Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-04 / 209. szám

1960. szeptember 4., vasárnap NÉPÚJSÁG 5 Irányelvek oktatási rendszerünk továbbfejlesztésére Oktatási rendszerünk a felszabadulás óta állandóan fejlődött és jelentős eredményeket ért el. A gyors társadalmi haladás azonban szükségessé teszi, hogy jobban készítsük fel ifjúságu»kat az életre, a szocialista építés gazdasági és kulturális feladatainak megol­dására. A ma iskolába kerülő fiatalokat úgy kell nevelni, tanítani, hogy az iskolából ki­lépve (10—15 év múlva) meg tudjanak felel­ni a felépült szocialista társadalom igényei­nek. Ezért határozott úgy a párt VII. kong­resszusa, hogy: „köznevelésünk fejlesztése gondosan előkészített iskolareformot tesz szükségessé.” m Az a társadalmi bizottság, amely a kor­mány megbízásából az iskolareform előkészí­tésén munkálkodik, viszonyaink gondos elemzése alapján, a hazai és külföldi tapasz­talatok kellő figyelembevételével, a fejlesztés alapelveit és legfőbb célkitűzéseit a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány hozzájárulásával nyilvános vitára bo­csátja. I. 1. Tegyük szorosabbá iskoláink kapcsolatát az élettel, a gyakorlattal, a termeléssel. Min­den iskolatípusban elő kell készíteni a ta­nulókat a termelőmunkában való részvételre. Ezért: — Az általános iskola nyújtson műszaki­gyakorlati (politechnikai) képzést, növelje a gyakorlati foglalkozások számát; — A gimnáziumok oktatási rendszerét úgy fejlesszük. hogy az elméleti oktatás mellett szakirányú műszaki-gyakorlati (politechnikai) képzéssel lehetővé tegyük a tanulók számára szakmai előképzettség megszerzését is; — Olyan szakközépiskolákat létesítsünk, amelyek középfokú általános műveltséget és szakképzést nyújtanak; — Felsőoktatási intézményeink neveljenek a népgazdaság, a tudomány és a kultúra külön­böző területei számára olyan kiválóan képzett szakembereket, akik megismerik a választott szak elméleti alapjait és gyakorlati alkalmazá­sának legjobb formáit. 2. Emeljük az általános és szakmai művelt­ség színvonalát. Ezért a) — a tanterveket az oktatás minden fo­kán tegyük korszerűbbé. A korszerű tananya­got úgy kell összeállítani, hogy: — kapjanak benne helyet a természettudo­mányok újabb eredményei, a társadalomtudo­mányok mai kérdései, továbbá bizonyos tech­nikai ismeretek; — biztosítson rendszeres kapcsolatot a gya­korlattal: nyújtson tájékozódást a termelés alapjaiban; — szolgálja a szocialista világnézet kialakí­tását. b) szüntessük meg a tanulók túlterhelését. c) a tankötelezettség korhatárát a jelenlegi 15-ik életévről a 16-ik életévre kell felemelni. Akik 14, illetve 15 éves korukig sem végzik el az általános iskola 8. osztályát, azok 16 éves korukig az általános iskolákban kötelesek ta­nulmányaikat folytatni. Azok pedig, akik a tankötelezettség korhatára előtt elvégezték az általános iskola 8. osztályát, de középfokú tan­intézetben, vagy iparitanuló-iskolában szerve­zett oktatásban nem vesznek részt, és napi 4 óránál kevesebbet dolgoznak, 16 éves korukig továbbképző iskolákat kötelesek látogatni; d) A nappali tagozatok mellett jelentősen fejleszteni kell a dolgozók esti és levelező ok­tatását, hogy minél többen szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget. e) Mind a pedagógusképzésben, mind pe­dig a továbbképzésben, helyezzenek nagyobb súlyt a pedagógiai, didaktikai ismeretekre. A tanításban legyen nagyobb tere a szemléltető oktatásnak. Pedagógusaink az oktatás és ne­velés jobb módszereivel érjék el, hogy a ta­nulók teljes aktivitással vegyenek részt az órákon, a tananyagot megértsék és alkalmaz­ni tudják. f) Meg kell valósítani az egész oktatás­ügy egészséges irányítását. A Művelődésügyi Minisztérium feladata valamennyi alsó-, közép- és felsőfokú oktatá­si intézmény oktató-nevelő munkájának elvi, pedagógiai irányítása. A megyei, a megyei jo­gú művelődésügyi, illetve budapesti tanácsok oktatási osztályainak hatáskörébe kell utalni területük valamennyi alsó- és középfokú tan­intézetének közvetlen irányítását, felügyele­tét. Az egyes szakminisztériumok (országos főhatóságok) feladata, hogy közreműködjenek a különböző szakiskolák szakmai tananyagá­nak összeállításában, irányítsák a szakfel­ügyeletet, szervezzék a tanulók üzemi, szak­mai gyakorlatát. 