Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-01 / 206. szám

4 NEPÜJSÄG 1960. szeptember 1., csütörtök Gyakorlat teszi az embert Hát igen. Aki a Vörös Csil­lag Filmszínházban töltötte hétfő estéjét Egerben, nem ré­szesülhetett abban az élmény­ben, mint a Kertmoziban ját­szott Montparnasse 19 című film élvezői. Mindenki elme- rülten figyelte, mi történik a pergő filmszalagon, míg egy­szer valaki egy pillanatra az égre tekintett, s egy másod­perccel később, nyomában már mindenki a sötét mennyboltot kémlelte. A csillagok sokasága között valami fényes pont ha­ladt a földi szemlélő számára lassan, de nyilván, nagy sebes­séggel. Ez kötötte le a figyel­met. S megindult a suttogás is: — A második űrhajó hordo­zórakétája az, amely tovább kering a Föld körül... — Valóban az lenne?... — Hát persze ... A fényes pont lassan eltűnt. Hivatalos értesités azóta nem érkezett, hogy valóban a hor­dozórakéta száguldott-e el vá­rosunk felett, kétség azonban mégsem fér a Kertmoziban megállapítottakhoz, hiszen há­rom év alatt már nagy gya­korlatra tettek szert az embe­rek a csillagok, szputnyikok, lunyikok, rakéták megkülön­böztetésében ... (W) — A MŰSZAKI ÁTVÉTEL miatt az egri IV. számú, Bar­tók Béla téri általános isko­lában a tanévnyitó ünnepély 11-én, vasárnap délelőtt, az első tanítási nap 13-án, ked­den lesz. — TEGNAP tartották meg Eger iskoláiban a tanévnyitó tantestületi értekezleteket, amelyeken megtárgyalták az évnyitással kapcsolatos kérdé­seket. valamint a gyakorlati Indítás kérdéseit. — A VÁROSSZERTE köz­kedvelt egri Honvéd Helyőr­ségi fúvószenekar csütörtö­kön délután fél 6 és fél I kö­zött térzenét tart a Pedagó­giai Főiskola előtti téren. A zenekart Auth Henrik száza­dos vezényli. — AZ EL MÚLT szombaton ünnepélyes keretek között tar­tották meg Tamamérán a „Tiszta udvar — rendes ház”- mozgalom kiértékelését, amely­nek során 75 házra került ki a dicsérő tábla. Az ünnepség után az ifjúsági Vöröskereszt szervezet kultúrműsort adott, majd bál volt. — A KÖZALKALMAZOT­TAK szakszervezete megyei elnökségén, szerdán egész na­pos titkári értekezletet tar­tottak, amelyen megtárgyal­ták a IV. kongresszusra való felkészülés anyagát és gya­korlati munkáit. — VÁLTOZIK a határ képe Feldebrő és Kál környékén, miirel a szövetkezetek hozzá­láttak a nagyüzemi táblák ki­alakításához. A régi szalag- parcellák helyett a termelőszö­vetkezetek nagy területei ékes­1c őri rifll* — 250 SZEMÉLYES mun­kásszállót épít Gyöngyösön az Építésügyi Minisztérum a környéken dolgozók számára. Az új épületben társalgót és klubot is létesítenek. — HALMAJUGRÁN elké­szült az új, négytantermes is­kola. A tanulók már az új is­kolában kezdhetik meg a tan­évet. — AZ ÉPÜLŐ százférőhe­lyes, magtárpadlásos istállón kívül még egy új, 50 férőhe­lyest is épít a boldogi Béke Tsz. A munkákat a termelő- szövetkezet saját építőcsapa­ta végzi. — 800 MÉTERES maka­dámút épül Boldogon, község­fejlesztési alapból. Fokozato­san megszüntetik a sáros Bol­dogot, az új út a falu főútvo­nalán halad át, s ez a község legforgalmasabb része. Sírokban este 8 órakor: Elveszem a feleségem Mi újság az egri szakszervezeti kultúrotthonban A SZAKSZERVEZETI kul- túrotthonokra igen komoly fel­adatok hárulnak a dolgozók széles tömegeinek kulturális nevelése mellett, a szórakozta­tást szolgáló törzsgárda kine­velése terén is. Felkerestük tehát az egri szakszervezeti kultúrotthon vezetőjét, hogy tájékozódjunk, miként is tesz­nek ott eleget ennek az igény­nek. Ruklof Károly elvtárs el­mondja, hogy az ősz során lét­létrehozzák az ifjúsági klubot, amelyre igen nagy szükség van már Egerben. A klub tag­jai az ifjúmunkások soraiból kerülnek majd ki. Maga az if­júsági klub lefektetett szabály­zat szerint működik majd, vezetőséggel az élen, amelynek meglesz a joga a súlyosan vétő tagok kizárására is. A vezető­ség. a kultúrotthon segítségé­vel előre kidolgozza heti prog­ramját, amelyen az ismeret- terjesztő előadások, a szakmai tudást elmélyítő szakfilm-ve- títések mellett, szakmai to­vábbképzést szolgáló tanfolya­mok is szerepelnek. Sakk-szak­kör is működik. Az ifjúmunká­sok részére lehetőséget adnak, hogy elsajátítsák a kulturált viselkedés és magatartás Írat­lan szabályait, amely ellen még sokan, oly sokszor és oly gyak­ran vétenek. Az ifjakkal meg­ismertetik — Marosán elvtárs egri tanácsa alapján — a kapi­talista múlt munkáséletét, hogy annál teljesebben érté­kelni tudják a mai hatalmas fejlődés eredményeit. — A JÖVŐRE NEVELJÜK a mai ifjúmunkás generációt, hogy abból szellemi tudásban is teljes értékű, szocialista munkás váljék.. Amikor Rudlof élvtárstól a szórakoztatást szolgáló törzs­gárda kinevelése iránt érdeklő­döm. elmondja, hogy ezen a té­ren is jelentős lépések történ­nek. A közeli ősz folyarnán megalakul a Vasas Művész- együttes. Az együttes gerincét a Nyíri József vezetésével mű­ködő ifjúmunkás kórus képezi, mintegy 90 fővel. A zenét a kultúrotthon zenekara. Botond István, és a Finomszerelvény- gyár zenekara. Bak Sándor vezetésével szolgáltatja. A tánccsoportot a Hajtóműgyár és a Lakatosárugyár dolgozói közül válogatják ki, képessé­gük alapján. A tánccsoport ré­sziére egy jó pedagógiai képes­ségekkel rendelkező koreográ­fust kíván megnyerni a kultúr­otthon. Az énekkar és zenekar, amely a táncszámokat kísérni fogja, maga is szereplő­ként vesz részt a produkci­óban. A program még nincs kidolgozva részleteiben, de az már bizonyosra vehető, hogy a Heves megyei népdalok mel­lett, klasszikus számok és munkásmozgalmi dalok és színművek kapnak nyilvános­ságot. Menni fog Előttem a cél, a pálya, mögöttem a lábam: a pisztoly­dörrenést várom, hogy nekivágjak a távnak, hogy erőm és izmaim végső megfeszítésével és ragyogóan har­monikus együtt­működésével el­sőnek szakítsam el a szalagot, amely a győzelmet jelenti. Már elhelyez­kedtem. Kezem, kissé szétterpesz­tett ujjakkal a föl­dön, talpam felső íve rátapad a ta­lajra, lassú, mély lélegzeteket ve­szek, hogy tüdőm egyenletes műkö­dése hasonló ütem­re biztassa szívem, egész testem. Az „elkészülni” már elhangzott. Talán tíz másod­perc. Nyolc... öt... És mint a gumi­labda pattanok el a talajtól, bele- dölök, bele­zuhanok a futás, a rohanás lendüle­tébe, fütyül, sivít a levegő a fülem mögött, szágul­dók mint az or­kán, mint az űr­hajó, lábaim kerék módjára pörög­nek alattam, mind közelebb a cél... és ... és hurrá, el­szakítottam a cél­szalagot. Nagyszerű: tíz méteren már megy. Jövőre áttérek a húsz méterre, s így fokozatosan a szá­zig. Ott leszek én még az t976-os olimpián. Unokáimmal együtt! (egri) EGRI VÖRÖS CSILLAG Az ordító egér EGRI BRÓDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI A megj avultban bízni kell GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Két év után GYÖNGYÖSI PUSKIN Folytassa admirális HATVANI VÖRÖS CSILLAG Hüvelyk Matyi HATVANI KOSSUTH A széa HEVES Nincs előadás FÜZESABONY A 13. sz. kedvenc PÉTERVASÁRA Nincs előadás Mi, a magunk részéről úgy hisszük, hogy a Vasas Művész- együttessel valóban a helyes utat választották az egri kul­túrotthon vezetői. A MŰVÉSZETI DOLGOZÓK Szakszervezetétől indlilt el a Heves megyei Népi Együttes megteremtésének a gondolata. Az együttes népi zenekarát a kollektív szellem érvényesítése érdekében, felváltva három prímás vezeti: Váradt Lajos, Csíki Gusztáv és Illés Jancsi. Természetesen, tánccsoport is szerepel az együttesben. Az énekszólistákat a magyar rádió magyamóta-énekesei adják, akiknek szereplését a Művé­szeti Dolgozók Szakszervezete biztosítja. Féléves tanulás, fej­lődés után bírálja majd el a MÜDOSZ a Heves megyei né­pi együttest, és ha azt megfe­lelőnek találják a művészeti szakemberek, úgy Heves me­gyén kívül más megyékben is biztosítják és megszervezik fel­lépésüket. Azzal a jóleső érzéssel távoz­tunk az egri szakszervezeti székházból, hogy kultúrottho- na valóban igyekszik feladatát sokoldalúan ellátni. Sugár István Az 1930. szeptember 1-i, budapesti munkástüntetés részlete. 30 évvel ezelőtt, 1930. szeptember 1-én zajlott le, a két világhá­ború között a leg­nagyobb forra­dalmi megmoz­dulás Budapes­ten: a Szociálde­mokrata Párt ún. „néma sétát” tcr- tervezett e napra és ezt a Kommu­nista Párt a proletariátus hatalmas harci megmozdulásává széle­sítette. 1939-ben e napon kezdődött el a második világháború, azzal, hogy a német csapatok átlépték a lengyel határt, A fasizmus elő­idézte háború az emberiségnek 52 millió katonai és polgári sze­mély halálát és 5 millió eltűnését okozta. A Szovjetunióban 1940-ben e napon nyitották meg a karéliai ál­lami egyetemet, 1953-ban pedig a Moszkva melletti Lenin hegyen épült, a világ legnagyobb egyetemét, a LOMONOSZOV EGYETE­MET. AZ AMERIKAI KOMMUNISTA PART 1919-ben e napon alakult meg. 50 évvel ezelőtt, 1910-ben e napon halt meg HENRI ROUSSEAU francia festfc. Tájképeket festett az ún. „barbizoni iskola” termé­szetmegfigyelési módszerével. Kitűnnek élénk fantáziájú fa-ábrázo- lásai. Bemutatjuk Valentyin Zubkovot „A Nap mindenkinek világít" című film hősét A képről és a filmvászonról megnyerő, szimpatikus férfi tekint a nézőre. Ki ez a színész, miben is láttuk? Valentyin Zubkov-nak hív­ják, s csak néhány éve, ponto­sabban 1956-ban tűnt fel. Egyi­ke azoknak a ritka egyénisé­geknek, akik színiiskola nélkül lettek színészek. Tanult szak­mája szerelőmérnök, de min­dig nagy igyekezettel forgoló­dott, segített a műkedvelő cso­portok munkájában. Már egye­temista korában a kultúrcso- portok előadásain feltűnt szín­játszó képességével. Kollégái unszolására először mellékesen, majd később teljes odaadás­sal tért át a filmszínészi pályá­ra. 1956. óta már a syolcadik filmben játszik. Minden sze­repében eredeti figurát bont ki, játéka egyszerű és termé­szetes. Zubkov egyik nagysikerű filmje a Hárman jöttek az er­dőből. Az érdekes, pszicholó­giai drámában Koselov szere­pét játszotta. A zárkózott, ér­zékenylelkű férfi, aki sok év­vel a háború után, a nyomasz­tó emlék súlya alatt nem tu­dott' visszatalálni az életbe. Koselov meghasonlott önma­gával. Ezt a roppant sokoldalú figurát olyan élvezetesen for­málta meg Zubkov, hogy hősé­re sokáig emlékeznek, akik lát­ták. Másik kiemelkedő szerepét a Szülői ház-ban alakította. Egy öregedő, de szeretette mél­tó férfit mintázott meg, aki lángra tudott gyújtani egy bakfist. Rövid epizódszerepet játszott a Szállnak a darvak- ban, egy hazatérő katonát alakított, a Kémek a Tiszánál című filmben egy kémet, az Életem árán-ban pedig Ste- pánt, az ellenséget. E néhány filmből is látható, bogy Zub­kov nem az a színész, akit be lehet skatulyázni. Egyénisége széjesskálájú szerepek eljátszá­sára alkalmas. Mindegyikben egyformán megragadó, mert erő és őszinteség árad belőle. A legnagyobb élményt Zub­kov A Nap mindenkinek vilá­gít című filmjében szerzi meg a nézőnek. Igaz, ez az első fő­szerepe is, de úgy érezzük, ez a szerep igazán testére szabott. Egy vak embert alakít, aki sok küzdelem után talál vissza az életbe. A filmben Nyikoláj Szaveljovnak hívják, a hábo­rú utolsó napján sebesül meg. Egy váratlan támadás követ­keztében elveszti szemevilágát. Hazatérve, nem találja helyét, hiányzik munkája, a háború előtt tanító volt, s hiányzik a szeretet, megértés és türelem felesége részéről, hogy újra megtalálja önmagát. Az asz- szony vidám és gondtalan élet­re vágyik, de ez a vak férje mellett lehetetlen. Elhagyja férjét. S azon a napon, amikor Nyikoláj egyedül marad, az is­kolában, ahol nemrég kezdte el újra a tanítást, csalódás éri. Egy kisfiú, kihasználva a ta­nár vakságát, könyvből olvas­sa ki a leckét. E kudarc egé­szen megtöri Nyikoláj erejét, szinte élni sincs kedve. Távo­zik az iskolából azzal a szilárd meggyőződéssel, hogy soha sem tér oda vissza. Ebben a kiútta- lannak látszó helyzetben ko­pogtat Nyikolájnál a szerelem, amely új erőt ad a további küzdelemhez. Szvetlána, az egészségügyi nővér, aki már a fronton is szerette, felkeresi, s a két magános ember egymás­hoz kapcsolja életét. Valentyin Zubkov Nyikoláj alakjában megrázó élethűség­gel adja a vak ember lelkében dúló viharokat. Ahogy játszik, ahogyan kitárja előttünk meg­sebzett lelkét, halk vágyódását, frontszerelme, Szvetlána irámt, képről képre úgy nő előttünk színészi nagysága. Zubkov a háború utáni szov­jet művésznemzedék egyik igen tehetséges tagja. Színészi rutinját nem főiskolán szerez­te, de egyszerűsége, közvetlen játéka, életismerete, ember- szeretete pótolja az iskolai tanulás hiányát. Szeretnénk öt még nagyon sok filmben vi­szontlátni. (murai) N EKEM MÉG VOLT pa­latáblám. Fekete testét piros vonalak - tarkállták, az egyik oldalon párhuzamosan, a másik oldalon hosszában, ke­resztben, hogy formás kis koc­kák alakultak ki rajta: ide kellett a számokat írni. Lécke­retén kis lyuk, a lyukban madzag, a madzagon aprócska szivacs, amellyel letörülhet­tem a palavesszővel írt betű­ket, számokat, hogy helyükbe újat, szebbet és többet írjak. Azt írtam a palatáblára, hogy „úr”, meg hogy „ír”, amiből csak az ír ige volt az igaz, mert én irtam és nem­hogy én, de még apám sem volt úr, hiába szólította úgy a sarki fűszeres, meg a fejét csó­váló suszter, hogy Gyurkó úr..., különben is úrnak nem volt stoppolt cipője és gyerekének nem volt palatáblája. Nekem volt és én nagyon örültem en­nek a kis alkalmatosságnak, amelyet a hónom alatt is ci­pelhettem, amely nem gyúró­dott, nem szakadt el, nem kel­lett bekötni. Falusi iskolába jártam, min­denkinek palatáblája volt, ak­kor és ott még az volt a divat. Palatáblán írtam én, írt a köz­ségi kondás fia, amíg írt és is­kolába járt, írt a jegyző lánya, — mindenki. Ügy nézett ki, mintha a palatábla megszünte­tett volna minden különbséget gyerek és gyerek között, mint­ha oly hasonlóak lennénk egy­dicson, a következő szóig, a következő számig. Irtunk, törültünk, tanultunk és felejtettünk azonmód, küsz­ködött, kínlódott Kabdebó, a tanító, egy a sok ezer közül, hogy valami tudást, valami ke­véske elsöosztályos műveltsé­get plántáljon lelkűnkbe, agyunkba. Nem rajta múlt csak, s talán egyedül csak íem rajta múlt, hogy kevéske vi­rágpor maradt lelkünk bibé­jén: mit csináljon a kertész, ha ásója pléhből van? Az osztály jó része, mikor másodikba lépett, alig tudott többet, mint mikor az elsőbe: írt újra a palatáblán, számolt újra a piros kockákon, nyála- zott, törült a szivaccsal, s Kab­debó tanító úr járkált tovább, keserű és örök lemondással szívében a padok között. — Hasra esik, te ... törüld le rögtön — mondta, hajtogat­ta éveken keresztül, s éveken keresztül hasra estek, fül nél­kül születtek a betűk a sivár, fekete palatáblán, amely mint­ha tükörképe lett volna az egész iskolának, Kabdebó ta­nító nyolcgyermekes életének, tanítói hivatása tartalmának, — az egész életnek. jVEKEM MÉG VOLT pa­la táblám. Ma, halen­ne iskolai múzeum, odatennék egyet, ha még találni lehetne valahol, oda én a vitrinbe: em­lékeztetőnek. Tanítónak is, ta­nítványnak is. Szülőnek is! GYURKÖ GÉZA: A palatábla — Letörülní — adta ki a jelszót! CERÉNY ÉS GYORS ^ köpködés, munkához látott a szivacs és néhány pil­lanat múlva a tábla olyan tiszta fekete volt, mint mikor a boltból hozták ki: letörülte- tett onnan minden úr, minden írás, minden betű, az utolsó vonásig. — Fordítsátok meg, most számokat írunk — folyt to­vább a tanítás a palatábla se­gítségével, hogy aztán a szá­mok is a betűk sorsára jussa­nak, újaknak, nagyobbaknak adják át a helyüket. 1X1=1 2X1=2 Irtuk sorba a számokat, mind a hatvanan, a fekete pa­latáblára, amelyen ott lógott a szivacs, amelyről letörülhettük azonnal, amit írtunk, s azon­mód el is felejthettük azt, amit megtanultunk. Mintha a szivacs az agyunkat is feketé­re, üresre mosta volna, mert­hogy nem maradt előttünk semmi, amibe csöppnyi agyunk emlékezetének vékonyka karja megkapaszkodhatott volna, amin megvethettük volna tu­dás-lábunk, csak annyira, hogy feljebb lépjünk a pici grádi­letette a krétát és hozzá kez­dett sorbaj árni a padok közötti — Hasra esik, te ... töröld le rögtön! — bökött az egyik­re. — Hát a füle hol van?" — horkant a másikra és kapta is a fülét, de nem az „r”-nek, ha­nem az írónak, aki szintén nem volt úr, csak Gila Illés, egy országjáró kubikos legki­sebb, menthetetlenül vörös or­rú fia. Járkált a padok között, ha- rákolt rendületlen, kicsit haj­lott háttal, meg-megállt egy gyerek mögött, aki bigyesztett szájjal, marokra fogva birkó­zott a betűvetés hallatlan ne­hézségeivel. Most csend volt az osztályban, csak a pala­vessző csikorgóit nagynéha, néha ruhasusorgás hallatszott, valaki izzadt tenyerét dörzsöl- gette nadrágja szárába... Aztán mindenki kész lett, vagy hatvan úr született a pa­latáblákon, aki ír. s amely fe­lett a tanító tartott nagy ins- piciálást, azóta se volt még ilyen hatalma egy falusi taní­tónak, — és Kabdebó tanító úr felkacsázott örökké fáradt lábaival a katedrára, a kopott asztal mellé. máshoz, mint a fűszál a réten, egyforma fiatal és zöld surjó i hajtásai az életnek. Ott ültünk a padban, hatan egy sorban, elől is palatáblá­sak, az utolsó padban is azok, elöl a jó ruhásak, hátul a ron­gyosak, de mi ennek akkor nem tulajdonítottunk különö­sebb fontosságot: elöl is kell : ' ülnie valakinek, hátul is. Az csak természetes, hogy a jegy- 1 ’ zőék Zsuzsija ül az első sor- : ’ ban, hisz olyan szép ruhája : van és a kondás fia az utolsó- ; ban, hisz összepiszkítaná azt a : szép, bodros ruhát, amelyért ’ ' egyöntetűen és valamennyien ; | halálosan szerelmesek voltunk i Zsuzsiba... K abdebó tanító, vastag, bozontos • . szemöldökű, mindig harákoló ember, akinek nyolc lányt : szült a felesége, s szíve boldog­ságára, de az asztal nyömorá- ■ ' ra, mind a nyolc olyan volt, . mint a makk, — a tanító ott ■ ■ állt a táblánál és krétával írta ■ a szavakat, mi másoltuk a pa- ! , latáblára. ] , Másoltuk és hangosan, mint ; • valami litániát, mondtuk is. ; A tanító, időnként beletúrt i • ősz üstökébe, amelyről mi azt : • hittük, hogy csak krétaporos, ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom