Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-18 / 221. szám

I960, szeptember 18., vasárnap NÉPÜJS AO 8 Kommunisták a termelésben MÚLTKORIBAN egy kom­munista bányásszal beszélget­tem... — Ma már egyre több párt­tag kezdi belátni — mondotta —, hogy a termelés pártellen­őrzése nem egyenlő a műszaki vezetők beszámoltatásával Volt idő, amikor ez a módszer is elegendőnek bizonyult... De ettől már messzire vagyunk... Ez a lényeg summázása! Az előttünk álló feladatok — pontosabban: a második 5 éves terv előkészítése! — megköve­teli a termelés pártellenőrzésé­nek kiterjesztését. Megkövete­li pedig azért, mert feladata­ink megnövekedtek, s a meg­növekedett feladatokkal egy­idejűleg új problémák is je­lentkeznek, felvetődnek a ter­melés arcvonalán, amelyek új módszereket sürgetnek, igé­nyelnek. A termelés pártellenőrzésé­ben — legelsősorban — a segí­tőjelleg kell, hogy domináljon. Ez magával hozza a módszer megválasztását, úgy a termelés pártellenőrzésében, mint a párt és a tömegek kapcsolatá­nak erősítésében. A pártalap- szervezeteknek úgy kell dol­gozni, hogy munkájukban ki­fejezésre jusson az a törekvés, hogy a nehézségek leküzdésé­vel, az akadályok elhárításá­val valóra váltsák a párt és a kormány határozatainak rájuk vonatkozó feladatait, s bizto­sítsák az előrehaladást. Ter­mészetesen a hiányosságok fel­fedése is azt a módszert köve­teli meg, hogy ez ösztönzően hasson a műszaki vezetőkre és dolgozókra. A műszaki ve­zetőknek és dolgozóknak érez­niük kell azt, hogy a kommu­nisták a termelés ellenőrzésé­vel segíteni akarnak nekik, hogy a munkát könnyebbé te­gyék, hogy a termelést gazda­ságosabban végezzék. A TERMELÉS pártellenőr­zése nem egyenlő a műszaki vezétők beszámoltatásával — mondta egy kommunista bá­nyász. Ez így igaz. Nem egyen­lő. Nem lehet egyenlő. A ter­melés pártellenőrzését minden területen végezzük, a pártélet minden területén, a pártcso­portoktól kezdve, a pártbizott­ságokig. Az ellenőrzésnek már előre gondolni kell arra, ho­gyan kívánja a munkát segíte­ni. Hiszen a termelés pártel­lenőrzése a termelés hathatós segítése kell. hogy legyen. Már a havi, a negyedévi munka­tervek összeállításánál figye­lemmel kell lenni arra: mi vi­szi előbbre a termelés vonalát. Ez sok hozzáértést, ismeretet követel: ismerni kell a helyi viszonyokat, ismerni kell azt az erőbázist, amelyre az elkö­vetkező idők munkaterveit ki szabjuk. Értékelnie kel) a párt­vezetőségeknek a munkaverse­nyek, a szocialista munkabri­gádok eredményeit, meghatá­rozni a tervteljesítést elősegí­tő, a soronkövetkező feladato­kat, az üzem munkavédelmi és egészségügyi helyzetének ala­kulását, a vezetés terén jelent­kező problémák megoldását. Egy-egy üzemen belül a ter­melés pártellenőrzési munká­jához segítséget nyújt a kom­munista aktíva-értekezletek megtartása is. (Sok helyütt nem éltek eddi" ezzel a lehe­tőséggel. ezzel a segítséggel!) Ma már ezen ^ téren is ör­vendetesen javult a helyzet. A termelés pártellenőrzése korántsem kielégítő minde­nütt. Tudunk olyan esetről, hogy a pártvezetőségi gyűlése­ken az üzem főmérnökének felszólalása szinte parancs- szerűen hat, amellyel vitatkoz­ni sem mernek. Nem hangzik el egyetlen ellenvetés még ak­kor sem, ha történetesen — a főmérnök megállapításai nem pártszerűek, s ezen felül, az emberi jóindulatot is nélkülö­zik. Ha a főmérnök szól vala­mit, azt „ex katedra’-kijelen­tésnek, megcáfolhatatlan ki­nyilatkoztatásnak veszik. Az ilyen esetek — véleményünk szerint — nem egyedi jelensé­gek. Ezek csíráit, jegyeit sok helyen megtalálhatjuk NINCS SZÁNDÉKOMBAN, hogy az ilyen „tévedhetetlen” főmérnököket kioktassam. Csupán annyit jegyzek meg itt: senki sem élhet olimposzi magasságokban, senki sem ne­vezheti magát a saját üzemé­ben császárnak. S ehhez hoz­zátenném még azt is: a párt­ban nincsenek rangok, a párt­ban nincsenek főmérnöki tisz­tek, a pártban mindenki egy­formán — párttag. A főmérnök is. . A megnövekedett feladatok, a megváltozott termelőfolya­matok új stílust kívánnak a vezetésben, új módszereket a termelés pártellenőrzésében. Például szakmai és politikai intézkedési tervek kidolgozása szükséges ahhoz, hogy fontos problémákon — mint az anyagtakarékosság megjavítá­sa is — segítsenek. Agitációs munkát kell folytatni az új munkamódszerek bevezetésére, a termelékenység fokozására. Itt jut jelentős szerep a párt­csoportok munkájára, hogy megfelelőképper) tudják moz­gósítani a pártonkívüli dolgo­zókat egy-egy, soron levő, nagyfontosságú feladat megol­dására. A termelés pártellenőr­zési munkájában az legyen a legfontosabb, a követendő cél. hogy a pártcsoportvezetők a maguk területének megfelelő­en, a műszaki vezetők mellett, politikai vezetőkké váljanak, irányítsák, ellenőrizzék a ter- tnelés politikai munkáit. Ha ez sikerül, akkor az előttünk álló feladatok megoldása mind­mind könnyebb lesz, s a ránk­háruló feladatokat mindenkor tökéletesen végre tudjuk haj­tani. Pataky Dezső Felkészült a szüretre az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság HEVESTŐL valamire délre, Pély községben, már érzik, megfogható közelségbe kérői a változás ténye, ami nem is olyan régen mégcsak lehetőség gyanánt emlegettünk. A falu gazdálkodása, a föld művelésének módszere átala­kult, óriási fordulat követke­zett és az első pillanatokban már szóba került, hogy ez együtt jár az ember formáló­dásával. — A termelőszövetkezet fej­lődést jelent, modern, szebb világot — magyaráztuk alig másfél-két esztendeje. — Majd meglátják, színház, mozi és minden úgy lesz itt is mint a városban... Ezek az érvek akkor még igen gyakran ellenvetésre ta­láltak és bizony keveset nyom­tak a latba, ma azonban való­ságos érdeklődés, igény talál­ható itt Pélyen is, a művelő­dés, a kultúra iránt. A község lakossága ma öt termelőszövetkezetben dolgo­zik és vagy kétezer ember, axiket a változás érintett. Ko­rábban megannyi egyedül, ma­gában küszködő paraszt és most elkezdtek egyszerre isko­lába járni, mozit, televíziót nézni, és így tovább. Készül a község művelődési terve és akik most a terveken gondolkodnak, kinyitják a sze­müket, mert alkalmazkodni kell az újhoz, valamilyen ko­rábbi sablon ide már nem vol­na jó. Azt mondja Barta Gábor, a tanácselnök: — Itt a fiatalok nagyrésze átöltözködik a mun­ka után. Régen ez nem voH így és ez jelent, vagyis inkább mutat valamit... Nem látás­tól vakulásig dolgoznak és öl­Az ember változása . • • tőzködhetnek, mert van idő és van mibe. FODOR PÄL iskolaigazgató, — aki a művelődési ház veze­tője is egy személyben — a csodálat hangján számolt be arról, hogy több mint ötven felnőtt ember jelentkezett az általános iskola most induló VII., VIII. osztályába, esti hall­gatónak. Fodor Pál itt szüle­tett Pélyen és tudja, hogy mi­ért csodálkozik. Két esztende­je már szünetelt az esti iskola, mert nem volt jelentkező. Es most olyanok is beültek az is­kolapadba, akik sokszor a gye­reküket is otthon tartották, mert