Népújság, 1960. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-22 / 224. szám

4 NÉPÚJSÁG 1960. szeptember 22., csütörtök Hi Ulf Már a nyúl is A Cape Caneveral-i rakéta támaszpont szomszédságában levő kísérleti kutatóállomáson nagy izgalom támadt az elmúlt napokban: egy fontos kísérlet számára előkészített nyúl el­rágta az őt fogva tartó mű­anyagketrec zsinórjait és meg­szökött. Izgalmas hajsza kezdődött, de hiába. A kísérleti nyúl nem került elő, elveszett örökre, pe­dig az .,atomsugárzás'’ szövet­roncsoló hatását akarták ta­nulmányozni rajta a tudósok. Csoda-e, ha az ember min- deht megtesz azért, hogy meg­szabaduljon az atomhalál bor­zalmaitól?? Mikor már a nyúl is...!! (—ács) — SZEPTEMBER 16-án megkezdik a rizs aratását a hevesi járásban. Most végzik a 816 katasztrális hold. víz­ben álló rizsföld lecsapolását. — FEDDEBRÖN határidő előtt befejeződött az új, négy­tantermes általános iskola épí­tése. Az új épület határidő előtti átadásával lehetővé vált hogy szeptember 1-én, az első tanítási nappal birtokukba ve­gyék új iskolájukat a gyere- Zccfc. — A CUKORRÉPASZEDÉS gyors lebonyolítására hat új típusú répaszedö kombájnt kap a Horti Gépállomás. A még be nem takarított répa­földeken már csak a gépek fognak dolgozni. — HARMINC férőhelyes fé­szer-tehénistállót építettek el­més módon az egerszalóki Uj Élet Termelőszövetkezetben. A szerfa-vázra csépléskor elevá­torral rágépelték a szalmát, s így csupán 4—5000 forintos költséggel férőhelyet tudnak biztosítani a közös tehenek számára. — A HÓNAP VÉGÉN meg­kezdik a cukorrépaszedést a hatvani Béke Tsz-ben. A ré­pát, a szerződés értelmében, a Hatvani Cukorgyárba szál­lítják feldolgozásra. — NEM HAGYTAK kárba- veszni a kalászosok szalmáját az elmúlt év őszén alakult lu- dasi Üj Élet Termelőszövetke­zet tagjai. Az aratás befejezé­se után traktorral összehúzai- ták, majd saját embereikkel bálázták a szalmát, s 12 va­gonnal értékesítettek a MÉK vállalatnak. Az értékesített szalmáért 36 000 forintot ka­pott a fiatal szövetkezet. — SZAKEMBEREK végzik a baromfigondozást a kis­körei Dózsa Tsz-ben. A gon­dos munka eredménye, hogy csak egy százalékos baromfi­hullásuk volt. — AZ EGERCSEHI bánya­telepre újabb csilleszálítmány érkezett, hogy meggyorsítsa a. szénszállítást, zavartalan le-', gyen a frontok termelése. Az‘, új csilléket egyenletesen elosz tották a bánya üzemei, munka helyei között és azonnal mun kába is állították. — SAJÁT MAGJÁT esá vázzá és veti a tenki Béke Tsz A korai vetést már be Is fe jezték és nemrég fogtak hoz zá az őszi búza vetéséhez is. — ÁTADTÁK rendeltetésé nek a Parádfürdői Állam Gyógyintézet új létesítményét á nővérek elhelyezését biztosi tó lakóépületet. — PETÖFIBÄNYÄN, i pártalapszervezetek rendezé sében az elmúlt évben 51: párttag és pártonkíviili vet részt a különböző szeminá riumok munkájában. Ez i szám az új oktatási évbei 114 fővel emelkedett, azaz az idén 145-en kapcsolódta! be a politikai oktatásba. — A BÜKKSZENTMÁRTO NI KISZ-alapszervezet tegnai délután tartotta új vezetőség választó taggyűlését. Az ünne pélyes alkalomból a gyűlései jelen voltak a falu párt- é tömegszervezeti vezetői is. műsor a Egerben este 7 órakor: ŰRI MURI (Klsfaludy-oérlet) Mátranpvákon este 7 órakor: BEKOPOG A SZERELEM Régi kutató a stockholmi nemzetközi levéltári kongresszuson MINDIG JÓLESIK hallani, hogy városunk fiai tudomá­nyos vonalon öregbítik jóhí­rünket. Hatványozottabb ér­deklődésre tarthat számot te­hát, hogy Soós Imre, az egri ál­lami levéltár vezetője is tagja volt a 3 tagú küldöttségnek, amely hazánkat képviselte Stockholmban, a IV. nemzetkö­zi levéltáros kongresszuson. Fe’kerestük Soós Imrét, hogy tájékoztassa olvasóinkat élmé­nyeiről. — Az ENSZ egyik jelentős szervezete — kezdi beszámoló­ját az egri levéltár vezetője — az UNESCO, azaz az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudo­mányos és Kulturális Szerve­zete. Ennek az égisze alatt mű­ködik a Nemzetközi Levéltári Tanács is. Ez rendezte meg a közelmúltban, Stockholmban, a IV. nemzetközi levéltáros­kongresszust, amelyen most először vettek részt magyar de­legátusok is. A magyar küldött­ségben a Művelődésügyi Mi­nisztérium levéltári osztályá­nak és az Országos Levéltár­nak a vezetője mellett vettem részt én is. A kongresszus vitatairol érdeklődöm. — Három érdekes kérdés ke­rült megvitatásra. Elsőnek az állami levéltárak szervezetét, majd az iratfilmezés. iratres­taurálás. és konzerválás terén elért legújabb technikai előre­haladást vitattuk meg. Az utolsó téma is igen érdekes volt: a gazdasági levéltári irat­anyag szerepe a legújabbkori társadalomtörténeti és gazda­ságtörténeti kutatás szolgálatá­ban. A vitaindító előadás elő­készítésében a nyugatiak mel­lett, szovjet levéltáros is részt vett. A nemzetközi összejövetele­ken mintegy 600 küldött fog­lalt helyet a világ minden tá­járól. Az ünnepélyes megnyi­tás a királyi várban levő Lo­vagpalotában történt, hagyo­mánytisztelő keretek között. A tudományos ülések a Börzepa­lota nagytermében zajlottak le. — HOGYAN VETTEK részt a kongresszus munkájában a magyar delegáltak? — A magyar delegáció mind­három témánál felszólalt. Én a magyar gazdasági levéltári iratanyag helyzetét és szerepét ismertettem. a legújabbkori társadalomtörténeti és gazda­ságtörténeti kutatásunk szem­pontjából. Delegációnk vezető­je oly népszerűségnek örven­dett, hogy mindjárt az első na­pon, az első felszólalók között az emelvényre szólították. Saj­nálattal állapítottuk meg. hogy egyes nyugati kollégáink nem voltak kellően tájékozódva a magyar és a szocialista orszá­gok tudományos életének je­lenlegi helyzetéről. Erről vita is keletkezett és például a len­gyelek részéről tiltakozás is történt, kik helyesbítették a tájékozatlanságot. — Milyennek találták a ma­gyar levéltárak helyzetét a nagy, nemzetközi kongresszus tükrében? — A magyar levéltárügy bel­ső sajátságai élénken foglal­koztatták a részvevőket. Magá­ra vonta a nyugatiak figyel­mét, hogy sikerült eljutnunk az egész közhivatali iratanyag­nak állami levéltárakban való koncentrálásáig, és hogy kellő figyelemmel kísérjük a közin­tézményiek és jelentősebb gaz­dasági tényezők legfrissebb iratanyagát is. ök zömében még ott tartanak, hogy a kon­centrálás helyett valamiféle állami ellenőrzés állapotába igyekeznek hozni a különböző, iratokat produkáló szerveket. AZ EGRI LEVÉLTÁR veze­tője elmondja a továbbiak so­rán. hogy sikerült megtekinte­niük a stockholmi országos és városi levéltárakat. Feltűnő volt — mondja —, hogy óriási anyagi áldozatokat kívánó apparátus­sal igyekeznek megvédeni a levéltárak iratait. Az orszá­gos levéltárban például emele­tig érő bálákban van felhal­mozva tűzvész esetére, az ira­tok beburkolására szolgáló vé­dőanyag. — A legérdekesebb élmény azonban a városi lévé1 tárban fogadott. Amikor az épület elé értünk, meglepetéssel vettük észre, hogy az csak egy kis földszintes épület. Később de­rült ki, hogy alaposan csa'ód- tunk: a földszintes épület csak adminisztratív célokat szolgál, maga a levéltár, a hét emelet mélységben kiépített raktár- helyiségekben nyert elhelye­zést. Ide természetesen külön­leges berendezések préselik a friss levegőt és gondoskodás történik a szellőzésről is. Nagy örömünkre szolgált, hogy Stockholmban XVI. századból származó, Bethlen Gábor kori magyarországi vonatkozású iratokra bukkantunk. A szaktudományi kérdések után magáról a városról beszél­gettünk. — Stockholm a világ egyik legszebb városa — meséli Soós Imre. — Á régi város a Ridder- holm-szigeten épült. A hagyo­mány szerint egy stock-ot so­dort a tenger a holm-ra, a szi­getre és a svédek hagyomány­tisztelete szerint, ezen a stockon épült fel Stockholm városa. Kevesen tudják, hogy a svéd főváros valósággal a hidak, csatornák és tavak vá­rosa, „Észak Velencéje”. A ta­vak és a tenger vizei a város szívében találkoznak és elve­gyülnek a széles csatornákban, amelyek fölött finomvonalú hi­dak ívelnek át. Igen jellemző, hogy rendkívül sok a személy­autó, ezért azután nincs zsú­foltság az autóbuszokon és a villamosokon, amelyek külön­ben párnázott ülésűek. Rend­kívülien udvariasak a svédek, különösen a sofőrök, akik, ha látják, hogy valaki sokáig vá­rakozik az úttesten való átke­lésre, megállnak és barátságo­san intenek: tessék, menjen. A legérdekesebb élmény is az ut­cai közlekedéssel kapcsolatos. Az útkereszteződéseknél mű­ködő, ún. villanyrendőrök pi­rosra állított lámpáját, a so­káig várakozó járókelők, az út­test szélén álló oszlopon elhe­lyezett készülék gombjának megnyomásával szabaddá, zöldre válthatják. — Érdekes kezdeményezés az is, hogy a város főterén le­vő parkban nyári esténként ingyenes zene- és szórakoztató színi-előadásokat rendeznek. A város hallatlanul tiszta, szinte ragyog a tisztaságtól. Sok a szép szobor is szerte a fővá­rosban. — Bár a város tele van régi korok műemlékeivel, mégis egyre több a modem épüle*. Gyakori a 10—12 emeletes ma­gas építmény — itt azután a TV-antennókat nem a tetőre dugják ki, hanem oldalt az ab­lakokon. A svédek, férfiak és hők egyaránt magasak, nyur­gák és hallatlanul szőkék. A férfiak rendületlenül pipáznak. Az alkohol hallatlanul drága, de azért mégis szeretik a své­dek a tömény szeszes italokat. VALAMIT A DIVATRÓL. Cipőik drágák és messze el­maradnak a mieink mögött. A legelkeserítőbb az volt fe 9 na­pos svédországi út alatt, hogy 7 napig szakadatlanul esett az eső, de amikor nem esett, ak­kor is szomorúan szürke volt az ég. — Jó, nagyon jó volt haza­térni, a megszokott hazai kör­nyezetbe, ahol várt a félbesza­kadt munka — fejezte be nyi­latkozatát Soós Imre, az egri levéltár vezetője. Sugár István Mosik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Alázatosan jelentem EGRI BRÖDY Nincs előadás EGRI KERTMOZI Rose Marie GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mozart GYÖNGYÖSI PUSKIN Rangon alul HATVANI VÖRÖS CSILLAG Fapados szerelem HATVANI KOSSUTH A kicsi HEVES Nincs előadás FÜZESABONY Rendszáma: H—8. pétervAsára Nincs előadás 19€0. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK: MÓRIC 2550 évvel ezelőtt, ie. 490-ben szü­letett HÉRODOTOSZ görög' törté­netíró, a ..történetírás atyja”. Szü­lővárosából a tyrannis-ellenes ma­gatartása miatt menekülnie kellett, Athénben Periklész és Szophoklész barátja lett. Halhatatlan műve a görög—perzsa háborúk történeté­nek 9 könyve, amely történelmi vonatkozásain kívül föld- és nép­rajzi adatai miatt az egyiptológiai tudományának is nagybecsű forrá­sa. Hérodotosz ie. 425-ben született. 210 évvel ezelőtt, 1750-ben e napon született CHRISTIAN SPRENGEL német természettudós. Legelőször ő határozta íVieg a rovarok szere­pűt a növények beporzásában: A természet felfedezett titka a virágok felépítésében és megtermé­kenyítésében című munkájában. 125 évvel ezelőtt. 1835-ben e napon született ALEKSZANDR PO- TEBJA orosz filológus, a szláv nyelvek különlegességeinek kuta­tója (Orosz nyelvtani feljegyzések, Gondolkodás és nyelv, A nyelv, A népfejlődés fokmérője. 75 évvel ezelőtt. 1885-ben e napon született BENEDEK MAR­CELL író és irodalomtörténész. Munkáit a klasszikus, sallangtalan stílus jellemzi. Híres művei: A világirodalom története, Modem magyar irodalom. Magyar irodalom története. Tanulmányai közül a francia irodalommal foglalkozók emelkednek ki. Szerkesztője volt az Irodalmi lexikonnak is. Néhány szépirodalmi munkája: Pokolj áró Tar Lőrinc, A bálvány. Egyébként as a véleményem, hogy rendkívül helyes és okos újítás a mopresszó, amely a mozi és az eszpresszó nászából fogant egy titkos pillanat­ban és gombamódra szaporodott el szerte az országban a „mo” és az „esz” kedvelői között. Hát nem kitűnő, hegy ül az ember egy fekete mellett a sötétben, s jelen esetlen a fekete csészében, a sötétség egy eszpresszóban van, amely azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy egy másik fekete mellett is üljünk, aki lehet szőke is, vagy barna is, — a sö­tétség a lényeg. Mondom, üljünk, s közben a filmet figyel­jük, amely ott pereg a vásznon, a felszolgáló kisasszony fityulája felett egy arasszal, habzsolva a mozi és a presszó eleddig külön-külön nyújtott élvezetét. Ebből a furcsa nászból fogant gyerekből, ebből a mo- presszóból még lesz valaki, akarom mondani valami, — hisz nem utolsó dolog a feketét belevinni a kultúrába és a kul­túrát a feketébe, nem beszélve arról, ha az ember valami izgalmas film közben lúdlábat majszolgathat idegei meg­nyugtatására, vagy két adag tejszínhab között elcsukló féle­lemmel figyelheti, hogyan mártja mérgezett tőrét a kém az őt üldöző elháritóba. Nem volna szabad megállni félúton, bátran és merészen tovább kellene tömi újabb és újabb frigyek létrehozása félé, mert a lehetőségek egyenesen ki- meríthetetlenek és az eddigi sikerek hatalmas reményekre jogosítanak. Kitűnő dolog lenne például a gőpresszó, ahol ing és glória nélkül, nyakig a gőzfürdő langyos vizébe merülve, lehetne élvezni a film áldásait és Gina Lollobrigida nemes vonalait. Az sem lenne elvetendő, ha megteremtenék a fűpresszót, amelyet egy fűszer- és csemegeboltban rendez­nének be a háziasszonyok számára, önkiszolgáló alapon: tíz deka élesztőhöz egy tudományos kisfilmet, két kiló kenyér­hez és egy csomag vajhoz, mondjuk, a szarvasmarhatenyész­tés nagyüzemi módszereiről szóló szakfilmet vetítenék. Avagy: értpresszó az értekezleteken, ahol a szónokhoz egy duplát és egy Stan és Pan filmet szolgálnának fel, amely újítás kétségkívül megnövelné az értekezletek látogatottsá­gát és népszerűségét. Számos ilyen lehetőség adódik, s ha majd ezeket mind kimerítettük, akkor sem kell kétségbeesnünk, mert az utolsó, a legnagyobb, még mindig hátra van, mozi, ahol filmet adnak, s maga viszi az ember a feketéjét kézben, azazhogy kéz a kézben, vagy presszó, ahol ugyan nincs filmvetítés, de van fekete, csészében és jó. Remélem, megérem még ezt a nagyszerű kort! (egri) ,> Kedves Józsikám!-< Leveledet megkaptam, és ha -ynem haragszol, annak csupán Kegyetlen mondatára válaszo­lok. Majd a végén megmon- _sdóm, hogy melyikre.­s.< ★ !-s Emlékszel? ;'z Mi a Jókai utcában laktunk, ia 8. szám alatt, *ti a Kállay 'iZoltán utcában, hátul, egy va- 'ílaha kamrának épített lyuk­úban, öten. Szüleid, meg ti hár- ~íman, a két kislány testvéred- <del. Klárikára, a kishúgodra ®<emlékszem, hamar elment, ta- ~<lán nyolcéves korában, tüdő- ^xvésszel kis fejletlen testében. _> Sokat játszottunk együtt Jós- a>fcdm, meg csavarogtunk a vá­ri árosban, a várban, meg a teme- r,:>tőkben. Nyáron ott locsoltuk a b^tehetősebbek sírjait, napi tíz pillérért. i.< Együtt jártuk az elemit is az i-úlrgalmas utcai iskolában, az \_iöreg Faragó tanító bácsi áldott .Akeze alatt. Azt sem tudom, él-e nimég? s< És együtt játszottunk a Jó­ikul utca 8. alatti kapu alatt, írni úgy kongott, mint egy hor- idó, ha nagyot fejeltünk az ol- idalfalára. Tribliztünk is a ki- itűnően és gondosan elkészített irongylabdánkkal. < Te alacsony, kicsit görbe lá- <bú, szótlan gyerek voltál, míg <én nyurga, vékony és kapkodó. \Sokat vitáztunk, veszekedtünk, iám általában estére kibékül­jünk. Mikor te hazamentéi, a 4 kis lyukba, én is mentem meg­keresni fekvőhelyemet, ami nem volt könnyű feladat, hi­szen mi is nyolcán voltunk. Gyönyörű, olyan harmatos tavaszi nap volt, az összefog­lalók előtt, ott futballoztunk kapunk alatt ismét. Az embe­rek jöttek, mentek, ám ben­nünket ez nem zavart, rúgtuk a labdát mezítláb, és nagyokat ordítottunk, amikor gól lett! Ügyet sem vetettünk arra a három vízvezetékszerelőre, akik bejőve a kapun, az eme­leti feljáró mellett ásítozó sö­tét pincelyukba mentek le. Nem érdekelt bennünket, mert fontosabb volt a gól. A pincé­ben mi nem jártunk, különö­sen az utca felőli részben, mert sötét volt és nyirkos. Ürességét csupán egyetlen tárgy, egy évekkel ezelőtt le­dobott ócska, bőrrel bevont betegtolókocsi szakította meg, amelynek kopott bőre alól mindenünnen kicsüngött-lógott a penészes afrik. Nem jártunk sem mi, sem a felnőttek oda. E gy szer-két szer a javitómunkások. ha a vízzel valami baj történt, mert ott volt a főelzárócsap. Ügylátszik, ismét baj lehe­tett, mert szerelőládáikkal oda mentek a vizesek, ám ez a mi kedvünket nem rontotta, s az udvar képe mit sem változott. Hátul Ila néni leánderei csend­ben bólogattak, Kakuk bácsi könyvkötőműhelyében a kle- iszterostál, s nem mozdult ar­rébb, s fent Paulikéknál a var­rógép egyhangúan zümmögött. A melettük levő lakásból a szobalány rettenetesen hami­san énekelte: „Felmosom az előszobád .. ”, mi meg pufog- tattuk a labdát, amikor az egyik szerelőmunkás feldúlt arccal száguldott fel a pincé­ből és ránk kiáltott: — Mars innen, adjatok utatJ — s már rohant is ki a kapun. Mi megkövülve néztük. Addigra feljött a másik ket­tő is, összekuszált hajjal, sá­padtan, remegve, s a lakásból kijövő embereknek alig bírta kidadogni: — Egy halottat találtunk a pincében. Pár pillanat múlva az udvar tömve lett. Mi remegve, de rettenetes kíváncsian húzódtunk meg egy sarokban, ahonnan jól láthat­tunk mindent. Rendőrök jöttek a városhá­záról, mert akkor még ott volt a rendőrlaktanya, kicsit ké­sőbb vijjogva a tűzoltók és a mentők. Az emelet garádicsa megtelt kiváncsiakkal és az a szobalány is abba hagyta az éneklést. A mentők lementek a pincé­be. Jó tíz perc telt el. Egy alaktalan csomagot hoz­tak fel onnan. Pokrócba be­göngyölve, csupán egy csomót láttunk, amit rátettek a hord­ágyra, és levették róla a taka­rót ... Borzalmas sikoltás és egy tompa puffanás hallatszott e pillanatban! A szobalány el­ájult. Ügy vitték be a lakásba. A vőlegénye feküdt ott, hom­lokán kis kerek fekete lyuk­kal, kezében forgópisztollyal, bal keze mellé téve egy levél. A férfi orrát és kis bajszát le­rágták már a patkányok, osz­ladozó, rettenetes bűzös testét csupán a ruha tartotta össze. Miért tette? Levelében megírta. Susztersegéd volt és két éve munkanélküli. És fiatal. És sze­relmes. Éveken át kilincselt, járt munka után. de hiába. A fenti szobalánynak udvarolt, és úgy beszélték meg, hogy kará­csonykor esküsznek. A lány­nak is tetszett a nem túl ma­gas, de kedves és józanéletű legény. Bele is egyezett az es­küvőbe. Csupán egy kikötése volt: szerezzen munkát! A legény járt, ajánlkozott, kért, könyörgött, hiába. Eluta­sítottak, kinevették, kidobták, nZtgi a^eúk elzavarták. A karácsony vésze­sen közeledett és munka nem volt. Nem lett volna baj,, ha nem a szakmában, bármi, akárhol, de nem volt! Már leesett az első hó. Ol­dalakon keresztül hozták az újságok Mikulás napján Hort­hy arcképét, mert névnapja volt, de munka? Az nincs! Eljött a karácsony is. Feke­tén, gyászosan, hó nélkül. 1934 karácsonya. De munka nincs! Ekkor a fiatal mesterlegény megírta búcsúlevelét menyasz- szonyának, lement a pincébe, beült a betegtolókocsiba, a hat­lövetű forgópisztolyból egyet, egyetlen kis lövedékecskét. be­lerepített gondterhelt agyába. Májusban találták meg, ad­dig nem is keresték, azt hitték, valahol az országot járja mun­ka után. Akkor találták meg, mikor a vizesek jöttek s mi a kapu alatt rúgtuk a labdát. Emlékszel? Ugye, emlékszel rá? ★ Tudod most már, hogy me­lyik mondatra kaptál választ? Arra, amikor azt írod, hogy a cipészszövetkezetben dolgo­zol, de nagyon gyengén kere­sel. Míg más szakmában 2— 3”00 forintot is megkeresnek, te alig tuds kettőig felmenni havonta. Ez a közös emlékünk jutott most eszembe, és remélem, hogy nem haragszol, amiért megírtam ölel barátod.

Next

/
Oldalképek
Tartalom