Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-17 / 194. szám

1960. augusztus 17., szerda NEPŰJSAG 5 As eredmények titka Beszélgetés Dudás Jánossal, a Hort! Gépállomás főmérnökére! — HOL IS KEZDJÜK, hiszen annyi mindenről eshet­ne most szó ezekben a napok­ban. Az erőgépek nem pihen­nek — mondja a főmérnök. — És most, az aratás után, ha a gabonacséplési munka is véget ér, mi a soron következő feladat? — kérdezem. — Az aprómag-cséplés. A lucerna, here, komoly pénzt jelent a szövetkezetnek. A gépállomás 7 cséplőgépét már át is alakítottuk erre a célra, úgy, hogy a gépek most ugyan a gabonát csépelik, de ha vé­geztek, csupán a rostákat kell kicserélnünk, máris átállhat­nak az új munkára. Ez rend­kívül nagy előnyt jelent, mert nem lesz időkiesésünk. — A cséplés idején nem ha­nyagoljuk el a learatott földek talajmunkálatait sem. A tar­lók megmunkálása az előhán- tós ekékkel többnyire közép­mélyszántással folyamatosan történik. A cséplés befejeztével a gépállomás gépparkja két műszakban végzi majd a ta­lajmunkálatokat, addig viszont a cséplőgépeket meghajtó erő­gépek éjszaka dolgoznak a föl­deken. S ha még a cséplésnél tartunk, mint érdekességet kell megemlítenünk, hogy a hatva­ni Petőfi Termelőszövetkezet­ben a gabona learatása után a cséplés idején SZK—3-as típu­sú kombájnunk mákot arat. — Közeledik a silózás ideje is. Gépeinket erre a munkára is előkészítettük. Hét SZJS si­lótöltő, járva silózó gép várja a „bevetést”. Ezek menetköz­ben vágják le a silóba valót, szecskázzák, a mellettük hala­dó pótkocsikba szórják, s így az máris elszállítható a siló­gödrökhöz, amelyeket a lánc­talpas, SZ—80-as traktorokra szerelt tolólappal munkáltunk ki. Beszélgetésünket megsza­kítja néhány dolgozó, akik uta­sításokért, tanácsokért jönnek az irodába, bizalommal for­dulnak a főmérnökhöz, akinek minden célja és törekvése a munka jó megszervezése és irányítása. AMIKOR ÜJRA ma­_________________ gunk­ri maradunk, megkérdezem: milyen eredmények születtek az aratás és cséplés idején? Dudás János lapozgat jegy­zeteiben: — Az aratás idején Szűcs Ferenc aratógépével 298, Kará­szi Zoltán 229, Ruman József 247 katasztrális hold gabonát arattak le, de ezenfelül még zabot is vágtak. — A cséplésben eddig külö­nösen Petrovics József és Ro- hács Gyula traktorvezetők tel­jesítménye kimagasló, akik na­ponta átlag 280—300 méter­mázsa szemet pergetnek ki. Ezek után a valóban magas és dicséretre méltó eredmé­nyek elérésének titkairól ér­deklődöm. — Ezt már mások is kérdez­ték tőlem — mondja a főmér­nök —. eredményeink elérésé­nek titkát nem őrizzük hét la­kat alatt, s nem is szeretnénk, ha titok maradna. Az egészsé­ges munkaverseny-szellem, dolgozóink becsületes magatar­tása, a munkaidő helyes ki­használása és a munka meg­szervezése teszik lehetővé azo­kat az eredményeket, amelyek­kel méltán dicsekedhetünk. Mielőtt hozzákezdtünk volna az aratáshoz, dolgozóink a gépállomás költségén négy na­pot töltöttek Balatonföldvá- ron. Szürszabó Gusztáv, a gép­állomás igazgatója, mindent megtett annak érdekében, hogy dolgozóink valóban jói érezzék magukat a magyar tenger partján. Meglátogattuk a Balaton környékének neve­zetességeit, így többek között ellátogattunk Badacsonyba is. Dolgozóink a kirándulás végén felfrissülve, és csodálatos él­ményekkel gazdagodva tértek vissza kis községükbe, s mondhatjuk, hogy kétszeres lendülettel láttak munkához. — NAGY CÉLT TŰZTÜNK magunk elé: szeretnénk el­nyerni az élüzem címet. Az egészséges és eredményekben gazdag versenyszellem kiala­kításával hatalmas eredmé­nyek születtek. A gépállomás 10 brigádja versenyben áll egymással a „legjobb brigád” vándorzászló elnyeréséért. A tavaszi munkálatok során Fe­kete Ferenc szakszervezeti tit­kár brigádja járt az élen, de Svehla Pál és Mészáros József brigádjai csak négy-öt száza­lékkal maradtak le Feketéék eredményei mögött. A küzde­lem most köztük legerőtelje­sebb, s a 3 brigád pillanatnyi­lag egyformán esélyes a ván­dorzászló elnyerésére. Hogy a zászló hová kerül, azt majd a tavaszi és nyári munkák együttes értékelése dönti el. A „legjobb kombáj- nos” vándorzászló boldog tu­lajdonosa a cséplés során Ban­kos Mihály, aki első ízben dol­gozik SZK—3-as típusú szovjet kombájnon. — Ez hát a nagy titok, s ugye, nem is az — mondja mo­solyogva Dudás elvtárs, ami­kor búcsúzunk. — Még na­gyobb eredmények elérésére is képesek lennének dolgozóink, ha a központi raktárak az erő­gépek meghibásodott alkatré­szeinek biztosítását igénylése­ink benyújtása után jobban szorgalmaznák. Kikísér a kapuig, végigme­gyünk a tágas udvaron, ahol egy nagy, korszerűen felszerelt műhely építkezéseit kezdik. Így még gyorsabb lesz majd a gépek megjavítása. Még meg­kérdezem: mikorra várható a műhely üzembehelyezése? — Két-három év múlva — mondja a főmérnök és még hozzáteszi — sajnos, elég hosz- szú idő! ÜGY ÉRZEM, E KIS beszélgetés után, hogy a Horti Gépállomás eddig elért ered­ményeinek jutalmául minden anyagi és erkölcsi támogatást megérdemel és talán a korsze­rűen felszerelt, de ma még táv­lati tervnek tűnő új műhely­ben valamivel korábban bein­dulhatnak majd a gépek, mint ahogyan azt Dudás főmérnök egy sóhaj kíséretében említet­te. Dr. Rőczey Ödön Megoldódott a piltdowni koponya rejtélye Évtizedeken át a jégkor ele­jéről származónak, tehát a leg­régibb emberi koponyának tar­tották az úgynevezett pilt­downi koponyát. Elsősorban azért, mert bár a koponya fel­ső része, az agykoponya a neandervölgyinél fejlettebb em­berre utal, az állkapocs még az eddig legrégibbnek ismert, úgynevezett maueri-típusnál is durvább, állatiasabb. Most azután, — amint dr. Neugebauer Tibor Kossuth- díjas egyetemi tanár, a fizikai tudományok doktora elmon­dotta — kiderült, hogy a híres koponya valójában hamisít­vány. „Felfedezője” egy jég­korszakbeli emberi agykopo­nyához egy jelenkori majom­állkapcsot tett hozzá, és hogy annak emberibb legyen a kül­seje, a fogakat megreszelte, sőt a szemfogat, amely sem­miképpen sem illett oda, ki­törte és az egész állkapcsot rozsdaszínűre festette, hogy jobban hasonlítson az agyko­ponyához. A csalást egy vegyi anyag, a fluor derítette ki. A csontok ugyanis felveszik a talajvíz fluortartalmát, ha tehát az agykoponya és az állkapocs egykorúak lennének, fluortar­talmuknak is nyilvánvalóan egyeznie kellene, de erről — amint az újabb vizsgálatok megállapították — szó sincs. Halálos és súlyos kimenetelű közlekedési balesetek Hanyagság, nemtörődömség, nem tartották be a KRESZ szabályait Az elmúlt héten, pénteken este hét óra öt perckor Eger— Noszvaj között a Csomós-ta­nyai elágazásnál Garami Tibor