kellett a munkához. Iskolás parasztemberek, „át­öltözködő” fiataloknak kell most már művelődési ter­vet készíteni — az új igények jelentősek és számottevők. A falu vezetői, kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy az ismeretterjesztés, a felvilágo­sító munka, a nevelés a fő fel­adatuk. Nem most kezdődik, nem először rendeznek előadá­sokat, de azért mégis egy lé­pést tesznek előre. Az elmúlt évadban vagy nyolcvan elő­adást tartottak a falu termelő­szövetkezeteinek központjai­ban. Egy-egy előadáson 40—50 ember is megjelent és az esz7 tendő végén így „csillagászati szám” jött ki, ami az előadá­sok látogatottságát illeti. Nem álltatják magukat a falu vezetői. Tudják, hogy a község egy jó része mindig ki­maradt. Egy-egy termelőszö­vetkezeti központba általában ugyanazok jártak. Az elkövetkezendő időkben a falu központjában a művelő­dési ház ad helyet az ilyen elő­adásoknak. Elérkezett az az idő, amikor már az egész falu érdeklődésére számot tarthat­nak. ARRÓL IS szó esett, hogy mi érdekli az embereket. Nem­csak a mezőgazdaság... A fi­zika, az egészségügy, az iroda­lom, a zene — minden kell itt. Fodor Pál igazgató szerint, hogy mennyire tetszik egy elő­adás, az általában attól függ, milyen az előadó. A most készülő tervben is­meretterjesztő előadások soro­zatát tervezik ismét, de ren­deznek ezüstkalászos gazda- tanfolyamot is, amelyen a kö­zös gazdálkodás fontosabb is­meretanyagát adják át. Aprólékosan alakul az em- oer. Ez a tanfolyam még ösz- szefügg a megélhetéssel, a mindennapi munkával, de egy­ben növeli az érdeklődést, fel­ébreszti a fogékonyságot más dolgok iránt is. Azok mond­ják, akik itt élnek és a falu napjainak szemtanúi, hogy aki ma még azért megy a tanfo­lyamra, mert maga is ki akar­ja számítani, mennyit teljesít a munkában, ugyanaz az em­ber rövidesen már a színház­ba, a kultúrház előadásaira is elmegy. A pélyi moziban normál gép­pel vetítenek és 54 bérletest számlálnak. Az emberek jó műsort követelnek és a kultúr- igazgatás addig eljutott, hogy egy-egy filmet olykor előbb játszanak itt, mint a megye- székhelyen. Televízió ebben a községi kultúrházban volt először a megyében, amikor még csak a kis adó működött, itt már ak­kor is eljártak megnézni a kí­sérleti műsorokat. Ma már a televízió megszokott és termé­szetes dolog. Több kell, nap mint nap több... A Gárdonyi Géza Színház havonta tart előadásokat, He­vesen, a járási székhelyen ke­vesebbet szerepelnek. Hogy a színházzal ilyenformán kellett megállapodni, ezt is az érdek­lődés, az igények hozták. Igényekről beszéltünk, új igényekről... A község vezetői körülnéz­tek és megállapították, hogy fejleszteni kell a könyvtárat, és erre tízezer forintot áldoz­nak. A termelőszövetkezeti klubnak egyre több látogatója van. A közösségi élet egyre kö­zelebb hozza az embereket és a jól gondolkodó, tervkészítő erre épít. Különösen az ének­kart és a társccsoportot erősí­tik a jövő évadban. Ma már a kis falu művelő­désügyében is a minőség kerül előtérbe. EGY ESZTENDŐ során vál­tozott, alakult az élet és ezzel együtt az ember. Megtörtént az első, a kezdő lépés és a töb­bi már ehhez igazodik. A most készülő művelődési terv már olyan kell, hogy legyen, amely­nek megvalósítása fejlődést, újabb előrelépést jelent. A most következő munka már a város és a falu közötti jelentős különbségek elsimítását céloz­zák, hiszen most már itt is, ott is egyaránt a szocializmust építi az újszerűén, másként gondolkodó ember. Kiss János Gyöngyösvidéki Állami Pince- gazdaság igazgatójától. — Készen állunk a szüretre. Az idei termés valamivel alatta lesz a sokévi átlagnak, gyön­gyösi viszonylatban például 12,8 mázsa holdankénti átlagot állapított meg a második fel­mérés augusztusban. A csök­kent terméshozamnak a tél­végi, koratavaszi fagyok az okozói, a fagy csak az alsó rü­gyeket kímélte. Igaz, hogy a fürtök nagyobbak, a szemek dúsabbak lesznek, de a termés súly mennyisége jóval kisebb, nemcsak a tavalyi rekordter­mésnél, de az átlagos termés­nél is. Az idén nem lesz tárolási problémánk. Már csak azért sem, mert 210 000 hektoliter kapacitású hordóparkunk van, 25 000 hektoliternyi új ászok- és betonhordót szereztünk be ebben az évben. Hogyan készültek fel eddig a vállalat dolgozói a szü­retre? — Technológiai téren kora tavasztól pontos munkaterv szerint folyik a berendezés karbantartása. Felújítottuk és rendbehoztuk a feldolgozógé­peket és hordókat. Űj, bolgár gyártmányú préseket és bogyó- zókat állítottunk munkába, ez­által lényegesen meggyorsul a szőlő feldolgozása, és szinte teljesen kiküszöböljük a fizi­kai munkát. Dolgozóink zöme hat—tíz éve dolgozik a vállalatnál, te­hát kiváló szakemberek — kö­zöttük két szocialista brigád — biztosítják a kampány zökke­nőmentes lefolyását. Hogyan állnak a felvásár­lással? — Már valamennyi környező termelőszövetkezettel megkö­töttük a szőlő és a must felvá­sárlására a szerződést Szíve­sen vállalják a szerződést a szövetkezetek, hiszen a szerző­déses felár mellett nagyüzemi felárat is fizetünk nekik. Még folynak a szerződéskötések az egyéni gazdákkal, sőt a ház­táji gazdaságokban termelt szőlőre is kötünk még szerző­dést. A szövetkezetek gyarapo­dásával megszűnik a szabad munkaerő. Hogyan oldják meg az idénymunkások fog­lalkoztatását? — Éppen a szövetkezetek se­gítségével. Vállalatunk több környező termelőszövetkezet patronálását vállalta, s cseré­be a segítségért a szövetkezeti tagok vállalják az idénymun­kát a szüreten. Hol adhatják át szőlőjüket a termelők? — A vállalat korszerűen fel­szerelt szőlőfeldolgozó üzemei­nél történik majd az átvétel. Egerben az ámyékszalai pin­cészetnél, Gyöngyösön négy feldolgozótelepen, Gyöngyös- tarjánban, Halmajugrán és Vi- sontán működő üzemeinknél. Egerben s környékén ezenkí­vül az eddigi szokásos módon, ideiglenes felvásárlótelepeken is történik majd az átvétel. Napi 3000 mázsa szőlőt szán­dékozunk feldolgozni, tehát az egész idényben körülbelül 100 ezer mázsát. Ebből 75 000 hek­toliter bor lesz, ehhez jön még a must formájában felvásárolt termény. Az igazi szüret szeptember végén kezdődik, a munka dan­dárja, évszázados szokás sze­rint október első hetében lesz, a pincegazdaság felkészülten várja már az első szőlőszállít­mányt, gondoskodik az egész megye területén a szüreti mun­kák sikeres lebonyolításáról. Gyakorlatozás — esernyővel „Ernyőt váááll-ra! Ernyő­ket ... láááb-hoz!” Az angol hadsereg történetében elsóíz- ben hangzottak fel az angliai Southamptonban ezek a ve­zényszavak. Az első esernyővel felszerelt angol csapategység röviddel a sikeres gyakorlat után hajón elhagyta Southampton kikötő­jét. Dél-Kamerunban fogják használni az esernyőket, nem éppen fegyverként, hanem a trópusi esőzések elleni védeke­zésül. Érik a szőlő. A szeptemberi napsugárban áttetszővé sárgál­lik az ezerjó, rózsaszínűre pi­rul a saszla. A gazdák, a szö­vetkezetek kigurítják a fészer alól a szüretelő kádakat, ké­szülnek a szüretre. Vajon a pincegazdaság szak­emberei kigurították-e már sa­ját „kádjaikat”, készülődnek-e a szüretre? — ezt kérdeztük Surguta Jánostól, az Éger­jelentő életre, — az iskolákban kezdődik. Az első általánostól az egyetem utolsó évéig, — vé­gig. Nagyszerű dolog tudni, hogy mit alkotott Trajanus császár, s az sem lebecsülendő, hogy a Roland-éneket ismer­jük. Tisztelet annak, aki éj­szaka álmából felkeltve is fel­sorolja kódexirodalmunk re­mekeit és kiválóan recitálja a Halotti beszédet __ A szocializmus építése a technika, a gyakorlati tudomá­nyok kérdése is. Nevetséges dolog lenne, ha valaki — ki igényt tart az általános mű­veltségű ember címére — ne tudná a repülés elvének lénye­gét. De most már az atomener­gia, a rakéták, a világegyetem korában élünk, évszázados dogmák dőlnek meg egyik napról a másikra, — mind job­ban realizálódik az élet, mert mindjobban ledobja misztikus­nak tartott és talán sokak ál­tal még ma is annak hitt kön­tösét. És erre a gyakorlati életre fel kell készülni. Tíz— húsz éve összehasonlíthatatla­nul kevesebbet kellett tudnia egy munkásnak, mint ma, s el­jön, minden bizonnyal eljön az idő, amikor egy jó szakmunkás tudása, sok tekintetben elmé­leti vonatkozásban is, felér a néhány évtizeddel ezelőtti mérnökével. Automatasorok, elektroni­kus számológépek, az atom­energia békés felhasználása, — i munka minden szintjén olyan felkészülést és felké­szültséget követel meg, ame­lyeket nem lehet figyelmen ki- írül hagyni, s amelynek az ílapjait már az iskolákban le cell fektetni. A technika a műveltség hó­néra? Leonardo kiváló művé­szi talentumát ki vonná két­ségbe? S azt ki, hogy, mint jpítész, mint feltaláló, amint lerodinamikus is korának ki- nagasló egyénisége volt. Igaz, na már lejárt a polyhisztorok cora, nincs is rá szükség, s lines is már erre lehetőség, — /égés az emberi tudás, de vég- ;elen a tudomány. Nos, erre, a /égtelen tudomány mind mé- yebb és alaposabb megismer- ;etésére kell törekedni az isko- ákban, az ifjúság -körében is. Sie féltsük a szellemiséget a mi ársadalmunkban, amely az ;mber szolgálatába állított és íllít mindent, kölcsönös és íagyszerű viszony és arányos /iszony alakul majd ki hozzá­írta munkánk nyomán, a gya- corlati és az úgynevezett ;xakt tudományok között az íltalános műveltség szintjén. Gyurkó Géza megalkotott alkotásait és ter­mészetszerűleg azt is, ami a múltat, az évszázados, vagy évezredes közös kincset jelen­ti. A műveltséget elvonatkoz­tatni az adott társadalomtól, az adott kortól, fából vaskarika, tartalmatlan és céltalan, — antihumanista. Mit ér az olyan műveltség, amely hátat fordít a mának, nem beszélve a hol­napról, amely nem akar tudo­másul venni olyan tényeket, amelyek pedig meghatározói egész életünknek, minden egyes ember sorsának, az em­beriség egésze fejlődésének, — s így a műveltség fejlődésének is. Tarthatatlan és nevetséges paradoxon ez! Joggal és okkal vagyunk ar­ra büszkék, hogy történel­münk leghaladóbb hősei hírt, nevet hoztak népünk számára, hogy az emberiség tudásának hatalmas palotájába mi is be- hordtunk egyet s mást szelle­mi kincseinkből. Tettük ezt akkor és olyan körülmények között, amikor a török, majd az osztrák elnyomás jóvoltából hazánk századokkal maradt el, általában a művelt Nyugat mö­gött, amikor száműzetés, gúny és közöny, szenvedés és hálát­lanság volt legtöbbször az osz­tályrésze még a legnagyobbak­nak is. Joggal és okkal hivat­kozunk Eötvösre és Bolyaira, Lisztre és Munkácsyra, Adyra és József Attilára és a többiek­re, akik a szellemiség bármely területén „európai” szinten al­kottak a késői utókor számára is maradandó példát állítva. Titkuk nem volt más — túl zsenialitásukon —, hogy akar­tak és tudtak lépést tartani, ha harcolva és el-elbukva is, de tudtak az egyetemes fejlődés­sel, megjelölték népünk útját és helyét, látnoki erővel fel­mérve a holnap lehetőségeit. S szék a lehetőségek most meg­teremtődtek! Mindaz a kincs, amely eddig csak vékony erek- oen tudhatott a felszínre tör­ni, most vastag sugárban bu­zoghat elő, formáivá, alakítva, építve szabad népünk nagysze­rű holnapját. De ez a lehető­ség egymagában még nem minden. Még mindig nem min­ien! Ha valaha, hát akkor most igazán szükség van, hogy ne csak lépést tartsunk íz úgynevezett európai szinttel, ie éppen, mert a szabadság ta­laján vetette meg életünk anteuszi lábát, meg kell előz­nünk azokat, akiket eddig mindig csak követni adatott meg. S a megelőzésre való felké­szülés, de általában a felké­szülés az életre, a szocializ­must, majd a kommunizmust A technika a műveltség hó­héra. Korunk nagyszerű felfe­dezései a csillagokig emelik az ember — testét, de a Földön hagyják a szellemét. Az exakt tudományok halálra ítéltettek, a művészetek agonizálnak, a szemlélődés belső örömét har­sány rikoltozás, az autók kürt­je, a rakéták sivítása, a repü­lőgépek zúgása váltotta fel. Oldalakat lehetne ezekből a már szinte epigramma, vagy aforizma szerű megállapítá­sokkal megtölteni, oldalakat, amelyek majdan korunkat ku­tató kései történészek számára jelentenek mosolyogtató visz- szapillantást az idők távlatá­ba. Nem új keletű ez a vészt- jósló halali, nem új keletű az aggódás az emberi szellemért — ígymond — szembehelyez­kedve, sokszor valóban jószán­dékkal és szent meggyőződés­sel a haladással, amely esz­mékben is, de technikában is, a termelési eszközök fejlődé­sében is lemérhető és mérhe­tők. Minden új, harcban születik, tnegvíva nemcsak egyszerűen magával a régivel, az elavult­tal, s annak lángpallosú képvi­selőivel, de saját magával, sa­ját útkeresésével, saját hol­napjának helyes útkijelölésé- Vel is. Giordano Brúnót meg­égették, Gallileit megszégyení­tették, Poestalozzit meghur­colták, a tenger alatti kábel le- fektetőjét kinevették ... Leo­nardo fantaszta volt, az első vasútvonal mellé deszkakerí­tést akartak húzni, nehogy a vonat alá szédüljenek a nézők a szédületes sebesség miatt... S közben és állandóan, törté­nelmi korokon keresztül har- sant és harsogott az aggoda­lom az emberi műveltségért, a szellemiség védelméért, a hu­mánműveltségért. A nagy aggódások közepette, az emberiség általában ezen a téren is hatalmas lépésekkel haladt előre, nem utolsósorban éppen a technika és a techni­kai tudományok fejlődésének jóvoltából. Nem ezt igazolja, < hogy páratlan műkincseket le­het megörökíteni a fényképe- : zőgép segítségével, hogy a re­pülőgép fontos fegyvertársa ■ ma már a régésznek és nem- : csak a kémnek, hogy az ember munkájának, technikai hala- . dásának milyen hatalmas ■ ihlető szerepe van a művészet minden ágában? S egyáltalában, mit értünk műveltség alatt? Gondolom, hogy ez a fogalom is történel­mi kategória, tartalma kifejezi, vagy ha úgy tetszik, tartalmá­nak ki kell fejeznie a kort, a kor emberét, vágyait, céljait, Waaaaaa.lAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/ Amiért Giordanot megégették...

Next

/
Oldalképek
Tartalom