Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-08 / 238. szám

2 NEPOJSÄG 1960. október 8., ssonjbat Rési arcok Rózsi néni virágai A Wurm-féle ház a Kisasz- szöny utóa sarkán van. Egye­nes emelkedővel jut íel ohnan az ember a Kisasszony-teme­tőbe, a főkapuhoz. Ám, ha rö- videbb úton, hamarabb aka­runk felmenni, onnan, a Wurm- féle háztól balra egy keske­nyebb utcácskán a temető hát­só kapujához érünk. A keskeny utcácska belső ré­szén, a Wurm-ház alatt az én időmben egy gödör volt. Ott van-e ma, nem tudom. S hogy a gödörben levő három kis lyukba, mit még előbb való­színű pincének használtak, laknak-e, azt sem tudom. De akkor laktak. S köztük ott la­kott Rózsi néni is, a fiával, La­jossal. Lajos egyidős volt velem, ci­gány fiú, s barna bőrét a ful- lasztó gödörbe tűző nap még tovább sötétítette. Nyáron egy rövid gatyácskába szaladgált, télen uraságoktól levetett hol­miba. Rózsi néni ura, idősebbik La­jos, aki a Rudi bandájába kontrás volt, meghalt. Meg­szórták véletlenül egy hatvani hóstyai lakodalomban. Nem is őt akarták megszűrni, azért mondom,'hogy véletlenül halt meg. Pedig nagyon szerették egy­mást, meg egyetlen fiukat a kis Lajost. De hogy az így fél­árva maradt, nem volt mit en­ni, s Rózsi néni is csupán fáj­dalommal tudott visszaemlé­kezni arra a sok jóra, amit az ember hozott haza a lakodal­makból. Elmúltak a szép idők, s azon a télen még kukorica­máiéra sem telt nekik. Rózsi néni elment a házak­hoz ajánlkozni: mosni, takarí­tani, vagy udvart sepregetni, de bizony a korán öregedő ci- gányaszony senkinek se kellett. Elzavarták, mert azt mondták, biztos lopna. Megpróbált kuko­ricaháncsból lábtörlőt készíte­ni, de nem vette meg senki. Rozsét hordott volna az er­dőből, de az érseki erdész, szerencsétlenségére, mindig őt kapta el. Maradékot kunyeráit, de amit adtak, az már mind romlott volt. Hiába próbálko­zott mindennel, nem sikerült semmi. Soványodott, és így még öregebbnek látszott, pe­dig harminc körül járt. S a kis Lajos, aki tízéves, mindig éhesebb lett, folyton követelt. Azt mondta: — Idehallgasson anya, ha nem ad enni, nem megyek is­kolába. En nem fogok éhen ott lenni, mikor a többieknek teli a hasa! — — Hallgass! Fogsz járni is­kolába, mert apád ezt paran­csolta. Meg kell tanulni írni, meg oivasni, hogy ne legyél buta cigány. — Kiabált is Rózsi néni vele annyit, hogy sok, de a gyerek éhes volt egész télen, az isko­lát elkerülte, inkább koldult. Csak akkor tudta meg, hogy nem ment, mikor egy cédulát hozott neki a postás, hogy fi­zessen a fiáért 5 pengő bünte­tést, mert ha nem fizet, le kell ülni. 0 az utóbbit választotta, így éppen karácsony táján öt napot a fogdában töltött. Hogy fiával mi történik, az a tör­vényt nem nagyon érdekelte, fóntös, hogy vagy fizetnek, vagy ülnek. Rózsi néni ült és gondólko­tt. Lassú járású esze sehogy- se tudta felfogni, hogyan, mi­ként fogjon neki az életnek, há kikerül, csak egyet tudott bi­zonyosan: Lajosnak iskolába kell járni! Ha törik, ha szakad. Mikor kikerült a fogdából es visszament a gödörben levő lyukba, a gyereket nem találta ott. Elment keresni. Hosszú gyászmenet húzódott fel éppen a Kisasszony temető felé. Sír- tak-ríttak a kocsihoz közelállók, míg a hátsóbbak nagyban vitat­koztak. A gyászkocsi színültig megrakva koszorúval. Művirá­gok, élővirágok, meg fenyőlom­bok. Rózsi néni kíváncsi volt, kit temetnek és felment a temető­ig. Megvárta, amíg elvégzik a gyászszertartást, ő is sírt a zo- kogókkal, mert eszébe jutott az u-a, aki alig féléve ment el. s addig sírdogált ott az egyik pá­don, míg azt vette észre, hogy már csak maga maradt. Nem messze tőle a friss sír­hant, rajta a temérdek virág. Ekkor eszébe jutott a gyerek. Hová lett? Mi lesz