Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-03 / 182. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, augusztus 3., szerda fucli fii less az első? Nem valami komoly ver­senyről van szó! Csupán az érdekel néhány krónikást, ki lesz az első, aki majd jelbu­kik az egri Bajcsy-Zsilinszky utca, Széchenyi utca sarkán felejtett, a földből alig kilát­szó kis vascsőben? Itt állt valaha a „Tilos” tábda, amit azóta elemeit valaki, de a cső vége ott maradt az utókorra. Hétfőn délután aztán „nyu­godt” szívvel jegyezhette be a krónikás a nagykönyvbe: „Itt esett el elsőnek Szívós Palika, pécsi nyaraló vendég, 1960. augusztus 1-én, délután fél hatkor. Kora: négy éves.” Ilyen krónikának sem a mama, sem a krónikás nem örül, csak várja, hogy mikor női újra ki a tábla, vagy mi­kor távolítják el végre a csonkot a Gomba mellől, (á)' — EGER város területén a szociális otthonban 76 férfi és nő kapott öreg korára he­lyet. Ezenkívül a város terü­letén még 61 idős ember ré­szesül állandó közsegélyben. — TEGNAP a hatvani járási pártbizottság végrehajtó bi­zottsága ülést tartott, amelyen a környék ipari üzemeinek és a lakosság gyümölcs-zöldség ellátásának helyzetét vizsgál­ták meg. A fontos megbeszé­lésre meghívták a termelőszö­vetkezetek elnökeit és mind­azokat a szakembereket, akik a felvásárlásért, az időben va­ló kiszállításért felelősek. — A VILLANY- és Épület- szerelő Vállalat termelési tervét 106 százalékra teljesí­tette, így az első félévet több­letnyereséggel zárták. A terv túlteljesítésébe belefért egy terven felüli termelőszövet­kezeti villamosítás is. NÉPMŰVÉSZETI és szőnyeg­kiállítás, árusítással egybeköt­ve, Egerben, a Szakszervezeti Székház (Széchenyi utca 16.), földszinti olvasótermében, 1960. július 29-től augusztus 4-ig be­zárólag. Nyitva délután 1-től este 9-ig. Belépés díjtalan. Ha­zánk összes tájegységeinek népművészeti bemutatója. Min­denkit szeretettel várunk. — AUGUSZTUS 15-ÉN 3 napos értekezlet kezdődik a megye általános iskolai igaz­gatói, szakfelügyelői és ta­nulmányi felügyelői részére. Ez alatt a három nap alatt megtárgyalják az új iskolare­form kérdéseit, továbbá az élet és az iskola kapcsolatá­nak problémáit. — TIZENÖT FORINT ELŐ­LEGET osztottak egy ledolgo­zott munkaegységre havonta a herédi Haladás Termelőszövet­kezetben. A szövetkezetben már harmadszor fizettek előle­get. Volt olyan tag is, aki 1800 forintot vitt haza családjának. — ÖTVENFÉRÖHELYES szarvasmarhaistállót építe­nek a sarudi Haladás Terme­lőszövetkezetben. Az új, mag- tárpadlásos épületet a jövő hónapban teljes egészében el­készítik az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. — EZEN A NYÁRON is gon­doskodott a szakszervezet ar­ról, hogy a pedagógusok gyer­mekei minél nagyobb számban üdüljenek az ország legszebb helyein, hogy szüleik ez idő alatt is kipihenhessék a gyer­mekzsivajtól hangos tanítási évet. így megtudtuk azt, hogy Heves megyéből 75 pedagógus gyermeke kapott kéthetes üdü­lési beutalót. EGRI VÖRÖS CSILLAG A spessarti fogadó EGRI BRÖDY A diadalmas olimpia EGRI KERTMOZI Különös hajótöröttek GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szállnak a darvak GYÖNGYÖSI PUSKIN Ingovány HATVANI KOSSUTH Egy dal száll a világ körül HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás FÜZESABONY A 105 százalékos alibi HEVES Az élet visszavár PETERVÁSÁRA A 13 dühös ember Egy színpad múltja és jövője Beszélgetés Szívós Józseffel, a Hatvani Irodalmi Színpad vezetőjével Mintegy két évvel ezelőtt fu­tott szerte a hír megyénkben: Hatvanban irodalmi színpad alakul. A hír valónak bizo­nyult, s a színpad megkezdte működését. Minden kezdet ne­héz. így történt Hatvanban is. Amikor egy-egy előadás alkal­mával felgördült a függöny, a lelkes hatvani közönség vajmi keveset tudott arról, milyen munkát végeztek. minden anyagi érdek nélkül, önként, azok a színpadi tagok, akik es­téről estére szabad idejükben szorgalmasan tanulták a szere­peket. És vajmi keveset tudtak arról is, milyen komoly mun­ka folyt a kulisszák mögött. De a fáradozás meghozta gyü­mölcsét. Ma már a Hatvani Irodalmi Színpad országos hírre tett szert és a legjobbak között emlegetik. Budapesti bemutatkozó szereplése, a győ- ■ri fesztiválon tanúsított pro­dukciója az elsők közé emelte. Országos napilapok, képes új­ságok. folyóiratok emlegették. Mielőtt a színpad terveiről, jö­vőjéről beszélnénk. pillant­sunk vissza a múltba. Két színházi évad alatt 26 önálló, egész estét betöltő mű­sorral kedveskedett a közön­ségnek, 45 előadásban. Az 1958— 59-es évadban 80, míg a második évadban pedig 100— 150 író, költő, zeneszerző mű­vei szerepeltek műsorán. A bemutatott előadások közül különösen kettőt kell kiemel­ni. amelyek a párt művelődés- politikai irányelveinek szem­pontjából különösen figyelem­re méltóak voltak, az egyik a szerzői-est a Kortárs íróival, a másik pedig a Himnusz a bé­kéről. Az első évadban 30, míg az 1959— 60-as évadban 40—45 sze­replő közreműködésével dolgo­zott a színpad. Meg kell je­gyeznünk, hogy a szereplőknek mintegy 80 százaléka értelmi­ségi volt. de a jövőben foko­zottabb mértékben kell töre­kednünk arra, hogy városunk fizikai dolgozói és a város te­rületén működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagsága közül minél nagyobb számban vegyenek részt ebben a szép munkában. Az első évadban éppúgy, mint a másodikban, 8—8 bérleti-est volt, mintegy 100—150 bérletessel. A színpad előadásait átlag 200—300 fő lá­togatta, és a két évad alatt kö­zel tízezer dolgozó tekintette meg a színpad műsorait. Saj­nálatos jelenség volt a múlt­ban, hogy a hatvani Bajza Jó­zsef Gimnázium tanulóifjúsága meglehetősen nagy passzivitást árult el az irodalmi színpad műsorai iránt. Pedig elsősor­ban a diákság használhatná fel tanulmányai során a színpad műsorainak mondanivalóját, azok, akik behatóan foglalkoz­nak a magyar- és világiroda­lommal, azok, akikre elsősor­ban jövőnk számít. A színpad vidékre is ellátogatott. Az elő­adások megszervezésével kap­csolatban súlyos hibák jelent­keztek különösen Ecséden és Petőfibányán. A Himnusz a bé­kéről című műsorunkat elvit­tük számukra is, de sem Ecsé­den. sem Petőfibányán nem szervezték meg a közönséget, és így a műsor nem kerülhe­tett bemutatásra. — Amikor tervezgetünk és a jövőnkre gondolunk — mondja Szívós József, az irodalmi szín­pad vezetője — le kell mér­nünk a múlt tanulságait. Az 1960—61-es évadban felhasz­náljuk tapasztalatainkat mind a műsorok összeállítása, mind az előadások száma tekinteté­ben. A tapasztalat azt mutatja, hogy a hatvani közönség igé­nye a szórakoztatóbb jellegű műsorok felé fordul. Így . a jö­vőben a verses irodalmi össze­állítások közé több, egész estét betöltő színdarabot iktatunk be majd. Csökkentjük a műso­rok számát is. Ezzel elsősorban előadásaink színvonalát kíván­juk emelni, ugyanis az elmúlt két év alatt megrendezett 45 előadás túl terhes volt a sze­replőgárdának. A zsúfolt program nem tette lehetővé, hogy mű­sorainkat kellőképpen kidol­gozzuk. Az 1960—61-es évadra 4 bérleti-estet hirdetünk. Ezek közül két verses, zenés, iro­dalmi összeállítás, egy vígjá­ték, és egy dráma kerül bemu­tatásra. Mint a múltban, a jö­vőben is, a bérleti esteken kí­vül társadalmi ünnepeinken is közreműködünk. Tervezzük az 50 éves magyar kabaré stílusá­hoz és hangulatához hű emlék­műsor megrendezését is. Néhány szót nehézségeinkről is — folytatta nyilatkozatát Szívós József: nehéz kiválasz­tani azokat a színdarabokat, amelyek előadását a rendelke­zésre álló szereplőinkkel meg­oldhatunk. A színpad tagjai közül sokan megválnak tőlünk, vagy azért, mert elhagyják Hatvant, vagy azért, mert olyan életkörülményeik van­nak, amelyek nem teszik lehe­tővé, hogy továbbra is részt ve­gyenek áldozatos és fáradságot nem ismerő munkájukkal az irodalmi színpad életében. A szereplőgárda felfrissítésére, új szereplők beszervezésére nagy gondot kell fordítani. To­vábbra is kérjük pártunk és társadalmi szervezeteink hat­hatós anyagi és erkölcsi támo­gatását. Magunk részéről ígér­jük. hogy a színpad eddigi si­kereit tovább gyarapítjuk, dol­gozóink műveltségének fokozá­sára és megelégedésükre — fe­jezte be nyilatkozatát Szívós József. Df. Rőczey Ödön Miért van mindig rend a cipészeknél? Az élet rendje a többi között az is, hogy az embernek elko­pik a cipője. Akkor aztán — ó leleményesség! — elviszi az e célra rendelkezésre álló mű­helybe, és megcsináltatja. Ve­lem is így történt, így már több esetben módomban állt né­hány percig ácsorogni a Cipész Ktsz egri, Zalár utcai átvevő helyiségében.. Ami feltűnt, az nem egy hihetetlenül nagy do­log. de ha feltűnt, akkor nyil­ván mégis van benne valami rendkívüli. Ebben az üzlethe­lyiségben hosszú évek óta szol­gálja ki a lakosokat Csala Im­re, akinek rendszeretete, tisz- taságszeretete eredményezte azt, hogy ebben a helyiségben mindig feltűnően nagy a rend és a tisztaság. A polcokon va­lamilyen általa ismert rend­szerben sorakoznak a kész ci­pők, meg is találja másodper­cek alatt. A polcok mögött a legőrmesteribb háziasszonyi szem sem fedezhet fel port, sőt pókhálót sem. A qipők, a polcok pormentesek, és az egészből árad a tisztaság. Az is igaz ugyan, hogy reggel hét helyett már fél hatkor benn­van Csala Imre, de ezt esze ágában sincs hangoztatni, nem a pénzért, nem a túlóráért, ha­nem azért teszi, mert ő maga így szereti — tiszta helyen öröm dolgozni. (ódám)- TIZENHÁROM MÁZSÁS holdankénti átlagtermést értek el búzából és árpából a káli Vörös Hajnal Termelőszövet­kezet tagjai. A felszántott tar­lón fürtös uborkát vetettek, hogy minél előbb újabb ter­mést adjon a föld. 1360. AUGUSZTUS 3., SZERDA: í HERMINA 145 évvel ezelőtt, 1815. augusztus $ 3-án született PAVEL FEDOTOV 1 orosz testö, a kritikai realizmus el- 1 ső képviselője. Korai képei vidám ? jelenetek a kaszámyaéletből 1 (Egyik szibériai garnizonban), ké­sőbb a kispolgári élet szatirikus I ábrázolásai (A fiatal özvegy, A lo- ) vagrend tulajdonosának reggelijé) ( Tették nevét ismertté. Fedotov | 1852-ben halt meg. I 115 évvel ezelőtt, 1845-ben e na- 1 pon született VLAGYIMIR CSIKOL- I ,JEV orosz elektrotechnikus, a dif- l Pavel Fedotov: Áruházban, ferenciál-szabályozású villamos ív- ^ (Részlet.) lámpa feltalálója. z Érdekes találmányok, felfedezések: 350 évvel ezelőtt, ezen a napon fedezte fel HENRY HUDSON < (ejtsd: Hödzn) angol tengerész, Észak-Amerikának róla elnevezett 1 tengeröblét. 2180 évvel ezelőttről, le. 220-ból származik a kyrenei ERA- i TOSZTHENESZ görög matematikus első ekliptika mérése. A Föld- < nek a Nap körüli pályája, szerinte, a Föld egyenlítőjének síkjával 1 23. fok 51 perc, 5 mp-et zár be. Eratoszthenesz eredménye jelenlegi I mérésünktől csupán 25 ívperccel több. 5 CfjÁFgjmw-k Rengeteg mondanivalója volt az életről, — ezért hall­gatott. * Ez az igazgató kitűnő vezető. Még egyetlen betétlapját sem vették el. * Könnyebb a tevének átjutni a tűfokán, mint egy ember­nek néhány portás kapuján. * A fej arra való, hogy gondolkozzál. Egyesek azonban csak bólintásra használják. * Nem véletlen, hogy a tündért nő alakjában ábrázolják. A boszorkányt is. * A melankólia olyan állapot, amely néha verseket, néha ostobaságot szül. Az utóbbit gyakrabban. * A titkos drámaíró elnyomott Shakespearenek érzi magát Shakespeare nem érezte magát senkinek, — ő Shakespeare volt! * Írni annyit tesz, mint vallani. Ve vallani nem jelenti mindig, hogy írni is. * — Nem tudom tovább nézni ezt az értelmetlen véreng­zést —, mondotta az érzcszívü hadvezér, és behunyt szem­mel adta ki a parancsot az újabb támadásra. * Tizenhat év, hogy kamasz legyen. Húszegynéhány, hogy férfi, harmincegynéhány esztendő, hogy gondolkodó, alkotó fő legyen az ember, ölni egy szempillantás. * Országomat egy lóért — mondotta III. Richard. Istenem, még nem ismerte a traktort. * A szerelem akkor végződik, amikor a szeretet kezdődik. * Amikor szerelemre lobbanunk, még nem tudjuk, hogy szeretni, vagy gyűlölni fogunk-e a végén. * Ha feleannyira szereted embertársaidat, mint önmaga­dat: az egész világot a szívedre ölelheted. (egri) LENGYEL mfk, Gdynia Látogatáson Zsilinszki Henrikeknél III. Különösképpen ismerked­tünk meg egymással egy ten­gerészünnepség záróakkordja­ként. Szombat este volt. A vá­rosi 'ifjúsági kultúrház nagy tornatermében fehér asztalo­kat terítettek, hogy megünne­peljék a gdyniai tengerészek napját. Itt hozott össze a véletlen egy fiatal házaspárral, Zsi­linszki Henrikkel és bájos fele­ségével. A férj a gdyniai hajó­gyárban elektrikus, míg az asszony egy közeli kórházban ápolónő. A tengerészeket ünneplők karéjában találkoztunk össze. A magas, atlétatermetű elekt­rikus érdeklődéssel hallgatta a rögtönzött magyar műsorszá­mokat és a végén hatalmasa­kat tapsolt óriásnak tűnő te­nyerével. Harsogva éltette a magyar— lengyel barátságot és az ün­nepség végére én is megtanul­tam a lengyelek közmondását: amely lefordítva így hangzik: — Lengyel—magyar két jó barát, együtt harcol, s issza borát. (Azzal nem is volt hi­ba!!) Nóta nótát követett és csak a korán világosodó ég al­ja sürgette távozásra az ün­neplőket. De a tengerészek hagyomá­nyos ünnepe koránt sem feje­ződött be számunkra. Baráti látogatásra invitált meg a Zsilinszki házaspár, hozzájuk, az újonnan felépült házukba. Ezt illetlenség lett volna visszautasítani. A következő pillanatban mái ragadott bennünket a suhanó Warszawa, amelyből száz és száz száguld a városban. — Ott benn, abban a kisut- cában van a nemzetközi ten­gerészklub, ez itt egy nagy tex­tilgyár, itt orvosi műszereket készítenek — mutogatták az idegenvezető tudásával a vá­rost. Már messzire elmaradt a vá­ros központja, amikor egy fás, bokros, parkírozott ligeten ro­bogtunk át. Jobbra-balra mo­dern kis villák ablakai sze­meztek a felkelő nappal, és il­latukat ontották a nyíló ró­zsák. — Ez egy munkásnegyed — mondta büszkén Henrik. — Munkások lakják ezeket a vil­lákat, most építették, alig, hogy megszáradt rajtuk a va­kolat. — A miénk is friss még, ne nézzék a rendetlenséget, hi­szen még el se rendezkedtünk, úgy ahogy szeretnénk — sza- bódik az asszony. A Warszawa nekivág az ol­dalnak, a kerekek belemarnak a még kikövezetten útba és csak lépésről lépésre haladunk előre. — Megérkeztünk — Inti megállásra a kocsi vezetőjét Henrik, egy takaros, verandás ház előtt. — Tessék belépni — nyitja az ajtót a vendéglátó háziasz- szony. Az előszoba takaros rend­ben fogad és a nagy ebédlő fé­nyes tisztasága a háziasszony, Tereza szorgalmát dicséri. Ké­nyelmes, tágas szobák ügyes elrendezésben, fürdőszoba, emeleti lakás fogadja a vendé­geket. Perceken belül fehér abrosz kerül az asztalra és természetes, hogy megjelenik az ünnepi ital, a dugaszolt vodka is. — Két hete, hogy ideköltöz­tünk, végre a magam ura va­gyok — húzza ki magát büsz­kén a férj. Nincs semmi baj. Ami még kell, azt apránként összeszedegetjük. Én keresek 2500 zlotyit, az asszony 1100-at, ebből meg lehet élni egy há­romtagú családnak. Amíg folydogál a beszélge­tés végeszakadhatatlan patak­ja, addig a háziasszony gyor­san megmelegíti a reggelit, s gőzölgő tállal jelenik meg az ajtóban. — Nem vagyok konyhamű­vész — menti magát, pedig az ínycsiklandozó illatok másról beszélnek. S valóban a sok tej és ka­porleves után jól esett végre egy hasaihoz hasonló „lengyel gulyás”. A reggelinek megint csak kis pohár vodka szakítja vé­gét, amit a fiatal házaspár egészségére és az új ház avatá­sára öntenek le a vendégek. A vasárnap délelőtti beszél­getés tovább folytatódik. — Napi nyolc órát dolgo­zunk a hajógyárban, őszintén mondom, a fizetésemmel meg vagyok elégedve. Néha van úgy, hogy nem sikerül meg­venni, amit akarunk, de nem tudnának annyit fizetni, amit vaz asszonyok el ne költenének — kacsint nevetve az asszony­ra, aki „rövid színházi jelene­tet rögtönöz”, természetes csak a hangulat kedvéért. — Nem kellene annyit fut- ballmecsre járni — adja vissza nevetve az élcet aíz asszony, miközben már az ebédhezvalót készíti a konyhában. Modern gáztűzhely, vízveze­ték — hát kell ennél moder­nebb lakás?! — Kell és van is. Nehogy félre értsük a dolgot, hogy ne­kik és rajtuk kívül még 39 családnak sikerült itt házat építeni, az nem jelenti azt, hogy ez a jellemző — magya­ráz a városi párttftkár. Sok munkásbérház van, amelyben gondolom, mint ma­guknál is, van elég hiba. Most a vízvezeték romlott el, az asz­tal közepébe esett a felfüggesz­tett csillár, nem zárnak az ab­lakok és lehetne még tovább sorolni. (Itt megállítom, hagyja abba, értem miről van szó. Meghív­tam az egri Gólya utcai laká­sok ünnepélyes átadásáraf!) — Aki szorgalmas, itt is építhet magának. De sokan mégis csak megelégszenek az emeletes tömb-lakásokkal a városban. — Még nem fejeztük be mi sem a munkát. A belső puco- lás még hátra van. Három­négy év, rendbe jövünk! — tervez előre a házigazda. Hangos robajjal tör be az aj­tón a hároméves kis Zsilinszki csemete. Csillogó fekete szeme csodálkozva néz a vendégekre, de gyorsan megbarátkozik a helyzettel. — A szomszédban vigyáztak rá és reggel még aludt, mikor megérkeztünk. — Mutatkozz be szépen a vendégeknek — figyelmezteti a mama. De hiába minden szülői rá­beszélés, a kézfogáson kívül más üdvözletei nem kaptak a vendégek. Egyelőre, de félóra múlva már el volt ásva a har­ci bárd és a bogárfekete kis­lány kacagva lovacskázott a párttitkár térdén. — Egy kis szórakoztató ze­ne Varsóból — kapcsolta be a világvevő rádiót Henrik. Ezt félig én állítottam össze egy rossz rádióból. A doboza régi, a többi az új. A vidám, pattogó polka még kedvesebbé varázsolja a szo­bát és a férj a zene ütemére a konyhaasztaltól rabolja el fe­leségét egy röpke táncra. A nagy vidámságban gyor­san telik az idő. Búcsúzni kell, mert a vasárnapi városi forga­lom is érdekel. Ez a búcsúzás elég sokáig tartott és a végén a vendéglátók unszolására röp­ke félóra múlva már együtt szurkolt a „nagy család” a gdyniai futballcsapatnak, a Bydgoszcz város válogatott el­len vívott mérkőzésen. Már az égre kiült a vacsora­csillag, amikor búcsúztunk a vendéglátóktól, örökre feled­hetetlen marad számomra ez a találkozás, az a baráti fogad­tatás, valóban úgy éreztem* igaz barátokra találtam ezen a látogatáson, s nemcsak utazási irodák prospektusán szerepel a közmondás: — lengyel—ma­gyar két jó barát —, hanem a valóságban is így van. Meggyőződtem róla!! Kovács János

Next

/
Oldalképek
Tartalom