Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-07 / 237. szám

I960, október 7., péntek NEP0J8AG s Eleven versenymozgalmat — MONDD CSAK ewtárs, hány munkás dolgozik most a gyár­ban? A szakszervezet titkárának szava halkan koppant és a vá­lasz után feszült csend ülte meg a szobát. — És ebből hányán verse­nyeznek? — Nálunk azt nem lehet így számítani. Speciális gyártmá­nyaink vannak, új profilt vet­tünk át, most tanulnak az em­berek. Többnyire időbérben dolgoznak. A járási párttitkár kicsit előbbre hajolt, egyik szemöl­dökét feljebb vonta és egy-két pillanatig szótlanul nézte az előtte ülő férfit. — Na, jó. Ha mindezt leszá­mítjuk, akkor is 600 főt meg­haladja a teljesítményben dol­gozók száma. Igaz? — Igaz. — ismerte be az szb- titkár. —• Ezzel szemben mennyi versenyvállalást tart nyilván a szakszervezet? Az szb-titkár alatt nagyot reccsent a szék, mintha ez is jelezné, hogy most aztán ne­héz gondokkal küzd a kérde­zett. Egy-két pillanatig állta a párttitkár éles tekintetét, az­tán arrébb rakosgatta az aszta­lán heverő könyveket, ügyira­tokat. Mindezt gépiesen tette, látszott rajta, hogy erősen gon­dolkodik. — Az egyik brigádunk ke­ménykötésű, jó munkásokból áll, elnyerte a szocialista bri­gád címet, egyenesedik ki a hirtelen jött mentőötletre az őszhalántékú férfi. I - egyetlen I Tudom, elnyerték a megtiszte­lő címet. Ismerem őket és be­csülöm munkájukat, de nincs jól dolgozó munkás ebben a gyárban? Legutóbb 15 munka­brigád működött itt. A jelenté­sek szerint versenyszerződést is kötöttek. Hány ember verse­nyez tehát ebben a gyárban? — Legfeljebb 220 — vála­szolta nagyon halkan a szak- szervezet titkára. — Mindössze 220 verseny- vállalás, több mint 600 telje­sítménybérben dolgozó közül. Az összlétszám pedig kétezer körül van. Hát elégedettek le- hetnük? Számíthatunk-e arra, hogy csak úgy magától, spon­tán megy a munkavenseny? — Felvilágosító munka, jó szó és biztatás nélkül talán 20 fő hajlandó versenyezni a ter-j vek teljesítéséért; _ í — A dolgozó tömegek aktív, támogatása nélkül legyőzhet-! jük-e az akadályokat? Nem' önámítás és szemfényvesztés-e' az, ha örökké a szocialista bri-j gádok versenymozgalmára hi-j vatkozunk? Valóban kiemel-; kedő eredményekről adtak! számot ezek az emberek, de egy nagy gyár minden problé­máját megoldhatja egyetlen brigád? Nem vetik fel első-! sorban ezek az emberek, hogy mit csinálnak a vezetők? Miért nem mozgósítják a többi mun­kabrigádot, mjért nem mutat-! nak világos célt minden üzem­résznek és minden brigádnak, hogy a gyár minden dolgozója világosan lássa, mi a fő prob­léma, kinek mit keli tennie, hogy az erőfeszítés és az áldó-; zatkészség ne legyen hiába-: való. —“7777" tőmondatokban RÖV1D folyt a vita, kérdések zuhogtak. És ezekre őszintén kellett válaszolni. De érdemes az elhangzottakon gondolkodni. Ez év elején a párt Központi Bizottsága és a SZOT teljes ülése felhívta a figyelmet, hogy az idén magasabb szintre kell emelnünk a tömegek munka- mozgalmát, szélesebb mérték­ben kell kibontokoztatnunk a munkaversenyt és az élet min­den területén érvényesítenünk kell gazdasági előrehaladásunk zálogát: a gazdaságosságot. Minden józanul gondolkodó ember beláthatja, hogy mind­nyájunk közös érdeke és egy­ben alapvető feladata, hogy jobban, szervezettebben és még következetesebben har­coljunk iparunk műszaki szín­vonalának fejlesztéséért, és a munka termelékenységének emeléséért. — Kit csapnak be. engem, a pártbizottságot, vagy önmagu­kat. ha látszateredményekre és objektív nehézségekre hivat­koznak? — kérdezte a járás első vezetője. Hónapok óta azt teszik, hogy örökké a szocia­lista brigádokra hivatkoznak, ha a munkaverseny kerül szó­ba, Vagy úgy vélik, hogy egy­két, valóban jól dolgozó brigád szervezésével minden kérdést megoldottak az üzemben? Nem látják, vagy nem akarják belátni, hogy a szocialista bri­gádmozgalomban is csak kez­deti sikereket értek el, különö­sen itt, ebben a gyárban? De nem hal-e majd el ez a moz­galom, ha nincs megfelelő utánpótlás, ha nincs aki átve­gye a legjobbak példáját? A terv mennyiségi, és főleg mi­nőségi mutatóinak teljesítésé­ben lemaradtak. Talán azzal az egy szocialista brigáddal akar­ják pótolni a mulasztásokat? Ez képtelenség, ne áltassák ilyesmikkel magukat! — Ilyet én nem mondtam.— tiltakozptt az szb-titkár. — Ebben a gyárban hány műszaki dolgozó tett konkrét verseny vállalást? — Egy se. DE IMIT TETT i ^ szakszer­a vezet mély szerint mit tettél te, hogy minden egyes munkás, saját személyes ügyévé váljék a ter­vek maradéktalan teljesítése? Nem jogod, sőt, kötelességed elvtárs, hogy javaslatot tegyél az igazgatónak, vagy a párt- szervezetnek a versenymozga­lom kiszélesítésére? Van-e akadálya annak, hogy először szűkebb körben, a vezetők vi­tassák meg a legfőbb problé­mákat? Üzemrészenként, spt, műhelyenként kell megtárgyal­ni a tennivalókat. Ez az alap­vető feltétele annak, hogy a verseny ne vaktában, ne álta­lában, vagy csak papíron foly­jék, hanem eleven lendülete legyen és minden erő egyazon fő cél élérését segítse. — Igaz... de egyedül nem vagyok képes minden embert meggyőzni erről és a bizalmi­ak sem tudják kibontakoztatni a versenymozgalmat, ha a mű­vezetők és a gazdasági vezetők nem segítenek. — AZ A LEGNAGYOBB baj, hogy egymásra vártok, problémák és a tervlemaradás pedig napról napra szaporo­dik. Holnap reggelig gondol­kozz a javaslaton. Azt tanácso­lom, a szakszervezeti bizottság nevében neked kell megtenni a kezdeményezést. Az elkövetke­ző időben más pártmunkát nem bízok rád, csak azt, ami egyébként is legfőbb kötelessé­ged: erősítsétek a munkások és a vezetők kapcsolatát, együttes erővel tegyétek eleven tömeg- mozgalommá a munkaver­senyt. Ebben a gyárban és a mostani körülmények között a vezetőknek kell megtalálni a munkások értelméhez és szívé­hez vezető utat. Tegyétek meg az első lépéseket és a munká­sok támogatni fogják a kezde­ményezést. Kezetfogtak, keményen, az­tán a párttitkár kiment a mű­helyekbe. Ez a beszélgetés valóban megtörtént. De vajon csak egyetlen üzemben ismernek önmagukra a vezetők? Fazekas László Műszaki rajztanfolyam A 15. sz. Gépipari Techni­kum vezetősége értesíti az ér­deklődőket, hogy október 28-án önköltséges műszaki rajztanfo­lyamot indít. A tanfolyam két részből áll, alapfokú és továbbképző. Egy- egy tanfolyam költsége 320— 340 forint, időtartama 4 hónap, heti 3 alkalommal, a késő dél­utáni órákban. A tanfolyam sikeres elvégzése esetén a ta­nulók bizonyítványt kapnak. Jelentkezhetnek középiskolai érettségivel, vagy 18 évesnél idősebbek, szakmunkásbizo­nyítvánnyal rendelkező dolgo­zók, akiknek felvételét a vál­lalat javasolja. Munkaviszonyban nem álló, középiskolai végzettségű nők is jelentkezhetnek. Jelentkezési határidő: októ­ber 15. Jelentkezni lehet a techni­kum igazgatójánál Eger, Kos­suth u. 8, vagy a Fimonszerel- vénygyárban. Jelentkezési lap ugyanott kapható. Faliújságon olvastuk A Férfi- és Nőiszabó Ktsz faliújságján rendszeresen meg­jelennek az üzem új hírei, a dolgozók számára fontos közle­mények. Érdemes ezt a faliúj­ságot olvasgatni, mert sok üzem példát vehetne arról a gyorsaságról, mellyel a ktsz vezetői értesítik a dolgozóikat. Ilyen a többi között az az írás, mely ismerteti a ktsz KST ügyeinek állását. Megtudjuk erről a faliújságcikkről azt, hogy a KST 1959. december 21- én alakult, 94 tagja van és a megtakarított összeg 46 100 fo­rint. A kiadott kölcsön összege 22 450 forint. Tájékoztat arról is, hogy november 23-án befe­jeződik a KST gazdasági éve és az előrevetítés szerint mint­egy 65 000 megtakarított forin­tot fizet vissza a KST a dolgo­zóknak. Ez az összeg 8 napi át­lagkeresetnek felel meg ebben a ktsz-ben. * A másik hírt a szövetkezeti bizottság függesztette ki a táb­lára, s a nődolgozók örömmel vették tudomásul, hogy gazdasszony szakkört és főző­tanfolyamot indít részükre a szövetkezeti bizottság. Ezek a tanfolyamok nem jelentenek sok elfoglaltságot, amit viszont kapnak az asszonyok és lá­nyok, az jóval többet ér majd, mint a ráfordított idő. Megta­nulják a kézimunkák különbö­ző fajtáit, a főzőtanfolyamon pedig a különleges torták, süte­mények készítését, díszítését, az alkalmakra való terítés mű­vészetét. Ezek a tanfolyamok arra is jók lesznek, hogy a sok együtt dolgozó asszonyt a ma­gánéletben is közelebb hozzák egymáshoz, hiszen a szalag mellett, a munkahelyen sem beszélgetésre, sem a gondok, bajok megtárgyalására nincs idő. Helyes tehát a szövetkezeti bizottság kezdeményezése, és az asszonyok örülnek is neki. (á) TERMELÉSI TANÁCSKO­ZÁST tartottak a napokban a Vas- és Fémipari Vállalatnál. A vállalat vezetői és dolgozói a termelési év teljesítésével kapcsolatos feladatokat tár­gyalták meg. Egy forint A példa ereje Nem vittem esernyőt, kalapot sem, pedig erősen ígérkezett az eső. Fázós felhők no­vembervégi hangulata kísért végig a városon az új iskoláig, pedig még csak október elseje volt. Délelőtt aztán esett, esett, szakadatla­nul. Délben esőben kisértem ki tanítványai­mat a kapuig. Már éppen indulni akartunk hazafelé, amikor egyik kedves kartársam szaladt lefelé a lépcsőkön, kezében lobogtat­va esernyőjét, hogy vigyem magammái. — Látjátok — szóltam a gyerekekhez —, milyen figyelmes a tanító bácsi. Utánunk szaladt le az emeletről, csakhogy hazáig ne áztassam magam. Mosolyra nyíltak a gyermekarcok, s sze­mük melege kísérte a kezet, amely átnyúj­totta nekem az ernyőt. Akkor megszólalt Bodó Jancsi: — Én is olyan leszek, mint a tanító bácsi!... Hogy megfényesedett a sáros utca, hogy megszépült a csapkodó eső!... A november­végi hangulat vidámmá lett, nem bánta már senki a hideg esőt. Így indultunk el, ki jobb­ra, ki balra, hazafelé... Pedig csak mi történt?... Égy kis figyel­messég, amelyet elindított a szeretet. Ezt látták meg a gyerekek; ezért nyílt mosolyra az arcuk, ezért melegedett át a szemük. S úgy éreztem, hogy Bodó Jancsi szívéből ki­röppenő szép mondatot minden gyermek el- ismétli magában csöndesen... Lám, mit tesz a példa! Hogy tanít, hogy nevel! Nagy szavak nélkül is, milyen szép el­határozásokat tud felhozni a szí» mélyéről... Ezek maradnak meg igazán, örökre. Mélyen bevésődnek, mint márványba faragott sza­vak, amelyeket soha nem törölhet le az idő. S mig hazafelé ballagtam a csatakos utcá­kon, az esernyőre kopogó eső mintha mindig Bodó Jancsi mondatát ismételte volna: „Én is olyan leszek, mint a tanító bácsi!...” Mennyi szépség van ebben és mennyi fele­lősség, élni, tenni mindig úgy, hogy világít- sunk » HÖRVÖLGYl ISTVÁN Tizenegy éves a Német Demokratikus Köztársaság Tizenegy évvel ezelőtt, 1949. október 7-én alakult meg az első német munkás-paraszt állam. E történelmi jelentőségű eseménynek igen nagy szerepe van Európa és az egész világ szempontjából. Az elmúlt 11 év azt bizonyítja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói pártjuk, a Német Szo­cialista Egységpárt vezetésével lelkesen, minden erejük és tu­dásuk latbavetésével teljesítik történelmi feladatukat. A Né­met Demokratikus Köztársaság tagja annak a nagy család­nak, amely rendületlenül küzd és harcol a szocializmus győ­zelméért, a jobb, a szebb emberibb életért és a világ békéjé­ért. A Német Demokratikus Köztársaság pártja, kormánya és népe minden erejével harcol és küzd azért, hogy a népek megszabaduljanak a fél évszázad alatt két pusztító háborút kirobbantó német militaristák agressziójától, a német dolgo­zók pedig egységes, békeszerető, demokratikus Németország polgáraiként építhessék jobb, boldogabb jövőjüket. Ezek a célok a legteljesebb mértékig megfelelnek a magyar nép füg­getlensége, békéje és biztonsága alapvető érdekeinek, és ezért teljes mértékben támogatjuk a Német Demokratikus Köztár­saság ilyen irányú harcát és tevékenységét. Az amerikai imperialisták és szekértolói mindent elkö­vetnek azért, hogy lejárassák a Német Demokratikus Köztár­saság tekintélyét és kétségbeVonják nagyszerű eredményeit Ám az NDK már számtalanszor bebizonyította, hogy nemcsak saját dolgozóinak életszínvonala tekintetében, az országa gazdasági életének fejlődésében képes hatalmas lépéseket elő­re tenni, de konstruktív intézkedéseket javasolt Németország egységesítésének ügyében, a béke megszilárdításának dolgá­ban is. A Német Demokratikus Köztársaság pártja és kormánya vallja, hogy a két német állam megfelelő hozzájárulása a bé­ke ügyéhez abban kell. hogy álljon, hogy haladék nélkül megkezdjék az általános és teljes leszerelést Nyugat-Német- országban. Ez annál is inkább szükségesebb, mert Nyugat- Németországban totális fegyverkezés folyik, és Nyugat-Né- metország revansista törekvései napról napra jobban fenye­getik a világbékét. A Nyugat-Német Szövetségi Köztársaság durván megsérti azokat az alapelveket, amelyekben a Hitler- ellenes koalíció államai, a második világháború végén egy új, demilitarizált és békeszerető Németország kialakítására meg­állapodtak. Ilyen szempontokat figyelembe véve helyesli a Német Demokratikus Köztársaság kormánya az Egyesült Nemzetek Szervezetének 15. ülésszaka elé terjesztett szovjet leszerelési javaslatot, amely lehetőséget nyújt arra, hogy a világ örökre megszabaduljon a háború rémétől. Az NDK kormánya maga is javaslatokat terjesztett az Egyesült Nemzetek Szervezetének 15. közgyűlése elé, az álta­lános és teljes leszerelés szakaszonkénti megvalósításáról a két német államban. Most, az évforduló ünnepén, amikor számbavesszük a de­mokratikus Németország minden eredményét és törekvését, bátran elmondhatjuk, hogy az eltelt 11 esztendő ebben az or­szágban a békéért, a nép jólétéért és boldogulásáért vívott harc időszaka volt. A dolgozók közös, szorgalmas munká­jának és az összes szocialista országokkal való együttműkö­désnek 11 esztendeje alatt megteremtették a még nagyobb eredmények feltételeit, őszintén óhajtjuk és népünk is arra törekszik, hogy az országaink közötti kapcsolat tovább fejlőd­jön és ezáltal is erősödjék az egész szocialista tábor megbont­hatatlan barátsága. A boldog! úttörők terveiből A falu jellegzetes házai kö- jzül az ugyanolyan stílusban »épült iskola talán csak azzal »válik ki, hogy emeletes. A tan- stermekben feleletek, tanító sza­rvak váltogatják egymást, s a ?tízpercekben itt is, ott is fel­bukkan a népviseletet őrző «szülők lányainak érdekes, ked- sves sokszoknyája. 8 Szántó Flórián, az iskola »igazgatóhelyettese, az úttörő- Imozgalom veteránjai közé szá­mít, hiszen ő alakította meg ÍBoldogon az úttörőszervezetet, 51948-ban. Azóta sok víz lefolyt ! 3a Dunán, és a tizenkét év után most a fiatal pedagógus, Budai Éva vette át a csapat vezeté­sét, de segítő szavával, útba­igazításaival és sok-sok tapasz­talatával ott áll mellette Szán- §tó Flórián kartársa. 8 - Most már más idők járnak — ?idézi egy pillanatra a valóban »„úttörő” munkát Szántó elv- otárs. — Ma már az a gondun!:. Bhogy a jó csapat még jobb le- Sgyen. Hogy a gyerekeket rá- ineveljük a közösségi munka sszeretetére, a közösségi embert Sjelemző tudatot kialakítsuk »bennük. Ezek ugyan nagy sza­rvakként hangzanak, mégis azt smondom, ez a cél. Mert a u- gdatuk máris 6okat formálódott, «különösen azóta, amióta a ter­melőszövetkezetben maguk jelőtt látják szüleik, testvéreik «közös munkájának eredmény í- |it. Ok maguk is szív< - el­járnak a különböző természetű társadalmi munkákra. Az el­múlt hetekben például borsót szedtek a tsz-ben, jutalmul kaptunk kölcsön egy autót, amivel emlékezetes kirándu­lást rendeztünk a Csevice-pa- tak völgyébe. Most sportpályát építünk, és parkosítjuk az iskola udvarát, az előtte levő teret. Ezzel is hozzá akarunk járul '. ahhoz az ünnepséghez, amely a tíz? í- öt éves jubilem alkalmával mindenütt m g lesz. Folynak a pré' ákra való elő­készületek is. Az egyik próba alkalmával a pajtások egy két­ezeresztendős sírra bukkan’ik és megkezdték a feltárását Szántó tanár elvtárs segítségé­vel, akinek van már némi ta­pasztalata ezekben a dolgok­ban, hiszen a Nemzeti Múze­um helyi megbízottja. Boldog nem messze v i Hat­vantól, és a város hatása már komolyan érezhető nemcsak a község külső képén, de a gye­rekek magatartásán, modorán, sőt a felfogásán is. Hogy ez a felfogás nem olyan, hogy egy­re a város felé tömi, és ott­hagyni a falut, ez elsősorban a pedagógusok jó munkájának köszönhető, akik teljes szívvel arra vállalkoztak, hogy a bol- dogi gyerekek életútját egyen­getik, és segítő szavukkal irá­nyítják nyiladozó értelmüket. (ádám) Cigaretta helyett — szopogasson Tobalint Börje Ejrup, svéd egyetemi ?tanár, dohányízű cukorkát ké­szített, amelyet gyógyszertá- Srakban árusítanak és állítólag «rendkívül alkalmas rá, hogy «leszoktassa a megrögzött do­hányosokat. 3 A svéd dohányjövedék meg- íengedte, hogy a cukorkák elő­állításához a vegyész dohány- jport vásároljon. A Tobalin né­zvén árusított készítmény íze -hasonlít a cigarettáéhoz és fél jév óta egy állami klinikán is «alkalmazzák a dohányelvonó kúrákhoz. Megállapították, hogy erős dohányosoknál To­balin szopogatásával 50 száza­lékkal csökken a dohányzás szükséglete, normális dohány­zók esetében 85 százalékos eredmény is elérhető. A svéd professzor most kérte, hogy árusítsák a Tobalint adómen­tesen, tekintettel arra, hogy amúgyis csak elenyésző meny- nyiségű dohány van benne, tehát nem élvezeti cikk és árát is ilyenformán erősen mérsé­kelni lehetne. A történet egyszerű, látszólag apró kis esemény, de a mélység, amelyet rejteget, megérdemli, hogy szóljunk róla. Egy kis tanítványom két forintot kapott az édesanyjától. Nem nagy érték ez, de egy gyermeknek mégis sokat jelent. Vásárolhat érte cukorkát, fagylaltot, de vehet rajta takarék bélyeget is. övé a pénz, ő a gazdája, rajta múlik, hogy mire használja. S ez az, amire érdemes felfigyelni, mert az élet lép­csőin meginduló gyermek tapogató lépései ezek, amelyeket irányítani lehet, sőt köte­lesség is. Bandi a két forintból csak egyet költött el. A másik forintot visszacsúsztatta édes­anyja pénztárcájába. Titokban tette, észre­vétlenül, de titkát magában hordani sokáig nem tudta. Gyermekszíve kicsordult, és tit­kolózva ugyan, de feltárta a jóságét, amely benne elindult. De az elindulást mindig megelőzi az el­határozás, az elhatározást a gondolkozás, a gondolkozást pedig az érzés. Nagy út ez, ki­csinél, nagynál egyaránt. Bejárni ezt nem is olyan könnyű ... Bandi bejárta, s megszüle­tett benne az elhatározás, amely életének első nagy tettévé magasztosult. Az egy forint megnőtt, megfényesedett, egy gyermekszív érzése gondolatokra váltotta, az elhatározás magaslatára vitte, hogy megcsillantsa benne tiszta önmagát. Pedig elkölthette volna ezt az egy forintot is. övé volt, édesanyjától kapta. Mégsem váltotta át cukorra, fagylaltra. Valami meg­mozdult gyermekszívében, amely az érzés tüzében átforrósodott, a gondolkozás malmá­ban finommá őrlődött. S megmaradt a forint csillogón, fényesen — az édesanyának ... Milyen nagy kinccsé lett... Értéke túl­nőtt a száz filléren, sok ezer forintnál is töb­bet ér, mert egy gyermekszív jósága csillog benne. A jóságé, amely elindult, hogy járja az utat egy életen át... Talán már nincs meg. A pénztárcában nem marad meg a pénz, a mindennapok gondja kiveszi onnan. De az édesanyai szív­ben tudom, hogy megmarad fényesen, csillo­gón, mint drága emlék. A jóság titka ez, í amelyet elfelejteni nem lehet soha...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom