Népújság, 1960. október (11. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-22 / 250. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! az MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XI. évfolyam, 250. szám Ara 50 fillér 1960. október 22., szombat Folytatásos regényünk: A „SAC” MADARAI ★ FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETI HÍRADÓ Úttörőélet ★ HÍREK — SPORT ★ A LOTTÖ-SORSOLÄS nyerőszámai A 15, ülésszak első szakaszára az nyomta rá hogy az új9 a haladó harcolt a ,az idejétmúlttal N. Sz. Hruscsov beszéde a moszkvai dolgozók október 20-i nagygyűlésén, az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség munkájáról Tegnapi számunkban közöltük Hruscsov elvtárs beszédének első részét, — most folytatjuk a beszédet. Hruscsov ezután kijelentette: a német békeszerződés megkötését rendezni kell. Elhanyagolása nagy háborús veszélyekkel jár. Ezt a problémát meg kell oldani és minden bizonnyal 1961-ben kell megoldani. A józan észnek felül kell kerekednie! Alá kell írni a békeszerződést és ezzel egy csapásra megváltozik egész Európa levegője! Azok a lépések, amelyekre Nyugat-Németország az NDK- val szemben elhatározta magát — például a kereskedelmi szerződések felbontása, stb. — a helyzet kiéleződéséhez vezetnek, mivel a Német Demokratikus Köztársaság szintén tehet megfelelő lépéseket, s mindez együttéve aligha ígér javulást az országok viszonyában. Éppen ezért — ahogy a nyugati országokkal megállapodtunk azután, hogy az Egyesült Államok megtorpedózta a párizsi tanácskozást — arra van szükség, hogy ne tegyünk olyan lépéseket, amelyek a helyzet kiéleződéséhez vezetnének. Javasoltuk, hogy az amerikai elnökválasztás után tartsunk csúcstalálkozót, hogy újabb erőfeszítéseket tegyünk a vitás kérdések rendezésére, hogy megegyezzünk a két német állammal kötendő békeszerződés kérdésében és ily módon oldjuk meg Nyugat-Berlinnek, mint szabad városnak a problémáját. Ez a mi álláspontunk. Ha azonban más politikára kényszerítenek bennünket, ezért a felelősség a nyugati imperialista államokra hárul. Az általános és teljes leszerelés — a tartós béke útja — A Szovjetunió már többször kijelentette, hogy a leszerelés a jelenkor létfontosságú problémáinak legjelentősebbje — folytatta Hruscsov. Az emberiség már sok évtizede egyhelyben topog annak a problémának a megoldásában, hogyan lehetne távol tartani a világtól a pusztító háborúkat, a fegyverkezési versenyt és az emberek kiirtására szolgáló eszközök tökéletesítéséért vívott versenyt. A múltban az ilyen törekvések eleve kudarcra voltak ítélve. A szocializmus megszületéséig csupán jószándék és álmodozás volt minden olyan kísérlet, hogy megszabaduljanak a háborútól. Ma, amikor a tudomány példátlan erejű pusztító eszközöket fedezett fel, egy világháború a lét vagy nem lét kérdését vetné fel az emberiség előtt! Meggyőződésünk, hogy az emberiség nem pusztul el egy új háborúban, hanem csak végleg és határozottan lerázza magáról a háborúkat szülő, korhadt kapitalista rendszert. De vajon szükség van-e a győzelemre ilyen iszonyú áron? Szükség van-e rá, hogy száz meg százmillió ember vérével fizessen a múlt romjain felépülő új rendszerért? Vajon nincs-e más út? Minden értelmes ember látja: olyan feltételeket kell teremteni, amelyek kizárnák azt a lehetőséget, hogy egyesek, mások kárára való meggazdagodásuk kedvéért, háborút indíthassanak. A marxisták, a leninisták látnak ilyen lehetőséget. Mi marxista-leninisták megértjük a háború és béke kérdéseinek egész bonyolultságát. A háborúk akkor keletkeztek, amikor a társadalom osztályokra tagozódott: — s végleg és visszavonhatatlanul el fognak tűnni, amikor megszűnik a társadalom megoszlása gazdagokra és szegényekre, vagyonosokra és vagyontalanokra, ki- zsákmányolókra és kizsákmá- nyoltakra, tehát amikor olyan társadalmi rend jön létre, amely nem a burzsoázia ragadozó elvén, „az ember embernek farkasa” elvén épül fel. Ennek a világnak semmi köze sem lesz a kapitalizmus világához, amelyben az a törvény uralkodik, hogy az erős a gyöngét kifosztja és kiszipolyozza. Az Egyesült Államok uralkodó körei úgy emlegetik az úgynevezett amerikai életformát, mint „a szabad világ” mintaképét. De miféle szabadság ez? Ez a kizsákmányolás szabadsága, a fosztogatás szabadsága, az éhenhalás szabadsága a terményfeleslegek tő- szomszédságában. Az Egyesült Államok szabadsága nem más, mint a monopoltőke szabadsága arra, hogy elnyomja a dolgozókat, a kétpártrendszer maszlagával tömje meg fejüket és rákényszerítse akaratát a katonai tömbökben helyet foglaló partnereikre. Az ilyen társadalom teremti meg az országok közötti háborúk talaját, mert a monopoltőke, az imperializmus jelemvonása a reakcióra való törekvés az országon belül, a terjeszkedésre és az agresszióra váló törekvés az országon kívül. A béke megőrzése lehetetlen lenne, ha fennmaradt volna az imperializmus osztatlan uralma. De új társadalmi rendszer jelent meg: a szocializmus, amely felváltja a kapitalizmust, s a helyzet megváltozott. A szocialista rendszer haladottabb: új törvényeket teremt az emberek viszonyában, új törvényeket hoz a népek s államok kapcsolatában. Meggyőződésünk, hogy az egész emberiség elérkezik a szocializmusba, a kommunizmusba, abba a harmomikus társadalomba, amelyben nem lesznek antagonisztikus osztályok, amelynek alapja a legemberségesebb elv lesz: az ember az embernek barátja és testvére. A munkásosztály és a dolgozó parasztság győzelme után egyetlen országban sem lesz sem társadalmi, sem nemzetiségi, sem más ok háború kitörésére. Ez akkor valósul meg, amikor a szocialista, a kommunista rendszer világszerte uralkodni fog. Az egész emberiség egyenrangú népek igazi közössége lesz. A tőkés rendszer felszámolása a társadalom fejlődésének alapkérdése. De csak kalandorok hihetik azt, hogy a társadalmi rendszer megváltoztatását háború kirobbantásával is el lehet érni. A társadalmi forradalom nem exportcikk. Sem szuronyhegyen, sem rakéták hátán sem szállítható. Miként mi magunk sem tűrjük azt a gondolatot, hogy bárki más egy idegen életformát kényszerít- sen reánk, magunk sem akarunk beavatkozni más országok belügyeibe, mert az ő életformájuk megválasztása saját népük elidegeníthetetlen joga. A társadalmi rendszer eldöntése magától a néptől, minden ország belső fejlődésétől, a feltételek megérlelődésétől fiigsj Hogy egy országban szocializmus, vagy kapitalizmus legyen, az nem lehet államközi vita tárgya, nem vitatható meg olyan nemzetközi fórumon sem, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelyben különböző társadalmi rendszerű országok vannak képviselve. Ezt a kérdést minden országban magának a népnek kell eldöntenie. Számolnunk kell a konkrét valósággal, olyannak kell látnunk a világot, amilyen, nem pedig olyannak, amilyennek mi szeretnénk látni. A mai világban ott vannak a szocializmus országai, az amerikai katonai tömbökhöz tartozó tőkés országok, továbbá a katonai tömbökön kívül álló és semleges politikát folytató országok. Tehát a főbb, nemzetközi kérdések olyan megoldását kell keresnünk, amely tekintetbe veszi a fennálló viszonyokat, az ellentétes tarsa- sadalmi rendszerű országok egyidejű létezését, hogy még ebben a ielyzetben is kizárjuk az új világháború lehetőségét. Bűnt követnénk el a mai és a jövő nemzedék ellen, ha nem kísérelnék meg, hogy megfékezzük a világháború veszélyét. Ez azért is megengedhetetlen lenne, mert a szocializmus olyan erőt adott a munkásosztály és az egész dolgozó nép kezébe, olyan védelmi lehetőségekkel látta el őket, amilyenekről a szocialista államok színrelépéséig álmodni sem lehetett. Ezeket a nézeteket valljuk a háború és a béke kérdésében. Naivitás lenne azt gondolni, hogy a kapitalista országok akkor is hajlandók lennének a leszerelésre, ha erősebbek lennének a szocializmusnál. Ma az a helyzet, hogy a szocialista világrendszer legalább is nem gyengébb, mint azok az országok, amelyeket az Egyesült Államok tömörít a NATO, a SEATO és a CENTO agresszív katonai tömbjeibe. A szocialista országoknak ma már korábban elképzelhetetlennek tűnő eszközei vannak, hogy hassanak a kapitalista országokra és akár kényszerítsék is őket a leszerelésre. Figyelembe kell vennünk a népek nemzeti felszabadító mozgalmát, a leszerelésért és egyes országokban a békéért indított népi mozgalmakat, valamint azt, hogy a burzsoázia körében is találhatók józan gondolkodású emberek. Mindez azt jelenti, hogy ma a leszerelést segítik elő egyrészt a szocialista országok ellen irányuló bármely támadás pusztító visszaveréséhez elegendő anyagi eszközeink, de ezenkívül az a tény is, hogy a világ népei támogatják a békéért és a fegyverkezési verseny megszüntetéséért folyó harcunkat. A szovjet kormány ezért, amikor beterjeszti az általános és teljes leszerelésre irányuló javaslatát, reális politikai, gazdasági és erkölcsi tényezőkre támaszkodik. A világháborút meg lehet akadályozni, ha minden nép állhatatosan küzdeni fog a békéért, az általános és teljes leszerelésért: azért, hogy a háború folytatásához szükséges eszközöket — a legszigorúbb nemzetközi ellenőrzés mellett — megsemmisítsék! Lehetséges-e mindez? Lehetséges. Hogy ez nehéz dolog, azt senki sem tagadja, de ha háború tör ki, ez még nehezebb teher lenne a népek számára. A kérdés ezért a következő: meghódoljunk-e mi, kommunisták e nehézségek előtt és, ami ebből következik, ama imperialista erők befolyása alá kerüljünk-e, amelyek a fegyverkezési hajsza folytatása mellett foglalnak állást. A fegyverkezési hajsza pedig ha tovább folytatódik, a háborúhoz vezet. A másik lehetőség: hogy erőnket nem sajnálva gátat vetünk az események végzetszerű folyásának. Mi a háború és béke kérdésében a fatalizmus ellen, a tétlenség ellen vagyunk. Amíg léteznek imperialista államok, amíg ezekben a monopolkapitalizmus uralkodik, a reá jellemző agressziós imperialista háborúra való törekvésekkel, meglesz az új háború veszélye is. Mi azonban képesek és kötelesek vagyunk ezzel az erővel még nagyobb erőt szembeállítani, a népeknek a háború megakadályozására irányuló készségét, a népeknek azt a kívánságát, hogy határozottan gátat vessenek mindenfajta imperialista agressziónak. Van olyan erő, amely ellenáll az Imperializmusnak: a szocialista országok, ame- lyekríek politikáját nemcsak saját országuk népeinek érdeke irányítja, hanem az egész világ népeinek, a munka minden emberének érdeke. És ezek az erők, nemcsak a szocialista humanizmusra támaszkodnak. Támaszkodnak saját szocialista gazdaságukra, saját hatalmas fegyveres erőjükre, amellyel meg tudják védelmezni a szocialista országok állami érdekeit. A mi erőnknek az a titka, hogy a szocialista országok érdekei azonosak a világ minden dolgozójának, tehát a tőkés országok népeinek érdekeivel is — jelentette ki Hruscsov, majd rámutatott: A háború és a béke kérdésében szó sem lehet semlegességről, mert minden nép békét akar, tehát valamennyiüknek harcolniok kell a békéért, az új háború veszedelme ellen. A béke és a háború erőinek elhatárolódása gyorsulni és fejlődni fog, s ez a folyamat növelni fogja a békéért harcoló erőket. A semleges országok népei történelmi válaszút előtt állnak — mondotta ezután. — Az imperialista tábor be akarja vonni őket a fegyverkezési hajszába, emberi és anyagi erőforrásaikat a háború szolgálatába kívánja állítani. Az imperializmus semmit sem ajánl nekik a gyarmati múltból rájuk maradt gazdasági elmaradottság megszüntetésére. Az imperializmus nem szünteti meg a belügyeikbe való beavatkozást, hogy új gyarmati igát kényszerítsen rájuk. A népek szocialista családja más utat ajánl a fiatal államoknak: ne vegyenek részt a fegyverkezési versenyben, a szocialista államok testvéri segítségével fejlesszék gazdaságukat és kultúrájukat, ne tűrjék a belügyeikbe való beavatkozást. Lehet arról beszélni, hogy miképpen választanak majd a népek? Még kételkedni sem lehet benne, hogy a béke és szabadság útját választják majd és nem a háború és újabb rabság útját. És ez a választás mérhetetlenül megnöveli a béke erőit A szocializmusnak és a béke erőinek növekedése következtében a nemzetközi porondon nem az imperializmus javára alakultak az erőviszonyok. Helytelen lenne, ha parlamenti sablont alkalmazva, próbálnánk most meghatározni a szocializmus és a béke, valamint az imperializmus erőviszonyait. Végső fokon nem az egyik, vagy a másik oldalon — a szocializmus, vagy az imperializmus oldalán felsorakozó államok száma dönti el az erőviszonyokat. Az erőviszonyok meghatározásánál sok tényezőt kell figyelembe venni — a gazdasági és a katonai potenciált, a lakosságot és más anyagi és erkölcsi jellegű tényezőket. Az egyszerű számtan itt könnyen félrevezethet. Továbbiakban Hruscsov részletesen elemezte a monopoltőke diktatúrájának eszközeit, szólott a Szovjetunió nagyszerű eredményeiről, s hangsúlyozta: ma már nem is áll egyedül a Szovjetunió. Európában és Ázsiában vannak már más olyan országok. amelyek a szocializmus útjára léptek, s ezen haladva, eredményesen fejlődnek. Ezek az új szocialista országok már óriási sikereket arattak, mind az állam, mind a szocializmus építésében, ntind pedig fegyveres erőik fejlesztésében. Már mondottam azt is, — folytatta Hruscsov —, hogy a semleges politikát folytató országok több mint egyharmada ezelőtt az imperializmust egyesítette, az imperializmus ember- és nyersanyagforrása volt. Most már az imperializmus elvesztette ezeket a tartalékokat és nem tudja többé feléleszteni a gyarmati múltat. Mindezeket a feltételeket tekintetbe kell venni az erőviszonyok meghatározásánál, s akkor nyilvánvalóvá lesz, hogy ma a béke erői nem gyöngébbek, hanem erősebbek a háború erőinél. Ezzel világosan tisztában kell lenniük, hogy a valóságnak: megfelelően értékeljük erőinket, ne kicsinyeljük le a békepolitika megvédésében fennálló lehetőségeinket. A Szovjetunió a békés együttélés politikáját követte és követi ma is, De mi nem könyörgünk a békés együttélésért. Ezt a politikát azért javasoltuk, mert józanul mérlegeljük a világon jelenleg kialakult erőviszonyokat. Minden nép elérkezik a szocializmusba, a kommunizmusba. Ez a társadalom fejlődésének törvényéből következik. Mondhatnák egyesek, ha a mi erőnk meghaladja ellenfeleink erejét, akkor miért ne oldjuk meg a vitát háborúval? Miért ne gyorsítsuk meg a történelem haladását? De a történelem nem igásló, ostorral nem lehet gyorsabb haladásra késztetni. A marxizmus—leninizmus mindig az agresszió, az imperialista rablóháborúk ellen foglalt állást. Ezért, ha a polgári politikusok azt állítják, hogy a békés együttélésre csak ideiglenesen van szüksége a Szovjetuniónak, s hogy mi kommunisták, csupán az alkalmat várjuk 4 háború kirobbantására, más államok politikai és társadalmi rendszerének megváltoztatására, azt mondjuk: önök hazudnak. A marxizmus—leninizmus szerint minden országban az osztályharc dönti el az erőviszonyok kérdését valamely osztály javára. Ha belső politikai és társadalmi problémák megoldására elismernők a szocialista és tőkés országok közötti háború törvényszerűségét, ezzel csak a szocializmus ellenségeinek malmára hajtanánk a vizet. A szocializmus ellenségei ezt segítenének felhasználni a marxi —lenini tanok, a szocialista országok ellen. Azt mondhatnák akkor: láthatják, miféle haladó rendszer ez, miféle progresszív tanítás ez, ha erőszakkal kell a népekre kényszeríteni! A szocializmus hatalma életerejében van. abban, hogy megfelel a néptömegek leg- bennsőbb érdekeinek. Ezt bi- (Folytatása a 2. oldalon)
