Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

1960. szeptember 23., péntek SEPÜJS AG 8 Igény van, de a lehetőség kevés Viszneken a művelődésre HA VALAHOL \^%tl nek termelőszövetkezeti köz­ségről esik szó, aki ismeri az itt élő, dolgozó tsz-tagok tevé­kenységét, általában elégedet­ten bólint. Igen, itt lehet a tag­ság szorgalmáról, s eppen ezért eredményeiről is beszél­ni. Jól működik a Béke Tsz már hosszú évek óta, s most, az elmúlt egy évben is, mióta a sok új belépő munkához kez­dett, ugyancsak gyarapították vagyonukat, de növekedett jó hírük is. S ahol már erről szólnak, ott . előkerül a másik téma is. Ez­úttal az, hogy Viszneken az emberek nemcsak az évszáza­dos termelési módon változtat­tak sikerrel, hanem egyben ők maguk is változtak. Tanulni, művelődni akarnak, könyvet kérnek, filmet, színházat, ami nemcsak szórakoztat, oktat is, s világosságot teremt. Az ezer kötetes községi könyvtárnak mindig van olvasója, — ha nyáron kevesebb is, a nagy munkák miatt, de télen annál több. A filmvetítési napokon nem volt fél, vagy negyed ház a két előadáson. A mozihelyi­séget mindig megtöltötte a kö­zönség. S ez volt a helyzet a színházzal is. Volt. Szigorúan múlt idő­ben, mert, hogy a jövőben mi lesz, azt senki sem tudja. A színház előadásait, amíg lehe­tett, az iskola egyik, színpad­dal felszerelt termében tartot­ta. Nem mondhatta senki, hogy túlságosan nagy volt ez a né­hány évvel ezelőtt épített al­kalmi színházterem, de a cél­nak egyelőre megfelelt. Most azonban már ez sincs. DE UGYANEZ van val a mozi- is. A filmelőadásokat hosszú ideig a községi nagykocsma helyisé­geiben tartották. A nagyterem­ben foglalt helyet a közönség, a gépet pedig a mellette levő kisebb söntésben helyezték el. Onnan vetítettek. A kocsmát azonban átalakították kisven­déglővé, így a mozi innen ki­szorult. A tanácsházán kapott helyet — kegyelemből — mind ez ideig, s bár az ittlevő helyi­ségek még inkább nem felel­tek meg a célnak, a visznekiek nem szóltak semmit, mert mégis láthattak filmet minden héten. — Most aztán meg már ez sincs — mondja a Béke Tsz egyik fiatal tagja beszélgetés közben az irodában —, mert a héten elkezdik a tanácsháza rendbehozását, újra festenek belül mindent. Amíg dolgoz­nak az épületben, azért nem lesz helye a mozinak, ha meg teljesen rendbetesznek min­dent, akkor meg azért, mert vigyázni kell rá. Ez után az elkeseredett né­hány mondat után már szapo­rán folyik a szó az irodában összegyűltek között. — A színház után, már mo­zink sincs ... — S ki tudja mikor lesz? A tanácsban a napokban tárgyal­ták a művelődési otthon ügyet, s ott is az lett a végeredmény, hogy nincs elegendő pénz -z építkezés megkezdéséhez. — Nem maradt más csak a könyvtár... — Meg a két televízió-ké­szülék ... — Még az a jó, hogy televí­ziója nemsokára lesz a tsz-nek is... így csörgedezik a lehangolt beszélgetés — azt mondják elég gyakran —, ha a művelő­dés ügye, kerül szóba, akár a tsz-nél, akár a földeken vég­zett munka néhány perces szü­netében, vagy amikor csak le­hetőség adódik rá. keserűen hu­morizálnak .3. NEHANYAN Azt mondják: — Jó, hogy a Béke Tsz két tagját elküldte Abaújszántóra. a kétéves mezőgazdasági tech­nikum elvégzésére. Ha Vissza­jönnek onnan, ők legalább már jobban, s többet látnak a világ dolgaiból, mint mi. Ez, a művelődés, tanulás ügye azonban nem túlságosan alkalmas a tréfálkozásra. In­kább tenni kellene valamit a tarthatatlan állapot megszün­tetésére. S ezúttal is, mint már annyi más helyen, minden