Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-03 / 182. szám

4

NÉPÚJSÁG

I960, augusztus 3., szerda

fucli

fii less az első?

Nem valami komoly versenyről van szó! Csupán az érdekel néhány krónikást, ki lesz az első, aki majd jelbukik az egri Bajcsy-Zsilinszky utca, Széchenyi utca sarkán felejtett, a földből alig kilátszó kis vascsőben? Itt állt valaha a „Tilos” tábda, amit azóta elemeit valaki, de a cső vége ott maradt az utókorra. Hétfőn délután aztán „nyugodt” szívvel jegyezhette be a krónikás a nagykönyvbe:

„Itt esett el elsőnek Szívós Palika, pécsi nyaraló vendég, 1960. augusztus 1-én, délután fél hatkor. Kora: négy éves.”

Ilyen krónikának sem a mama, sem a krónikás nem örül, csak várja, hogy mikor női újra ki a tábla, vagy mikor távolítják el végre a csonkot a Gomba mellől, (á)'

— EGER város területén a szociális otthonban 76 férfi és nő kapott öreg korára helyet. Ezenkívül a város területén még 61 idős ember részesül állandó közsegélyben.

— TEGNAP a hatvani járási pártbizottság végrehajtó bizottsága ülést tartott, amelyen a környék ipari üzemeinek és a lakosság gyümölcs-zöldség ellátásának helyzetét vizsgálták meg. A fontos megbeszélésre meghívták a termelőszövetkezetek elnökeit és mindazokat a szakembereket, akik a felvásárlásért, az időben való kiszállításért felelősek.

— A VILLANY- és Épület- szerelő Vállalat termelési tervét 106 százalékra teljesítette, így az első félévet többletnyereséggel zárták. A terv túlteljesítésébe belefért egy terven felüli termelőszövetkezeti villamosítás is. NÉPMŰVÉSZETI és szőnyegkiállítás, árusítással egybekötve, Egerben, a Szakszervezeti Székház (Széchenyi utca 16.), földszinti olvasótermében, 1960. július 29-től augusztus 4-ig bezárólag. Nyitva délután 1-től este 9-ig. Belépés díjtalan. Hazánk összes tájegységeinek népművészeti bemutatója. Mindenkit szeretettel várunk.

— AUGUSZTUS 15-ÉN 3 napos értekezlet kezdődik a megye általános iskolai igazgatói, szakfelügyelői és tanulmányi felügyelői részére. Ez alatt a három nap alatt megtárgyalják az új iskolareform kérdéseit, továbbá az élet és az iskola kapcsolatának problémáit.

— TIZENÖT FORINT ELŐLEGET osztottak egy ledolgozott munkaegységre havonta a herédi Haladás Termelőszövetkezetben. A szövetkezetben már harmadszor fizettek előleget. Volt olyan tag is, aki 1800 forintot vitt haza családjának.

— ÖTVENFÉRÖHELYES szarvasmarhaistállót építenek a sarudi Haladás Termelőszövetkezetben. Az új, mag- tárpadlásos épületet a jövő hónapban teljes egészében elkészítik az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói.

— EZEN A NYÁRON is gondoskodott a szakszervezet arról, hogy a pedagógusok gyermekei minél nagyobb számban üdüljenek az ország legszebb helyein, hogy szüleik ez idő alatt is kipihenhessék a gyermekzsivajtól hangos tanítási évet. így megtudtuk azt, hogy Heves megyéből 75 pedagógus gyermeke kapott kéthetes üdülési beutalót.

EGRI VÖRÖS CSILLAG A spessarti fogadó EGRI BRÖDY

A diadalmas olimpia EGRI KERTMOZI

Különös hajótöröttek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szállnak a darvak GYÖNGYÖSI PUSKIN Ingovány

HATVANI KOSSUTH

Egy dal száll a világ körül HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás FÜZESABONY

A 105 százalékos alibi HEVES

Az élet visszavár PETERVÁSÁRA

A 13 dühös ember

Egy színpad múltja és jövője

Beszélgetés Szívós Józseffel, a Hatvani Irodalmi Színpad vezetőjével

Mintegy két évvel ezelőtt futott szerte a hír megyénkben: Hatvanban irodalmi színpad alakul. A hír valónak bizonyult, s a színpad megkezdte működését. Minden kezdet nehéz. így történt Hatvanban is. Amikor egy-egy előadás alkalmával felgördült a függöny, a lelkes hatvani közönség vajmi keveset tudott arról, milyen munkát végeztek. minden anyagi érdek nélkül, önként, azok a színpadi tagok, akik estéről estére szabad idejükben szorgalmasan tanulták a szerepeket. És vajmi keveset tudtak arról is, milyen komoly munka folyt a kulisszák mögött. De a fáradozás meghozta gyümölcsét. Ma már a Hatvani Irodalmi Színpad országos hírre tett szert és a legjobbak között emlegetik. Budapesti bemutatkozó szereplése, a győ- ■ri fesztiválon tanúsított produkciója az elsők közé emelte. Országos napilapok, képes újságok. folyóiratok emlegették. Mielőtt a színpad terveiről, jövőjéről beszélnénk. pillantsunk vissza a múltba.

Két színházi évad alatt 26 önálló, egész estét betöltő műsorral kedveskedett a közönségnek, 45 előadásban. Az

1958— 59-es évadban 80, míg a második évadban pedig 100— 150 író, költő, zeneszerző művei szerepeltek műsorán. A bemutatott előadások közül különösen kettőt kell kiemelni. amelyek a párt művelődés- politikai irányelveinek szempontjából különösen figyelemre méltóak voltak, az egyik a szerzői-est a Kortárs íróival, a másik pedig a Himnusz a békéről.

Az első évadban 30, míg az

1959— 60-as évadban 40—45 szereplő közreműködésével dolgozott a színpad. Meg kell jegyeznünk, hogy a szereplőknek mintegy 80 százaléka értelmiségi volt. de a jövőben fokozottabb mértékben kell törekednünk arra, hogy városunk fizikai dolgozói és a város területén működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagsága közül minél nagyobb számban vegyenek részt ebben a szép munkában. Az első évadban éppúgy, mint a másodikban, 8—8 bérleti-est volt, mintegy 100—150 bérletessel. A színpad előadásait átlag 200—300 fő látogatta, és a két évad alatt közel tízezer dolgozó tekintette meg a színpad műsorait. Sajnálatos jelenség volt a múltban, hogy a hatvani Bajza József Gimnázium tanulóifjúsága meglehetősen nagy passzivitást

árult el az irodalmi színpad műsorai iránt. Pedig elsősorban a diákság használhatná fel tanulmányai során a színpad műsorainak mondanivalóját, azok, akik behatóan foglalkoznak a magyar- és világirodalommal, azok, akikre elsősorban jövőnk számít. A színpad vidékre is ellátogatott. Az előadások megszervezésével kapcsolatban súlyos hibák jelentkeztek különösen Ecséden és Petőfibányán. A Himnusz a békéről című műsorunkat elvittük számukra is, de sem Ecséden. sem Petőfibányán nem szervezték meg a közönséget, és így a műsor nem kerülhetett bemutatásra.

— Amikor tervezgetünk és a jövőnkre gondolunk — mondja Szívós József, az irodalmi színpad vezetője — le kell mérnünk a múlt tanulságait. Az 1960—61-es évadban felhasználjuk tapasztalatainkat mind a műsorok összeállítása, mind az előadások száma tekintetében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatvani közönség igénye a szórakoztatóbb jellegű műsorok felé fordul. Így . a jövőben a verses irodalmi összeállítások közé több, egész estét betöltő színdarabot iktatunk be majd. Csökkentjük a műsorok számát is. Ezzel elsősorban előadásaink színvonalát kívánjuk emelni, ugyanis az elmúlt két év alatt megrendezett 45 előadás túl terhes volt a szereplőgárdának.

A zsúfolt program nem

tette lehetővé, hogy műsorainkat kellőképpen kidolgozzuk. Az 1960—61-es évadra 4 bérleti-estet hirdetünk. Ezek közül két verses, zenés, irodalmi összeállítás, egy vígjáték, és egy dráma kerül bemutatásra. Mint a múltban, a jövőben is, a bérleti esteken kívül társadalmi ünnepeinken is közreműködünk. Tervezzük az 50 éves magyar kabaré stílusához és hangulatához hű emlékműsor megrendezését is.

Néhány szót nehézségeinkről is — folytatta nyilatkozatát Szívós József: nehéz kiválasztani azokat a színdarabokat, amelyek előadását a rendelkezésre álló szereplőinkkel megoldhatunk. A színpad tagjai közül sokan megválnak tőlünk, vagy azért, mert elhagyják Hatvant, vagy azért, mert olyan életkörülményeik vannak, amelyek nem teszik lehetővé, hogy továbbra is részt vegyenek áldozatos és fáradságot nem ismerő munkájukkal az irodalmi színpad életében. A szereplőgárda felfrissítésére, új szereplők beszervezésére nagy gondot kell fordítani. Továbbra is kérjük pártunk és társadalmi szervezeteink hathatós anyagi és erkölcsi támogatását. Magunk részéről ígérjük. hogy a színpad eddigi sikereit tovább gyarapítjuk, dolgozóink műveltségének fokozására és megelégedésükre — fejezte be nyilatkozatát Szívós József.

Df. Rőczey Ödön

Miért van mindig rend a cipészeknél?

Az élet rendje a többi között az is, hogy az embernek elkopik a cipője. Akkor aztán — ó leleményesség! — elviszi az e célra rendelkezésre álló műhelybe, és megcsináltatja. Velem is így történt, így már több esetben módomban állt néhány percig ácsorogni a Cipész Ktsz egri, Zalár utcai átvevő helyiségében.. Ami feltűnt, az nem egy hihetetlenül nagy dolog. de ha feltűnt, akkor nyilván mégis van benne valami rendkívüli. Ebben az üzlethelyiségben hosszú évek óta szolgálja ki a lakosokat Csala Imre, akinek rendszeretete, tisz- taságszeretete eredményezte azt, hogy ebben a helyiségben mindig feltűnően nagy a rend és a tisztaság. A polcokon valamilyen általa ismert rendszerben sorakoznak a kész cipők, meg is találja másodpercek alatt. A polcok mögött a legőrmesteribb háziasszonyi szem sem fedezhet fel port, sőt pókhálót sem. A qipők, a polcok pormentesek, és az egészből árad a tisztaság. Az is igaz ugyan, hogy reggel hét helyett már fél hatkor bennvan Csala Imre, de ezt esze ágában sincs hangoztatni, nem a pénzért, nem a túlóráért, hanem azért teszi, mert ő maga így szereti — tiszta helyen öröm dolgozni.

(ódám)- TIZENHÁROM MÁZSÁS holdankénti átlagtermést értek el búzából és árpából a káli Vörös Hajnal Termelőszövetkezet tagjai. A felszántott tarlón fürtös uborkát vetettek, hogy minél előbb újabb termést adjon a föld.

1360. AUGUSZTUS 3., SZERDA: í

HERMINA

145 évvel ezelőtt, 1815. augusztus $ 3-án született PAVEL FEDOTOV 1

orosz testö, a kritikai realizmus el- 1 ső képviselője. Korai képei vidám ? jelenetek a kaszámyaéletből 1 (Egyik szibériai garnizonban), később a kispolgári élet szatirikus I ábrázolásai (A fiatal özvegy, A lo- ) vagrend tulajdonosának reggelijé) ( Tették nevét ismertté. Fedotov | 1852-ben halt meg. I

115 évvel ezelőtt, 1845-ben e na- 1 pon született VLAGYIMIR CSIKOL- I ,JEV orosz elektrotechnikus, a dif- l Pavel Fedotov: Áruházban, ferenciál-szabályozású villamos ív- ^

(Részlet.) lámpa feltalálója. z

Érdekes találmányok, felfedezések:

350 évvel ezelőtt, ezen a napon fedezte fel HENRY HUDSON < (ejtsd: Hödzn) angol tengerész, Észak-Amerikának róla elnevezett 1

tengeröblét.

2180 évvel ezelőttről, le. 220-ból származik a kyrenei ERA- i TOSZTHENESZ görög matematikus első ekliptika mérése. A Föld- < nek a Nap körüli pályája, szerinte, a Föld egyenlítőjének síkjával 1 23. fok 51 perc, 5 mp-et zár be. Eratoszthenesz eredménye jelenlegi I mérésünktől csupán 25 ívperccel több. 5

CfjÁFgjmw-k

Rengeteg mondanivalója volt az életről, — ezért hallgatott.

*

Ez az igazgató kitűnő vezető. Még egyetlen betétlapját sem vették el.

*

Könnyebb a tevének átjutni a tűfokán, mint egy embernek néhány portás kapuján.

*

A fej arra való, hogy gondolkozzál. Egyesek azonban csak bólintásra használják.

*

Nem véletlen, hogy a tündért nő alakjában ábrázolják. A boszorkányt is.

*

A melankólia olyan állapot, amely néha verseket, néha ostobaságot szül. Az utóbbit gyakrabban.

*

A titkos drámaíró elnyomott Shakespearenek érzi magát Shakespeare nem érezte magát senkinek, — ő Shakespeare volt!

*

Írni annyit tesz, mint vallani. Ve vallani nem jelenti mindig, hogy írni is.

*

— Nem tudom tovább nézni ezt az értelmetlen vérengzést —, mondotta az érzcszívü hadvezér, és behunyt szemmel adta ki a parancsot az újabb támadásra.

*

Tizenhat év, hogy kamasz legyen. Húszegynéhány, hogy férfi, harmincegynéhány esztendő, hogy gondolkodó, alkotó fő legyen az ember, ölni egy szempillantás.

*

Országomat egy lóért — mondotta III. Richard. Istenem, még nem ismerte a traktort.

*

A szerelem akkor végződik, amikor a szeretet kezdődik.

*

Amikor szerelemre lobbanunk, még nem tudjuk, hogy szeretni, vagy gyűlölni fogunk-e a végén.

*

Ha feleannyira szereted embertársaidat, mint önmagadat: az egész világot a szívedre ölelheted. (egri)

LENGYEL mfk,

Gdynia

Látogatáson Zsilinszki Henrikeknél

III.

Különösképpen ismerkedtünk meg egymással egy tengerészünnepség záróakkordjaként. Szombat este volt. A városi 'ifjúsági kultúrház nagy tornatermében fehér asztalokat terítettek, hogy megünnepeljék a gdyniai tengerészek napját.

Itt hozott össze a véletlen egy fiatal házaspárral, Zsilinszki Henrikkel és bájos feleségével. A férj a gdyniai hajógyárban elektrikus, míg az asszony egy közeli kórházban ápolónő.

A tengerészeket ünneplők karéjában találkoztunk össze. A magas, atlétatermetű elektrikus érdeklődéssel hallgatta a rögtönzött magyar műsorszámokat és a végén hatalmasakat tapsolt óriásnak tűnő tenyerével.

Harsogva éltette a magyar— lengyel barátságot és az ünnepség végére én is megtanultam a lengyelek közmondását: amely lefordítva így hangzik:

— Lengyel—magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát. (Azzal nem is volt hiba!!) Nóta nótát követett és csak a korán világosodó ég alja sürgette távozásra az ünneplőket.

De a tengerészek hagyományos ünnepe koránt sem fejeződött be számunkra.

Baráti látogatásra invitált

meg a Zsilinszki házaspár, hozzájuk, az újonnan felépült házukba. Ezt illetlenség lett volna visszautasítani.

A következő pillanatban mái ragadott bennünket a suhanó Warszawa, amelyből száz és száz száguld a városban.

— Ott benn, abban a kisut- cában van a nemzetközi tengerészklub, ez itt egy nagy textilgyár, itt orvosi műszereket készítenek — mutogatták az idegenvezető tudásával a várost.

Már messzire elmaradt a város központja, amikor egy fás, bokros, parkírozott ligeten robogtunk át. Jobbra-balra modern kis villák ablakai szemeztek a felkelő nappal, és illatukat ontották a nyíló rózsák.

— Ez egy munkásnegyed — mondta büszkén Henrik. — Munkások lakják ezeket a villákat, most építették, alig, hogy megszáradt rajtuk a vakolat.

— A miénk is friss még, ne nézzék a rendetlenséget, hiszen még el se rendezkedtünk, úgy ahogy szeretnénk — sza- bódik az asszony.

A Warszawa nekivág az oldalnak, a kerekek belemarnak a még kikövezetten útba és csak lépésről lépésre haladunk előre.

— Megérkeztünk — Inti megállásra a kocsi vezetőjét

Henrik, egy takaros, verandás ház előtt.

— Tessék belépni — nyitja az ajtót a vendéglátó háziasz- szony.

Az előszoba takaros rendben fogad és a nagy ebédlő fényes tisztasága a háziasszony, Tereza szorgalmát dicséri. Kényelmes, tágas szobák ügyes elrendezésben, fürdőszoba, emeleti lakás fogadja a vendégeket.

Perceken belül fehér abrosz kerül az asztalra és természetes, hogy megjelenik az ünnepi ital, a dugaszolt vodka is.

— Két hete, hogy ideköltöztünk, végre a magam ura vagyok — húzza ki magát büszkén a férj. Nincs semmi baj. Ami még kell, azt apránként összeszedegetjük. Én keresek 2500 zlotyit, az asszony 1100-at, ebből meg lehet élni egy háromtagú családnak.

Amíg folydogál a beszélgetés végeszakadhatatlan patakja, addig a háziasszony gyorsan megmelegíti a reggelit, s gőzölgő tállal jelenik meg az ajtóban.

— Nem vagyok konyhaművész — menti magát, pedig az ínycsiklandozó illatok másról beszélnek.

S valóban a sok tej és kaporleves után jól esett végre egy hasaihoz hasonló „lengyel gulyás”.

A reggelinek megint csak kis pohár vodka szakítja végét, amit a fiatal házaspár egészségére és az új ház avatására öntenek le a vendégek.

A vasárnap délelőtti beszélgetés tovább folytatódik.

— Napi nyolc órát dolgozunk a hajógyárban, őszintén mondom, a fizetésemmel meg vagyok elégedve. Néha van

úgy, hogy nem sikerül megvenni, amit akarunk, de nem tudnának annyit fizetni, amit vaz asszonyok el ne költenének — kacsint nevetve az asszonyra, aki „rövid színházi jelenetet rögtönöz”, természetes csak a hangulat kedvéért.

— Nem kellene annyit fut- ballmecsre járni — adja vissza nevetve az élcet aíz asszony, miközben már az ebédhezvalót készíti a konyhában.

Modern gáztűzhely, vízvezeték — hát kell ennél modernebb lakás?!

— Kell és van is. Nehogy félre értsük a dolgot, hogy nekik és rajtuk kívül még 39 családnak sikerült itt házat építeni, az nem jelenti azt, hogy ez a jellemző — magyaráz a városi párttftkár.

Sok munkásbérház van, amelyben gondolom, mint maguknál is, van elég hiba. Most a vízvezeték romlott el, az asztal közepébe esett a felfüggesztett csillár, nem zárnak az ablakok és lehetne még tovább sorolni.

(Itt megállítom, hagyja abba, értem miről van szó. Meghívtam az egri Gólya utcai lakások ünnepélyes átadásáraf!)

— Aki szorgalmas, itt is építhet magának. De sokan mégis csak megelégszenek az emeletes tömb-lakásokkal a városban.

— Még nem fejeztük be mi sem a munkát. A belső puco- lás még hátra van. Háromnégy év, rendbe jövünk! — tervez előre a házigazda.

Hangos robajjal tör be az ajtón a hároméves kis Zsilinszki csemete. Csillogó fekete szeme csodálkozva néz a vendégekre, de gyorsan megbarátkozik a helyzettel.

— A szomszédban vigyáztak rá és reggel még aludt, mikor megérkeztünk.

— Mutatkozz be szépen a vendégeknek — figyelmezteti a mama.

De hiába minden szülői rábeszélés, a kézfogáson kívül más üdvözletei nem kaptak a vendégek. Egyelőre, de félóra múlva már el volt ásva a harci bárd és a bogárfekete kislány kacagva lovacskázott a párttitkár térdén.

— Egy kis szórakoztató zene Varsóból — kapcsolta be a világvevő rádiót Henrik. Ezt félig én állítottam össze egy rossz rádióból. A doboza régi, a többi az új.

A vidám, pattogó polka még kedvesebbé varázsolja a szobát és a férj a zene ütemére a konyhaasztaltól rabolja el feleségét egy röpke táncra.

A nagy vidámságban gyorsan telik az idő. Búcsúzni kell, mert a vasárnapi városi forgalom is érdekel. Ez a búcsúzás elég sokáig tartott és a végén a vendéglátók unszolására röpke félóra múlva már együtt szurkolt a „nagy család” a gdyniai futballcsapatnak, a Bydgoszcz város válogatott ellen vívott mérkőzésen.

Már az égre kiült a vacsoracsillag, amikor búcsúztunk a vendéglátóktól, örökre feledhetetlen marad számomra ez a találkozás, az a baráti fogadtatás, valóban úgy éreztem* igaz barátokra találtam ezen a látogatáson, s nemcsak utazási irodák prospektusán szerepel a közmondás: — lengyel—magyar két jó barát —, hanem a valóságban is így van.

Meggyőződtem róla!!

Kovács János