásával, a nemtö­rődöm, gazdag asszonynak, a férjet csupán- anyagi forrásnak tekintő, léha életet élő feleség­nek hű képét adta. Talán az egyik legcsehovibb figura volt Varga Ilona Mercsutkinája, akinek serpmi nem fontos, csak a 15 rubel, meg a férje aprócska kis állása, melyért valósággal betör az igazgató­az egri Gárdonyi Géza Színház Kis Színpada hoz. Varga Ilonát ebben a da­rabban úgy ismerhette meg a közönség, mint azt a művészt, aki ha kacagtat is, de soha nem feledi az írót, a légkört és a szavakat. „A mennyet járt ifiúr” szo­katlan téma. de alapgondolata még mai. Ostorozza a leggyar­lóbb emberi hibát, az álszent kapzsiságot, az álarcos gonosz­ságot. S ha ostorozni akart a darab, akkor éz sikerült is. Az 1750-es. években játszódó tör­ténet teljes hitelességet kapott, mert elhitette, a többi között, Gyuricza Ottó diákja, akinek minden arcizma, minden moz­dulata csupa furfang, csupa emberszeretet, s a cselekmény végéig meggyőzően kezében tartotta a hiszékeny embereket, és a két szolgáló boldogulásá­nak ügyét. Potykáné-ban, Lenkey Edit új oldaláról mutatkozott be. Az álszent gazdasszony, aki os­toba hiszékenységével minden­re képes a mennyekért, aki nem lát át a szitán saját buta­ságától, de ezt a butaságot nem az egyszerű nevettetés, hanem a szatíra fegyverével viszi a színpadra. Ez a legfőbb értéke játékának. Saját maga figuráz­za ki a butaságot, a hiszékeny­séget. de úgy, hogy mindenki elhiszi. VARGA ILONA Rébije mö­gött is meghúzódik az áskáló­dó, de „mindenki meghallhat­ja, csak az isten ne! féle jelszó, aki gonosz szívvel les-ke1 ódik a szomszédok apró bűneinek léc­kerítésén, ám a magáét töm­jénnel akarja elhessegetni. Az alakítás értékét főleg az emeli, hogy tudatosan ráveszi a nézőt arra, hogy előadás után nézzen tükörbe: vajon én milyen va­gyok? Janka, akit Olasz Erzsébet alakít, túlzott, de nem túlzó figura. A megkeseredett életű öreglány, akit elbolondított a kongregáció, már csupa szo­kásból hurcolja a gyertyát, de szemével mohón kutat a földi boldogság után. Elég volt az ígért túlvilági örömökből! Néz­zük a földit! Ezt sikerült Olasz Erzsébetnek színpadra vinni. Borbála és Áron, Szabó Ró­zsa és Szabadi József az egész kiegészítő figurái, akik nem zavarnak ugyan sok vizet, hi­szen „csak” szolgák, rájuk ta­lán nem is vonatkozik az „égiek gondoskodása” tehát őket csak a diák emeli, segíti jobb élet­hez? Ezt a két figurát, a láza­dó, de tenni semmit sem tudó cselédeket annyi melegséggé1, bájjal viszik színpadra, hogy a nézőtér fojtott csendje szinte szerves együttérzője szomorú sorsuknak. Szabó Rózsát öröm­mel üdvözöljük fellépése után, mert játéka mel'ett meleg, szép csengésű hangja derűt, kedvességet sugároz. Szabadi József alakítása felengedett, ta­lán a figurának is köszönhető, mindenesetre az elmúlt évek komoly fejlődésiét mutatják já­tékában. Pusztai Péter Potyka szere­pében jól bei’leszkedett, a cse- lékmény szövevényébe, s az ostoba gazda butaságát, kap­zsiságát remekül szemléltette. VALENTIN KALMAN a színház karnagya most mutat­kozott be először, mint zene­szerző és meg kell ál’apítani, hogy ez a bemutatkozás na­gyon jól sikerült, a hangulatos zene valóban a darab „ruhája” lett, me'yet igaz} muzikalitás­sal tolmácsolt Kiss Kálmán. Egészében véve, azt a végső következtetést vonhatjuk le a Kis Színpad bemutatkozó el­adásáról, hogy jól sikerült. A művészi játék, a lelkes színész­gárda adta szórakozás, megmu­tatta a gondolat helyességét: eltűntetni a kulturális fehér foltokat a megye térképéről. A bátori közönség szeretettel fo­gadta a mű vészeket és a művé­szetet egyaránt.^ Adám Éva Szállítják a cukorrépát a hevesi járásból Az őszi betakarítási munkát a hevesi járás legtöbb termelő- szövetkezetében a cukorrépa betakarításával kezdték. Hol­danként átlagosan 130 mázsát várnak. A nagy termés beta­karítását nem tudják teljes egészében gépesíteni, így a já­rás 2342 katasztrális hold cu­korrépa-terület termésének egy részét a szövetkezetek kézi munkaerővel tudják betakarí­tani. A gépállomások tizenkét répakiemelőt biztosítanak a munkához, ezek gazdaságos kihasználását a járás mező- gazdasági osztálya irányítja. Elkészítették a cukorgyár kép­viselőivel a szállítási sorren­det, s ahol szállítási nehézsé­gek voltak, ott már korábban megkezdték a szedést, s a töb­bi szövetkezetben, a szállítási beosztás figyelembevételével, kezdik meg a munkát a gépek. I960. OKTOBER 11., KEDD: BRIGITTA 305 évvel ezelőtt, 1655 októberében halt meg PIERRE GASSENDI fran­cia materialista filozófus, csilla­gász és fizikus. Epikurosz atomel­méletének felújításával a fizikában az ún. mechanikus materializmus PUH megalapozója lett, elveit a Filozó­fia kódexe című müvében fejtette ki. A csillagászat tudományát a Naprendszer bolygói holdjainak felfedezésével gazdagította. Gas­sendi a XVII. század jelentős ha­ladó filozófusa és tudósa volt. 45 évvel ezelőtt, 1915-ben e napon halt meg HENRI FABRE (ejtsd: Fábr) francia természetkutató. 1# kötetes ROVARTANI EMLÉKEK című főmüvében a rovarok éle­tét mesterien ábrázolta. 75 évvel ezelőtt, 1885-ben született FRANCOIS MAUR1AC (ejtsd: Móriák) fraiicia író és esszéista, a Francia—Szovjet Baráti Társa­ság tagja. Regényeiben — bár kimondottan a polgárság képvise­lője —, az imperialista politika néhány jelenségét (pl. a francia észak-afrikai politikát) élesen elítéli. Néhány, nálunk is ismert re­génye: Viperafészek, A méregkeverő. A démon című darabja ma­gyarul is színre került. 135 évvel ezelőtt, 1825-ben e napon született CONRAD MEYER svájci költő. Szigorú formákhoz kötött, képszerű lírai költeménye­ket és történeti elbeszéléseket (Jürg Jenatsch, A szerzetes eskü­vője) irt. PIERRE GASSENDI CIOLKOVSZKIJ orosz tu­dósnak, a világűrrepüléssel foglalkozó tudomány lángeszű megalapítójának életét filmre veszi a leningrádi stúdió: A nagyszerű jövőbelátás címmel. A film forgatókönyvét Szala- monov írta, aki személyesen is­merte a zseniális tudóst. A fel­vételeket Leningrádban, Moszkvában, Kalugában for­gatják, ahol tanított. A filmben felhasználnak több korabeli felvételt és különböző doku­mentumokat, olyanokat is, amelyek most kerülnek először a közönség elé. ★ KÉT HÍR a Ballada a. kato­náról című filmről: az öster­reichische Film und Kino Zei­tünk, hogy a német Evangéli­kus Filmkar az utóbbi hónap legjobb filmjének tartja Csuhraj alkotását, amely több mint egyszerűen a felvételek, a rendezés és a főszereplők együttese. A film alkotói igazi poézist valósítanak meg és a filmet az emberi tisztaság áb­rázolásával egész szokatlan rangra emelték. Az Előre című lap jelenti: A Cannes-i fesztiválon díjat nyert Ballada a katonáról című filmet megvásárolta az Egye­sült Államok, Kanada és Fran­ciaország. Az olasz filmcenzúra betil­totta Visconti Rocco és fivérei című olasz filmet, amely az idei velencei filmfesztivál má­sodik díját nyerte el. Az intéz­kedés indokolása az volt, hogy a film erkölcstelen. Egyébként a fesztivál zsűrijében részt vett Szergej Bondarcsuk szovjet filmművész is, akinek a véle­ménye szerint a film az első díjra volt jogosult. ★ NEW YORK-ban nagy siker­rel mutatták be a Muszorgszkij Hovanscsina című operájából készült szovjet filmet, amely a moszkvai Nagy Színház művé­szeinek közreműködésével ké­szült. ★ A HOLLYWOODI filmvilág­ból érkező hírek szerint Tony Curtis — mint producer — Ne­ro életéről készít filmet a kö­zeljövőben. Nero szerepét 6 maga, Agrippináét Joan Craw­ford játssza majd. A továb­biakban Tony Curtis tervbe vette az Othello új filmválto­zatának elkészítését is. Ebben ő alakítaná Jágó szerepét, Sid­ney Politier lesz Othello, Des- demona pedig Leslie Caron. iiiiiiiti«iia!iiiiiiiaiiiiiiiiaiiiiiiiiiiiaiiiniiiaiia uni i min i mu •iiiiiviiiiiaiiaiiaiiaiiiiiiiiiiiaitiMiiiiiiaiiiiiiiiiiiiuiuiJiii'auaiiaiiiiiiiiiiiaiiiiiiitriiiiaiiaiiaiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii« Tírwjzv !ij!Ílil!l!iIllllllliiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiilllllll!lllli!l!l!lll J. Joszeliáni szovjet-grúz író, az alábbi kis történet írója ebben a művében a grúz nép életét ismerteti. A Nagy Októberi Forradalom előtt a grúz nép elnyomói szívesen tűrték a „hagyo­mányos” vérbosszúk végre­hajtását. Megérkeztem Mesztiába, Szvanétia fővárosába. Ez köz­vetlenül a Nagy Honvédő Há­ború befejezése után történt. Rég nem láttam szülőföldem fővárosát és utólag be kell is- ] mernem, alig ismertem rá. Eb­ben a kis városkában a háború alatt sem szűnt meg az építke­zés. Rengeteg új ház nőtt ki gombamód a földből. Megismerkedtem Arszéna Dzimisztariáni építésszel, Mesztia építőjével. A javakora­beli férfi valóságos szerelmese volt művének, a városkának. I Dzimisztariáni elfoglalt em- 1 bér volt. Most fejezte be ép- 1 pen a kórház építését. Sietett, mert az új főorvos érkezése napjára készen akart lenni a munkájával. Csak néha talál­koztam vele. Időm nagy részét Vano Azsareli elektromérnök­kel és Konsztantin Szamsziáni diákkal töltöttem. Az öreg Beszó apó háza előtt gyűltünk össze naponta. Ez a Beszó apó földműves, kőműves, énekes és zenész volt egyszemélyben. Időnként meglátogatott ben­nünket Dzimisztariáni is. Csak egy pár szót váltott velünk, ki- ivott egy kupa bort és tovább­sietett. Emlékszem, az egyik napon Beszó apó házának küszöbén üldögéltünk, amikor a „Hírdo­boznak” csúfolt postásgyerek rohant oda hozzánk: — Táviratot kaptunk: hol­nap érkezik az új főorvos! De nem akármilyen orvos az ám! Tudós-jelölt és orvos-alezre­des! — Ö, nagyszerű, nagyszerű! — emelte fel kezét Beszó apó. — Szvanétiának szüksége van tudós orvosra. És mondd csak, fiam, orosz-e vagy grúz az az orvos? — Kargiáninak hívják — fe­lelte a fiú. — De a kereszt­nevét nem tudom. — Kargiáni? — ismételte el­gondolkozva az apó. — Ismer­tem egy Kargiánit, de az nem tudott gyógyítani, csak sebez­ni... Szörnyű halállal múlt ki. Végrehajtotta bosszúját és me­nekülni próbált, de menekülés közben, bizonyára, szakadékba zuhant... Azóta se hallottam róla... Mindnyájan tűzbejöttünk. Nagyon fűtött a kíváncsiság. — Alsó-Szvanétiában történt a szovjethatalom előestéjén .. — kezdte történetét az apó. — Kora reggel Dzsahundare év­százados hársfája alatt a „szankvír” megfújta a kürtjét. Alsó-Lashétia népe pillanatok alatt összeszaladt. A lashétiai szvánok azon a napon tartották a „Limurkvamiál”-t, az új ke­nyér ünnepét. A nép a hársfa alatt gyülekezett. Az új ke­nyér ünnepét csak a férfiak ünnepelték. Bátorságban és ügyességben versenyeztek egy­mással, nagy tömeg előtt. Vad hegyi dal csendült fel. A nép énekelt. Aztán a szemek a közeledő felső-lashétiaiak felé rebbentek. A versenytársak voltak. A tömeg utat engedett a jö­vevényeknek. Harcosok szök­kentek ki a szabad térre. Az alvég színeit a tizenkilenc éves izmos, vidám legény: Arszéna védte. A felvéglekét a többszö­rös bajnok, Csope Orbeliáni. Az ellenfelek egymást mére­getve közeledtek, aztán a kö­vetkező pillanatban mint az oroszlánok csaptak össze. A tö­meg felzúgott... Hirtelen örömrivalgás futott végig a té­ren: Arszéna lapockára fektet­te izmos ellenfelét. A győztes zászlót Arszéna kapta. Még a felső-lashétiaiak is örültek győzelmének. Csak egy valaki volt közömbös iránta. Nem volt helybeli lakos. Mé­lyen elgondolkozva állt az al- sóiak tömegében. Sötéten villo­gó szeme kitartóan követte Ar­széna minden mozdulatát. Az ismeretlent Szilveszter Kargiá­ninak hívták. Mesztiai volt. Hat évvel azelőtt apját egy la­kodalmon Arszéna apja szúrta le kinzsállal. A hegyek akkori törvénye kimondta, hogy az ál­dozat utódának bosszút kell állnia apja haláláért. De a gyilkost hólayina temette be a hágón. Ilyen esetben a hegyek törvénye kimondta azt is, hogy a vérbosszút a gyilkos első­szülött fián kell végrehajtani. A bosszúvágytól fűtött Szil­veszter a legnehezebb átkelés idején jött át a hágón, hogy végrehajtsa a vérbosszút. A harcosok aztán egy hóerő­döt rohamoztak meg. Egy zász­lót kellett lekapni a hóvár tor­nyáról. Az alsó-lashétiaiaké lett a zászló. A hegyek törvénye azt is ki­mondta, hogy ha a gyilkosság szemtől-szemben történt, akkor a bosszút is szemtől-szemben kell végrehajtani. Ezért várta Szilveszter a kedvező alkal­mat, hogy lecsaphasson Arszé- nára. A tér közepén ünnepi kör­tánc kezdődött. Egymás hátá­ra ugráltak a férfiak és így élő „emeleteket” képezve forogtak és táncoltak. Az „emeletek” versenyeztek egymással dal­ban, táncban és mindenféle öt­letben. Arszéna az alsó sorban for­gott. Végre, vége lett a tánc­nak. Fáradtan törölte meg iz­zadt homlokát. Mikor felné­zett, alig két lépésnyire, maga előtt megpillantotta az ellensé­gesen villogó szempárt. Arszé­na addig soha sem látta Szil­vesztert. De hallott már arról, hogy valahol létezik egy ilyen nevű bosszúálló ellensége. Eszébejutott a vérbosszú. Szilveszter keze kinzsálján pihent. Tétovázott. Most, látta

Next

/
Oldalképek
Tartalom