Népújság, 1960. augusztus (11. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-06 / 185. szám

4 NEPÜJSÄG I960, augusztus 6., szombat llllSsf — BEFEJEZTÉK a csép lést az egri Nagy József Ter­melőszövetkezet tagjai, őszi árpából rekordtermést értek el, hat katasztrális holdon több mint 140 mázsa árpájuk termett. — MINDEN negyedévben fi­zetnek munkaegység előleget a poroszlói Haladás Termelőszö­vetkezetben. Tizenegy forintot fizettek pénzben, valamint ki­osztottak egy kiló árpát, majd­nem három kiló búzát a jú­liusig ledolgozott munkaegysé­gekre. — A MÁTRAGYÖNGYE TSZ építőbrigádja a Mátrai ut­ca 2. szám alatt a gabona tá­rolására saját erőből magtárt épít. — A HATVANI állomás vasutasai valóraváltották az év elején tett ígéretüket és lelki- ismeretesen segítették és segí­tik a hatvani Béke Termelő­szövetkezetet. Az aratás ide­jén nagy szükség volt a férfi munkaerőre. Az aratásban is segédkező vasutasok közel 150 hold termést arattak le. — OKTÓBERBEN — érte­sülésünk szerint — új, nagy teljesítményű kút fúrási munkálatait kezdik meg Egerben, a Turista Szálló ud­varán. A kútfúrási munkála­tokat megelőző geológiai vizsgálatokat már befejezték.- MÁRCIUSBAN készült el Bélapátfalván a korszerű, han­gulatos Gyöngyvirág-eszpresz- szó, a kultúrhúz épületében. Később a kerthelyiséget is át­adták rendeltetésének: 50 döm­per földet, kavicsot vittek a helyszínre a kerthelyiség fel­töltéséhez. Hosszú szakaszon elkészítettték a kerthelyiség körül a beton- és kőkerítést is, amely kb. 6—7 ezer forintba került. A kerthelyiség aszta- tálaihoz nemrég megkapták aZ ernyőket is, számszerint hat darabot. Az ernyők közül hár­mat rossz állapotban találtak, ezeket a cementgyári munká­sok maguk javították meg. — VÉGREHAJTÓ bizott­sági ülést tartott csütörtökön a pétervásári tanács végre­hajtó bizottsága. A végrehaj­tó bizottsági ülésen az idősze­rű feladatokat, a hordás és a cséplés megszervezését tár­gyalták meg.- A VÁRTNÁL JOBB ter­mést adott az idén a gabona a tarnaörsi Dózsa Termelőszö­vetkezetben. Az őszi árpa he­lyenként kimagaslóan 18—19 mázsát is adott egy holdról, a tavaszi árpa pedig néhol 20 mázsás termést is hozott. Ennek alapján a termelőszö­vetkezetben terven felül egy kiló árpát osztanák munkaegy­ségekre előlegként. — SZÁZFÉRŐHEÉYES szarvasmarhaistállót építe­nek a bükkszenterzsébeti Petőfi Termelőszövetkezet­ben. Az építkezés jelenleg szü­netel, mert a szövetkezet tag­jai a hordással, cscpléssel vannak elfoglalva. Az építke­zés munkáit csak a nagy nyá­ri munkák befejezése után folytatják a szövetkezet tag­jai, úgy dolgoznak majd, hogy az új épületbe még az idén beköthessék az állato­kat.- KORSZERŰSÍTIK a ká­polnai Kossuth Filmszínházat és a szövetkezeti árudát. A munkálatok gyors ütemben ha­ladnak. A filmszínház új elő­csarnoka fölé a tetőt építik. Az áruda bővítését befejezték. Ha továbbra is biztosítva lesz az építőanyag, akkor a harmadik negyedév végére befejezik az építkezéseket. EGRI VÖRÖS CSILLAG Ellopták a hangomat EGRI BRÖDY Sikoly az utcáról EGRI KERTMOZI Nyomorultak (I. rész) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szomjúság GYÖNGYÖSI PUSKIN Ellopták a hangomat HATVANI KOSSUTH Két emelet boldogság HATVANI VÖRÖS CSILLAG Két emelet boldogság HEVES A dzsungel könyve FÜZESABONY Kocsubej PETERVÄSARA Gyalog a mennyországba Idős mesterek, öreg mesterségek Hogy mást ne mondjak, haj­dan sok gyertyaöntő működött Egerben. Tekintélyes polgá­roknak számítódtak, vagyono­sak voltak, jövedelmező szak­mát válaszottak. Bezzeg manapság felkopna az álla még negyedannyi mesternek is, a megnövekedett lélekszám ellenére. Merthogy inkább világítanak az embe­rek a villany fényével, meg a gyár olcsóbbat és jobbat is ké­szít. Ki venne ma gyertyát — gyertyaöntőtől ? Kihalt mesterség ez már. Ki­öregedett, kipusztult. És még van egynéhány ilyen. Gombkötő, kékfestő, csizma­dia, zsinórkészítő, kötélverő, s s ki tudná sorolni mindet, ahol a ma korszerű gépe vette át az uralmat. Igaz, ez a kihalás, nem egyik napról a másikra történik. Hisz még ma is találni — hír­mondónak majd mindenik szakmából. A mézeskalácsos Az egri Dobó utcai kis bolt berendezéséről tán 'már Krúdy Gyula is írhatott volna. Vagy legalábbis azt a hangulatot sejdítem, amely az ő könyvei­ből csap meg, amikor belépek ebbe á kis üzletbe. Odry Dániel, a mester és fiatalabb, sokkal, mint várom. — Lassan ötvenedik eszten­deje sütöm á mézest, mert ezt a munkát nem lehet elég ko­rán kezdeni. Ötéves koromban már segítettem az apámnak... — Mert babramunka ez és szép és szeretni lehet. Nézze ezeket a kis papucsokat. Bur­gonyasziruppal készül a díszí­tés, de nem lehet mindent a díszítőcsővel... Ügyes ujjak kellenek hozzá... És mutatja a masszát, hogy milyen kemény, meg a festé­keket, amiket külön erre a cél­ra gyártanak, és nem tartal­maznak mérgező anyagokat. És beidegzett mozdulatokkal szaggatja a formával körala­kúra a piros tésztalepedőt... — Tavaly még hatan voltunk a megyében, az idén már csak öt mézeskalácsos van. Egyik 73 éves, a másik sem sokkal fiatalabb... Nem, utánpótlás nincs... Amikor még az igaz­ságügyi palotánál volt a piac, húsz mézeskalácsos sátor is állt, de most egyedül vagyok Egerben, de mégsem megyek ki. Érdemes? Csak az idegen- forgalom miatt van valami kis kereslet. Bezzeg, amikor még nem voltak cukrászdák meg eszpresszók.... A cipész Reggeltől estig ott ül a fé­nyes és háromlábú suszterszé­ken, s igazán nem látszik Nagyfejed István cipészmeste­ren; hogy túl jál már a hetve­nen és tavaly ülte arany­lakodalmát... Gyertya lángja fölé tartja a brennolóvasat, azután belesüti a viaszt a frissen talpalt cipő bőrébe. Hadd legyen szép, csil­logó fényű. Azután másik javí­tanivalót szorít térdéhez a láb­szíjjal és bőrt kanyarít a di- kiccsel, és közben ezt a régi­régi históriát meséli: — Csak 1912 óta számítják be, pedig már 1908-ban kivál­tottam az ipart és átvettem a műhelyt is Sütő Györgytől. De az akkori elnök, bizonyos Sán­dor Adolf elsikkasztotta az öt­ven koronát... — Negyvennyolc éve nyitot­tam meg itt, a vár alatt a mű­helyt. Akkor még csak új ci­pőket csináltam... A Licht- mann cipőgyárostól tizenkettő­ért lehetett kapni egy párat, de én olyat készítettem, ami­ért megadták a harminckettőt is... — De most már csak javítá­sok vannak. Talpfolt, meg sa­rok, meg vasalás... Csak az... Az... Sok. A kefekötő Hetvenöt éves, és 1893-ban szabadult, de csak 1919 óta ön­álló kefekötőmester. A műhe­lye ott van a Dobó utca ele­jén. öreg, apró kis helyiség, mint ahogy öreg itt is min­den. A szerszámok, a berende­zés... Idős Tóth Imre a sarokba, a csomagokra mutat: — Most már kapunk anya­got. Eddig nem volt. Most van: ez lószőr, ez meg sörte. Az a hosszúszálú a fiber, valami tengeri növény, a bazint In­diából hozzák... És mutatja azt is, hogyan készül a kefe. A kis pamacsokat behúzza a kefe fáján fúrt lyukakba, az­után a vasfogú fésűn egyenge­ti a szálakat, a végüket pedig a padollón vágja mértani egye­nesre. — Ami kefét, meg meszelőt készítünk, azt mind megveszik mert csak jó árut adunk el... De hát a gyár... Automatagé­pek gyártják, azzal nem lehet versenyezni... Azért mi meg­élünk. Mi; a család... ★ Hajdan milyen jövedelmező szakmák voltak ézek: mézes­kalácsos, cipész, meg a ke­fekötő... De most