Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-11 / 240. szám

1960. október 11., kedd

NEPÜJSAG

5

Mérföldes léptekkel

A ma embere immáron megszokta, hogy gyorsabban forog a történelem és egyáltalán az események kereke, mint ezelőtt bármikor. Egy négy évvel ezelőtti újság ezt írta: egykét évtized múlva — tehát még a ma élő generáció életében — teljesül az emberiség régi álma, s kijut a világűrbe az ember, eléri a Holdat. S íme máris túl vagyunk a szputnyikok csodálatán, s arról hallunk, hogy a Szovjetunióban közvetlen előkészületeket tesznek az ember világ- utazására. „Az első űrutas erős jellemű, bátor, egészséges, közepesnél alacsonyabb, sovány ember lesz” — röpítette bele a napokban az éterbe a rádió a hírt.

Igen. Ott tartunk, hogy meggyorsultak az események, s amit tegnap még a közelgő évtizedektől vártunk, ma talán valósággá válik. Am nemcsak a technikában, a tudományban, a politikában peregnek gyorsan az események, de a magunk életében, fejlődésében is.

Vegyük csak alapul a tanulást, a műveltség terjedését. Egyetlen évtizeddel ezelőtt még az analfabétizmus felszámolásán dolgoztunk, az analfabéta iskolákat szerveztük a falvakban, az alföldi tanyavilágban. Idős nénik, bácsik, de nem egyszer fiatalabbak is vették kezükbe az ábécés könyvet, hogy megtanuljanak írni, olvasni. Es most, 1960-ban a holdrakéták és szputnyikok világában tömve vannak a technikumok, gimnáziumok és egyetemek és a rendes nappali tagozat mellett sok helyütt csaknem olyan nagy létszámmal esti, levelező tagozat működik a felnőttek részére. Elmondtuk már ezerszer, hogy ebben az országban, ebben a megyében soha ennyi ember nem tanult, nem érettségizett,

mint éppen napjainkban. Harminc-negyven éves nők, férfiak végzik munka után az iskolákat, látogatják a könyvtárakat, járnak rendszeresen színházba, moziba.

Es most szabad legyen példáért menni abba a járásba, melyet megyénk legelmaradottabb járásának tartanak sokan. A pétervásári járásban a dolgozók kívánságára és kérésére „fiókgimnáziumot” nyitottak, pontosabban az egri Szilágyi Erzsébet Gimnázium létesített itt dolgozó tagozatot.

Családanyák, dolgozó nők, munkások, katonatisztek, tanácselnökök és titkárok ültek be az iskola padjaiba és tanulnak. Ott helyben, Pétervá- sárán végzik el az első osztályt — már nem is egy osztályban —, mert a jelentkezettek száma miatt A, B osztályt nyitottak, hiszen az A osztályba már 39-en iratkoztak be. A B-be 29-en járnak. Hatvannyolc felnőtt gimnazista a pétervásári járásból! Dolgoznak, tanulnak és hétfőn taxival hozatják ki a tanárokat Egerből, hogy végighallgathassák az órákat.

— Jobb így, sokkal olcsóbb is, mintha 68-an járnánk be Egerbe — mondják. Igazuk van, hiszen már egy egész autóbusz sem lenne elegendő a járás felnőtt gimnazistái részére.

Gimnáziumot szerveztek, és most alig 30 nappal később, Tarnalelesz székhellyel mező- gazdasági technikum kihelyezett osztályának szervezésén törik a fejüket a vezetők.

— Már szervezzük ezt is — mondja a járási tanács elnöke. A gyöngyösi technikumból járnak majd ki a tanárok tanítani „a tarnaleleszi technikumba”. Termelőszövetkezeti elnökök, brigádvezetők és tsz- parasztok kezdik el itt az első évet, hogy megszerezve a szak- képesítést, leérettségizzenek, íme egyetlen példa „a legelmaradottabb járásból”.

Hol van már a kiváltságosak tudásmonopóliuma, hol vannak az analfabéta iskolák, a sötét falvak?

Mérföldes léptekkel haladunk előre, és hogy még mindig tengernyi a tennivalónk, az elsősorban annak a bizonysága, hogy messziről indultunk. De az a tény, hogy ma már Heves megye minden falujában örökre elaludtak a petróleumlámpák, van mozi és könyvtár, és hogy ebben a megyében minden harmadik ember tanul, csak azt bizonyítja, hogy jó úton haladunk, s hogy van erőnk a mérföldes léptek megtételéhez. A dolgozó nép ereje ez, amely most maga vette kezébe sorsa intézését ebben az országban.

Szalay István

Lesz artézi kút Boldogon

Boldog község dolgozóinak régi panasza az artézi víz hiánya. A községben mindössze két kút ad vizet, ami azt jelenti, hogy az újtelepről és a község más távolabbi pontjáról két, sőt több kilométert kell gyalogolni azért, hogy egy kanna ivóvizet szerezzenek. Éppen ezért nem múlik el tanácsülés, nem múlik el személyes beszélgetés anélkül, hogy a falu lakói számon ne kérnék: mi van a vízzel?

A két kút mellett az elmúlt időkben volt még egy kút, amit 1936-ban csinált egy kút- mester. A vezeték már akkor használt volt, így a vízmű vállalat .emberei amikor kiemelték az elhasználódott csövet, rájöttek arra, hogy a föld alatt megette a rozsda, tiszta luk, tehát nemcsak arról van szó, hogy a cső megrepedt, vagy eltörött. Ez a kút megjavításra már nem alkalmas, ezért azt javasolták, hogy új kutat kell fúrni. Ennek már néhány hete, közben a vízműveknek a Horti Állami Gazdaságban kellett a kutat elkészíteni, amihez alig tudták a csöveket előkeríteni. Am a boldogiak

kútjának az ügye nem áll, nem ejtette el semilyen fórum. Itt most egy kis türelemre van szükség. Egyrészt azért, mert az új kúthoz szükséges csövek jelenleg • hiánycikkeknek számítanak országszerte. Ezt tehát először biztosítani kell, s a vállalat csak akkor tud felvonulni. Másrészt azért van szükség türelemre, mert a horti kutat be kell fejezni, és csak azután lehet mást kezdeni.

Szabó elvtárs, a vízmű vállalat igazgatója készségesen nyilatkozott ez ügyben, s tőle tudjuk azt, amit itt közöltünk. Elmondotta még azt, hogy a következő hét elején, a hatvani járási szervekkel személyes tárgyalás keretében beszélik meg a boldogi vízellátás kérdését, s ez a beszélgetés feltehetően olyan irányú lesz, ami a megoldást elősegíti majd.

Mindezek az értesülések és jelek arra mutatnak, hogy a boldogiak megkapják a vizet, megkapják az artézi kutat, csak most már: idő és cső kérdése!

(á)

Egy

helyett határozatról

i

Jövendő életünk, gyermekeink boldog, . független és gazdagodó élete azt követeli, hogy a ma iskolájában olyan oktatási és nevelési módszerekkel készítsék elő a pedagógusok és oktatók a növendékeiket, ami majd a későbbiek folyamán a célhoz elvezet. Ezt a munkát nem végezhetik a pedagógusok egyedül, magukra hagyva, hanem az egész társadalom segítségére, figyelmére szükség van a munkájukhoz. Ezért hozott olyan értelmű' határozatot a városi tanács végrehajtó bizottsága, hogy a VB függetlenített tagjai fokozottabban segítsék és ellenőrizzék Eger iskoláiban a párt és kormány, valamint a végrehajtó bizottságnak az iskolák munkájára vonatkozó határozatait. Ez az ellenőrzés nem azt akarja, hogy a pedagógusok tehernek érezzék munkájukat, melyen „mindenkinek rajta van a szeme”, hanem azt célozza, hogy az iskola nevelői jó értelemben érezzék ezt a segítőszándékot, s gondoljanak arra, hogy a sok oldalról jövő ellenőrzés és támogatás nagyon szükséges, hiszen az iskolai oktató-nevelőmunka módszereinek, egész belső alakulásának forradalmi korszakát éli át, ahol bizony nemcsak elkel, de nagyon-nagyon szükséges is az ellenőrzés és segítségnyújtás. (á.)- NAGY ÜTEMBEN halad az Egri Városi Tanács tanácstermének felújítása. Gondos, lelkiismeretes munkát jelent ez a restaurálás munkálatait végző embereknek. A tanácsterem falait vastag, megkeményedett festék- és porréteg fedi, ezeket kell eltávolítani; s csak e munka befejezése után kerülhet sor a falak újrafestésére.

Kosos érdek lenne

Nem kevés az a munka, amely most ezekben a hetekben a hatvani járás termelőszövetkezeteire vár: az ősziek betakarítása mellett gondolni kell már a jövő évi kenyérre is, szántani, vetni, több mint 10 000 holdon. Érthető hát, hogy rendkívül nagy szükség van minden munkáskézre, hogy a szövetkezetek, igyekeznek minden erőt mozgósítani a nagy munkák elvégzésére. Nem könnyű feladat ez, s nemcsak azért, mert a tennivaló sok, de azért is, mert majd mindenütt hiány van a munkáskezekben, munkaerőben és azért is, mert nem alakult ki a megfelelő kapcsolat az üzemek és a termelőszövetkezetek között.

Mi köze van az őszi munkáknak az üzemekhez? — tehetné fel a kérdést bárki. A hatvani járásban, ahol sok az üzem, ahol a cukorgyárakban, de más üzemekben is szükség van munkaerőre, ott van szükség ilyen kölcsönös és megértő kapcsolatra. A baj azonban ott kezdődik, hogy a gyárak jó része saját munkaerőhiányát érezve, nem veszi kellő mértékben figyelembe a szövetkezetek problémáit. Van egy kormányhatározat, amely — ebben az évben jelent meg — szabályozza azokat a lehetőségeket, amelyekkel élhetnek az üzemek, ha faluról kívánnak munkásokat felvenni. A 3089. számú kormányhatározat kimondja, hogy akinek három esztendeje a mezőgazdasági munka volt a főfoglalkozása, az csak a tanács engedélyével, illetőleg a szövetkezet vezetőségének igazolásával — hogy munkájára nem tart igényt — alkalmazható bármelyik üzemben.

Ezt a kormányhatározatot számos üzem, többek között a Hatvani Cukor- és Konzervgyár vezetősége nem méltatta kellő figyelemre, egyszerűen toborzás útján, mindenféle igazolás kérés, a helyi szervekkel történő megbeszélés nélkül vettek fel, fölös számban olyanokat, akikre nagy szükség volna otthon, a szövetkezetben is. Az ecsédi termelő- szövetkezet jelentős munkaerőhiánnyal küzd, mégis csak ebből a községből — ahol egyébként is igen sok a már régen üzemben dolgozó — mintegy huszonöt embert alkalmaztak a gyárban. Hasonló a helyzet Horton, Csányban és még néhány más községben is.

A probléma ott van, hogy nem ültek le sem az érintett községek, sem az üzemek vezetői, közösen megtárgyalni: hogyan és mit lehet tenni, hogy az üzemek is dolgozni tudjanak, de a termelőszövetkezetek is. A községekben mindenütt elkészült a munkaerő-mérleg, amely számot vet, hány ember dolgozik, hány emberre van szükség, mennyit tud nélkülözni egy-egy szövetkezet. Arról is van rendelkezés, arra is van lehetőség, hogy a szövetkezetben dolgozók idénymunkára mehessenek, egyetértésben a szövetkezet vezetőségével, összhangban a soron következő munkák meny- nyiségével.

Nem megoldhatatlan probléma ez tehát: van lehetőség és lett is volna, hogy közös erővel, a törvények tiszteletben- tartásával oldják meg a munkaerő problémáját. Az illetékes állami szervek közreműködésével üljenek le az üzemek, szövetkezetek vezetői és vitassák meg, hogyan lehet eredményesen és mindkét fél részére megfelelő munkaerőgazdálkodást folytatni a hatvani járásban. Erre kötelez a törvény, de erre mind a két fél érdeke, .amely végső fokon az egész népgazdaság érdekét is jelenti: (gy...6)

Ez is a takarékossághoz tartozik

Egy vizsgálat eredményéről

..mellekesKent iatjak ed eat a • feladatot. A felügyedeti - /er vek eddig jóformán sehol sem ellenőrizték a vállalati gépkocsik üzemeltetését, vagy egészen nagyvonalú ez és hatásos eredménye nem mutatkozik. Ä központi gépkocsi előadók létezéséről sok vállalatnál nem is tudnak. Ha megnézzük, mit tettek eddig a vállalatok vezetői a népgazdasági vagyon megőrzésére, a rendelkezések! és az állami fegyelem betartás sára, az tapasztalható, hogy mindez nagyon hetedrendű kérdés a vállalatainknál.

KÉTSÉGTELENÜL f

pítható az is, hogy a szabályt»« lanságok nagyobb részét maguk a vezetők követtek el; A gépkocsielőadók az esetek legnagyobb részében tudnak erről, de nem mernek, vagy nem tudnak a vezetőkkel szemben semmit sem tenni;

Nincs más megoldás, a viza* gálati jegyzőkönyvekben feltüntetett szabálytalanságok! miatt a fegyelmi eljárások lefolytatását, a kártérítések kW szabását a felügyeleti szervekre kell bízni. Csupán figyelmeztetéssel nem lehet elmenni az esetek mellett, mert például az Apci Fémtermia Vállalatnál az egy évvel ezelőtt megtartott vizsgálat óta semmit sem javult a helyzet.

Az utóbbi esztendőkben lényegesen nagyobbodott megyénk gépkocsiparkja, lényeges vagyont képvisel ez, százezrek folynak él itt.

HOGYAN JAVÍTHATJUK

meg a munkát?

A vállalatok biztosítsák, hogy a közeljövőben az egri 32; sz. Autóközlekedési Vállalatnál meginduló tanfolyamon a gépkocsielőadók szakmai képesítést nyerjenek, a KPM. Autóközlekedési Tanulóintézetnél a gépkocsivezetőket oktassák ki a rájuk háruló feladatokba. Intézményesen kell gondoskodni a gépkocsik szervize és javító- szolgálat fejlesztéséről és mindenekelőtt növelni kell a vezetők felelősségérzetét az állami személy- és tehergépkocsik üzemeltetéséért.

F. L;

"nál csak napi 1—4 órát, a Sa- rudi Gépállomásnál pedig 2—6 órát teljesített.

Általában sem a napi 10 órát ki nem használó közületek, sem távolsági vonalakon kihasználatlanul közlekedő gépkocsikat fuvarigénybevételre nem ajánlják fel az AKÖV- nek, a menetirányítóknál nem jelentkeznek, vagy indokolatlanul sürgősségi igazolással vonják ki magukat az irányító hálózat rendelkezése alól.

A rakott és az üres kocsikilométerek aránya kedvezően alakult. De a mozdított tonnára eső állásidő kigyűjtését a legtöbb gépkocsivezető menetokmányán nem vezeti.

ÉRVÉNYES

RENDELKEZÉSEK

szerint a vállalatok és az állami szervek vezetői indokolt esetben az üzemi tehergépkocsit, illetve vontatót kislakás építés céljára, valamint átköl- tözködésnél ingóságok szállítására térítés ellenében a vállalat dolgozóinak rendelkezésére bocsáthatják. A „C” típusú menetlevél használatánál, a körzethatárok betartásánál, a térítési díjak befizettetésénél sok szabálytalanság merült fel.

Az üzemanyagfogyasztás helyes. elszámolási rendjét, a szorzószámokat nem ismerik, tehát sok helyen nem használják. A gépkocsikilométer és az üzemanyagfogyasztás kiértékelése megbízhatatlan és pontatlan. Ilyen körülmények között a legtöbb esetben nem tudják megállapítani a túlfogyasztást, de a túlfogyasztó vállalatok közül is csupán két helyen tettek eleget a bejelentési kötelezettségnek. Még feltűnőbb, hogy a Poroszlói Állami Gazdaság 1957 óta üzemen kívül tart egy gépkocsit, de az Autókemek való felajánlásra intézkedés még mindig nem történt.

Mi az oka a sok szabálytalanságnak?

A gépkocsi előadók a legtöbb esetben nem állnak hivatásuk magaslatán. Ennek oka részben az, hogy nem tettek eleget a vizsga-kötelezettségüknek. Negyvenhét közül csak kilencnek van képesítése, sokan csak

ÖTVEN NÉPI ELLENŐR |

két szakértő bevonásával, megyénk 47 vállalatánál és intézményénél vizsgálta a személy- és tehergépkocsik üzemeltetését. Sok helyen, és meglehetősen alapos ellenőrzést tartottak, tehát az összefoglaló jelentés, feltehetően, hűen tükrözi a megyében e téren uralkodó helyzetet. Annál inkább elgondolkodtató a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjainak egységes állásfoglalása, hogy a vizsgálat eredménye megdöbbentő.

Milyen szabálytalanságokat tapasztaltak?

1 A vizsgált egységek sok esetben nem tartották be azt a rendelkezést, hogy kizárólag hivatalos útra vehetik igénybe !az állam tulajdonában levő személygépkocsit. Az ellenőrizés minden egységnél találkozott azzal, hogy a személygépkocsit hivatalos személyekkel 'együtt idegenek is használják. [Ez néha indokolt lehet, de nem itételezhető-e fel, hogy a nem ■hivatalos személy érdekében [történt az utazás és a vállalati ■dolgozó csak azért utazott, [hogy leplezzék a szabálytalanságot?

| Kormányhatározat szigorúján megszabja, hogy az állami [szervek gépkocsijai hány kilóiméiért mehetnek havonta. A [vizsgálat 22 egységnél 42 ezer [kilométer túllépést állapított [meg.

■ A GÉPKOCSIK

■nyainak vezetése, nyilvántartsa felületes, szabálytalan. [Sok menetlevél hiányzik, a [tömböket nem őrzik meg, az [okmányokon sok javítás, törlés [és áthúzás észlelhető, a menetiidők beírása valótlan adatokat [tartalmaz.

i Minisztertanácsi határozat [szabja meg, hogy a célfuvaro- [zási vállalatok tehergépkocsi- [jait munkanaponként 12 órán [át, az egyéb állami vállalatok, [valamint a földművesszövetke- [zetek tehergépkocsijait munkalaponként legalább 10 órán át ikell foglalkoztatni. De a vizs- [gált egységek 76 százaléka nem [tett eleget a rendelkezésnek. IVoltak esetek, amikor az egri ^Városgazdálkodási Vállalattatásán, hogyha mégis ő len- § ne az, akkor a helyszínen el- | háríthassuk a veszélyt.

Másnap kimentünk a kór- r házhoz. Ott találtuk már a vá-1 roska apraja-nagyját. Udvö- ? zöltük Dzimisztariánit, aki sá-§ padtabb és izgatottabb volt, f mint valaha. De az izgatottsá- = gának oka csak a kórház volt. |

— Jön! — kiáltotta valaki. í

Magas termetű, botra tá- \

maszkodó, egyenruhás férfi ’ szállt ki a lefékezett kocsiból. § Vállán alezredesi rangjelzés. | Mellét három hadiérem díszí-1 tette: „Moszkváért”, „Buda- [ pestért” és „Bécsért” — fel- [ írással. [

Beszó apórá pillantottam. “ Az öreg keze remegett. Meg- | állapítottam, hogy felismerte a = jövevényt. A következő pilla- | natban hangos kiáltás hang- ? zott és a tömeg kettévált.

Arszéna szemben állt az új = főorvossal. Szilveszter elsá- [ padt: felismerte Arszénát.

Farkasszemet néztek. Meg- [ próbálták lehámozni egymás [ arcáról azt a változást, amit ■ az élet rakott rá. Izgalmas [ percek voltak.

Szilveszter hangja furcsán [ hangzott és messziről jött: ■

— Hát élsz, Arszéna? Nagy [ kő esett le a szívemről...

Arszéna láthatóan magához ; tért. Gyorsan előrelépett és [ kezét nyújtotta: [

— Üdvözöllek, testvérem!... i

És a volt ellenségek kémé- ■

nyen megszorították egymás [ kezét.

Fordította: Sárközi Gyula',

szó. — Elárulom azt is: ki volt Arszéna. Nem halt meg Szilveszter szúrásától, él. Jól ismeritek: Dzimisztariáni a neve, Mesztia építője!

Bevallom, mindnyájan meglepődtünk. Nem hittük, hogy az elbeszélés hetyke harcosa és Mesztia komoly építője egy és ugyanaz a személy lett volna. De rájöttem, hogy bizony lehet! A hajdani ifjú harcos szenvedélyessége és fürgesége alkotó szenvedéllyé változott.

— Mi, volna, ha Arszéna most találkozna volt ellenfelével? — kérdezte a diák.

— Mások lettek az emberek — mondta az apó halkan. — A szovjethatalom harminc éve nagyon megváltoztatta a szván népet is. Én azonban mégsem tanácsolnám Szilveszternek, hogy Arszéna útjába tévedjen.

E pillanatban futott oda hozzánk a kis postásfiú:

— Beszó apó, az új főorvos keresztneve: Szilveszter! — kiáltotta.

Nem írom le, hogy milyen hatással volt ránk ez a név. Mindenesetre figyelmeztetni akartuk Dzimisztariánit. De Azsareli azt mondta, hogy a Kargiáni név nagyon elterjedt Grúzáéban és a Szilveszter név is olyan nálunk, mint az oroszban az Iván.

Azsarelinek adtunk igazat De elhatároztuk, hogy másnap kint leszünk a főorvos fogadelőször ilyen közelről az ellenségét Kíváncsiság ébredt fel benne. Arszéna fiatalos area egyáltalán nem hasonlított gonosztevőre. Szilveszter szivében akkor szánalomféle villant meg. De a hegyek törvénye bosszút követelt „Eljöttem a véredért!” — kiáltotta és Arszénára vetette magát...

Beszó hirtelen félbeszakította elbeszélését Dzimisz tariáni közeledett felénk. Nagyon fáradtnak látszott

— Nagyon nyugtalan vagyok — mondotta. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd a kórházunk az új főorvosnak.

— Mi az, Beszó apó, elnémultál? — kérdezte izgatottan a diák.

De az öreg nem válaszolt

Dzimisztariáni még mondott egy-két szót, aztán eltűnt

— Szilveszter kinzsálját Ar- szénába döfte, pedig az, szegény, még csak akkor nyúlt a tőre után — folytatta Beszó apó, mintha nem is szakította volna félbe elbeszélését — Arszénát elöntötte a vér. ösz- szeesett. Még esés közben sebet ejtett Szilveszteren, de az felugrott egy elkötött lóra és . elvágtatott. Eltűnt a szemünk elől. A lovat nemsokára megtalálták a folyó túlsó partján. Szilvesztert sokáig keresték, de nem találták sehol. Mindenki azt mondta, hogy a meredek lejtőn legurult a folyóba és a víz sodra magával ragadta a holttestét.

— Amit most elmesélterr nektek, megtörtént! — mondta rövid szünet után az öreg Be

Hatvan város anyakönyvéböl

Születtek: Hegyvári László János, Pál László, Báthory Gabriella, Nagy Tibor, Pécsi László, Karácsony Magdolna, Szabó Erzsébet, Fehér Zsuzsanna; Lipták Mária, Dékány Mária, Gedei Sándor, Varga Erzsébet, Ambruzs László, Faxkas István.

Házosságkötés nem történt. Meghaltak: Ozv. Kozma Jánosné (Horváth Anna), Kasé László, Csányi Mihály,