bi­zonnyal segítene a társadalmi összefogás. Az új művelődési otthon építésére kevés a pénz, mintegy százezer forint —. van. Ez a munka megkezdésé­hez elegendő lehetne, ha a visznekiek összefognának, s azt határoznák: segítünk tár­sadalmi munkával is, anyagi­akkal is, mindig, s ott ahol kell, igazi szövetkezeti tagok­hoz méltón. Másként most nem lehet, mert mint az élet min­den területén, itt is tervszerű­en kell tevékenykedni. Csínján kell bánni az állam pénzével, a Béke Termelőszövetkezet meg nem olyan szegény gaz­daság, hogy ne tudna anyagi­akkal is hozzájárulni a műve­lődési otthon építkezéséhez, annál inkább, mert a község lakói többségükben ennek a gazdaságnak tagjai, s az ő mű­velődésükről van elsősorba ű szó. Weidinger László Gyermekrabló csimpánz Szkoplyében Jugoszláv lapjelentések ar­ról adnak hírt, hogy Szkop- lyében, a városi parkban levő állatkertből megszökött egy csimpánz, s kiragadott kocsi­jából egy öthónapos gyer­meket, majd felmászott vele az egyik magas fára. A hely­színre kivonult tűzoltók és rendőrök ponyvákat feszítet­tek ki a fa alatt, s a már mint­egy húsz méterre felmászott majmot fényszórókkal zavar­ták, míg az végre leejtette a gyermeket. A sebesült kis­lányt kórházba szállították, a majmot oedig, miután éjjel két óráig nem sikerült a fáról lecsalniok, a rendőrök lelőt­ték. Öreg parasztok a fiatalok nyomában Termelőszövetkezeti község lett Bodony is, a besnyői Sailed Tsz „anyafaluig" Bodony község, a Mátra tö­vében, csaknem ezeréves múlt­ra tekint vissza. A felszabadu­lás előtt a lakosság többsége summás volt az alföldi ura­dalmakban. 1945-ben, a földosztás során csaknem 300 család kapott földet: tulajdonba vették azt a földet a Dunántúlon, ahol év­tizedekig voltak summások. Besnyőn telepedtek le, ahol később megalakították a ma már országos hírű Sallai Ter­melőszövetkezetet. Az anya- faluban az idősebbek maradtak. kevés fiatallal, A Besnyőre települt bodonyiak jó példája alkotóan hatott az „otthon”- maradt öregekre is, akik az idén, az aratás befejeztével egyhangúlag kinyilvánították: Bodony termelőszövetkezeti község lesz. Az első közgyűlés máris el­határozta. hogy a mezőgazda­ság nagyüzemesítése mellett* korszerűsítik a nagyhírű bodo- nyi szőttes készítését is. Ter­vük. b"~'’ jí gazdálkodással utolérjék a besnyőieket. (k. a.) 15 9 tavalyinál jobb a dohánytermés a Tárná mentén mázsával több terméseredmény a verpeléti Dózsa Tsz nagyüzemi tábláján A Tama mentén pár nap múlva befejezik a dohány tö­rését. A termelőszövetkezetek­ben lényegesen jobb a termés az előző évinél. A verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetben Mozgalmas „esztendőkezdet“ a hevesi művelődési házban Jelenleg 80 tanulót számlál a művelődési ház zeneiskolája, de a tanárok szerint 300 gye­rek is beiratkozna, ha helyet tudnának biztosítani számuk­ra. A falu három helyén dolgo­zik az iskola három tanszaka, és ez így nem a legjobb tanu­lási feltétel. Ezt a kérdést pe­dig csak komolyan lehet ke­zelni. A hevesi gyerekek szü­leiből nem hiányzik az áldozatkészség sem. egyszerű parasztemberek nem sajnálják a pénzt és drága hangszereket vásárolnak. Dimuth József, a zongora tanszak tanára, elmondta, hogy éppen a napokban rendelt meg Budapesten két zongorát, olyan szülők részére, akik segítségét kérték a vásárlás lebonyolítá­sában. Meder Iván zenetanár arról beszélt, hogy a zene iránt mu­tatkozó igény az egész hevesi járásra vonatkozik és ez ko­moly támogatást kíván. Tarna- mérán is tanítanak húsz tanu­lót és itt is volna több is, ha helyiség, azaz a tanulási körül­A masiniszta ményük biztosítva volna. Heves község lakói kedvelik a színházi előadásokat és telt ház fogadja a bemutatott dara­bokat, pedig három színház jár rendszeresen a faluba. Jelen­leg a színházakkal tárgyalnak és a bérleti rendszer kidolgo­zásán fáradoznak. A járási székhely egyre na­gyobb számú igényes közönsé­ge immáron egy irodalmi szín­pad életrehívásának a lehető­ségét is megcsillantja. Ma már komoly terv az irodalmi színpad létrehozása. Nagyon is mozgalmas ez az esztendő kezdet. Szervezik az énekkart, a színjátszó csopor­tot, a kiállítási teremben a XIX. század festőinek műveit mutatják be egy reprodukciós kiállításon. És a művelődési ház máshol is segít, máshol is irányít. A járás községei most készítik a művelődési tervü­ket, készül a KISZ, a nőtanács, a termelőszövetkezetek pa­rasztsága a következő évadra és a segítség komoly, felelős­ségteljes feladat. K. J, Balogh F. András masinisz-! ta ... Mikor leszáll a műszak-! ba a függőaknán, s kezében a! bányászlámpával, az I-es ke-! resztvágat folyosóján halad,! eszébe jut gyakran az édes-' apja. Itt, erre járt ő is. Lába nyomát őrzi a földmélyi sár. S most ezeken a nyomokon ha­lad a fiú, de távolabbra és mé­lyebbre. így kapcsolódik egy­máshoz az életek fonala. A bá­nya kapcsolja egybe. A kidőlt erő helyébe frissebb erők nö­vekszenek, folytatva az előbbi utat, tartalmasabban, célsze­rűbben. S mint hatalmas pajzs, úgy borul a földmélyi utak fö­lébe a több száz méter vastag földrétegek koszorúja. Védve és vigyázva ezt az utat, és búj­tatva is, mint a föld méhének kincseit... A 4-es szalagereszkei front­ról széles gumiszalagon érke­zik a szén az ereszkei tetőre. Egymás után telnek meg az üres csillék, kopogva hull, pú- posodik bennük a fekete kincs. Nő a csillesor. Aztán a masi­niszta az indítókerékhez nyúl. Felzúg a motor, szikrák pat­tannak ki a tekercsek drótszá­laiból, lángcsóva villan a felső­vezetéken. És megmozdul a szerelvény. Irány újra a lejt- akna felé. Sötét és kivilágított alagutakban kanyarog a csille­sor. A vágányok mellett, a keskeny mederben, locsogva szalad a bánya vize. A szerel­vény együtt fut vele. Pillanat­ra se áll meg a dübörgés, csör­gés, a vonuló csillék visszhan­got verő lármája. A munka zaja állandó itt a föld alatt. Pataky Dezső például az idén 50 mázsán fe­lüli termésátlagot értek el a Virgínia fajtából. A táblásított területen még jobb az ered­mény. A termelőszövetkezet 15 hol­don kialakított dohányültetvé­nyén 60 mázsás termésátlagot takarítottak be az idén. Ezen a területen kisparcellákon ré­gebben alig érték el a 30—35 mázsát. A táblásított területen a jó gépművelés és a szaksze­rű gazdálkodás is fokozta a jobb termést. A palánták kiültetése sakk­táblaszerű elhelyezéssel 30x70- es sortávolságra történt. így alkalmassá tették a gépi kapá­lásra és a helyet is jobban ki­használták, a levelek jobban tudtak fejlődni. A Virgínia 70 centiméteres leveleket is ho­zott, amely rekorderedmény a régi kisparcellákon elért 25— 30 centiméteres levelekkel szemben. A nagy táblán a vi­har sem tudott károkat okozni, ellentétben a kisparcellákkal, ahol viszont a szomszéd növé­nyek Is befolyásolták a leve­lek jobb kifejlődését. A verpeléti Dózsa összesen 40 holdon termelt dohányt* ahol a leszerződött mennyisé­get 12 mázsával teljesítették túl holdanként és a termés mintegy 53 százaléka első osz­tályú minőségű. A termelőszö­vetkezet