Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-03 / 182. szám
I960, augusztus 3., szerda NÉPÚJSÁG 8 Termelőszövetkezeteink — a régiek — már esztendők ón bebizonyították, hogy a nagyüzemi gazdaságok a termésátlagok növelésének szinte beláthatatlan perspektíváit nyújtják. Ez segített sok dolgozó parasztnak, hogy a nagyüzemi utat válassza, de mégis ez az esztendő adta meg igazán a választ kérdéseikre. Ez az esztendő az, amikor saját maguk tapasztalhatták, közös gazdaságukban, hogy mit jelent a nagyüzem. Trrmelőszövetkezetfciők, még a régiekből naggyá fejlődött szövetkezetek Is, sók nehézséggel küzdöttek még. Az elmúlt őszön a táblák kialakításénál nem vólt mindig jó az élővetemény, sokszor kellett beszélgetni a tagokkal, hogy felvegyék a munkát, sok volt még a szívekben a kétely és a bizalmatlanság az új iránt, mert nem próbálták még. Akkoriban a termelőszövetkezetek kommunistái és velük együtt azok a pértonkívüli aktivisták, akik bíztak abban, hogy jő úton indultak el. sokat beszéltek, arról, hogy bízni kell a jövőben. Szavuk igazságát ez a nyár bizonyította be. Az, hogy a szorgalmas munka, á nagyobb fokú gépi segítség, a jó talajelőkészítés és minőségi vetőmag, valamint a fokozott műtrágyahasználat együttes eredményeként, jobb termést takarítottak be a földekről, mint a megelőző években. Olyan bizonyságok szólnak most már a szövetkezeti gazdálkodás mellett, mint a bátor', makiári. nagytályai példa — és sorolhatnánk még sok községet —, ahol már az első esztendőben nagyobb lett a termésátlag, mint amennyit a szövetkezet megindulásakor terveztek, s legalább 2—3 mázsával, de esetenként többel is nagyobb, mint amennyit valaha a kis gazdaságokban küszködő falu átlagosan elért. És a lényeg ez! Mert a falu és a város jobb ellátását nem az biztosítja, hogy a falu néhány gazdája nagy termésátlagot ér el, — nem ritkán tizenöt-tizenhat mázsát, ugyanakkor a többség átlaga 6—7 mázsa között mozgott, hanem hogy az egész falu terméstálagánák színvonala növekedjen. Es ezt a termelőszövetkezeti gazdálkodás hozta meg. Ugyanez a helyzet a kukoricánál, a cukorrépánál is, mely ugyan ma még csak ígéret — de szép ígéret. Gazdagabb termést ígér mindkét növény a községek termelőszövetkezeteiben, mint amennyit azelőtt a kisparcellákon termeltek. Szépek a kalászos termények — előzetes számítás szerint 10 mázsa fölött lesz a megyei átlag. Szépek a kapások, s az elmúlt napok esős időjáráAz eredmények láttán sa még javított rajtuk. De ugyanakkor beszélni kell arról is, hogy milyen nagy eredmények születtek a közös gazdaságokban az állattenyésztés terén is. Nem egy olyan községünk van most már, mint például Nagyfüged, ahol sokkal nagyobb mennyiségű állatot adnak át a felvásárlóknak, mint amennyit egyéni gazda kórokban meghizlaitók, felneveltek egy év alatt. De ha ezt í .em is érték el mindenütt, arra viszont bárhová megy az embér, mindenütt talál példát, hogy ebben áz évben vetették még a térmelőszövetkezeték annak álapját, hogy a következő esztendőben jóval többet adjanak az ország asztalára, mint amennyit az egyéni gazdaságok képesek voltak adni. Jó eredmények születtek mér az első évben a közös gazdaságokban. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem voltak — és vannak bajok, gondok, hibák. De ezek az eredmények éppen a hibák, a gondok leküzdése soráh születtek. És most mindenütt fel lehet és kell használni e számokat arra, hogy tovább erősödjenek, fiatal szövetkezeteink, hogy az emberek szívében egyszer és mindenkorra gyökeret verjen a bizalom a közös iránt. A szövetkezetekben ezekben a napokban zsákokkal megrakott szekerek indulnak a tagok lakása felé, viszik az előlegként osztott búzát, árpát. Lesz tehát kenyér! Es bőven lesz, olyan bővén, ahogyan az illető tsz-tag és családja részt kért a közös munkából. Sahol mór biztosítva van a kenyér, ott már jobban bíznak abban, hogy a kenyér után meglesz a zsírozó is, és jut pénz mindenre, amire kell. A szövetkezetek vezetői, akik már most nagyjából fel tudják mérni a várható eredményeket, majd mindenütt arról beszélnek •— ha óvatosan is —hogy a tervezett jövedelem nemcsak meg lesz, háneni igencsak túl is szárnyalják. Egy esztendővel ezelőtt, minderről, mint a nagyüzemi gazdálkodás ígéretéről beszéltek a kommunisták és párton- kívüli elvtársaink. Most mint valóságot tárhatják az emberek elé. Most már megvan a lehetőség arra, hogy mázsákban fejezzék ki és forintokban számolják át, mit hozott az ei- ső esztendőben a szövetkezeti gazdálkodás. Es ebből nemcsak az következik, hogy a szövetkezeti tagok szorgalmasak és azok, akik csak tessék- lás&ék vették fel a munkát — most megtudják mennyit ér a szorgalom. Nemcsak az, hogy az emberek szivében megerősödik a bizalom és megnő a tettvágy. Ezek a számok, amelyek az új szövetkezetek első eredményeit summázzák, gondolkodásra késztetik azokat is, akik má még csak kívülről nézik, mennyit ér a szövetkezeti mozgalom. Deák Rózsi Tejfölös székely káposzta birodalmában Gyerekkoromban mindig nagy tisztelettel néztem azokra, akik előttem érthetetlen módon varázsoltak a fehéren szálló lisztből ízletes barétfü- lét, vagy a csipogó szárnyasból zaftos nokedli mellé nyálcsorgató csirkepaprikást a konyhán. Valamelyik nap is ilyen konyhára kukkantottunk be, csau valamivel nagyobb volt, mint egy kis család konyhája. A pe- tőfíbányai üzemi konyhát látogattuk meg. Az étterem vezetője, Fehér Miklós bácsi, mint a jó karmester, úgy „dirigálta” a munkát. Mindenütt ott volt, fehér köpenyében intézkedett, ha valami kellett. Az asszonyok főhadiszállásán. a konyhában a legnagyobb élénkség uralkodott. A délelőttös parti, Dávid néniék már indultak haza és Bagó Zsigmondné brigádja a munkát kezdte. S a közmondás itt is érvényes, ahol három asszony van, ott hetipiac van, de ahol négy, Ott már országos vásár. Pétőfibányán akkor hét asz- szony is szorgoskodott! A vidámság mellett menni is kell a munkának, de a bányászok elégedettek is az asz- szonyok főztjével. Nézzünk talán egy szúrópróbát! Fiatal, szőke férfi ül az asztalnál, vele szembén fiatal asz- szony fogyasztja az ebédet. — Hogy ízlik a mai ebéd? — Kitűnően készítették ezt a székelyképosztát — hallom az első véleményt a férfitól, majd csak utána szól az asszony. — Nagyon ízletes és ha azt nézzük, hogy nékem és a férjemnek mennyibe kerülne ezt elkészíteni, szóba kerülne az olcsóság is. Az asszony ifj. Klucsik Jó- zsefné, veié szembén a férje ül. A férj már negyedik éve, hogy itt, a petőfíbányai konyhán étkezik — csak dicsérni tudja. De hogy panasz is legyén a sok dicséret között megemlíti, hogy jó lenne, ha több halat vásárolnának, mert az utolsóknak nem Jut. A másik asztalnál frissen sültbe mélyeszti