Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-08 / 238. szám

4 NEPŰJSAG 1960. október 8., szombat Vita as iskolareformról Embert for múló erő I960. OKTÓBER 8., SZOMBAT: ETELKA 110 évvel ezelőtt, 1850-ben e napon született HENRI LE CHATELIER (ejtsd: Lö Sáteljé) francia fizikus és kémikus. Kutatásainak fontos eredménye volt. hogy meghatároz­ta a gázok specifikus (fajlagos) hő­iét és a magas hőmérsékletek mé­résére szolgáló ún. pyrométert ké­szített. V 50 évvel ezelőtt, 1910-ben e napon halt meg MARIA KONOPNICKA lengyel költőnő. Realista költemé­nyei a lengyel nép szabadságvágyá­nak kifejezői. Sok költeménye nép­dallá lett. ^.375 évvel ezelőtt, 1585-ben e napon született HEINRICH SCHUTZ, a XVII. század legnagyobb német zeneszerzője, a har­mincéves háború alatt a Muzsikusok atyja. Pvlűvészeti érdeme, hogy az addigi poliíőnikus német zenestílust lágy olasz melódiák­kal vegyítette. Első operája a Daphne. Vallásos tárgyú műveivel nagy hatással volt Johann Sebastaian Bachra. 25 évvel ezelőtt, 1935-ben e napon a Szakszervezeti Tanács kongresszusa tiltakozott a kormány jogfosztó intézkedései ellen. HENRI LE CHATELIER lí ISZ-vesetőséfr választá a MÉSZÖV-ken Országszerte a napokban I titkára. Többek között kitért a tartják vezetőségválasztó tag- dolgozó nők szervezeti éleié­nek fontosságára. Elmondotta, iitifif — A KPM Egri Közúti Igazgatósága közli, hogy a halmajugra—nagyfügedi ösz- szekötő út és a hatvan—mis­kolci vasútvonal keresztező­désénél, Ludas vasútállomás­nál, vasútépítési munkák végzése miatt, az útátjáró­ban, 1960. október 11-én, ked­den 9—16 óra között a köz­úti forgalmat csak félszéles- •úégben, lassú menettel lehet »ebonyolítani, 15 és 16,30 óra j*közben pedig a közúti forgal­mat teljes mértékben szüne­teltetni kell. — AZ EZ ÉVI módosított községfejlesztési terv Egerben, a Mária utcában és a Sas úton levő hidak megépítésére 137 ezer forintot irányoz elő. Az összeg nagyrészét már felhasz­nálták, a Mária utcában azon­ban mégsem fejezik be az idén a munkálatokat — cementhiány miatt. A hídépítés munkála­tait csak a jövő évben fejezik be. — KORSZERŰSÍTIK a Szovjethadsereg útja világí­tását. A korszerűsítés mun­kálatait az ÉMASZ dolgozói végzik majd, s a tervek sze­rint még ebben az évben kor­szerű világítást kap .ez az ut­ca is. A tervezett beruházási összeg 50 000 forint; ebből az összegből 10 000 forintot használnak fel az idén. — A FARKASVÖLGYI árok mindezideig gondozatlan és rendezetlen állapotban volt. Az Egri Városi Tanács úgy ha­tározott, hogy rendbehozatja az árkot. A Farkasvölgyi árok rendezésének kivitelezési mun­káit még e hónap második fe­lében elkezdik. A munkálatok 60 000 forintos beruházással készülnek. — OSTORNYELES világí­tás lesz Hevesen. Az oszlo­pokat már végig a főutcán földbe helyezték és nemso­kára felszerelik a fénycsöve­ket is. — A PETÖFIBÁNYAl álta­lános iskolában 6 tanulócso­portos, önköltséges tanulószo­ba-foglalkozás indul a műve­lődési házban. A gazdasági ré­szét ennek a komoly megmoz­dulásnak a művelődési ház vállalta, így a szülők mindösz- sze 30 forintot fizetnek azért, hogy gyermekeiket hozzáértő pedagógusok segítsék az ott­honi feladatok elvégzésében. — RENDEZIK és javítják az utcákat, járdákat