dohánytermésének több mint fele kerül exportra. A jó művelés eredményeként az idén két héttel korábban kezdték a törést és egy hét múlva befejezik. (ka) Konferenciát tartottak az egri nyelvszakos tanárok Tegnap az egri idegennyelv szakos tanárok számára kon­ferenciát rendeztek Egerben, a TIT-klubban, délután, 5 órai kezdettel. A konferencián a bevezető előadást Simonná, dr. Tudósi Klára, a budapesti József Attila Szabadegyetem nyelviskolájának igazgatója tartotta. Az előadás az idegen­nyelvtanítás legújabb módsze­reinek kérdéseivel foglalko­zott. Az előadás után a taná­rok cső--irtonként, helyeseb­ben nyelvszakonk-': t megbe­szélésre ültek össze. Mégiscsak jó volt az a harmadik lottószelvény... hogy először csak három talá­latot fedeztem fel. Megelége­dett voltam vele. Azért mert egyesem, kettesei már volt, s úgy gondolta „fejlődés­nek” jó ez is. K*:,őbb a férjem kezdte e] nézegetni, s mikor a három számban már biztos volt ő is, azt mondja: mondd meg már a másik két számot is. Csak úgy, több találatra nem is gondolva, válaszoltam: a 7-es, meg a 86-os. Dehát akkor — kiáltott fel — ezen a szelvé­nyen négy találat van...! Ter­mészetes. hogv másodszor, így mé" jobban megörültem... — Az Illés bácsi, a lottóbizo­mányos mindjárt másnap in­tézkedett is. Telefonált Pestre, hogy e^ezik-e a szelvény­szám — folytatja a férj. — Meg is snináltam. Mindig vic­celődtünk vele. amikor szel­vényt kínált. Azt mondtuk né­hányszor, hogy tőle nem ve­szünk. mert az egy találatot is, a kettőt is akkor értük el, ami­kor postás adta a szelvényt* Most mégis az a lottó futott be, amelyet nála vásárolt a felesé­gem. Azt vérdezni, hogy mire for­dítják a pénzt, ami az akta­táskában lapul, szükségtelen. — Házat, bútort veszünk, ruhákat vásárolunk — mond­ja a férj. így döntött a családi tanács. Erre azonban megszólal Évi­ke is, az igazi nyertes, aki a legtöbb szép ruhát, játékot, ajándékot kapja a nagy nyere­ményből: — Nekem pedig még ma megve'-— az M. kerékpárt... S * is lett, mert ellenáll­hat-e a szülő, különösen ilyen váratlan szerencse Jtán...? (w) Vitával kezdődött. A fér hazatért a munkából, meglát ta, hogy felesége a szokáso: két lottó- és két totó-szelvén; helyett hármat-hármat vásá rolt, s mérgelődött. A feleség' hiába mondta, hogy ezt mos csak azért tette így, mert má előre kigondolta a számokat, mindegyiket meg akarta ját szani, — a férfi csak arra gon ;dolt, hogy 6,60-nal több így : ; kiadás. Persze, nem olyan ha rágós vita volt ez végered ;ményben, de azért mégis ron ;tota az est jó hangulatát. S most, szerdán délután Sil !kó Kálmánná, Silkó Kálmán az apci Fémtermia Vállala ^dolgozója, ötéves kislányuk Évike, s a nagymami ott áll tak Petőfibányán, az altán | felolvasótermének emelvé­nyén, több száz leszállásra ké szülő bányász előtt. Az aszta Ion nagy bankjegykötegek. Ne kik számolták le az OTP pető fibányai fiókjának munkatár­sai. Pontosan 219 983 forintot Azzal a bizonyos harmadil szelvénnyel nyerte a feleség Négy találata volt a 37-ik hé ten. A 45-ös, az 50-es, a 75-ös a 86-os számot keresztezte meg. ezek hozták a szerencsét Az év legjobban fizető négyta­lálatát. A férj annyira örült hogy kívülről megtanulta '< nyertes szelvény számát: — B 8 104 394, ez volt' a ki: zöld szelvényre nyomtatva — mondja. Azt hiszem, sohasem felejt: el. De magát a húzás napjál sem. Felesége így meséli: — Én kétszer örültem énnél* a szelvénynek. Először, amikoi magam néztem meg, s másod­szor. amikor a férjem. Ér ugyanis olyan izgatott voltam fürkészi a bánya sötétjét, me­reven figyel előre. Mint egy igazi mozdony gazdája. Fele­lősséggel vezet: ha karambol adódna vagy baleset, leállna, percekre, negyedórákra, meg­bénulna a forgalom a fővágat­ban. S ugyan ki örülne ennek? A bányász nem. Két éve igazítja mozdonyát a bánya vágataiban. Fut, fut a szerelvény, ingajáratban a lejt- akna és az ereszkei tetők kö­zött. Kevés ideje, hogy a bánya levegőjét szívja. Három év a föld nyomrában — nem sok. De épp elegendő arra, hogy valaki megszeresse a bányát, a föld alatti életet. Hogy maga is harcosává váljék a földmélyi heroikus küzdelemnek, ame­lyet a bányászok vívnak itt nap mint nap — a szénért. Az­előtt gyári munkás volt. Vas­esztergályos az ózdi gyárban. Szép volt az is. Belevinni, bele­formálni akaratát a kemény anyagba, tartalmat, célszerűsé­get adni a vasnak, figyelni, ahogyan a vidia beleharap a fémbe, s a vasforgácsok forrón leperegnek a gép mellé. A szí­ve hozta ide a bányába. Édes­apja is itt dolgozott. A bánya vette el kegyetlenül az életét. 1936-ban. Természetes és ért­hető tehát, hogy a bányászapa fia is itt keresi a kenyerét. Igaz, másként, mint apja, két évtizeddel ezelőtt. A bánya most már nem ellensége az embernek. A munka biztonsá­ga jelentősen megnőtt kát végez. Nehéz, mert nem egyenletes a vaspálya. A csil­le könnyen lebillen a sínekről, s akkor megakasztja az egész szerelvényt Szeme vigyázva Egeresehi, Beniczky-akna. 300—400 méternyire a föld alatt. A foszállítóvágat elága­zásánál ... Jobbra az I-es ke­resztvágat, balra a lejtakna homályos alagút ja. Csattogva, lármá- H san futnak a vég­telen kötelek. Telt | csille, telt csille |j után „utazik” fel a lejtősön. Fel a fény- 1 re. Szénnel és med- s dővel teli csillék. A % bánya ütőere lüktet itt zajosan, nagy fi ütemmel. Távolról csikor­gás, csörgés, dübör­gés ..- Csengetés. A villamosmozdony hozza az újabb sze­nes szerelvényt. 20 |< —40 csillét. Van úgy, J hogy 50 csillét. A 9-es ereszkéből, a 4-es szalagereszkei tetőről hordja a szenet a kis moz­dony — másfél kilo- \ méteres szakaszon — a lejt alá. Három g mozdony bonyolítja a szállítást a fővá­gatban. Műszakon- W ként egy-egy. A 3-as mozdony “ parancsnoki fülké­jében Balogh F. András, a gép ígazítója. Fiatal ember. Hu­szonöt éves. Három éve dolgo­zik a föld alatt. Két esztendeje ^parancsol” az apró Ganz-moz­donynak. Szereti és ismeri a gépét. Becézi. Muki — így ke­resztelte el masináját. Karam­bolja még nem volt. Egyszer sem. Nehéz és idegfeszítő mun­Csendes a hevesi művelődési ház, különösen délelőtt tűnik a szunnyadás hajlékának. Ez az időszak most amolyan év­fordulónak számít, itt is mint az iskolákban szeptembertől szeptemberig tart egy esztendő- Egy szezon lezárult, a másik most kezdődik, pihenni azon­ban nincs idő, mert a készülődés sok energiát kíván és gonddal jár. Az igaz ugyan, hogy Gulyás Ferenc, a művelődési ház igaz­gatója azellen is tiltakozik, hogy lehetséges holt szezon egy falu művelődésének folya­matában. Egész nyáron dolgoztak és augusztus hónapban több mint 20 előadást tartottak. A jelenlegi nyugalom is csak vi­szonylagos, ugyanis megkezdő­dött a zenei oktatás, amelyet a művelődési ház által támoga­tott zenepedagógus munkakö­zösség vezet. Heves községben a zenei élet alapjainak lerakását kezd­ték meg. A tanárok lelkes fia­talok, akiket serkent, visz ma­gával az a nagyarányú érdek­lődés, amely a zenetanulás iránt megnyilvánul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom