Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-22 / 224. szám
I 1960. szeptember 22., csütörtök NÉPÜJSAG Eger fürdőkörnyékének rendezéséről A VÁROS KÖZÖNSÉGÉT, lapunkat és a szakembereket sokat foglalkoztató kérdés: a fürdő környékének rendezése, most ismét terítéken van. Ezúttal a Magyar Építőművészet 3. számában Détshy Mihály lűz megjegyzéseket Eger városrendezési tervéhez és pályázatához. A hozzászólás abból az alkalomból történik, hogy az Építésügyi Minisztérium a közelmúltban „Eger fürdőkörnyék tervpályázata” címmel Eger belterületének jelentős részére is kiterjedő városrendezési tervpályázatot írt ki. Détshy Mihály hozzászólásának bevezetőjében sajnálatosnak mondja, hogy „már az általános rendezési terv és ennek nyomán a pályázati kiírás is olyan irányelveket fektet le, melyek az egri óvárosnak a középkorban kialakult és a XVIII. században lényegében változatlanul maradt város- szerkezetet és harmonikus városképet nagymértékben megváltoztatnák és elrontanák.” Majd foglalkozik a cikk írója a főforgalmi út kijelölésének problémájával és megállapítja, hogy az — a műben foglaltakkal ellentétben — a budapest—eger—ózdi 22. számú főforgalmi út a városon átvezetendő új nyomvonalának kijelölése és a szegélyező beépítés megoldása volt. A pályázati kiírás az útvonalat illetően — mint Détshy Mihály írja —, többek között az alábbiakat tartalmazza: „Mivel a Széchenyi utca nem bővíthető, az egyre növekvő forgalom részére a Széchenyi utca és a vár között kell olyan új út helyét kijelölni, mely a fenti igényt minél kisebb áldozattal ki tudja elégíteni”. Majd „az Eger patak rövid szakaszon való áthelyezése vagy befedése előirányozható”, s mindez „mindaddig, míg az elterelő út meg nem valósul”. DE VAJON MIT ÉRT a kiírás „minél kisebb áldozaton” — mondja a cikk írója —, amikor a Széchenyi utca és a vár között menthetetlenül az óvárost kell áttörni, ami aligha csekély áldozat, mint ahogy az Eger patak áthelyezése vagy éppen lefedése sem az, sem a városkép, sem a költségek szempontjából, különösen, ha ezt az áldozatot egy ideiglenes megoldás érdekében hozzák, hiszen az igényeket ennek az útnak csak addig kell kielégítenie, „míg az elterelő út meg nem valósul”. Joggal felmerül a kérdés, miért nem valósul meg előbb az elterelő út, miért nem ad ennek megtervezésére a pályázat lehetőséget, mikor ezzel az említett áldozatok elkerülhetők lennének, és az óváros forgalmi igényeit a jelenlegi történelmi úthálózat is kielégíthetné és az Eger patak is lefedetlenül folydogálhatna, addigra talán már kitisztított medrében”. Ezek után rámutat a cikk írója arra a hibás gyakorlatra, amely lehetővé tette, hogy kisüzemek és kereskedelmi raktárak a belvárosba települjenek és a fokozatosan növekvő üzemek szállítási igényeivel és üzemi forgalmával túlterhelődjenek a belváros úthálózatai. A sok ipari üzem belvárosba telepítésével elrontották a városképet, telezsúfolták az udvarokat, rongálták az épületeket, köztük számos becses műemléket, elfoglaltak lakásokat és üzlethelyiségeket, zajossá és füstössé tették a városközpontot, túlterhelték és idő előtt tönkretették, sok esetben az ilyen igényekre nem méretezett közművezetéket. Csak néhány példa: AZ EGYETLEN VÁROSBELI szálloda melletti garázst, mely eredetileg csak a vendégek autóinak elhelyezésére szolgált, az akkor megalakult TEFU foglalta el. Fejlődésével a szálloda mellé kiterjedt szerelőüzem nőtt, egymáshoz tol- dozgatott műhelyépületekkel. A város főutcáján, a volt érseki gazdasági udvarba, bérlőként a város Finommechanikai Vállalatának motor-, gép- és gumijavító műhelyei települtek. A városközpont felett e műhelyek bűzös, fekete füstje lebeg, az udvarban álló, gyönyörű belső kiképzésű épületszárnyakban az annyira hiányzó reprezentatív vendéglátóüzemek helyett e műemlékek állagát rongáló szereldék működnek. különféle üzemek találhatók a Széchenyi utca töbAz Egri Lakatosár agyár dolgozóival találkoztak az egri színészek Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei mind szorosabb és szorosabb kapcsolatot igyekeznek kiépíteni közönségükkel, megyénk üzemeinek, termelőszövetkezeteinek és községeinek dolgozóival. Az elmúlt napokban Pélyen rendeztek színész—paraszt találkozói, legutóbb pedig az Egri Laka- tosárugyárat keresték fel a színház művészei. A munkás—színész találkozó jó hangulatban zajlott le, s bizonyára tovább erősíti majd az üzem és a színház kapcsolatát. Kedden a déli órákban —; műszakváltáskor — látogattak j el a színház vezetői, művészei [ a Lakatosárugyárba. A kultúr- j teremben rendezett összejőve- [ télén Tábori József, UB-elnök | üdvözölte a vendégeket, majd [ Szőllösi Gyula, a Gárdonyi Gé- ; za Színház igazgatója beszélt a [ színház munkájáról, s a közön-; séggel való szoros kapcsolat j jelentőségéről. A színház művészei nem el- j ső alkalommal jártak az üzem- [ ben, már egy alkalommal meg- j nézték a műhelyeket, és a tér- [ melési folyamatokat is. Hegesztés elektronokkal Moszkvában új, elektronok i segítségével történő hegesztési[ módszert dolgoztak ki. Ha az elektronokat sűrítjük, és egy-: irányba tereljük, igen erős sugárnyalábot kapunk. A fémbe ütköző elektronok kinetikai energiája hőenergiává alakul. Ennek következtében a fém megolvad. Az új hegesztőkészüléket elektronágyúnak nevezik. Ez az ágyú persze kizárólag békés célokat szolgál. Az elektronágyúval könnyen hegeszthetők az olyan nehezen olvadó fémek és ötvözetek is, mint a wolfram és a molibdénj Az üdvözlések és a rövid beszéd után következett a műsor, amelyet nagy tetszéssel fogadtak az üzem dolgozói. Szabó Rózsa, Szegő Zsuzsa, Olasz Erzsi, Pusztai Péter, és a tangóharmonikán kísérő Kiss Kálmán sok tapsot kaptak az elmondott versekért és dalokért. A Gárdonyi Géza Színház tovább folytatja a jó kezdeményezést és legközelebb más üzemekbe látogat el, hogy erősítse a színház és a közönség kapcsolatát. bi, nagyrészt szintén műemléki udvarában. Az Alkotmány utca 12. udvarában a városon kívüli vágóhíd garázsa és lakatos üzem található, a Dobó tér 11. földszintjén fogászati üzem. És így sorolhatnánk tovább. A szűk Bajcsy-Zsilinszky utca járdáin naphosszat árut rakodó pótkocsis teherautók állnak az itteni üzlethelyiségekbe bezsúfolt megyei nagykereskedelmi raktárak előtt. A líceum melletti sarok reprezentatív üzlethelyiségének csaknem 20 kirakatablaka mögött évek óta textilraktár húzódik, hasonlóan még számos más belvárosi épülethez. Détshy Mihály mint ésszerűbb lehetőséget, a belvárostól nyugatra húzódó Vörösmarty útszakaszt tartja legalkalmasabbnak arra, hogy mint kellő űrszélességű út főforgalmi útvonallá épülhessen ki, illetve új burkolatot kapjon és ezzel megmentődik az annyi pusztulást és károsodást ért óváros rezervátuma. VÉGÜL BEFEJEZÉSÜL, mint legsürgősebb teendőt említi Eger történelmi belvárosában az elhamarkodott, ötletszerű intézkedések beszüntetését. Ilyen volt az autóbusz- megálló megépítése a líceum mögött, a szálloda vagy más ésszerű rendeltetésre. még valóban alkalmas tri- nitárius kolostor lebontása, legújabban pedig a megyei tanács hatemeletes irodaháza a városképet súlyosan rontó elhelyezésének engedélyezése. Egyben felsorolja a cikk írója a tennivalókat, hogy városunkat az idegenforgalom számára vonzóvá, otthonossá és élményszerűvé miként tehetnénk, és cikkét azzal fejezi be, hogy: az Építésügyi Minisztérium megbízásból most készül a részletes városrendezési terv. Még lenne idő az eddigi irányelvek felülvizsgálatára és olyan városrendezési terv készítésére, amely nem veszélyezteti Eger belvárosát. Vagy talán az a tudat vigasztalhat — írja Détshy Mihály —, hogy városrendezési tervek igen ritkán valósulnak meg? Fáradtsággal _ a rákos megbetegedés ellen Rákban szenvedő állatokat kényszerítették, hogy izmaik rendkívül kifáradjanak. Az ilyen állatok sokkal jobban ellenálltak a betegség fejlődésének, mint az olyanok, amelyek a teljes nyugalom állapotában voltak. Egyes esetekben a rákos daganatok teljesen el is tűntek; Feltételezések szerint a fáradt izmok olyan anyagot termelnek, amely rákellenes hatású. Ez a felfedezés még nagyon értékes lehet a rák elleni küzdelemben. Egyre több bányász jelentkezik Petőfibányán a levelező oktatásra Évről évre örvendetesen emelkedik azoknak a bányászoknak a száma, akik a múltban önhibájukon kívül nem tudták iskolai tanulmányaikat befejezni, és most fognak hozzá, felnőtt fejjel a tanuláshoz. Petőfi-altáró dolgozói közül az általános iskola V—VI. osztályába tízen, a VII. osztályba 48-an, a VIII. osztályba pedig 14-en jelentkeztek, összesen 72 bányász tanul tehát az általános iskolában. A bányaipari technikum helybeli levelező tagozatán négy I. éves és 21 II. éves bányászhallgató folytatja tanulmányait. A gépipari technikum I. osztályába 8, a második osztályba 2, míg a híradás- technikai technikum II. osztályába 1 bányász tanul ebben az iskolai évben. A fenti adatok azt mutatják, hogy a VII. pártkongresszusnak az a határozata, amely a munkások általános és szakmai ismereteinek fokozására hívja fel a figyelmet, Petőfibányán a gyakorlati megvalósulás útjára lépett. A világ legkisebb magnetofonja Japánban nemrég tranzisztoros magnetofont állítottak elő, amely állítólag a világ legkisebb hangrögzítője. Méretei: 9.5x2,6x1,2 cm, súlya 0,8 kg. A miniatűr magnetofon 30 perces beszélgetés felvételére képes. Kissé rövid iskolai dolgozat René Artigan párizsi középiskolai tanuló súlyos feddésben részesült, mert arra a feladott témára, hogy „Hogyan töltötte el szabadságát?”, két szóban válaszolt: „Köszönöm, kitűnően.” Az Űri muri című Móricz- darabban Szakhmáry Zoltán szerepét kedden este, a bemutató után három napra Kár- páthy Zoltántól Füzesi Ottó vette át. A színházi szakemberek tudják csak igazán megmondani, mit jelent egy ilyen beugrás végrehajtása kétnapos próbák és megfeszített idegtorna után. Nemcsak a beugró, hanem az együttes számára is. S hadd tegyük mindjárt hozzá és teljes joggal: nagy élményt szalasztottak el azok, akik kedden este nem nézték meg az Űri murit az egri színházban. Füzesi Ottó érzelmekkel telített Szakhmáry Zoltánt állított a színpadra. Akkor is a szenvedély, az újért való tüzes lobogás fűti, amikor az első felvonás terveiről, szándékairól beszél. Céljait szeretve és a tunyaságot tagadva ki akar lépni az évezredes „magyar sárból”. Kegyetlen vitája támad Rhédey Eszterrel, aki nem akar semmit sem kockáztatni — gyerekei miatt. S főként azért nem, mert nem hisz a sok fiaskó után Zoltánnak, akit szeret, akit elrabol tőle a sok új terv, elgondolás és munka. Eszter nem írja alá a váltót és ezzel a puszta ténnyel az addig céljaiért alázatosan rimán- kodó és szavaló Szakhmáry Zoltánt elveszti. A megalázott és megértésért könyörgő férj a paraszt-angyalhoz menekül és azt hiszi, hogy ott a szép szavak mögött boldogság vár rá. Rozika azonban nem annyira raffinált hogy tudná leplezni jellemi adottságait és a szerelem gőzös pillanataiból feleszmélő Szakhmáry kénytelen tudomásul venni, hogy 'Rozika, akiről azt hitte, hogy az ezeréves magyar televény egyik csodaK'RONlKwl hajtása, ringyó — a javából. Az érzelmi megcsalattatások csúcsán bekövetkezik az összeomlás, a dáridó közepén a reménytelenség ólomsúlya alatt az álmodozó Szakhmáry összeroppan és a golyó véget vet az agyában és főképp a szívében dúló küzdelemnek. Füzessi Ottó ezt a reményekkel és érzelmekkel telített jellemet reálisan vitte a színpadra. Ebben a vonatkozásban, ebben a darabban és ebben a szerepben a bemutató élménye fölé emelte az alakítást Füzesi Ottó, mert az érzelmileg és tervekben élő-hívő Szakhmáryt kaptunk tőle töretlenül. Magára maradottságában, mint a vízbefulladó kereste a megoldást izzadtan és tehetetlenül, mert környezete, mint a hínár vagy mint az örvény húzta lefelé testét-lelkét a mélybe. A részletekben, az árnyaltabb változatoknál itt-ott mélyíteni kell még Füzesi Ottó alakításán. de a jellem egésze igaz és hiteles. Különösen a harmadik felvonásban az, amikor a helyzetek és a lélek feszültsége sodorja a hőst a végső megoldás, a kiúttalan menekülés felé. Nem véletlenül dördül fel a nézőtéren a vastaps, amikor ez a nagy darab és jószándékoktól feszülő dzsentri őszinte fájdalmában és tehetetlenségében nagyot ordít a világba: meg- alázottságában is nemes ez a férfi, aki ereje fogytán is tudja, mit kellene tennie. Móricz erkölcsi és művészi mondanivalóját elevenítette meg Füzesi Ottó és ezzel a hiteles alakítással biztosítja ő is a darab további sikerét. A bravúros beugrás Horváth Jenő rendezőt is dicséri, aki két nap alatt új hősével jellemet for- máltatott és útjára engedte a merészen szép és sikeres vállalkozást. Farkas András Az egri járásban is tanulnak a tanácsvezetők Tanulni! Olyan sokat használt szó ez évek óta. Igazi értelmét azonban csak azok tudják, akik megismerték, hogy e kis szócska mögött mennyi küzdelem, lemondás, akaraterő rejlik. Most azokról szólunk, akik a mindennapi becsületesen elvégzett, sokszor a nyolc órát is jóval túlhaladó munkájuk és a családi élet ki- sebb-nagyobb gondjai mellett, rendszeres tanulással végzik el a különböző fokú iskolákat. Kevés olyan ember van nálunk, aki valamit ne tanulna. Az egyik ember azért tanul, mert van mit pótolnia, mások azért, mert látókörüket tovább szeretnék bővíteni, vannak olyanok, akiket erre köteleznek, de akadnak emberek, akik a tanulást az életükhöz tartozónak tartják. Különösen jelentős a tanulás az államigazgatásban dolgozóknál, hiszen ők nap mint nap a dolgozó emberekkel érintkeznek, azok ügyes-bajos dolgait intézik. Közzéjük tartozik Szecskó János, a verpeléti tanács végrehajtó bizottságának elnöke is. Apja egy küzdelmes életen át, mindig mások földjét túró cselédember volt, ezért a nyolc gyermek taníttatásáról szó sem lehetett. Hiába volt a továbbtanuláshoz alkalmas esze, osztályrészéül nem juthatott más, mint a cselédkedés, a summás- munka, akárcsak tesvéreinek. A letűnt társadalomtól mindössze négy elemit örökölt és l A PALETTA ELŐTT dolgozik a festő, lassú, kimért mozdulatokkal rakja fel a színek [sokaságát, alakítja ki magának iaz előtte ülő modell vonásait, [arcképét. ! Érzi, hogyan vonulnak az ■izmok a kék ing alatt, látja [az alakot és hozzáadja még ;sajátos stílusát: kialakul a [portré, a kép, amely hű mása [a modellnek. Ez a festészet, [így születik a portré. ! De a szavakból az első látás [után nehezen, csak az ember- ■ismerők adottságaival rendelkező tud olyan alakot leírni, [hogy arra ráismerjen közvetlen környezete. [ Az egyszeri látás, beszélgetés csak futó emlékeket idéz- [het fel, tovaszálló élmény- ianyagot, amely lassan ugyan, [de írássá kerekedik. ; Az első és egyben utolsó találkozásról is ilyen benyomás [van. Feszengve ül a széken, ■korántsem a meghatottságtól. [Mozgékony, mindig járó-kelő ■ifinek ismerik a Hajtóműgyár [egri telepén, mióta átlépte az ■ üzem kapuját. Olajos kezét [hol a térdére ejti, hol pedig cigarettát vesz elő, sorba kínál- ■ja a többieket is, aztán beszél, [szinte kifogyhatatlanul. ■ Az olaj foltokkal színezett svájci sapka alól sötétbarna, A KISZ-vezetőség tagja lett inkább fekete haj bukkan elő. Megigazítja, rendezi. — A tervem? Hümm... mit is mondjak... — Kezdjed talán az elején... — Ha nagyon az elején kezdeném, akkor még visszajutnék Mezőkövesdre, a gimnáziumba, itt lettem KISZ-tag és itt, a kollégiumban neveltek belőlem közösséget szerető embert. A nevelőinknek sokat köszönhetünk, ők ismertettek meg bennünket a marxista elmélettel, de úgy érzem, csak itt, ebben a gyárbah lett belőlem igazán ember. SZAPORODNAK a sorok és a személy a titokzatosság homályában maradt, csak a fantázia vetítette leírás után áll előttünk a feketehajú, olajos- kező svájcisapkás fiatal, aki a mezőkövesdi gimnáziumban végzett, nem is olyan régen. Most a Budapesti Hajtóműgyár egri telepén betanított segédmunkás, Novothny Lászlónak hívják. Érdekesen indult az élete, nem volt benne azért semmi különös, hiszen a hozzá hasonló fiatalok ezren és ezren dolgoznak az országban. A család, a középső gyereket műszaki tanulmányokra akarta fogni, mert már három pedagógus kereste a kenyeret, két nővére és az apja. Lacinak nem nagyon fűlött a foga a tanulmányokhoz, jobban szeretett volna már önálló lenni. S amikor közepessel végezte a gimnáziumot, a szülői tanács ellenére a vasasok mellé szegődött és annyira „megszerette az olajszagot”, hogy itt maradt Egerben, a Hajtóműgyárban. A KIS PIROS KISZ-könyvébe beírták: „A gimnáziumi alapszervezetből átjelentkezett a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének KlSZ-alapszerveze- téhez”. Aláírás: M ad ar assy Gyula. — Nehéz volt eleinte, mert idegen környezetbe kerültem, de a többiek igyekeztek velem feledtetni a változást. — Munkát adtunk neki, hogy ne érjen rá gondolkodni, milyen messze is kerül a szü-- lői háztól — mondja a KISZ-; titkár. Ott volt, ha társadalmi mun-" kát kellett végezni, vagy ha a| sportvetélkedésre szólította a| gyár becsülete. | Egyre többen ismerték meg? a gyár fiataljai közül, és egy§ taggyűlésen megválasztották = csoportbizalminak, örült neki,| mert érezte, hogy tisztelik, sze-? rétik munkájáért, s ez neki a| legnagyobb kitüntetéssel is ? felért. | S most, mint új KISZ veze-" tőségi tag ül előttünk: a hajtó-| műgyári alapszervezet szerve-1 ző titkára lett a legutóbbi ve-| zetőségválasztáson. Csillogó szemmel magyaráz,# szinte sugárzik az arca az? örömtől. | — A gyerekek választottak? meg, úgy látszik, bíznak ben-J nem. ? S gyorsan másra tereli a? szót, beszél terveiről, hogy mi-# nél hamarabb szeretne szak-? munkás lenni, szeretné elvé-! gezni a gépipari technikumot. ? TERVEK, Almok, amelyek; még a megvalósítást várják, az! akaratos emberi szorgalmat.? Novothny Lászlóból, az új! KISZ vezetőségi tagból ez nem- hiányzik, (—ács) = ezért is alaposan meg kellett küzdenie. 1953-tól azonban elvégezte az általános iskola még hiányzó négy osztályát és egy pillanatig sem habozott a továbbtanulással, beiratkozott a gyöngyösi mezőgazdasági technikumba, ahol 1960-ban elismerésre méltó eredménynyel érettségi vizsgát tett. Itt sem akart megállni. Azonnal felvételét kérte a jogtudományi egyetemre, ahová jó felvételi vizsgaeredménye alapján sikerült bejutnia. Szerencsére, a tanácsvezetők között nem egyedülálló az 6 példája. Kása Lajos makiári és Csomós Károly egercsehi tanácselnökök a tanácsakadémián szereztek végbizonyítványt. Íme még néhány számadat az egri járásból: A járásban a községi tanácsvezetők közül ketten végeztek akadémiát, tizenketten rendelkeznek középiskolai érettségivel, tizenheten nyolc általános, vagy ennek megfelelő egyéb iskolai végzettséggel (4 polgári) rendelkeznek és tizennyol- nak, nyolctól kevesebb általános iskolája van. Az 1960—61- es tanévben egy vezető egyetemen, három akadémián tanul, öten végzik a középiskolák különböző osztályait és tizennyolcán kérték felvételüket az általános iskola levelező tagozatára. Időben érkezett a forradalmi munkás-paraszt kormány 1021/1960. számú, a képesítési rendszer bevezetésével kapcsolatos határozata, is, amely most már kötelező érvényű határokat szab a dolgozók számára, mert sajnos, elvétve akadnak olyanok is, akik nem akarnak tovább tanulni, akiknél az őszinte, meggyőző szó eddig nem járt sikerrel, akik azt hitték, hogy élettapasztalatuk és a munka során szerzett kis gyakorlati jártasságuk elég a jövőben is. Az élet ezzel szemben azt bizonyítja, hogy ez régen kevés, ettől már jóval több kell. Varjú Vilmám