Porosz­lón. A főúton 800 méteres új bekötőutat építettek és a Vö­röshadsereg útján szintén 800 méteres járdát építenek 15 ezer forintos beruházással. — A HERÉDI általános isko­la építését ez évben megkezd­ték az építőipari vállalatok. Az iskola tanulói kiköltöztek, hogy szabad teret engedjenek az építkezésnek, s a jövő évet már a korszerűen felújított is­kolában kezdhessék. Az össz­költség, melybe az iskola fel­újítása kerül: 850 000 forint. Ebből már ebben az évben fel­használnak 200 000 forintot. — ÁTÉPÍTIK a karácson­di művelődési otthont. A ta­nácsülésen elhatározták, hogy OTP-hitelt vesznek fel, 180 000 forintot és saját erő­vel is hozzájárulnak a mű­velődési otthon felújításához. EGRI VÖRÖS CSILLAG Fűre lépni szabad EGRI BRODY Különleges megbízatás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ma utoljára GYÖNGYÖSI PUSKIN A holtak bolygója HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ellootak egy villamost HATVANI KOSSUTH IngoVány HEVES FÜZESABONY Égrenyíló ablak PÉTÉRVASÁRA Öngól Egerben este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM (Madách-bérlet) Bátorban este íél 7 órakor: Jubileum, A mennyetjárt iliur A MŰVELŐDÉSÜGYI MI­NISZTÉRIUM néhány évvel ezelőtt számos iskolában poli­technikai osztályok működését szervezte meg, hogy a gyakor­latból merített tapasztalatokat összegyűjtve, a készülő okta­tási reformhoz felhasználja. Az már nem kétséges, hogy jelenlegi iskolarendszerünk el­avult, társadalmi, gazdasági fejlődésünk mai szakaszában az élettől elszakadt, a szocia­lizmust építő feladataink meg­oldására már alkalmatlan, így annak továbbfejlesztését az oktatási reform megvalósítá­sát, maga az élet sürgeti. A Hatvani Bajza József Ál­talános Gimnáziumban az 1959—60-as tanévben nyílt meg az első ipari politechni­kai osztály 5+1-es tanítási rendszerrel, amelynek szerve­zését és vezetését a tantestület rám bízta. A politechnikai osz­tály képzését a Mátravidéki Erőmű vállalta. Az 5+1-es tanítási rendszer sok új hatással jelentkezik. A sok közül csak a gyakorlati foglalkozás jelentőségét szeret­ném kiemelni, annak hatását az osztály közösségi életére. Már maga az a tény, hogy osztályom hetenként egy-egy napot üzemben, gyakorlati fog­lalkozáson tölt, munkásokkal, termelő munkával, az élettel közvetlenül találkozott, erőtel­jesen kihatott az osztály kö­zösségi életére, s hatalmas for­máló erőnek bizonyult. A hatnapos oktatási rend­szerben az osztályközösséget az élettől elzárva, a tanulás, a közös megmozdulások, kirán­dulások, sportversenyek, közös rendezvények formálták, ezek azonban erős és tartós osztály közösséget nem alakítottak ki. AZ 5+1-es rendszerű osz­tályközösséget alapvetően a satupad mellett eltöltött fizi­kai munka, az üzem lüktető élete, a munkafegyelem, an­nak szervezettsége, a tanulókat vehető szakmunkások irányító­oktató munkája formálja, Néz­Római emberek, Jélvilág, vallomások Az ostiai tengerpartot hábor­gásában láttuk az egyik dél­után. A nap a nyugtalan vizek hátán úszott és elosonni ké­szült, s még mindig fényképez­tük a tengert, a távozó „arany­hidat”, amelyen a nap az éj­szakába utazik. A néptelen strandon jegyváltás nélkül tar­tózkodtunk, de a strand tulaj­donosai utánunk küldték az egyik tengerészsapkás férfit: hátha belefulladnánk a vízbe, vagy mit tudom én ... Szórakozásunkat tisztes tá­volból figyelte, leült az egyik csónak orrára és cigarettázott. Amikor a finom homokban ta­posva indultunk a tenger vi­zétől távolabb, felállt. Meghív­tuk a lencse elé. Nem szabó- dott. Unottan odaállt (hányszor csinálhatta már?) és hagyta, hogy kettőnkkel filmre kerül­jön ő is. Arcán nem mozdultak a ráncok, szemével sehova sem nézett. Amikor azonban fejen­ként egy-egy csomag cigaret­tát adtunk a szolid feügyele­tért, olyan tisztelgést vágott ki, mintha Garibaldi jelent volna meg előtte az olasz történelem legszebb pillanatából. Nem a legjellemzőbb eset, de nem véletlenül jutott eszembe. ★ Az orvosnő, Nerina azért is vitt ki minket a tengerhez, An- zióba, mert ott rokonai lak­nak. . Mondta, már előző nap, hogy nagynénje kitűnően beszél németül és vele igazán vitatkozhatunk erről-arról. Ne­rina nem túlzott. Kedvesen fo­gadott a ház asszonya és udva­riassága jeléül a szobalányt el­küldve, ő töltött poharainkba, hogy, hogyan nem, az alig egy­órás beszélgetés végén megszó­lalt az asszony, bájosan, ügyet­len magyarsággal; — A viszontlátásra! Kérdeztem, honnan tud ma­gyarul és miért nem mondta ezt eddig, azt válaszolta: — Rómában szoktak megfor­dulni magyarok és a családban tradíció a magyarok kedvelése. Sajnálom, hogy csak pár napig vannak itt és nem köthetem le magukat egy egész napra. zük, mit mutat a gyakorlat! Osztályom 36 fiú és 9 lány, összesen 45 fő. Ezek a fiatalok a Mátravidéki Erőmű munka­helyeire kerültek dolgozni, be­osztásuknál figyelembe vettük testi adottságaikat, erejüket, ügyességüket, képességeiket, szorgalmukat. így a lakatosműhelybe, a motorszerelő, turbinaüzem, villanyszerelő, hőtechnika, elektroműszerész és kémiai la­boratórium munkahelyeire ke­rültek. A munkanapon elméle­ti és gyakorlati foglalkozáso­kon vettek részt. Az elmúlt évben összesen 35 munkana­pot és egyhetes üzemi gyakor­latot töltöttünk el elméleti és gyakorlati kiképzésükkel és az egyhetes üzemi gyakorlaton már hasznos munkadarabokat készítettek, sőt az üzem elő­irányzott termelőmunkájában is segítettek. Tanulóim életszemléletét ai élettel való szoros kapcsolatuk, világnézeti szempontból hatal­mas erővel formálta. A fizikai munka célja és tartalma új ér­telmet nyert, a szellemi mun­ka értékelése összefonódik a fizikai munka értékelésével, megnőtt a szakmunkások te­kintélye, megbecsülése, s olyan ifjúság nevelődik, akik már nemcsak a szocializmus felépí­tésére lesznek képesek, hanem a kommunizmus előkészítőivé is válnak. Ez az életszemlélet tükröző­dik osztályom első félévi tanul­mányi eredményén is, amikor 3,2 átlagot évvégére 3,6 -re ja­vították és egyetlen elégtelen osztályzat sem volt. AZ ÜZEMBEN a gyakorlati képzésben tanúsított előmene­telük általános megelégedést váltott ki. Az osztály szervezeti felépí­tése a brigád-rendszer, így ala­kult: Vasas, Partizán, Rita, Amper, Helikon, és Rákóczi brigád, egy-egy brigádvezető­vel. A brigádvezetők alkotják az osztályvezetőséget, ők fele­lősek a brigád tagjaiért az is­Dr. FARKAS ANDRÁS: Egy mert akkor sokat meséltetnék Magyarországról. Talán az egész merő udvari­asság volt, de jól esett nekünk. Nerináról és Darióról tudtuk, hogy bejárták már Lengyelor­szágot, Csehszlovákiát, Moszk­vába is elmentek, Jugoszláviá­ba éppen tavaly utaztak, ez a többlet rókonszenv gazdaggá tette a pillanatot. ★ Egy agglegény magyarral hozott össze a sorsom, aki 1942 óta Rómában él. Nem kértem arra, hogy magáról beszéljen, inkább segítségét kértem vol­na római eligazodásomat ille­tően. Készségesen útbaigazí­tott, de érdekesebb és igazabb volt minden cselekedeténél az a néhány mondat, ahogyan lel­kiállapotáról vallott. Nagy ön­fegyelemmel, de mégis min­dent érzékeltetve. Csaknem szóról szóra írom, amit mon­dott: — Az ember öregszik és a természet adottságainál fogva előveszi a magányosság érzése. Idegenben ez az érzés kettő­zött. Hiába teljesítek én többet az átlagnál (tudós a kintrekedt magyar), hiába igyekszem szo­kásaikat, nyelvük dallamát a csaknem hibátlanig elsajátíta­nom, a nevem, az arcom voná­sai a legderűsebb pillanatok­ban is árulkodnak arról, hogy idegen vagyok. Mosolyognak rám, eredményeimet és tettei­met dicsérik, de maguk közé, a szívükbe nem fogadnak be so­ha. — Ügy védekezem ez ellen a nyomasztó érzés ellen, hogy még többet dolgozom, még na­gyobbat akarok teljesíteni. A lázas munka elfeledteti hóna­pokra az öregség és a magány feltartóztathatatlan közeledé­sét. — Tudja, itt ötvenhatban a kormány és a különböző szer­vek nagy összegeket fordítot­tak a disszidensek támogatásá­ra. Olyan épületben helyeztek el nyolcvanegynehány pesti va­gányt (ahogyan ezt a szót mondja!?), amilyenről otthon kólában, a műhelyben. A bri­gádok részfeladatot kapnak, illetve egy-egy megoldásra vá­ró feladatot, így egymás meg­segítését tanulmányaik foko­zására, társadalmi munkák végzésére, rendezvények, mű­soros délutánok, kirándulások szervezésére. így rendeztük meg az Erőműnél a műsorral egybekötött teadélutánokat, az ecsédi nyiltszíni bányához a kerékpártúrát, a jobbágyi ródlikirándulást, vas- és hul­ladékgyűjtést, alkalmi munkák vállalását, melyekből az osz­tálypénztárba 15 700 forint gyűlt össze. A befolyt összeg­ből 12 napos kirándulást ren­deztünk a Balatonhoz. Ki­rándultunk Keszthelyre, Sió­fokra, meglátogattuk Tihanyt, Badacsonyt, majd Székesfehér­várt és Sztálinvárost is. Felejt­hetetlen élmény volt számunk­ra ez a kirándulás. A nyári táborozásról vissza­érkezve, már másnap Bodrog- keresztúrba utaztunk 72 fiú­val, a Bodrog árterületének lecsapolásához, ahol becsület­tel helytálltunk, mert a fél­ezres KISZ ifjúsági tábor munkaversenyében gimná­ziumunk egyik brigádja az első helyezést, osztályom pe­dig a harmadik helyezést ér­te el. AZ EREDMÉNYEKET a jó osztály-, brigád-közösségnek, s a jó politikai nevelésnek tu­lajdonítom. Most, amikor az iskola- reform döngeti már az elavult iskolarendszerünket, örömmel üdvözöljük az újat, hiszen az az egész társadalmunk új ar­culatát alakítja. Tapasztaltam a fizikai munka hatalmas for­máló erejét, az élet közelsé­gét, a tanuló ifjúságunk jövő­be vetett hitét. Mindez még csak kísérlet, de az út, ame­lyen a kezdő lépéseket tettük, biztatóak, s a gyakorlati ta­pasztalatok igazolásul szolgál­nak az oktatási reform mi­előbbi megvalósításának szük­almodni sem merhettek. Itt a márvány csaknem olyan egy­szerű anyag, mint otthon (a szót hangsúlyozza és ismétli!), a tégla, ezt azért mondom, mert ezek a fiatalok márvány­padozatú és modern kollégiu­mi épületet kaptak, minden ké­nyelemmel. Az első hetek után törtek-zúztak, a jó bánásmód ellenére öten-hatan rohamosan fogyni kezdtek. Klinikai vizs­gálat állapította meg, hogy semmi bajuk s — tovább fogy­tak. A végén pszichológiai vizs­gálatnak vetették alá a búsko­mor fiatalokat és a kérdések végén haza kellett küldeni őket: a honvágy kikezdte erő­sebb és fiatal szervezetüket. — Azoknak megy aránylag jól, akik technikai szakképzett­séggel rendelkeznek. Szépen keresnek, de az értelmiségiek, akik — jogászok, tanárok vagy tisztviselők — nem találtak rögtön munkára, a lélek őrlő- désének szabályai szerint le­csúsztak önmaguk és az embe­ri menthetőség színvonaláról. Ezért van velük sok baj — er­kölcsi és rendészeti szempont­ból egyformán. A hosszú beszélgetés után a liftig kísért. Kérte, adjam át üdvözletét ismerőseinek és minden jót kívánt. Már a lift­gombon volt a keze, amikor hirtelen megnyújtotta a búcsú­zást egy mondattal: — Ha kedve van, jöjjön fel még, minden reggel kilenctől tizenkettőig itt tartózkodom. Nem mentem fel, kegyetlen­ség lett volna tőlem emlékez­tetni gyengeségére. Vagy nem? ★ Déli félkettőre találkozót be­széltem meg egri barátaimmal, mert nekem a könyvkereske­désekben akadt dolgom. így történt, hogy a Niagara-bár ut­cai asztalánál be kellett mu­tatkoznom Albertonak. a római fiatalembernek, aki napszem­üveget, tarkakockás inget és álmosan borotválatlan. nagy­részt szemtelen vonásokból ösz- szeálló arcot hordott. Barátaim jókat nevettek Alberto olaszba tek. A kongresszus előtt vala­mennyi szervezetben beszá­molnak a megalakulás óta el­telt időszak munkájáról. Meg­beszélik a feladatokat, fel­ajánlásokat tesznek az elkövet­kezendő időre vonatkozóan. A MÉSZÖV KISZ -szerveze­te hétfőn tartotta meg vezető­ségválasztó taggyűlését. B o- csi László titkár beszá­molt a végzett munkáról. El­mondotta, hogy szervezetünlc fiataljai igen jó munkát végez­tek a tsz-ek szervezése és meg­szilárdításában. Ebben az év­ben tizenöt fiatal vett részt az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalomban, szép eredmény­nyel. Részt vett és felszólalt a gyű­lésen Nagy Sándor elv­oltott angol, német, francia halandzsáján. Még nem értet­tem egészen a szituációt, ami­kor rámnézett a félvilági fia­talember és rólam azt mondta két barátomnak: — Ez biztosan az ellenőrző szolgálat embere, idejött, hogy hallgatózzék, mit beszélünk és majd jelenti az egészet felette­seinek. Mindezt élénk taglejtésekkel kísérte, hogy kételyem ne tá­madjon az iránt, amivel engem kitüntetett. Amikor mindhár­munk részéről harsány nevetés volt a válasz a nem minden­napi szövegre és a pantomim- ra, elővettem útlevelemet és röviden elmagyaráztam Alber­tonak, hogy én ugyanolyan tu­rista vagyok, mint barátaim, s azért vagyok szótlan, mert fá­radt vagyok a gyaloglástól és az élményektől. Elmondtuk neki azt is, hogy nincs kísé­rőnk, a túravezetőt tegnap este véletlenül láttuk a vacsoránál. Alberto bólingatott, tpint aki érteni szeretné az egészet. Gyanakvása továbbra is ott ló­gott a fejem felett és csak erő­södött akkor, amikor meg kel­lett állapítania, hogy jó kedvé­nek gyarapításához nem járu­lok hozzá még egy vermuttal sem. Viszont Alberto nyelvtudása nem olyan ékes, ideje nem olyan végtelen, hogy sokáig szórakoztasson, gyorsan a tárgyra tért. A bonyolult lelki folyamathoz egy telefonkönyv kellett és néhány gesztus. Le­vetette szemüvegét és miután a vastag telefonkönyvből kike­reste a kanadai konzulátus cí­mét és telefonszámát, odabök­te a piszkos jobb kezének ni- kotinos mutatóujját és az aláb­bi magyarázatot adta: — A kanadai konzulátuson lehet jelentkezni, ha disszidál­ni akarnak! Az ajánlatra senki nem „ha­rapott” közülünk. Alberto lát­ta, hogy az általa közénk do­bott politikai bomb.a nem rob­hogy a fejlődés érdekében va­lamennyi dolgozó nőnek szük­sége van szervezeten belüli életre. Itt ismerkedhetnek a társadalmi és politikai élet problémáival, a technika fej­lődésével és általában a mun­kájukhoz szükséges ideológiai tudományokkal. Ezután Nagy elvtárs oklevelet adott át a KISZ-szervezetnek eddig ki­fejtett jó munkájáért, vala­mint a tsz-ek szervezése és se­gítése terén elért eredménye­kért. Ezek után került sor a fel­szólalásokra, majd az új veze­tőség és küldöttértekezleten részvevők megválasztására. A gyűlés után a vállalat vezető­sége megvendégelte a fiatalo­kat. bánt, nagylelkűen felkínálta barátságát, töltőtollat kért es írni kezdte a címét. A megírt lapot az asztalon hagyta. Elol­vastam a nyomtatott betűkkel készült szöveget. Furcsának ta­láltam, hogy a római lakáscím elé csak ezt írta: Alberto. Té­tován megkérdeztem, hogy elég lesz-e, ha csak a keresztnevére címezzük hosszú baráti levele­inket. Alberto nem nagyon le­pődött meg e naivnak látszó kérdésen. Jobb kezével a gon­dolkodási szünet áthidalására nagyot kanyarított, és mint mi­kor az egyetemi tanár a elsős elemistának a betűvetést ma­gyarázza, megszólalt: — Bocsánat, tévesen írtam ezeket a nyomtatott betűket. Az én nevem nem Alberto, ha­nem A1 Berto. Úgy, mint A1 Capone. — És hogy még na­gyobb legyen a nyomaték sza­vai és igazsága mögött, az Al és Berto közé nagy pontot gömbölyített. Még ezek után sem támadt kedvünk disszidálni. •k Valami olyasmivel kellene bezárnom a villanásokból ösz- szeálló emlékezést, hogy a tör­ténelmi Róma falai között a modern világváros él, tobzódik, idejárnak a nagyvilági pénze­sek, itt szélhámoskodnak a fé! világ alakjai, nők éjjel cigaret­tagyújtáshoz kérnek tüzet, mert így ildomos az utcán. Nem te­szem ezt. Egy hét kevés a nagy megállapítások megalapozásá­hoz. De azt tudom, hogy vá­sárlásaim alkalmával mindig becsapottnak éreztem magam: hátha mégsem az az ára annak a portékának, amit megalkud­tam. Nem tudtam felfedezni a pontos határvonalat a látszat és a valóság között. A csodálatos építészeti reme­kek között láttam az embert, aki csetlik-botlik, aki absztrakt festményekre és pénzre eskü­szik és maga sem tudja, hová vezetik, és főképp azt nem tud­ja, miért. Láttam a kispolgárt, akit el vakítanak, tudatosan álombaringatnak a nagy prob­lémák elől. Pedig az álomnak egyszer vége szakad és a Via Vittorio Veneton ritkulni fog­nak az „édes élet figurái”. M^rt. az időt semmi sem tudja megállítani. A pénz sem! segességéhez. Patkó György, társ, a KISZ megyebizottság (Siala) V. hét Itáliában

Next

/
Oldalképek
Tartalom