vele? Lajos- ka, meg a virág. De sok pénz volt ez a sok virág! Odament a sírhoz. A szélen egy csokor le volt gurulva. Felvette. Oda­tette középre. De a halom meg­bomlott, meglazult és egy má­sik csokor csúszott le, pont oda, az ő lába elé. Nézte. Leg­alább öt pengős csokor. Nagy virágok vannak benne. Élők. Télen drága ám az élő virág! Egy hétig élhetnének belőle. Es akkor Lajos is tanúina... Meg elmenne ae iskolába... Nem kéne cédulát kapni... Le­hajolt érte, és kebléhez szorí­totta. Aztán kötője alá dugva, gyorsan eliramodott a sírtól, nehogy valaki észrevegye. Szí­ve hangosan zakatolt. Hiába cigány, ő még sose lopott. Nem is akar, csak most éhes, meg a gyerek is... A kiskapun szaladt le a te­metőből, mire leért, folyt róla az izzadtság. Arca hol elsápadt, hol pirosra kigyúlt, remegve arra gondolt, ha most elfogják, rögtön visszaviszik, s még azt se tudja, hol a fia. De nem látták meg. Otthon eldugta az ágy alá, a szalagot leszedte és elégette. Éppen vég­zett, mikor Lajos megjött. Ke­vés kenyérmaradékot hozott, egy bögre borral. Azt mondta, kapta. Rózsi néni másnap a virág­ból másfajta csokrot csinált és levive a piacra, hamar eladta. Két pengőt kapott érte. Há­romra tartotta, de odaadta ha­mar, aki kettőért kérte, mert nagyon égette a markát, és a hasa is korgott. Bevásárolt be­lőle és aznap nagyon jól lak­tak. Lajos azt mondta, ha min­dennap így jóllakhat, akkor elmegy az iskolába, mert ott jó meleg is van. Az asszony boldogan aludt el. Álmában fiát látta, nagyúr módjába, és ábja hegedült neki. Közben őrá is mosolygott... Attól kezdve Rózsi néni oda­járt a Kisasszony-temetőbe virágért. Rendesen öltözkö­dött fel, mintha temetésre menne, ottmaradt a friss sír mellett, sírdogálni, s mikor már teljes lett a csend, elvitt egy csokor virágot. Ha művi­rág volt, szétszedte szálanként, és úgy próbálta egyenként el­adni. Ha élő, akkor több kis csokrot kötött belőle. Lajos felpendült és szorgalmasan jár­ta az iskolát. A tanító egyszer meg is dicsérte, pedig cigány gyerek volt. Erre még büsz­kébb lett. Tavasztól Rózsi néni takti­kát változtatott. Locsolókan­nával járt, vitt is virágot, meg hozott is. Azért vitt, hogy ne legyen feltűnő, hogy csak hoz. Eggyel indult, háromra való­val jött vissza.. Hálából-e, vagy miből, esténként meglocsolt három-négy sírt is. Nem is lett volna semmi baj, ha nem szakad el a szoknyája. De elszakadt. Beleakadt egy sírkerítésbe, és az alja végig­szakadt. Otthon meg nem volt rongya. Pedig rongyosan nem mehet a piacra holnap. Körül­nézett a pincelyukban, de se­hol nem talált. Szeme meg­akadt az egyik csokor lila sza­lagján. — Nicsak! Ez pont jó lesz — gondolta magában. Fogta, levágta, és felszegte vele szoknyáját belülről, hosz- szába. Másnap meg ment a piacra. Maga elé tette a négy szép kis csokrot, amit páfránnyal kidí­szített, le a földre. Várta a ve­vőket. Jöttek is, nézegették, de nem vettek. Pedig már olcsőn is odaadta volna. De aztán csak jött egy iparosasszony, Rózsi néni meg lehajolt és úgy kí- nálgatta a csokrokat, melyik a szebb. Nem vette észre, hogy az egyik detektív, aki mindég ott járkált a piacon, a másik sornál, pont mögötte, megáll, és rettentően nézi... ö meg csak kínálta a virá­got, amikor amaz megfogta a vállát. Emelje csak fel a szoknyája szélét! — kiáltott rá, hogy Ró­zsi néni majd elsüllyedt. — Mit akar tőlem? — kér­dezte ijedten. — Ne sokat dumálj, hanem fordítsd ki a szoknya szélét! — kiáltott most már durván a de­tektív. S hogy Rózsi néni még mindig nem értette, ő maga hajolt le. A lila szalag elővilág- lott, s rajta az aranybetűk: „Nyugodjék békével”. Rózsi néni el akart szaladni, de a detektív megmarkolta a karját és bependerítette a Vá­rosházára. Eleinte tagadta, azt mondta, nem tudja, hogy ke­rült oda, aztán meg azt mond­ta. hogy találta a szalagot. Nem nagyon hallgattak rá, bevitték a fogdába. Három hé­tig ült ott érte. Szerencsére, akkorra már nyár volt, és La­jos a hatodikat is kijárta. Bobkó Gyula Az ENSZ-közgyűlós folytatta a Kínát Népköztársaság ENSZ-tagságának vitáját NEW YORK (MTI): Magyar idő szerint 20,30 órakor meg­kezdődött az ENSZ-közgyűlés csütörtök délutáni ülése. Az AP jelentése szerint el­sőnek a Kongó Köztársaság (Brazzaville) képviselője mon­dott rövid beszédet. Nyilatko­zatában az afrikai portugál gyarmati hatóságokat bírálta, majd kifejezte reményét, hogy a volt Belga-Kongóban rende­ződik a helyzet. Hangoztatta, bízik benne, hogy a Kongója Köztársaság (Leopoldville) ha­marosan küldöttséget meneszt- het az ENSZ-be. Kormánya nevében bizal­máról biztosította Hammarsk­jöld ENSZ-főtitkárt, majd a gazdaságilag elmaradott orszá­gok megsegítésének szükséges­ségéről beszélt. Ezután a közgyűlés folytatta a Kínai Népköztársaság ENSZ- tagságának vitáját. A vitá­ban Mazurov belorusz küldött követelte, hogy biztosítsák a népi Kínának jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében. Elítélte azokat az ame­rikai vádakat, hogy a Kínai Népköztársaság nem alkalmas ENSZ-tagságra, mert állítólag nem tartja tiszteletben az em­beri jogokat. Rámutatott arra, hogy éppen az Egyesült Álla­mok az, amely a dicstelen faji megkülönböztetés politikájá­val a négerek millióit fosztja meg a szavazati jogtól és ép­pen az Egyesült Államok kö­vet agressziós politikát. Lengyelország nevében Wla­dy slaw Gomulka mondott be­szédet. AP-tudósítás szerint kijelentette, hogy a közgyűlé­sen részvevő küldöttek között egyetlen egy sem akad, aki­nek az lenne a meggyőződése, hogy a csangkajsekisták kép­viselik Kínát. Gomulka azzal vádolta az Egyesült Államo­kat, hogy hidegháborús politi­kájának eszközeiként igyek­szik felhasználni az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Kije­lentette, hogy az Egyesült Ál­lamok azért akarja távoltarta­ni a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-től, mert Peking je­lenléte gyengítené pozícióit a világszervezetben. Azt is hang­súlyozta — jelenti az AP —, hogy az ENSZ-küldöttekre sú­lyos felelősség hárul az ENSZ jövőjét illetően, ha engednek az Egyesült Államok nyomásá­nak és továbbra is távol tart­ják Kínát a világszervezettől. Podgornij ukrán küldött, szintén AP tudósítás szerint, kijelentette beszédében, hogy a kínai ENSZ-tagság közgyű­lési megvitatásának megaka­dályozására az Egyesült Álla­mok titkos összeesküvést szer­vezett. Gheorghiu-Dej, a román küldöttség vezetője elítélte a Kínai Népköztársaság felvéte­lének megakadályozására irá­nyuló amerikai törekvéseket és hangsúlyozta: itt az ideje, hogy kidobják a világszerve­zetből a csangkajsekista ügy­nököket. Sir Claude Cqrea ceyloni küldött rámutatott beszédé­ben, hogy a Kínai Népköztár­saság felvétele az ENSZ tag­jainak sorába, a béke ügyét szolgálná. Dzsavad iraki külügyminisz­ter hasonló értelemben nyilat­kozott. Hangsúlyozta, hogy a leszerelés kérdését nem lehet eredményesen megtárgyalni a Kínai Népköztársaság tevé­keny részvétele nélkül. (MTI) Hruscsov több mint háromórás megbeszélést folytatott Nehruval, Sukarno nyilatkozott elutazása előtt Technikai újdonságok Nem elvadó üveggyapot Silverman amerikai tudós­nak sikerült olyan üveggyapo­tot előállítani, amely rendkí­vül magas hőmérsékleten sem olvad. A rendes üveg és a be- előle készült üveggyapot 700 foknál megolvad. Silverman készítménye ezzel szemben kétezer fokos hőmérsékletet is kibír. A különleges üveggyapot bonyolult eljárással készült, melynek lényege, hogy alumí- nium-oxiddal keverik bele az üveget. Az új készítményt a ra­kéta-technikában alkalmazzák, de ha előállítása nem bizonyul túlságosan költségesnek, más iparágakban is hasznosan al­kalmazható lesz. Használt papír a jövő építőanyaga „Adjatok elég papírt, és há­zat építek az egész világ szá­márai” — mondja Hal, B. Ha­yes amerikai építési vállalkozó • „Tris Weeks Magazine” ha­sábjain. A vállalkozó Kalifor­niában elkészítette az első ma­kulatúrából épü^t mintaházat, amely, noha sem fát, sem acél­gerendákat nem használtak fel hozzá, szilárd építmény, olcsó és a papír szigetelőképessége folytán megvéd a hőség és a fagy ellen. A tető szilárdságá­nak kipróbálásakor tizenné­gyen tartózkodtak a háztetőn anélkül, hogy az bármely el­változást szenvedett volna. A ház tervezője szerint egy szok­ványos nagyságú lakóházhoz körülbelül nyolc tonna maku­latúrára van szükség, amit műanyaggal keverve dolgoz­nak fel. A hanglemez diadalútja Az 1959-es évben világszerte fsszesen 250 millió hanglemezt gyártottak. A hanglemezek ke­reskedelmi értéke hozzávetőleg 7,5 milliárd forint. A gyártás­hoz becslések szerint 18 000 tonna vinrigyantát és 7000 ton­na stirolgyantát használtak fel. Különleges technikai köve­telményeket támaszt a mikro­barázdás lemezek előállítása. A percenként 33 fordulatszámú lemezen 1 centiméter-rádiu­szon 80—120 barázda van. Egy barázda mindössze 0,08 milli­méter széles és 0,04 milliméter mély. Elképzelhető, mennyivel apróbbak még a barázdában le­vő felületi egyenetlenségek, amelyek tulajdonképpen a hangokat rögzítik. Noha ma­napság a lemezjátszókon csak igen könnyű „kart” alkalmaz­nak, a gyémánt, vagy a zafír­tűk finom éle miatt mégis 350 atmoszféráig terjedő nyomás nehezedik a lemezre. Villanyégő nagyságú kvarclámpa Astralux néven Ausztráliá­ban gyártják a világ legkisebb kvarclámpáját, amely csak va­lamivel nagyobb a villanyégő­nél és az asztali, illetve fali­lámpa foglalatába bekapcsol­ható. NEW YORK (MTI): Mint már jelentettük, Sukarno indo­néz köztársasági elnök csütör­tökön este a szovjet ENSZ-kül- döttség székhelyén megbeszé­lést folytatott Hruscsov minisz­terelnökkel. A megbeszélésről távozó Su­karno — aki mint ismeretes, már el is utazott New Yorkból — nyilatkozott az újságíróknak. Búcsúnyilatkozatában ború­látóan ítélte meg az ENSZ-köz­gyűlés eddigi munkáját. Az indonéz elnök sajnálkozással állapította meg, hogy a „hideg­háború légköre és a merev hi­degháborús álláspontok mé­lyen belegyökereztek az ENSZ- be.” Az elmúlt hetek eseményei — mondotta — megerősítették azt a meggyőződését, hogy fel­tétlenül módosítani és korsze­rűsíteni kell az ENSZ felépíté­sét és a’apjait. Újságírók kér­déseire válaszolva Sukamo hangoztatta, hogy máshová kell áttenni az ENSZ székhelyét: szerinte a legmegfelelőbb vá­ros Genf lenne. Sukamo nem volt hajlandó nyilatkozni a Hruscsov szovjet miniszterelnökkel folytatott megbeszélésről. Mint nyugati hírügynöksé­gek jelentik. Hruscsov rövid­del Sukamóval történt találko­zása után Nehru indiai minisz­terelnök vacsoravendége volt. Hruscsov és Nehru több mint három órát töltött fehér asz­tal melletti megbeszéléssel. Az indiai miniszterelnök a vacsora végeztével kikísérte Hruscso- vot a szálloda bejáratához, Az őt ostromló újságírók kérdései­re Nehru mindössze annyit fe' lelt. hogy az ENSZ alapokmá­nya módosításának kérdését vitatták meg. Tafawa Balewa, nigériai mi­niszterelnök csütörtökön este beszédet mondott a külföldi sajtó-klub vacsoráján. Felszó­lította a nagyhatalmakat, hogy ne terjesszék ki a hidegháborút az afrikai szárazföldre. Nigé­ria — mondotta —, tagja ma­rad a brit nemzetközösségnek, ez azonban nem azt jelenti, hogy csatlakoznánk bármely tömbhöz. Az UPI jelentése szerint a nigériai miniszterelnök csü­törtökön megbeszélést folyta­tott Herter amerikai külügy­miniszterrel. Az AP jelentette, hogy Lange norvég külügyminiszter pénte­ken New Yorkból Washington­ba utazik. A norvég külügymi­niszter feltehetően, találkozik Herter amerikai külügyminisz­terrel. (MTI) ÍJ jobb imperialista puccs veszélye fenyeget Kongóban PÁRIZS (MTI): Az Humani- té Leopoldville-ből érkezett tu­dósítása szerint Kongóban egy újabb reakciós puccs veszélye fenyeget. Az Humanité tudósítója sze­rint csütörtök délelőtt egy fia­tal kongói jelentkezett Lu- mumbánál és átadott egy Co- quilhatvillebe szóló repülője­gyet és százezer kongói fran­kot. Elmondotta, hogy több más kongói fiatallal együtt rö­vid idővel azelőtt kapta a je­gyet és a pénzt „bizonyos sze­mélyektől” azzal a megbízatás­sal, hogy menjenek Coquilhat- villebe és kezdjenek felforgató akciót egyes funkcionáriusok, parlamenti tagok és katona­tisztek ellen. A tervezett Coquilhatville-i akció azonban nem elszigetelt kísérlet — fejtegeti a tudósító. Majd rámutat, hogy miután az előző akciók: az Ileo-álkor- mány. a főbiztosok tanácsa és Mobutu államcsínye csődött mondott, ezért a Lumumba-kor- mány ellen most a „szétmor­a kubai katonaság megfutamított egy pariraszállt agressziós bandát HAVANNA (MTI): A kubai kormány csütörtökön közle­ményt adott ki, amely bejelen­ti, hogy szerdán a kubai Bara- coa és Moa városok között pariraszállt egy 27 tagú agresz- sziós csoport. A lakosság hala­déktalanul értesítette Kuba ha­tárának megsértéséről a ható­ságokat és a kormánycsapatok felvették a harcot a betolako­dókkal. Vezetőjük, Armentino Feria elesett. Megállapították, hogy korábban a Masferrer kubai szenátornak, Batista volt kubai diktátor hívének magán­testőre volt. A banda két tag­ját foglyul ejtették, egyikük Batista zsoldosai közé tarto­zott. A foglyok bevallották, hogy a bandának a kubai katonaság elől a hegyekbe menekült tag­jai között három amerikai ál­lampolgár is van. A szétszórt banda menekülésekor hátraha­gyott fegyverek és lőszerek mellett megtaláltak egy ameri­kai csillagos lobogót, továbbá az Egyesült Államok hadser":e szolgálati szabályzatának egy példányát és más hasonló ok­mányokat. A közlemény sze­rint a banda több parasztot el­hurcolt. A kormányközlemény végül megállapítja, hogy Fidel Cast- rónak az ENSZ-közgyűlésben elmondott beszéde óta megsza­porodott azoknak az agresszi­óknak a száma, amelyeknek elkövetői Kuba területére akar­nak behatolni. zsolás” taktikáját alkalmazzák. Ez annyit jelent, hogy Lumum- ba-párti parlamenti képviselő­ket megpróbálnak eltávolítani a törvényes kongói kormány­tól. A keleti tartomány több parlamenti képviselőjét sike­rült rábírni a szakításra, de en­nek még nincs komoly hatása a parlamenti többségre: az még Lumumba mellett van. Nem biztos, hogy a parla­ment esetleges összehívása, s mint ezt Kaszavubuék tervez­ték — Lumumba dezavuálására vezetne. A „szétmorzsolás” taktikája sem kecsegtet tehát biztos sikerrel. Kaszavubu kör­nyezetében viszont rendkívül nyugtalanok az ENSZ-közgyű­lés eddigi alakulása miatt. Azt látják, hogy a Lumumba kor­mány törvényességét csupán egy olyan kisebbség vonja kétség­be, amelynek Kongóval kap­csolatos érdekei és elfogult tö­rekvései közismertek. Ezért arra lehet következtetni, hogy hamarosan, talán néhány na­pon belül újabb államcsínyt kísérelnek meg a Lumumba- kormány ellen. Annál is siető- sebb e körök számára a problé­máknak akár erőszakos megol­dása. mert New Yorkban el­hangzott javaslat, hogy egy ENSZ vizsgálóbizottságot küld­jenek Kongóba, mind az ENSZ- parancsnoksághoz. mind az amerikai nagykövetséghez kö­zelálló kongói köröket nyugta­lansággal tölti el. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom