Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-07 / 237. szám

4 NEPOJSÄG I960, október 7., péntek Miért... ? Alem feltűnő, szinte hozzá­tartozik vasútállomásaink for­galmas életéhez a csomagját dühösen cipelő, elkésett, han­gosan, vagy csak magában szitkozódó utas látványa. S hogy az ilyen utasok száma ne csökkenjen, gondoskodik arról az egri vasútállomás kapusa ... Reggel 7 óra 12 perckor, Fü­zesabony felé induló személy- vonat előtt néhány perccel Putnok felé indul szerelvény az állomásról. A szerelvény kiindulása előtt már lezárják az ajtókat, s az utas csak a zárt ajtó üvegtábláján keresz­tül nézheti az elhaladó kocsi­kat, s így jár a füzesabonyi szerelvénnyel is, mert míg a kapus a magyarázkodást meg­hallgatva. kinyitja az ajtót, a még idejében érkezett utas or­ra előtt az is elhalad. A későn érkező utas bánkó­dik, de miért bánkódjon az, aki még idejében érkezik a vasútállomásra? (p. e.) — HAMAROSAN ÄTAD- JÄK Hatvanban a benzinkút melletti lakótömb földszint­jén épített modern cukrász­dát. A szövetkezeti város la­kói előreláthatólag már a hónap közepén birtokukba vehetik új, fővárosi viszony­latban is jeles létesítményü­ket. — JAVÍTJÁK az ivóvízellá­tást Heves községben. Az ed­dig használt kutak nem adtak megfelelő mennyiségű és mi­nőségű ivóvizet, s így szüksé­gessé vált egy új kút fúrása. Az új kút fúrása a tanács ál­tal biztosított keretből már gyors ütemben halad, s előre­láthatólag november elején át is adják rendeltetésének, ezzel jelentősen megjavítva a köz­ség vízellátását. — GONDOSKODNAK a fokozottabb egészségügyi kö­vetelmények betartásáról Poroszlón. A közelmúltban fertőtlenítést kezdtek meg a községben, s ezzel főleg az állatok egészségét kívánják védeni. így ólak, istállók és más mellékhelyiségek kerül­nek fertőtlenítésre a község­ben. — KÉSZÜLNEK az őszi ve­tésre a karácsondi Dózsa Ter­melőszövetkezet tagjai. A ta­laj előkészítése mellett csá­vázzák a búza-vetőmagot. Ed­dig már 300 mázsa búzát csá­váztak be, s a becsávázott ve­tőmagot legkésőbb november­ben elvetik. — vágjak a silóku­koricát, s ezzel egy idő­ben silóznak a boconádi Pe­tőfi Termelőszövetkezet tag­jai. A szövetkezetben hama­rosan befejeződik ez a mun­ka, eddig kilenc silógödörbe, egyenként 360 köbméter ta­karmányt tartósítottak a kö­zös állatállomány számára a téli időszakra. — SOKAN KERESIK FEL nap mint nap a poroszlói köz­ségi könyvtárt. A könyvtár mindig nagy látogatottságnak örvend, s ez betudható annak, hogy a könyvtár vezetői gon­doskodnak arról, hogy ki-ki megtalálhassa a kedvére való olvasmányt. A könyvtár veze­tői a napokban is gondoskod­tak az újabb könyvekről, 200 új könyvvel gyarapították a könyvállományt. Egerben este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM (Gárdonyi-bérlet) Bemutató előadás. EGRI VÖRÖS CSILLAG Füré lépni szabad EGRI BRÖDY Különleges megbízatás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Ma utoljára GYÖNGYÖSI PUSKIN A holtak bolygója HATVANI VÖRÖS CSILLAG Elloptak egy villamost HATVANI KOSSUTH lngovány HEVES A szél FÜZESABONY Nincs előadás PETE R VASARA Nincs előadás Milyen legyen az egri Gárdonyi Emlékmúzeum? Miklós Róbert<, ax Irodalmi Múzeum tudományos munkatársának előadása Az Egerben megrendezett „múzeumi napok” keretében tartott előadássorozat egyik érdekes eseménye zajlott le az elmúlt napokban. Miklós Ró­bert irodalomtörténész, a bu­dapesti Petőfi Irodalmi Múze­um tudományos munkatársa tartott értékes előadást. „Az irodalmi múzeumok és az egri Gárdonyi Emlékmúzeum” cím­mel. Az előadás elé azért is tekintettünk nagy érdeklődés­sel, mert éppen lapunk hasáb­jain, a közelmúltban lezajlott vita irányította erre az aktu­ális problémára az egri kultu­rális élet figyelmét. Bevezetőként ismertette az előadó az „irodalmi muzeoló- gia” tárgykörét, amely felöleli mindazokat az írásbeli és tár­gyi emlékeket, amelyek az író­ra vonatkoznak. — Az irodalmi múzeum más, mint a többi múzeum — mon­dotta az előadó. — Itt a láto­gató olyant vár, ami az olvasás révén nem nyerhető —, de mást is, mint egyéb múzeu­mokban. — Nézzük meg tehát, hogy mik a feladatok a Gárdonyi- emlékházzal kapcsolatban. A nézőnek az író életművét kell m.gtálálnia, a látogatás során. Nem lehet az a cél, hogy egy teljesen érintetlen enteriőrt, szobaelrendezést mutassunk be. így csak hamis kép alakul ki a látogatóban, amitől pedig óvakodnunk kell! Nem eléged­hetünk meg azzal, hogy meg­mutatjuk, hogy itt élt, itt alko­tott az író! Egy helyesen be­rendezett irodalmi múzeumnak vizuális hatásával többet kell nyújtania, mint egy, az íróról szóló monográfia papírra ve­tett sorainak. Az legyen a Gár­donyi-emlékház berendezése során a cél, hogy a látogató, aki végigolvassa, — mert az irodalmi múzeumot a szó szo­ros értelmében: olvasni kell —, az pontos képet kapjon az író­ról, koráról, életművéről. Ezután az Irodalmi Múzeum tudományos munkatársa vá­zolta azokat a szempontokat, amelyek szerint a Gárdonyi Géza volt lakóházában beren­dezett irodalmi múzeumot át kell rendezni. Be kell mutatni a Gárdonyi­emlékházban a nagy magyar iró egész életművét. A hang­súly elsősorban a kéziratokon legyen. Az irodalmi- vonatko­zású kéziratok mellett be kell mutatni a látogatónak néhány fontos és jellemző levelet, szerződést, anyakönyvi kivo­natot, stb. A múzeum tárja a nézők elé Gárdonyinak a köny­vekhez való viszonyát. Ez igen könnyű feladat, mert kevés magyar író van, akinek ilyen páratlanul gazdag könyvtára maradt volna fenn, amely va­lósággal lebilincseli a dolgozó- szobába lépőt. A kortól az író sem választható el — ezért be kell mutatni Gárdonyi eseté­ben is, a kort, amelyben élt, alkotott —, annak minden jel­lemző dokumentumaival, ami összefüggésben állott vele. Meg kell azonban őrizni az emlék­háznak az író életében fennál­lott miliőjét, belső hangulatai, berendezését. Legyen az átren­dezés során vezérelv, hogy az enteriőr nem minden! Az író bútorai, használati tárgyai nem minden esetben jellemzőek egy íróra, dé azért nem poros raktárba kell felhalmozni azo­kat. hanem mindent kiállítani, de az párhuzamosan az élet­mű illusztrálásába legyen be­ágyazva. Ha bizonyos ellent­mondást észlel a látogató az író környezete és életműve kö­zött, az csak hozzásegíti — természetesen megfelelő kiállí­tási technika igénybevételével — a nézőt egy író teljesebb megismeréséhez. — Gárdonyi Géza egész élet­műve itt van Egerben — mon­dotta Miklós Róbert. — Itt lett íróvá. itt lett férfivá. Igen rit­ka eset az, hogy egy nagy író szinte teljes irodalmi működése egy helyen legyen megtalálha­tó. 1897. nyarán költözött Gár­donyi a Takács utca 24. számú házba, s abban élt egészen ha­láláig, 1922. október 30-ig. Jogos szemrehányást kaptak az egriek, hogy Gárdonyi Géza agárdi szülőházával is va jmi ke­vés történt, és meglehetősen el­hanyagolt és csak egy 1926-ban elhelyezett emléktábla hirdeti rajta: „Itt született Gárdonyi Géza. magyar író, 1863. aug. 3-án.” Az előadottak alapján joggal felmerül tehát a szükségessége a Gárdonyi-háznak valóban korszerű irodalmi múzeummá való átrendezése, annál is in­kább, mivel két és fél esztendő múlva országos ünnepségek ke­retében emlékezünk meg arról, hogy Gárdonyi Géza 100 esz­tendővel ezelőtt született. örömmel vettük tudomásul, hogy a ház tulajdonosa. • Eger város jövő tavaszra teljesen tataroztatja a hgzat. Felmerült természetesen az egész Gárdo- nyi-telekkomplexum megfelelő kialakításának szükségessége. Amennyiben egy új napközi otthon építése vá'ik lehetsé­gessé. úgy a Gárdonyi telken álló házban igen komoly és nagy érdeklődésre számottar- tó irodalmi múzeum lesz be­rendezhető. A nagy Gárdonyi-kertben pe­dig a Bükk hegység flóráját be­mutató arborétumot lehetne nem túlságosan nagy költség­gel kialakítani. A dömösdi pél­dát állította a tudományos elő­adó az egriek elé, követendő példa gyanánt. Dömösdön meg­találták azt a házat, me'yben Pe­tőfi egykor lakott. A szinte rommá vált házat rövid idő leforgásával három nagy bu­dapesti üzem 280 ezer forint segítséggel helyreállította és remek Petőfi irodalmi múze­umnak rendezte be. Szeretnénk remélni, hogy a rohamléptekkel közelgő Gár­donyi-centenárium időpontjá­ra, egy töké'etesen berendezett Gárdonyi Géza emlékház fogja pótolni azt a hiányosságot, melyet oly sok, Egerben meg­fordult idegen tett már eddig is szóvá. Huszonöt évig élt Egerben az ..Egrj csillagok”, „A bor”, az „Annusika”, „Az én falum,” a „Lámpás” és még oly sok re­mekmű írója, — csak a teste nyugszik ott fenn a vár Bebek- bástyáján, de örökké élő írói szelleme arra kötelezi az eg­rieket, hogy rendezzék tartozá­sukat a nagy íróval .szemben. S. I. I960. OKTOBER 7., PÉNTEK: AMALIA Október 7*e a Német Demokrati­kus Köztársaság nemzeti ünnepe: 1949-ben e napon kiáltotta ki a Né­met Néptanács a köztársaságot és adta át a szovjet katonai igazgatás funkcióit az NDK kormányának. 75 évvel ezelőtt, 1885-ben e napon született NIELS BOHR, Nobel-díias dán fizikus. Rutherford-féle atom­elméletet Planck quantum-elméle- tével egyesítette, atomfizikai ta­pasztalatai alapján Mengyelejev periódusos elemrendszerét kiegé­szítette. Ez a munkája egy. a ter­mészetben igen ritkán elforduló elem, a Hafnium felfedezéséhez NIELS BOHR vezette. 150 évvel ezelőtt, 1810-ben e napon született NAGY IGNÄC író ás szerkesztő. Vígjátékokat (Életutak. Tisztújítás), regényeket (Ma­gyar titkok, Torzképek) írt és a Hölgyfutár című irodalmi lapot szerkesztette. 40 évvel ezelőtt, 1920-ban a fehérterror rögtönítélő bírósága munkásokat helyezett vád alá azért, mert kommunista röplapokat terjesztettek. Közülük Glattner Józsefet halálra, id. Görög Istvánt pedig 15 évi fegyházra ítélték. 100 évvel ezelőtt, 1860-ban e napon vonult be 25 000 főnyi sere­gével Giuseppe Garibaldi Nápolyba. 95 évvel ezelőtt, 1865-ben e napon nyitotta meg kapuit a debre­ceni CSOKONAI SZÍNHÁZ, ahol legelőször Katona József: Bánk bán című drámája került színre. FILM: Különleges megbízatás Egy bátor tengerésztiszt hősiességének kalandos törté­netét mondja el a Különleges megbízatás című, magyarul beszélő szovjet film, amelynek főszerepét a mozilátogatók egyik kedvence, Tyihonov alakítja. A filmet az egri Bródy Filmszínház mutatja be október 7—8-án és 11—12-én. hét Itáliában IV. Római emberek, római éjsxakák Róma, a város és a római emberek, mint közösség, nem tekinthető a mai Olaszország átlagának, de tükörképének érkezik az örök városba, ak­kor kitűnő hangulat uralkodik Rómában, ha valami oknál fogva a turisták gyérebben érkeznek, a klasszikus romok között gondterhelten jámak- kelnek az egyébként derűs szemléletű, önfeledt emberek. Ma — az olasz lapok sokszor kendőzetlenül dicsekszenek ez­zel — Itáliában prosperitás van, konjunktúra. A támasz­pontok által megnyirbált sza­badság helyett dollár érkezik a csizmaszár alakú félszigetre és amerikai dömpingáru. Ez megmagyarázza azt az elvte- lenséget, ahogyan a mai Ró­mában is nyilatkoznak kérdé­sekről. Jellemző, ahogyan a mai emberek gondolkoznak Rómában. Élnek a mának, a mindennapi, tiszavirágéletű pletykák és társadalmi bot­ránykrónikák, egy-egy gyil­kosság vagy szerencsétlenség jobban felizgatja a kisigényű és szellemi ambíciókkal kevés­sé terhelt olasz átlagpolgárt, núnt a világpolitikai esemé­nyek. Nem látni a parkokban újságot lázasan olvasó embe­reket, sem olyan vitatkozókat, akik elvi kérdések tisztázásá­val töltenék idejüket. Igaz, egy hét leforgása alatt ezt nem is lehet perdöntőén elbírálni, in­kább a negatív képekből lehet összeállítani szubjektív véle­ményt azokról, akikkel az em­ber találkozik. Aszálloda alkalmazottai—ahol laktunk — udvariasak voltak és készségesek. Annunziata, a gördörhajú és mindig mosoly­gós szobalány, nem egy ven­dégnek kézzel-lábbal magya­Dr. FARKAS ANDRÁS: Egy rázta, merre és mit lehet ol­csón vásárolni, de ha kiterí­tették előtte Róma térképét, semmit nem tudott megtalálni a rajzokkal is ékített papír­lapon. Ezen mindannyian jót nevettünk, talán ő maga neve­tett legjobban tudása végessé­gén. Van politikai öntudat itt is, csak néha furcsán nyilatkozik meg. Egyik este, kényelemsze­retetből, nem törtem az olasz kifejezésen a fejem, németül közöltem a szálloda egyébként értelmes és szolgálatkész por­tásával, hogy szobánkban a villany kialudt, kértem szíves intézkedését. A portás rámné­zett, hideg szemekkel és a pultra szegzett tekintettel az alábbi pergő szöveget mondta el nekem angolul: — Ön már szólt hozzám olaszul és most németül kér tőlem valamit. Én nem vagyok köteles németül válaszolni az ön szavaira és nem is válaszo­lok. Ügy gondolom, hogy a kö­zépkorú férfinak komoly bán- talmai lehettek a háború alatt és a „megtorlás” eme formája nem nekem szólt, hanem ud­variatlanságomnak, hogy né­metül közeledtem hozzá, ami­kor nem volt múlhatatlanul szükséges ez az önsegély. Római tartózkodásunk má­sodik estéjén ismerkedtünk meg Dario Valeri római ügy­véddel és feleségével, Nerina Plisca orvosnővel. A férfi de­rűsarcú és jólkereső jogász, az asszony az egyik római klini­kán teljesít szolgálatot. Zsabka Endrével töltöttek együtt né­hány napot Prágában és így született a római házaspár és a mi hármasunk barátsága — Rómában. Kivittek Anzióba, megnézni a tengert, délutáni kirándulásra mentünk Tivoli­ba, ahol a D’Este villa szökő- kútjai felejthetetlen élményt jelentettek mindannyiunk szá­mára. öten jól elfértünk a kis Fiátban. Az asszonynak ked­ves kívánsága volt, hogy a ki­rándulásokból visszatérőben, énekeljünk magyar dalokat. S mi, hárman — dr. Sárossy, Zsabka meg én — minden elő­tanulmány nélkül, egymás ké­pességeit illetően, sikeres íze­lítőt adtunk az orvosnőnek ha­zai daltermésünkből. Különö­sen a pattogó dallamok hatot­tak, amiket Kálmán-, Lehár- és Huszka-operettekből köl­csönöztünk. A házaspár udvariasságban és kedvességben mindent meg­tett a mi javunkra. Szabad idejüket úgy osztották be, hogy az ügyvéd délelőtt jött értünk autóval, az asszony délután, amikor klinikai szolgálatát be­fejezte. Kalauzolásunk a késő éjszakába nyúlott mindig, mert láttatni akarták velünk — amint ők mondták — a ka­rakterisztikusan szép Rómát. Talán a röppenő szavak, vagy a déliek rosszabb emlékezőte­hetsége miatt, minden egyes találkozást többször megbe­széltünk, többször igenelnünk kellett, helyeselnünk a legfel­sőbb fokon, míg minden rend­jén volt. A mi Mátyás-pincénkhez hasonló étteremben — a Meo Pataccában — vacsoráztunk velük egy alkalommal. Tarka ingben, fekete mellényben jött a pincér és felvette a vacsora­megrendelést. Az orvosnő csak­nem félméter hosszúságú sza­káikét kötött mindenki nya­kába, belocsolta zakónkat pá­rizsi parfőmmel cs kezdetét vette a vacsora. Jobbra bel­gák, előttünk angolok, hátunk megett igen hangos németek, majd franciák ültek: ittak, vacsoráztak. Tíztagú olasz ze­nekar neapolitánákat játszott, énekelt. Nagy hasú énekesük cilinderrel a fején díszelgett, piros kendőt ráncigáit a nya­kán, izzadt kezeivel, fekete mellénye alól kilátszott rikító­an kockás inge. De énekelni nagyszerűen tudott. A többi „hangász” hegedűvel, pikulá- val, tarantellával és gitárral kísérte a dalokat, de a na­gyobb ricsaj és a még nagyobb hatás kedvéért, a refréneket mindnyájan énekelték. Szem­mel láthatólag a Meo Pataccá­ban az idegenek zsebére megy a mutatvány, s meg kell hagy­ni, hogy a borok, a nagysze­rűen fűszerezett ételekkel együtt csúsznak le a jámbor vándor torkán. A római éjszakában külön színfolt és különös játék a Via Vittorio Veneto világa. Vagy háromszáz méteres távon, a járdán, az egyik oldalon épp­úgy. mint a másikon, több sor asztal áll, három-három szék­kel. A tülekedés és zsúfoltság óriási. A legotthonosabb ezen a tájon az angol nyelv, de hal­lasz franciát és németet is. Az olaszok itt inkább kiszolgál­ják a nagypénzű idegeneket, mintsem elvgyülnének közöt­tük. Azazhogy ... az egyik asz­talnál idősebb férfi ül, mellet­te két fiatal olasz lány. Az ar­cok annyira árulkodnak a helyzetről, hogy nem is nézzük sokáig a szituációt, mert a má­sik asztalnál az látjuk, hogy egy idősebb hölgy ül ékszerek­kel, gyűrűkkel és a vénség ráncaival megrakva — röviden nyírt hajú, fiatal olasz fér­fiakkal. Vannak olyan aszta­lok is, ahol nem ilyen kiáltó a látott igazság, de itt él, itt nyüzsög az a világ, amire Dario, a római ügyvéd csendesen, de némi fölénnyel a hangjában mondotta: — Ez a tőke, a kapitalizmus csillogása. Autók nyüzsgése teszi még zsúfoltabbá a Via Vittorio Ve­neto képét, és az, hogy olasz fiatalok lázas szemmel, az „arany utca” falának vetve vállukat, figyelik az asztalok­nál ülők arcát és mozgását: ar­ra várnak, hogy ők is bekerül­jenek valamilyen intés, vagy hívás folytán az ülök közé, ahol az fizet, aki venni akar. Hogy mit? Játék közben senki sem tesz fel ilyen kényes kér­dést. Aki pedig nem játszik, ne szóljon bele! Ez ül az arcokon. Reggel nyolckor a Termini előtt találkoztam egy asszony­nyal, karján ült kisgyermeke. Kinyújtotta felém üres kezét és lírát kért. Körülnéztem és adtam. Furcsa perc volt. Tivoliban a helység főterén a jellegzetes kalapot hordó plébános rázta a perselyét és kéregetett. Nerina hiába szólt rá, hogy csak ő ad, mi idege­nek vagyunk, nehezen tágított. Persze, nemcsak igével él az ember. Ütikönyvet vásároltunk Ró­máról és válogattunk, a köte­tek között. Három német lány kutatgatott előttünk a pádon. Egymás között érezték magu­kat és éppen arról panaszkod­tak, hogy elfogyott a pénzük és nem vesznek semmit, de azért jó, hogy így turkálhat­nak a könyvek között. Az olasz kereskedő figyelmesen nézte őket, kérdéseikre válaszolt, majd mikor távozni akartak, széles tagjlejtésekkel és tört németséggel köszönt el tőlük: — Köszönöm, hogy itt vol­tak. Legyen szerencsénk más­kor is! Ilyen önzetlen üzletember is akadt Rómában. Nem tudta és nem akarta rászedni vevóje- löltjeit. sem. A római élet az idegen- forgalom lüktetését vetíti a szemlélőnek. Ha sok idegen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom