Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-16 / 219. szám

i§60. szeptember 16., péntek

NEPOJSÁG

8

írjon, vagy ne írjon róla az újság?

.tz a szeptember mindig olyan múltba néző gondolatokat ad az embernek. Az utcáit megtelnek vidám diáksereggel, egyensapkás fiúk és lányok tanszereket vásárolva járják az üzleteket, s itt-ott kézen fogva vezetnek az iskola kapujáig egy kis elsőst.

Van-e ki ezekben a napokban nem gondol saját diákéveire, amikor.ifjú fejjel ő rótta az utcákat s az iskola padjaiban készült még az életre.

Az életre, mely nem is volt könnyű azokban az időkben.

És vajon az életre neveltek akkor a régi rend iskolái?

Nem, egyáltalában nem.

A középiskolák adtak bizonyos humán műveltséget, de a milliók gyermekei még az általános iskola utolsó osztályáig sem jutottak el. Nem kellett a művelt munkás, az okos paraszt, mert az veszélyt jelentett a kor számára, hisz a felvilágosult ember meglátja a társadalmi igazságtalanságokat, a milliók jaját és gondolkozni kezd: miért van ez így? —■ így kell lennie? És hamar elérkezik a válaszhoz is. — Nem.

Aztán teltek, múltak az évek s jött a felszabadulás. Üj, friss levegő tört be az iskolákba is, de még évekig kísértett a múlt szelleme. Néhány korosztály a tőkés társadalomban kezdett iskolát, de az okleveleken, a bizonyítványokon már a népi demokrácia csillagos pecsétje díszelgett.

Most ismét őszre fordult az idő. A kis elsősök már szokják az iskola rendjét. Még fészkelődnek a padokban, kis kezük nehezen vezeti a ceruzát, s talán éppen ezekben a napokban tanulják az első betűt. Nagyon leköti őket ez a hatalmas feladat s így nem is tudják — no, meg nem is tudhatják, hisz úgysem értenék —, hogy róluk beszél, vitázik az egész ország.

Róluk, és a többiekről, mindannyiunkról, akiknek új módszerekkel kell tanulnunk, hogy együtt haladhassunk rohamosan fejlődő korunkkal.

Iskolareform.

Nem néhány ember íróasztal mellől végzett munkája. Sok fáradság, kutatás s egy egész kis pedagógus hadsereg véleménye, tapasztalata van benne. S most a párt és a mány a nép elé tárja, itt van, vitázzatok felette, bővítsétek, javítsátok, ahol kell, magatoknak, a gyermekeiteknek csináljátok, az egész szocializmust építő népnek.

Sőt, még ennél is tovább!

A szocializmusnak. Hiszen a ma kis elsősei, akik a betűvetést próbálgatják, érettségijük után — vagy talán előbb — a szocialista életbe, a szocializA Kínai Nagycirkusz előadásait is megtekinthetik az egri IBUSZ-vonat utasai

Az IBUSZ egri kirendeltségének tájékoztatása szerint október 2-án IBUSZ-különvonat indul Egerből Budapestre. Az útiköltség 45,30 forintba kerül.

Az IBUSZ-vonat utasai ez alkalommal megtekinthetik a

Budapesten vendégszereplő Kínai Nagycirkusz előadásait is. Azok, akik részt akarnak venni a cirkusz valamelyik előadásán, ilyen irányú kérelmükkel az IBUSZ egri kirendeltségénél időben jelentkezzenek.

EGYIK RÉGI, jó ismerősöm, tréfásan „kapott el” valamelyik nap, hogy már a könyökén jön ki, annyit írnak az újságok a járdáról, a községfej lesztésről, meg a kútról, uram, bocsáss, meg még vezércikkben is szerepelnek ezek a ,.létesítmények”, mint konkrétumok. És hozzátette: nincs más témátok? Ha van, akkor meg miért nem hagyjátok ezt a fenébe?

Ha mást nem, annyit elért jó ismerősöm, hogy ismét a lap hasábjaira kerülnek ezek a dolgok. És nem témaszegénység miatt, hanem azért, mert, úgy látszik, egyesek nemigen gondolkodnak el azon, amit okosnak hallanak, s még inkább — városi emberről lévén szó — nem értenek meg, jelentéktelennek látnak olyan dolgokat, amik valójában társadalmilag lényegesek, fontosak.

Menjünk csak egy pár évet vissza.

A felszabaduláskor Heves megye dolgozó népe 117 térdig sáros községet és három elhanyagolt várost örökölt. Se út, se járda, se közvilágítás, se kút megfelelő mennyiségben. Ismerősöm — nem úgy, mint sok társával együtt, e sorok írója is —, nem botladozott az őszi esőzések idején, koromsötétben, mondjuk, a hevesi járás községeinek mellékutcáiban. Azt sem látta, hogy hosszú sorokban álltak még kilométerekről jövő emberek is kannával a kezükben — vízért. De nem hallhatta — mert nem járt arra — a tehetetlenségtől elkeseredett parasztok káromkodását sem, akiknek vetését elborította a belvíz.

DE MEGHALLOTTA és láíta ezeket a párt és a kormány. És célul tűzte ki: rendezett kulturális helységeket teremteni, felszámolni a £alu, Város kultúrálatlan örökségét. És ez a cél találkozott a lakosság igényével, akaratával, Közösen, a kormány és a lakosság tettek is egyet-mást az elmúlt évek során ennek érdekében. 1955- ben több mint 11 millió forint értékű községfejlesztési irányzat valósult meg, annyi összeget fordítottak községfejlesztésre megyénkben. 1960-ban pedig? Majdnem 63 millió forint, egész pontosan 62 763 000 forint a községfejlesztési kiadás. Nagy összegek, jelentős összegek, azok bizony, de a lakosság tudta, hogy fontos helyre, jó helyre adja a pénzét. Nem bosszantásként, hanem érvként írom ide ezt a számot. 270 900 négyzetméter járda épült az elmúlt évek alatt. Mit jelent ez? Azt, hogy sár nélkül végigmehet mindenki az úton, mert már a legtöbb falun járda van, sha úgy tetszik — szimbolikusan mondva —, a falu kilépett a sárból, a latyakból. S hogy ez mit jelent, az tudja igazán értékelni, akit eddig visszatartott a vendégmarasztaló sár, de aki ki akar emelkedni belőle. 13 kultúrház is épült a községfejlesztési alapból, és ma már majd 90 községben művelődési otthon van Heves megyében, ahol esténként ének, zene, és színjátszó csoportok próbálnak, ahol öreg és fiatal egyaránt szórakozhat, tanulhat. És nem tartja otthon a rossz idő! De 193 más, jelentős létesítmény is épült községfejlesztésből — iskola, üzlet, középület — ami mind-mind a falu felemelkedését, városaink csinosítását szolgálja.

DE EGY MÁSIK dologról is szólni kell, hogy a „járdát” megfelelő helyre tegye ismerősöm és mindenki, aki még nem tette. Mindenki, aki egy keveset éi;t a politikához, tudja: szocializmust építünk, és a végcél a kommunizmus. A kommunizmus pedig azt is jelenti, hogy megszűnik a város és a falu különbsége, méghozzá úgy, hogy a falut a város színvonalára emeljük. Ez nem megy egyszerre, ez évek, évtizedek munkája gyümölcseként érhet be. Hogy a falu lakossága mennyit tesz ezért a már felsoroltakon túl, az is bizonyítja, hogy például csak 1959-ben több mint négymillió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá a falvak fejlődéséhez. Tetszik Eger neonfényével, és parkjaival? Azt akarjuk, hogy a falu is olyan legyen és ne csak a cukrászda fölött égjen neonlámpa, hanem a legkisebb mellékutcába is eljusson a fény. Mert még nem jutott el mindenhová. Vannak még utcák, amelyek sötétek, házak, ahonnan hiányzik még a villany.

A falvakban ma forradalmi

változásoknak lehetünk ^ szemtanúi. Üj osztály, egysége», paraszti osztály születik. És mennyivel könnyebb volna ez, ha születésénél már ott bábáskodna a kulturáltság. Mert a* egységes paraszti osztály ki* alakulásához kultúra, kultúr- forradalom kell. Kell, mert különben nincs szocializmus, különben nem emelkedhet fel a falu, nem valósulhat meg millióknak a vágya.

Sok minden hiányzik még falun, ami kellene. Üt, iskola, kút, híd, villanyhálózat-bővítés, csatorna a belvíz levezető* séhez, bizony még „szűk”

ezekből a keresztmetszet. A további cél: mielőbb megszüntetni ezeket a hiányokat, jó községfejlesztési tervek megvalósításával megfelelően kiegészíteni a népgazdasági beruházásokat. Ügy gazdálkodni, fejleszteni a falvakat, hogy az ott élő ember is megtalálja

azokat a kulturális, szociális és kommunális létesítményeket, amelyek a társadalmi életben ma már elengedhetetlenek és méginkább azok lesznek a jövőben.

„A járdáról volt szó” —

mondhatná ismerősöm és lám a falu felemelkedésének problémájához értünk. De, amint látni lehet, ahogy a járda építése volt falun az első lépés, úgy bizonyosodik ma már be mindjobban: a falu felemelkedésének egyik jelentős anyagi forrása a községfejlesztés, amelynek szerepe túl terjed azon, hogy eltűnik a lár. A falú kulturális .emelkedésével eljut a város színvonaláig.

És ez olyan hatalmas társadalmi változáshoz vezet, hogy nem árt róla írni.

Papp János

Európában húsz évvel meghosszabbodott a várható átlagos életkor

Az Egészségügyi Világszervezet jelentése szerint 1947 óta

9,6 százalékkal csökkent a halálozási arányszám. A gyermekhalálozás arányszáma 40 százalékkal, a tuberkolózis okozta halálozások száma 72,6 százalékkal csökkent.

Dr. Van de Calsedy, íz Egészségügyi Világszervez ?t európai irodájának igazgatója kijelentette: az európaiak 1960- ban 20 évvel hosszabb élettartamra számíthatnak, mint 1900-ban. Nem mintha az orvosok megtalálták volna a hosszú élet titkát, hanem azért, mert jóformán teljesen megszabadították az európaiakat a járványos betegségektől. A jelenlegi várható átlagos életkor mintegy 70 év, viszont 50 és 70 év között lépnek fel általában a különböző rákos megbetegedések és szívbajok.

Pótolják-e az atomsugarak

az alvást?

Az amerikai atomtelepek dolgozói állandó orvosi megfigyelés alatt állnak. Legutóbb ismételten a krónikus álmatlanság furcsa esetei fordultak elő közöttük.

„De hiszen ön remekül néz ki” — mondta az orvos egy 36 éves műszerésznek, aki már

^AÁAá;iAAMáA/WSAAAAAMAAAAAAAAáAAAAÁAÁA^A^AAAAAAAAWá<NAAAŐAÁAAAAAiW\AŐAVvAAAŐAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VWW^AAAAAAAAAAAAMAAAMAAAAAAAMAAAAAMAÁWÁMAMAAA

Minden sláger Pestről szól, tninden fiatal a fővárosba vágyik. Nem tudni miért. Én legalábbis, nem tudom. Azért, mert ős kisvárosi vagyok? Vagy, mert nem ismerem a pesti ízeket? Lehet. Egy azonban bizonyos: én nagyon szeretem azt, hogy sok embert ismerek, hogy egyeseket születésem óta, másokat születésük óta látok, beszélgetek velük, s ha egy-egy öreggel kevesebb ismerősöm marad a városban, ha egyik-másik elköltözik az élők sorából, akkor úgy érzem, a családján kívül kicsit a város is gyászolja. S ha innen elkerült fiatalokkal találkozom, akik látogatóba jöttek haza a fővárosból, érzem rajtuk, hogy más szemmel nézik Egert. Sajátos íze van pedig ennek a városnak. Nem a sok „műemlék”- tábla teszi ezt, nem is a minaret, nem is a virágok és parkok, hanem az emberek. Emberek, akik itt élnek, akik naponta kapcsolatban vannak egymással. A fűszeres, a tejbolt, a presszók, a vendéglők és piaci árusok, a háziasszonyok és a KIK, meg még sokan mások, akik egymásra- utalva élnek, dolgoznak.

Néhányan a városból...

Mariska néni

Másik neve? Fuglovics Re- 'esőné. No, de ki ismeri így a 'mindig mosolygó nénii, aki

Arcok — emberek — foglalkozások

olyan nagyon jóízű kukoricát árul az autóbuszmegálló mellett? Mindenki csak „Mariska nénit” ismeri, s mivel évek hosszú sora óta találja el, évszaknak megfelelően az egriek szájaízét, mindenki szereti is. Lassan bealkonyul a főtt kukoricának, s aztán az érett szemekből rózsává nyílik a pattogatott kukorica. Majd ha kezünket fázósra dermeszti a decemberi hideg, Mariska néni forró tepsijében megjelenik a karácsonyi napokat és a korcsolyázást elevenítő gesztenye. Bizony, régi már az a kis kon- dér, a kis üstház, amin télen- nyáron sül-fő valami. Az idegenek nem is veszik észre, csak szaladnak el a sarok mellett, de a mindennap utazók már a fárasztó autóbusz úton gyönyörűséggel gondolnak az aznapi csemegére. Aztán rajzik a nép. Diákok, felnőttek, kicsik veszik körül Mariska nénit, szaglásznak az áramló illatok között, míg végre rájuk kerül a sor, és ők is „harmonikáz- nak”azon a „hangszeren”, amihez nem kell kottaismeret. ... Csak a csutkát a szemétládába kell ám dobni!

Gyarmati bácsi

Neki sincs neve? A másik nem is fontos, bár a fizetési jegyzéket így írja alá: Gyarmati Vince. A főiskola kapusszobájában őrködik, nemcsak az épület, a telefon és a levelek fölött, hanem kicsit magáénak érzi ezt a hatalmas várat, ahol olyan sok fiatal harcol azért, hogy emberré cseperedjék. És Gyarmati bácsi ott van velük, segít nekik, mert egy diákembernek mindig szüksége van tanácsra, segítségre. Miért szeretik a fiúk, lányok? Egyszerűen azért, mert nem a Cerberuszt, hanem a törvényességet látják benne. Tudják róla, hogy nem avatkozik olyanba, ami fiatal, bohó dolog, de ha drukkolva cigarettáznak a tanszékek előtti ablakmélyedésekben, Gyarmati bácsi mindegyikhez tud szólni néhány szót, mindegyiket ismeri, s a zavar és türelmetlenség, a drukk, a félelem egy-két percre feloldódik. Aztán, ha sikeresen túlestek a küzdelmeken, ők is újságolják ám: „Remekül ment, Gyarmati bácsi!” „Ügye megmondtam?” ... és az új tanár, az új, pedagógus száguld a kapun, de Gyarmati bácsi marad, várja az újakat, ismerkedik az arcokkal, s néha el-elmosolyo- dik, ha a portásfülke ablakából látja a hevesen magyarázó, vagy vidáman csivitelő fiatalok csoportját

Emi néni

Fogéi Elememé. Az utóbbi néven is ismerik, talán azért, mert éveken, sőt évtizedeken keresztül láttuk őt Egerben a hangversenydobogón, ahol a kamarazene szárnyán adtak nyugalmat, pihenést a közönségnek. De Emi néni neve fogalom Egerben. Sok, nagyon sok gyermeket tanított meg beszélni a zene nyelvén, sok gyereknek adta kezébe úgy a vonót, hogy az évek folyamán maga is tanárrá lett Emi néni ma már benne van a hetvenben. De még mindig nem hagyja ott a zeneiskolát, még mindig nem akar nyugdíjba menni, mert szereti a gyermeket szereti a művészetet, s ha egyszer mégis abbahagyja majd a kicsik oktatását, akkor na- gyon-nagyon fog hiányozni szigorú, de biztos keze azoknak, akik most már gyermekeiket szeretnék zenére oktattatni nála.

Még valaki, akinek ugyancsak elég a keresztnevét és a foglalkozását említeni, s máris tudja minden egri, hogy kiről van szó:

Imre, a fodrász

Imre, a mindig udvarias, mosolygó mester, akinek keze

nyomán már húsz év óta bo- dorodnak a frizurák, a mester,; akinek keze alatt az évek során egyre fehéredett a női haj,! mert a húszéves kislányból, a; fruskából asszony, édesanya: lett, és a fekete haj szürkül, az! ősz szálak csendes huncutság-: gal néznek vissza a tükörbe: bámuló szemekbe: „bizony, megy az idő!” És Veres Imre: segít a bajon. Kicsit hamvasít,: kicsit feketít, ás a haj újra: megszépíti az évek asszonyát.

Néhány arc Egerből. Néhány; ember, akiket szeretünk, akiket; megszoktunk, akikről lehet; így, többes számban beszélni,; hogy „megszerettük, megszok-; tűk”. És ezt nem ismeri a; nagyvárosi ember. Ezt nem; tudja a kőrengetegek lakója,; hogy mit jelent nekünk a; csaknem negyvenezres város-; ban az, hogy „Emi néni”, Imre, a fodrász, és a többiek. A töb-; biek mind, akiknek élete és; munkássága összeforrott a; mienkkel, akiknek arcát csak: néha látjuk ugyan felbukkanni: az egyre több, az egyre roha-; nóbb életünkben, de ha sokáig; nem látjuk őket, akkor hirtelen aggódni kezdünk: mi van velük? Hová lettek?

Arcok...

Emberek...

Foglalkozások...

... és mind egriek.

Cs. Ádám Éva

harmadszor kereste fel és arról panaszkodott, hogy hónapok óta éjjelente legfeljebb 3—4 órát alszik. Az orvos először szimulánsnak nézte a betegét, aki egyébként közölte, hogy egyáltalán nem érzi fáradtnak magát, csak az a panasza, hogy rendkívül kellemetlen egész éjszaka ébren feküdni.

Panaszához később még töb- Iben csatlakoztak. Elmondot- : ták, hogy keveset, vagy egyáltalán nem alszanak, de nem • érzik rosszul magukat, és I munkaképességük sem csök- ' kent.

Az orvosok gondosan és ; alaposan ellenőrizték a beszámolókat és kiderült, hogy megfelelnek a valóságnak. A legmeglepőbb egy fiatal laboratóriumi asszisztens esete, aki három napon keresztül egyáltalán nem álmosodott el és a negyedik napon ugyanolyan kipihenten és frissen érezte magát, akár az elsőn.

Orvosi körök hajlanak arra a feltételezésre, hogy a radioaktív sugaraknak, bizonyos speciális körülmények között „méregtelenítő” hatásuk van, vagyis képesek arra, hogy a testben felgyülemlő fáradságkeltő mérgeket ugyanúgy semlegesítsék. mint normális esetben az alvás. Egyelőre azonban még csak egyes esetekben állapították meg a sugarak ilyen jellegű hatását, amelyhez nyilvánvalóan bizonyos szubjektív előfeltételek is kellenek. Még azt sem sikerült tisztázni, vajon ez a hatás hosszútávon nem ártalmas-e az egészségre? Mindenesetre izgalmas gondolat, hogy sikerül-e majd valaha is az emberiségnek ajándékozni életének azt az egyharmadát, amelyet jelenleg végigalszik.

felsőbb iskolákig. Ezt a nagy ■ szerű feladatot csakis a párt é a pedagógusok, a KISZ és < pedagógusok, s a szülők és i pedagógusok végezhetik el.

Ahhoz, hogy az irányelvek ben lefektetett világnézeti ne velés megvalósuljon, elsősor ban a pedagógusoknak kell £ marxista világnézet alapjár állniuk. Mégpedig szilárdan Enélkül még vitázni sem lehel az irányelveken, annak szellemében tanítani pedig — soha! A párt és az egész nép bízik pedagógusaiban, hogy helytállnak ezen a nagy próbán is.

Már vannak tapasztalataink is. Az elmúlt oktatási évben megyénk több iskolájában sikerrel kísérleteztek az 5+I-es oktatási rendszerrel, s az eredmények biztatóak.

Néhány percet kell beszélgetni csupán a hatvani diákokkal s máris előttünk a kép: jobban ismerik az életet, szeretik és becsülik a kétkezi munkást, akik mellett dolgoztak, tanultak hetenként, s látták munkájukat; a hegesztőt, a kazánfűtőt, a lakatost s a többieket, akiknek keze nyomán hajlik az acél, s válik villamos energia a szénből.

És kérdezd a munkást, aki az elmúlt évben nemcsak szakmai ismeretet, hanem magatartást, öntudatot is adott a mellette dolgozó diáknak, ő mit mond?

Talán valahogy így:

— Ez igen, ezekből a gyerekekből jó szakmunkások, nagyszerű tervezők, mérnökök, s mindezek mellett szocialista emberek lesznek.

És ez a célja a reformnak. Az életre nevelni. A nagy kérdés: hogyan? Milyen módszerekkel? Erre majd a most kezdődő országos vita ad választ.

Most ősz van s mikorra tapaszra fordul az idő, törvény lesz a tervből és a vita eredményéből. S ezek a paragrafusok mint a tudás, a műveltség törvényei foglalnak majd helyet történelmünkben.

De addig még győzelemre kell vinni e reformot.

Márkusz László

Tanulni — tudatosan a szocializmusért!

musba lépnek, amikor elhagyják az iskola kapuit, s tudásukról már a szocializmus adja a bizonyítványt.

Ezt tartja szem előtt oktatási rendszerünk továbbfejlesztésének irányelve is. Nagyszerű, lelkesítő elvek ezek, de a megvalósulásig még hosszú az út, sok minden hátra van. Megoldjuk. Meg. A pedagógusok, szülők, diákok, munkások, parasztok és értelmiségiek összefogásával.

A legfontosabb megérteni a reform szükségességét, megnyugtatni az aggályoskodókat, akik a humán műveltséget féltik a műszaki tudományoktól. A vita megkezdődött, már megyénkben is. Erről beszélnek az iskolákban a pedagógusok, s a szülők az üzemekben, hivatalokban s kint a falvakban is.

Beszélnek róla, mert ez a téma nálunk mindenkit érdekel, nemcsak az ifjú diákot, hanem az esti iskolákon, levelezőtanfolyamokon szorgoskodó „öreg” diákok ezreit is. Mert ők is tanulnak, akik a távoli, vagy a közeli múlt mulasztásait pótolják.

Ma már egyre világosabbá válik, hogy a modern gépek kezeléséhez nagyobb tudás, s az ezer holdas gazdaságok irányításához nagyobb szakismeret kell. S ez csak a jelen.

De az iskola a jövőnek is dolgozik, tudjuk mit tartogat számunkra a technika fejlődése. Ma szputnyikok, űrhajók törnek a bolygók felé. Maholnap elérik azt, új világ, új lehetőség tárul a fejlődés elé Ezer új csodát rejteget még e : század, s mennyit még az elkövetkező? ,

S persze a szocializmus nem- :sak a technika, hanem az eszme diadala is. Ezért foglalko- 1 dk az irányelv oly részletes- jéggel az ifjúság nevelésével, i szocialista világnézet kialakításával is. Enélkül nem lehet ; íeljes az iskolareform.

Világnézeti nevelés. Mennyi ; mindent takar az a két szó. ! Dsztály-, nép-, hazaszeretet, szocialista erkölcs. S mindezt . lem tanítani, hanem nevelni az első osztálytól kezdve a leg-