kését Répás Pál műszerész. — Ném jutott talán ebéd? *— Eltaktikáztuk a dolgot az asszonnyal. Ügy beszéltük meg, hogy ma már megérkezik szabadságéról és otthon tudok ebédelni, de egy napot késik. Későn jöttem ki a bányából, a menüből már nem tudUm kapni. De nagyon ízletes ez a frissen sült is, amit 11 forintért azonnal elkészítettek. — Ilyen is van — magyarázza az étterem vezetője. Naponta 60—70 készpénzfizetéses ebédet készítünk és szolgálunk fel vendégeinknek, akik nem a bányánál dolgoznak, vagy nem tudtak ebédjegyet váltani. Szamosi Sándorné éppen Indulni készült az ebédlőből. Kezében ételhordóban vitte férjének az ebédet, aki éjjeles műszakba jár és nem akaria megszakítani pihenését az ebéd miatt. — En sem tudnék 2,80 forintból ebédet főZní, az biztos. Nagy könnyítés ez nekünk, háziasszonyoknak. De sietek is, mert éhes az ember — búcsúzik sietve. A szúrópróba sikerrel zárult. Azt mutatta, hogyakóny- hai dolgozók Igazán mesterük szakmájuknak. A naponként itt étkező ézér-ézerkétszáz bányász nagyrésze meg van elégedve, vannak különcök is, ez csak természeté*. Nem mindenkinek ugyanaz az étel ízlik. A dicséreteknek és az elismerésnek akkor nő meg igazán az értéke, ha valaki bepillant a konyhába, ahol a gyermekkorom „mágusai”, a szakácsnők dolgoznak. Kicsi, szűk, korszerűtlen az Uzém. A pető- fibányai bányász központ végre egy korszerűen felszerelt üzemi konyhát, éttermet kaphatna. Kaphatna, de kitói. A Eel- sőmagyaroszégi Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatója, Tóth elvtárs is csak panaszkodni tud. Nincs pénz és a nincs ebben az esetben a legnagyobb úr. Több millió forintos költséggel modern étterem építését tervezi mar évek óta a bányatelepen, de évről évre húzódik, odázgatják. Van olyan elképzelés is, hogy a szűk konyhából különböző átalakításokkal akarnak korszerűbbet varázsolni. Már az is eredmény, hogy külön cukrászati részleget állítottak üzembe, elkülönítve a konyhától. Igyekezzenek, hogy minél íz- létesebb, jobb étel kerüljön nap mint nap a bányászok asztalára. Ez az igyekezetük megérdemli a dicséretet. (kovács) Vidám xenessóval A közelmúltban tartották meg a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban a választásokat, Képünkön a Klagnó - Roz* délóv-i új munkástelepülés bérházalnak lakói, vidám zeneszóval, együtt indultak, szavazni. Kitűnő termést adott A sok feladat közben sikeresen oldották meg a borsó betakarítását is megyénk termelőszövetkezeteiben. A lelkes, gyors munka nem kevésbé a kitűnő termésnek tudható be Az elmúlt tíz év alatt 1959-ben, tavaly volt a legjobb termés, a megyei átlag holdanként 746 kiló volt. Az idén már ezt az eredményt is jelentősen túlhaladták a termelőszövetkezetek, az eddigi eredmények bizonyítják, hogy a megyei átlag 10 mázsa lesz. Ez az eredmény többek között jelentős azért, mért igen nagy területen, 3500 katasztrális holdon érték el a termelőszövetkezetek. Kiváló termésátlagokról érkezett jelentés a dormándi Űj | Életből, ahol 16,3, az adácsi a borsó a tsz-ekben Előréből, ahol 16,6, valamint a poroszlói Béke Termelőszövetkezetből, ahol 17 mázsás termést értek el holdanként borsóból. Vessettségi járvány Grönlandiban Grönland szigetén veszettsé- gi járvány tört ki. amely óriási pusztításokat végez a kutyák között. Egyedül Ege- densminden helységében eddig 500 szánhúzó kutya esett áldozatául a járványnak. Koppenhágából állatorvost küldtek Grönlandba, a veszettség leküzdésére. NAGYON, nagyon szerelmes voltam. Ilyen szerelmes csak a nyurguló kamasz tud lenni, akinek bőre pörse- nései az ébredező és megnevezhetetlen vágyról, keze, lába pedig arról a nagy igazságtalanságról tanúskodik, hogy sejtelmes érzéseivel korántsem áll párhuzamban külsője. A szerelem úgy kezdődött, hogy — szerelmes lettem. Ahogy az ember éhes lesz, ahogy szomjas, ahogy megy, jár-kel: még nincs tárgya éhségének, szomjának, célja és iránya útjának — állapot ez. Jaj, milyen édes és milyen fájdalmas állapot, amit titkolni lehet és a Utókra, mint illatos virágra, tündéreket lehet ültetni, hogy körülsimogassa őket a szirom, az illat... Ha jól emlékszem, ezt azonmód meg is írtam egy mindennél csodálatosabb versben, melynek ez volt a címe: Hozzá..; De kihez? Nyár volt, főbekólintó kánikula, amikor á levelek rezzenetlen adják meg magukat a napnak és árnyuk alatt, mint megvadult búgócsiga, zúgnak, zajonganak a bogarak. Rövid nadrágban, szandálban, egyetlen vékony ingben róttám a várost, meg- megsüppedve a cseppfolyóssá olvadt aszfaltba, s mint a bogarak a fa alatt, oly’ kergülten kerestem... kerestem valakit. Akire ráboríthatom szerelmem palástját, akire illik ez a palást, s aki boldogan hajlandó hordani is. Néha megremegtem, mintha lázam lenne, néha kiszikkadt a szám, mintha a végtelen Szaharában bandukolnám szerelmes Vándorutamat és otthon lesúnyt fejjel hallgattam anyámat: — Nem tudom, mi van ezzel a kölyökkel, nem eszik... El kellene vinni fiz orvoshoz... GYUftKÖ GÉZA Contra mortém nulla salus... A halál és a szerelem ellen nincs Orvosság. Csak a beteljesülés. IGEN, NEM kell csalódnod, kedves olvasóm, mert ahogy az életben, s ezekután a regényekben szokott, váratlanul betoppant az életembe: ö. Karcsú volt és kreolbőrű, kedves és barátságos, hangja olyan volt nekem, mint a templom orgonája, amelyet eddig nem, de ezután oly nagy áhítattal hallgattam, megsértve ezzel az iskola szabályzatát, ami a valláserkölcsi nevelést illeti, de felmagasztalva a szerelmet, ami engem illet. Színinövendék volt. Én tizenhat, ő huszonegy. Én kisvárosi szerelmes, 6 pesü színitanodás, aki egy nyárra jött le pihenni a tenyérnyi város poros fái, a vékony testű folyó partjai mellé. Hozzám jött. Tudtam és éreztem, hogy hozzám jött, ő is keresett valakit, és megtalált engem, ő is palástot akart valakire borítani és én örömmel, lelkesülten, boldogan vállaltam ezt a palástot — még subát is a töppedő melegben. A kertben árván, mint egy magára- hagyott aggszűz, öreg almafa pislákolt bele a világba, mintha csak ezt mondaná: nekem mindegy, ezt a néhány almát megnövelem még, s aztán jöhet a favágó. Az almát, a legszebbet, lehoztam neki. A fa csúcsán volt, k i s h í j a, hogy ki nem törtem a nyakam, de apró sikolya után, a világ legmagasabb hegyét megmásztam volna, ha ott almát lehetne találni, A palást — Köszönöm, Gézuska — simogatta meg az arcom és gyöngy fogaival beleharsogott az alma húsába. Szája nedves volt és húsos, odavadultan néztem és akaratlanul is nagyot nyeltem. — Kér belőle? — tartotta elém, de én szólni sem tudtam. Az alma kukacos volt. Kikaptam a kezéből, s úgy hajítottam el, mint egy gladiátor a dárdáját és mér nem Is kúsztam, rohantam fel újból a fára, egy újabb almáért. Éva nevetett, csilingelő hangon, de mégis mély bársonyossággal. — ó, Gézuska, ne fáradjon, élég volt... Biztos kukacos a többi is — tette hozzá józan realitással, míg én visszahuppantam a földre, nem törődve, hogy összevissza horzsoltam délceg-nyurga, kamasz testem. — Mit lehet itt csinálni? — búgott, csilingelt tovább a hang és én makogni kezdtem, hogy kirándulni, meg sétálni, meg fürdeni, meg... Beszéltem, egyre lelkesebben, egyre bátrabban, mert hallgattak, mert engem hallgatott egy élő, húsból-vérből való nő, életemben először... Engem! — Magából költő lesz — szögezte le huncut, kis mosollyal Éva és ez a jóslás, mint valami szédületes lift, úgy ragadott a magasba. — Ha akarja, ha nem nevet ki, megmutatom néhány versem ... Tényleg költök, már az önképzőkörön is szavaltam egyet és én kaptam a legmagasabb pontszámot, pedig a Éataki is ír, s az 6 papája az Irodalomtanár, és mégis én voltam a legjobb, megmutatom, most, mindjárt... jó? — hadartam egyszuszra, és már rohantam volna, de Éva megfogta a karom... — Majd délután, akkor jobb lesz, Gézuska — és úgy nézett rám, hogy Ismét agyonszomjazott szaharai vándornak éreztem magam és megadóan bólintottam. Igaza van. Nem szabad elsietni semmit. Majd délután. S földbegyökerezett lábakkal követtem tekintetemmel, míg eltűnt az ajtón. AZTÄN szélvészként rohantam be a szobába, papírt, és ceruzát ragadtam és írni kezdtem legújabb és legcsodálatosabb versemet: Szépséged csodálatos, mint a gyémánt, E vers köszöntse őt, az Évát... Egy ideig tűnődtem a rímen, mintha sántítana egy kissé, de az ihlet vad varázsa tovább ragadott és írtam, szántottam a papírt, száguldottam a rímek, a szavak hátán, mint vitorlás a kék vizen... Az’ almafa alatt tenyérnyi, arasznyi domb volt, születése titkát, ki fejtse meg. Erre telepedett le Éva, hátát a fa görcsös derekának támasztva, valami könyvet kezdett lapozgatni. Az udvarra néző ablakon leselgettem már félórája, s most, markomban az összehajtogatott papírral, odatoppantam elé. — Akkor olvasom — mondtam, minden bevezetés nélkül. — Mit? — kerekedett rám Éva szeme. — Hát a verset, amit megbeszéltünk... Most írtam éppen egy újat — tettem hozzá alig titkolt, enyhe gőggel. • — Ja, a verset, olvassa Gézuska — engedte le ölébe a könyvet, hogy a súlyától megfeszült szoknya rátapadt a combjára — és a szemem is. — Na, nem olvassa? — unszolt és én olvasni kezdtem: Szépséged csodálatos, mint a gyémánt, E vers köszöntse Őt, az Évát... ... és olvastam,' olvastam végig a tízegynéhány, strófát. — És ezt kinek írta, Gézuska — kérdezte gyanakodva Éva. Lehajtottam a fejem egy pillanatra, hogy erőt gyűjtsék, hogy bátorságot merítsek életem első, nagy, szerelmi vallomásához. — Magához... mert... mert nagyon szeretem, Éva — suttogtam és éreztem, vérvörös lettem. ÉVA ELNEVETTE magát, aztán hirtelen beleharapott a szája szélébe. — Jaj, hogy milyen, de milyen kedves fiú maga, Gézuska... Nagyon köszönöm a verset, azt is, hogy szeret. És majd, ha leérettségizett, megbeszéljük ezt a dolgot. Jó? — állt fel és megsimogatta a fejem, ahogy a 'szomszédasszony szokta — az anyám előtt. Ekkor tanultam még, viszonylag elég korán, hogyha egy nő azt mondja a szerelmes férfinak: kedves fiú... nos, akkor a szerelmes férfi veheti azt a bizonyos palástot, s kereshet mást, akire valóban illik. Megtanultam és utána még, de hányszor elfelejtettem!