3. Az oktató-nevelő munka tervszerűen szolgálja a szocialista világnézet és erkölcs kialakítását: Neveljünk igaz hazafiakat, akik forrón szeretik hazájukat, népünket, odaadással szol­gálják a szocializmust, a népek testvériségé­nek ügyét, építik és védik a nép államát. Olyan tanulóközösségek kialakítására kell törekedni, ahol a szocialista erkölcs kö­vetelményei a tanulók munkájában, magatar­tásában, egymás közötti kapcsolatában mind­inkább érvényre jutnak. Neveljen az iskola erős, edzett ifjúságot és alakítsa ki az egészséges életmód megfelelő szokásait, fejlessze a szép szeretetét és meg­becsülését a mindennapi életben, a munkában és művészetben egyaránt. *11. E célkitűzéseknek megfelelően, iskolarend­szerünk a következőképpen alakul: Alsófokú oktatás A Magyar Népköztársaság iskolarendsze­rének alapja továbbra is a hatéves korban kezdődő nyolcosztályos kötelező általános iskola. Fokozatosan, minden általános iskolában be kell vezetni a gyakorlati műszaki (poli­technikai) oktatást Az általános iskola általános alapművelt­séget nyújtó iskola. Emellett elméletben és gyakorlatban megismerteti a termelőmunka elemeit, előkészíti a tanulókat a társadalmi­lag hasznos munka végzésére, megalapozza a szocialista erkölcsi nevelést. Az új ipartelepek kialakulását és a mező- gazdaság szocialista átszervezését alapul véve, úgy kell fejleszteni az iskolahálózatot, hogy a kis települések felsőtagozati tanulói számára , még több központi (úgynevezett körzeti) isko­lát hozzunk létre. Ezzel is elősegítjük, hogy valamennyi feláőtagozatú tanuló szakrend­szerű oktatásban részesüljön. Az a közvetlen célunk, hogy az általános iskolát, végzett ifjúság túlnyomó többsége va­lamilyen formában tovább tanuljon. A tan­anyag összeállításánál arra kell törekedni, hogy szilárd alapokat adjon a tovább­tanuláshoz. Üj tantermek építésével fokozatosan csök­kentjük, majd teljesen megszüntetjük iskolá­inkban a kettős váltást. Iparitanuló-iskolák Az ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi* stb. tanulóiskolák feladata a szakmunkás- képzés. Ezekben az intézményekben a tanul­mányi időt az általános műveltségi és szak­mai igényeknek megfelelően, fokozatosan 3 évre emeljük és meghatározzuk azokat a fel­tételeket (különbözeti, illetve felvételi vizsgák rendszerét), amelyek teljesítésével az ipari- tanuló-iskolát végzett fiatalok tovább tanul­hatnak valamely középfokú iskola felsőbb osztályaiban, illetve — előkészítő tanfolyam után —, felsőipari, stb. iskolán. Középfokú oktatás A középfokú oktatási intézményeink fel­adata, hogy középfokú általános műveltség mellett — az ikolatípustól függően — szax- mai képzést, illetve előképzést nyújtsanak. Ennek megfelelően középiskoláink na­gyobb részét szakirányú iskolatípussá alakít­juk. 1. Szakközépiskolák. A termelés és a társadalom fejlődésével évről évre több olyan általánosan is művelt, jól képzett szakemberre van szükség, aki ké­pes alkalmazni a korszerű termelési eljárá­sokat, tudja kezelni a modern gépeket, átte­kintése van a termelés egy-egy ágában, s ezért a népgazdaság változó igényei szerint arány­lag gyorsan mozgósítható újabb és újabb fel­adatokra, továbbá bizonyos irányító poszto­kon is helytáll. Ezért szakoktatásunkat ma­gasabb színvonalra kell emelni. Olyan ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és közgazdasági szakközépiskolákat kell szer­vezni, amelyek célja az, hogy középfokú álta­lános és szakmai műveltséget adjon. Ezekben az iskolákban a tanulmányi idő 4 év. A ta­nulók érettségit és szakvizsgát tesznek. Az iskola elvégzése után szakmájukban elhelyezkednek, egy-két évi gyakorlati mun­ka után felsőipari (mezőgazdasági stb.) isko­lára, illetve egyetemre jelentkezhetnek. A szakközépiskolákat a jelenlegi gimná­ziumok és technikumok egy részéből kell ki­építeni: 1965-ig kisebb mértékben, 1970-ig teljes rendszerükben. A szakközépiskolákat üzemhez, intézmény­hez kapcsoljuk. Ezek biztosítsák a tanulók szakirányú elméleti és gyakorlati oktatásának személyi és tárgyi feltételeit, továbbá nyári szakmai gyakorlatukat. 2. Gimnáziumok. A gimnáziumok célja, hogy az elméleti képzéssel egyidejűleg olyan szakirányú poli­technikai képzést nyújtsanak, amely megrö­vidíti egy szakmában a szakmunkásképzett­ség megszerzéséhez az érettségi után szük­séges időt. A gimnázium tanulmányi ideje négy év. A tanulók a hét öt napján az iskolában ta­nulnak, egy napon pedig az iskolával együtt­működő ipari, mezőgazdasági, stb. üzemben termelőmunkát végeznek. A nyári szünidő­ben további két-háromhetes termelési gya­korlaton vesznek részt. A tanulók érettségi után képzettségüknek megfelelően elhelyez­kedhetnek, illetve egyetemi, főiskolai tovább­tanulásra jelentkezhetnek. Az üzemi termelési nappal összekapcsolt (ún. 5 plusz 1-es) oktatást 1965-ig valamennyi gimnáziumban meg kell valósítani. A dolgozók iskolái Az általános és szakmai műveltség emelé­sében mind nagyobb feladatok várnak a dol­gozók iskoláira. Arra törekszünk, hogy a dol­gozók, munkájuk megszakítása nélkül, minél nagyobb számban szerezzék meg a középfokú általános és szakmai műveltséget. Ezért az igényeknek megfelelően, valamennyi iskolatí­pus mellett létre kell hozni, illetve tovább kell fejleszteni a dolgozók esti, levelező ok­tatási intézményeit. Biztosítani kell annak le­hetőségét, hogy a dolgozók megfelelő külön­bözeti, illetve felvételi vizsgák letétele után bármely iskolatípus, bármely osztályába lép­hessenek. A dolgozók iskoláinak tananyagát és okta­tási módszereit a felnőttek oktatása sajátos követelményeinek megfelelően kell átalakí­tani. Elsősorban a dolgozók iskoláinak eddig is legjobban bevált formáit, az üzemi iskolákat fejlesszük a nagy ipari üzemekben, tsz-ekben és állam; gazdaságokban. Ahol csak lehet, szervezzenek a váltott műszakban dolgozói? munkabeosztásához alkalmazkodó .műszak- váltós osztályokat. A mezőgazdaságban dol­gozók iskoláinak tanítási idejét a mezőgazda- sági munka idényjellegének megfelelően ala­kítsák ki. Felsőipari (mezőgazdasági, közgazdasági stb.) iskolák A modern termelés mind az iparban, mind a mezőgazdaságban egyre nagyobb számban igényel magasabb színvonalon képzett közép­kádereket. Ilyenek a technikusképzés jelenle­gi formájával, tartalmával és módszereivel nem képezhetők ki. Ezért a technikusok, il­letve a különböző szakágakban más-más né­ven nevezett, de lényegében e fogalom köré­be tartozó irányító középkáderek képzését, felsőfokú oktatási jelleggel, középiskolai érettségihez, illetve megfelelő felvételi vizsga letételéhez kell kötni. A felvétel feltétele: szakmunkás képzettség, egy-kétévi termelési gyakorlat. A felsőipari (stb.) iskolán végzett tanulmányokat egyetemi továbbtanulás es'>- tén be kell számítani. A felsőipari (stb.) isko­lák hálózatát a jelenlegi technikumok egy ré­széből 1970-ig kell fokozatosan kiépíteni. Egyetemek, főiskolák A felsőoktatási reform célja, hogy a gya­korlati élettel szoros kapcsolatban, magasabb színvonalon valósuljon meg a kommunista szakemberképzés. Ezért: 1. Szorosabbra kell fűzni a felsőoktatásnak a gyakorlattal, a termelőmunkával való kap­csolatát. A felvételnél részesüljenek előnyben azok a jelentkezők, akik legalább egy évig már dolgoztak. Fokozatosan meg kell valósítani, hogy az érettségizettek legalább egy évi mun­ka után kerüljenek főiskolákra, egyetemekre. A képzési idő öt, illetve hat évéből leg­alább tíz hónap üzemi, iskolai, klinikai, bíró­sági (stb.) szakmai gyakorlat legyen, amely a hallgatókat leendő hivatásukra készíti elő. és képzésük szerves részét alkotja A diploma­tervek és szakdolgozatok témáit lehetőleg a gyakorlati problémák köréből válasszák. Az egyetemi és főiskolai hallgatók tanul­mányaik befejezése után egy-két évi kötelező szakmai gyakorlaton vegyenek részt fizetéses állásban. Ennek idejét csökkenteni lehet azoknál a hallgatóknál, akik felvételüket megelőzően már bizonyos időt munkában töltöttek. A tanszékek fokozottabban kapcsolódjanak be a társadalom, a népgazdaság előtt álló tu­dományos és gyakorlati feladatok megoldásá­ba. A felsőoktatási intézmények építsenek ki szoros kapcsolatot üzemekkel, termelőszövet­kezetekkel, kutatóintézetekkel, stb. A jövőben elsősorban olyan kutatókat al­kalmazzunk, akiknek van szakmai gyakorla­tuk: azok számára pedig, akik még ilyennél nem rendelkeznek, teremtsék meg a lehetősé­get a szakmai gyakorlat megszerzésére. 2. Biztosítsuk a magasszínvonalú és minden tekintetben korszerű oktatást. Ennek feltétele az oktatás tudományos jellege és a hallgatók választott szakmája, gyakorlati követelményei közötti összhang megteremtése. Ezért 1965-ig új tanterveket és programot kell készíteni. Növeljük az intézményen kívüli szakmai gyakorlatok és az intézményekben tartott gyakorlati foglalkozások számát. Javítsuk a világnézeti nevelőmunkát. A marxizmus—leninizmus oktatása szervesen kapcsolódjék a szocializmus építése és a szak­oktatás problémáihoz. A szaktárgyak oktatása szervesen kapcsolódjék a szocializmus építése és a szakoktatás problémáihoz. A szaktárgyak oktatása a marxista, leninista szellemben történjék. Fejlesztésre szorulnak a felsőoktatási in­tézmények oktató-nevelő munkájának módsze­rei. Behatóan kell foglalkozni a felsőoktatás neveléselméleti, neveléslélektani problémái­val és ki kell dolgozni a felsőoktatás módszer­tanát. Intézményeinket — az eléjük állított nö­vekvő követelményeknek megfelelően —, körszerű oktatási és kollégiumi épületekkel kell ellátni. Felsőoktatási intézményeink fordítsanak nagy gondot a szakemberek továbbképzésére és ennek keretében a specializálódásra. A to­vábbképzésben az egyetemek és főiskolák központi szerepet töltsenek be. Ki kell dolgozni a tudományos utánpótlás perspektivikus tervét és biztosítani kell annak személyi, szervezeti és anyagi feltételeit. 3. Szakemberképzésünk rendszerében biz­tosítsunk a jelenleginél sokkal nagyobb lehe­tőséget a termelésben dolgozók képzésére. Új­ra létre kell hozni és széleskörűen fejleszteni kell felsőoktatási intézményeinkben az esti tagozatokat. A levelező hallgatók tanulmányi munká­ját a felsőoktatási intézményekben szervezett évközi kötelező foglalkozásokkal és vidéki konzultációs központok felállításával segít­sék. A termelő munkát végzők, betöltött mun­kakörüktől függetlenül, egyre nagyobb szám­ban nyerjenek felvételt az esti és levelező ta­gozatokra. 4. A felsőoktatási intézményekbe felveendő hallgatók létszámát népgazdaságunk szakem­berigénye alapján kell megtervezni. A műszaki és agrár felsőoktatási intézmé­nyek — különös figyelemmel a vegyiparra, a gépgyártásra, a híradástechnikára, az atom­energia békés felhasználására, a nagyüzemi mezőgazdaságra, képezzenek elegendő számú szakembert. Népgazdaságunk megköveteli, hogy új mérnökeink korszerű szakképzettsége technológiai, gazdasági és termelés-szervezési ismeretekkel bővüljön. A pedagógusképző intézményekben a hall­gatólétszámot jelentősen emelni kell, hogy egyrészt a fennálló pedagógushiányt minél előbb felszámolhassuk, másrészt politechni- kailag képzett pedagógusok megfelelő szám­ban álljanak rendelkezésre. III. A nevelők és a neveléstudomány feladatai Nevelőink túlnyomó többsége szereti hiva­tását, becsülettel dolgozik, a kultúrforrada- lomban eddig elért eredményeinkben az ő munkájuknak jelentős része van. Népünk nagyrabecsüli a hivatásukat szerető pedagógu­sokat. Iskolarendszerünk reformjának megvaló­sításában a pedagógusok szerepe rendkívül fontos. Nem kis " részük máris tanúbizonyságát adta az új iránti fogékonyságának, amikor út­törőmunkát vállalt az iskolák szervezeti és tartalmi átalakítására irányuló kísérletekben. Nevelőink világnézeti fejlődése meggyor­sult, egyrésze marxistává vált. Ezt a fejlődést tovább kell erősíteni, mivel csak így tudnak marxista módon tanítani, szocialista szellem­ben nevelni. Az alapvető politikai és pedagógiai kérdé­sek tisztázásával erősítsük a tantestületek egységét. A pedagógusoktól politikai-világné­zeti kérdésekben is világos állásfoglalást vá­runk. Fontos feladatok várnak nevelőinkre pe­dagógiai, lélektani ismereteik kiegészítésében, nevelési és oktatási módszereik állandó fej­lesztésében. A nevelőképző intézmények tanul­mányi anyagában, a képzés módszereiben és szervezeti rendjében végre kell hajtani min­den olyan szükséges változtatást, amely a le­endő pedagógusok jobb felkészítését eredmé­nyezi az új feladatokra, hasonlóképpen kell eljárni a pedagógusok továbbképzését illető­en is. Szocialista közoktatásügyünk napirenden levő kérdéseinek megoldásából a nevelés- tudomány művelőire is jelentős feladatok várnak. A nevelés-tudományi kutatások tema­tikája, témaválasztása terjedjen ki azokra a kérdésekre, amelyek közoktatási feladataink homlokterében állnak, különösen az iskola és az élet, az oktatás és a termelőmunka, az el­mélet és a gyakorlat összekapcsolása által fel­vetett kérdésekre, a nevelés és oktatás társa­dalmi és módszertani problémáira, a világné­zeti, erkölcsi és közösségi nevelés témáira. Oktatási rendszerünk továbbfejlesztése az egész társadalom ügye A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának az oktatásügy reformjá­val foglalkozó ülése is nagy nyomatékkai hangsúlyozta, hogy oktatásügyünket csak ab­ban az esetben tudjuk teljes sikerrel tovább fejleszteni, ha a pedagógusok, a tömegszerve­zetek, a szülői munkaközösségek, s az egész társadalom összefog megvalósítására. Határozatban szólította fel valamennyi pártszervezetet, hogy az oktatásügy tovább­fejlesztését tekintsék elsőrendű feladatuknak. A magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány pedig kötelességévé teszi az érintett ál­lami, tanácsi szerveknek, hogy nagy felelős­séggel foglalkozzanak vele. Üzemeinktől azt várjuk, biztosítsák a ta­nulók rendszeres üzemi foglalkoztatását, bo­csássák a képzés szolgálatára legjobb szak­munkásaikat, ösztönözzék dolgozóinkat a to­vábbtanulásra és támogassák is őket Jöjjön létre az iskolák és az üzemek között szerve­zett kapcsolat, hogy a tanulóifjúság megis­merkedhessek az üzem és a munkások életé­vel, barátságot kössön az ifjúmunkásokkal, részt vállaljon az üzem kulturális életéből. A tantestületeknek az iskolai nevelőmunka továbbfejlesztésében első segítőtársa, szövet­ségese az ifjúság körében a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Úttörők Szövetsége. A Kommunista Ifjúsági Szövetsé­get arra kérjük, hogy — tagjai kommunista nevelésén túl —, vállaljon részt az ifjúság világnézeti, erkölcsi, politikai egységének ki­alakításából azáltal, hogy szervezi, irányítja az ifjúság tanórán kívüli életét és mozgósítja őket a szocialista építésre, a szocialista társa­dalom feladataira való jobb felkészülésre. Se­gítse a tanulóknak az üzemben, termelőszö­vetkezetben, és más munkahelyen végzett termelőmunkáját. A tanulóifjúságot még szé­lesebb körben vonja be a társadalmi munka­feladatok végzésébe. Vállaljon kezdeményező szerepet a tanulók szocialista közösséggé for­málásában. A Pedagógus Szakszervezet, a szülői mun­kaközösségek, a Magyar Nők Országos Taná­csa még aktívabb segítsége nélkülözhetetlen az iskolák nevelési feladataink jó elvégzésé­hez, az iskolai és a szülői nevelés összhangjá­nak megteremtéséhez. Váljék az ifjúság nevelése, oktatása való­ban az egész társadalom ügyévé. Budapest, 1960. évi, szeptember 4-én. A magyar forradalmi munkás­paraszt kormány által megbízott ISKOLAI REFORM-BIZOTTSÁG.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom