Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-18 / 195. szám
i960, augusztus 18., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Néhány észrevétel, újítás ügyben Előrehaladásunk egyik legfőbb záloga, hogy egyre töbD munkás és műszaki értelmiségi töri a fejét, hogyan lehetne ésszerűsítéssel emelni a terme^ lékenységet, növelni a munka termelékenységét, csökkenteni az önköltséget, biztonságosab bá és könnyebbé tenni a műn kát. Több üzemben azt tapasztaltuk, hogy az újítások elbírálása és alkalmazása hosszadalmas, az ügyintézés bonyolult, és mindez akadályozza a munkát, sok bátor kezdeményező kedvét szegi és végeredményében, tetemes kárt okoz népgazdaságunknak. Bélapátfalván „sok“ az újítás Az újítási naplót szép gyöngybetűkkel vezetik, szaporán telnek a lapok, összesítő jelentést is készített az újítási megbízott és így könnyen meggyőződhettünk, hogy ebben az évben negyven újítást nyújtottak be a gyárba. Ebből 21 az üzem dolgozóitól, 19 pedig tapasztalatcseréből származik. De a következő adat gondolkodásra készteti az embert: 22 újítás tárgyalásra vár, kiadták szakvéleményre és azok sorsáról semmit sem tudnak az újítók, sem a gyár vezetői. A javítóüzem főművezetőjénél 11 újítási javaslat, a cementüzem vezetőjénél öt darab van már hónapok óta. Bartes Szilárd lakatos, február 5-én adta be a baggerok kardán- csukló-biztosító lemezeinek átalakítására vonatkozó javaslatát. A Lábatlani Cementgyárból megküldték az elevátorserlegek házi készítésére vonatkozó újítást. Ott bevezették és alkalmazták, de Bélapátfalván csak kísérletre fogadták el, mert itt kohósalakkal, Lábatlanban pedig pernyével dolgoznak. De a kísérletből és az átalakításból a mai napig sem lett semmi, lassan feledésbe mennek az újítások, csak a naplóban árulkodnak az üres foltok. Mi az oka a késedelmes ügyintézésnek? Az újítási ügyekkel megbízottak, csak mellékesen foglalkoznak a beérkező javaslatokkal. Az újítási felelős egyben biztonsági és balesetvédelmi ügyintéző. A mérnökök, főművezetők és művezetők elsősorban a napi termelési problémákkal törődnek, az újítás meg mindig marad holnapra. Sem az igazgató, sem a főmérnök nem követeli meg kellő eréllyel, hogy határidőre megadják a szakvéleményt, a műszaki vezetőket nem számoltatják be az újítások gyakorlati bevezetéséről. Az igazgató magának tartóttá fel az újítások elbírálásának jogát, ez önmagában véve helyes, egy kézbe fut össze minden javaslat, tehát szemmel tudja kísérni az újítások sorsát. De azzal sem az újítók, sem mi nem érthetünk egyet, hogy az igazgató más ügyekkel való elfoglaltsága miatt sokszor elhalasztja az érdemi döntést, május óta egyáltalán nem tárgyalta az újításokat és eltűri, hogy az üzem párttitkárának jelentős újítása szakvélemény hiányában március óta elintézetlenül hever. Az első újítás Szilvásváradon A Szilvásváradi Mészmű régi üzem, mégis, a napokban fizették ki az első újítást. Igen, az első újítási díjat fizették ki, azt is évekig tartó huzavona, számtalan panasz és utánjárás után. Brassó Imre fűtő, már évekkel ezelőtt beadta a kemencék háromszori buktatás útján való fűtésére vonatkozó újítását. Bevezették, használják azt ma is, csak éppen az újítóval nem álltak szóba, nem fizettek neki az elmúlt napokig egy fillért sem. Panasszal fordult a Találmányi Hivatalhoz, a megyei tanácshoz és az Építők Szakszervezetéhez. Igaz, közben másik igazgató és új művezető került a mészművekhez. De azt is meg kell mondanunk, hogy újítási naplót sohasem vezettek, feladattervet nem készítettek, az irattárban semmi nyoma sincs az évek óta húzódó egyetlen újítási javaslatnak. Csodálkozhatunk-e azon, hogy nem akadt több javaslat? Pedig azt mondják, hogy minden termelési tanácskozáson és szakszervezeti taggyűlésen elmondták: elvtársak, öreg, korszerűtlen az üzem. Újításokkal, ésszerűsítésekkel javítsuk meg a termelést... Beszéltek, üres szócséplést végeztek, csak éppen semmit sem tettek az újítások ügyében. Brassó Imre a napokban végre, átvette az ezerforintos újítási díjat. Azt mondta, hogy mostanában megint töri a fejét, hamarosan lesz még újítás a Szilvásváradi Mészműben. Bürokrácia és késedelem a MÁV-nál A hatvani vasutasok hírnevet és elismerést vívtak ki maguknak. Huszónhét brigád, összesen 186 fő küzd a szocialista brigád címért. A vállalásokat pontosan nyilvántartják a brigádnaplóban. A legtöbb munkacsapat vállalta, hógy ésszerűsítésekkel és újításokkal viszi előre a tervteljesítést. A brigádnapló bejegyzései igazolják, hogy a dolgozók igyekszenek eleget tenni a vállalásoknak. Ez év április 26-án a PogO- nyi-brigád beküldte a MÁV Igazgatóságára a gépfordulóra vonatkozó kollektív javaslatát, Pogonyi Lajos szocialista brigádvezető május 9-én adta be a személytávirdának az állomásirányító telefonba való bekapcsolására vonatkozó újítását. De a MÁV Igazgatósága a mai napig sem válaszolt egyik újításra sem. Úgy látszik, Budapest nagyon messze van Hatvantól. Megértjük, hogy a vasút különleges biztonsági követelményei miatt szükség van arra, hogy bevezetés és alkalmazás előtt alaposan felülvizsgáljanak minden újítást. De ez az intézkedés semmi esetre sem lehet minden újítás kerékkötője. Közben lejárt a szocialista címért küzdő brigádok hat hónapja, élüzem címért küzdöttek az emberek, vasutasnap is volt közben és főleg az újítások benyújtása óta hónapek teltek el, tehát feltétlenül meg kellett volna találni az újítások érdemleges elintézésének módját. Talán célszerű volna és előbbre vinné a munkát, ha a MÁV Igazgatóság az újítások egy részét leadná az állomásfőnökségekre, elsősorban a csomópontokra, hiszen akad ott megfelelő műszaki szakember. Senki sem tudja, hogy pontosan hány újító van az országban. Hivatalos becslések szerint az újításokból és találmányokból származó népgazdasági haszon évente eléri a hárommilliárd forintot. De nemcsak a technikai színvonal emeléséről és a milliárdokról van szó, hanem emberekről, becsületes szándékú, éjszakákon, hónapokon át töprengő, szorgalmas munkásokról. Az emberekkel való törődés egyaránt kötelessége a minisztériumoknak és a vállalatok vezetőinek. Fazekas László A legyőzött fájdalom Az első fájdalomcsillapítót, a kéjgázt, Horace Wells, hart- fordi fogorvos alkalmazta foghúzásnál a múlt század első felében. Az ennél hatásosabb éter felfedezése különös körülmények között történt. Mulatozó társaságok gyakran szórakoztak ebben az időben a kéjgáz belélegzésével. Egyik este W. Long amerikai orvosnál is| kéjgázt kért egy vidám társa-, ság. Az orvosnak azonban csak? éter állt rendelkezésére. A tár-| saság tagjai kipróbálták és de-| rülten figyelték, hogy akik| használták, vidáman botorkál-1 nak a szobában. Az orvos| azonban még azt is észrevette,; hogyha valaki elesett. vagy| bútorba ütközve, megütötte | magát, nevetve továbbállt. —| nem érzett fájdalmat. Long; nemsokára műtétnél állapítot-? ta meg, hogy az éter megszün-j teti a fájdalomérzést. ? Azóta az anesztézia, az érzés-; telenítés szinte az orvostudo-; mány külön fejezetévé vált.. Az évek folyamán egyre tóbbj érzéstelenítő hatású készít-| mény került forgalomba: _ klo-| roform. aetylklorid, ciklipro-| pán, pentothal, stb. A narkó-| zist azonban egészen a leg- = újabb időkig nem sikerült, olyan szerrel előidézni, aminek] nincsenek hátrányai, hányin-^ ger, szívpanaszok formájában.? A tudományos kutatómunka, aztán az utóbbi években elju-| tott a hormonnarkózishoz. I Előállították a Viadrilt,- amely teljes mértékben legyőzi] a fájdalmat és nincs káros; mellékhatása sem a légzőszer-j vekre, sem a szívre, használa-; tónál az ébredést nem követi! hányás, émelygés, vagy szédülés. Az ember mesterséges téli alvása a szervezet működését szabályozó reflexek bénítására szolgáló különböző gyógyszerek adagolása és a hőmérséklet mesterséges csökkentése révén érhető el. Ennek során az alapanyagcsere! csökken, a szívvel és más szervekkel szemben támasztott követelmények szintén csökkennek, a szervezet pihenhet. A megoperált egyént nyolc napig tartják téli álomban, ezalatt a jelentősebb komplikációkat átvészeli, és semmi fájdalmat nem érez. Bár az ember volna ilyen... Egy aiigól turista, mielőtt szabadságra indult, levelet írt a Yorkshire-i szálloda tulajdonosának és megkérdezte, elhozhatja-e a kutyáját is. Néhány nap múlva a kővetkező választ kapta: „Kedves Urain! Van szerencsém értesíteni, hogy 30 éve dolgozóm a szállódaiparbán. Ezen idő alatt egyszer sem kényszerültem a rendőrség segítségével kidobni egyetlen illetlen, részeg kutyát sém. Egyetlen kutya sem próbálta fedezetlen csekkel kifizetni a számláját. A kutyák sohasem égették ki a lepedőket, és egyetlen kutya poggyászában sem találtam szállodai szalvétát vagy kanalat. Kutyáját tehát örömmel látom szállodámban.” A hatvani átkelőhely Egyre szaporodnak a járművek és, sajnos, ezzel egyidejűleg a közlekedési baléseték is. Egy kis vigyázatlanság, egy könnyelmű lépés és a családapa, a gyermek, vagy a hozzátartózó nem tér haza, hiába várják otthon, mert közlekedési baleset áldózata lett. A hivatalos szervek sok mindent tesznek a baj megelőzésére, oktatják, nevelik az embereket, másokat figyelmeztetnek és ha kell — büntetnek. De úgy látszik, néha a hivatalos szervek is tévednek: hibát követtek el Hatvanban is. A cukorgyár sarkán elég éles kanyarral fordul az út a vasútállomás felé és itt járnak Boldogra is. Nemrég járdát építettek, de a kanyar után pár méterrel végét ért a gyalogosok útszakasza és a széles úttest két oldalán táblát helyeztek el „Átkelőhely” felirattal. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a jelzőtábla utasítása és az úttest mellett levő betonoszlopok miatt a nagy forgalmú és széles úttesten csak átlós irányban lehet átkelni, ami tudvalevőleg tilós és életveszélyes. Sürgősen hosszabbítsák meg a gyalogjárót három-négy méterrel, vagy a szemben levő betonoszlopot helyezzék át, és főleg, ne szoktassák helytelen közlekedésre az embereket. F. U. Egy nap a táborban Verőfényes, igazi nyári reggel van: 6 óra. Most kezdődik az élet a Dobó István Gimnázium KISZ kutatótáborában. A tábor lakói: a Nemzeti Múzeum munkatársai, a gimnázium néhány tanára és mintegy 25 diák, őslény-maradványok után kutatnak a Tarkő egyik barlangjában. A sátornyílásokban borzas fejek jelennek meg; a nap mosakodással kezdődik, majd a fiúk villámgyorsan rendberakják a sátrakat. Reggeli szemle, zászlófelvonás és a parancs kihirdetése következik. A négy raj közül az egyik a barlangi munkát, egy másik a leletek szállítását, ismét egy másik az iszapolás munkáját végzi, egy raj pedig a tábori szolgálatot látja el. A munkahelyek közt és a barlangból a táborba telefonvonalat építettek a fiúk. A rajok munkabeosztása naponta cserélődik. A barlangban nagyon érdekes munka folyik, a barlangi medve csontjai, hatalmas agyarai éppúgy megtalálhatók itt, mint egy már régen kihalt denevérfaj, vagy ősrágcsáló csontjai. Itt, a Bükk titokzatos barlangjában történik a leletek osztályozása is, aszerint, hogy milyen rétegből kerültek elő. A leleteket tartalmazó anyagot csacsiháton szállítják le az iszapoló helyre. A csacsi a pa- rádi kórházé és most itt „nyaral”, ellátását szorgalmas munkával hálálja meg. — Az iszapolás — a leletek agyagból kimosása — sok figyelmet kívánó tevékenység. A fiúk sűrű szít'" át szűrik, mossák az agyagot, nehogy a legkisebb lelet is elvesszen. Az ebéd mindig kitűnő, bőséges és változatos, ami nagy szó, mert innen, a Bükk mélyétől az egri piac bizony messze van, Ebéd után szabad foglalkozás kezdődik, amely takaró- dóig tart. Jánosi kutató, a Nemzeti Múzeum megbízottja, mindennap érdekes előadásban ismerteti a folyó munkák jelentőségét. A gimnázium tanárai együtt dolgoznak és együtt szórakoznak a diákokkal. Lengyel tanár úr, a tábor parancsnoka, antennát szerel, hogy jobb legyen a rádióvétel. Somlai tanár úr, a konyhafőnök, már megkezdte a vacsorafőzést. Estók tanár úr, a közkedvelt „Berci bácsi” kirándulást szervez. Vacsora után fellángol a tábortűz. felharsan a nóta. Kijelölik az őrség tagjait. A napi munkától fáradt kutatók lepihennek, csak rz őrök virrasz- tanak és „...átveszi a tücsök csendes birodalmát.” Sibelka György Egykor summásasszony, ma az erdőtelki nőtanács elnöke HÁROMÉVES KORÁBAN elveszítette édesanyját. A nagyszülők nevelték fel. Iskolába nem járhatott, 13 éves korában már summás volt az Alföldön. Tizenkilenc éves korában férjhez ment és a következő évben már együtt summáskodott a férjével. Ez volt Ragó Jánosné régi élete. — Mondjon valami emléket summás életéből. — Emléket? Az nemigen volt. Ha valaki summásnak ment. nem volt ideje emlékeket gyűjtögetni. És most? Ez az élet egészen más. Az Aranykalász Tsz párttitkára és a falu nőtanácsának elnöke. Tudja, hogy milyen volt régen a falusi asszonyok élete, ezért állandóan azon dolgozik most, hogy a múlt még emlék se maradjon. Az erdőtelki nőtanácsnak 85 tagja van. Az asszonyok nemrég mosógépet vettek, hogy gyorsan és könnyen moshassanak, amikor fáradtan hazajönnek a határból. Egy- egy falusi lakodalomnál mindig probléma volt. hogy honnan szedjék össze a rengeteg tányért és evőeszközt. A nőtanács erre is gondolt. Tányérokat és evőeszközöket vettek, hogy a falusiak adódó alkalmakra kölcsön kérhessék. TÉLEN ELLEPI A HÖ az utcákat, földeket, a határban nem lehet semmit sem tenni. A falusi téli esték hosz- szúak, főleg a nők számára. A QÍLö-k CL fLCUt&Fl Ülök a parton és fogom a botot. Horgászom. Messziről úgy nézek ki, mint aki horgászik, közelről ugyanúgy. Ez a párhuzam az érdekes az egészben. Van, aki már messziről se néz ki halorzó- nak, én még közelről is. Különben nem is annyira a hal a fontos, mint a pihenés. Pihenek én is, pihen a hal is, a komp is, mert őt is kikötötték, mint engem — a bot végére. Az egyik végén én ülök a botnak, a másik végén a kukac lóg, s már ebből is nyilvánvaló, hogy nekem összehasonlíthatatlanul kényelmesebb és így pi- hentetőbb is a helyzetem. Ó, áldott idegnyugtató természet, lábamnál csendesen danászik a víz, felettem a lomb, még jobban felettem az ég és danászom magam is, hogy teljes legyen a kar. Időnkint rápillantok a bot végén csüngő madzagra, ugrál-e rajta az úszó, pedzi-e a hal a horgot, vagy se .., Vagy se. De nem is érdekes, nem haragszom a halra, soha semmi bajom nem volt vele, megférünk egymás mellett, én a szárazon, ő a vízben. Bár azért egyetlen kis halat, olyan ujjnyit, nem lenne rossz kifogni. Már csak a pihenés és a virtus miatt sem. Mondjuk, olyan húsz- dekást, de lehet félkilós is. Ha már pihenek, s ha már pedzi a hal, oly mindegy, hogy fél kilóért pihenek, vagy mondjuk egy kilósért. Vajon mekkora halak lehetnek ebben a vízben? Érdekes, én itt pihenek, a hal is a kétkilós, vagy éppen háromkilós hal is pihen és figyel engem, aki a horog másik oldalán ülök, s talán azon gondolkodik jól lenne befogni engem. Ahá, mozog ott az az izé, Ahá, ez csak a szél. Nem érdekes, én úgyis csak pihenek, és mint mondtam, nekem a hallal abszolúte semmi nézeteltérésem nem volt. Halvérű vagyok énis, ő is, miért veszekednénk, miért acsar- kodnánk egymással: én egy hetvennégy kilós ember, ő mondjuk egy tízkilós hal. Hát nincs igazam? De mi lenne, ha egyszeresük elkezdene ugrálni az a dugó ott, húznám, húznám és kihúznék egy olyan mázsás halat. Vagy... cápát. Igenis: cápát. Felúszott. Olyan világjáró. Érdeklődő típusú cápát húznék ki a vízből, aki kíváncsi volt a hazai vízviszonyokra és a magyar haltársadalom berendezkedésére. Ordító szenzáció lenne. Megírnák az újságok, hogy Puszpáng Döme, aki csak pihent, csak idegeit nyugtatgatta a vízparton, horoggal bálnát fogott. Igen, bálnát. Ahová a cápa eljut, oda eljuthat a bálna is és ha cápát foghatok, miért ne foghatnék bálnát is. Az első hazai vízen halászott bálnát. Ragyogó bálnalé készülne belőle és lefényképeznének, amint fél lábammal a bálnán állok, kezemben a bot, amellyel foglyul ejtettem. A dugó még most se mozdul. Még most se. Még mindig nem. Rendben van, pihenek. De én az aktív pihenés embere vagyok, s nagyon időszerű lenne már, hogy halat fogjak. Különben is, úgy locsog itt a víz, mint egy vénasszony, a fa meg úgy susog, mint egy asztmás öregember. Ha jól belegondolok, nincs is ebben semmi pihentető, sőt kimondottan idegesít i ez a várás a halra.\ Nem látom, mi megy1 végbe a vizek mélyén, semmit se látok, lehet, hogy tele pofával ott röhög a horog előtt, engem néz, aki ingyencirkuszt rendezek a számára. Mert mégiscsak borzasztó, hogy odáig tudjon süllyedni egy ember, hogy kiül a vízpartra és kiröhögte- ti magát minden jött- ment hallal. Süket, unalmas, idegesítő csend. Süket, unalmas, ellenszenves halak. Ezt nem lehet kibírni tovább. Hogy akadjon a torkukra a világ összes horga. Egy óra múlva megelégedetten sóhajtottam fel: végre egy kis pihenés. Ö, áldott városi, élettel teli zaj. Rendeltem egy adag halászlevet és a szomszéd asztalnál hülyének néztek, mert rávigyorogtam a tányérra. Mit tudták ők, honv mi, a hal meg én, régi ismerősök vagyunk. (egri) régi öregek beültek egy-egy házhoz, a fonóba és estéről estére pörgették a rokkát, rágták a szöszt — ez volt minden szórakozásuk. A mai fiatal lányokról, asszonyokról másként gondoskodott a nőtanács. Főző- és szabásvarrás tanfolyamot indítottak már a múlt évben. 41 jelentkezővel. Az idén is, ha megszűnnek a határban a munkák, ha a hideg elől behúzódnak a meleg szobába, újra megindulnak a tanfolyamok, szakemberek vezetésével. Ezeken nemcsak tanulnak, de szórakoznak is a lányok. Rangónéhoz bizalommal fordulnak a falubeliek, mert szívesen segít és tanácsot ad mindig, ha kell. De a szövetkezeti és nőtanácsi teendői mellett jó ? háziasszony és édesanya is. Hi- =szen az otthon is nagy változá- Isokon ment keresztül. Mostani |életüket össze se lehet hasonli- ij tani a régivel. A férje a gépál- |lomás traktorosa, magának J200, a nagyobbik lányának, aki ^ugyancsak a tsz tagja. 220 | |munkaegysége van már ez év- ' rben. A kisebbik most végezte ! =el a nyolcadik osztályt és tech- | „nikumba készül. Nemrég vet- ! "tek tehenet és bevezettették a ' [lakásba a villanyt. Azóta sok- ; -kai vidámabb Ragóék otthona. ’ [Van villanyrezsójuk. amin ' -gyorsan melegszik a családnak ;az étel, villanyvasalóval vasal- ‘ -nak‘ és gyakran lehet hallani a ’ |mosógép jellegzetes zúgását is. I lEste, amikor a család hazatér, ' ? kellemesen szórakoznak a rá- 1 üdió mellett. 1" RAGÖNÉ, A VOLT summás- . ■■ asszony elnézi jólöltözött lá- 1 |nyait és örül, hogy az ő életük • |más. hogy ők nem lesznek cselédek. De ha rájuk néz. a falu . | többi lányára, asszonyára is . jfgondol. Termelőszövetkezeti és , |otthoni munkája mellett ál- t ilandóan azon töpreng, hogyan |segíthetne még a nőtanács ré- < ?vén asszonytársain, hogyan te- ! thetné életüket még derűsebbé, imég könnyebbé, i Illés Éva