autószerelő neki szaladt a Fi­nommechanikai Vállalat „Pró­ba” rendszámú Pobjeda ko­csijával az útmenti diófának. A vezető szabálytalanul, mun­kaidő után vitte ki, a telep őrének tiltakozása ellenére ba­rátjával együtt a kocsit és Sik- főre mentek, ahol sört ittak. A kocsiba felvették Garami Tibor leánytestvérét és még egy nőt, akik nem sérültek meg. Visszafelé jövet integet­tek az autóbuszt váró lányok­nak és a vezető is hátrafordult. A kormány elmozdult, és így történt a végzetes szerencsét­lenség, amely Garami Tibor számára halálos kimenetelű volt. Másnap, szombaton reggel fél hatkor dr. Szívós Károly, egri lakos Moszkvics kocsiját érte szerencsétlenség a kerecsendi műúton. Az Olajkutató Válla­lat egyik telephelye van itt, nem messze a műúttól, ahol erősen síkos volt az úttest a kihordott, rácsepegő olajtól. A vállalat nem tisztította le az utat, holott ezen a helyen ugyanilyen ok miatt már volt az elmúlt időben szerencsét­lenség. Dr. Szívós Károly, be­vallása szerint a megengedett 40—45 kilométeres sebességgel haladt. A sáros olajon meg­csúszott kocsija, féloldalra dűlt az útmenti árokba, majd teljes sebességgel hat méteres csúszás után nekivágódott a magasfeszültségű villanyosz­lopnak, s azt kidöntötte. A le­dűlő oszlop felgyűrte a szél­védőt és életveszélyesen meg­sebesítette dr. Szívós Károly- nét, akinek állapota jelenleg is súlyos. A vezető és másik uta­sa könnyebben sérültek. Ez lehet komoly figyelmez­tetés az Olajkutató Vállalat­nak, hogy az út karbantartását fokozott gonddal végezzék. Jel­lemző, hogy a szerencsétlen­ség után még három motor esett el az olajos sárban, sze­rencsére egyik sem sérült meg. Amikor a vizsgáló ügyész a helyszínre érkezett, már ra­gyogóan letakarították az utat, amit bizony előbb is meg lehe­tett volna tenni, s akkor ez a súlyos szerencsétlenség elke­rülhető lett volna. E héten, hétfőn reggel fél nyolckor Hatvanban is volt egy szerencsétlenség, amelyet a szabálytalan közlekedés idé­zett elő. A Lenin térről megál­lás nélkül fordult ki a főútvo­nalra az YA 08-07 rendszámú budapesti tehergépkocsi. An­nak ellenére, hogy a sarkon egy szabálytalanul álló salgó­tarjáni tehergépkocsi akadá­lyozta a szabad kilátásban, Gyöngyös irányába igyekezett kanyarodni. Csak akkor állt meg, amikor észre vette, hogy Gyöngyös felől egy tehergép­kocsi közeledik. A Gyöngyös felől érkező YA 98-08 rendszá­mú tehergépkocsi vezetője, Pá­linkás István néhány méter­nyire volt az utcatorkolattól, amikor váratlanul felbukkant a másik gépkocsi. Hogy az ösz- szeütközést elkerülje, jobbra kapta a kormányt, így sike­rült ugyan elkerülnie a sza­bálytalanul kanyarodó gépko­csit, de elvesztette uralmát gépkocsija fölött és teljes se­bességgel felfutott a járdára. A kocsi ott maga alá gyűrte a vasüzletben bevásárlásit vég­ző Kovács Károly MÁV 'ősl- lenőr kerékpárját és elütötte a kirakat előtt foglalatoskodó Ungvári Miklós, 18 éves keres­kedelmi alkalmazottat. A hat­vani mentők pillanatok alatt a helyszínre érteztek és a sérült Ungvári Miklóst beszállították a kórházba. Súlyos kár kelet­kezett a gépkocsiban, és a vas­üzlet kirakata is összetört. A rendőrség mindkét gépkocsi­vezető ellen megindította az eljárást. Mindhárom szerencsétlenség­nek olyan oka van, amely emberi felelőtlenségből ered. Nem akarják az emberek tu­domásul venni azt, hogy nem szabad az emberi élettel ját­szani, nem szabad kockára tenni azt, mert életet adni nem lehet. Utána már hiába van büntetés, hiába a kapko­dás, sem a 18 éves fiatalem­ber nem támad fel, sem a szenvedő asszony fájdalma nem csökken. Nemhiába köve­teli törvény, szabályozza ren­delet a közlekedést, nemhiába őrködik a közrendedet az uta­kon, azért minden gépkocsive­zető tartsa magát ezekhez a szabályokhoz, mert a megnö­vekedett gépkocsipark ma már valóban szabályos közlekedést követel, a nagy forgalomhoz nem méretezett útjainkon. A felelősség, az óvatosság, az ember és az élet szeretete, sok súlyos szerencsétlenséget elke­rülhetővé tett volna! A példák azonban figyelmeztetnek, in­tenek, amelyeket minden gép- járművezetőnek kötelessége megszívlelni. (A. e.) Életveszély es kísérlet a Szaharában Augusztus 8-án tíz önkéntes francia „kísérleti alany” érke­zett Algírba, ahonnan rövide­sen folytatják útjukat a Szaha­rába; A francia fiatalemberek két hetet töltenek a sivatag­ban, ahol az emberi test dehid­rációjáról folyó kísérleteknek vetik alá magukat. Egy részü­ket minden ital nélkül hagy­ják, más részük naponta kettő —öt liter vizet fog fogyasztani, ismét mások pedig tablettákat kapnak, amelyek csökkentik a dehidrációt, vagyis a test el- víztelenedését; Az expedíciót vezető dr; Francis B o r r a y elmondotta, hogy a veszedelmes kísérlet­nek kitett emberek az 55 fokos hőségben a sivatagi levegő ab­szolút szárazságától bizony so­kat szenvednek, mert ilyen körülmények között a test na­ponta 15 liter vizet veszít. A tíz fiatalembert bizonyos tá­volságból 40 tudós és orvos fogja figyelni. Minden cseleke­detüket, minden mozdulatukat feljegyzik és azt remélik, hogy ezek az adatok a tudomány szempontjából értékes felvilá­gosításokat nyújtanak; Két brigád nyerte el a szocialista címet a gyöngyösi borpincéknél Az Eger—Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság munka- versenymozgalma gazdaságos­ság vonalán a II. negyedévben is várakozáson felül alakult. A fő célkitűzés az önköltség csökkentése volt, a minőségi követelmények betartása mel­lett. A verseny eredményeként az egy hektoliter bor értékesí­tésére eső ráfordítás 6,30 fo­rinttal lett alacsonyabb a ter­vezettnél, ami 416 ezer forint EGYRE JOBBAN akarunk élni. Ez természetes, A jólét­hez azonban árubőségre van szükségünk. Többet kell tehát termelnünk. Ezt a célt azonban a mi társadalmi rendünkben főleg a gépesítéssel kell elér­nünk. A nemrég napvilágot lá­tott adatok viszont azt igazol­ják, hogy egyes iparágakban a gépesítés mértéke még nem kielégítő. Különösen vonatko­zik ez a bányászatra. Bár az elmúlt évben ezen a területen is értünk él számottevő ered­ményt, de még nem annyit, amennyit szerettünk volna. Megyénkben a legnagyobb bánya a MUravidéki Szénbá­nyászati Tröszt. Büszkén emle­getjük, hogy milyen eredmé­nyek születtek már eddig is eb­ben a trösztben, azt is öröm­mel hangoztatjuk, hogy a tröszt a gépesítés terén is ki­emelkedik. Mindez azt jelen­tené, hogy már nincs mit ten­nünk? — Nagy tévedés lenne így felfognunk helyzetünket — ad­ja meg a választ a tröszt igaz­gatója, Baják István elvtárs. — Az tény, hogy a szállítás gépesí­tése már majdnem teljes egé­szében megoldódott, de a jö- vesztés és a rakodás gépesítése még komoly problémát jelent. Miután látjuk a feladatot, mindent megteszünk a megol­dás érdekében. — Milyen tervet dolgoztak ki a gépesítés feladatainak végrehajtására? — Elkészítettük a tröszt gé­pesítésének fejlesztésére az öt­megtakarítást jelent A vei* senyben első abasári pincészet vándorzászlót és oklevelet * 2. helyezett gyöngyösi I. számú pince, valamint a 3—4. helyet elért halmajugrai és gyöngyös* solymosi pince termelési ér* tekezleten oklevelet kapott A versenymozgalom — még szé* lesebb körben, a szüreti elő­készületek jegyében — tovább folyik a pincegazdaságnál, újabb kimagasló eredmények eléréséért, ami a nyereségré- jszesedést is kétségkívül kedve* Száznegyvenegy millió forint gépekre! A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt ötéves tervéröl éves tervünket. 1965-ig több mint 140 000 000 forint értékű gépet szeretnénk munkába állítani. Ezek egy részét im­portból szereznénk be, jelen­tős hányada viszont hazai konstrukció; Hozzá kell még azt is tennem, hogy a terve­zett gépek egy része kísérleti jellegű, mert ezeket a gépeket még a mi viszonyaink között nem üzemeltették eddig sehol, így a jövesztés gépesítéséhez kísérletképpen egy körszel­vény vágógépet és egy elővájó réselőgépet, egy marótárcsás jövesztőgépet és egy fejtési réselőgépet állítanánk be. F—4-es gépet azért nem terve­zünk többet, mert a meglevő állomány elegendő. A JÖVESZTÉST a rakodás követi. Kézi lapátolással ra­kodni, nagyon nehéz munka. Milyen gépesítési lehetőség adódik ennél a munkafolya­matnál? — Ennek a megoldása ná­lunk a rárobbantással való ra­kodás: főleg a pajzsfejtéseknél, a B-típusú kaparószalagokra. Tekintettel arra, hogy front­fejtéseinken a hidraulikus páncélpajzsok beállítása a cé­lunk, a rárobbantással való rakodás helyes megoldást je­lent. — Ha már a robbantásnál tartunk, érdekelne minket, hogy a villamos robbantás be­vezetése milyen szakaszban van? — Az ötéves terv végére tel­jesen át akarunk térni a villa­mos robbantásra, megszüntet­jük a gyújtózsinór alkalmazá­sát. Természetesen ehhez is gépek kellenek. Ezért a ter­vünkben szerepel 30 darab villamos fúrógép beállítása is, valamint 60 darab robbantó­gépé. — És a szállítás? — Ezt két részre kell bonta­nunk. Egyik területe a frontok­ról való kiszállítás a gumisza­lagokra, ami kaparószalaggal történik, a másik pedig a ki­termelt szén eljuttatása az osz- tályozóra, ami szállítógumisza- lagok segítségével folyik. A frontokhoz 50 kaparószalagot és 8 darab páncélkaparószalagot akarunk beállítani. Egy-egy kaparószalag hossza 60 méter. A szállítógumiszalagból az ötéves terv során összesen 150 000 métert szerelünk be. Ez a szám azt jelenti, hogy a le­fektetett gumiszalagok hossza majdnem elérne Budapesttől Miskolcig. DE LEHETNE még tovább­sorolni a gépek sokaságát. Itt van például a 25 darab vitla, a 100 darab szivattyú, a több mint félszáz ventillátor, a majd­nem 200 kötélpályacsille, a kü­lönböző transzformátorok és villanymotorok sokasága, amik ugyan nem közvetlenül, de közvetve hozzátartoznak a gépesítéshez. Érdemes még azt is megemlíteni, hogy eszterga­pad, fúrógép, gyalugép, köszö­rűgép és még néhány egyéb munkagép is szerepel a terv­ben, amiket a gépüzem kap majd, hogy fokozhassa a telje­sítményét. Hiszen a gépműhely munkája is hozzájárul a szén- termelés fokozásához; — A külszíni művelés továb­bi gépesítése nem szerepel a tervben? — Dehogynem — mondja mosolyogva Baják elvtárs. — De a külszíni gépek „kissé” nagyobb méretűek. Már eddig is üzemel ott néhány gépóriás, ehhez beszerzőnk még egy há­nyóképzőgépet, ami a széntelep fölötti földréteg letakarítását végzi majd, egy vágányáthe- lyezőgépet, valamint Salzgit- ter rakodó- és fúrógépeket. Az ecsédi külfejtésünk nemcsak gazdaságossága miatt fontos, hanem azért is, mert csak ezen az egy helyen több mint húsz évig tudjuk működtetni a kül­fejtést. EZEK A GÉPESÍTÉSI ada­tok meggyőzőek. Most már csak az a kérdés, hogy milyen eredményeket várnak a gépe­sítés fokozásától? — Terveink szerint az öt­éves terv végére a rakodás gé- íz^en fogja befolyásolni, pesítését az 1959. évi 4,6 száza- f A vállalat vezetősége, párt* lékról 14,2 százalékra növel- *és szakszervezeti bizottsága * jük, a szénjövesztés gépesíté- «brigádtagokkal együtt értékel* sét 4,4 százalékról szintén 14,2 «te a „szocialista brigád’* cím százalékra, míg a szállítás gé-«elnyeréséért folyó mozgalmat pesítését majdnem teljesen jós megvizsgálva a felajánlások befejezzük, mert 99 százalékra {féléves teljesítését, két brigád­fejlesztjük fel, ami gyakorlati- ínak ítélte oda a kitüntető el* lag teljes gépesítést jelent átnevezést. A gyöngyösi pincék* szállításban. A korszerű bizto- «nél az Adonyi- és a Forgács* sítás mértékét is fokozni akar- «brigád tagjai — művezető, se* juk. Az elmúlt évi 38,6 száza- {gédművezetők és munkások -* lékról 44,8 százalékra a pajzs-|az újítások kivételével válla* zsal és fémtámmal való bizto- jlásaikat teljesítették. Selejt* sítás segítségével. Míg 1959-.mentesen dolgoztak, átadták ben az átlagosan üzemelő »munkamódszereiket a brigá* pajzsfejtés 61 méter volt.Jdon kívülieknek is, a munka* 1965-re 400 folyóméterre akar- {eszközöket jól karbantartották, juk ezt is fejleszteni; .kifogástalan volt a munkafe­Mit mutatnak ezek a szá- fsyelrnük és egyéni magatartá- mok? A termelékenység foko- jfuk- a, balesetvédelmi rendel- zásának igénye mellett kifeje- jkezeseket betartották, élen zik azt is, hogy a bányászatban (Jártak a társadalmi munkáBkn is fokozatosan kiszorul a fizi- {(tsz-szervezés, segítségnyújtás, kai munka. A gépek nemcsak {aratas, stb.), politikai és szak­több anyagot adnak, hanem {m,31 oktatáson rendszeresen egyre jobban kímélik az em- *reszf vettek. A két brigád ii- bert; {zenegy tagja lett ez idén jelvé­TERMÉSZETESEN mind- {nyes, illetve okleveles kiváló ezek a számok még csak tervek, {dolgozó, köztük Adonyi elv- De nem elérhetetlen tervek. {tórs az ,)Elelmiszeripar Wváló Hiszen ahhoz, hogy országos* .” H ötéves tervünk sikeres és ered- »dolgozója . Jó munkájuk ösz- ményes legyen, az üzemek tér- »tönző hatással volt a brigádon veire van szükség. És ezekre {kívülállókra is. az alulról felépülő tervekre { A azért van szükség, mert egyre • ért™ blzottsa2 me6aJ* jobban akarunk élni. .lapította, hogy a brigád-moz­Nem kell bizonygatnunk, {Salamban részvevők jó mun- hogy amit mi akarunk, azt el *kája hozzájárult a terven felül is érjük. Ez nálunk már így «egymillió 750 ezer forintos van 1945 óta, I11- negyedévi nyereségtöbblet G. M. F. {eléréséhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom