Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-06 / 210. szám
I860, szeptember 6., kedd NÉPÜJSAO 5 Bányászainkat ünnepeltük KOPRÉ JÓZSEF: (Folytatás az 1. oldalról) A szeme is nevet, ahogy súgja: „Nekünk is van televíziónk!” — De ha lesz kiutalás, az autó is meglesz jövőre: teszi ő gondolatban hozzá. Elmosolyodik erre. A szónok szavai ott zsonganak körülötte, fülébe hullnak, a szívéig lopakodnak. Hogy vannak nehézségeink is? Jól mondja Putnoki elvtárs, de majd megoldjuk ezeket is: érvel önmagának. Itt az üzemben is. Mert ez minden bányász érdeke: olcsóbban termelni, jobb minőségű szenet adni, takarékoskodni. Ezt csinálja a brigádjuk is. Nem könnyű, az igaz, de a gépek! Okos jószágok azok. Persze, hogy könnyebb velük a munka! Van ugyan néhánv hangoskodó, de azokra mindenki csak legyint. Az élet azoké, akik mindig előbbre lépnek. Nekik már nem keli megmagyarázni, hogy mit jelent a párt, mit jelent a népi hatalom. Minden erejükkel érte élnek. Azok. akik mindig előre néznek. Ók már értik egymást egy szemvillanásból is. Jól élünk, az biztos. Csaktá kell nézni erre a gyerekre. A ruha most van rajta először. Csak ennek az egy gyereknek több ruhája van, mint valamikor nekik volt a felszabadulás előtt, az egész családnak. Legyen is, mert nekik épül ebben az országban itt minden. Értük van minden, övék az egyre szebbé váló ma és a holnap. Azt is a gyerek szívébe vési. hogy tanulja meg az életet becsülni, tisztelni a munkáskéz nyomán fakadó eredményeket. Tanuljon meg helytállni. Mint ők most a hároméves tervben, hogy annál eredményesebb legyen az ötéves terv. Mert annak alapjait rakjuk most le. Ezt ugyan még nem érti a gyerek, de halljon róla minél többet. Az apja életét folytassa majd. Ezért érdemes élni: látni a gyerekekben annak a folytatását, amit ők, az apák elkezdtek. Látni az anyák szemében a büszke csillogást, ahogy tekintetükkel végigsimogatják gyermekeiket. így igaz ez, Putnoki elvtárs! — helyesel ismét gondolatban. Es amikor az ünnepi beszéd végén elhangzik a köszöntés: Jó szerencsét! — érzi, hogy -'z neki is szól. Üj értelemmel töltődött meg, s mindazok, az a legalább kétezer ember, akik most mozdulatlanul, állva hallgatják az Internacionálé szívbe markoló akkordjait, mind arra gondolnak, amit Putnoki elvtárs mondott: „Bányászok, most felétek fordul az ország, rátok néz a párt. Mi bízunk bennetek!” Jó érzés ez. Kiérdemelték a bányászok ezt a bizalmat, de jövőben is rászolgálnak a nép, a párt megbecsülésére. A moccanatlan arcvonásokra kirajzolódik az elhatározás, ez él itt minden bányász szívében. Eiüzemavatás Egercsehiben Gyönyörű, napos időre ébredt Egercsehi lakossága vasárnap. a X. bányásznapon. Tíz órakor kezdődtek a jubileumi ünnepségek a bányatelep parkjának árnyas gesztenyefái alatt, ahol a bányásznapi nagygyűlés részvevőit, a bányaüzem dolgozóit Szili Ferenc elvtárs, trösztfőmérnök üdvözölte az Ózdvidéki Szén- bányászati Tröszt Igazgatósága, az MSZMP Ózdi Járási Bizottsága és a Bányász Szakszervezet Trösztbizottsága nevében. — Bányászok ma a legmegbecsültebb dolgozói országunknak — mondotta Szili elvtárs. — Pártunk és kormányunk minden lehetőséget és támogatást megadott és megad arra, hogy bányászaink szebben és jobban éljenek, mint a múltban. Az ózdvidéki tröszt területén az üzemek fejlesztésére, lakásépítkezésekre és kommunális beruházásokra 11 év alatt 626 millió forintot fordítottunk. Évenként a tröszt 5—600 dolgozója tölti kéthetes szabadságát az ország legszebb üdülőhelyein, s évről évre 300 —350 bányász gyermekét küldjük nyaralni.. • — A magyar bányászok mindig ott voltak a haladás történelmi harcainak élvonalában. 1956 októberének vészterhes napjaiban is a magyar munkásosztály, a magyar bányásiság jelentős része becsületesen hű maradt a népi hatalomhoz, a szocialista világrend eszméihez. És elmondhatjuk: a szocializmus ügye az egész világon, Magyarországon — és itt, Egercsehiben is előrehaladt, erősödik és egyre nagyobb győzelmeket arat. Mert a történelem kerekét megállítani nem lehet. Nem lehet megállítani sem hőbörgéssel, sem sztrájkra uszítással, de atomháborús fenyegetésekkel sem. Számok és eredmények bizonyítják ezt Egercsehiben is. Az Egercsehi bányaüzem l. félévi termelési tervét' — össz- üzemi szinten —, 109,4 százalékra teljesítette. Terven felül 7600 tonna jó minőségű szenet adtak az országnak az itt dolgozó bányászok. Tonnánként 10 forinttal termeltek olcsóbban, mint ahogyan azt az előirányozott önköltségi tervek előírták, s ez több mint egymilliós megtakarítást jelent népgazdaságunk számára. A bányafa felhasználása terén 400 köbméter megtakarítási értek el. — Egercsehi bányaüzem dolgozói a« első félévi jó munkájuk eredményeképpen ismét elnyerték a büszke élüzem címet. Szili Ferenc elvtárs részletesen beszélt a tröszt üzemeiben dolgozó szocialista munkabrigádok teljesítményeiről, a szocialista versenymozgalomról. — Erről a mozgalomról külön kell szólni — mondotta Szili elvtárs —, külön kell szólni már csak azért is, mert a magyar szénbányászatban ez a brigádmozgalom a mi trösztünk területén indult el. A tröszt üzemeiben jelenleg 50 brigád 450 bányásza küzd á szocialista brigád cím elnyeréséért. 16 brigád már a szocialista cím birtokosa, két brigád pedig elnyerte már a szocialista bridád oklevelet is. — Az első hat hónap munkaeredményei alapján a tröszt üzemeiben 240 bányász kapott kiváló dolgozó oklevelet, 64 bányász kiváló dolgozó jelvényt és 32 bányászt a bányászati munkazászlóval tüntettek ki. Ezenkívül 7 fő kapott kormánykitüntetést, 28 bányász miniszteri kitüntetésben részesült. Szili elvtárs beszélt a bányászok lakáshelyzetéről is. Elmondotta. hogy amíg 1950-től 1956-ig, hat esztendő alatt, a tröszt területén 176 új lakás és 70 felújított lakás készült el, addig 1957-től napjainkig 543 új lakást adtak át rendeltetésének. Beszámolójának befejező részében Szili Ferenc elvtárs az időszerű, nemzetközi politikai kérdésekről szólott, hangsúlyozva a szocialista tábor következetes békepolitikájának eredményeit. Majd átnyújtotta az élüzem jelvényt és zászlót Varga Lajos elvtársnak, a bányaüzem főmérnökének. Szili Ferenc trösztfőmémök beszámolója után az MSZMP Heves megyei Bizottsága nevében Dorkó József elvtárs, a párt-végrehajtó bizottságának tagja köszöntötte Egercsehi bányászait és a termelékenység fokozására, az olcsóbb és gazdaságosabb termelés növelésének fontosságára hívta fel a bányászok figyelmét. Ezután a kitüntetések átadására, a jutalmak kiosztására került sor. Elsőnek 9 veterán bányásznak nyújtották át a jubileumi jutalmat; 21 bányász kapott kiváló dolgozó jelvényt és közel 60 fő kiváló dolgozó oklevelet. 4 fő kiváló bányász aranyérmet. Szili Bérenc elvtárs két dolgozónak — az üzem főmérnökének és a főkönyvelőnek — a bányászati munkazászlót adta át. S a jubileumi nagygyűlés záró aktusaként a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezet küldötte nyújtotta át az Egercsehj bányaüzem vezetőinek a szövetkezet ajándékát. A jubileumi ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. A délutáni órákban ‘még gazdag sportműsor, színvonalas kultúresemények szórakoztatták az ünneplő bányászokat Egercsehiben. Én láttam őket • • Igazi bányássünnep volt Recsken Már szombaton délután lehetett érezni, hogy nagy ünnepre készülnek Recsk környékén. A távolabbi falvakból, bányatelepekről érkező autóbuszokon virágokat, zászlókat lengetett a szél, vidám nótá- zással robogtak a bányászokkal megrakott autók. Ünnepre készültek, a X. jubileumi bányásznapra! A recski bányász kultúrotthon erre a napra ünneplőbe öltözött. Lampionokat szereltek fel és a lacikonyhák tüzét próbaképpen már szombaton este meggyújtották. Térzene és zenés ébresztő... Az alig két hónapja „született” recski bányászzenekar bemutatkozása sikerült. Szombaton este a gyógyszertár előtti téren szárnyalt magasra a bányászhimnusz dallama. Széles gyűrű fogta körül a „zenészeket”. Csak dicsérni lehet a zenekari tagok szorgalmát, akik munkaidő után gyakoroltak, hogy a bányászünnepre összeszokott együttes kovácsolódjék a zenekarból. A fiatalok, Szabó János, Maruzs István mellett ott játszottak az idősebb, zenét szerető bányászok is. Olyan is volt, aki Párádról járt le minden este a próbákra. Az „ifjú” bányászzenekar bemutatkozása sikerült, csak továbbra is megmaradjon ez a lelkesedés! Vándordíj elsőként a recski bányához került... A Nehézipari Minisztérium Érc- és Ásványbányászati Főosztálya az ország ércbányáinak munkaversenyét értékelte és vándordíját alapított. Az első féléves munkájukért a recski ércbányászok nyerték az értékes vándordíját, amely egy évig a recski bányászok tulajdona lesz. S ha teljesítik fogadalmukat, akkor jövőre is! • • Ünnepi nagygyűlés... Vasárnap, a kora reggeli órákban motorokkal, gépkocsikkal érkeztek a bányászok a kultúrházba, hogy a tíz órakor kezdődő nagygyűlésen meghallgassák Tamás László elvtársnak, az MSZMP Heves megyei Bizottsága osztály- vezetőjének beszámolóját, ünnepi beszédét. A zsúfolásig megtelt nagyteremben mondta el a bányászokat köszöntő, a recski ércbányászok munkáját értékelő beszédét Tamás elvtárs. A kiváló bányászok... Neveket mondtak a mikrofonba, jól dolgozó bányászoknak adják oda a kiváló bányász kitüntetést, oklevelet — Szabó László, Horváth Károly, Benedek Árpád, Kapás Imre — hangzik és a munkában izmosodott bányászkezek kemény szorítással veszik át a kitüntetést. Pénzjutalmat osztanak, rögtönzött köszönőbeszédet mond a 30 éves szolgálatáért jutalmazott Kovács Albert, virágcsokrot nyújtanak át az úttörők. Csillések, vájárok veszik át jutalmukat. A becsületes munkában töltött sikták után, méltán megérdemlik. IS hektoliter sör9 350 liter bor és több mint 3000 adag étel fogyott... Nagy üzem volt a Mátravi- déki Vendéglátóipari Vállalat recski kerendeltségénél. Ezen a napon Recsken 15 hektoliter sörrel és 350 liter borral lo- esolgatták a több mint 3000 sültet az ünneplő bányászok. A málnafogyasztás is nagy volt, de nem ez jellemezte ezt a napot. Az asztaloknál vidám társaságok alakultak (még a színpadi öltözőbe is jutott belőlük). Szólt a zene, táncra perdültek a fiatalok, de az öregek, az idős bányászok a cigány vonója mellett emlékeztek az elrepült évekre, — a fiatalságra. * A jubileumi bányásznap ünnepségei befejeződtek, újabb műszakra ereszkedtek mélyre a kasok, a bányák mélyén karbidlámpáktól húzódott vissza a szürke homály. Munkás, szorgos hétköznapok következnek! Én láttam őket lenn a bányamélyben, négyszázmétemyire a föld alatt. A hatos szinten, — feketén, sötétben, ahogy vésték a vastag szénfalat. A réselőgép berregve rikácsolt, két bányász törte, fúrta a szenet. Mögöttük társuk eresztéket ácsolt, hogy ne omoljon le a mennyezet. A front előtt, csákányát megemelve Fülöp Zsigmond, a vájár dolgozott. Segédje, hegyes csákányával fejtve a szenet, guggolva próbálkozott. Kivillant olykor keskeny, nedves szájuk, olyanok voltak, mint az ördögök. A nagy hőségben gőzölt a ruhájuk a szénnel rakott vascsillék között. Egész testükön ujjnyi vastag szén volt, hogy emberek, tán nem is volt nyoma. Olykor kiköpték szájukból a szénport, ha beomlott a vájat homloka. Ott szorongtam mögöttük el-elfúlva, ahogy sikongott a nehéz réselő. S az üres csillék tán egy óra múlva telve bújtak a bányából elő. Én, láttam őket lenn a vágatokban, szívtam velük a maró szén porát. S ha mosolyogtak, állva a kasokban, fejükre szénpor festett koronát. Ha festő lennék, festenék egy képet, az alapszíne lenne vérpiros. — És ezt a képet kitenném elétek, mert maradandóbb, mint a papíros. A Gyöngyösi Ércbánya Vállalatnál A bányatelep szabadtéri színpadát már tíz óra előtt körülvették a bányászok, az ércelőkészítő dolgozói, a családtagok és a vendégek. Tíz órakor Dankó Sámuel, KISZ-titkár megnyitó szavai után Flórián Gusztáv igazgató köszöntötte a X. magyar bányásznapon a vállalat minden dolgozóját. Megyénk legfiatalabb üzemei közé »-irtózik a Gyöngyösi Ércbánya Vállalat, de az elmúlt esztendők alatt sok nehézséget kellett legyőzni és az egész kollektíva közös összefogásának, a munkás hétköznapok becsületes helytállásának köszönhető, hogy a jól végzett munka büszke örömével ünnepelhetnek Gyöngyösorosziban is. A sikerek senkit sem tehetnek elbizakodottá, de meged- zik és bátorítják az akaratot, hogy magasabbra tűzzék a célt és még nagyobb lendülettel és elszántsággal dolgozzunk terveink megvalósításáért, a békéért és mindnyájunk boldogulásáért. Zimándi Mátyás, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője közvetlen hangon köszöntötte a vállalat minden dolgozóját, a megyei párt- bizottság és megyénk minden munkásának üdvözletét tolmácsolta. Örömmámorban úszott a díszemelvény körüli erdei tisztás, könnyű szél kapta fel a zúgó tapsot, s pajkos játékkal űzte végig a hegyoldalon. A visszhang megdobogtatta a kemény munkásszíveket. A legjobb dolgozókat szólították és új kitüntetéseken csillant meg a Nap. Édesanyák, feleségek és gyermekek tekintettek büszkén a most adományozott kiváló dolgozó jelvényre. Jó barátok fogtak kezet, igaz szívvel köszöntötték a bányászat kiváló dolgozója címmel kitüntetett munkatársat, mások tízéves jubileumi oklevelet vittek haza. Mindez a munka elismerését és megbecsülését jelenti. Finom ebédet főztek Gyöngyösorosziban, gyakran emelték koccintásra a poharakat és talán sohasem ünnepeltek még ilyen jókedvűen az emberek. Délután a vállalat KISZ- szervezete kultúrműsorral szórakoztatta a dolgozókat, majd neves fővárosi művészek léptek a színpadra. A Suha—Cser- niczky táncegyüttes tovább fokozta a hangulatot Este bál volt, a vállalati bányász fúvószenekar és az üzem tánczenekara húzta a talpalávalót. Igaz jókedvvel táncoltak a fiatalok, sőt még az idősebbek is. Megyénk bányatelepein vasárnap este befejeződtek a jubileumi bányásznap ünnepségei — új munkáshét kezdődött. Petőfibánya, Egercsehi, Recsk és Gyöngyösoroszi bányászai hétfőn hajnalban ismét leszálltak a föld mélyébe, a bányáik vágataiba, a szénfal mellé, ahol végtelen-gépek zúgnak, telt csillék csikorognak, csattan a csákány, robban a paxit és nehéz zajjal omlik a szén. „Ha jobban akarunk élni, ha vágyaink mind-mind nagyobbak, többet kell dolgozni. Egyre többetV -• mondta Dorkó József elvtárs Egercsehiben. S ha többet akarunk dolgozni, olcsóbb szenet termelni — gépesíteni kell. korszerűsíteni a bányákat, kihasználni a munkagépeket. Egercsehiben nemsokára, még ebben az évben átadják rendeltetésének az 1-es aknát, amely a szállítás problémájának megoldását jelenti majd, s elkészül a 100-as akna is, amely termelő és beszálló akna lesz; nemsokára befejezik a harántvágat falazást munkálatait, ahol villanymozdonyvontatású szállítás lesz, kettős vágányon. Egercsehiben minden lehetőség adva van arra, hogy a termelés ugrásszerűen növekedjék, S ezek a lehetőségek megvannak a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt üzemeiben is, ahol az Ursitz-féle hidraulikus fejtési páncélpajzs segíti a bányászok nehéz munkáját. Nagy felelősség, nagy fontosságú termelési feladatok végrehajtása vár megyénk bányászaira. Jövőre, a 11. bányásznapon ezekről is számot kell adniok. GERMANIUM DIÓDA így hívják a televízió-készülék egyik kisebbméretű alkatrészét. Méreteiben kicsi, de igen fontos része a vevőnek, ami nélkül nem élvezhető a most már egyre nagyobb igényeket kielégítő televízió adása. Jól tudjuk, hogy nem lehat mindenütt szervizt létesíteni és ez attól is függ, hogy hány készülék üzemel a kérdéses városban. Nem is az lenne a hatvaniak elsődleges kérése, hogy ebben a városban is létesüljön állandó szerviz. Ennél kisebb igényű a hatvani közönség. Az életszínvonal és a kulturális igények nagymérvű fokozódására vall, hogy városunkban is egyre több a televíziótulajdonos és ha most már be is váltak a magyar gyártmányú készülékek, azért mégis előfordulnak kisebb-nagyobb hibák. Ez természetes is. Az azonban már egyáltalán nem természetes, hogy az egri és petőfibányai szervizek nem rendelkezned megfelelő alkatrészekkel, s a hibabejelentések idején olyan válaszokkal szolgálnak, hogy majd esetleg 1—2 hét múlva — talán —, de nem biztos, — lesz olyan alkatrészük, amire Hatvan város dolgozói éppen igényt tartanának. így történt a napokban a „germánium diódával” is. Az egri szerviz ígérte, 10—12 nap múlva talán Budapestről beszerzi ezt az alkatrészt. 10—12 nap! Nagy idő, különösen az öli pia idején, amikor szívesen néznék a készülékek tulajdonosai azokat a sporteseményeket, amelyek világviszonylatban tartanak igényt az érdeklődésre. Különös, hogy a szervizek nem tartanak raktáron alkatrészeket. Pedig azokat nem kell külföldről importálni, az alkatrészek nagy részét hazánkban gyártják. Akkor vajon mi az oka? — Talán a szervizek vezetői nem teszik meg időben a szükséges igényléseket, intézkedéseket a dolgozók szükségleteinek kielégítésére? Vagy talán felsőbb szervek mulasztása okozza az alkatrészhiányt? — Ezek a kérdések foglalkoztatják Hatvan televíziótulajdo- nosait. Javasolnánk, hogy a megyénkben működő televíziószervizek végezzenek a jövőben kicsit lelkiismeretesebb munkát, igényeljenek és szerezzenek be idejében alkatrészeket, legalább azokból, amelyek gyakran szükségesek egy- egy készülék újbóli üzembehelyezéséhez. Nem a képcsövekre gondolunk, azok tartó- sabbak, de például a „germánium diódára!” Dr. Rőczey Ödön