már a gyár automata gépei készítik a ci­pőt, mint ahogy a gyertyát, meg a meszelőt, keféket és minden mást. És lassan-lassan kihalnak ezek a szakmák. Lassan. Mert ha vagyont már nem is ad, azért még meg lehet élni belőle. Meg: a család. Szántó István Negyedszer fizetnek előleget a poroszlói Rákócziban A poroszlói Rákóczi Terme­lőszövetkezetben egy-egy mun­A megye kulturális feladatairól tanácskozott a népművelési értekezlet Népművelési értekezletet tar­tottak tegnap délelőtt a megyei tanács kistanácstermében. Az értekezleten részt vettek ajpárt- bizottságok ágit. prop. titká­rai, a tömegszervezetek veze­tői, valamint a járási, városi tanácselnökök, s a népművelé­si felügyelők. Papp Sándorné elvtársnőnek, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitó­ja után Vass Gyula elvtárs, a művelődési osztály helyettes vezetője tartott beszámolót megyénk ez évi kulturális eredményeiről és a soronkö- vetkező feladatokról. Részt vett az értekezleten Bíró József elvtárs, az MSZMP megye­bizottságának titkára, Bóta Al­bert, a megyebizottság ágit. prop. osztályának munkatársa, dr. Kátay István, a Népműve­lési Intézet osztályvezető­helyettese és Jordán Júlia, a Művelődésügyi Minisztérium instruktora. A beszámolót vita követte. Felszólalt többek között Bíró József, az MSZMP megyebi­zottságának titkára is. (A népművelési értekezletre későbbi lapszámunkban még visszatérünk.) kaegységre 10 forintot fizettek eddig, s volt olyan termelő­szövetkezeti tag, aki 1000—1500 —2000 forint fizetésnek is be­illő előleget vitt haza a csa­ládjának. A napokban negyed­szer fizetnek előleget a szö­vetkezet tagjainak, az előleg kifizetésére kerülő pénzössze­get a borsó értékesítéséből fe­dezik. A havonként kifizetett előleg mellett a jó gabonatermésből már kiosztották a júliusig le­dolgozott munkaegységekre két kiló árpát, volt aki 12—15 mázsát is kapott, valamint ki­osztanak még két kiló búzát is a szövetkezet tagjainak) I960. AUGUSZTUS 6., SZOMBAT BERTA 300 évvel ezelőtt, 1660. augusz* tus 7-én halt meg DIEGO VE­LÁZQUEZ (ejtsd: Velászkesz) spanyol festő. Rendkívül sokol­dalú művészi alkotásai közül táj- és genreképei a realista ábrázolás legnagyobb mesterévé teszik (Étkező parasztok, öreg szakácsnő). Művészetének teljes kivirágzása olaszországi utazása után történt meg (X. Ince pápa híres arcképe, Margit infánsnő udvarhölgyeivel, a két filozófus, Aezopusz és Menim^psz Ábrázo­lása ). Művészetének^, érdekessé­ge, hogy a Szőnyegszövő asszo­nyok c. képével ő ábrázolt a világon először gyárban dolgozó mun­kásokat. Velázquez 1599-ben született. 245 évvel ezelőtt, 1715-ben e napon született LUC DE CIA PIERS VAUVENARGUES (ejtsd: Vovönarg) francia moralista író. Kora alig vette észre, s hatása elmélkedései és maximái (röviden ) .fej­tett erkölcsi elvek) révén csak a múlt században kezdődött. Augusztus 6-a BOLIVIA NEMZETI ÜNNEPE: 1825-ben Simon Bolivar tábornok vezérlete alatt a megszálló spanyolokkal v /ott szabadságharc után e napon kiáltották ki a köztársaságot: 25 évvel ezelőtt, 1935-ben e napon Sanghajban 40 ezer riksa-'kuii sztrájkba lépett. 15 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án dobták le az amerikaiak a japáni HIROSIMA városára az első atombombát. Diego Velázquez (önarcképe után) L Lodz mellett újabb J tömegsírra bukkan- \ tak, a náci gaztettek­nek újabb bizonyíté­kára, áldozatok tete­mére, akiket közvet­lenül a város felsza­badulása előtt gyil­koltak meg a hitleris- ' ta hóhérok. Újabb és félő, hogy j nem is az utolsó tö­megsír, amely vádol és tanúskodik. Vádol­ja azokat is, akik ma még, vagy pontosab­ban, ma ismét vezető helyeken ülnek, új háborút, új tömegsí­rokat, új könnyeket, új vérözönt terveznek. Vádolja ez a tömeg­sír is Eichmannt és Oberländert, Speidelt és dr. Globkét, a bon­ni kormány számos kisebb és nagyobb vezetőjét, akik a nyu­gat-németországi nagy megbocsátás hulla­main új vizek filc szeretnének hajózni amerikai naszádo­kon, lökhajtásos gé­peken, atomfejes ra­kétafegyverekkel fel­szerelve. Eljön majd az idő — mert el kell jönnie —, amikor ezek a sí- roJc, s a többiek is, nemcsak vádolnak, de tanúskodnak is. Ami­kor nemcsak •vádolni tudnak, még haláluk után is, de tanúskod­ni is a gyilkosok pe­rében, mert ez a per nem évülhet el, mert milliókat nem lehet büntetlenül lemé­szárolni. (—6) Törpeautó vízhűtés nélkül Üj szovjet törpeautó gyártá' sát kezdték meg a Zaporozsje Autógyárban. Az autó órán­kénti maximális sebessége Csemcsegi okos ember volt Ö mondta, s ha ő mondta, aki okos, akkor ezen vitatkozni sem érdemes. Mint azon sem, hogy Csemcsegi lényegesen magasabbrahivatott ‘ férfiú, mintsem hogy képességeit megfelelően gyümölcsöztethes- se egy pénztáros fülkében, amely szerinte csak annyival különb nagynénje nachkaszni- jánál, hogy ebben pénz is van, abban csak levendula szag. Az egyik oldalon tehát ott áll, pontosabban most ott ül az asztalnál Csemcsegi, az okos pénztáros, a másik oldalon ott áll egyedül és magárahagya- tottan a nagyrahivatottsig, mely szinte ordít Csemcsegi után és vele együtt egy megfe­lelő, tehetségének tért nyitó beosztás után. Mit tehet ilyen helyzetben egy ember? Ha buta, elkezdi fúrni felettesét, s ha szeren­cséje van, akkor felettesét ki­fúrták — és helyére hoznak egy másikat, kezdheti elölről és újra elölről mindörökkön örök­ké ámen. De Csemcsegi okos ember, tehát elkezd fúrni — saját magát. Ügy bizony. Csem­csegi megfúrja saját magát, de célirányosan, üqyesen, úgy ve­zetve a fúrót, hogy az első for­dulónál már világossá váljon: itt egy tehetséges és érdemes ember ellen indult aknamun­káról van szó. Mert ugye, az ember elülhet abban a pénztárfülkében íté­letnapig, ott észre nem veszik, úgy hozzánő az asztalhoz, a páncélszekrényhez és a tipikus hivatalnok, görbedt nyakú ol- vasólámpáhoZi hogy előbb ész­As okos Csemcsegi reveszik, ha a lámpa hiányzik, mintha a pénztáros. De ha fel­hívja magára a figyelmet, ha ügyesen hívja fel, akkor szü­ret... — De Ottó... — aggodal­maskodott Csemcseginé, szüle­tett Bájdús Emma, aki nevétől eltéröleg csak Emma volt, s akinek bevezetésünk egy ré­szét, deli és enyhén kopaszodó férje adta elő — de mi lesz Ottó, ha túlfúrod magad? — Hahaha — fakadt köny- nyed és magabiztos kacajra Csemcsegi, mint Napóleon te­hette Egyiptom előtt — engem ne félts, drágám... Nem víz van itt — ütött oda, ahol sze­rinte nem víz volt és fejtető középig magas homlokán az elszántság, a gőg és dac redői kezdtek széles gyűrűket vetni. — Különben is — tette hozzá — ismerhetsz, hogy nem ria­dok vissza sem a nehézségtől, sem a kockázattól. Ha annak idején Nelson admirális félt volna, nem győzött volna. De bátran nekivágott és győzött. Érted fiam? Győzött! Ezzel a Nelson admirálissal Csemcseginé levétetett a lábá­ról, mert ugyan nem tudta, hogy ki lett légyen szerencséje tisztelni benne, de a neve jól hangzott és admirális volt. — És mond, Ottó — kockáz­tatott meg egy kérdést — osz­tályvezetőnek lenni nagyobb, mint admirálisnak? — Ma fiam, feltétlenül. És biztosabb is — nyugtatta meg Emmácskát Ottó és kegyesen elbocsátotta alattvalóját a konyha irányában, hogy alatt­valója ott a vacsora, ő az asz­tal mellett a fúrás ügyében kezdje meg áldásos és sikert hozó tevékenységét. Most mel­lőzzük Emma, született Bájdús ésatöbbi ténykedését, figyel­münket most csak és egyedül Csemcsegi tevékenységére össz­pontosítsuk. Érdemes. Az első levél az igazgatónak szólt, amelyben névtelenül be­jelentette, hogy ez a Csemcse­gi a kasszából vett ki pénzt, hogy bevásárolhassa a huzat ellen használt fülvatta-szük- ségletét. Egy ilyen ember a szocializmus ellensége. A másik levél az übé-nek szólt, amelyben névtelenül be­jelentette, hogy ez a Csemcse­gi a télen három szakszerveze­ti brossúrát tüzelt el, ezzel is igazolva, hogy ilyen ember csak a szocializmus ellensége lehet. A harmadik levél íródott a párttitkárnak, amelyben Csem­csegi azzal vádoltatik meg, hogy ma is ministrál és éjsza­kánként bibliát olvas, lefüggö­nyözött ablakok mellett és pe­csétgyűrűje is van, ami min­den bizonnyal kétes származá­sára utál. Egy olyan ember, csakis... lásd, mint fent. Az utolsó1 levelet magának címezte és írta, amelyben kö­zölte saját magával, hogy né­hány rosszakarója összefogott ellene, névtelen leveleket Íro­gatnak igazgatónak, übé-nek, párttitkárnak, vádolják, pedig egy Csemcsegi felette áll min­den vádaskodásnak, egy Csem­csegi még lényegesen nagyobb feladatokra is képes, mint amit eléggé rossz káderpoliti­kával most rábíztak. Ennek a levélnek az volt a célja, hogy majd ezzel rohan­hasson be mind a három em­berhez kétségbeesetten, segít­séget és tanácsot kérni! Nagyszerű, zseniális terv volt. Méltó Csemcsegihez és az ügyhöz, amelynél szentebb az elmúlt néhány esztendőben nem fordult elő a Csemcsegi- család életében. A levelek elmentek és Csem- csegit néhány nap múlva ki­rúgták. — Ugye mondtam ... hát nem megmondtam — sírt dunyhás karjaira borulva Csemcseginé, született Bájdús Emma. — Ne bömbölj itt... A te ostobaságod az oka minden­nek, ó én marha — csapott okos fejére Csemcsegi —, hogy miért bíztam rád a borítéko­lást ... Ilyen buta libát, nem összekeveri nekem a leveleket — tépte kopasz homlokát Csemcsegi. — Hiába, ez a 'ra- gédiája az okos embernek, ha buta nőt vesz feleségül — só­hajtott fel és papírt, tollat vett elő. Kérvény akart írni három példányban, azonos szöveggel — hátha visszaveszik. Az al- pénztárosi beosztást is öröm­mel vállalja. Gyurkó Géza meghaladja a 80 kilométert. Hajtóművéhez olyan speciális elektromos berendezést szer­kesztettek, amely szükségtelen­né teszi a vízhűtést és biztosít­ja, hogy a gépkocsi a legna­gyobb hidegben is működjék. Uj vonalak és színek az őszi és (éli ruhákon Az egri nagykereskedelmi vállalathoz megérkeztek az őszi és a téli ruhák. A raktá­rakban már most 30 százalék­kal több az anyag, mint tavaly. Az idei szezonban az élénk színek dominálnak. Férfiru­háknál a zakók a tavalyitól hosszabbak, a felöltők rövi- debbek és szép pasztelszínűek. A nőikabátok bő és sima vor nalúak, nagy szőrmegallérral. A gyerekekről sem feledkez­tek meg a nagykereskedelmi vállalatnál. Divatosak a kis ruhák és praktikusak, színes paszpól díszítéssel. A nyári szezont már majdnem lezárta a nagykereskedelmi vállalat, a raktárak tömve vannak őszi és téli ruhákkal. Hatvan város anyakönyvéből Születtek: Molnár Erzsébet, Győr* kis József, Horváth Károly, Ná- dasdi László Sándor, Rácz Tibor Miklós, Gólya Piroska, Békési Já-* nos, Szécsényi Ferenc, Kállai Béla; Koczka Ferenc, Bódis Sándor, Pál Judit, Sőregi Mária, Kovács Klára; Szalmási Gábor, Burik József, Lan­tos Erzsébet, Morvái Mária, Zsíros István, Vudi Sándor, Zsiga József, Tóth Ilona. Házasságot kötöttek: Bori Gábor —Fister Ildikó Julianna. Meghaltak: Arnold Ferencné (Pompos Gizella), Ádám András; Holtnak nyilvánítva: Paraszt Mß zsef i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom